Szegedi Néplap, 1956. december (1. évfolyam, 11-35. szám)
1956-12-31 / 35. szám
A PEIOS M1E-TE. Mi^aflCMEiGfaÉm A Párizsi körúton túl az egyik kicsi házban él Mari néni, — a kártyavetú jósnő. Nem vagyok jósnő, a csodákban sem hiszek, ám az év utolsó napja előtt mégis elvitt a puszta kíváncsisáa. a „hecc' a kártyavetöhöz. Komoly arccal liopogtatlam be n kis ház ajtaján. Az illendő köszönés után „félve" elrebegtem; „Kedves Mari néni, szeretném, ha megvetné nekem a kártyát". A ráncas/kéoű öreg néni kicsit vonakodott, aztán hajlandóságot mutatott. Leültünk az asztalhoz; 6. meg én. Előkerült a kopottas és finomén kifejezve „szürkefátylú" kártya. Megkevertük — <5, meg én. Aztán ő működött, én hall gattarn. Az asztallapra kikerült Teli Vilmos, aztán a makik ász. S következett a szöveg. „Nem csalás, nem ámítás". /ím legyen. Mondá hát a szüle, hogy mit mutat a lap: — A Teli Vilmos és a imakk ász. és a többi kártyasorozat mellette arra vall. hogy tavaszra hosszabb útra megy. mert lelkecském a csónakos lap is azt mutatia. Hallgattunk. Az öregaszszony várta a hatást. Hű a mindenit — gondolom magamban — fene nagy tudo- ( mány ez a kártyavetés, van benne valami. Tényleg várom a tavaszt, utazni is akarok és csónakba is szállni. Hogy hol? Nem idegen vizeken, dehogyis, hanem Algyőiül eléa messze, a szúnyogosi holt Tisza-ághoz igyekszem majd — horgászni. Ha lesz csónak, hát csónakba is ülünk. Nagy örömömre aztán tovább folytatja a jósnő: A lök csikó ás nyomában a filkó, körülötte meg a sók zöld lap azt jelenti, hogy szerencséje lesz. — Kicsi, vagy > nagy? — kockáztatom mea a kérdést. Az öregasszonu rámemell szürke szemeit, megadja a módját át a lapokat tologatja. Megállapítja: — Aíind a kettőre számíthat kedvesem. Hát, ha így van. ez tényleg jó. — gondolom mcint magamban. Csak tudnak ezek a jósnők. mert olyan ..kristálytisztán' vázolják fel az ember jövőjét, hogy álmélkodni lehet rajta. De még egyszer keverjük a kártyát. Az öregasszony kezéből kivágódik az asztalra a piros hetes. Fontoskodik új-, ból a lap láttán és sejtetni engedi, hogyha így, jlyen körülmények között kerül az asztalra a piros hetes, az komoly dolgokat jelent. Soroijf is: — •jüj+Jrkv.'wH — A piros hetes azt jelenti. hogy szerelem környékezi, szerencséje lesz a szerelemben. Látja ezt a lapot — és fel is mutatja — rajta a szív. A piros szív. A hetes mea annyit tesz. hogy 1957 hetedik hónapjában . kezdődik a dolog. Erre vall az is. hogy a viros hetes körül meamt zöld lapok vannak: az ász és az alsó. A piros hetes ott az asztalon. a jósnő beszél tovább. '10(71/ mii mulaí a kártya, én meg hallgatom. Azt is mondja még újból — erős a guanúm. hogy másnál is így csinálja — szerencséje lesz a következő évben. Valami betegség félét is emitt a családban. „Nem nagy beteaséaet mutat a kártya, kisebbet". Hirtelen elgondolom. ez is igaz. Mert tavaszszal. vaav éppen januárban aikad a családunkban influenzás. Miután ilyen „sök minden" kiderült a jósnőnél a kártya segítsegével, elbúcsúzom. Közben leteszem a tiszteletdíjat az asztalra, a zöld ász mellé, mert ugye az is szerencsés lap. A távozásomkor Buiré'10 utánam kiállna Ez igen, ezt akarjuk! (my) CSUPA DRÁGA hrét% CSUPA ROSSZ máka Kis gyerekek « mezőn, kl s pocikát fogtak Mit csináljanak vele, azon tanakodtak Egyik mondta vízbe vele Másik mondta tűzbe vele Harmadik meg Igy mond ta Tegyük a boglya alá, majd az agyonnyomja. Erre a szövegre nevettek volna Kübekházán, miután különböző tagoltsággal előadta az egyik szegedi színész. Lehet, hogy ha nem csigázódtak volna el ahnyira a várakozásban, még nevetni is tudtak volna, de ígv csak néhányan kuncogtak. Sokan összegyűltek a falu kultúrotthonában, mert csupa nótát, csupa mókát ígért a plakát és sok neves szegedi szinészt. Többet felsoroltak a plakátok, de mint a holdvilág, úgv fogyatkoztak el, mire a faluba értek, s a kilencből öt maradt. Sebaj, gondoltuk, hátha annál nagyobb lesz a móka. De csakhamar rájöttünk, hogy ezt csak mondják mókának. A kis "pocik* száma mellett előadták még a szerelmi vallomást és még valami mást. Mindazt, amit ismertünk, amit láttunk, ha jól emlékszem, most már harmadszor Kübekházán. Csak most annyival különbözött a műsor, hogy talán borsosabb árat kértek érte. Lehet, hogy azért, mert jó régi dolgokat adtak. Négy— hat—nyolc és tíz forintos árakat fizetett a falu népe ezért a mókáért. Félreértés ne essék, nem a Szegedi Nemzeti Színháznak fizettük ezt, hanem egy brigádnak. Hogy mi a véleményünk az egész műsorról, azt így duruzsolják ma már a faluban a sokat látott, nevezetes kis pocik-szám nyomán: A kilbekl gyerekek ripacs- műsort kaptak, Mit csináljanak vele, arr> n tanakodtak. F.gylk mondta: rántojást csak! Másik mondta: füttyents bele! Harmadik meg Igy mond ta: Ki hiszi, liogy a paraszt nak beveszi a gvomra? FILO KALMAN Kllb -kháza VISSZA A FALUBA Ismét garabolyos ünnep. Az áruházak, az üzletek előtt csoportdk. Várják a bebocsátást, hogu aztán kisebb-nagyobb csomagokkal jöjjenek ki. Tizenegy óra felé öreg tanyasi magyar hatalmas batyuval igyekszik — befelé. Nagyon megnézik, mert alaposan oldalba böki a szomszédjait. Odabenn is egyre tolakszik, és az előtte állóik feje fölött nyújtja a csomagot a kiszólná-lónak. — Vögyék már vissza! Nem használhatom!... — Hát nem mondtuk, hogy ez porszívó?... — Mondani mondtálk. de nem szíjjá ám a bort. Ketten is nyomogattuk a hordó likához... Iliába nyomogatták ketten, csak egyedül viszi az örea vissza az elhamarkodva vásárolt holmit a faluba. (nlx) ) Mentöa utó hozta Szegedre és az ablak on mászott be a kórházi)?, hogy bekötözzék Hideg fut vééig a ember hátán, ha a mentőautó viii>eását hallja. Vajon kiért megy. ki a 'beteg, kit ért baleset, tudnak-e raita segíteni? Csütörtökön élszaka Kübekháza csendjét zavarta meg egv mentőautó tülkölése. Akik hallották, megborzongtak: vaion kit visznek? Sokan aggódva futottak az utcára. Még akkor nem tudták, hogy falubeli fiatalok szólalkoztak össze és egyiküket több késszúrással szállították Szegedre. Rövid idő alatt érkeztek ki a mentők és vissza Szegedre is. Úgy gondolták, néhány nerc és már át is ad iák a sebesültet az ügyeletes orvosnak. Eovre azonban nem számítottak. hogv ..János-nao' volt. S a kórház portása tekintettel. hogv neve naoia volt. az ünnepi nap mámorában nagvon mélven elaludt. Hiába zörgettek az aitón, csak nem nvílt meg előttük. Végül ápolónők nvitottak ablakot. az emeleten, de a kaput ők sem tudták kinyitni. A bejutási akcióba ekkor már bekapcsolódott a beteg is. Kérte, hogv nyissanak , ki eav alagsori ablakot, hogy bemászhasson. Elsősegélynyújtásról volt szó. gvorsan meg is tették. Az átvételhez azonban a mentőautó személyzetének is be kellelt iutni. Eddig ők segítettek a betegnek, most a beteg segített raituk. A kórház alagsorában egv lakatosmühelvszerűségben összebarkácsolt egy álkulcsot. értett hozzá, hisz lakatos a mestersége. A kulccsal aztán kinyitotta az. altót. mert a portásba még ékkor sem tudtak életet verni. Láim mire 16. ha a betegnek valamilven szakmai képzettsége van. Sose lehet tudni. miikor veszik hasznát a II-es számú kórházban. í A negyedik liter után f' 1 1 1 |u Ku - gfös ! / JSFS 'r \v~ ' , . w.-- \ x - rí n • •> Hé, konflis . , , UDVARIASSÁG - r-t- --.r——( ' a-'' IIII^W < Y r Xim^n^^l' fe.frf (^v/f ! , Bocsánat, nincs véletlenül eav kis tüze. Egy nehéz műtét után... ^llg V, > .•::,•:>!- xsífc.- *.(..... ,,v,s . — „ROBBANÁS" A SZATYORBAN. VasárnaD déltájban egv nénike haladt a Londoni körúton. Kezében szatyor volt. Egyszerre nagy oukkanés hallatszott. Hamarosan kíváncsiak álták körül. tudakolták a szokatlan zai okát. Kiderült, hogy a néni szatvmazi. Szatyorjában két kétliteres csatosüvegben nagv cukortartalmú, még kiforrásban lévő bort hozott rokonának úiévre. Az egvik üveg » rázkódtatástól. illetne a borgáztól valósággal szétrobbant, az üveg szilánkokra hasadt. A néni 1obb keze mutatóujján megsérült. V SS- m mm xy Kázmért rövid idő alatt másodszor érte el a tartós hideglelés. Ha valaki belelátott volna összekúszált lelkivilágába, azt mondta volna hogy ez a félelem olkaból van. Pedig Kázmér nem volt gyáva ember. Meg i'olt benne a bátorság egy különös neme. ami minden buktatón átsegítette az elmúlt tizenkét esztendőbén. Megvolt benne a „nem ellenállva ellenállni" képessége. Magas, művészi jókra fejlesztette ezt a tulajdonságot. Ellenállásit oly mélyen magába zárta, hogy a legfilrkészebb vizsgálódás is csődöt mondott, ha velejébe akart tekinteni. Még egészen közeli ismerősei előtt is úgy nyilatkozott a kor eseményeiről, mint aki véleményt mond ugyan, de egyben el is határolja •magát ettől a véleménytől. — A kommunistáik ezt úgy látják. hogy . . , Emiatt aztán Kázmérnak olyan híre 'kerekedett, mint aki elvhű kommunista, hiszen ezeket a magyarázatokat mindig idézetekkel is megtűzdelte. Tudott 6 idézni, hogyne tudott volna. Kázmér szorgalmasan tanulta a szemináriumi anyagókat. Meg kell ismerni a veszélyt, hogv ellenállhassák neki. — mondogatta lelke legbelsejében önmagának. Hogy állsz ellen, ha nem tudod, minék Icell ellenállnod? Hogy álcázod az ellenállást. ha nem tanulsz? Elfogadni scsem fogod, magadban mind'g ápolni fogod az ellenállás lángját! — győzködte magit. Az ellenállásnak, ez a módszere igen KAZ/AER: a makacs UtUu D magasra emelte Kázmért. Főhivatala volt. s egy egész város tanarainak oktatta hétről hétre a marxizmus filozófiáját. Véleményét a hallgatók szent áhítattal fogadták. vártáik és óhajtották, eszmei fénye és világossága magasc.n tündökölt, miközben kaján örömmel állapította mea magában: — Hogy félnék ezek tőlem! Mintha én is részese volnék a hatalomnak. Pedig, ha tudnák szegény párák, hogy én is ellenállok! Qzegény hallgatók pedig bifláztak. szorgalmasan nyújtották jelentkezésre uvaikat, s mikor más felelt, mélabúsan tűnődték Kázmér sorsán, keresve sikereinek bővizű forrását. — Hiába, csak ügyes ez a Kázmér! Mindig tudja, hova kell helyezkedni, s mindig idejében h .»lyeékedik. Talpra esik ez mindig, mint a macska! Magyarázott nekünk — igaz, hogy alkkor még ritkábban — harminchárom előtt harminchárom után, negyvennégy előtt, negyvennégy után. s negyvennyolcban is előre látta a fordulatot. Egy hallgatója, aki verseket is irt. arra is emlékezett, hogy negyvennégy nyarán egy versét is kitiltotta Kázmér a helyi irodalomból, mint a helyi ügyészség mellé beosztott tartalékos századosi rangban levő katonai cenzor, mivel sápadt arcú munkásgyerekékről volt benne szól. Nyilvánvaló, hogy ezéket a visz-' szaemlékezéseket az irigy rosszindulat szülte csak. hiszen Kázmér lelkiismerete tiszta volt. mint a fehér hó. Hogy a köznapi lelkek nem értik meg a „nem ellenállva ellenállni" gondolatának nagyszerűségét, az nem Kázmér hibája. Bizonyosan nem olvasták annak a nagy keleti bölcsnek tanításait, aki maga is így fogalmazta meg ezt a gondolatot: „Ne állj ellent a gonosznak!" Hosszú éveken át élte Kázmér a nem ellenállva ellenállóknak ezt az irigységtől övezett életét, miikor megbolydult körülötte a világ. Az első óráikban szédülten, öszszetörve, reszketve, zavarodottan taglalta: most mi lesz. Esze. híres, nagv esze teljesen fölmondta a szolgálatot. csak a gombjain számolgatta: megbukik — nem bukik — megbukik — nem bukik. Egyszer eszébe villant: a történelem nem ismétli önmagát! Majd két szó villogott szeme előtt, szinte testet öltve: tézis, — antitézis, tézis — antitézis. — s az öntött ismét lelket bele. Olyannyira bőven öntötte, hogy mindazok, akik Kázmértői eddig rettegtek, arra a megdöbbentő valóságra ébredtek. hogy ismét tőle kell rettegniök. Egy gyűlésen Kázmér előbb kiöntötte tizenikét éve nem ellenállva ellenálló szíve minden keserű fájdalmát, mélyen me/7reiAülve ecsetelte, hogy sajgott e kebel, mikor látta, hogy a kommunizmus mételyével fertőzm a nemzet drága ifjúságát, színe-javát. (Eközben egyszer maiinem kimondta az „aranytartalék" szót, de még ideiében észbekapott.) Kijelentette: ez sohasem fog még egyszer sikerülni, végül esküdve és átkozódva feje fölé emelte párttagsági 'könyvét, széttépte, megtap03ta, s magából kiikelve üvöltölte: becstelen, aki ma ellenáll! A gyűlésen résztvevők csodálkozta-k, ámuldoztak, rémüldöztek, s azon vették magukat észre, hogy Kázmér az örök, az elpuszti'hatai fan ismét fejük felett trónol, martiéként megdicsőülve, talpraesve, megdönthetetlenül. Most azonban Kázmért rázza a tartás hideglelés. Most is az a véleménye ugyan, hogy nem ellenállva ellenállni, ez az egyetlen magatarás, ami ma erkölcsös, üdvös és célravezető, de most valahogy más a helyzet, Itt van mindjárt ez a borbélyprobléma is. Mert '„azokban a napokban" jónapot kívánókkal köszönt a borbélynak. El is politizálgattak, világosán, egyértelműen. De a napokban aztán azt hallotta, hogy az ui karhatalom beszervezte a borbélyókat, akik zseb-magnetofonokkal. az ujjukon levő gyúszűbe beszerelt apró mikrofonok segítségével felveszik az összes vendégbeszélgetéseiket. Hátha már fel ts vették. Egyáltalán mit mondjon, ha kérdezik? Ma! Mikor minden máról holnapra megváltozhat! Nem jár borbélyhoz Kázmér, maga vakarássza szakállát, naponta megszegve a biblia parancsai: „faragott képeket na csináljatok magatoknak!" Alla alatt borostásan maradt a szakáll, mert arcának e részén igen finom a bőre. s nem bírja ki az önborqlvát. Hivatalában emiatt eqycsék óvatos lelkesedéssel szemlélik, — mint a hazafia-szakált bátor viselőjét, — mások nem átallják csúfolni miatta. vén kecskének nevezgetni, s összesúgva latolgatni, mikorra várható újabb megtáltosodása. Mert vannak, olkífc szentül hiszik, hogy Kázmér végül is ismét talpra esik, s vezérkedni fog. ö maga is reménykedik benne, bár egyelőre halványan, sokat szidva magát, hogy ..ama. napokban" feladta a nem ellenállva ellenállni józan magatartását. Óvatosan lesi hát ez idők forgását, s bizonyosan nincs messze a nap, hogy a borbélyhoz is elmegy, lehúzatni az álla alá nőtt pomacsocékát. A likőr azt ón majd újra éledni fog Kázmér! Hogyne! Hiszen istennél és nálunk semmi sem lehetetlen! Glédics Abel. ( t