Szeged Népe, 1956. november 1-13. (1. évfolyam, 1-9. szám) - Szegedi Néplap, 1956. november 20-30 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1956-11-29 / 9. szám

ö A MAGYAR SZOCIALISTA MÜNKÁSPÁET SZEG EDI LAPJA I. évfolyam, 9. szám Ara: 5(1 fillér Csütörtök. 1956. november 29. Véget kell vetni a bizonytalanságnak, induljon el minden területen a pártmunka Országos aktívaért ekesiet fis MSZMP-kösp onihan A Magyar Szocialista MurBc&sp&rt ideiglenes intézőbizottsága november 27-re országos aktívaértekezletre hívta össze a párt és állami élet vezető posztjain dolgozó kommunistákat. Az értekezleten Kiss Károly elvtárs, az MSZMP ideiglenes intézőbizottságának tagja tartott beszámolót a pártszervezés helyzetéről és feladatairól. Kiss Károly referátuma Referátumának bevezető részében elemezte az elmúlt hetek eseményeit, s azokat az okokat, amelyek a mai helyzet kialakulására vezetlek. Az MSZMP szervezése már megindult, de lassan, nem kellő határozottsággal halad. A kommunista aktíva még gyengén dolgozik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy vidéken jobb a helyzet mint Pesten. Az üzemi szervezési munka azért halad lassabban, mert sok helyütt nem tudnak világosan és határozottan választ adni arra a kérdésre, hogy kell-e pártszervezet az üzemekben. Ez a kérdés a kommunisták számára nem lehet vitás. Az illegalitás legsötétebb éveiben is volt a nagyüzemekben a pártnak szervezete, kivételt csak azok az esetek képeztek, amikor a lebukások következtében szétzúzták -ál pártszervezeteket, dc ilyen esetben is újra meg újra kiépítették a párt helyi szerveit. Az a kérdés, hogy kell-e pártszervezet, elsősorban olyan helyekről mtrül fel. ahol a munkástanácsokban nem a munkások igazi vezetői foglalnak helyet. Nyilvánvaló, hogy azok. akik nem akarnak ellenőrzést, akik csákyszalmájaként kezelik a nép vagyonát, nem szívesen számolnak azzal a kilátással, hogy az MSZMP szervezetei megalakulnak és dolgozni kezdenek. Gátolja a munkát az is, hogy elvtársaink sok helyen bizonytalanok. Ezt meg íehet érteni. De a helyzetbe semmiképpen sem lehet belenyugodni. Világosan kell látnunk, hogy a szocialista országok részéről nagy nemzetközi segítséget kapunk. Jelentős segítséget adnak és adtak az ellenforradalmi erők felszámolásához. A gazdasági bajokon átsegítenek, s e támogatás alapján talán sikerül az inflációt elkerülnünk. De a belső problémák megoldásához, az üzemek beindításához az egészséges párt alapjainak lerakása a mi feladatunk. Ezt helyettünk senki más el nem végzi. A megváltozott viszonyok között más munkastílusra van szükség, mint ami a múltban volt. Nem lehet mindent a pártban eldönteni. Több önállósággal kell hogy dolgozzanak, az alsóbb pártszervek éppúgy, mint az állami hivatalok. Jóval kevesebb lesz a függetlenített apparátusban dolgozók száma is, s jórészt a közvetlen termelő munkában dolgozóknak kell a szervezetek vezetését pártmunkában vállalniok. Ez feltétlenül a pártmunka tekintélyének növekedését fogja eredményezni. A jelenlegi viszonyok között két területre kell irányítanunk: a munkásosztály megnyerésére, a zavaros gondolatok, a még elég erőteljesen jelentkező nacionalizmus leküzdésére, másrészt a fegyveres erők megerősítésére. Több megyéből jelezték, hogy várják a párt programját. Gondosan kidolgozott program elkészítésére a pártnak érthető okokból eddig nem volt ideje. De van a kormánynak nyilvánosságra hozott programja, a munka elindításához ez elegendő, s ennpk a platformnak az alapján kell dolgozni. Megkönnyíti a helyzetet, a vidéki munkát, hogy a parasztság nyugodt. Egyetlen intézkedéssel, a beadási kötelezettség eltörlésével több mint 4 és félmilliárd forintot kapott, hí a tehát a párt szervezési munka nincs összekötve beadási, meg tsz-szervezési agitációval és ez nagyon megkönynyíti falusi pártszervezeteink dolgát. Ma legfőbb feladatunk az, hogy a bányavidékek és Buda pest pártszervezeteit kiépítsük A bányákban eddig még keveset tettünk. Tegnap mintegy 15 ezer bányász szállt le az almába, de bizony meglehetősen kevés szenet termellek. A bányász-pártszervezeteknek tehát nagy feladataik vannak. Zavarja a párt szervezésének munkáját, hogy sok pártszervezetben arról vitatkoznak, ki mit tett az elmúlt esztendőkben. A Rákosi—Gerő-féle vezetés bűneiért és hibáiért megbélyegezni tíz- és tízezer becsületes elvtársat, akik az elmúlt esztendőkben funkciót viseltek, nagy hiba volna. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mintha tagadnánk, hogy voltak merevek, voltak bürokraták, voltait, nkik visszaéltek a hatalmukkal, de nem szabad a vezetés és egyesek hibáiért valamennyi volt funkcionáriust felelőssé tenni. elérni, most a termelés dezorganizálásával akar nehézségeket oíkozni. A józan emberek belátják, ez az út a tönk szélére juttat bennünket. A meggyőző emberi szóé as elsőség Hogyan lehet pártunk az ország vezető ereje? — tette fel a kérdést Kiss elvtárs —. Ügy, hogy az országos célok legkeményebb harcosai a kommunisták lesznek. Igy volt ez 1945-ben is, amikor megkezdtük az ország újjáépítését, azután később, amikor megállítottuk az inflációt. Most is jó, kommunista harcosokra, jó sajtóra, jó rádióra van szükség. A meggyőző emberi szóé az elsőség. Olyan elvtársakat kell kiválasztani, akikben van meggyőző erő, akikben bíznak sz emberek, akik tudnak hatni a munkásokra. Ha így dolgozunk, ha ilyen elvtársak beszélnek a párt nevében, akkor vezető párt leszünk — egyébként nem. Fedig a mi pártunknak kell vezetnie a dolgozó népet, mert rajtunk kívül a munkásosztálynak nincs más pártja. Sokat, nagyon sokat kell még tennünk, hogy idáig elérjünk. Meg kell nyernünk a passzív rétegeket, elsősorban a dolgozókat, fel kell sorakoztatni őket a párt mögé, úgy, mint 1945-ben. Ha ezt elérjük, aktkor az értelmiségnek az a része is csatlakozik hozzánk, aniely ma még bizalmatlan velünk szemben, sőt, helyenként még ellenséges befolyás alatt áll. Kiss Károly elvtárs ezután kitért a munkástanácsok és forradalmi bizottságok szerepének értékelésére. A munkástanácsokra a megjelent rendelet nagy jogokat és kötelességeket ró. Ha az üzemekben jól dolgozó pártszervezeteink lesznek, akkor minden bizonnyal nem állhat elő az a helyzet, hogy egyes munkástanácsokba volt gyárosok, volt horthysta katonatisztek, lecsukott nyilasok kerülnek. Ahol ilyen elemek vannak a munkástanácsokban, ott jelentkezik az a hangulat, hogy a volt funkcionáriusokat nem akarják felvenni az üzemekbe. Ez ellen a hangulat ellen fel kell lépni, Beszéde befejező részében hangsúlyozta: a munkásság megérti, hogy nem lehet játszani az ország sorsával. Megérti ezt a dolgozó parasztság is. — Nem a hosszú előadások idejét éljük — hangsúlyozta befejezésül —. Nyilvánvaló, hogy lesznek kérdések és ellenvélemények is és ebből kialakul: hogyan fogjunk hozzá a munkához. Kádár János felszólalása Minden nap leiesése százmilliós károkat jelent Kiss elvtárs ezután kitért a gazdasági helyzet ismertetésére. Elmondotta, véleményű szerint átmenetileg lesz munkanélküliség is. A termelésben bekövetkezett négyhetes kiesés óriási károkat okozott, s a széntermelés akkor sem éri el a régi szintet, ha viszszatér a régi munkatempó, mert nagymértékű munkaerőhiánnyal kell számolnunk. A széntermelésben bekövetkezett kiesés árarnhiánnyal jár, ez ugyancsak nehezíti, hogy az üzemek teljes kapacitással dolgozhassanak. Hozzávetőleges számítás szerint az 1956-os évben a nemzeti jövedelem mintegy 10 milliárddal lesz kevesebb, tehát több mint 10 százalékkal lesz kisebb annál, amit a terv előirányoz. Körülbelül 6 milliárddal csökken az iparnak a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása. Ezzel szemben a napi felvásárlás 50 százalékkal emelkedett az október 23-a előtti forgalomhoz képest. Tehát milliárdos termelési kiesés lesz az iparban, a dolgozó parasztság kevesebbel járul hozzá a nemzeti jövedelemhez, külkereskedelmünk elakadt, nemzetközi fizetési kötelezettségeinknek nem tudunk eleget tenni •— elképzelhető, hogy mindez milyen komoly nehézségeket okoz. S az ellenforradalom, mivel fegyverrel nem tudott sikert Kiss Károly elvtárs referátuma után Kádár János elvtárs, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány elnöke emelkedett szólásra. Beszédének bevezető részében hangsúlyozta, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom teljesen egyértelműen támogatja az MSZMP és a kormány erőfeszítéseit az ellenforradalom szétzúzásáért, s egyértelműen helyesli a Szovjetunió fellépését. Kínában, Jugoszláviában, a népi demokratikus országokban éppúgy, mint a nyugati kommunista pártokban egyöntetű álláspont alakult ki ezekben, a magyar helyzet szempontjából legalapvetőbb kérdések értékelésében. Az ENSZ-ben azonbai az imperialisták erős nyomást gyakorolnak a magyar delegációra és mindazokra, akik hazánk ügyét támogatják. Ismeretes, hogy az ENSZ már a felkelés idejében olyan döntést hozott, hogy nemzetközi megfigyelőket keli Magyarországra küldeni. Mi ellenezzük az ENSZmegfigvelők kiküldését, mert a megvizsgálandó kérdés jogilag is, érdemileg is tisztán magyar belügy. A szovjet csapatok sokoldalúan és az országgyűlés állal jóváhagyott szerződés alapján léptek akcióba a törvényes kormány kérésére. Ez a dolog jogi oldala. Érdemileg a Magyar Népköztársaság létéről vagy az ellenforradalom győzelméről volt szó. De ennél többről is. A Szovjetunió közbelépése megakadályozta, hogv egy veszedelmes háborús tűzfészek keletkezzék. Magyarország minden oldalról olyan országokkal van körülvéve, amelyeknek területéből a velünk határos részek hosszabb vagy rövidebb ideig magyar fennhatóság alá tartoztak. Ha győzött volna az ellenforradalom, a maga irredenta álláspontjával háborús provokációkat, tűzfészkeket hozott volna létre. S ne csak a magyar ellenforradalmi erőket vegyük számba, hanem a nyugaton tartózkodó, volt csendőrökből, katonatisztekből álló 15 ezer főnyi kiképzett hadsereget is, amelyek készen állottak már magyarországi bevetésre; Ezután Kádár elvtárs néhány belpolitikai kérdéssel foglalkozott* Ezeket nz időket jogosan nevezzük forradalmi időknek — mondotta —, forradalmi eszközökre, módszerekre van szükség. Bátran merem állítani — mondotta —, hogy az írásos és szóbeli agitáció fontosabb, mint a hadsereg, a rendőrség. A tömegeket agitációval kell megnyerni a legalapvetőbb kérdésekről. Melyek ezek a kérdések? Az első az: hogy objektív az ellenforradalmat támogatja, aki ma a szovjet csapatok azonnali kivonását állítja a követelések közt az első helyre. Mi ezt az utat kipróbáltuk, és a magunk bőrén tapasztaltuk, hogy hova vezet ez: ártatlan emberek lcgvilkolásához és a régi úri világ képviselőinek feléledéséhez. De Ezután Moharos József elvtárs (MÁVAG) szólalt fel. Beszámolt az üzemben folyó szervezés tapasztalatairól. Elmondotta. hogy hétfő délig több száz kommunista állt újra csatasorba. Felléptek az olyan hangulatok ellen, amely elvi engedmények tételeit is megengedhetőnek tartották a népszerűség kedvéért. S eu7 nek hatása meg is mutatkozott. Helyeselte, hogy a függetlenített apparátus létszámát csökkentik, de helytelenítette azt, hogy olyan nagy üzemben, min a MÁVAG, ma egyetlen függetlenített pártmunkás sincs. A következő hozzászóló Kossá István elvtárs, pénzügyminiszter, Aláhúzta, ho-gy a pártszervezetek megalakításának a hivatalokban ugyanolyan jelentősége van, mint az üzemekben. Majd Sándor Pál elvtárs (V. kerület) beszámolt a kerület hangulatáról. Hangsúlyozta a pontos és gyors tájékoztatás jelentőségét, majd a hivatalokban levő forradalmi bizottságok tevékenységét bírálta. Hibaként állapította meg, hogy egyes minisztériumokban a vezetők a bizottságoknak kommunisták ellen hozott szabálytalan intézkedéseit szentesítik. Várnai Ferenc elvtárs (Buez csak a kezdet volt Lett volna folytatás is. A semlegesség felcserélése az atlanti szövetségbe való belépéssel, amerikai támaszpontok és amerikai csapatok Magyarország területén, s végül a függetlenség teljes megsemmisítése. Mi úgy gondoltuk, hogy meg kell fordítani a sorrendet. Először megverni fegyveresen és politikailag az ellenforradalmat, megszilárdítani a népi hatalmat, s amikor mindez megvalósult, a magyar és szovjet kormány tárgyalásokat kezd a szovjet csapatok kivonásáról. Ez az igazi forradalmi út, ez a magyar függetlenség útja. Kádár elvtárs másodikként a kormány kibővítésének problémájával foglalkozott} Az álláspontunk ebben a kérdésben világos. Mihelyt * rend megszilárdul, szívesen tárgyalunk mindazokkal, akik a népi demokrácia, a szocializmus alapján őszintén együtt akarnak működni velünk. Ezután Kádár elvtárs a munkástanácsok kérdéséről beszélt. A munkástanácsok alapjában véve pozitív szerepet töltenek be. A munkástanácsokban levő becsületes tagok segítségével — s ezek vannak többségben — egyre Inkább sikerül a valódi feladatai, az üzemek gazdasági kérdései felé irányítani tevékenységüket. A pártnak foglalkoznia kell a munkástanstcsokban dolgozókkal, jó irányba keli fejleszteni munkájukat. Kádár elvtárs ezután az úgynevezett Nagy Imreügyről beszélt. Leszögezte: A jelenlegi helyzetben helytelen lenne a vezetésbe ingadozást, alkudozást belevinni. — Minden oldalról körete lik a munkások és sokhelyütt a munkástanácsok is, hogy a párt merjen aktívabban a gyárakba, hogy a kommunisták magyarázzák meg nekik a helyzetet, s ha kell, vitatkozzanak velük. Az Ilyen viták rendszerint azzal végződnek, hogy a munkások egyetértenek a párt álláspontjával. A párt fellépésére olyan szükség van most, mint az éhes embernek egy darab kenyérre. Véget kell vetni a bizonytalanságnak és teljes erővel meg kell indítani minden területen a pártrrujnkát — mondotta befejezésül Kádár János elvtárs. A vita dapest) a fiatalok között végzendő munka jelentőségét méltatta. A fiatalok sorában még igen sok helyen van párt-, szovjet- és kormányellenes hangulat. A régi ifjúsági politika nem vezetett eredményre, a DISZ-nek nincsenek tömegei, vissza kell térni ahhoz a helyes gyakorlathoz, amelyet 1950-ben erőszakosan megszüntettek: ifjúsági rétegszervezeteket kell létrehozni. öt ilyen rétegszervezet működik már többé-kevésbé. A Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség az üzemi fiatalokat tömöríti soraiba, támaszkodik a szakszervezetek munikájára, bár a szakszervezettől független szervezet. A vidéken sok helyen létrejött már az EPOSZ. Négy megye képviselői már találkoztak Budapesten s halad a központi szerv kialakítása is. A Magyar Diákok Szövetsége a középiskolásokat fogja tömöríteni magába, a munkát azok végzik, akiket még október 23-a előtt a diákparlamentben megválasztottak. A Magyar Őrszem Csapatok Szövetsége el fogja határolni magát az úttörőmozgalom bürokratizmusától és agyonpolitizáltságától, de hasznosítani fogja a mozgalom helyes elképzeléseit és gyakorlatát éppúgy, mint hasznosítani kívánja a cserkészmozgalom pozitív tapasztalatait. A szervezés itt is folyik. Nem ilyen tiszta a helyzet az egyetemi ifjúság, a MEFESZ szervezés sével, igen sok irányzat létezik, s minden bizonnyal ezen a területen kell majd a legnagyobb erőfeszítéseket megtenni. Az ifjúsági mozgalomban semmiképpen sem szabad elkövetni a pártnak azokat a hibákat, amelyek a DISZ pártirányítását jellemezték. Attól sem szabad félni, liogy az egyes szervezetekben részletkérdésekben a párt és kormány álláspontjával ellentétes nézetek is kifejezésre jutnak. Ezeket a nézeteket hiba lenne elfojtani, vitatkozni kell velük; Lombos Ferenc (Budapest) elvtárs hangsúlyozta, liogy —i bár most háttérbe kell szorítani a pártapparátus egykori mun* katársainak elhelyezkedési kér* Jóséit, mégis ezeknek az elvtársaknak a helyzetét minél, előbb rendezni kell. Lomboselvtárs ismertette Győr megyében szerzett tapasztalatait és rámutatott arra. hogy agitációnk igen kezdcllrges állapotban van, bár nagy lehetőségek állnak előtte és nagy feladatok várnak rá. A következő felszólaló Horváth András elvtárs (IX. kerület) volt. A többi között hang-