Szeged Népe, 1956. november 1-13. (1. évfolyam, 1-9. szám) - Szegedi Néplap, 1956. november 20-30 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1956-11-24 / 5. szám

Megtévedt fiatalok között Kattog az írógép: jegyző­könyvet. vesznek fel. Az ügyész kérdez, s az előtte ülő lehorgasztott fejű megtévedt fiatal válaszol. — Neve? — Totka László. —• Hánv éves? : — Húsz... És így tovább: hangzik a hivatalos kérdés, s a rövid válasz. Totka — szegedi fiú — Komlón volt bányász. 1300 forintot keresett havonta. Az ügyész megkérdezi, hogv mi irt akart átssökni a határon. s a vallomás nyomán feltárul a történet. — ::: Vasárnap este. most november 18-án testvérem­mel, Tiborral, aki ráktárke­zelő a Vendéglátó Vállalat­nál. elmentünk barátainkhoz. Bácsíalusi Ernőhöz meg Laci­hoz. Kártváztunik és beszél­gettünk. Ekkor került szóba, hogy az oroszok elviszik a fiatalokat. — Ezt kitől hallottátok? — vág közbe az ügvész. — Hát. úgv beszélték. — Ki beszélte? — Mindenki. Az utcán az emberek. Ez a hír iárta a vá­rosban és ml elhittük. Nem mondta senki, hogv ez nem igaz. Elhatároztuk, hogv más­nap. hétfőn este imind a né­gyén együtt átszökünk Ju­goszláviába. Délután 6 óra­kor indu'trnk el a tiszatöl­tésen. Ütközben nem talál­koztunk senkivel és a hatá­ron a jugoszláv őr azt kiabál­ta nekünk, hogv vlssza-vissza. Ml visszafordultunk, s a ma­gyar határőrök bekísértek bennünket a rendőrségre. Az ügvész a kihallgatás után közli a vádat: tiltott ha­tárátlépési kísérlet bűntette... Újabb kihallgatás követke­zik: Totka Tibor mondja el szinte ugyanezt. Aztán Bács­íalusi Ernőre és Lászlóra ke­rül. sor. Egyikük textiltech­nikus a másik elektrotechni­kus. Az ügvész megkérdezi Ernőtől: — Miért akartak kiszökni? — Megtévedtünk. Elhittük a híresztelést, hogv elvisznek bennünket. Most már nagyon megbántuk. Hülyeség volt,.. Két barát kihallgatáséra kerül sor: Ruzicska Tibor harmadéves orvostanhallga­tó és Román György textil­technikus. Húszévesek. Ru­zicska jegyzőkönyvébe többek között ez kerül: .R Szabad-Európa rádió híresztelte. hogy a katonaköteles fiatalo­kat összeszedik. Ez elől akar­tunk elmenekülni..." Erre igazán találó az a mondás: „Hazudik a rádió". Ezen a vé­leményen van Román György is. aki elmondja, hogy Gyá­láról a jugoszláv határőrök visszaadták őket a magyar hatóságoknak. — A szökésre hát ez vitt rá — mondja —. Gyerekes meggondolatlanság volt. na­gyon megbántam. Meg aztán fűtött bennünket a kaland­vágy. Apáimnak azt mondtuk, hogv Budapestre megyünk. Hallottuk, hogv most köny­nyen át lehet jutni a hatá­ron és szét akartunk nézni Jugoszláviában... Igy megy sortba. Szinte valamennyi vallomásból ki­tűnik. hogy hazug, rossz­indulatú és főleg a fia­talokat megtévesztő hí­resztelés hatásóra jutottak ezek a szegedi fiatalembe­rek arra a nagyon hibás el­határozásra. hogv a határon átszökjenek. Most már mind nagyon bánkódik tette miatt. Taffner Ibolya meg Szőlősi Márta, az Újszeged! Kender­Lenszövő Vállalat dolgozói ma már otthon elmélkednek azon, hogy miért hitték el ! a melegkútnál lévő csemege­bolt vásárlói között is lap­pangó híresztelést; kihallga­tásuk utón szabadon enged­ték őket. És Ruzicska Tibor meg Román György ia mái­otthon van szüleinél. Bordás Józsefné szabadon engedése után másnap egv iratért visz­szament az ügyészségre és el­mondotta: ..Képzeljék, talál­koztam egv ismerősömmel, aki suttogva megkérdezte tő­lem, nem-e akarok átszökni Jugoszláviába? Képzelhetik, hogv mit válaszoltam..." Haraszin Tibor, a békéscsabai Jókai Színház tagja három társával akart átszökni a ha­táron. Miért? „Mert hallot­tuk. hogv mások is szöknek — olvassuk a jegyzőkönyvből — meggondolatlanságot kö­vettünk el. Le is lőhettek volna bennünket... Megfogadom, többé a határt át nem lépem. Itt dolgozom, a mi hazánkban..." A kihallgatások még foly­nak. s a tiltott határátlépést elkövetők közül számosat már szabadlábra helyeztek. Pedig a törvény ezt a bűn­cselekményt nagv szigorral sújtja: öt évig terjedhető bör­tönbüntetéssel. De az ügyész­ség nagv figyelemmel, humá­nusan jár el valamennyi meggondolatlan, megtévesz­tett fiatallal szemben. Kell-e igazabb, meggyőzőbb cáfolat a rémihírekre, mint ezeknek a tettükei nagyon megbánó szegedi fiataloknak a szava? Közülük többen be­széltek az úiságíróval és ezt üzenik a lap hasábjain ke­resztül: Ne higgyetek drága szege­di ifjú barátaink a rémhírek­nek. Mi felültünk neki. be­leugrottunk egv kalandba, de nagyon, nagyon megbán­tuk. Ki látta és ki hiszi ma mér el a deportálásotkat? Ha­zugság. gálád kitalálás az egész. (—s—r) A pautsxtsáfy és a fogadatom Beszélgetés három középparaszttal AZ ÚJ PÁRTRÓL A magyar munkásosztály­nak, a dolgozó népnek szük­sége van marxista—leninista alapon álló forradalmi párt ra, sőt ma, amikor ilyen sorsdöntő változások mennek Végbe hazánkban, s a nem­zetközi munkásmozgalomban különösen szükségük van rá. Ma még inkább, mint bár­mikor, szükség van olyan szervezett erőre, amely ösz­szefogva mindazokat, akik őrködve szocialista építésünk eddigi vívmányain, az első sorokban kívánnak küzdeni hazánk függetlenségéért, a szocialista demokráciáért, so­kat szenvedett népünk jobb életéért. E célokat tűzte zászlajára a Magyar Szocialista Mun­káspárt. Az MSZMP folytu­tója kíván lenni a magyar munkásmozgalom sok évtize­des, dicső hagyományainak. Továbbviszi mindazt, ami előremutató volt a kommu­nista párt ós a szociáldc mokrala párt küzdelmeiben, a magyar szervezett munkás­ság harcaiban. Az elmúlt napokban egyre több hír érkezik szerte az országból arról, hogy a mun­kásmozgalom régi harcosai, a felkelés sok kommunista és pártonkívüli résztvevője keresi a lehetőségét annak, hogy a régi, helyileg is lejá­ratott, a mult hibáiban vét­kes pártszervezet helyeit létrehozza az új párt, az MSZMP helyi szervezetét, Olyan pártszervezetet, amely már személyi összetételénél fogva is garancia arra, hogy nemcsak szavakban, hanem a valóságban is a nép érde­keit, a szocializmus, a nép­jólét, a nemzeti függetlenség ügyét fogja szolgálni. Az új megtisztult párt megalakítására hívó felhívás nyomán hozták létre az ösz­szes budapesti kerületekben, számos fővárosi üzemben — a Ganz Hajóban, Csepelen, a Traktorgyárban és másutt — a pórt ideiglenes intéző bizottságait. Falun is sokhe­lyütt magukra találtak már a kommunisták. Borsod me­gye mezőcsáti járásában pél­dául sok faluban, termelő­szövetkezetben kezdték el ai MSZMP célkitűzéseinek nép­szerűsítését, még ott is, ahol eddig nem alakult meg az új párt szervezete. Minden bizonnyal újabb lendületet fognak adni a pártszervező munkának, az MSZMP Ideiglenes Központi Vezetősége Intéző Bizottságá­nak a pártba való felvételről szóló Irányelvei. Soha nem indult meg ««•• hezebb körülmények között a pártszervezési munka, mint most. A szocializmus eszmé­jét sokan lejáralték. a szo­cializmus nevében elkövetett bűnök az MDP-t gyűlöltté tették. Az MSZMP ebben a nehéz helyzetben indul útjó ra, Céljai igazak ós nemesek, Tudjuk, sokan ezt még nem látják, vagy nem hiszik. De hiszünk abban, hogy egyre többen lesznek, akik bíznak a párt igazában és — köve­tik azt. (A „Népszabadság" novem­ber 23-i számából!) MIT OLVASNAK 4 SZEGEDIEK? AMIÖTA életünk nagy megújhódásának vagyunk részvevői, tanúi, először a mi­nap, kedden találkoztam régi középparaszt ismerősömmel, Csurgó Mihály baktői gazdá­val. Okos, felvilágosult ter­melő. Szíve, lelke a paraszti munka. Mi lehetett volna legelőbb­való téma, minthogy beszél­gessünk népünk nagyszerű hőstettéről, arról a sok min­denről, amit e forradalom a parasztságnak is kivívott. Csurgó gazda először aggódva •— szavában némi megbán­tottság is érzett — azt mond­ta: szép és nagyon nagy do­log történt, de most meg olyan hangokat hallok, hogy állítólag bennünket, dolgozó parasztokat szidnak. Ilyene­ket mondanak: ha mi is be­kapcsolódtunk volna, »még többet lehetett volna kihar­colni". Őszintén szólva ml, legalábbis én, nem értem, mi lehetett volna még ennél is több. IGAZ, van még nagyon sok rendezetlen ügy. Talán emiatt van az, hogy népünk a forra­dalom nagyszerű vívmányai ellenére sem érzi még telje­sen győztesnek magát. Nincs még tisztázva többek között nemzeti függetlenségünk ügye sem. De már erre is van elfogadható ígéret, s ugyan­akkor biztosíték is. Hogy mi­előbb élvezhessük forradal­munk érett gyümölcseit, már nem további vérhullatásra, hanem rendre, békés, alkotó munkára van szükség, mely­ben érvényesülhet a jog, a nép annyiszor meggyalázott, sárbatiport igazsága. így érzi ezt Szeged parasztsága is. Más esztendőkben a parasz­tok jelentős részét Szegeden s pénzbüntetéssel, börtönnel kellett -megnyerni" arra. hogy teljesítse vetési tervét. Az elmúlt hetekben még csak meg sem kérdezte senki a szegedi és a környékbeli ; gazdáktól, m-iként halad a ve­tés. Mégis többet, s jobbén j elvetettek, mint bármikor a ­korábbi esztendőkben. Csurgó Mihály szavából is i kicsendült: az igazi néphala- ! lomért való harcot már ezek­után nem a fegyverek döntik el, hanem az, hogy képesek leszünk-e elsősorban a saját 1 lábunkon a saját erőnkből megállni. Tömören így fogal­mazza meg: az idei tél még kicsit nehéz lesz." de amikor már a most kiharcolt új vi- j szonyok között termelhetünk, SZE G E DI NÉPLAP | nem lehet semmiféle panasz a parasztságra, hogy nem tette meg a magáét az igaz­ságért. Én támogatom az új rendet — folytatta —, bár korábban sem voltam adósa senkinek, s ezután még In­kább nem lehetek az, mert kaptunk, van miért adnunk. Erről beszélt Sólya Imre közíépparaszt is, aki szántón Baktóban lakik, ö is szóvá­tette: úgy halljuk, haragsza­nak töbt)en ránk. Igen, ez az, amit Csurgó Is mondott, van­nak, akik most uszítani kez­denek a parasztság ellen, a munkásosztály és a paraszt­ság szövetségére törve, mert állítólag a parasztság nem vett részt a forradalomban. Pedig ez nem igaz. Ki adott élelmet, húst, zsírt a forradal­már munkásoknak, diákok­nak a legnehezebb napok­ban is? Ki más, mint a be­csületes dolgozó parasztság. Igaz, nekik nem fegyveres harc jutott osztályrészül, ha­nem a hadtáp. Ez a kettő pe­dig nem nélkülözheti egy­mást. Talán nincs is olyan paraszti termelő, aki így, vagy úgy ne támogatta volna, ne támogatná ezt a forradal­mat. Hogy mi az, amit rtká le­hetett volna még vívni", ez mindenki előtt világos. Mind­szenty bíboros érthetően megmondta, sőt igyekezett is programot adni erre: az úri Magyarországot, a kapitalista nagybirtok-rendszer vissza­állítását. Ezt az ügyet nem támogatta és nem is akarja támogatni a szegedi paraszt­ság sem. Ezt a rendet gyűlö­lik, csakúgy, mint Rákosiék hazafiattan. tudást, tehetséget gúzsba kötő gyilkos rendsze­rét. Ha valakik szemrehá­nyással 1 elletnek most a dol­gozó parasztságnak, azok az elienforradalmárok. fasiszták, akik úgy látszik, számítottak terveik megvalósításában a parasztságra, de hiba esett számításukba. Igaz az, amit Sólya mon­dott, a parasztság igazából még csak ezután vizsgázik a forradalom mellett. Ő így fo­galmazta meg teendőiket: nem engedjük, hogy lelkiis­meretlenek felhajtsák az ára­kat, erre mi magunk, terme­lők vigyázunk majd. Sólya Imrének felesége is jelen volt a beszélgetésnél, férje szavát így toldotta: a kétforintos to­jást, a 3—3.50-es tejet eddig is jói megfizették a piacon. Ezután sem akarunk többet. MIKOR elváltam baktói is­merőseimtől, még Farkas József nyolcholdas újszegedi gazdá­val találkoztnm össze, ö is a forradalomról, a jövö kilátásai­ról beszelt. Okosan fejtegette, miért következett az be, hogy a piacon a termelők a nehéz na­pol; ellcnéro is a 23—24 forin­tos hízott baromfit 18 forintért is odaadták. Amit u gazdáktól se ingyen, se pénzért elvettek • korábban a beadásba, most az is piacra kerül, növekedett és j növekszik majd a kínálat, s fgy i tovább csökkenhetnek az árak. Farkas József elmondott egyet-mást a jövő clképzelései­i ről is. Magasabb kultúrájú gaz­' dálkodást akarnak folytatni, j Pénzükért gépeket szeretnének | vásárolni. Mondta 6: traktöro­| kat is. Vontató- és inás füld­mővclőgépeket. Fddig erre sem volt lehetőség. Azonban a drá­ga gép kisgazdaságban csak rá­fizetés lenne. Ezért — annak el­lenére, hogy korábban Újszege­den ennek többen is ellene szól­lak —, Farkaséi; saját elhatáro­zásukból továbbra is fenntart­ják az újszegedi Rózsa Ferenc szövetkezeli csoportot. Afféle igazi belső demokrácián alapuló paraszti munkaközösség lesz ez ; mely lehetővé teszi a magas i kultúrájú, hozamaiban akár a i nyugati államokéhoz hasonló j mezőgazdasági termelést. FZ ŐSZINTE véleményekhez még csak annyi lehet a hozzá­tenni való: nagyon vigyázzunk. • mert akik „tovább akarnak j | menni" a fegyveres harccal, a I i vér folytatással, egykönnyen í nem mondanak le terveikről. Csépi József Naponta 170-200 ember fordul meg a Somogyi Könyvtárbon 4 szegedi munkás—ugraszt tanács küldöttsége a kormánynál járt Budapesten Csütörtökön reggel a szegedi munkás-paraszt tanács küldöttsége Budapestre utazott, hogy tanácskozásokat foly­tasson a Kádár-kormánnyal cs a budapesti központi mun­kástanács képviselőivel. A szegedi küldöttség tolmácsolta mindazt, ami a szegedi embereket foglalkoztatja, s előter­jesztették kéréseiket. Budapestről Szegedre tegnap a délutáni órákban indult el városunk munkás-paraszt tanácsának küldöttsége. Aki egyszer megtanult—ol­vasni, az ragaszkodik élete végéig a betűkhöz. így van­nak ezzel a szegediek is, akik mostanában sokkal többet ol­vasnák, mint csak néhány héttel ezelőtt is. Legalább is erről győznek meg bennün­ket a városi Somogyi Könyv­tár kölcsönzési adatai. Na­ponta 170—200 ember fordul meg a könyvtárban, s átlag 3—4 könyvet kölcsönöznek. Az olvasótermi forgalom azonban jóval kevesebb, nem úgy, mint más őszutói id5­: ben. j Mit olvasna!; az emberek? A kölcsönzői kartonok min­dent kibeszélnek és sejtetik az emberek kimondatlan vá­gyait is, azt, hogy mit szeret­nének olvasni. Zola most éli csak igazán virágkorát: ifjak és felnőttek egyaránt nagy ér­deklődést tanúsítanak iránta. Művei szinte meg nem meleg­j szeneik a könyvtárban, mert | kézről kézre adják, házról I házra viszik őket az embe­rek. Thackeray, Dickens, : Maupassant, Flaubert, Ann­tole Francé, Shaw, Heine, | Stefan Zweig művei is kapó­j sak. Soha sincs belőlük elég a i kölcsönzőben. Általában i azonban a francia és az angol | szépirodalom a legkelendőbb, • s ezen belül is főleg azok a t szerzők a legkeresettebbek, i akiknek a műveit az elmúlt tíz esztendőben háttérbe szo- ! rították Magyarországon. Ezek közé tartozik Cronin is, ! akinek a regényeit ismét ke­resik az olvasók; vagyis kere­sik mindazokat a külföldi szerzőket és regényetek akik és amelyek nem kaphattak helyet az elmúlt esztendők erőszakolt irodalom- és kul­túrpolitikájában, mondván, hegy távol esnek a szocialista realizmustól, amelyről vi­szont senki nem tudott sem­mi biztosat, semmi megnyug­tatót mondani. Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Benjámin László és Juhász Ferenc verseit vélik ma az emberek a legbiatosabb iránytűnek a múlt, a jelen és a jövendó kibogozásánál és összevetésé­nél. Az egyetlen Petőfit ma azokban az írókban kell ke­resni és megtalálni, akik 1956. október 23-nak bétor szószólói voltak és megteste­sítették az egész nép felelős­ségteljes, felébredt lelkiisme­retét — mondják az olvasók, fiatalok és felnőttek egyaránt. Többen keresték már Féja Géza >*Viharsarok"-ját, Ta­mási Aroh összes novelláit és Németh László úgynevezett »ttltott« műveit. Az olvasók várják, hogy lepattanjon vég­re a hét lakat, amelyet az át­kos rákosizmus akasztott a könyvtárak raktáraira és aj­tajaira. Az emberek jogosan akarják megismerni mindazt, amitől káderlapckkal és eg­zisztenciális kérdésekkel "óv­ták" őket. Jellemző, hogy a hazug brosúra-tömeget amit Rákosiék és cinkosaik gyártottak és gyártattak, s amellyel megtömték a könyv­tárakat, és szellemükkel megbénították hosszú eszten­dőkön át az emberek igaz lel­kiismeretét — — nem keresi senki. Mindazt zúzdába kell szállí­tani, ami kiforgatta és be­mocskolta Marx, Engels és Lenin messzevilágló alkotá­sait — mondja a mocsokból kibontakozott lelkiismeret szava. Madách Imre összes műve újra a könyvespolc első so­raiban van, Babits, Kosztolá­nyi is, s még talán Sínkétől sem kell félteni az olvasókat: tudják ők, hogy mi az igaz­ság, mit kell és mit nem kell elhinni a nyomtatott betűikből. Egy azonban bizonyos: a Somogyi Könyvtárnak kevés a 16,500 kötetnyi szépirodalmi anyaga, mert ebből ugyanis tízezer főleg egy példánnyal a régi irodalmat öleli fel, s az egy­példányos műveket mégsem tanácsos kölcsönözni. A ma­radék 6500 kötetnek a fele pe­dig nagyon is vegyes, sok benne a hazug emberábrázo­lás és a hazug érzelem-világ mítosza, amely parancsra született, a rékosizmus pa­rancsára. A születő új rend igaz ma­gyarjait és az ivazi. sokhúrú érzelem-világot még kevés író és költő ábrázolta és írta meg napjainkban. Erre még várni kell, kedves olvasó, de hisszük, hogy megszületik az igazi magyar irodalom is, a mi irodalmunk. Lődi Ferenc Kevés iája van a KIK-nek A vállalat télen is folytatja a belső javítási munkákat KIK! Mennyit szidtuk e vállalatot, mennyit mérge­lődtünk a folyton folyó, vagy egyáltalán vizet nem adó vízcsapok, a becsurgó tetők, a rosszul záró ajtók, ablakok miatt. Nem is lehet hirtelen felsorolni a sok-sok panaszt, amit az elmúlt években a KIK-re hallottunk. De nincs is erre szükség. Most azért kerestük fel a KIK munkás­tanácsát. hogv megtudlak, hogyan akarnak segíteni, tudnak-e segíteni a sok jo- | lakás gos panaszon. Bíztató, hogy a bevezetés­re kerülő új bérezési rend­szer biztosítja majd az itt is dolgozók számára a jobb ke­resetet. Nem mennek el majd a vállalattól a jó szak­munkások, lesz munkaerő, akik, mivel nem normára dolgoznak, az apró munkák elvégzésére esetleg egyetlen vízcsap kijavítására is szí­vesen vállalkoznak. Ügy tervezi a munkásta­nács, hogy a KIK c-zutáo csak a kisebb javítási mun­kákat végzi. Így sokkal töbo helyre kijutnak munkásai és sokkal gyorsabban orvosol­hatják majd a bejelentett hi­bákat. A nagyjavításokat, átalakításokat, tatarozást át­adják majd az Építőipari és Tatarozó Vállalatnak. Több vállalattal folyik jelenleg is ilyenirányú tárgyalás. Több biztatást azonban jelenleg még nem tudnak adni a KIK munkástanácsánál sem. mert a javítási munkák többségé­nek elvégzéséhez fa kelle­ne, és fa, azaz fűrészáru nagyon kis mennyiségbon áll a vállaltit rendelkezésé­re. Jelenleg is sok kijavított vár a parkettázásra, I sok ajtó, ablak vár javítás­ra, de nincs jelenleg parkett, nincs elég fa. Pedig szeret­nék a KIK dolgozói kielégí­teni a jogos kérelmeket. Ezért azt várják a kormány tagjaitól, hogy viseljék szí­vükön a dolgozók lakásprob­lémáit és biztosítsanak több faanyagot a szegedi lakás­javításokhoz is. A KIK dolgozói átérzik a lakosság súlyos helyzetét, s ezért télen is, ahol a bérlők hozzájárulnak, tovább folytat­ják a belső javítási munka kat. Befejezik a jelenleg ja vitás alatt lévő lakásokat i;. Szombat, 1938. november T 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom