Szeged Népe, 1956. november 1-13. (1. évfolyam, 1-9. szám) - Szegedi Néplap, 1956. november 20-30 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1956-11-22 / 3. szám

ivakorrak a rendzavarások A renda ség ca a polgárőrség határozottan dolgoiik a rend és közbiztonság megszilárdításán A rendőrkapitányság vezető jenek nyilatkozata Mi történt a Köztársaság téren? Felkerestük Mogyorósi Ist­ván rendőrőrnagyot, a Sze­gedi rendőrkapitányság ve­zetőjét és beszélgetést foly­tattunk vele a város és kör­nyékének közbiztonsági hely­zetéről. — Hogyan alakult Szeged közbiztonsága az utóbbi napokban? — Szegeden és környékén elég nehezen szilárdul meg a közbiztonság. A múlt hét folyamán is előfordultak lö­völdözések, felelőtlen provo­kációk és betörések. Még mindig megtörténik, hogy egyesek megfenyegetik hara­gosaikat, megtámadják em­bertársaikat. Bejelentések ér­keznek a rendőrségre, hogy a város különböző pontjain lövöldözések zavarják a la­kosság nyugalmát. A napok­ban például arról értesítették a rendőrséget, hogy a Ság­váritelepen ismeretlen sze­mélyek lövöldözéssel ré­misztgették a békés embere­ket. A rendőrség utánanézett a dolognak és megállapította, hogy néhány fiatalkorú, Bi­zsóczki Károly, Gyura Ká­roly és Bozsó Sándor kispus­ka-töltényeket durrogatott cipősarokkal, ezzel nyugtala­nították a környékbelieket. Vasárnap éjjel tilalmi idő­ben a Belvárosban elfogott a rendőrség egy személyt. Bel­sőzsebében kétrészes kézigrá­nát volt. Egy másik fiatal­embertől pisztolyt szedtek el a rendőrök, ugyancsak a ki­járási tilalom ideje alalt. Berkes Imre fuvarost 19-én este hat óra tájban megtá­madták a Csongrádi sugár­úton. Elvettek tőle 70 forin­tot ós a személyi igazolvá­nyát. A tettest Csala Ferenc személyében elfogta a rend­őrség, s kiderült, hogy az Il­lető többszörösen büntetett személy. Legutóbb is rablás miatt töltötte hatéves börtön­büntetését.­A szegedi járásban Is elő­fordulnak rendzavarások és betörések. Domaszéken a 7. sz. földművesszövetkezeli boltba ismeretlen tettesek no­vember 15-re virradóra betörtek és tízezer forint készpénzt elvittek. Ugyaneb­ben a községben a Rákóczi Tsz raktárát törték fel. öt­tömösön a napokban szintén a földművesszövetkezeíi bolt­ba hatoltak be ismeretlen bűnözök, leverték a lakatot és komoly értékeket vittek magukkal. A betörők kézre­kerítésére erélyes nyomozás indult. A rendőrségnek nehéz fel­adatot okoz az ország külön­böző börtöneiből kiszabadult bűnözők kézrekerítése. Már eddig is komoly eredménye­ket értek el, többet elfogtak közülük és visszajuttattak a börtönbe. A rend és a nyu­galom megszilárdítása érde­kében azonban szükséges, hogy n lakosság az eddiginél is fokozottabban segítse a rendőrség munkáját és ha valami gyanúsat észlel, azon­nal jelentse. A szegedi rendőség "R«­csoportjai éjjel-nappal fárad­hatatlanul dolgoznak, min­dent elkövetnek, hogy a ren­det biztosítani tudják. Elég sok bejelentés érkezik fegy­verrejtegetésekről; foszto­gatásokról és 'noha előfordul, hogy a bejelentések alapta­lanok, a rendőrség minden esetben a helyszínre siet. El­vük az, hogy inkább tízszer kimennek hiába, mint egyet­lenegyszer is elhanyagolják kötelességüket. Elég gyakoriak a határsér­tések is. Az ellenforradalmi elemek továbbra is azt ter­jesztik, hogv a rendőrség le tartóztat olyan embereket, akik a forradalomban részt vettek. Ennek néhányan hitelt adnak és Jugoszláviá­ba akarnak szökni. A rend­őrség az elfogott határsértők ügyét szigorúan, a szocialista I örvényességnek megfelelően vizsgálja meg. Nagyrészüket — különösen a fiatalokat — szabadlábra helyezik, vagy tiltott határátlépési kísérle­tért átadják az ügyészség­nek. — Mikorra várható Szege­SZEGEDI NÉPLAP den a kijárási tilalom fel- sége igen eredményesen és oldása? i komoly felelősséggel végzi Egyelőre még elég gya- feladatát. Csak az első napok­kori az ellenséges elemek te­vékenysége. Sztrájkra uszító népellenes röpiratokkal szór­ják tele a várost, ami nyugta­ban fordult elő olyan eset, hogy egyes polgárőrök, mi­után fegyvert kaptak a ke­zükbe, ezeket igyekeztek fel­lanítja az embereket. Mint i használni vélt személyi sé­már az előbb említettem, a betörések és útonállások is elég gyakoriak. Ezek a kö­rülmények megnehezítik, hogy a kijárási tilalmat tel­jesen feloldjuk, késleltetik a mozik és egyéb szórakozó­helyek megnyitását. A rend­őrség célja az, hogy minél előbb meg lehessen szüntetni a kijárási tilalmat és ehhez szintén a lakosság fokozot­tabb segítségét kéri. — Mi a rendőrség mellett szervezett polgárőrség fel­adata? — A polgárőrséget meg­bízható, a népi demokrácia rendjéhez hű, olyan katona­viselt személyekből szervez­tük, akik eredményesen tud­ják segíteni a rendőrség munkáját és akik alkalmasai; arra, hogy később esetleg, mint a rendőrség tagjai is el tudjál; látni feladatukat. A polgárőrség feladata elsősor­ban az, hogy az ipari objek­tumok őrzésében, az utca rendjének és a közbiztonság fenntartásában nyújtsanak segítséget a rendőrségnek és a lakosságnak. — Olyan hírek terjedtek el, hogy a polgárőrség egyes tagjai visszaéltek hatalmukkal. Kérünk er­ről felvilágosítást. — Eddigi tapasztalataink alapján azt mondhatjuk, hogy a polgárőrség tagjainak több­relmeík megtorlására, vagyis fenyegetően léptek fel. Eze­ket az embereket azonban el­távolították a polgárőrség kö­telékéből, s elszedték tőlük a fegyvereket. Ha az eset nem volt súlyos, akkor az illetőt alapos figyelmeztetésben ré­szesítették. Ilyen esetek azon­ban jelenleg nem fordulnak elő. Meg kell jegyezni, hogy a városban egyesek rosszindu­latúan kritizálják a polgár­őrség munkáját. Az ilyenek elfelejtik, hogy annakidején válogatás nélkül osztották ki a fegyvereket a volt nemzet­őrség tagjainak, akiknek egyrésze felelőtlen és közve­szélyes dologkerülő volt Ezek minden jogalap nélkül letartóztattak embereket és házkutatásokat tartottak. Ér­dekes, hogy az említett "kri­tikusok* az ilyen esetekről harckocsik rorubolúgrúnátokknl tüzeltek. A házbeliek ekkor le­vonultak az óvóhelyre. Rövide­sen arra lettek figyelmesek, hogy füst gomolyog az épületben: ki­gyulladt az iktató iroda, lübben felmentek oltani. Ez sikerrel is járt, de közben kelten megsebe­sültek. Két óra után már válságosra fordult a bentiek helyzete. Vá­rad! ezredes, a honvédtisztek egyike azt javasolta: menjenek ki fehér zászlóval és tárgyalja­nak az ostromlókkal. így is tör­tént. Előkerült egy fehér lepedő, s ezzel a kezükben Várad! ez­redes, meg Mező Imre elindul­tak a térre. A többiek feszülten figyeltek. Eltelt néhány másod­perc, aztán hirtelen fegyverro­pogás hangzott fel- Odakint lőt­tek : szinte lekaszálták a két kövelet. így láttak a Budapesti Pár! bizottság épületének ostromát így halt meg Mező Imre és Vá­— kívülről. Belülről azonban j radi ezredes. November 1-én délelőtt kez­dődött ... As első pusharopo­gás megállította a Népszínház utca járókelőit, bekényszerítet­te őket a kapumélyedésekbe, ahonnan kíváncsian füleltek: mi is történik itt. A Bérkocsis utca felől fegyveres csoportok igyekeztek a Köztársaság térre. — Hová mentek, bajtársak? — érdeklődött több fiatal. Egy géppisztolyos villamoska­lauz válaszolt: — Hatszáz ávós van a párt­házban! Nem akarják letenni a jegyvert, kilövöldöznek a bé­kés polgárokra. — Gazemberek! Ki kell őket irtani! — Gyertek, segítsetek! S akik akkor nézték a ro­hamra induló csoportokat, ha kicsit össze is szorult a szívük, a bátor hazafiakat megillető ér­zésekkel kísérték útjukat. egészen másként festettek az október 30-i események. Az emlékezetes napon már a kora reggeli órákban megkez­dődött a pártbizottság körül­ző utca sarkára, ahol rettenete­sen verni kezdték. — Könyörgöm, hagyjanak, én csak borbély vagyok, nem vé­tettem senki ellen — kérlelte őket n szerencsétlen ember. — Hazudsz — rivaltak rá a fegyveresek. — Te is ávós vagy. Valaki a tömegből azt mondta, ismeri Schulzot, tudja róla, hogy borbély. — Mindegy, ö is kommunista! — ordította az egyik támadó. A másik belerúgott cs rápa­rancsolt: — Állj a falhoz! Néhány pillanat múlva lövés dördült cl és Scfaulz összeesett. Ilaslövést kapott. Illába szállí­tották a Péterfv utcai kórház­ba, már nem tudták megmente­ni. A múlt vasárnap temették el. Miközben a térliez vezető ut­cákban folyt ez a kegyetlen vé­rengzés, a pártház gondnokát végigvezették a pincéken és val­latták. Földalatti folyosót nem szólnak egy szót sem. A ; kerítése. A környező utcákat polgárőrség jelenlegi tagjai-1 fegyveres csoportok özönlötték nak semmi közük a november j cl, az Erkel Színházat is elfog­első napjaiban elkövetett túl- , laltik, ahonnan kapásokhoz. j -Igaz-e, hogy az AVH SeppmUactöveUet irányítottak egyes tagjai a rendőrségen dolgoznak. a pártház felé. Röviden szólva: — Ez szemenszedett ha- alaposan megszerveztek min­zugság. Az igazság az, hogy dent. a volt ÁVH tagjaitól elszed- — Valami nagyon rossz készül jilk igazolványaikat, de a itt — mondta Mező Imre, a párt­rendőrségen még lámpással bizottság titkára, aki a házból sem lehet egyet sem. A gvilkos sortűzre, mint va­Jami megadott jelre, özönleni Lerest**, amelyben a támadók kezdtek a fegyveresek a párt- értesülése szerint rengeteg ávós házba. Akkorra már az őrség ,H'ijt !ne£­Az Állami Biztosító tájékoztatója a károk megtérítéséről közülük találni : figyelte az eseményeket. Kik voltak még rajta kívül az épületben? A pártbizottság számos dolgo­zója, kerületi pártmunkások, öt ; honvédezredes (a' fegyveres mun­1 káskarhatalom megszervezésé­nek ügyében jöttek ide) és a ' házőrség tagjai, mintegy 40 , . . ávós karbalalmis közlegény két Az Állami Biztosító közié- 11956. augusztus 31-ig rendez- tiszt vezetésével. se szerint az elmúlt hetek eseményei folytán bekövetke­zett károkat az alábbiak sze­rint fizetik: megtérítik az élet- és temetkezési biztosí­tásoknál a haláleseti károkat, ha a biztositási dílat legalább 1956. július 31-ig befizették. Az összeget a halotti anya­könyvi kivonat benvúitása után azonnal kifizetik: az önkéntes tűz- (robbanás), baleset-, betöréses lopás , üveg- és állatbiztosítási káro­kat. ha a díjakat, legalább ! ban bejelenteni. tagjai jóformán az utolsó szálig elpusztultak. Csak a pártbizoli­sági dolgozók maradtak a pin­cében, meg néhány honvédtiszt. Az ostromlók leértek a pince bejáratáig és bekiáltottak: — Jöjjenek fel, mert külön­ben kézigránátot, dobunk be! Női hang szólt vissza: — Ne bántsanak minket. Itt csak sebesültek vannak és bé­kés civilek. Még mielőtt válasz jött volna, az egyik sebesült felkelő, akit a házbeliek lehoztak a pincébe és bekötözlek, szintén kérlelni kezdte társait, bogy ne lőjenek. Nem is dördült el fegyver, de a következő pillanatban mégis ret­tenetes események fogadták a pincéből feltartott kézzel kilépő embereket. Először kegyetlenül verni kezdték őket. Aztán... .. Az első áldozat Asztalos honvédezredes volt. — Te kiiang hazaáruló! — ordítoztak a fegyveresek, — költségét számla készpénzben rítik. Kötelező tűzbiztosításnál a kár megállapítása és kifize­tése a díjfizetéstől függetle­nül történik. A károkat Budapesten az illetékes kerületi fióknál, vi- i ték. Tíz óra után néhány perccel Az üvegkárok helyreállítási valaki kiszólt a pártházhói, hogy j Most meg fogsz lakolni! I ellenében Í"Üön egy küldöttség és, Kihurcolták a térre és kivé­, : mondja el, mit kívánnak. Erre \ gezték. azonnal megte- üy0ic fegyveres bejött az épü-: Papp ezredes következett. | letbe. Mindjárt lefegyverezték Agyonlőtték, aztán lábánál fogva az őrség néhány tagját és kivit- ( _ ték őket a térre, az egy ik jege-; lámpavasra hliztáli. nvcía ulú. Aztán kézigránátot! dobtak cl a kapunál és lövöl- De ennyi sem volt elég. I.eün­dözni kezdtek. Az őrség viszo- tölték benzinnel és fclgyújtot­nozla a tüzet, s megkezdődött a harc. Először csak kézifegyverek és I . | géppuskák ropogtak, déltájban I déken a megyei igazgatósa-'- {)C,1!? kczaték az épüle- mények között ... i nál kell minden esetben írás- ti-t. Valahonnan néhány tankot' még egy honvédtisztet. Tulh is kerítettek az ostromlók és a ezredest, pedig súlyosan megse­besítették. Aztán leszámollak nó­ták. Az égő hús szagára a kör­nyékbeli kíváncsiskodók iszo­nyattal menekülni kezdtek. Eddig felderíthetetlen kürül­meggyilkoltak A PIACON A piac kis utcáin fel-alá sétálnak az emberek. Nézelőd­nek jobbra, nézelőd­nek balra, megtapo­gatják zsebükben a pénzt, s figyelik az árukat: elég kövér-e a liba. túrót vagy gombát vegvenek-e ebédre. érdemes-e több hagymát vásá­rolni, hisren a szom­széd azt mondta, hogv Kecskemét felé már 10 forintért mé­rik kilóját. Mikor azonban látják, hogv 6 forintért bármeny­nyit lehet kapni, meg a többi árak sem emelkedtek szinte semmit, al'.ekor meg­nyugodnak és a Piac ősi törvényei szerint megkezdődik az al­kudozás. Marasztalja az eladó a vevőt, a vásárló érvel, elmegy, maid újra vissza­jön — kettőn áll a vásár — egyszóval folyik az élet. a pia­con. A tojásnak van a legnagyobb keres­lete. Egy fejkendős, n hidegtől megder­medt kezű menyecs­ke 2.30-ért adja da­rabját. Hatalmas tö­j meg csoportosul kö­Iréje. alig tudja ki­számítani a vissza.iá- rongó disznókat. Tá­ró pénzt. Valaki ro- lálgatják; van-e kél pogós száz forintoso- mázsa? Néhányan kat lobogtat előtte: meg akaria vásárol­ni az összeset. A menyecske hangtala­nul és határozottan nemet int. a többi vevők pedig félrelö­kik a lódenkabatost. nem sajnálják a fá­radságot — megvár­ják. amíg a kocsi­karaváníból az „ő disznójukra" is sor kerül. Talán a köz­beeső időben éppen azt számítgatják. Az emberek vigyáz- hogv bizony érdemes nak a felvásárlókra, kilónként 21—22 fő­ném engedik, hogy rintért, i'.ven gyönyü­bánki is felhajtsa az rű jószágot venni .•.. árakat;. -. Azonban nem na­gyon sikerülne ez még a legkürmön­fontabb spekulán­soknak sem. Van áru bőven a piacon. A háziasszonyok hosz­szasan válogatnak, alkudoznak, nem vá­sárolnak meggondo­latlanul. Nagyobb a kínálat, mint a ke­reslet. ami azt bizo­nyítja. hogv volt igazuk a rént­hírteriesztóknek. akik már ..megjósol­ták" a gazdasági cső­döt. az áruhiányt. Ezeknek a jósoknak azt tanácsoljuk:men­ienek végig a szege­di piacon. Ne a sza­vak. a tények cáfol.­iák meg őket. Sokan állják kö­rül a kocsikban szo­Valaki megjegyzi: — Két öltöny ha­lvett inkább egy ilyen mangalicát vet­tem volna. öreg, töpörödött nénike morzsolt, ku­koricát. árui. Nép/ forintért adja kiló­ját. Szintén öreg né­nike vásárol 3 kilót a csirkéinek. Ahogv elballag, még utána is mondja az isme­nem retlen embereknek: — Azért szép do­log. hogy nem hajt­ják fel az árakat. Igaza van nénike! Szép dolog az. hogy "a'-asztságunk meg­érti: nem szabad ki­használni ezeket a nehéz napokat. Meg­értik ezt az egyéni­leg dolgozók és meg­értik a szövetkezeti­ék is. Tudják, hogy a városnak szüksége van élelemre, s tud-' ják, hogv ők sem ad- J iliatnak el drágáb­ban. mint régen, tú­szén a boltokban ők is a régi áron vásá-1 rolnak. Kétségtelen. 'hogy az ország gazdasági i helyzete megingott j az elmúlt hetekben. ! de aggodalomra nín- i csen ok. Különösen nincsen az élelmi­szeráruknál. Ezt mu­tatják nemcsak a boltoik. hanem a sze­ged! piac is. Ezt mu­tatják az árukkal megrakott kocsik a kis eladók bőválasz­tékú árui, a piac nagy felhozatala. De ezt mutatja a vásár­lók megelégedett arckifejezése, a piac­ról érkezőik tömött kosarai, szatyrokban vidáman gágogó li­bák. mejyek a mai napon finom ebéddé alakultak ét.. > Nagv a forgás, nagv a nyüzsgés a szegedi piacon. Az emberek vesznek. eladnak, minden olvan. mint régen. Az élet itt is kezd visszazökkeni a normális kerékvágás­ba. a vevők és ela­bány pártbizottság! dolgozóval. Lakatos Péter tanirt félholtra verték, majd hasbnlőlték. Scbulz László borbélyt, aki a pártház­ban dolgozott, kiharcolták a Köztársaság tér és a Kenyérmc­Ha nem mutatod meg a titkos folyosót, agyonlövünk! — fenyegették meg n gondnokot. — I la megölnek sem tudom —• válaszolta. — Itt nincs semmi­féle folyosó. — iákkor gyere ki a térre! Kivezették. A tér közepe táján megálltak ós valahogy úgy, mint az inkvizítorok Gullileirc, ráor­dítottak: — Érzed, hogy mozog a föld! A gondnok nem érzett sem­mit. Azt ugyan babotta, bogy a közelben dübörög egy teher­autó, de nem mert erre hivat­kozni, mert félt, bogy u felbő­szült fegyveresek végeznek vele: Csak ennyit válaszolt: — Évek óta itt lakom a téren; de nem tudok arról, bogy akár­ki is földalatti folyosót épített volna ezen a helyen. Nem hittek neki. Az egyik le­hasalt. fülét a földhöz szorította és szüntelenül mormolta: — Kopognak, kopognak, bo­lond legyek, ba nem ávósok vannak a föld alatt. Nehéz most megállapítani, ki találta ki ezt a badarságot, hi­szen valójában semmiféle titkos folyosó sincs a tér alatt. Hiába áslak ekszkavátorokknl még két­három napig, semmiféle nyomra nem bukkantak. Ezzel be is fejeződött ennek a vaklármának az. utolsó felvo­nása is. De a Köztársaság téri fák árnyékában ásítozó gödrök még ma is szörnyű napokról be­szélnek. Azokról a napokról, amikor a nemzeti kormány ál­lal elrendelt tűzszünetet felrúg­va, fegyveres febérterroristák és félrevezetett felkelők tulajdon­képpen a munkásmozgalom bű fiai ellen rendezlek kegyetlen vérfürdőt. (Megjeleni a .,Népszabadság" november 21-i számában.) Mikor a gyerekek nem mentek iskolába... A kis iskolásgyerekek csak 9Ven ismét szünet az iskolá­tíz-tizenöt év múlva tudják ban! majd megérteni igazi mély- Valamelyik nap a korzón ségében ezeknek a tragikus egy munkásapa két majdnem heteknek a történelmi jelen- egyforma gyermekével igye* tőségét. Nagyobb részüknek kezett hazajelé. Az egyik 1kis­az elmúlt három hét kiadós j gyereknél egy kenyér, a má­szünetet jelentett, s eddig silmál egy szatyor krumpli még ismeretlen, izgató játé­kot — az elhagyott, elhajigált lőszerekkel, fegyverekkel. Legfeljebb csak érzik ele­ven dobogó kis gyermeki szi­vükkel, hogy mindaz, ami itt végbement, maga a véres és komoly történelem sorsdöntő felvonása volt. Egyszer, ha majd a gyer­meki emlékek meglett kor­ban előtolakodnak, meg fog­ják érteni, mostani aprósága­ink, hogy miért nem jártak heteken keresztül iskolába. dóik nagy Egyik-másik kócos kisgye­rek talán még a bokor alá rejtett kézigránátra gondol a | kólába tanár magyarázata közben. Akad olyan is, aki diákos csín volt. Sorban álltak érte. S ahogy cipekedve mentek a zörgő faleveleket rugdosva, így szólt az apához az egyik. — Apu, mikor megyünk már iskolába? — Talán holnap, vagy hol* napután — hangzott a blza* kodó válasz. — Es így történt. A két aprócska ember már újra a padokban ül. Egyik ta* Ián a „c" betűt tanulja, má* sik az egyszeregyet. S egyszer történelemórán majd sor kerül a magyar tör­ténelemnek azokra a fényes és súlyos napjaira is. amikor a gyermekek nem mentek is­hj. ela- — l» u.tuAVÖ üst,/,- j 0. örömére, lalansággal azt kívánja: Ic-i Csütörtök, IS>56. november 21.3 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom