Szeged Népe, 1956. november 1-13. (1. évfolyam, 1-9. szám) - Szegedi Néplap, 1956. november 20-30 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1956-11-04 / 4. szám

. A. > Maiéter Pál vezérőrnagy a magyar hadsereg álláspontjáról Pénteken nyugati újságírók keresték fel főhadiszállásán Maiéter Pál vezérőrna­gyot, a felkelés katonai vezetőjét, honvé­delmi minisztert. Kérdésekre válaszolva. Maiéter Pál mindenekelőtt közölte a kül­földi újságírókkal: a magyar hadsereg ál­láspontja az, hogy minden néppel barát­ságban kívánunk élni. Hadseregünknek azonban van fegyvere és ha kell, tud vé­dekezni a betolakodók ellen. Elmondotta ezután, hogy a hadsereg a kormány továb­bi támogatását attól teszi függővé, hogy Ígéreteit mcgvalósítja-e, kilép-e a varsói szerződésből. KÉRDÉS: Milyen tárgyalásokat foly­tatott eddig a kormány ennek érdekében': — hangzott az újságírók kérdése. VÁLASZ: Tildy Zoltán szerdán Miko­jan úrral tárgyalt, aki megígérte, hogy azokat a csapatokat, amelyek nem a var­sói szerződés alapján tartózkodnak hazánk földjén, kivonja az országból. KÉRDÉS: Ez azt jelenti, hogy a varsói csapatok maradnak? VALASZ: Szó sem lehet róla. Tildy közölte Mikojannal, hogy a varsói szerző­dést minden körülmények között felmond­juk. Kormányunk követelte, hogy az erre vonatkozó tárgyalások minél hamarabb in­duljanak meg. KÉRDÉS: Mi történik azokkal e csa­patokkal, amelyek most jönnek Magyar­országra? VALASZ: Azokat természetesen a var­sói paktumon kívülieknek tekintjük és ve­lük szemben így járunk el. De meg kell mondani, hogy a magyar nép politikailag érett annyira, hogy az egyes külföldi ve zetők Ígérete körüli lassúságot nem tekinti rögtön provokációnak. A fegyvert azonban a nemzeti függetlenség teljes győzelméiga nem tesszük le. A torradalomban újjászülethet egy tisztes szakma a szegedi építőipar is 3S SS** ­nagy sztrájkkal igyekeztek; kerültek. : jobb béreket, emberibb éle- A segédmunkások pedig | tet kiverekedni maguknak. | egyenesen elkent-no hely-i Az elmúlt tizenegy év, a zenien voltak. ; Rákosi—Gerő-féle rezsim a A kubikosok a legnehezebb legnagyobb csalódást okozta alapásási, vagy betonozási az építőmunkásoknak. A ré-| muikáfctwl 2-?00 százalek-: gi szervezett munkás, szege-i kai „Szakma kiválója' szín-; di kőműves, a dorozsmai, ten is hav. 7-600 forintot sándorfalvi, mindszenti, kerestek: Az úgynevezett szentesi kubikos mindjárt az! „kiszolgáló" segédmunkások első években rádöbbent: ki- i tégla- és malterhordok, fel­csavarták a sztrájk fegyverét' nőtt családos emberek nem­kezéből az építőiparban | ritkán 4—500 forintot vittek (A Magyar Nemzet cikkéből). 1 pedig később norma-rend-1 haza havi fárasztó munká­szert vezettek be. És milyen j jukért. norma-rendszert ' Amit Sztá- A - építőipar volt az a linvárosban a „nagyhajrások- munkahely, ahová a fegyel Humanizmust demokráciát! A rugó, minél mélyebbre szorítják le, annál ma­gasabbra pattan vissza a nyomás megszűntével. A fi­zika akció-reakció törvénye éi vényes a társadalmi életre is. Szükségszerű, hogy a sztá­linista—rákosista terror évei után az emberekben fölhal­mozott keserűség is heves kirobbanásokat idézett elő az elmúlt napokiban. Elkerülhe­tetlen, hogy egyesek jogos haragja a közelmúlt szé­gyenteljes törvénysértései miatt ne forrósítsa meg nap­jaink közéletét. Am e szenvedélyesség nem csaphat az ellenkező véglet­be. Magyar fiatalok vérével megszentelt demokratikus nemzeti forradalmunk és szabadságharcunk nem fa­julhat baloldali diktatúra után — jobboldali diktatú­rává: demokráciának kell maradnia! C zeghdon is varrnak olyan jelenségek, amelyek a nemzeti érzés és a haladás híveiben aggályokat keltenek az iránt, vajon némelyek, visszaélve a budapesti sza­badságharcos ifjúságunk ál­lal kivívott győzelemmel, most a maguk képére és ha­sonlatosságára óhajtanák for­málni új, szabad társadal­munkat. Megnyergelve a tö­megek jogos szembefordulá­sát a sztálini korszak bűnei­vel, az 1944-ben megnyílt de­mokratikus fejlődésünk ered­ményeit is vissza akarják csinálni, úgy gondolják, va­lamiféle új 19-et lehet újra csinálni, kapitalista-feuda­lista restaurációt. Valameny­nyi demokratikus párt ve­zető személyisége — közte Kovács Béla a Kisgazdapárt, Németh László a Petőfi­párt és Varga Endre a Kato­likus Néppárt nevében — ki­fejezte véleményét: az időt nem lehet megállítani, a földreformot, a nagyipar ál­lamosítását, s egy sor más demokratikus és szocialista vívmányt nem lehet vissza­csinálni. Azt hiszem, ezt a gondolatot napjainkban és városunkban nem lehet elég­gé hangoztatni, hiszen itt és most egyre aggasztóbbá vá­lik egyes ellenforradalmi hangok megerősödése. Nem­csak a tragikussá vállható "ávós-« üldözésekre gondo­lok, amikor a személyi bosz­szú ártatlan embereik testi épségét, sőt életét is veszé­lyeztetheti, de más figyel­meztető jelek is a józanságra, mérsékletre intik az új, em­beribb társadalmi rend ki­bontakozásáért fáradozókat. Sajnos, városunkban is, a nemzeti bizottság nagygyű­lésén akadt demagóg, meddőan amtikommunista hang, amely nem építő, nem szolgálja a nemzeti összefo­gás ma mindennél fantosabb ügyét, hanem csupán nega­tív, a múltat öncélúan cse­pülő. Könnyű silker, olcsó fo­gás ma — miután mások vé­kodni; már pedig sajnálato­san tapasztalható, hogy amint néhány éve a rendszert gát­lás nélkül dicsérők, tapso­lók szelektálódtak vezető posztokra, úgy most is vala­miféle sajátságos kontrasze­lekció folytán a legszájasabb rendszert-szidók részesülnek előnyben ISMÉT MEGALAKULT A DUGONICS XARSASAG mi vétségeket elkövetőket, az önkényes kilépőket első­sorban „javító munkára" küldték. Sokszor hördültek fel A 60 éves múltra visszate­kintő, nagynevű irodalmi plénum, a szegedi Dugonics Társaság ismét feléled. A társaságot — amelynek egy­koron Tömörkény, Móra, Ju­hász Gyula és számos neves szegedi tudós és irodalmár , volt a tagja — 1949 márciusá­- i ban jogtalanul és törvényte­Tudom, nem népszerű , knül betiltották. Most a tár­' dol°®' J°zan merseK- gaság Szegeden iévő tagjai összejöttek és elhatározták, hogy ismét megkezdik tevé­kenységüket, újjáélesztik a gazdag hagyományokkal ren­delkező Dugonics Társaságot. ía" mértek. Ott, ahol a hír­hedt Maximenko módjára összetákolták a fiiakat. A nagy hajrá „tudományo­san" kidolgozott normáit — ­azután kötelezővé tették az öreg kőműves szaktarsak egész országban. A kőmű- az állványokon, vesnek például 6—7 forintot amikor megtudták, hogy az fizettek egy köbméter fa- i új téglaadogató „lukozvetit­lért 400 tégla bedolgozásáért. I ve" jött: mi az! Hát bunte­A kőműves, ha a létminimu- j tés ebben a régi tisztes józan mérsék­letre inteni a mámoros em­bereket akár alkohol, akár politikai szenvedély hozta őket e különleges állapotba. Mégis föl kell emelnünk e veszélyes jelenségek ellen szavunkat, mert hovatovább boszarkány-üldözésekhez, be­csületes, szerény, értékes em­bereknek demokratikus tár­sadalmunkból való kirekesz­téséhez vezethet ez. Meg kell érteni végre: tehetségtelen, rosszindulatú embereknek a mi új világun'kíbain akikor sincs helyük — s kivált ve­zető munka1-örökben -, ha leghangosabban szidják is a Rákosi-rendszert! Félreértés ne essék: a zsarnokságot ki­szolgáló, embertelenségeket elkövető, sőt »túlteljesítő« embereket a törvényes úton felelősségre lehet és kell vonni. De ez nem jelentheti, hogy becsületes, szintén iga alatt nyögő, a haladást és -a szocializmus ügyét szolgálni véit embereket, köztük kom­munista párttagokat is, akik nemhogy nem ártottak má­soknak, de magúk is — kü­lönösen 1953 után — mély lelki válságot éltek át, ül­dözzünk és meghajszoljunk. Ismétlem, tudatában vagyok annak, hogy nem népszerű szerep ma ilyen ügyért szót emelni, de azt hiszem, a szó­lásszabadság lehetővé, lelki­ismeretem, a demokráciába és a társadalmi haladásba vetett hitem pedig kötelező­vé teszi számomra, hogy megtegyem. S úgy gondolom, nekem, aki nemcsák hogy nem voltam kommunista, de két ízben is üldözöttje és cél­táblája voltam a helyi sztá­linista zsarnokoknak, jogom is van e figyelmeztetésre. A ki ismeri a Horthy-el­lenforradalom szomorú mot el akarta érni, a háború előtti átlagmun­kájának kétszeresét, há­romszorosát voxt kénytelen teljesíteni. Ezért a sokszorozott ercie­szitéséért is a kőművesek át­lagkeresete (a hajrásokat nem számítva) 800—1000 forint körül mozgott. Ugyanez volt jellemző nz szakmában dolgozni" Ei­zonv, nagyon sokszor oz volt! Most már valóban lehet cs ,iól lehet majd dolgozni, építeni lakőst, üzemet, gyá­rat. emberséges bérért, igaz megbecsülésért, az egész magyar nép hasznára: A Csongrád megyei Építő­ipari Vállalat fizikai, mű­ESTÉTŐL - REGGELIG... VISSZAEMLÉKEZÉS A KÉT SZEGEDI KOLLÉGIUMBAN TÖRTÉNTEKRE nekivadul tan, gyors és kapkodó Lázkutatást tartsanak. 1956. október 24.; szerda. Szeged házai a sötétbe simultak. Gyöngysorként ragyogtak az ut­cán a villanyégők. Néha rezzen­tette a szél az őszi faleveleket. S ezen a langyos, őszt lehelő estén is a szegedi diákok cs min­den reuaú, rangú iiccsuietes magyar szívében ott izzott a vágy: félre az önkénnyel, ma­radványaival, mind azzal, ami nem jó a népnek, a Ilonnak. Egyenjogúságon alapuló barát­ságot, együttműködést más né­pekkel. Szeged polgárai — fiatalok és őszülő hajúak — az őszi esté­ben az utcára jöttek, liogy meg­mutassák a lelkükben élő óhajt, akaratot — igaz hazafiakként! Ezen az estén, éjszakán, csü­törtökre virradóra, két kollégi­umban olyan akció történt, amely az emberi szívekben égő haza- és népszeretetet próbálta eltiporni. Írni kell erről! Nem hangulatkeltésből, nem a kedé­lyek folizgatásáért —kérjük, ezt kerüljék is — de, mert az igaz­ság, az emberi erkölcs követeli, összesűrítve: ez történt.:; re megváltott Permünket « i kell szovjet igától, Rákosi uu- j kényuralmától _ hangos-. történetét, sajnálattal ismeri föl napjaink egynémely je­lenségében egy új ellenfor­radalom apróbb-nagyobb tü­neteit. Nem akarom eltúlozni e veszélyt, nem akarom két­ségbevonni nemzeti forradal­munk demokratikus jellegét, nem akarom lekicsinyelni az elmúlt gyalázatos, hazug év­tized lidércnyomása alóli föl­szabadulás tüdőt-tágító. va­lóban mámorító érzését. De jos voit azt sem akarom, hogy mél­tatlanok legyünk azokhoz a hősökhöz, aikik a sztálinista elnyomás ellen, egy igazabb demokráciáért, igaz és ma­gyar szocializmusért adták fiatal életüket. A sztálini re­, akció és a fasiszta reakció I ellen egyaránt küzdenünk I » I Este 7—8 óra között a fegy­veres alakulat tagjai feloszlatták azokat a fegyelmezett felvonu­lókat, akik — bár, gyülekezési tilalom volt — a Kenderfonó­gyár elé érkeztek. Így hát a diá- ; kok, az ifjúmunkások — az em­berek a juhász Gyula kollégi­um felé igyekeztek, hogy oda bemenjenek. Ügy vélték. ott megtalálják biztonságukat. A kollégium kapuja nyitva volt. A kollégium gondnoka a ka­puhoz sietett, hogy bezárja. Ek­kor rohanó léptekkel, szitkozód­va bárom ávós érkezett. Beron­tottak. Bárdos István Jogi-kari tanársegéd hátán is csattant a géppisztoly. A nekivadult ávó­sok lőttek a kőpadlóra. A nyo­mát még ma is megtalálni. A Jancsó Kollégium diákjai este a városban voltak a felvo­nuláson. Körülbelül léi 8-kor békésen tértek otthonukba. Nyolc óra tájban ávósok jelen­tek meg a kollégiumnál. Bántó­an süvített egyikük érdes hang­ja: „Kutyák, ellenforradalmá­rok!" Több ávós is kiabálta ezt és mást is. Közben sorozatot lőttek a főlépcsőbe. Kint. is álltak ávósok. Dur­ván kiabáltak, mindenkit lete­geztek. A kint háborgó ávósok közé valahonnan ösztönös vé­dekezésként ledobtak egy címer­íóleséget. Erre újból megszólal­tak a fegyverek. Azt is kutatták az ávósok, hogy a diákok, az emberek a gyászlobogót honnan szerezték, ütötték, verték a lépcsőházban lévőket is. Megverték a kollé­gium igazgatóját. Egyre hang­zott a sürgető parancsuk: „Elő a röpcédulákkal, a fegyverek­kel!" Sem röpcédula, sem fegy­ver nem volt a kollégiumban. Az ávósok a bentlévőket a földszintről az első emelet irá­nyába, az első emeletről a má­sodik emelet irányába szorítot­ták. Feltartott kezekkel kellett állniok a diákoknak, az embe­reknek. A második emeleten az ávósok ilyeneket is kiabáltak: „Kellett nektek Nagy Imre?! Hát akkor itt van!" „Magyar honvéd állj közénk! — hát^ itt vagyunk'" „Keil nektek Kos­suth-címer?!" S kérdeztek is. Külön állították a munkás-, a paraszt- és az értelmiségi szár­mazásúakat. A párttagokat és pártonkívülieket. Mire volt jó ez az ostobaság?! ra Bántalmazottak, szemtanúk elmondása került a papírra. Sem­mivel sem több. Gyalázatos do­log volt, amit a két kollégium­ban elkövettek. Tán azért, hogy a törvénytelen, barbár tettek után valami „olyat" tegyenek a diákok, az emberek, amivel iga­zolni lehetne a további önkényt, a terrort. Nem sikerült ez a pro­vokáció ! A történtek arra is intenek, hogy mint a szemünk világára úgy vigyázzunk az emberséges rendre, nyugalomra, törvényre. Kerüljünk mindenféle provoká­ciót! Óvjuk az embert és a ha­zát. felemelő célokat megvalósí­tani akaró soraink egységét. A Független Kisgazdapárt ideiglenes fn éző bizottságának közleménye A Független Kisgazdapárt ideiglenes intéző bizottsága minden erejével támogatja a magyar nemzeti kormányt, amely válságos napokban történelmi tanúságot tett amellett, hogy a magyar nép egyetemes érdekeit képvi­seli. Az intéző bizottság együttérzéséről biztosítja a pártnak a kormányban rész- j vevő tagjait: Tildy Zoltánt, I Kovács Bélát és B. Szabó Istvánt. Biztosítja őket arról, hogy egységben áll mögöttük a nemzet sorsdöntő és válsá­gos napjaiban, amikor nem­zetünk, az egész világtól megcsodált bátorsággal ra­gadta meg történelmünk kermánykerekét. A Független Kisgazda­párt intéző bizottsága A földszinti ablakból három i ávós fegyvercsöve nézett far­kasszemet emberekkel. Dr. j Perbíró Józsefet, a Tudomány-! egyetem Jogi-karának professzo­rát oda állították a fal mellé.. j Süvített feléje az ávós hangja:; I „Miért nem tudták megtaníts-j j ni ezeket a csirkefogókat?'' Za­kollégium. Akik Hétfőn megindul a villa mos­és autólmszközleked és ön_ I demokráciáért! a humanista magyar Forradalmi Tanácsa értesíti Szr ged város utazó közönségét, ! hogv a vállalat dolgozói a kor­inár ' máiiv felhívására felvették a . . .„ _ szükséges műszaki néztek az ablakon, vajon mi j előkészületeket megteszik ahhoz, van? Az ávósok sorozatot enged- j | y ^ Ssszes villamos vona­tok a nézgelődők felé. Micsoda I [akon a forgaimat november 5­szerencse, hogy a lövedékek nem ' találtak embert! A Szegedi Közlekedési Vállalat' Ezeken a vonalakon a járato­kat csökkentetlék. Részletes fel­világosítást az autóbusz köz­ponti megállója nyújt. jua YVJ,, -i . i előzőleg is benn tartózkodtak, ki- j ^„hát és a i én, hétfőn a szokott időben meg­' indítsák. r ÚJRA MEGINDULT A CSERKÉSZMUNKA A Magyar Cserkészek Szö­vetsége a régi Cserkészház­vwvwn.0 - ..» - - ­A törvénytelen betörést ké-, Az autóbuszforgalom hétfőn a ban (Budapest V. Nagy Sán­Dr. Péter Lásaáó sőbb újabb "törvénvtclenség, bru- * következő vonalakon indul talitás követte. A kollégium hál- meg: l-es vonal Petőfitelep, só bejáratán keresztül Tóth Bélé ! Tápé; 2-es vonal Ilattyastelep; igazgató lakásába hatoltak. Az 5-ös vonal. Sz.őreg; 6-os ágyból feltették fel' - őt; hogy' Szentmihálytelek; dor utca 6. telefon: 312—327, 311—1561 állandó ügyeletet tart. Kérünk mindenkit, a vonal I cserkészettel kapcsolatos ügy­ben ide forduljon, -Vw álltak a szegedi forradalmi fiatalok mellett. Az utcán a felvonulások­ban, tüntetésekben, a vál­lalat falain belül pedig sztrájkkal, az üzemi őrség szervezésével- harcoltak a politikai követelések meg­valósításáért. A vállalatnál a különböző építésvezetőségek, szakipori részlegei, képviselőiből ala­kult ki a munkástanács. Er, a munkástanács nemcsak a politikai követeléseket itata­rozta meg, hanem máris igen nagy felelősségérzettel, r..-.gondolt-n vitatja, tanács­kozza, szervezi a később be* induló vállalati életet. A vállalat újonnan válasüo tott ideiglenes igazgatója a® í Novodonszki György építés­vezető. Legszorosabban együttműködik a munkásta­náccsal. Három bizottságét szerveztek. Az ellenőrző bi­zottság az induló vállalati életet minden szempontból ellenőrzi. Többségük fizikai munkás. Hatáskörük kitéri jed minden részleg, a mű­szaki, adminisztratív veze­tés ellenőrzésére és a sze­mélyi ügyekre is, A forradalom lázában kü­lönböző oldalról érkeznek bejelentések egyes sze­mélyek ellen. A bizottság a legalaposabban kivizs­gál mindent. A szociális bizottság pil­lanatnyilag a volt ÜB. fel­adatát tölti be, a demokrai tikusan választott szakszer­vezeti szervek megválasz­tásáig. Gondoskodik majd „„ a «w*1lá*okrÓl, segélyek, gyorssegélyek stb, kiutalásáról; . A vállalatnál megszüntet­ték a normákat, a brigá­dok a rosszemlékű mum kautalványokat mind ösz­szetépték. A dolgozókat órabérben fi­zetik, besorolás szerint. Al­talánosságban úgy képzelik, hogy minden szak- és se­gédmunkás egy évi átlagkén resetéből kimutatott eddig elért átlagórabérét veszik kiindulási alapul. Megálla­pítják a jelenlegi létmini­mumot is és ha az előbb kimutatott órabér szerinti kereset azt nem éri el, ak­kor az órabért a létmini­mumra felkerekítik. Arra alkalmat adnak, hogy a munkások a besorolásuk, megjelölt órabérük elleni ki­fogásukat a munkástanács, nak elmondják. Szakmai követelményeket is állítanak a munkások ele, Az új épületek, intézmé­nyek, lakások minőségé­nek el kell érni a háború előtt épített épületek mi­nőségét! Ez az általános követelmény minőségi téren. Bontakozik egy olyan el­gondolás is, hogy a kellő minőség mellett egy-egy épületobjektumnál ha a ki­adott építőanyag teljes es szakszerű behasználása mel­lett nvereség mutatkozik, ebből az összegből — ké­sőbb eldöntendő arányban minden ott dolgozó mun­kásnak besorolása szerint részese­dést adnak. Ilyen szellemben intézke­dés történt a munkások már most esedékes keresete­nek kifizetéséről. A munka­sok az elmúlt, illetve három hó átlagkeresetének megfe­lelő összeget kapják a pil­lanatnyi létminimumra ki­egészítve, ha az szükséges. Ez az a kép. ami a mun­kástanács tagjaival és 'V ideiglenes igazgatóval történt beszélgetés sorén kialakít­ható. A munkástanács, a munkásság ott van a politi­kai harc első vonalában, ott van a vállalat belső erősíté­sének élén is. Sok részletkér­désben még nem foglalt vég­leges állást, de okosan ta­nácskozik és helyesen intéz­kedik. Egy megújjult ország­ban újjászületik egv régi tisztességes szakma, az építő­ipar is, az országszerte hi­i res szegedi és Csongrád me­j gyei épitőmurikfsok segítsél 'gével; j

Next

/
Oldalképek
Tartalom