Szeged Népe, 1956. november 1-13. (1. évfolyam, 1-9. szám) - Szegedi Néplap, 1956. november 20-30 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1956-11-04 / 4. szám

3 Vasárnap, 1956. november 11. Üdvözöljük a megújhodó rendőrsége! A szegedi rendőrség becsületes tagjai — és ez a többség — az elsők között tettek hűségesküt a forradalmi nemzeti bizottságnak. Minden felszólítás nélkül eltávolították soraikból az ávósokat és azokat a személyeket, akik az önkény idején túlzásokat követtek el. örömmel vehetjük, hogy folyik a rendőrség megújhodása, s gyors szervezési változások is történtek. A forradalmi nemzeti bizottság — a rendőrséggel egyetértésben — rendőrségi tanácsadónak meghívta Itováts Józsefet, volt rendőrőrnagyot, a rendőrség volt osztályparancsnokát, aki az utóbbi időben több évet töltött az önkény börtönében és internálótáboraiban. A meghívást Kováts József elfogadta. A tanácsadó megjelent a megyei és a városi rendőrség gyűlésén, ahol nyilatkozott ós segítette az egyes feladatok megoldását. Ezt köszönettel vették. Intézkedés történt azért, hogy kipróbált és a dolgokban alapos jártassággal biró rendőrtisztekkel és altisztekkel megerősítsék a rendőrséget. A rendőregyenruha megváltoztatása egységesen, országosan történik. De máris intézkedtek, hogy az egyenruhánál bizonyos változások történjenek, amelyek külsőségeiben is azt igyekeznek kifejezni, hogy a magyar szabadságharc győzött. Nehéz, felelősségteljes feladat vár a rendőrségre. Ezt becsülettel vállalják. Szeretettel üdvözöljük a megújhodó rendőrséget, akik a nemzetőrökkel együtt a közrend és a közbiztonság őrei, A szegedi egyetem felhívása a világ valamennyi egyeteméhez Az újjászületett demokra- j egész emberiség haladását és tikus Magyarország nemzeti jobb jövőjét szolgáljuk. A jöfüggetlenségének visszanyerése után békében és barátságban kíván élni közvetlen szomszédaival és a világ valamennyi népével. Mi, a szegedi egyetem felhívást intézünk a világ valameny- j nyi egyeteméhez, hogy erkölcsi tekintélyükkel állja- j nak mellénk abban a törek-! vésünkben, hogy hazánk függetlensége és ezzel a béke helyreállítása — amely a tudományos munka alapfeltétele — mielőbb blztosíttassék. Külön kérjük azokat a tudósokat, akikkel az elmúlt évek során személyes kapcsolatba léphettünk, akár külföldön, akár hazánkban, legyenek segítségünkre. Szerény erőnkkel eddig is arra törekedtünk, bogy kutatásainkkal az vőben is mindent meg akarunk tenni, hogy az általunk mindig becsült szomszéd népek és a világ valamennyi kutatójával együtt működhessünk. Boldogok volnánk, ha ez a célunk megvalósulhatna. Baróti Dezső rektor Korpássy Béla dékán Ábrahám Ambrus, Bónus György, Budó Hamvas Endre csanádi püspök Tildy Zoltánnál Tildy Zoltán államminiszter fogadta Hamvas Endre csanádi püspököt. Tájékoztatta őt az ország helyzetéről, a nemzeti kormány tevékenységéről és legközelebbi feladatairól, hangsúlyozva annak a felelősségteljes együttérzésnek, belső összetartásnak a szükségességét, amelyet minden magyar embernek éreznie és követnie kell, hogy nagy nemzeti kérdéseinket a haza és az egész magyar nép javára megoldhassuk. A semlegességi nyilatkozot után Évszázados álmunk való. sult meg. E balsors tépte maÁgoston, Csík Lajos,; gyar nép végre nyugalmat és Fodor Gábor, Gre- j egyéni boldogságot lelhet a * " hazában. Független, szabad és semleges Magyarország guss Pál, Hetényi Géza, Huszák István, Ivanoyics György, lettünk. A dicsőséges, de az Jancsó Miklós, Kanyó Béla, KoltayKastner Jenő, Szabó József, Szabó Zoltán, Szőkefalví-Nagy Béla, Waltner Károly egyetemi tanárok, NEM FELEJTÜNK EL ... |A társbérlők órái ÁRVÍZ UTCA 45. Apró munkásház a külvárosban. A leonyhában frissen főtt étel illata terjeng. Asztal körül ül a család: három fiú, szülők, nagyszülők. Az ételhez nem nyúl senki, elfojtott zőkogás tör fel, a szemek könnytől csillognak. Várnak valakit? Várnáik! De az soha többé nem lépi át a küszöböt... Október 25-én későn este viég itt ült ebben a konyhában öccseinek, szüleinek mesélt egy szebb, jobb életről. Mindig vidám, optimista ember volt, szerette az életei. 'Ma már csak emléke él.. -. VAN-E NAGYOBB ÖRÖM egy családban, mint amikor megszületik az apa, anya, nagymama kedvence, az első gyermek? A széltől is óvják, ügyletien mozdulatait csodaként mesélik Ismerőseiknek, O a család szemefénye, büszkesége. Így van ez minden családban, így volt Sivarlz Lajoséknál is. Es van-e kegyetlenebb bánat, szomorúság, mint amikor az anya temeti fiát, amikor a hófehér hajú nagymama unokáját siratja? Sajnos így volt ez most sok magyar családnál és itt Szegeden az ízig-vérig munkáscsaládnál, Swartzéknál is. A férj, feleség a Ruhagyárban dolgozik. Lajos, a legidősebb fiuk a Szegedi Kenderfonógyárban dolgozott, Anyaghordó, : Ködös reggelre érbredtünk anyagbemérő volt. Mindenki \ tegnap. Az eső szemerkélt, az Köszönet a segítségért Vállalatunk egyik tehergépkocsija — mely lisztet széilít rendszeresen a Szeged környéki községekben lévő cseretelepekre a falu dolgozóinak ellátására — október 30-án délután szovjet gépkocsik egyikével összeütközött az országúton. A karambol következtében a gépkocsi megrongálódott, — Sigmond Dezső, a gépkocsivezetőjének és kísérőjének, valamint a szállított lisztnek nem történi ceinmj baja. A Szeged: XI. sz. Autójavító Vállalat dolgozói — kérésünkre — vállalták a gépkocsi azonnali kijavítását, hogy munkánkat tovább tudjuk folytatni: ezúton mondunk köszönetet a segítségért: Begyűjtési Szállítási Vállalat Hódmezővásárhely A szegedi hetipiacon Nem emelkedtek az árak. — A tojás szűkiben van. — Bő felhozatal burgo nyából és gyümölcsből Tegnap hajnalban a hírneves szegedi hetipiacra megérkeztek az első kocsik a környező tanyavidékről. Hozták az almát, a szőlőt, a burgonyát, a baromfit és a zöldségféléket. A Mars téri piacon öt kocsisornál toporogtak fejkendős nénikék. Nem kellett kínálni az árut. Ezért akadtak olyanok, akiket megszédített a könnyű pénzszerzés lehetősége. Egykét forinttal többre tartották árújukat, mondván: majd megegyezünk. Alkura azonban nem került sor: legtöbbször a szomszédok, egyszerű tanyai földművelők figyelmeztették szomszédaikat: Ne verd fel az árat! A jó akaratú figyelmeztetés használt. A pulyka kilóját — bár a múlt piacokon 19 forint is volt — csak 18 forintra tartották. A burgonya 2 forintért kelt. Mindkettőből nagy volt a kereslet, mégsem emelték az árakat. Sőt egy-egy vásárlónak például burgonyából csak két kilót adtak, hogy minél több embernek jusson. Ugyanez történt a tojással is. Darabonkénti kétforintos ár mellett két-két tojást adtak. A csirke párja — rántani való — 28—32 forint körül mozgott. Almát, szercsikát és masánszkit már két forintért is lehetett kapni. A szőlő ára 4 forint volt. Kevesen voltak még eladók a tegnapi hetipiacon. Igen sokan csak látogatóba jöttek a városba. Reméljük, szerdán már megtelik ismét a hatalmas piactér eladókkal, s az árak rövid stagnálás után csökkennek. szerette a gyárban, a jókedvvé vidám fiatalembert. Az egyik legkedveltebb embere volt üzemének, népszerű középcsatár. Minden üzemi mulatságon megjelent, nagyon szeretett táncolni. Szabad idejében moziba járt és gyakran meglátogatta a Ruhagyár egyik Erzsikéjét. SZERENY FIÜ VOLT. Imádta édesanyját és nagyanyját. Dolgos kezével mindennap végigsimította édesanyjának sok gondban megőszült fehér haját. Ilyenkor nem maradhatott el a megszokott mondat: „Egyem meg az én édesanyám ősz fejét." Közösen beszélte meg a család, hogy szerény fizetésűikből mit vegyenek. Most legutóbb úgy döntöttek, hogy a legközelebbi fizetéskor Lajos ballonkabátot kap. „Ha meglesz a kabát, elmegyünk ugye édesanyám a rókusi kültúrott.honba, nagyol múlati: .'];?" mondta nevetve a fiú. EZT MAR NEM érhette meg. Október 26-án, a szegedi sortűz áldozata lett. Az első sorókban állt, harcolt a munkások, a magyar nép jogos követeléseiért, s a gyilkos golyó végzett fiatal életével. öt várják most az Árvíz utca 45 alatt az ebédhez. A kis szobában az ő ágya üres. Mosolygós képe lekerült a falról, mert édesanyja sírógörcsöt kapott, ha ránézett. Az ő emlékét idézi a Ikis család, Szeged, Magyarország. Emlékezünk Rád Swartz Lajos, és nem felejtünk el soha. aranyhalál a fákra ült. Olyan reggel volt éz, mint az előző napok reggelei. Azaz mégsem volt egészen olyan. Történt valami. Nem nagy dolog. Máskor fel se tűnt, de tegnap igen. Jó érzés volt ismét hallani, hogy társbérlőim ébresztő órái 6 órakor megszólaltak. Ébresztett. S ők a gyárba, az üzemékbe indultak. Egyszerű munkásemberek, a vasútnál, a Fémipari Vállalatnál, a Szőrme- és a Bőrruhakészítő üzemben dolgoznak. Ott voltak az utcán, kérték, követelték az élet megváltoztatását. Nem riadtak vissza a sortűstűi sem. Jobb hősként meghalni, mint élő halottként élni — vallották. A múlt héten sztrájkjukkal fejezték ki, hogy harcolnak. S most, a kormány, a munkástanácsdk felhívására tegnap azért mentek be az üzemeikbe hogy megbeszéljék, mikor kezdődjék a mun\\a. Valamennyien azzal jöttek haza: „Hétfőn megkezdjük!" Es vállalták nemcsák ók, hanem valamennyien: úgy dolgozunk, hogy munkánk méltó legyen a harcokban elesett magyardkhoz, a forradalomhoz. — A Juhász Gyula Művelődési Otthon értesíti a gyér mekjáték-készítő, a szabásvarrás tanfolyam részvevőit, a könyvtár olvasóit, a bábcsoport tagjait, a balettiskola növendékeit, hogy foglalkozásukat 1956. november 5-én, hétfőn a szokott időben megkezdik. elhullott magyar vértől szomorú történelmünk után, a dicsőséggel kivívott, a mindig várt nagyszerű történelmet kezdjük ma írni. Nem leszünk többé idegen hatalmaik ostoba játékszere! Nem sodornak bennünket többé nemzeti érdekünktől távol álló érdekháborúkba! Évszázadok alatt eleget szenvedett idegen érdekekért a magyar nép. Az elmúlt tíz év alatt pedig minden kornál jobban éreztük, mit jelent az. amikor országunk, gazdaságunk és függetlenségünk nem a mienk. Amikor jólétünket, kincseinket — a nemzet szabadságának alapját — tehervonatok százai hurcolták ki hazánkból. Semleges Magyarország! Szinte fel sem tudjuk még mérni, m,it jelent ez hazánkban. Hiszen kis 'területünkhöz viszonyítva Európa egyik leggazdagabb állama vagyunk. Svájc lehetünk a Duna—Tisza Iközén! Gazdag, virágzó, független Magyarország! Kormányunk kinyilvánította a Magyar Népköztársaság semlegességét. A győzelmes forradalom, a történelem során talán még soha ilyen erős nemzeti <V>ység tette ezt lehetővé. Az a'nemzeti egység, mely győzelemre tudta vinni az október 23-i forradalmat, amely az országban megteremtette a munkástanácsokat, a forradalmi nemzeti bizottságokat. Az egész ország részt vett és részt vesz a forradalomban. Munkások, parasztok, értelmiségiek, katonák, nemzetőrök, diákok, asszonyok és gyermekek. Az egész magyar nép. A forradalom következetes, le törhetetlen és mint megáradt folyó, minden gátat elsöpör, szétzúz, mely útjába kerül! Megvalósítjuk népünk alapvető létérdekét, a semleges Magyarországot! Törjön bár ez ellen bármilyen 1 hatalom, a magyar nép győzni fog! Velünk van az igazság, de fegyver is van a kézben. És segítségünkre lesz az egész világ, hiszen szent és igaz ügyért harcolunk. Reméljük azonban, hogy nem kerül sor vérontásra. Reméljük, hogy Magyarország megmásíthatatlan és elidegeníthetetlen jogát — a semlegességet — minden ország tiszteletben fogja tartani. Reméljük, hogy ez hamarosan meg fog történni és végre dolgozhatunk és elkezdhetjük lerakni a demokratikus, független, szabad Magyarország alapjait, Felhívás A Szegedi Forradalmi Nemzeti Bizottság, valamint a Szegedi Egyetemek és a Főiskola Forradalmi Nemzeti Bizottsága a hallgatók és a város polgárainak kívánságára létrehozták a nemzetőrség keretein belül az egyetemi zászlóaljat. Az egyetemi zászlóalj felállításának célia, hogy katonailag jól képzett egyetemi halgatókat szervezett egységbe tömörítse és a fegyVeres munkás, valamint parasztfiatalofckal karöltve fenntartsa és megszilárdítsa a közbiztonságot, rendist és fegyelmet.. Kérjük azokat a Szegeden és vidéken tartózkodó hallgatókat, valamint egyetemi dolgozókat, akik még nem tartoznak a nemzetőrséghez. diákotthonaikban. illetve munkahelyeiken a legrövidebb időn belül jelentkezzenek. Tehát, amint módjukban áll, utazzanak vissza Szegedre. A nemzetőrségiben való részvétel minden hallgatónak hazafias kötelessége. Ezúton is kérjük a város lakosságát, hogy a megalakult nemzetőrséget munkáiéban támogassa. Szegedi Tudományegyetem, Orvostudományi Egyetem és Pedagógiai Főiskola Forradalmi Bizottsága Ó

lmos, lassú eső ez a mostani. Áztató és unalmas — amilyen maga az ősz szokott lenni ilyenkor októberbenrtA szél, mely feltámad nélfa, s ablakhoz csapja az esőcseppet, zúg és besüvít a kéményekbe. A város hallgat most. s a lefüggönyözött ablaktáblák mögül beszéd, zene hallik: ez még az élet az éjszaka határán, az ismeretlen sötétségben virradat előtt. Vajon mi lesz veled, Magyarország? Biztató a kérdés s fájdalmas is; bántó, amilyen csak a bizonytalanság lehet ilyen éjszakákon. Ö, kis haza, most virrasztanak fiaid az ablaktáblák mögött, s kinn az utcán, gyárak, laktanyák s kórházak kapujában, míg közben idegen csapatok érkezéséről szivárognak a hírek az éteren át. Kis ország, hát megvívtad végre forradalmadat, minőt nem látott még Európa s a világ, és most fegyverrel a kezedben vársz, mit hoz a következő éj, a következő nappal. Bizony nehéz s felelősségteljes órák ezek, hisz nemzetünk jövőjét, sorsát mérik lépéseink, határozzák meg cselekedeteink. S most mondjuk igazán: van hazánk, van mit mégvédenünk! A szavaknak nem mindig szabad hinnünk. A szavak idomíthaték, mint a vadállatok: i ma melletted állnak még s YM AT kiszolgálnaik, holnap ellened fordulnak s halálodért kiabálnak. De hinnünk kell a népben, mely fegyvert fogott s kivívta szabadságát. Szavaknál erősebben és biztatóbban kell hinnünk az emberi lélekben, a szívben, a megtisztult, jobbat akaró humánus akaratban. Ök, a szív, a lélek, a humánus akarat a mi forradalmunk legfőbb biztosítékai — nékik hihetünk szavaknál s ékes mondatoknál bizonyosabban. S hiszünk is. Ki ebben, ki abban a kis dolgokat tekintve — de mindannyian egységesen szabadságunkban, országunk függetlenségében és semlegességében. A ?. elmúlt napok lázas " eseményei új s új dolgokkal örvendeztették meg népünk millióit. Megalakultak ismét a Rákosi-önkény éveiben erőszakkal feloszlatott pártok, megnyíltak a börtönök kapui s kiszabadu haltak a szenvedőik, az. ártatlanul elítéltek és megkínzottak — kiszabadulhattak az üldözöttek, a kiközösítettek és mindenüktől megfosztottak. Embereik lettek végre ők is, s nem börtönlakók. Magyar polgárok, államunk minden jogával felruházottak, s nem fegyencek, nem kínszenvedők. S így van ez rendjén. De voilt egy másiik börtön is. Épületeknél s kínzókamráknál nagyobb, fegyverek erejénél hatalmaskiodóbb: a lélek börtöne. Az a börtön, melynek igájától milliók szenvedtek ebben az országban, kiknek szívügyük volt a magyarság, életelemük a szabadság, a vallásuk hite, s az igazság. Barlanglakó lett a lélek s a gondolattal együtt megbújt, a magány, az egyedüllét barlangjában — titkon hangzott az igaz szó, s rejtőzve szólalt meg az élet. Városlakók: és földművesek, akiket megtorpantott az önkény, félve s egyedül kulcsolhatták csak imára kezüket s mondhatták el az igét: »Mindennapi kenyerünket..Tüdősök, költők, papok, tanítók sokszor a halál leheletében szóltak a néphez. A/pst megszólaltak új csengéssel a harangok is templomok tornyában, s aki hívő, ezután szabadon s odaadóan imádkozhat Istenéhez. Neve nem kerül semmilyen titkos lap sunyi záradékába, becsülete nem kap többé foltot, ha a maga emberségével kitart hite melleit. S így van ez rendjén. A lélek, a lelkiismeret szabadságát örömmel s igaz szívvel kell üdvözölnie minden becsületes magyarnak, aki hisz a szabadságiban, hisz az emberek — különböző hitű és meggyőződésű emberek — bántatlan, békés együttélésében. Aki hisz, higgyen. S éljen becsületesen, miként hite parancsolja. S e hittel és e becsülettel legyen tántoríthatatlan hű fia hazájának. Jól élt, aki jój elrejtőzött — mondja a régi latin közmondás. Most éljen jól az, aki bátran s megalkuvás nélkül hirdeti szíve, hite s becsülete meggyőződését. Azt a meggyőződést, mely segíti népünk forradalmát, mely hasznos népünknek s nemzetünknek. összefogást hirdetünk s nem széthúzást, összefogást és egységet, de nem úgy. mint még a közelmúltban is tették azt egyesek, akik a nép félelemben és terrorral kikovácsolt „egységét" akarták felhasználni bűnös életük és tevékenységük leplezésére, a magyar nép kiuzsorázására és megfosztására. Egységet hirdetünk a magvar nemzet iövőie s boldogulása érdekében. Nem az elveket és meggyőződéseket szeretnénk uniformizálni — a cselekedetek egységére van szükség. Arra, hogy minden magyar, istenhívők és nem azok, a megalakulóban lévő pártok vezetői és tagjai egységgel és kitartással szolgálják szent forradalmunk ügyét. Ezt kérheti a magyar nemzet és bizton meg is kapja hű fiaitól. Esőcseppek koppannak azablakon — az éjszaka még sötét, ködös és kiismerhetetlen. Fönn, az ismeretlen éjszaka esős felhői között vadlibák szállnak gágogva délnek, keresvén a meleget s élethez a megmaradást. Itt lenn. a lefüggönyözött ablakú szobákban szól a rádió s emberbeszéd hallik. Most dől el sorsunk. A hullámok zenét hoznak — Európa estéjének s éjszakájának zsivaja mormog, zsibong a hullámhoszszökon. Itt tán operából szól a zene s ékszeres nők, szmokingos férfiak hallgatják valahol, — amott táncolnak lehet éppen, s arra gondolnak közben, ho.gr boldogok: De aztán megszűnik a zene s az emberiség más és más szaván születik s hangzik a szó: — Budapest... Igen. a világ szeme rajtunk most. A világ minket figyel. Kis magyar nép. most hatalmas lettél, mint a számum, óriási. mint a hegyek csúcsai és mindent átfogó, akár a világtengerek. "jgvázz e nehéz órákban s őrizd meg szabadságodat. 5 fev ér véget az éiszaka. így köszönt rád a szebb boldogabb. félelemmentes holnapot hozó virradat,.