Szeged Népe, 1956. november 1-13. (1. évfolyam, 1-9. szám) - Szegedi Néplap, 1956. november 20-30 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1956-11-04 / 4. szám

3 Vasárnap, 1956. november 11. Üdvözöljük a megújhodó rendőrsége! A szegedi rendőrség be­csületes tagjai — és ez a többség — az elsők között tettek hűségesküt a forra­dalmi nemzeti bizottság­nak. Minden felszólítás nélkül eltávolították sora­ikból az ávósokat és azo­kat a személyeket, akik az önkény idején túlzásokat követtek el. örömmel vehetjük, hogy folyik a rendőrség megúj­hodása, s gyors szervezési változások is történtek. A forradalmi nemzeti bizott­ság — a rendőrséggel egyetértésben — rendőr­ségi tanácsadónak meg­hívta Itováts Józsefet, volt rendőrőrnagyot, a rendőr­ség volt osztályparancsno­kát, aki az utóbbi időben több évet töltött az önkény börtönében és internáló­táboraiban. A meghívást Kováts József elfogadta. A tanácsadó megjelent a me­gyei és a városi rendőrség gyűlésén, ahol nyilatkozott ós segítette az egyes fel­adatok megoldását. Ezt kö­szönettel vették. Intézkedés történt azért, hogy kipróbált és a dolgok­ban alapos jártassággal biró rendőrtisztekkel és altisztekkel megerősítsék a rendőrséget. A rendőregyenruha meg­változtatása egységesen, országosan történik. De máris intézkedtek, hogy az egyenruhánál bizonyos vál­tozások történjenek, ame­lyek külsőségeiben is azt igyekeznek kifejezni, hogy a magyar szabadságharc győzött. Nehéz, felelősségteljes feladat vár a rendőrségre. Ezt becsülettel vállalják. Szeretettel üdvözöljük a megújhodó rendőrséget, akik a nemzetőrökkel együtt a közrend és a köz­biztonság őrei, A szegedi egyetem felhívása a világ valamennyi egyeteméhez Az újjászületett demokra- j egész emberiség haladását és tikus Magyarország nemzeti jobb jövőjét szolgáljuk. A jö­függetlenségének visszanye­rése után békében és barát­ságban kíván élni közvetlen szomszédaival és a világ va­lamennyi népével. Mi, a szegedi egyetem felhívást intézünk a világ valameny- j nyi egyeteméhez, hogy er­kölcsi tekintélyükkel állja- j nak mellénk abban a törek-! vésünkben, hogy hazánk függetlensége és ezzel a bé­ke helyreállítása — amely a tudományos munka alap­feltétele — mielőbb blzto­síttassék. Külön kérjük azo­kat a tudósokat, akikkel az elmúlt évek során szemé­lyes kapcsolatba léphettünk, akár külföldön, akár ha­zánkban, legyenek segítsé­günkre. Szerény erőnkkel eddig is arra törekedtünk, bogy kutatásainkkal az vőben is mindent meg aka­runk tenni, hogy az álta­lunk mindig becsült szom­széd népek és a világ vala­mennyi kutatójával együtt működhessünk. Boldogok volnánk, ha ez a célunk megvalósulhatna. Baróti Dezső rektor Korpássy Béla dékán Ábrahám Ambrus, Bónus György, Budó Hamvas Endre csanádi püspök Tildy Zoltánnál Tildy Zoltán államminiszter fogadta Hamvas Endre csanádi püspököt. Tájékoztatta őt az ország helyzetéről, a nemzeti kormány tevékenységéről és legközelebbi felada­tairól, hangsúlyozva annak a felelősségteljes együttérzés­nek, belső összetartásnak a szükségességét, amelyet minden magyar embernek éreznie és követnie kell, hogy nagy nem­zeti kérdéseinket a haza és az egész magyar nép javára megoldhassuk. A semlegességi nyilatkozot után Évszázados álmunk való­. sult meg. E balsors tépte ma­Ágoston, Csík Lajos,; gyar nép végre nyugalmat és Fodor Gábor, Gre- j egyéni boldogságot lelhet a * " hazában. Független, szabad és semleges Magyarország guss Pál, Hetényi Gé­za, Huszák István, Ivanoyics György, lettünk. A dicsőséges, de az Jancsó Miklós, Ka­nyó Béla, Koltay­Kastner Jenő, Szabó József, Szabó Zoltán, Szőkefalví-Nagy Bé­la, Waltner Károly egyetemi tanárok, NEM FELEJTÜNK EL ... |A társbérlők órái ÁRVÍZ UTCA 45. Apró munkásház a külvárosban. A leonyhában frissen főtt étel illata terjeng. Asztal körül ül a család: három fiú, szülők, nagyszülők. Az ételhez nem nyúl senki, elfojtott zőkogás tör fel, a szemek könnytől csillognak. Várnak valakit? Várnáik! De az soha többé nem lépi át a küszöböt... Október 25-én későn este viég itt ült ebben a konyhá­ban öccseinek, szüleinek me­sélt egy szebb, jobb életről. Mindig vidám, optimista em­ber volt, szerette az életei. 'Ma már csak emléke él.. -. VAN-E NAGYOBB ÖRÖM egy családban, mint amikor megszületik az apa, anya, nagymama kedvence, az első gyermek? A széltől is óvják, ügyletien mozdulatait csoda­ként mesélik Ismerőseiknek, O a család szemefénye, büsz­kesége. Így van ez minden családban, így volt Sivarlz Lajoséknál is. Es van-e ke­gyetlenebb bánat, szomorú­ság, mint amikor az anya te­meti fiát, amikor a hófehér hajú nagymama unokáját si­ratja? Sajnos így volt ez most sok magyar családnál és itt Szegeden az ízig-vé­rig munkáscsaládnál, Swartz­éknál is. A férj, feleség a Ruhagyárban dolgozik. Lajos, a legidősebb fiuk a Szegedi Kenderfonógyár­ban dolgozott, Anyaghordó, : Ködös reggelre érbredtünk anyagbemérő volt. Mindenki \ tegnap. Az eső szemerkélt, az Köszönet a segítségért Vállalatunk egyik teher­gépkocsija — mely lisztet széilít rendszeresen a Szeged környéki községekben lévő cseretelepekre a falu dolgo­zóinak ellátására — október 30-án délután szovjet gépko­csik egyikével összeütközött az országúton. A karambol következtében a gépkocsi megrongálódott, — Sigmond Dezső, a gépkocsivezetőjének és kísérőjének, valamint a szállított lisztnek nem tör­téni ceinmj baja. A Szeged: XI. sz. Autójavító Vállalat dolgozói — kérésünkre — vállalták a gépkocsi azonnali kijavítását, hogy munkánkat tovább tudjuk folytatni: ez­úton mondunk köszönetet a segítségért: Begyűjtési Szállítási Vál­lalat Hódmezővásárhely A szegedi hetipiacon Nem emelkedtek az árak. — A tojás szűkiben van. — Bő felhozatal burgo nyából és gyümölcsből Tegnap hajnalban a hír­neves szegedi hetipiacra megérkeztek az első kocsik a környező tanyavidékről. Hozták az almát, a szőlőt, a burgonyát, a baromfit és a zöldségféléket. A Mars té­ri piacon öt kocsisornál to­porogtak fejkendős nénikék. Nem kellett kínálni az árut. Ezért akadtak olyanok, aki­ket megszédített a könnyű pénzszerzés lehetősége. Egy­két forinttal többre tartot­ták árújukat, mondván: majd megegyezünk. Alkura azonban nem került sor: legtöbbször a szomszédok, egyszerű tanyai földműve­lők figyelmeztették szomszé­daikat: Ne verd fel az árat! A jó akaratú figyelmezte­tés használt. A pulyka kiló­ját — bár a múlt piacokon 19 forint is volt — csak 18 forintra tartották. A burgo­nya 2 forintért kelt. Mind­kettőből nagy volt a keres­let, mégsem emelték az ára­kat. Sőt egy-egy vásárlónak például burgonyából csak két kilót adtak, hogy minél több embernek jusson. Ugyanez történt a tojással is. Darabonkénti kétforintos ár mellett két-két tojást ad­tak. A csirke párja — rán­tani való — 28—32 forint körül mozgott. Almát, szer­csikát és masánszkit már két forintért is lehetett kapni. A szőlő ára 4 forint volt. Kevesen voltak még el­adók a tegnapi hetipiacon. Igen sokan csak látogatóba jöttek a városba. Reméljük, szerdán már megtelik ismét a hatalmas piactér eladók­kal, s az árak rövid stagná­lás után csökkennek. szerette a gyárban, a jóked­vvé vidám fiatalembert. Az egyik legkedveltebb embere volt üzemének, népszerű kö­zépcsatár. Minden üzemi mu­latságon megjelent, nagyon szeretett táncolni. Szabad idejében moziba járt és gyak­ran meglátogatta a Ruhagyár egyik Erzsikéjét. SZERENY FIÜ VOLT. Imádta édesanyját és nagy­anyját. Dolgos kezével min­dennap végigsimította édes­anyjának sok gondban meg­őszült fehér haját. Ilyenkor nem maradhatott el a megszo­kott mondat: „Egyem meg az én édesanyám ősz fejét." Kö­zösen beszélte meg a család, hogy szerény fizetésűikből mit vegyenek. Most legutóbb úgy döntöttek, hogy a legközeleb­bi fizetéskor Lajos ballonka­bátot kap. „Ha meglesz a ka­bát, elmegyünk ugye édes­anyám a rókusi kültúrott.hon­ba, nagyol múlati: .'];?" mondta nevetve a fiú. EZT MAR NEM érhette meg. Október 26-án, a szege­di sortűz áldozata lett. Az első sorókban állt, harcolt a munkások, a magyar nép jo­gos követeléseiért, s a gyil­kos golyó végzett fiatal életé­vel. öt várják most az Árvíz utca 45 alatt az ebédhez. A kis szobában az ő ágya üres. Mosolygós képe lekerült a falról, mert édesanyja síró­görcsöt kapott, ha ránézett. Az ő emlékét idézi a Ikis csa­lád, Szeged, Magyarország. Emlékezünk Rád Swartz La­jos, és nem felejtünk el soha. aranyhalál a fákra ült. Olyan reggel volt éz, mint az előző napok reggelei. Azaz mégsem volt egészen olyan. Történt valami. Nem nagy dolog. Máskor fel se tűnt, de tegnap igen. Jó érzés volt is­mét hallani, hogy társbérlőim ébresztő órái 6 órakor meg­szólaltak. Ébresztett. S ők a gyárba, az üzemékbe indultak. Egy­szerű munkásemberek, a va­sútnál, a Fémipari Vállalat­nál, a Szőrme- és a Bőrruha­készítő üzemben dolgoznak. Ott voltak az utcán, kérték, követelték az élet megváltoz­tatását. Nem riadtak vissza a sortűstűi sem. Jobb hős­ként meghalni, mint élő ha­lottként élni — vallották. A múlt héten sztrájkjukkal fejezték ki, hogy harcolnak. S most, a kormány, a mun­kástanácsdk felhívására teg­nap azért mentek be az üze­meikbe hogy megbeszéljék, mikor kezdődjék a mun\\a. Valamennyien azzal jöttek haza: „Hétfőn megkezdjük!" Es vállalták nemcsák ók, hanem valamennyien: úgy dolgozunk, hogy munkánk méltó legyen a harcokban elesett magyardkhoz, a for­radalomhoz. — A Juhász Gyula Műve­lődési Otthon értesíti a gyér mekjáték-készítő, a szabás­varrás tanfolyam részvevőit, a könyvtár olvasóit, a báb­csoport tagjait, a balettiskola növendékeit, hogy foglalkozá­sukat 1956. november 5-én, hétfőn a szokott időben meg­kezdik. elhullott magyar vértől szo­morú történelmünk után, a dicsőséggel kivívott, a min­dig várt nagyszerű történel­met kezdjük ma írni. Nem leszünk többé idegen hatalmaik ostoba játékszere! Nem sodornak bennünket többé nemzeti érdekünktől távol álló érdekháborúkba! Évszázadok alatt eleget szen­vedett idegen érdekekért a magyar nép. Az elmúlt tíz év alatt pedig minden kor­nál jobban éreztük, mit je­lent az. amikor országunk, gazdaságunk és függetlensé­günk nem a mienk. Amikor jólétünket, kincseinket — a nemzet szabadságának alap­ját — tehervonatok százai hurcolták ki hazánkból. Semleges Magyarország! Szinte fel sem tudjuk még mérni, m,it jelent ez hazánk­ban. Hiszen kis 'területünk­höz viszonyítva Európa egyik leggazdagabb állama va­gyunk. Svájc lehetünk a Du­na—Tisza Iközén! Gazdag, virágzó, független Magyaror­szág! Kormányunk kinyilvání­totta a Magyar Népköztár­saság semlegességét. A győ­zelmes forradalom, a törté­nelem során talán még soha ilyen erős nemzeti <V>ység tette ezt lehetővé. Az a'nem­zeti egység, mely győzelemre tudta vinni az október 23-i forradalmat, amely az or­szágban megteremtette a munkástanácsokat, a forra­dalmi nemzeti bizottságokat. Az egész ország részt vett és részt vesz a forradalomban. Munkások, parasztok, értel­miségiek, katonák, nemzet­őrök, diákok, asszonyok és gyermekek. Az egész magyar nép. A forradalom következe­tes, le törhetetlen és mint megáradt folyó, minden gá­tat elsöpör, szétzúz, mely út­jába kerül! Megvalósítjuk népünk alapvető létérdekét, a sem­leges Magyarországot! Tör­jön bár ez ellen bármilyen 1 hatalom, a magyar nép győz­ni fog! Velünk van az igaz­ság, de fegyver is van a kéz­ben. És segítségünkre lesz az egész világ, hiszen szent és igaz ügyért harcolunk. Reméljük azonban, hogy nem kerül sor vérontásra. Reméljük, hogy Magyaror­szág megmásíthatatlan és el­idegeníthetetlen jogát — a semlegességet — minden or­szág tiszteletben fogja tar­tani. Reméljük, hogy ez ha­marosan meg fog történni és végre dolgozhatunk és el­kezdhetjük lerakni a demok­ratikus, független, szabad Magyarország alapjait, Felhívás A Szegedi Forradalmi Nem­zeti Bizottság, valamint a Szegedi Egyetemek és a Fő­iskola Forradalmi Nemzeti Bizottsága a hallgatók és a város polgárainak kívánságá­ra létrehozták a nemzetőr­ség keretein belül az egye­temi zászlóaljat. Az egyetemi zászlóalj felállításának célia, hogy katonailag jól képzett egyetemi halgatókat szerve­zett egységbe tömörítse és a fegyVeres munkás, valamint parasztfiatalofckal karöltve fenntartsa és megszilárdítsa a közbiztonságot, rendist és fegyelmet.. Kérjük azokat a Szegeden és vidéken tartóz­kodó hallgatókat, valamint egyetemi dolgozókat, akik még nem tartoznak a nem­zetőrséghez. diákotthonaik­ban. illetve munkahelyeiken a legrövidebb időn belül je­lentkezzenek. Tehát, amint módjukban áll, utazzanak vissza Szegedre. A nemzet­őrségiben való részvétel min­den hallgatónak hazafias kö­telessége. Ezúton is kérjük a város lakosságát, hogy a megalakult nemzetőrséget munkáiéban támogassa. Szegedi Tudományegyetem, Orvostudományi Egyetem és Pedagógiai Főiskola For­radalmi Bizottsága Ó lmos, lassú eső ez a mostani. Áztató és unalmas — amilyen maga az ősz szokott lenni ilyenkor ok­tóberbenrtA szél, mely feltá­mad nélfa, s ablakhoz csapja az esőcseppet, zúg és besüvít a kéményekbe. A város hall­gat most. s a lefüggönyözött ablaktáblák mögül beszéd, zene hallik: ez még az élet az éjszaka határán, az isme­retlen sötétségben virradat előtt. Vajon mi lesz veled, Ma­gyarország? Biztató a kérdés s fájdal­mas is; bántó, amilyen csak a bizonytalanság lehet ilyen éjszakákon. Ö, kis haza, most virrasztanak fiaid az ablak­táblák mögött, s kinn az ut­cán, gyárak, laktanyák s kórházak kapujában, míg közben idegen csapatok érke­zéséről szivárognak a hírek az éteren át. Kis ország, hát megvívtad végre forradalmadat, minőt nem látott még Európa s a világ, és most fegyverrel a kezedben vársz, mit hoz a következő éj, a következő nappal. Bizony nehéz s fe­lelősségteljes órák ezek, hisz nemzetünk jövőjét, sorsát mérik lépéseink, határozzák meg cselekedeteink. S most mondjuk igazán: van hazánk, van mit mégvédenünk! A szavaknak nem mindig sza­bad hinnünk. A szavak ido­míthaték, mint a vadállatok: i ma melletted állnak még s YM AT kiszolgálnaik, holnap ellened fordulnak s halálodért kia­bálnak. De hinnünk kell a népben, mely fegyvert fogott s kivívta szabadságát. Sza­vaknál erősebben és bizta­tóbban kell hinnünk az em­beri lélekben, a szívben, a megtisztult, jobbat akaró hu­mánus akaratban. Ök, a szív, a lélek, a humánus akarat a mi forradalmunk legfőbb biztosítékai — nékik hihe­tünk szavaknál s ékes mon­datoknál bizonyosabban. S hiszünk is. Ki ebben, ki ab­ban a kis dolgokat tekintve — de mindannyian egysége­sen szabadságunkban, orszá­gunk függetlenségében és semlegességében. A ?. elmúlt napok lázas " eseményei új s új dol­gokkal örvendeztették meg népünk millióit. Megalakul­tak ismét a Rákosi-önkény éveiben erőszakkal feloszla­tott pártok, megnyíltak a bör­tönök kapui s kiszabadu hal­tak a szenvedőik, az. ártatlanul elítéltek és megkínzottak — kiszabadulhattak az üldözöt­tek, a kiközösítettek és min­denüktől megfosztottak. Em­bereik lettek végre ők is, s nem börtönlakók. Magyar polgárok, államunk minden jogával felruházottak, s nem fegyencek, nem kínszenve­dők. S így van ez rendjén. De voilt egy másiik börtön is. Épületeknél s kínzókam­ráknál nagyobb, fegyverek erejénél hatalmaskiodóbb: a lélek börtöne. Az a börtön, melynek igájától milliók szenvedtek ebben az ország­ban, kiknek szívügyük volt a magyarság, életelemük a sza­badság, a vallásuk hite, s az igazság. Barlanglakó lett a lélek s a gondolattal együtt megbújt, a magány, az egye­düllét barlangjában — titkon hangzott az igaz szó, s rejtőz­ve szólalt meg az élet. Város­lakók: és földművesek, aki­ket megtorpantott az önkény, félve s egyedül kulcsolhatták csak imára kezüket s mond­hatták el az igét: »Minden­napi kenyerünket..Tüdő­sök, költők, papok, tanítók sokszor a halál leheletében szóltak a néphez. A/pst megszólaltak új csengéssel a harangok is templomok tornyában, s aki hívő, ezután szabadon s odaadóan imádkozhat Istené­hez. Neve nem kerül semmi­lyen titkos lap sunyi záradé­kába, becsülete nem kap többé foltot, ha a maga em­berségével kitart hite melleit. S így van ez rendjén. A lé­lek, a lelkiismeret szabadsá­gát örömmel s igaz szívvel kell üdvözölnie minden be­csületes magyarnak, aki hisz a szabadságiban, hisz az em­berek — különböző hitű és meggyőződésű emberek — bántatlan, békés együttélésé­ben. Aki hisz, higgyen. S él­jen becsületesen, miként hite parancsolja. S e hittel és e becsülettel legyen tántorítha­tatlan hű fia hazájának. Jól élt, aki jój elrejtőzött — mondja a régi latin köz­mondás. Most éljen jól az, aki bátran s megalkuvás nél­kül hirdeti szíve, hite s be­csülete meggyőződését. Azt a meggyőződést, mely segíti né­pünk forradalmát, mely hasz­nos népünknek s nemzetünk­nek. összefogást hirdetünk s nem széthúzást, összefogást és egységet, de nem úgy. mint még a közelmúltban is tették azt egyesek, akik a nép félelemben és terrorral ki­kovácsolt „egységét" akar­ták felhasználni bűnös éle­tük és tevékenységük leple­zésére, a magyar nép kiuzso­rázására és megfosztására. Egységet hirdetünk a magvar nemzet iövőie s boldogulása érdekében. Nem az elveket és meggyőződéseket szeretnénk uniformizálni — a cselekede­tek egységére van szükség. Arra, hogy minden magyar, istenhívők és nem azok, a megalakulóban lévő pártok vezetői és tagjai egységgel és kitartással szolgálják szent forradalmunk ügyét. Ezt kér­heti a magyar nemzet és biz­ton meg is kapja hű fiaitól. Esőcseppek koppannak az­ablakon — az éjszaka még sötét, ködös és kiismerhetet­len. Fönn, az ismeretlen éj­szaka esős felhői között vad­libák szállnak gágogva dél­nek, keresvén a meleget s élethez a megmaradást. Itt lenn. a lefüggönyözött ablakú szobákban szól a rádió s em­berbeszéd hallik. Most dől el sorsunk. A hullámok zenét hoznak — Európa estéjének s éjszakájának zsivaja mor­mog, zsibong a hullámhosz­szökon. Itt tán operából szól a zene s ékszeres nők, szmo­kingos férfiak hallgatják va­lahol, — amott táncolnak lehet éppen, s arra gondol­nak közben, ho.gr boldogok: De aztán megszűnik a zene s az emberiség más és más szaván születik s hangzik a szó: — Budapest... Igen. a világ szeme rajtunk most. A világ minket figyel. Kis magyar nép. most hatalmas lettél, mint a számum, óri­ási. mint a hegyek csúcsai és mindent átfogó, akár a világ­tengerek. "jgvázz e nehéz órákban s őrizd meg szabad­ságodat. 5 fev ér véget az éiszaka. így köszönt rád a szebb boldogabb. félelemmentes holnapot hozó virradat,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom