Délmagyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-254. szám)

1956-10-24 / 251. szám

5 Szerda, 1956. október 24. 3 DÉLMIGYfSRORSZAG Rákosi ne legyen Szeged díszpolgára ! TÜNTETŐ FELVONULÁS SZEGEDEN Éjsza .ai nagygyűlés a ^ossulíi s/obo.nal — Rend és nyugalom a városban Városunk dolgozó népe | örömmel szemlélte, hogy a szegedi közúti hídról le­kerültek a Rákosi Mátyás nevét és korszakát idéző í'etűk és megelégedéssel vette tudomásul, hogy a Városi Tanács helyt adott azoknak a követeléseknek, amelyek a vitafórumokon elhangzottak — nevezete­sen: hogy keressünk a mai kornak és hagyomá­nyainknak megfelelőbb el­nevezéseket a Rákosi és Sztálin nevét máig is hir­dető utcáknak. Ezekkel az intézkedések­kel és javaslatokkal azon­ba» még nem számoltuk fel teljesen a személyi kul­tusz emlékének ilyen kül­sőségeit és nem ártana fe­lülvizsgálnunk azokat az okmányokat, amelyek a levéltárakban továbbra is „dokumentálják.'' azt a közszeretetet", amellyel népünk a hamis jelentések és kritikátlan dicsőítések korszaliában a gyűlölt kor­szak két leginkább kom­promittált képviselőjét „körülvettük A Városi Levéltár egyik okmányában a következő­ket olvastuk: „1945. már­cius 15-én a törvényható­sági bizottság rendkívüli közgyűlése a város nagy barátját, Rákosi Mátyást a hála és a forró szeretet je­gyében, abban a tudatban, hogy az egész magyar nép nevében munkálkodik, a város díszpolgárává vá­lasztotta." (Ezen a közgyű­lésen Rákosi Mátyás sze­mélyesen tette tiszteletét.) Az egész közvélemény egyetért velünk abban, hogy Rákosi Mátyás nem szolgált rá a sztálini ön­kény korszaliában erre a bizalomra cs úgy gondol­juk, hogy a Városi Tanács a személyi kultusz külsősé­geivel történő leszámolás következő lépéseként napi­rendre tűzhetne ennek a határozatnak a semmissé tételét. i l | NEM SZERVEZTE SENKI, nem kellett hosszas előkészí­tés, csak annyi, amíg leért Budapestről a hír: a pesti if­júság az utcára tódult, hogy tüntetésével kifejezze együtt­érzését a lengyelek pár napja megindult harcával, a sza­badságért, a szocialista de­mokráciáért. A budapesti ifjúság szava, eszméi visszhangra találtak Szegeden is. Több mint két­ezer egyetemista indult el a kora esti órákban a Dóm tér-" ről, forradalmi dalokat éne­keLve, forradalmi jelszavak­kal. A Marseilles dallamát a lengyelek éltetése váltotta fel, a "Ha magyar vagy, állj közénk!* jelszót a "Kossuth címert vissza!« követelés. Az egyre növekvő tömeg fegyelmezetten, tömör sorok­ban vonult végig a tiszapar­ton, a Széchenyi téren, majd a Kossuth-szobornál állapodott meg. A Klauzál téren a Him­nuszt énekelték. A HIMNUSZ ELÉNEKLÉ­SE UTÁN a szegedi MEFESZ egyik fiatal tagja ismertette a pesti eseményeket és a tüntetés célját. Többször sza­kította félbe lelkes éljenzés, a lengyeleket, a pestiéket él­tették. És felhangzott a kö­vetelés: A Talpra magyart halljuk! Amikor azután per­cek alatt kiállt a szobor ta­lapzatának párkányára egy egyetemi hallgató, megszó­laltatni Petőfi szavait, itt is, mint Pesten, ezrek harsogták vele együtt minden versszak után: "Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem le­szünk!* A Klauzál téren elhang­zott a kérdés: Megvárják-e az egyetemistáik a munkáso­kat, akik 10 órakor jönnek ki az •üzemekiből? Harsogón zúgott fel válaszként: "Mun­kás-diák szövetséget! Mun­kás-diák szövetséget!* A KOSSUTH SZOBORTÓL a színház elé vonult a tömeg. A színészek tapssal fogadták őket és kifejezték szolidari­tásukat. A színház erkélyéről Bits­key Károly Jászai Mari-díjas színművész elszavalta a Talp­ra magyar-t. Itt is kórusban visszhangzottak a refrén so­rai. Ezután a gyárak felé vo­nultak rendezett sorokban. Ekkor már 7 zászlót vittek a menet élén. A közkórház előtt némán vonultak el a sorok. Elsőnek a Szegedi Kender­fonógyár előtt álltak meg. Nagyrészt diákokból álló kül­döttség ment be a gyárba. A munka nem állt le, de min­den üzemi-észből 10 ember kijött fogadni a felvonulókat. A gyár kapuját megnyitot­ták és az első sorck 5 méterre bementek a gyárba, ahol is­mét elhangzott a "Munkás­diák szövetség* jelszavak. A Kossuth Lajos sugárúton két katonai autóval találkoz­tak a felvonulók. Amikor azok befordultak egy mel­lékutcába, hogy helyet adja­nak a menetnek, lelkesen megtapsolták őket és éltették a honvédséget. 10 ÓRAKOR a gyárakból is sokan indullak rendezett sorok­ban be a városba. Nemzetiszín zászlókkal az élen a színházhoz vonullak. Ott az erkélyen ugyancsak nemzeliszín zászlók A DISZ Központi Vezető­sége, átérezve az ifjúság fe­lelősségét a jelenlegi helyzet kibontakozásában, az aláb­biakban foglalt állást a teg­nap történtekkel és az ifjú­ság további feladataival kap­csolatban, örömmel üdvözöljük az if­júság, különösen az egye­temek és főiskolák ifjúsá­gának az elmúlt hetekben kibontakozott nagy politi­kai aktivitását, felelősség­teljes állásfoglalását az or­szág nagy kérdéseiben. Bár nem tartottuk teljesen megnyugtatónak azt, hogy követeléseiknek utcai tünte­tésben kívánnak hangot adni, de tegnap délben, amikor a rádió hírül adta a belügymi­niszteri rendeletet a felvonu­lás betiltásáról, a DISZ KV-e az első között indított kül­döttséget a Budapesti Pártbi­zottság, a Szabad Nép, a Sza­bad Ifjúság szerkesztősége és a DISZ Petőfi-körének kül­döttségével együtt tiltakozás­ként e rendelkezés ellen. E fellépések hatása volt a bel­ügyminiszteri rendelet visz­szavonása. Délután 2 órakor összeült a DISZ Központi Vezetősége, s miután elfo­gadta a lengyel ifjúsági szö­vetségnek szóló üdvözlő táv­iratot, űgy határozott, hogy ülését megszakítja és testüle­tileg részt vesz az ifjúság tün­tetésében. így is történt. vetkezik, hogy olyan dönté­sek törvénybe iktatásában vesz részt, amelyek közvetle­nül gazdasági vonatkozású­ak, s bizonyos más, olyan fel­adatokban, amelyeknek köz­vetett hatásuk van a gazda­ságra. — Az államhatalom rend­szerében a legalsó láncsze­met — folytatta a professzor — a községi, a járási, és a városi népbizottságok alkot­ják. Ezek jogosultak a gaz­dasági, a szociális és kul­turális kérdések önálló el­döntésére. A népbizottságokat formá­jukban azonosnak tartják a párizsi forradalom kom­munáival. Ennek alapján az az állás­pont, hogy: a kommuna az átmeneti korszak államának politikai formája — nemcsak a városban, hanem a legki­sebb faluban is. A régi köz­pontosított hatalomnak vi­déken is át kell adnia helyét a termelők önkormányzatá­nak. A kommuna közös ügyeit a székhelyen tartott gyűléseken kellene intézni. Azt a néhány kisszámú, de igen fontos feladatot, ame­lyek megoldása kezdetben még a központi hatalomra várna, ugyancsak kommuná­lis, szigorú felelősséggel tar­tozó tisztviselőknek kellene végezniök. Mindezt összevet­ve, Jugoszláviában — a mar­xizmus klasszikusaira tá­maszkodva — a kommuna fogalmát nemcsak az em­beri önkormányzati közös­ség megjelölésére használ­ják, hanem az átmeneti korszak államának új tí­pusát értik alatta, amely már nem az „igazi érte­lemben vett" állam. és egy nagy Kossuth-címer ra­gyogott mór a fáklyák fényében. A címert tapssal, éljenzéssel kö­szöntötték. A színiláz előtt vár­ták be a munkások az egyete­misták később érkező nagy csa­patát. A színház előtt néhány, — részeg is volt közöttük, — helyleien jelszavakat kiabáltak, de ezeket az erkélyről beszélő egyetemista szónok, és maga a tömeg elítélte. Világosan és egyértelműen állást foglaltak a munkások, parasztok, diákok szövetsége, szoros kapcsolata mellett. Helyeslés fogadta a szó­nok szavait, amikor arról be­szélt, hogy mi továbbra is szi­lárdan szocialista alapon álló rendet akarunk. A SZÍNHÁZTÓL ÚJRA a Kossuth-szoborhoz indultak a tüntetők. Az éjszakai órákban több A DISZ KV tagjai ott vo­nultak az ifjúság soraiban, egyetérve az ifjúság szá­mos, jogos követelésével. A tüntetés, amelynek indí­téka az ifjúság és a nép jo­gos követelései voltaik, a szo­cialista demokratizmus egész­séges megnyilvánulásával kezdődött. A későbbiek 6orán azonban a fiatalok zárt sorai közé a tüntetésbe fasiszta elemek is bekapcsolódtak, akiknek sikerült naciona­lista jelszavakkal e tömegek egy részét félrevezetni, s a munkásosztály legszebb jel­képeit, a vörös zászlót, és a vörös csillagot gyalázni. Mindezekhez semmi köze az ifjúságnak, amely szo­cialista demokráciát, a nemzet megújhodását és nem polgári restaurációt kíván. Mégis meg kell állapítani, hogy a tegnapi helyzet kialaku­lásának alapvető oka az a tarthatatlan huza-vona, amelyet a Politikai Bizott­ság tanúsított a sürgős ki­bontakozást kívánó hely­zetben. Pártunk és kormányunk je­lenlegi összetételű vezetése az utolsó napokig nem fog­lalt határozottan állást a ki­bontakozás további útjával kapcsolatosan. Nem volt ké­pes egy határozott, konstruk­•— A népbizottságok egyéb­ként rendeleteket adnak ki, amelyek területükön érvé­nyesek. Területükön ők a ha­talom képviselői, mert he­lyileg nincsenek sem szövet­ségi, sem köztársasági szer­vek — kivéve az állam vé­delmére szolgáló szerveket. Így tehát illetékesek mind­azokban a kérdésekben, ame­lyek nem tartoznak a köz­társaság, illetve a szövetség illetékessége alá. A népbí­zottságok törvénytelen in­tézkedéseinek megsemmisíté­se a Köztársasági Végrehaj­tó Tanács hatáskörébe tar­tozik. Ilyen esetben a népbi­zottságnak joga van a Köz­társasági Nemzetgyűléshez fellebbezni, amely meghozza a végső döntést. A népbizott­ságok munkájukban a tag­jaikból alakított különböző tanácsokra támaszkodnak. Van közigazgatási apparátu­suk is, amelynek tisztviselőit — az 1955 júniusában ki­adott törvény alapján — pá­lyázati eljárás útján nevezik ki. — Az eddigi fejlődés azt is mutatja, hogy a létrejött nagyfokú decentralizáció és a demokratizálódás folyama­ta során az állami ügyek je­lentős része a köztársaságok illetékességébe ment át. Ez­zel együtt azonban maga az államközösség nem gyengült, hanem erősödött. — A szövetségi elv mel­lett — annak mintegy kiegé­szítéseképpen — megtaláljuk az úgynevezett autonómia el­vét is. így például a magyarok teljes szabadságot kaptak, mint nemzeti kisebbség, a Szerb Köztársaságban. A Vajdaság magyar nemzeti kisebbségének megvan a ezer főnyi tömeg gyülekezett itt össze. Miután elénekelték a himnuszt, a diákifjúság képvise­lői ismertették a MEFESZ kö­veteléseit a tömeg lelkes helyes­lésétől kísérve. Majd Bicskey Károly ismét elszavalta a Szózatot és a Nemzeti dalt, szinte együtt a tömeggel. Ezután a munkát­ság önkéntes képviselői álltak az emelvényre, akik elmondták a munkások néhány követelé­sét, s együttérzésüket fejezték ki. A rögtönzött, szívből jövő fel­szólalásokat hatalmas tapssal fogadták. Majd, miután bejelen­tették, liogy vasárnap nagygyű­lést kíván rendezni a Klauzál téren az ifjúság, a tömeg kíván­ságára a Kossuth-címert kitűz­ték a Kossuth-szobor talapzatá­ra és felszabadult hangulatban, fegyelmezetten elvonullak. tfv programot a nép elé ter­jeszteni, amely biztosítaná hazánk további demokratizá­lódását, a sürgős gazdasági intézkedések megoldását, a szocializmus magyar útjának kidolgozását és ennek alap­ján a párt és a dolgozó nép egységét. Ez váltott kf dolgozó né­pünk, ifjúságunk körcben nagyfokú elégedetlenséget. A DISZ Központi Vezető­sége éppen ezért a legsür­gősebb teendőnek azt tartja, hogy a párt Központi Veze­tősége megtegye a szükséges intézkedéseket, lépjen elő a szocializmus építésének átfo­gó programjával és biztosítson ehhez az el­múlt években kipróbált elvtársak bevonásával olyan párt és állami veze­tést, amely élvezi a nép bizalmát, s képes követke­zetesen végrehajtani a ki­tűzött programot. E súlyos időszakban azzal fordulunk az egész magyar ifjúsághoz, hogy őrizze meg nyugalmát, semmiféle utcai tüntetésben ne vegyen részt, de ugyanakkor éberen őr­ködjön afelett, hogy igazi harcunkat ne gátolhassák meg sem fasiszta, rendszerel­lenes provokációkkal, dema­gógiával, sem a régi Rákosi­féle politika visszaállításá­nak kísérletével. DISZ Központi Vezetősége joga, hogy saját nyelvét használja az állami hiva­talokban. a bíróságok előtt és másutt, hogy iskolai ok­tatásban a saját nyelvén részesüljön, magyar nyelvű sajtóval rendelkezzék, egyszóval biztosították a nem­zeti kultúra megőrzését cs ápolását. Az autonómiának ez a rendszere nemcsak a nemzeti többség és kisebbség békés együttélését tette le­hetővé, hanem — mint a té­nyek mutatják — az új rend­szer építésében való haté­kony együttműködést is biz­tosította. — Az alkotmánytörvény tehát biztosítja valamennyi polgár alapvető jogait, úgy, ahogy azt az általánosan is­mert és helyeselt klasszikus politikai, emberi és polgári jogokról szóló régebbi és újabb deklarációk felsorol­ják. Ezek mellett új polgár-­jogokkal, úgynevezett gazda­sági jellegű jogokkal is ren­delkeznek Jugoszlávia népei, polgárai. Ezek közé tartozik elsősorban a népnek a gaz­dasági élet területén való ön­rendelkezési joga, amely az egész jugoszláv állami és tár­sadalmi rendszer alapja. Eh­hez szorosan kapcsolódik a polgárok munkához való jo­ga, amit a jugoszláv szerzők szerint a fejlődés mai szint­jén még nem lehet teljesen megvalósítani. Ezért gondos­kodtak átmeneti jellegű munkanélküliség esetére anyagi biztosítékokról. — A felsorolt néhány kér­dés is bizonyítja, hogy Jugo­szlávia népei sikerrel halad­nak előre eredeti, sajátságos eszközökkel, az általuk sza­badon választott úton — fe­jezte be nyilatkozatát Antal­ffy György professzor. A Tudományegyetem Politikai Gazdaságtan tanszéke munkatársainak nyilatkozata 'A Szegedi Tudományegye­tem Politikai Gazdaságtan Tanszéke megtárgyalta a je­lenlegi politikai és gazdasági helyzetünket és az ifjúság követeléseit. A politikai gaz­daságtan tanszék munkatár­sai egyetértenek az ifjúság követelésével és azokon be­lül a következőket követe­lik: „Áz oktatásban előadóink mondja a tanszék dolgo­zóinak nyilatkozata — a hi­vatalos véleményen felül azokat az egyéni szemponto­kat és értékeléseket is is­mertessék, amelyekről gaz­dasági elemzési munkájuk során győződtek meg. E fel­tétel megteremtése alapján előadóink a legreálisabban, a valóság legteljesebb megmu­tatásának megfelelően fogják a politikai gazdaságtan-kol­légiumokat vezetni. Vonják vissza a júliusi ha­tározat politikai, gazdasápi és kulturális életünknek meg nem felelő részeit. Hozzák nyilvánosságra az úgynevezett „kényes*' gaz­dasági és politikai adatokat és momentumokat. Gazdasá­gi téren külkereskedelmünk reális helyzetét, nemzetközi adósságaink nagyságát és irányát, a nemzetközi elszá­molások módozatait, gazda­sági életünk reális, strukturá­lis helyzetét stb. Dolgozzanak ki a legrövi­debb időn belül sajátossága­inknak, gazdasági erőforrása­inknak és nemzetközi helyze­tünknek megfelelő gazdasági programot. Csökkentsék az inproduk­tív igazgatási apparátus, ezen belül különösen a füg­getlenített mozgalmi funk­cionáriusok számát. Váltsák le azokat a funk­cionáriusokat, akik nem tud­nak, vagy nem akarnak az új szellemben dolgozni, de minden támogatásunk azok­nak a funkcionáriusoknak, akik képesek a megkezdett, egészséges, a népnek megfe­lelő úton haladni. Válasszák újra a legde­mokratikusabb alapokon az összes pártszervezeti vesető­séget és a küldötteket. Gyorsuljon meg a további demokratizálódási folyamat! Ezúton üdvözöljük a mar­xizmus—leninizmus alapján léterejött M&FESZT és biz­tosítjuk az új ifjúsági szerve­zetet legmesszebbmenő támo­gatásunkról" — fejeződik be politikai gazdaságtan tanszék munkatársainak nyilatkozata. A jugoszláv államszervezet és demokráeia sajátos vonásai Dr. Antalffy György jogászprofesszor nyilatkozata Beszélgetést folytattunk dr Antalffy Györggyel, a sze­gedi Tudományegyetem jogi professzorával, a mai Ju­goszlávia egyik kiváló isme­rőjével. Antalffy professzor a többi között az alábbiakat mondotta a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság álla­mi és társadalmi szerveiről: — Mindenekelőtt arról kell szólni, hogy Jugoszláviában a demokrácia ma olyan irányban fejlődik, amely a néptömegeket a politikai életben való szakadatlan ak­tivitásra ösztönzi. Azt jelenti ez a törekvés, hogy a hivatásos politiku­sok a nép akaratának ki­fejezői és eszközei legye­nek mindaddig, amíg hi­vatásos politikusoknak egyáltalán lenniök kell. — Az államhatalom gya­korlásában a képviseleti elv mellett a nép és politikusai között számos lehetőség van a közvetlen Kapcsolatra. Itt jelentkezik a legfontosabb tömegszervezet: Jugoszlávia Dolgozó Népeinek Szocialista Szövetsége (a/előtt Nép­front). Jugoszláviában a szo­cializmus építésének külön­leges feltételei egy, a töme­geket magábanfoglaló össz­népi politikai szervezet, a Szocialista Szövetség ala­kítására vezettek. A formá­lisan pártok nélkül funkcio­náló rendszert mégsem azo­nosítják az úgynevezett egy­párt rendszerrel, mert célja, .— amint mondják — olyan demokráciát teremteni, amelyben mindenkinek mód­ja lesz közvetlen részt venni a hatalomban. — A Szocialista Szövetség több mint nyolcmillió tagot számlál. A háború utáni idő­ben a Népfront politikai és kulturális nevelő tevékeny­sége mellett szervezte tag­jait az újjáépítés nagy fel­adataira. Fontos szerepe van a szövetségnek nemcsak mint a társadalmi szerveze­tek egyesítőjének, hanem mint politikai képviseleti szervnek a külfölddel szem­ben is, amellyel erős kapcso­latot épített ki (például több szocialista párttal). A szövet­ség élén kongresszus áll, amely a vezetőséget választ­ja. Alapszervezetei vannak falun, településeken és a vá­rosi kerületekben. — Érdekes megjegyezni, hogy az irányítás fő formája — a szocialista szövetségben csakúgy, mint a pártnál — társadalmi. Ez azt jelenti, hogy a vezetésből kiirtot­ták a bürokratikus tünete­ket, csökkentették a hiva­tásos funkcionáriusok szá­mát. Ez a társadalmi irányítás ma már úgy kifejlődött, hogy le­hetetlenné teszi a visszaté­rést a politikai munka régi módszereihez, azokhoz r.z időkhöz, amelyeket jugoszláv elvtársaink — szatirikusait — az adminisztratív szocia­lizmus korának neveznek. Antalffy professzor ezután Jugoszlávia államszervezeté­nek néhány kérdését világí­totta meg. Mint mondotta, a Szövetségi Nemzetgyű­lés kétkamarás: a Szövet­ségi Tanácsból és a Terme­lők Tanácsából áll. Az utóbbi azok képviseletét látja el, akik — akár mint fizikai, akár mint szellemi dolgozók — közvetlenül érdekeitek a termelésben. Ezért a tanácsot nem vala­mennyi állampolgár választ­ja, hanem csak a termelők és csak ezeket képviseli. A termelők a termeléshez vaió hozzájárulásuk arányában vannak képviselve. Ez azt je­lenti, hogy azok, akik ma­gasabbrendű értékek terme­léséért felelősek, több képvi­selővel rendelkeznek. így az első csoportba tartoznak a gyáriparban, a kereskede­lemben és a kézműiparban, a másodikba a mezőgazda­ságban dolgozók. 1953-ban például a Termelők Tanácsá­ba választott 202 képviselő közül az ipari csoport száz­harmincöt, a mezőgazdasági hatvanhetet küldött, noha az előbbinek 1,320.000, az utób­binak 4,824.000 szavazata volt. Érdekes megjegyezni, hogy csak azok választhatók be a tanácsba, akik egy bi­zonyos termelői csoporthoz tartoznak. Az olyan képvise­lőnek, aki már nem vesz részt a termelésben, le kell mondania mandátumáról. — A Termelők Tanácsa egyébként kisebb illetékessé • gű, mint a Szövetségi Ta­nács. Már természetéből kö­A DISZ Központi Vezetőségének közleménye

Next

/
Oldalképek
Tartalom