Délmagyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-254. szám)

1956-10-21 / 249. szám

y/ /'fa VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LAPJA XII. évfolyam, szám Ara: 50 fillér Vasárnap, 1936. október 21. Mai számunkból: Vifa a szegedi József Attila Körben az értelmiség helyzetéről (3. oldal) Gyorslista a II. Békekölcsön 9. sorsolásáról (2. oldal) ELLENZÉKI LAP? Az utóbbi hónapok, hetek során egyre sűrűbben jolent meg a Délmagyarország hasábjain a Vitafórum-rovat. Értelmiségiek, munkások, parasztok, funkcionáriusok írok és újságírók fejtették ki nézeteiket különböző művekről, tényekről, jelenségekről, elméleti kérdésekről. Ezek a viták már nem az unalmas és szánalmas, mindenben egyetértő viták voltak, mint évek hosszú során a sajtóban, amikor a hozzászólók csupán helyeseltek. Ma már igen helyesen, a nézetek, elképzelések, gondolatok csapnak össze, cserélődnek ki. A mai viták az élet különböző problémáit vetik fel. Hányszor írtuk le az újságban, hányszor mondtuk el a szónoki emelvényekről: segítsük kibontakozni az alkotó, a szabad véleménynyilvánítást. Szólamok maradtak c sorok és szavak mostanáig, s tovább uralkodott a szólás-mondás, „Ne szólj szám, nem fáj fejem". Most, miután végre hallatja a nép a szavát, és helyet kap a sajtó hasábjain, az újságírók és külső cikkírók tolla nyomán is, akkor egyesekben különös gondolatokat, szavakat váltanak ki a bátrabb véleménynyilvánítások. Az utóbbi napokban felelős vezetők szájából hallottunk ilyen véleményeket: „Túl szenvedélyesek az újságírók cikkei", „túlhajtja a sajtó a dolgokat", „ellenzékivé vált a Délmagyarország", s mintegy betetőzéseként, pénteken felelős szegedi tanácsfunkcionárius szájú hói hangzott el: „Lázít a Délmagyarország, lázítanak az újságírók". Külön-külön ii furcsán hangzanak e szavak, de így, egy csokorba szedve arra késztetnek bennünket, újságírókat is, hoP" határozott vé! mányt mondjunk, választ adjunk ezekre a kérdésekre. Munkánk váltotta ki e megjegyzéseket. Ezekre mi munkánkkal, a lap egész tevékenységével akarunk eisösorban válaszolni, de azért külön is szeretnénk néhány gondolatot fűzni hozzájuk. Ezt a cikket erre szánjuk. * - . nu Lázítóak-e azok az írások, amelyek a tanács munkájáról megjelentek? Igen. De az emberséges ügyintézés érdekében, az embertelen bánásmód ellen lázítanak! Távol áll tőlünk, hogy minden tanácsfunkcionáriust egy kalap alá vegyünk és azt állítsuk, hogy valamennyien bürokraták. De az sem tagadható — hiába is tagadják sokan —, hogy néhányan úgy viselkednek, mintha az ügyfelek volnának őértük, és nem ők az ügyfelekért. Azt is tudjuk: nem minden esetben rajtuk múlott, hogy ne n tudtak lakást adni a kérelmezőknek. De ahogy elutasítják az igénylőket, az ellen az elintézési mód ellgn léptünk és lépün'í fel. Tudjuk, hogy a nincsetlenségért, azért, hogy Szegeden nem épül annyi lakás, mint amennyi elpusztul, hogy nincs anyi, amenvnyit adni kellene, nem elsősorban a helyi tanácsvezetők a felelősek, hanem azok, akik a párt és az állam legfőbb vezetői vo.tak, — és egy részük még ma is az. Elsősorban Rákosi Mátyást okoljuk, — ha a sokat emlegetett sztálinizmus, a személyi kultusz általános fogalmán túl a személyekig vezetjük le az ország gazdasági ne hézségeinek okait és keressük a felelősöket. De a szegedi helyzetet sem lehet elvonatkoztatni a helyi vezetők munkájától. Ellenzékiség-e az, hogy a Délmagyarország szerkesztő bizottsága október 7-i számban megjelent ,,Szeged irodalmának, művészetének helyzete és a Délmagyarország" című cikkben le merte írni azt, hogy az elkövetett sajnálatos hibákért Szegeden el sősorban a városi párt-végrehajtóbizottság, mindenekelőtt Ladányi Benedek elvtárs, első titkár a felelős. Az 6 tevékenysége következtében váltak uralkodóvá Szeged irodalmi és kulturális életében a szektás hibák. Ügy hisszük és valljuk, hogy az ilyen és ehhez hasonló cikkek nem lázítóak. Miért volna ellenzékiség az, ha sürgetjük a múlt hibáinak helyrehozását Szegeden? Még szeptember 29-én jelent meg egy cikk a Szabad Népben Vereska András elvtárs, az MDP Szeged Városi Bizottsága másodtitkárának tollából. Ezt a cikket egy nappal később a Délmagyarország is közölte. E cikk elején ez állt: »Ha felelni kell a kérdésre, hol tart Szegeden az értelmiségi politikáról szóló Központi Vezetőségi határozat végrehajtása, a válasz csak ez lehet: a kezdet kezdetén.* Hogyne sürgetnénk és hogyne sürgetnék az értelmiségi fiatalok, az értelmiségi dolgozók különböző rétegeit a gyorsabb előrehaladást, ha még a legfájóbb, gyorsan gyógyítható sebeket sem orvosolták eddig. Van olyan funkcionárius, aki azt mondja: a sajtó most páholyból bírál. Szórja bíráló megjegyzéseit a párt- és a kormány munkájáról. Ezek az elvtársak nem látják, milyen páholy ez. Nem önszórakoztatásunkra közöltük tegnapi számunkban »Az újságíró legfőbb feladata: az igazság feltárása« című tudósításunkat. Ebben a vidéki újságírók követelik, hogy a legfőbb feladat ellátásában: az igazság feltárásában senki se akadályozhassa meg őket. Azt kérjük mi is, hogy az országgyűlés mielőbb fogadjon el megfelelő sajtótörvéhyt, amely védelmezi a hírlapírók igazmondását, az egyéni értékítélet jogát és a bíráló újságíró személyét. Nem légből kapott gondolatok azok a sorok, amelyeket e tudósítás tartalmaz: ^Aggodalommal és felháborodásai látjuk, hogy a megyei és üzemi lapok Irányításában egyes városi és megyei párt- és állami Szervek még ma is lépten-nyomon megsértik a sajtószabadságot és a szocialista demokratizmust.* Igaz, évekig nem lehetett Szegeden más véleménye a helyi kérdésekről az újságírónak, mint a pártfunkcionáriusoknak, de végét kell szakítani annak a gyakorlatnak, hogy a bíráló cikk megjelenése után elsőnek az újságíró felelősségre vonása következzék és nem a "toké, akiket jogosan megbírált. A párt politikájáért, a párt határozatainak megvalósításáért szálltunk síkra. Végtelenül sajnáljuk hogy e munkánkban oly sok hibát követtünk el. Hogy ehnek a rossz politikának végrehajtását a magunk részéről néha túl is teljesítettük. Nem azt mondjuk, hogy nem akarunk a párt határozatai szellemében dolgozni. Párttagok vagyunk, a pártlap munkatársai. Tudjuk, hogy a párt határozatait, a Központi Vezetőségtől a Megyei Pártbizottságon keresztül a Szegedi Pártbizottságig végre kell hajtanunk. De tisztáznunk kell végre a pártirányítás módjait is. Ügy hisszük, az egy hét múlva összeülő újságíróközgyűlés Budapesten ebben a kérdésben is jelentősen előre lép. Igaz az, hogy az újságok, az újságírók a ma történelmét írják meg. Ehhez azonban hozta keíí tenni: ha niegirjaic. A* i>i,'uu-" gyarország a hosszú éveken keresztül folytatott szektás politikai légkörből kezd kilépegetni. S mondhatni, kezdi és tanulja megírni a nap történelmét. Sajnos, hogy egyesek az első lépéseket ellenzékiségnek látják. Nem hogy örülnének, hogy hallatja végre szavát a nép. Lássuk be, hogy ha még egyszer passzivitásba szorítjuk vissza a szabad véleménynyilvánítást, az a nemzet veszte lehet. A viták, a szabad véleménynyilvánítás a motorja itt Szegeden is az előrehaladásnak, a júliusi határozatok megvalósításának. Miért az aggodalom? Kell tartanunk valamitől? MM senkinek se mitől tartania, a funkcionáriusoknak sem. A viták az ő érdekéikéi is szolgálják. Nem egyszerűen, mindig visszatérően csak a régi hibák ismételgetéséről van szó. A vitákban egyre több jel mutat arra, hogy a figyelem a jelen és a jövő felé fordul. Az sem baj, sőt kell is, hogy a hibákat, amelyeket annakidején a párt politikája végrehajtásában elkövettünk, megmondják nekünk. Csak az a baj, hogv egyesek még most sem látják a valóságot s ezért nem ls tudták még levonni a megfelelő következtetéseket. Két hete jelent meg a Délmagyarország hasábjain az a Cikk, amely a Szegedi Párt-végrehajtóbizottságához és első titkárához, Ladányi Benedek elvtárshoz is szólt. Választ várnak erre nemcsak az újságírók, hanem a Délmagyarország olvasói is. Álljanak ki a Szegedi Párt-végrehajtóbizottság tagjai és Ladányi elvtáns is, fejtsék ki álláspontjukat. Talán attól kell tartanunk, hogy vérszemet kap az ellenség? Igen, hozzáragadhat — és már ragadt is — az egészséges mozgalomhoz a nem-kívánatos, de a szegedi ifjúságnak és a munkásoknak is van erejük és lesz erejük, hogy leválasszák magukról a zavarosban halászni akarókat. Azt is mondják, túl szenvedélyesek vagyunk. Nem forró fejűan, de nagyobb szenvedéáyességgel kívánjuk megírni a nép, Szeged dolgozóinak követeléseit. E munkánkban persze tévedhetünk Is, de ezt, az első demokratikus jogot, a tévedés jogát fenntartjuk magunknak. Természetesen a helyreigazítás, az első demokratikus kötelesség érvényesítésével, az elkövetett hibák kijavításával együtt. A szenvedélyesség, higgadtság, megfontoltság nem ellentétek. Magukat vizsgálják elsősorban azok, akik minket túl szenvedélyesnek tartanak. Akkor rájönnek, hogy ők maguk maradtak el és nem mi kalandozunk valahol másutt, valami téves vonalon. Nagy Pál Az yj laEfások elosztásának új módja A Csongrád megyei Párt- végrehajtóbizottség, a Csongrád megyei Tanács végrehajtó bizottsága, a Szeged megyei jogú Városi Tanács végrehajtó bizottsága határozata az állami erőből épített, illetve átalakított új lakásoknak a lakosság részére történő kiutalásáról. Az utóbbi időben a lakosság köréből sokan panaszkodtak az állami erőből újonnan épített, illetve átalakított lakások kiutalására, vagyis a dolgozók — társadalmi életünk különböző t ~ riiletéről — azt az észrevételt tették, hogy sok esetben nem a legrászorultabbak, hanem a különböző kapcsolatokkal rendelkező személyek jutnak eisösorban lakáshoz. Az említett szervek végrehajtó bizottságai megtárgyalták a lakosság fenti észrevételeit, s a szélesebb demokráciát érvényesítve az állami erőből épített, illetve átalakított lakások kiutalásának elvére az alábbi határozatot hozták: 1. Az üzemekben, a hivatalokban, az intézményekben dolgozók lakáskiutalását a tanács végrehajtó bizottságok olyan formában oldják meg, hogy ezek a szervek a tanács v. b.-kíől, illetve minisztériumoktól kapják meg, hogy hány lakást kaptlak. Ennek alapján az üzemi, illetve szakszervezeti bizottságok aktívákon keresztül vizsgálják meg az igénylők jelenlegi lakásviszonyait, és utána munkásgyűlés elé terjesszék tapasztalataikat. Ezt figyelembe véve a munkás* gyűlésen a dolgozók döntsék *—-t. 'ív'g • il * * *m jkés kiutalva. 2. A tarácsok végrehajtő bizottságai által szétosztásra kerülő lakások kiutalását az illetékes szakosztályok úgy oldják meg, hogy az igénylők lakásviszonyainak helyszínen történő kivizsgálásába vonják be a tanácstagokat, illetve a VKG-állandó bizottság, vagy ahol lakásügyi állandó bizottság van, ott ennek tagjait. A lakásokat mindig a szociális szempontok és lakásviszonyok figyelembe vételével legrászorultabb igénylőknek kell kiutalni, ezért a VKG-állandó bizottság, illetve lakásügyi albizottság részvételével valamennyi igénylő megidézése és kihallgatása útján nyilvlnos tárgyaláson kell eldönteni azt, hogy az igénylők közül ki a legrászorultabb. A döntésnél az állandó bizottság. illetve az albizottság j • vaslatát — amennyiben a» jogszabályba nem ütközik — feltétlen figyelembe kell venni. Szegeden, mivel kerületi tanácsok vannak, a kerületi tanácsok kapják meg egjegy kerületre, mennyi lakást kapnak a kerületi lakáshlvatalok is a fenti elvek szerint döntsenek. A megyei párt-végrehajtőbizottság klilön felhívja a Szegedi Párt-végrehajtóbizottság és a tanács végrehajtó bizottsága figyelmét, hogy a laktanyák átadásával a varosnak cs ennek alapján felszabadult és átalakított lakások kiutalásánál a fenti elveket következetesen alkalmazza. Csongrád megyei Pártv. b. Csongrád megyei Tanács v. b. Szeged megyei jogú Városi Tanács v. b. A mai napon áj határozat látott napvilágot, omit a megye lakossága bizonyára nagy érdeklődéssel tanulmányoz, mert a lakásokról szól, — de ezen túlmenően a figyelmet a betinö foglalt elvek érdemlik meg. Az új lakások, illetve az átalakított új lakások szétosztásának új módja különösen Hódmezővásárhely és Szeged lakosságút érinti, mert megyénkben ebben az évben csak e két városban lesz. mód új lakások szétosztására. Azt mindenki jól tudja, liogy a lakáshiány országos probléma. Ezt a határozat sem oldja meg. de mégis rrtrgnyiigvást kelt, mert soraiból a közvélemény, a lakosság hangja árad, s a demokratizmus szellemének érvényesülését mutatja. Nagy szükség volj e határozat meghozatalára, mert az el"háiit ívekben, do még aio-f is a lakások elosztásánál az esetlegesség érvényesült. Nagyon sok esetben nem azok kapták meg a lakásokat, akik a legjobban rá voltak szorulva. S ezzel összefügg a „szocialista összeköttetés" kérdése. A lakásügyi hatóságok döntését nagyon sokszor befolyásolta, hogy az igénylő milyen összeköttetéseket szerzett a lakás kiutalásához. Bór eddig is volt a tanácsok mellett VKG állandó bizottság, illetve lakásügyi albizottság, de ezek is inkább a protekció szellemének táplálására szolgáltak, miután hiányzott a közvélemény ellenőrzése. Viszont nz üzemekben, nz intézményekben az igazgató, vngy a személyzeti felelős döntötte el, hogv kié legyen a lakás. Tehát sokszor történtek viszszaéléseli, s mindennek visszahatásaként a lakosság azt látta, hogy a lakáshivatalokat valamiféle misztikum veszi körtll, egy. Vagy két ember dönt, a protekció és a megvesztegetés érvényesülhet. Ennek nz állapotnak vet véget a tnostani határozat. Kimondja, hogy a nyilvánosság, »a közvélemény döntse cl, liogy az igénylők közül ki a legjogostdtahh, Ilvcn módon mindenki előtt világos lesz; hogy ki miért kapta meg a lakást, S nz ellenőrzés érvényesülni fog. A lakásokat ezután is n hatósági jogkörrel felruházott lakásügyi hatóságok utalják ki, de döntésüknél figyelembe kell venniük a munkások, illetve a közvélemény állásfoglalását. Hódmezővásárhelyen például a most épülő bérházban 5G lakás lesz. Ebből a különböző vállalatok, intézmények, üzomek 24 lakást kapnak meg. E 24 lakást azok kapják, akik if'éev n nyi'-V"'.sok, vállalati dolgozók nyilvános gyűlésükön elismerik; A további 32 lakást a városi lakásügyi hatóság utalja ki, de itt is a közvélemény, a nyilvánosság hangja érvényesül — ahogyan ezt. a határozat 2: pontja kimondja. A vezető megyei szervek döntését csak Üdvözölni lehet. Ha az új lakások szétosztása a nyilvánosság előtt, az érdoí kellek bevonásával, meghallgatásával történik, akkor az igénylők is megértik, hogy a legrászorultabbaknak kell elsősorban lakáshoz jutniolc, ugyanakkor ezzel megszűnik a kiutalást körül lengő misztikum. Az igazságosság, a kollektív vélemény, a demokratizmus érvényesülését jelenti tehát ez a határozat, s hozzájárul ahhoz, hogy végre rend és igazságosság légyen az új Inkások eloszlásánál. Új lakásokai- osztott ki az I. kerületi Tanács Szombaton délelőtt az L kerületi Tanács tanácstermében bizottság osztotta el a Párizsi körút és a Mérey utcán felépült házak lakásait. A bizottság tagjai: a kertheti tanácsok lakásügyi előadói, a város és községgazdálkodási csoport állandó bizottságának elnökei, a Hazafias Népfront és a városi DISZ-bizottság kiküldöttei voltak. Mison Gusztáv elvtárs, az I. kerületi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke ismertette az új lakésok elosztásúnak tervét. A közeljövőben 65 lakást adnak át Szegeden. Ezek közül 48-at a szakminisztériumok vállalatai szolgálati lakásként kaptak meg. Ezek felett az üzemek, hivatalok döntöttek. A Városi Tanús 1? lakás odaítéléséről dönt. Ezeket a következőképpen osztották el: 2 lakás házfelügyelői. öt lakást azoknak a dolgozóknak kell biztosítani. akikflek házait az építkezés miatt elbontották. Két lakást — a Minisztertanács határozata értelmében — fiataloknak kell juttatni. A két lakás felett a DISZ várost bizottsága döntött. A lakásigénylő fiatalokat önstoluVték, s ott az igénylők maguk döntöttek: ki kapja meg a lakást. Hosszú vita után Komáromi László, a Jutaárugyár fiatalja, aki eddig albérletben lakott terhes feleségével és Sárközi Sándor, a Ruhagyár dolgozója, aki felesége szüleinél lakott *0 hónapos gyermekével, kapta meg a fiatalok lakását. A bizottságnak végül nvolc lakás felett kellett döntenie. Nagv és nehéz ínunk a volt a nvolc lakást 446 igéműn között igazságosan elosztani. Szeged borzalmas lakásviszonyait mutatja az. hogv 446 igénylő közül egy-kettő akadt olvan, aki kényelem szempontjából igényelte a lakást. a többi sok száz ioeos igénylő volt. Az igénylők lakásviszonyait a kerületi tanácsok megvizsgálták s ennek alapján a bizottság a ki vetkezőképpen döntött: Martusz József, az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat sztahanovista kocsikísérője eddig a Kálmán Lajos utca 16. szám alatt egyszoba-konyhás lakásban élt tíz gyermekével és feleségével. Most ez új lakásból kétszobás összkomfortos lakást kapott. Juray Imre. a Finommechanikai Vállalat dolgozója hét gyermekével költözik az új lakásába a Kossuth utca 11; szám alól. Omladozó házból — a Rom utca 5. szám alól —1 költözik el özvegy Benkő Istvánjáé, a Mozi Vállalat takarítónője fiatal házas fiával együtt. Az Árvíz utca 40-ben életveszélyes lakásban lakott eddig Szűcs György, a Hódmezővásárhelyi Útfenntartó Vállalat két munkása két gyermekévei, most ő is kapott egészséges lakást. Véget ért a hosszú vendégeskedés. Rácz János, a Köztisztasági Vállalat útfenntartó részlegének dolgozója eddig ugyanis anyósánál vendégeskedett éveken át a Tápéi utca 4. szám alatt, három gyermekével. Sztrain Gábor, a Tápéi Hajójavító Vállalat hegesztője ugyancsak anyósától a Tisza Lajos utca 25-ből költöz'k rz űj lakásba. Prókai József, a Gépipari Technikum tanáta a Hámán Kató utca 28. szám alatt lakott eddig édesanyjánál gyermekével. S végül Badacsonyi Ferenc Idős, beteg munkásember a Deák Ferenc utca 2. szám alól — ahová a törvény megsértésével költöztették be — költözik majd az Oj kásba. »