Délmagyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-254. szám)

1956-10-20 / 248. szám

V/ VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! f «ZFGED VAROS ÉS A SZEGFŐI lARAS DOLGOZÓINAK LAPJA XII. évfolyam, 248. szám Ara: 50 fillér Mai számunk bél: Gyorslista a II. Békekölcsön 9. sorsolásáról (2. oldal) Megalakult a József Attila Kör (3. oldal) Szombat, 1956. október 20. Fejtett állattenyésztés - takarmány kérdés Nekünk nincsenek úgynevezett szűzföldje­ink, nincs módunk ahhoz, hogy növekvő szük­ségleteinknek megfelelően a pusztaságok he­lyén új gabona-, takarmánytermő vidékeket alakítsunk ki. Nekünk azon a termőterületen kell gazdálkodnunk, ami van, s ami meg volt már a múltban is. Hazánkban — így szűkebb hazánkban, Szeged vidékén is — csak egy mód van a termelés emelésére: az intenzívebb, bei­terjesebb rendszerű gazdálkodásra való áttérés. Kétségtelen az, hogv a technika felhasználásá­val, a talajok gépi művelésével egyre nagyobb műtrágvakészlelek felhasználásával — különö­sen a nagykiterjedésű állami és szövetkezeti táblákon — lehet valamelyest emelni a termés­átlagokat belterjességre való törekvés nélkül is. Ezt mutatja több szegedi termelőszövetkezet 12—13 mázsás búzatermésátlaga is a 9—10 mázsás egyéni átlagokkal szemben. Azt azon­ban ma már minden szövetkezeti tag, egyéni gazda jól látja: a szövetkezetesítés és a gépesí­tés, a műtrágya nem minden. Ezekkel az esz­közökkel még viszonylag rövid időre nem le­bet egészen megoldani mezőgazdasági termelé­sünk problémáit. Ahhoz, hogy termelési ered­ményeink állandóan felfelé íveljenek, állatte­nyésztésünk hallatlan méretű fejlesztésére van szükség. Ha sok a jószág, sok a trágya, növek­szik a földek talajerő-értéke, következésképpen nagyobbak lesznek a terméseredmények. Több takarmány terem, s még inkább fejlődhetnek állatállományaink is. Városunk és a járás mezőgazdasága azonban még igen távol van az előbb emiitett állapo­toktól. A mezőgazdaság jelenlegi termelési pro­blémáit tekintve Szeged és a járás termelő­szövetkezetei, dolgozó parasztsága egy áttör­betetlennek látszó bűvös körben él. Fejleszte­nék az állatállományt, de kevés a takarmány, és ami van is. igen gyenge minőségű. Mert ke­vés az állatállomány, rosszak, leromlottak a földek is, s a józnnnl gondolkodó paraszt em­berek akárhogy is keresik a megoldást, odajut­nak vissza, ahonnan elindultak: az állattenyész­téshez, a trágya kérdéshez. Az, hogy még ma is ilyen alapvető dolgok okoznak nekünk súlyos gondokat, az egyrészt i-rérf m«zt t korábbi, a személyt kohász­tól átitatódott állami és pártirányítás a mező­gazdaság termelési problémáinak megoldását egvedül esak a tsz-mozgalom mindenáron való fejlesztésén keresztül látta, s ugyanakkor az ipari beruházásokhoz viszonyítva igen alacso­nvak voltak a mezőgazdaság fejlesztésére for­dított összegek. Nem tagadhaljuk azt sem, hogy ezt az amúgy is alacsony összeget sem úgy használtuk fel teljesen, ahogy azt a leggazda­ságosabban tehettük volna. Gondolunk egyes szövetkezetek állami pénzzel, hitellel való mér­téktelen tömésére. Van példa erre a szegedi járásban is. Az utóbbi időben számos termelőszövetkezeti taggal, egyéni gazdával beszélgettünk, akik Szeged és a járás mezőgazdasági fejlesztésével kapcsolatban szinte egyöntetűen az alábbi vé­leményen vannak: fejlődésünk egyik legna­gvobb kerékkötője a kenyérgabona probléma. Minden szövetkezetnek, egyéni gazdának össz. szántóterülete 42 százalékát rozzsal, búzával kell — legalábbis kellene — bevetni. Ha to­vább vizsgáljuk a helyi mezőgazdasági terme­lés többi alkotó elemeit, akkor azt látjuk, hogy a táj termelési adottságainak megfelelően nemcsak ajánlatos, hanem szükséges is, hogy a kenyérgabona-vetéstervek teljesítésén túlmenő­en a termőterületek kb. 50 százalékán kuko­ricát, fűszerpaprikát, szőlőt, gyümölcsöt és bur­gonyát termesszünk. Ez nemcsak egyéni, de ugyanakkor államérdek is. Tehát a szarvas­marhák, sertések számára oly elengedhetetle­nül fontos szemes- és pillangóstakarmányok termelésére csak 8 százaléknyi teriilet jut, ha a többi szerződéses növényeket (cukorrépa, pa­radicsom, uborka és egyebek) is figyelembe Vesszük, akkor még ennyi sem. Ezekután csodálkozhatunk-e azon, hogy a (núlt évek erőlködései ellenére sem haladtunk előre állattenyésztésünk fejlesztésében? Mit tudnánk javasolni a gabona és a takarmány probléma megoldására? Kétségtelen, míg évti­Eedekkel ezelőtt országunknak jelentős gabona­exportja volt, addig ma már évi gabonakészle­teink alig fedezik kenyérszükségleteinket. Nem azért, mintha ma kevesebbet, sőt valamivel többet termelünk, mint a múltban, azonban népsűrűség növekedése, külföldi fizetési kötele­zettségeink teljesítése jelenleg még követeli tőlünk, hogy össz-szántóterületeink 40—45 százalékán termelünk kenyérgabonát. Ez állam­érdek — mondtuk eddig, s mondjuk most is. De helyes érdek lehet-e az, amely ellenkezik a termelők, a dolgozók együttes érdekeivel? Sem­mi esetre sem, éppen ezért a lehetőségekhez képest mielőbb változtatnunk kell ezen. Hi­szen a termelők együttes érdeke alkotja az ál­lam érdekeit is. Egy hold föld rekordtermés esetén sem képes egy évben mintegy 4200 fo­rintnál nagyobb értékű gabonát adni. Viszont egy hold gyenge beállottságú paprika is meg­adja a 7700 forint jövedelmet. Ugyanakkor nincs szükség arra sem, hogy az állam terme­lési árkiegvenlítést fizessen a szövetkezeteknek és az egyénileg dolgozó parasztoknak. Helyes lenne, ha a következő országgyűlés már most határozna afelett, hogy — egyelőre hacsak pár szűk, zártkörzeten belül is — men­tesítsék a termelőket a búza és a rozs túlzott nagyságú területeken való termelésétől. Ha pél­dául ilyen kedvezményt kapna Szeged és vi­déke, a szövetkezeteknek és az egyéni terme­lőknek már a jövő évben módjuk lenne ahhoz, hogy több takarmányt termeljenek, ugyanak­kor jövedelmük jelentős részét az állattenyész­tés fejlesztésébe fektessék be. Ezt az automa­tikusan következő további lehetőségek és a józan ész logikája is megköveteli tőlük. Az állandóan enyhülő nemzetkőzi helyzet ma már lehetővé teszi, hogy ideiglenesen, — míg éppen az állattenyésztés fellendítése révén a sűrűn lakott, fejlett nyugati államok gabona­termelési színvonalát meg nem közelítjük — külföldön vásároljuk meg hiányzó búzaszükség­leteinket. Ez az egyik lehetőség, ennél jobbat jelenleg nehezen tudnánk találni. A szegedi termelőszövetkezetek legtöbbje már eddig is bebizonyította termelési fölényét az egyéni gazdaságokkal szemben. De, hogy igazán magas kultúrájú termelést tudjanak folytatni, előbb-utóbb fel kell hagyniok a túl­zott nagyságú területeken való gabonaterme­léssel, ennek az önmagába visszatérő görbe út­nak a taposásával. Először is lehetetlen egy­séges vetésforgó-rendszert kialakítani, ha a termelendő fő növényféleségek területe nem egyformán oszlik meg. Nem lehet úgy hatható­san emelni a búza termésátlagát, ha minden évben a területek 17—18 százalékán kenyérga­bona után ismét kenyérgabonát vetnek. Már­pedig a jelenlegi gabonatermelési feladatot nem lehet másként végrehajtani. Ahhoz, hogy állattenyésztésünk hozamai ro­hamosan növekedjenek, szükséges, hogy ren­geteg fehérjedús takarmányt termeljünk, s si­lózzuk, jól készítsük el állataink számára. Van­nak, akik azt gondolják, hogy a silózás növe­lésével meg lehet oldani a takarmánykérdést. A silózott kukoricaszár, a savanyú réti széna a répaszelet és levél azzal, hogy silozzuk csak ízesebbé válik, szívesebben fogyasztja a jó­szág, de tápértéke nem növekszik, ennélfogva nem várhatunk sokkal többet a silózástól, sem a jelenlegi és a korábbiakhoz hasonló körülmé­nyek között. Éppen ezért van égető szükség nagy horderejű, felülről jövő intézkedésekre, melyek a mi sajátságos viszonyainknak megfe­lelően nyújtanak segítséget, többek között olyan kulcskérdés megoldásában is, mint az állatte­nyésztés ügye. Most, amikor leszámolunk a személyi kul­tusz utolsó maradványaival is, megengedhet­jük magunknak már, hogy a saját fejünkkel gondolkozzunk — ez eddig szinte lehetetlenség voh. Csak addig másoljuk más államok mező­gazdaságainak fejlesztési módszereit, amíg azt saját jól felfogott egyéni érdekeink megkíván­ják. Szeged szövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztjai joggal elvárják a város képviselői­től, hogy az országgyűlésben szóvátegyék az imént elmondottakat, annál is inkább, mert a mezőgazdasági termelés szegedi és járásbeli nehézségei országos nehézségek is. Csépi József Ne késsünk a vetéssel! Az őszi munkákról nyilatkoznak agronómusok KOVÁCS ISTVÁN, a Deszki •— Még azt szeretném elmon­Gépállomás főmezőgazdásza a dani, hogy a termclőszövetke­következőket mondotta az őszi zelck, de különösen az egyéni mezőgazdasági tennivalókról: gazdák iparkodjanak a vetéssel, — A megkeményedett, szá- mert vetni most kell — később raz talaj megnehezíti a szántást veszélyes lesz. A kelés már így és több gyűrűs, valamint rög- is megkésett és ha várunk a törő-hengert kell használni. Ez- vetéssel, a mag nem tud meg­zel kapcsolatban a Földműve- fogódzni a földben — oda van lésügyi Minisztérium ígéretet a jövő évi termés, tett arra vonatkozólag, hogy Nem ^^„k Kovács elv. megfelelő számú tarosával latja társ eredménvektől duzzadó nyi­el a gépállomást Meg augusz- Okozatára árnyakat festeni, tusban kaptunk lanctalpas trak- de a Deszk; Gépállomás olyan tort, az elmúlt heten pedig egy szépségbibát is szüntessen meg, Sépek igen m;nt amj papp józsef traktoros­másikat Ezek a nagy segítséget nyújtanak a kötött talajok megmunkálásé' nál: sal kapcsolatos. Papp József a deszki tsz-ek földjét szántja, de a száraz talaj miatt állandóan fiz újságfrí legfőbb feladata: az igazság feltárása ' Az Újságíró Szövetség kri­tikai és kulturális szakosztá­lya október 19-én taggyűlést tartott. A szakosztály veze­tőségének referátuma és a felszólalók elemezték a kul­turális újságírás helyzetét és EZ ezzel összefüggő politikai kérdéseket. Az elhangzottal; alapján hozott határozatban többek között ez áll: Újságírói munkánk letr­főbb feladatának az igaz­ság nyílt feltárását tekint­jük, ehhez sajtószabadság kell. Ezért javasoljuk, hogy az országgyűlés mi­előbb fogadjon el megfele­lő --ő'Atörvényt cs az Új­ságíró Szövetség addig is határozottan védelmezze a hírlapírók igazmondását, az egyéni értékítélet jogát és a bíráló újságíró szemé­lyét. Megfelelően tisztázni kell az elvi pártirányítás módjait. — Aggodalommal és felhá­borodással látjuk, hogy a megyei és az üzemi la­pok irányításában egyes városi és megyei párt- és állami szervek még ma is lépten-nyomon megsértik a sajtószabadságot és a szo­cialista demokratizmust. A magunk részéről a leghatározottabban elítéljük a megyei és az üzemi sajtó demokratizmusának a végrehajtó bizottságok egyes vezetői részéről az utóbbi napokban történt súlyos és barbár megsértését. Javasoljuk, hogy az előké­szítő bizottság a vidéki új­ságírók ilyen értelmű hoz­zászólásait sürgősen juttas­sa el az MDP Központi Vezetőségéhez. A taggyűlés táviratot kül­dött az MDP KV. Politikai Bizottságának, amelyben örö­mét fejezte ki a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Magyar Dolgozók Pártja küldöttségei közötti sikeres tárgválások fölött, valamin! Nagy Imre elvtárs párttag­ságának helyreállításával kapcsolatban. — A termelőszövetkezetekben cserélni kell az ekevasakat. Vi­55 százalékos az őszi méiyszán- szont segódvezetője sincs, aki tás, a vetőszántásban viszont 80 abban is segitené, hogy bevigye százalékos az eredmény. A ve- i gépállomásra az ekevasakat tési tervhez viszonyítva őszi éleztetrú. így sajátmaga tölti ezzel búzából, őszi árpából és takar- az időt, közben áll a munka, mánykeverékből már 60 szá- Benczik Ferenc személyében zalékot elvetettünk. Lényeges már szerzett segéd vezetőt, de a körülmény, hogy majd felerész- gépállomáson „majd meglátjuk" ben minőségi vetőmagvakat szavakkal hárítják cl kérését A használunk. Elhatározásunk az, dolognak természetesen más ol­hogy november 7-re minden tsz- dala is van és nem árt, ha idéz­ben befejezzük a vetést zük Papp József szavait: — A — Igen megnövekedett az múlt héten például csak 40 egyénileg dolgozó parasztok forintot kerestem az ekevas élc­szántási igénye. A tavalyi esz- zése és gépállás miatt tendőhöz viszonyítva kétszer FARKAS DEZSŐ, a gyála­akkora terűletet akarnak géppel réti Komszomol Tsz mezőgazdá­művehetni. A gépállomás min- sza így vélekedett az őszi mun­dent elkövet, hogy az egyéni kák helyzetéről: gazdák földjei se maradjanak — A mélyszántást teljes egé­felszántatlanok, s ez annál is szében befejeztük és a 250 hold inkább lehetséges, mert az vetőszántásból már 180 hold iizemanyagcllátásban nincsenek elkészült. A vetéssel 55 száza­nehézségeink. lékra állunk, eddig 85 holdon az — A gépállomás egyébként őszi árpa, tíz holdon a takar­106 százalékra áll az éves terv, mánykeverék, 40 holdon pedig 63 szazai kra pedig az o'szi terv áz oszi búza magjait üitétlük a teljesftcsében. Ezzel az ered- földbe. Most kezdjük a műtrá­ménnyel a megyében első he- gyázást és húsz hold búzaterü­lyen vagyunk a gépállomások leten, holdanként egy mázsa között; szuperfoszfátot szórunk. 40 holdról most szedjük a cukoré­répát, amit hajó szállít a Szol­noki Cukorgyárhoz. SZÁRÚ GIZELLA, a röszkei l,enin Tsz agronómusa mon­dotta: — Termelőszövetkezetünkben az őszi mélyszántást már 80, a vetőszántást pedig 60 száaa­lékban elvégeztük. A vetésnek most a felénél tartunk, ez ideig liúsz hold árpát, 45 hold búzát, tíz hold rozsot és öt hold ta­karmánykeveréket vetettünk. Az a tervünk, hogy e hónap 30-ra mindenfajta vetést befejezünk. Bánkúti Í201-es fémzárolt bú­zát vetülik 80 holdon, tiz hol­don pedig az 1205-ös fajtát Az előcsíráztatásoknál az árpa 88. a búza 94, rozs 92 százalékos kelési eredményt mutatott Még hátra van 30 hold kukorica négy hold burgonya betakarítá­sa. A szarvasmarba állotnány átteleltetésével kapcsolatosan a 400 köbméter silózási tervünk­ből eddig 200 köbmétert mái teljesítettünk. LAKI IMRE, a Kisteleki Gépállomás igazgatója a távol­levő főmezőgazdúsz helyett nyi­latkozott: — Mi október 25-re minde­nütt be akarjuk fejezni a ve­tést. Elhatározásunkat arra épít­jük. hogy a gépállomás 70 szá­zalékra áll a vetőszántással a termelőszövetkezetekben. Ugyan­akkor a vetés is szépen halad. Négy brigád és tíz traktoros már teljesítette éves tervét, ösz­szesítve pedig a gépállomás 97 százalékot ért el az éves terv teljesítésében. Az őszi mezőgaz­dasági munkák állása viszont 67 százalék. A megye gépállo­másainak versenyében ezzel az eredménnyel a második helyen vagyunk. Fakultatív nyelvoktatás az egyetemeken — megszüntetik az általános iskolai vizsgákat Kónya Albert oktatásügyi miniszter nagy fontosságú bejelentései Pénteken az Oktatásügyi Minisztériumban értekezletre A hallgatók helyesen teszik, Pénteken az Oktatásügyi Minisztériumban értekezletre főttek egybe az egyetemek, a főiskolák vezetői. Részt vall az értekezleten Kónya Albert oktatásügyi miniszter, S ő­t é r István miniszterhelyettes, Orbán László, az MDP Köz­ponti Vezetősége tudományos és köznevelési osztályának he­lyettes vezetője. Kónya Albert bejelentette, hány oktatandó tárgy felülvizs­liogy az általános iskolában a gálata és megváltoztatása. A hallgatók helyesen teszik, ha a Haladás Sportegyesület mun­kájában vesznek részt. Az ideológiai oktatás terüle­tén november elsejétől a Ma­gyar Párttörténet tanítása heti két óraszámban történik majd. Indokolt a felsőoktatás te- Elm0nd°,,a mé*' a honvé­rületén a fakultatív nyelvokta- ™ . ok,.n!f? módszereit újból tás bevezetése. E téren úgy in­tézkedünk, hogy kötelező egy szabadon választható nyelv fel­vétele. Megszűnik az egyetemeken a kötelező testnevelési tantárgy. felülvizsgálják. A Honvédelmi Minisztériummal közösen meg­tárgyalják a kérdést ifjúságunk kérésére. » Az értekezlet több hozzászó­lással ért véget. jövőben megszüntetik a vizsgá­kat, elmarad az úgynevezett kis­érettségi. A gimnáziumokban a III. osztály kémiai és földrajzi tár­gyak kivételével ugyancsak megszűnik a vizsga. Az érettsé­gi marad, azonban itt is vizsgá­lat alá kell venni, hogy minden tárgyból, avagy fakultative vá­laszthassanak érettségi tárgyat a diákok. A technikumokban a közismereti tárgyak vizsgái el­maradnak; Az Igazságügyminiszterl- letem szempontjából nem íel­A továbbiakban bejelentette a um Rajk László özvegyének tétlenül szükséges, az arra miniszter, hogy a közeli napok- az iaazságtalanul elszenve- jobban rászorulóknak fel­ban a társminisztériumokkal dett bertönévekért és az őket ajánlani, történt tárgyalások alapján ért anyagi károk egy részé­megalakul a felsőoktatási ta- nek megtérítésére 200 ezer nács- forintot utalt ki. Az egyetemeken módot adunk Rajk Lászlóné az összeget a fakultatív óralátogatásra is, a népj kollégiumi mozga­azonban, hogy melyek azok a lom rendelkezésére bocsá­tantárgyak, amelyeknél a hall- totta. gató választhatja meg a látoga- _ K'önyvtérog Rajk Lászlóné a népi kollég'umoknak adta át a részére kiutalt kártérítést ajánlani. Ezért a rehabilitáció össze­gét átadom a népi kollégiu • moknak arra a célra, hogy ezen összeg is segítse a kollégiumi mozgalom fej­lődését és az arra rászoru lók tanulását. vagyok — iást, arra vonatkozólag karon- . ~ ivony v ic-.i oz ««b; »» - _ A rettenet évelt ügy­ként, szakonként állapítsák meg hangzik Rajk LászlónéezKl sem ,ehet megfizetni váljék íáfífüüs'Süi art^TKsK s gokat. Az óralátogatás ellenőr vé­leményünk szerint - meg kell nyu|díjat''* folyósítanak lé szüntetni. szemre, így hiányt nem szen­Az egyetemen a tanulmányi yedek. Természetesen a reha- — A Könnyűipari Minisz­időt öt évre felemeljük. A ta- bilitációs összeg a volt meg- tórium megrendelésére elké­nulmányi idő felemelése vonat- hurcoltak legnagyobb részé- szítették a Pósa-féle fedő­kozik a műszaki egyetemre, a nek a legszükségesebb ruha- léc köszörű első prototípu­tudományegyetemen a tanár- neműek, bútorok vásárlására sát. Pósa János szegedi fel­képzésre és számos szakképzés- és az évekig támogatás nél- találó fedőléc köszörűjének re. Marad az eddigi tanulmányi kül maradt család adósságai- sorozatgyártását a próbaüze­idő például a Közgazdaságludo- nak kifizetésére szükséges, meltetés után megkezdik mányi Egyetemen és a tudo- Az én kedvezőbb helyzetemre mányegyetem jogi karán. való tekintettel úgy érzem. — Virágházba szállították Szükségesnek mutatkozott — kötelességem ezt az összeget, Szeged köztereiről a nyári folytatta Kónya Albert né* amely közvetlen életszükség- időre ki ültejt gáljryákat. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom