Délmagyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-254. szám)

1956-10-19 / 247. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! <íZFOEI> VAROS ÉS A SZFOFOl lARAS nor,no70lNAK I.AP.IA XII. évfolyam, 247. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1958, október 19. Nagy Imre visszakapta egyetemi tanári megbízatását A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Nagy Imrét — a munkaviszonyának megszüntetéséről szóló határozat egyidejű hatályon kívül helyezése mellett — a Marx Károly közgazdaságtudományi Egyetem megzőgazdaság gazdaságtana tanszékén betöltött egyetemi tanári megbízatásába visszahelyezte. Kónya Albert oktatásügyi miniszter csütörtökön délben 'közölte Nagy Imrével egyetemi tanári megbízatásába való visszahelyezését. •Meghitt léckört (M. T.) Szörnyűséges idők szakadtak meg 1944-ben. A függöny felgördült és megkezdődött — az országban elsők között Szegeden — a harc a felemelkedésért, a jobblétért, a szocializmus felépítéséért. Láthatatlan fonál kapcsolta össze a vezetőket a néppel: a kommunista és a szociáldemokrata párt hívó szavára tízezrek sereglettek a Széchenyi térre. Az őszinte, nyílt szavak lelkesítettek, — a nagy családban meghitt légkör alakult ki. A választások alatt a népnevelők bátran hangoztatták, hogy a -kommunisták szavára építeni lehet, mint a kősziklára-: sikeresen, megelégedésre teljesítettük a hároméves tervet, a jó forint kedvezett a dolgozóknak. a munkalehetőség egyre nőtt. A fiatalok a MADISZ-ban, a SZIT-ben, az EPOSZ-ban az egyetemi és a középiskolai ifjúsági szervezetekben lelkesen dolgoztak. A kezdő és a haladó szemináriumokban a szegedi emberek is szívták magukba a marxizmus tanításait, a társadalmi formák fejlődéséről. Az óriási lehetőség távlatai szikráztak szemünk előtt, a párt és a nép szoros egységbe forrt, s az erőtől duzzadó karok dolgoztak a holnapért. Bíztunk a meghirdetett jelszavakban és azt hittük, hogy a tagrevizió alkalmával azért zártak ki tudomásunk szerint jó elvtársakat, mert az is velejárója a párt megtisztulásának. Elhittük: azért zárták ki Jugoszláviát a Kommintemből, mert elárulták a szocializmus ügyét, a "kapitalistákkal paktáltak- és Tito elvtárs, a partizán hős, a jugoszláv nép szeretett vezetője egyszeriben áruló lett. Azt hittük, azért végezlek ki hazánkban népszerű vezetőket, börtönöztek be százával clyan embereket, akikről senki nem tudott bűnt, mei-t bűnösök és ez a "nép érdeke-. Az ütemes tapsok közepette nem vettük észre, hogy süllyedünk a személyi kultusz undorító mocsarába és megrészegülten dülöngéltünk jobbra-balra 1953 júniusa utám, amíg a XX. kongresszus teljesen fel nem nyitotta szemünket és friss levegőt fújt tüdőnkbe. A láthatatlan fonál megszakadt — a függöny lehullt. A nép —, amelyre éveken át hivatkoztak a vezetők, hisz az 6 nevükben történt minden —, dermesztő némaságaból alig tud felocsúdni. Becsapva érzi magát: nem kívánja vissza az utált múltat —, de elvesztette az igazságba vetett hitét. És nemcsak arról van szó, hogy a — teliesen még fel nem tárt — iszonyatos bűnök hatnak nyomasztólag és vetnek meg mindig árnyékot, s okoznak kétséget —: "Ha megmondom a véleményem, nem törik-e be a fejem?- —, hanem szinte már majdnem minden szegedit is ért kisebb-nagyobb jogtalan sérelem és számosan hiába kerestek orvoslást — nem találtak. Mentek a tanácshoz, a pártbizottságra. levelet írtak Budapestre, a minisztériumokba, a pártközpontba: legtöbbször a válasz megértést és sajnálkozást fejezett ki, ami nyilvánvalóan nem változtatott a helyzeten. Egyes gyűlésen Szegeden se hallani mást, csak panaszt. Jót még elvétve is alig említenek az emberek. — elmyofhja a sok igazságtalanság az egyébként kitűnő eredményeket. A parancsolgatás, a szektásság. az embertelen ügyintézés Szegeden is nagyon elterjed és emiatt számos helyi vezetőt nem szeretnek: ide vezetett a párt politikája végrehajtásának jelszava mögé bújt önkény, A pártnak nem lehet más politikája, mint a dolgozók való érdeke. De vajon hogyan tudunk olyan helyzetet teremteni, amelyben a kommunista vezető semmivel sem különb a nagy család többi dolgos tagjánál és együtt él, lélegzik a város lakóival? Megvan-e annak a lehetősége, hogy az éveken át hibát hibára halmozó vezető, akit nem szeretnek — nemcsak azért, mert népszerűtlen feladatokat hajtott végre! —, most új módon, az igazi szocialista demokrácia szellemében vezessen, visszaadja a hitét az embernek? Ezernyi nagy és kis kérdés tátong előttünk. Nemcsak ahhoz kell erő, hogy a hibákat feltárjuk, hanem meg kell — a lehető leggyorsabban — találni a milliónyi apró problémára a megoldást. Erre nincs séma —, mii tegyünk? Keressük meg az elszakadt fonal végét és kössük újra össze. A júliusi párthatározat tiszta lapra nyitotta fel a függönyt és most az_ élő jelenben olyan kapcsolatot kell kialakítani a dolgozók és vezetők — a párt és a nép között —, amely nyílt, igaz, egyenes, őszinte, humánus, megértő, türelmes — emberi! A legnagyobb figyelmességgel viseltessünk az emberek panaszai, ügyes-bajos dolgai iránt, sokkal jobban bízzunk bennük — ők is jobban bíznak akikor mibennünk. Eddig igencsak a vezetők mondtak véleményt a dolgozókról —, most nagyon szívleljük meg az emberek rólunk alkotott véleményét. Nem baj, ha a bírálat éles, kemény, túlzott, vagy elhamarkodott. Nem kell mindjárt az "ellenség kezét- felfedezni a kritizálókban. Napjaink forró hangulata a megtévesztőiteket bizony sokszor elragadja. Az igaz, megfogható érvek — és csak azok! — viszont meggyőznek minden jószándókú szegedit is. Nem kellenek hangzatos jelszavak: arról beszéljünk — és csak arról! —, ama érdekli az embereket. Ne higygyünk a hamis tájékoztatásnak — bizony nemegyszer körülfognak bennünket álszent tévútra vezetők —, hanem szívós utánajárással győződjünk meg az ügyek valóságáról. Ha így cselekszünk, végtelen szeretettel a szívünkben a dolgozók iránt — és ezt sok-sok apró tettekben fejezzük ki —, akkor a meghitt légkör kibontja szárnyát, kinyílnak a becsukott szájak és ismét teljes egységben tudunk haladni népgazdaságunk fejlesztésének nagy-nagy munkájában. Szilséies, ííci ii-pii! 'm a teraalJs Mmfca a falun Vita a Petőfi Körben a magyar mez gazdaság kérdéseiről A DISZ Petőfi Köre szerdán este megvitatta Papp Gábor "Kert-Magyarország(Merre tartson mezőgazdaságunk?) címmé) az Űj Hang szeptemberi számában megjelent írását. A késő estig tartó vitában, amelyet Donáth Ferenc, Magyari András és Márton János elvtársak vezettek, igen sokan felszólaltak. A gyűlés részvevői közül sokan juttattak el írásos kérdéseket a felszólalókhoz. Az egyik felszólaló, Vas Zoltán nyomban válaszolt a hozzáintézett kérdésekre. A konjunkturális árakkal kapcsolatos kérdésre kijelentette: Ha a mezőgazdasági termékekből előbb a belső szükségletet elégítjük ki és csak azután exportálunk, akkor a konjunkturális árak azonnal meg fognak szűnni. Igaz-e — hangzott egy következő kérdés —, hogy az 1953-as politika idején a nemzeti vagyon károsan csökkent és ez Nagy Imrének tulajdonítható? — Én ismerem az akkori helyzetet — válaszolta Vas Zoltán — a nemzeti vagyon nem csökkent károsan, s így ilyet nem is lehet Nagy Imre elvtársnak tulajdonítani. Gazdasági struktúránk átalakításánál operációkra van szükség és, amikor az orvos operál, a esaládtagokait nem szabad beereszteni, mert lefogják az orvos kezét. Az ipar struktúráját például alaposan meg kell változtatni és elkerülhetetlen, hogy ez ne kerüljön bizonyos áldozatokba. Feltették azt a kérdést is, mi a lehetősége egy külföldi kapitalista kölcsönnek. Nagyon jó volna egy külföldi kapitalista kölcsön — felelte —, de nem szabad elfelejteni azt sem, hogy egy ilyen kölcsönnek esetleg igen nagy ára lehet. Ezért nemcsak egyszer, de harmadszor is, hatodszor is meg kell fontolni a dolgot és csak azután elfogadni az esetleges kölcsönt. A felszólalók a továbbiakban a mezőgazdaságban elkövetett hibákat tették szóvá és intézkedéseket javasoltak a mezőgazdasági termelés nehéz helyzetének megszüntetésére. Kiss Imréné okleveles kertész az irányítás hibájául rótta fel. hogy nem nézték meg: melyek azok a termékek, amelyeket olcsón állíthatunk elő és nem fordítottak gondot a külföldön jól elhelyezhető cikkek termelésére, a mezőgazdasági exportlehetőségek kiaknázására. Lőcsei Pál aspiráns kiemelte: ha a termelőszövetkezeteket helytelen módszerrel fejlesztjük, a kisparaszt nem rendelkezhet azzal a termelési biztonsággal, amely őt arra ösztönözné, hogy gazdaságát belterjessé tegye. A szövetkezés önkéntességének gyakorlatát visszavonhatatlanul és őszintén komolyan keli venni. Az önkéntesség egyetlen értelmezése: a paraszt maga, szabad elhatározásából döntse el, hogy mikor, hogyan és kivel szövetkezik. Ugyanakkor lehetővé kell tenni, hogy a szövetkezésnek új típusait teremthesse meg, olyanokat, amelyek megfelelnek elképzelésének. Szükséges, hogy helyreálljon a termelés biztonsága a falun, s a restaurációs kísérlet okozta visszaesést mielőbb kövesse az új, nagy termelési kedv. Fontosnak taríja, hogy az új formák kialakításában nagy szerepet adjanak a néptömegek kezdeményezésének. Lénárt Gábor újságíró a szövetkezésről szólva kijelentette: Senki sem óhajtja, hogy a kisparcellás gazdálkodás megmaradjon, de a mezőgazdaság szocialista átszervezésének feltétlenül az önkéntesség jegyében kell törtennie, úgy, hogy ne csökkentsük a termelést és ne okozzunk fájó sebeket. Ezután arról beszélt, hogy a mezőgazdaság kérdései nem választhatók el az általános politika kérdéseitől. Foglalkozott a politikai és gazdasági életben 1953 előtt és különösen 1953 után elkövetett hibákkal. Még 1953 előtt — mondotta többek között — lehetett tévedésről beszélni, ami azonban 1953 után történt, az nem tévedés, hanem bűn volt. A felelősségrevonástól való félelem, a bűntudat miatt kerülhetett sor a márciusi határozatra. Kert-Magyarország akkor lesz, ha végre valahára eltakarítjuk a fejlődés útjából a politikai akadályokat. Elsősorban igazságra van szükség, ennek pedig első követelménye, hogy vonjak felelősségre a bűnösöket. Amíg nincs felelősségrevonás, addig nem éríik meg azok, akik kisebb hibákat követtek el, hogy nem lehet folytatni tovább mostani halogató politikájukat. Ebben a kérdésben nincs helye a türelemnek. Nyilvánvaló, hogy azokért a hibákért, amelyek a magyar mezőgazdaságban történtek, az elsőrangú feletcis Rákosi Mátyás. Ennek ellenére ma Rákosi Mátyás a mi képviselőnk a parlamentben, a Központi Vezetőség tagja. Jogunk van arra, hogy ha nem vagyunk megelégedve a képviselőnkkel, hívjuk vissza. Javasolom, hogy éljünk ezzel a jogunkkal. Meg kell gyorsítani azt a folyamatot is — mondotta —, amely a Központi Vezetőség legutóbbi határozatával megindult: Nagy Imre elvtá.-s teljes rehabilitációját. Vannak, akik azt mondják, hogy új személyi kultusz kezd kialakulni Nagy Imre körül. Mi is éljenzünlc és tapsolunk, de nem azért, mert a személyi kultusz feltámasztását akarjuk, hanem a személyi kultusz ellenségéért, és legyőzőjéért harcolunk. Nagy Imrét mindig cselekedetei alapján fogjuk megítélni és ezért szeretetünk iránta nem fog személyi kultusszá fajulni. Mindnyájan a szocializmust akarjuk — mondotta befejezésül —, de nem azt, amit eddig szocializmusnak neveztek. Mert a szocializmus lényege a humanizmus. Az eddigi szocializmus nem volt humanista. Most kell azzá tenni. Ez a folyamat most megindult és mindennap, minden óra közelebb visz bennünket ahhoz a szocializmushoz, amely minden embernek jólétei, szabadságot hoz. A vitában felmerült kérdésekre Márton János, aa Országos Tervhivatal elnökhelyettese és Magyari András, a földművelésügyi miniszter első helyettese válaszolt. A vitaest részvevői táviratban üdvözölték Nagy Imrét a személyét ért pártellenes határozat megsemmisítése alkalmából, kifejezve azt az óhajukat, hogy a részleges rehabilitációt mielőbb követi a teljes rehabilitáció. Kérték a. táviratban, hogz Nagy Imre a Petőfi Kör vitáin is segítse előbbre vinni a mezőgazdaság fejlesztésének ügyét. A Magyar Dolgozók Pártjának küldöttsége Szarajevóba uiazoíi Szarajevó: Az MDP Központi Vezetőségének Jugoszláviában tartózkodó küldöttsége szerdán éi.iel féltizenkettő órakor különvonattal elutazott Belgrádból, hogv látogatásokat teeven az ország különböző vidékein. A küldöttséget a belgrádi pályaudvaron Alekszandar Rankovics és Szvetozar Vukmanovics-Tempo elvtársakkal az élükön a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezetői búcsúztatták. Kint volt a pályaudvaron Münnich Ferenc belgrádi magvar nagykövet is. A küldöttséggel utazott Lazar Kolisevszki, a JKSZ Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának tagia. továbbá Dusán Petrovics és Voja Lékovics, a JKSZ Központi Bizottságának tagiai. Az eredeti terv szerint a küldöttség megszakította volna útját Tuzlán, ahonnan délután a város megtekintése után utaztak volna tovább. Végül azonban úgy döntöttek, hogy közvetlenül Szarajevóba, Bosznia-Hercegovina fővárosába mennek. A delegáció különvonata csütörtökön reggel 8 óra körül futott be a szaraievói pályaudvarra. A pályaudvaron az MDP vezetőit Gyuro Fucar, a Bosznia-Hercegovina-i Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának titkára, Cvijetin Mijutovics, Oszmán Karabegovics, Sefket Maglajlics és Uglyesa Danilovics, a Bosznia-Hercegovina-i Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának tagjai fogadták. A délelőtt városnézéssel telt el. A küldöttséa tagjai megtekintették azt a múzeumszobát, amelyet Gavrilo Princip emlékére állítottak abban a házban, amely előtt 1914. június 28-án agyonlőtte Ferenc Ferdinánd Habsburg-trónörököst. Ezután ellátogattak a XVI. században épült Huszrev-bég mecsetbe, maid a népfelszabadító harcoktan elesett hősök emlékművéhez. A küldöttség tagjainak megmutattak egy újonnan épült lakónegyedet, maid végül a Trebevics-hegyre mentek, ahonnan ovönvörű kilátás nvílik a városra. Itt fényképezésre és baráti beszélgetésre került sor. Pontban 10.30 órákor megbeszélések kezdődtek a Bosznia-Hercegovina-i Kommunisták Szövetségének székházában. A Bosznia-Hercegovinai Kommunisták Szövetsége, Központi Bizottságával folytatott tárgyalások befejeztével Gyuro Pucar elvtárs ünnepi ebédet adott a magyar küldöttség tiszteletére. Látogatás Zenicán A küldöttség tagjai délután fél háromkor különvonaton folytatták útjukat Zenica felé. A szarajevói pályaudvaron Gyuro Pucarral az élükön a Bosznia-Hercegovinai Kommunisták Szövetségének' vezetői búcsúztatták őket. A vonat három óra 40 perckor érkezett Zenicába, a nagy vasipari központba. A pálya* udvaron a város vezetői és igen sok dolgozó várakozott, akik a magyar párt vezetőit tapssal köszöntötték. A magyar küldöttség tagjai a pályaudvarról a vasműhöz hajtattak, ahol Milenko Jovi-i csics, a kombiinát vezérigaz* gatója üdvözölte őket. A kombinátban töltött mintegy 2 óra alatt a magyar küldöttség tagjai megtekin* tették a kokszolómúvet. a hengerdét. az olvasztókemencéket és elbaszélgettek a dolgozókkal. Ezt' követően megbeszélést tar* tottak a gyár vezetőivel. A látogatás befejeztével a kombinát igazgatósága foga* dást adott a küldöttség tisz* teletére. A sztálinvárosi tanács kéri; változtass ák meg városuk nevét A sztálinvárosi tanács csütörtökön este rendkívüli tanácsülést tartott. Először 49 kuláklistára került, vagy kitelepített középparasztot és más törvénytelenül üldözött kisembert rehabilitált és nyújtott számukra erkölcsi elégtételt. Sándor András író, tanácstag felszólalásában élesen bírálta a szocializmust meggyalázó törvénytelenségeket. K-emelte, hogy a rehabilifációk elfogadása az új város egységét is erősíti. A tanácsülés második napirendi pontként tárgyalta a végrehaj-tó bizottságnak azt az indítványát, hogy a tanácshoz beérkezett javaslatok alapján — a tanács saját hatáskörében — a város főútjának, a Sztálin útnak a nevét változtassa meg. A felszólaló tanácstagok helyeselték a főút nevének megváltoztatás sát, ugyanakkor felvetették, hogy a város nevét pedig a Minisztertanács változtassa meg. Élénk vita alakult ki az új utcanév felett. Az új utca nevét a végrehajtó bizottság a Hazafias Népfront meghallgatásával állapítja meg. Ugyanakkor feliratot intéznek a Minisztertanácshoz, hogy a lakosság kérésének megfelelően a város nevét változtassa meg, A Honvédelmi Minisztérium ko• lemente A Honvédelmi Minisztérium közli: október 20-án« délután 15 órakor a Farkasréti temetőben temetjük a mártírhatelt halt Német Dezső ezredes és Lőrincz Sándor ezredes elvtársakat. A honvédség tagjai, az elhunytak barátai és ismerősei kegyeletüket 20-án 13—15 óráig róhatják le a ravatal előtt.