Délmagyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-254. szám)

1956-10-16 / 244. szám

Kedd, 1956. október 16. 3 DaiMGYIRO*$Mí» Nagy Imre elvtárs levele az MDP Központi Vezetőségéhez A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK Budapest Tisztelt Elvtársak! Kommunista meggyőződésem és a párt­hoz való ragaszkodásom parancsszavát kö­vetem, amikor egyéni érdeket, presztízs­szempontokat vagy sértődöttséget félre­téve, ismét a párthoz fordulok. E levelem megírására mindenekelőtt a párt egységé­nek féltése és az a kívánság késztetett, hogy minél előbb a párt soraiban, annak tagságával vállvetve munkálkodhassak a szocializmus építése, az ország felvirágoz­tatása, dolgozó népünk boldog, békés élete nagy és nehéz feladatainak megoldásán, amihez a párt minden erejének megfeszí­tésére, minden tagjának szilárd, elvhű helytállására van szükség. Ugyanakkor, amikor az 1956 júliusi köz­ponti vezetőségi határozat nyomán felme­rülő új és nagy kérdések, de nem utolso­sorban népköztársaságunk ellenségei szá­mításainak meghiúsítása elengedhetetlenül megköveteli a párt sorainak elvi, politikai és szervezeti egységét, valamint ennek alapján a legszélesebb demokratikus erők nemzeti összefogását — pártügyem tisztá­zatlansága és a körülötte egyre növekvő bizonytalanság megnehezíti a párt egységes cselekvését, megosztja a párt és a demok­rácia erőit, éppen akkor, amikor súlyos gazdasági és politikai feladatokat kell a párt irányításávai megoldani. Ebben a helyzetben mindenekfelett álló döntő kér­dés a pártegység ügye. Le kívánom szö­gezni, hogy én a marxizmus—leninizmus tanításai és a párton belüli demokrácia el­vei alapján nyugvó pórtegységet a párt sikerei alapvető feltételének tekintem. Ép­pen ezért károsnak tartanám, ha az úgyne­vezett Nagy Imre-ügy körül a harc a párt­ban tovább éleződne, ami a pártegység megszilárdításának, a párt határozott, egy­séges politikájának akadályává válhatnék, amit pártügyem rendezésével el lehet és el kell hárítani. Nyomatékosan hangsúlyozni kívánom, hogy pártügyem rendezése érdekében min­den tőlem telhetőt megteszek, ami a mar­xista—leninista meggyőződésemmel, elve­immel, valamint kommunista és emberi becsületemmel összeegyeztethető. Mint már több beadványomban kifejtettem, mo6t új­ból szükségesnek tartom leszögezni, hogy a) egyetértek a párt politikai fővonalával iparunknak, mezőgazdaságunknak, egész népgazdaságunknak a marxizmus—leniniz­mus szellemében, a sajátos magyar viszo­nyoknak megfelelően a szocializmus alap­jaira való helyezésévei — amelyet az 1953 júniusi központi vezetőségi határozat és a III. kongresszus határozatai szabnak meg, b) egyetértek a demokratikus centraliz­mus lenini elvével, amelynek alapján ma­gamra kötelezőnek tartom a párt határo­zatait, még altkor is, ha azokkal részben, vagy egészben nem értek egyet; c) egyetértek az 1956 júliusi központi ve­zetőségi határozat azon elvi célkitűzéseivel, amelyek a XX. kongresszus szellemében vezetik a pártot a szocialista demokratiz­mus útján. Bár a határozat számos kérdé­sében más véleményen vagyok, a határo­zatot magamra kötelezőnek tartom és küz­dök megvalósításáért. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy politikai és ideológiai tevékenységemmel kapcsolatban az elmúlt időszakban elhang­zott vádakat megfelelően vezető pártfórum nyilvánossága előtt megvitassuk, s ameny­nyiben az eszmei tisztázás eredményeként szükségesnek mutatkozik, az alaptalannak bizonyult vádak helyreigazításával egyide­jűleg a magam részéről kész vagyak a tény­legesen fennálló hibák elismerésére. Meggyőződésem, hogy ügyemet mind a pártegység, mind a politikai és gazdasági feladatok sikere érdekében rendezni kell. Annál inkább hangsúlyoznom kell ezt, mert a pártból való kizárásom a párton belüli demokrácia, a párt szervezeti szabályzata megsértésével történt és pártszerűtlen volt. Ez a meggyőződésem vezetett, amikor ve­zető pártszervekhez több beadványt intéz­tem, s ez indított arra is, hogy legutóbb régi alapszervezetem pártbizottságához for­duljak; Mindezek alapján úgy érzem, hogy a pártban a helyem, amelyben közel 40 esz­tendőt töltöttem, s amelynek soraiban a nép, a haza, a szocializmus ügyéért hol fegyverrel a kézben, hol munkával, szóval vagy tollal, legjobb képességeim szerint küzdöttem. Kérem tehát a Központi Veze­tőséget, hogy pártügyemet tegye újabb vizs­gálat tárgyává és annak eredményeképpen állítson vissza párttagsági jogaimba, hogy ily módon pártügyem lezárásával is segítse elő a párt és az ország előtt álló feladatok minél eredményesebb megoldását. Budapest, 1956. október 4-én. Kommunista üdvözlettel; NAGY IMRE s. k. Az MDP Központi Vezetősége Politikai Bizottságának határozata A Politikai Bizottság megtárgyalta Nagy Imre elvtárs október 4-i levelét, amelyben párttagságának visszaállítását kérte, A Politikai Bizottság elhatározta: 1. Hatálytalanítja az 1955 novemberi ha­tározatot, amely Nagy Imre elvtársat ki­zárta a párt soraiból, mert jóllehet köve­tett el politikai hibákat, ezek nem tették indokolttá a pártból való kizárását. A kizá­rási határozat lérejöttéban jelentős szere­pet játszott Rákosi Mátyás elvtárs személyi elfogultsága. Mindezeket figyelembe véve, a Politikai Bizottság Nagy Imre elvtársat visszahelyezi párttagsági jogaiba. 2. Javasolta a Központi Vezetőségnek, hogy az ügynek még nyitott kérdéseit a közeljövőben vitassa meg, tisztázza a Nagy Imre elvtárs által ténylegesen elkövetett hibákat, valamint azt, hogy a korábbi párt­határozatokban mennyiben voltak túlzá­sok vagy helytelen megállapítások. Ezen intézkedések lehetővé teszik, hogy a Központi Vezetőség az ügyet elvi alapon véglegesen tisztázza és lezárja. Budapest, 1956. október 13. Tovább a demotatüfus nemzeti épség álján Ki mit nyer a versenyben? A munkaversenyről vitat­koznak az üzemekben és or­szágszerte s ezalatt a Szegedi Ruhagyárban már szervezik az újabb munkaversenyt, az Októberi Szocialista Forrada­lom évfordulójának tisztele­tére. Üj formákat, új ver­sanypoetokat keresnek ebben az üzemben is, de annak a meggondolásnak az alapján, hogy a verseny mindenkép­pen célszerű és hasznos do­log — az augusztus 20-i mun­kaverseny után alábbhagyott . versenylendületet ismét fel­élesztették. A termelési értekezleten a műszaki vezetők már ismer­tették a dolgozókkal a no­vember 7-i munkaverseny célkitűzéseit. A szalagok ver­senyét a havi tervteljesítés, a minőség és a belső visszave­tés alapján értékelik. A győz­tes szalagokat elismerő okle­véllel jutalmazza a vállalat vezetősége. A szalagok versenyén kí­vül a párosversenyben rész­vevőknek is alkalmuk lesz bebizonyítaniuk, hogy ki a legjobb gépes, illetve kézi­munkás az üzemben. Nem­csak magasabb termelési eredményekért és a minőség megjavításóért, hanem negy­ven különböző értékes tárgy­jutalomért is folyik a ver­seny. November 7-én már el­dől, hogy kik kapják a szép flanell-takarót, a párnahuza­tokat, a szőnyegeket, selyem­sálakat és étkészleteket. Madridban két agyveiével szüléiéit egy kislány Madrid: A napokban Mad­ridiban két agyvelővel szüle­tett egy kislány. Deformált koponyája igen magas és domború. Az újszülöttnek ezenkívül minden végtagján 6 ujja van. A csecsemő egészségi1 állapota kitűnő, életképessé­ge nagy, /VVYYVr^VVWVVAWVVVVWVVVVVVVVV A KEREPESI TEMETŐ BALLADÁJA Gyászindulók és vádoló koporsók, könnyező szívek, könnyező szemek, ki tudja, mikor hozzák az utolsót, > ki tudja, ki lesz, kit holnap temet az emberségre támadt indulat? Megértjük-e az anyák zokogását? A sírásók egy korszak sírját ássák! Élni kezdenek a temető-utak. ffW Mogorva, csöndes őszi éjszakákon, ' mennek meggyilkolt férfiak után az ittmaradtak, s roppant trombitákon fújnak megrázó dallamot csupán. A fák bogát lebegteti a szél, komor dallamot sír az ágakon, torkát szorítja dac és fájdalom, és rikoltoz, mert senkitől se fél. Mitől féljen? Meghalni mindig könnyű, csak itt maradni oly nagyon nehéz, mikor szívünkre rakja fásult, szörnyű virágait az egykedvű penész. A kripták odvas falai felett magasba csap a felszabadult hullám, égig nő ezer tiltakozó bullán, a hörgőn vádló lelkiismeret. Temet a nép. Térdig gázol a sárba, mit felkavar a rőt emlékezés... Számlálni mindet, aki özvegy, árva, a felső matematika kevés. Mind árvák vagyunk. Sanda révület szorítja szívünk, megjártuk a poklát ezer szitoknak, bűnnek. Sír az ország: elhullt szülőnk — elhullt a becsület. Zúg, morajik az őszi szél s csitulva megül a még friss sírhantok felett! Majd rákezdi megint elölről, újra, zúgása már egy korszakot temet. Repedjenek szét évszázados sziklák, nyíljon meg a föld, dörrenjen az ég, és mennydörögje szerte már: »Elég!« Nyissa meg sajgó szíveinknek titkát! A temető vall. Befogadja híven az ártatlanok porlott tetemét. Magához vonja felháborgó szívem, sötét van, roppant, félelmes sötét. Elég volt! — zúg a temetői szó. Elég volt! — zúgja százezer torok. A kerepes! kert is háborog — Választ kíván a sok gyászinduló. GURSZKY ISTVÁN <o. b.) Rohan, robog a tör­ténelem, kérlelhetetlen ereje kiveti magából mindazt, ami nem. igaz, ami salak. Nagy dolgoknak vagyunk tanúi. Temetünk és emlékezünk, szikkadt szemekkel tekin­tünk az egyre vádlóbb kopor­sókra, a múlt heti négyre, a szombati hétre s a vörös és a fekete lobogók újabb csatára hívnak bennünket. Rajtunk múlik most már, hogy ne le­gyenek soha többé ilyen ko­porsók. Igen, rajtunk, hiszen éppen az elmúlt hetek és hó­napok eseményei bizonyít­ják, hogy milyen ereje van a közvéleménynek, hogy a nép akarata képes eldönteni or­szágos dolgokat, hogy a nép bele tud szólni saját sorsá­nak intézésébe. A nép — amelyre annyit hivatkoztak, s amelynek bizalmával any­nyira visszaéltek. A Rajk-per után gyanússá vált mindenki, aki gondolko­dott, bírált, vagy kételkedett. A Rákosi-féle személyi kul­tusz, s az ezzel járó önkény nem szerette az egyenes-ge­rincű, igazmondó embereket. Költőink voltak az elsők, akik mertek egyenes gerinc­cel járni, akik vállalták az igazság kutatását — híven irodalmunk nagy nemzeti ha­gyományaihoz — újra meg­teremtették a ' nép sorsáért való aggódás nemzeti költé­szetét. És közvéleményt csináltak, mint Petőfi 1848-ban. Ez a közvélemény a dog­matizmus elleni harc tüzé­ben erősödött meg és terebé­lyesedett demokratikus nem­zeti egységgé, olyan erővé, amellyel most már számolni kell, s amely azt követeli: még nem lehet megállni. To­vább kell mennünk a szocia­lista törvényesség, a demok­ratikus nemzeti egység útján. Tettünk már jó néhány lé­pést ezen az úton. Rajk elv­társ és a többi mártírhalált halt elvtárs sírjánál a fájda­lomban megedződött nemzet egysége állt körül, ökölbeszo­rult kézzel, amely mindaddig így marad, míg a párt becsü­letét bemocskoló szadista ön­kényurak el nem nyerik mél­tó büntetésüket. S a harcokban összeková­csolódó demokratikus nem­zeti egység örömmel és lelke­sedéssel, mint győzelmének újabb zálogát üdvözli Nagy Imre elvtárs visszavételét a pártba. ­Nagy Imre elvtársnak nagy érdemei vannak a személyi kultusz felszámolása körüli harcban, a gondolkodó, népé­ért lángoló, a nemzeti egy­ségért küzdő kommunista ve­zetőt szeretjük benne. A nemzeti közvéleményről konszenve kíséri mindazok­nak az elvtársaknak a mun­káját, akik megalkuvás nél­kül harcolnak a XX. kong­resszus elveinek, a Központi Vezetőség júliusi határozatá­nak megvalósításáért, a de­mokratikus nemzeti egység megteremtéséért. Világosodik, a demokrácia, a szocialista demokrácia csil­laga egyre fényesebben kezel ragyogni... — A Textilnagykereskedel­mi Vállalat dolgozói szom­baton este bensőséges ün­nepség keretében tartot­ták írneg a vállalat fenn­állásának hetedik évfor­dulóját. A vacsora után so­káig együtt maradtak és vi­dáman szórakoztak a vállalat dolgozói. — A Dunai Ártéri Alíami Gazdaság harminc tagú kül­döttsége meglátogatta Szeged faipari üzemeit. A Falemez­gyárban, Gőzfűrészüzemban, Léda- és Gyufagyárban a fa feldolgozását tanulmányoz­ták és megtárgyalták, ho­g; - javítsák meg az Erdő­gazdaság s a faipari üzemek együttműködését. — Kubik Ferenc, a Szegedi Kenderfonógyár főműveze­tője A simító munkaszerve­zési szabályzata címmel az ebben az üzemrészben bevált munkafogásokat és azok al­kalmazási módját dolgozta ki. Munkája kiadásra készül és értékes szakkönyvnek ígér­kezik. — A napokban az Or­szágházban Nagy Józsefné könnyűipari miniszter a könnyűipar számos dolgozó­jának adott át kitüntetést. A kitüntetések alkalmával a Szegedi Ruhagyár három dolgozója: Szabó Sándor fő­mérnök, Tóth Mária gépész és Nagy Miklós vágószabász is kormánykitüntetést kapott, : VITAFÓRUM | ? s A Délmagyarország októ­ber 10-i számában „Mi a helyzet a népfronttal?" vita­indító cikket olvastam Mor­vay Sándortól. Valóban igaz, hogy a Hazafias Népfront van is, meg nincs is. Nos, módosítsuk oda e kijelen­tést: volt, van, de méginkább lesz is. Mi a biztosíték? A Hazafias Népfront célkitűzé­sei: a béke előmozdítása és fenntartása, népünk élet­színvonalának emelése, a de­mokratikus közszellem kiala­kítása. Ezt mindenki akarja. ! Munkálásukban mindenki j hasznosan és bátran működ­| het közre. Közreműködhet világnézet­re és vallásos meggyőző­désre való tekintet nélkül munkás, paraszt, vagy ér­telmiségi. S ha ezt megte­szi a Hazafias Népfront ilyen, vagy olyan szerve­zetében, akkor lesz nép­front. De csak akkor. Ehhez azonban az kell, hogy valóban az legyen, amit a neve kifejez: haza­fias, nép, front. Ki kell ala­kítani magunkban és mások­ban a helyes hazaszeretetet. A Hazafias Népfrontba tö­mörülő magyarság hazaszere­tete tettekben megnyilvánuló hazaszeretet kell, hogy le­gyen. Erre intenek, taníta­nak és nevelnek bennünket az elmúlt idők nagy magyar gondolkodói, írói és költői. Becsüljük meg elsősorban a múlt hagyományait, mert ezek ismerete és megbecsülé­se erősíti a ma életét is. Ez is népfront-munka. Szegeden is van rá alkalom. Nyitott történelemkönyv előttünk például a fogadalmi templom előtti árkádsor. Csak „lapoz­zuk", csak gondozzuk és ne engedjük, hogy felelőtlen, vagy éretlen elemek elcsú­fítsák azt (lásd Virág Bene­dek domborművét és a kör­nyező falakat), mert sok-sok bel- és külföldi látogató né­ma és vádló kérdésére nem­igen tudnánk hamarjában megfelelő felelelet adni. Becsüljük meg nagyjaink szobrait, kevés műemléke­inket és a szegedi nagyok temetői sírját. Ez is erősíti, szilárdítja a hazaszeretetet Mi a helyzet a népfronttal ? A népfront az legyen, amit a neve kifejez És lesz Hazafias Népfront, ha a nép frontja lesz. Ehhez pedig az kell, hogy a nép legszélesebb rétegeit magába foglalja. És ezért kell, hogy mozgalom legyen minden tagsági könyv és tagdíj nél­kül. Mozgalom, mint például a békemozgalom, amely az elmúlt é'/ekben valóban ér­tékes munkát végzett bekap­csolván munkájába párttagot és pártonkívülit, minden rangú és rendű embert egya­ránt. És ha politikai mozga­lom is, amelynek tagjai sza­badon nyilváníthatják majd véleményüket politikai kér­désekben, mégis van ott, vagy lesz ott sok más is: gaz­dasági, városfejlesztési, egészségügyi stb. kérdések, melyek kell. hogy érdekeljék azt is, aki eddig félt a politi­kai szótól. A népfront-moz­galom legfontosabb feladata, hogv befolyásolni tudja az egész közvéleményt és meg tudjon szólaltatni s tevé­kenységre serkenteni olya­nokat is, akik eddig ezt nem tették A népfrontnak valóban meg kell nyernie minden embert, hogy a nép front­ja legyen. S ha talán ellenvélemény is — Kilakol tatás? — De­hogy, csak nem tud az új házmester beköltözni a Szé­chenyi téri 17. számú átjáró­házba, amíg a régi lakó el nem hagyja a szolgálati la­kást, vagy az Ingatlankezelő Vállalat nem kötelezi erre jogai szerint. Addig a járó­kelők csodálkozva és értetle­nül szemlélhetik az átjáró­ház kapuja alatt és lépcsőhá­zában Cseh Istvánné, az uj házmester bútorait, ládáit, himi-humiját, aki jelenleg negyedmagával — de rövide­sen, ha másik fia leszerel, ötödmagával — csak úgy tud meghúzódni a szűk portásfül­kében, ha a holmik kint ma­radnak. — Ismerkedési klubdél­délutánt tartottak szegcdi fiatal költők — Farkas Lász­ó, Dalnoki András és Ma­alakul majd ki, itt-ott viták is indulnak, ez nem lehet ártalmas, csak hasznos. Mert vélemények kicserélésére is alkalmas a Hazafias Nép­front, melynek biztosítani kell a jószándékú, építő kri­tika gyakorlását. És végül legyen front, azaz harc. Harc, de ne öldöklő; hanem építő mozgás és tevé­kenység. Mozogjon és moz­gasson mindenkit a Hazafias Népfront tevékenysége. Hisz ez a tevékenység olyan sok­rétű, mint maga az élet. Es ha van még bizalmat­lanság a Hazafias Nép­fronttal kapcsolatban ép­pen a múlt miatt, majd születendő új tevékenysége fogja ezeket eloszlatni. Ha a Hazafias Népfront va­lóban azzá lesz, amit a neve kifejez, akkor biztos, hogy nemcsak volt, hanem lesz is. Hogy azután mozgalmi jelie­ge ellenére mégis micsoda szervezettség szükséges a za­vartalan működése biztosítá­sához, azt helyi és országos tanácskozások lesznek hivat­va eldönteni — reméljük —, mindenki megelégedésére és örömére. Molnár Antal főesperes, plébános Párthírek Értesítjük a Politikai gaz­daságtan II. évfolyam pro­pagandistáit és hallgatóit, hogy részükre október 17-én, szerdán délután 5 órakor a Pártoktatók Házában az első téma anyagából segédelő­adást tartunk. ,,Átlagprofit termelési érték" címmel. Kérjük az elvtársak pontos megjelenését, Agit.-prop. osztály gyar V. László — vasárnap délután . a Zeneművészeti Szakiskola növendékeinek. A klubdélután keretén belül szó esett a szegedi fiatal mű­vészek és írók további gyü­mölcsöző együttműködéséről is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom