Délmagyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-254. szám)

1956-10-11 / 240. szám

phu > VTLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK1 ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR t/oMTATVÁMY ^LBPÉLDÁNY m*1 «áB"mkb6I: PosfcW-o. i SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LAPJA Udvariasság, emberség és az olvasók panaszlevelet (3. oldal) Igor Ozim nagysikerű hangversenye (3. oldal) iz új Statisztikai Zsebkönyv /,,' (4. oldaly XII. évfolyam, 240. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1956. október IL Ünnepi tanácsúién less mn délelőtt Október 23-án kesdődik to ^ > Tizenkét esztendő Ismét évfordulót ünnepiünk; Olyan évfordulót, amelyről lehetetlen lenne nem emlékezni: szabadságunk születésének évfordulóját. Tizenkét esztendővel ezelőtt a szovjet hadsereg bevonult Szegedre — és ezzel a város a hitleri fasizmus megszállásától felszabadult, fellélegzett. Az országban szerteszéjjel még dúltak a harcok, még fél esztendő telt el, amíg nyugati határainkon túlra űzték a hódító idegen zsoldosokat. Ezen a napon, a város szabadsága születésének évfordulóján lerójuk adósságunkat: hálánkat azoknak a szovjet harcosoknak, akik életüket és vérüket áldozták egy olyan népért, .amelyről tudták, hogy szabadon szeretne élni, egy . -olyan munkásságért, amelyről tudták hogv szabadulni szíeretne a tőkés kizsákmányolás alól. És hálával gon"tiólunk azokra a magyar hazafiakra is. akik a szabadságért harcolva börtönökben sínylődtek, csendőrök és hémet zsoldosok fegyverei előtt estek össze, vagy a bitón végezték feddhetetlen életüket. És amikor háláal gondolunk rájuk ismét eszünkbe jut az a tizenkét esztendővel ezelőtt nemzetünket felvillanyozó gondolat. hogy ez a rengeteg áldozat arra kötelez bennünket, hogy élni tudjunk a szabadsággal. Ma, szabadságunk, népi államunk 12. születésnapján, ha vissza gondolunk az eltelt esztendőkre, van mit felmérnünk bőségesen. És nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk azt, hogy ez a tizenkét esztendő örölk tanulságokkal szolgál népünknek, és kommunista pártunknak, amely ez idő alatt járta ki az ország vezetésének iskoláját. Ma már elmondhatjuk hogy ezekkel a tanulságokkal gyarapodva egyre szabadabban tudunk élni szabadságunkkal. Tizenkét évvel ezelőtt egv olyan üt kezdetén álltunk, amelynek megjárásához még nem voltak saját tapasztalataink. Ezek helyett inkább a hit Vezérelt bennünket, az a megfellebbezhetetlen tudat, hogy ez az út már csak önmagával rendelkező nép boldog életéhez vezethet, és hitünk mellé úgyszólván egyetlen segítség volt annak a nagy népnek a bőséges tapasztalata, Erdély már hosszú évtizedek óta Uyen úton haladt, és amely a szabadságunkat is adta. Így indultunk el az úton, — amelynek ma tizenkettedik mérföldkövénél végiggondoljuk a tanulságait —, úgyszólván minden anyagi útravaló nélkül, a semmiből. Hiszen nem szólam az. hogy savukban havert az ország, k'raboiv. nt«»r'r első kilométerein eltakarítottuk a romokat, újjáépítettük az ország felruházásához szükséges gyárakat, a hidakat és a vasutakat. Ebben a munkában élenjáró szerepet vállalt a mi pártunk, a kommunisták pártja, és — bár maga is kezdő, tanuló volt ebben a munkában — tárgyilagosan mondhatjuk, hogy ezt a szerepet elismerésre méltóan betöltötte. Azután, az első sikereken felbuzdulva új célokat vázolt pártunk az ország népe elé, és mi elindultunk ezek felé. Mielőtt önmaguktól is megkérdeznénk, hogy mennyire közelítettük meg őket és milyen eredményesen, meg. kell állapítanunk hogy az útnak ezen a szakaszán még kevesebb tapasztalat, még kisebb gyakorlat állt rendelkezésünkre, mint addig, az ország felépítésében. Hiszen Magyarországot kemény történelme során nemegyszer kellett már romjaiból felépíteni. Mégis, elmondhatjuk, hogy letagadhatatlanul nagy lépéseket tettünk célunk, a szocializmus megvalósítása felé. Számtalan példával igazolhatnánk ezt az állítást, ha egyáltalán szükséges igazolni, hiszen az ország apraja és nagyja egyformán tudja, mi minden épült a tizenkét esztendő alatt, hány — a dolgozó nép jólétét elősegítő — intézkedés valósult meg Más kérdés azután az, hogy elég egyenes volt-e utunk? Hiszen szégyen nélkül bevallhatjuk, hogy nemegyszer botorkálunk, tévedezünk — anélkül, hogy célunkat tévesztettük volna —, ma már így visszatekintve szükségtelennek tűnő, sőt anyagiákat, erőnket és bizony a bizalmat is pazarló kitéréseket tettünk. Így volt, de hiszen volt-e tapasztalatunk, volt-e gyakorlatunk ebben a munkában? Nem volt. Így hát — még e hibákat, több esetben bűnöket sem számítva le — tizenkét éves haladásunkra büszkék lehetünk. Igen, büszkék lehetünk. De csak akkor, ha ez nem megnyugvást jelent számunkra. Mert megnyugvásra nincs okunk. Aminthogy nincs jogunk utunkat kísérő hibáink, az építésünket eddig gyakran megnehezítő bűnök elkendőzésére sem. De nincs is szükségünk erre. Annál inkább nincs, hiszen mindez komoly és ezentúl mindig számbaveendő tapasztalattal és tanulsággal szolgál számunkra. Ez a tizenkét esztendő volt a mi nagy, kemény és viszontagságos iskolánk. Ez alatt a tizenkét év alatt nőttünk fel ahhoz, hogy egész népünk élni tudjon azzal a szabadsággal, amelyet egyedül csupán a szocialista államrend adhat. Hogy az egész nép részt vehessen javaslataival az ország célszerűbb építésében. Most, szűkebb hazánk felszabadulásának 12. évfordulóján jó vissza gondolni arra. hogy immár túl vagyunk a tapasztalatlanság iskoláján, túl vagyunk a kezdet bizonytalanságain. Tizenkét évvel ezelőtt, és az építés első éveiben, állandó harcokban álltunk. Harcoltunk mindazokkal, akik más útra akarták vezetni ezt az országot. Ma már harcunk is könnyebb, eredményeink meggyőzők és maga az a tény, hogy a nép, az első próbákat kiállva felnőtt és egyre több szót kér hazája sorsának irányításában, meggyőző bizonyítékul szolgál, hogy ez a mi igazi utunk, ezen kell tovább haladni. Ezért ma már valóban kevés a nép nagy többségéhez mérten azoknak a száma, akik még ma sem nyugodtak bele abba. hogy Magyarországon a szocializmus épül. És ezt a kevés számot még jelentéktelenebbé teszi az a tény, hogy napjainkban a szabadság mindinkább közkinccsé válik, hogy megtisztulva az elmúlt esztendők politikai hibáitól, a személyi kultusz súlyos — országos méretű ós helyi viszonylatú — önkényeskedéseitől, mindannyian valóban úgy érezhetjük magunkénak ezr. a földet, mint amelvnek gazdái lettünk. Szeged felszabadulásának 12. évfordulóján Tizenkét éve szabadult fel Szeged. Ebből az alkalomból ma délelőtt 9 órakor Szeged megyei jogú város tanácsa ünnepi ülést tart a tanácsháza dísztermében. Az ünnepi tanácsülésen Szabó Lajos elvtárs, a Városi Tanács tagja mond beszédet. Az ünnepség után közösen megkoszorúzzák a várost felszabadító, szovjet hősök szegedi emlékműveit. Megemlékezés a Juhász Gyula Művelődési Házban A Szeged felszabadulásának évfordulójára rendezett emlékünnepségek során megemlékezést tartottak tegnap este 7 órakor a Juhász Gyula Művelődési Házban.. Az emlékünnepségen Tasnády Lajos, a II. kerületi Tanács végrehajtó bizottsága titkára mondott ünnepi beszédet. Majd kulturális műsor következett, amelynek keretében fellépett a művelődési ház szimfónikus zenekara és balettiskolájának növendék kei, valamint a Bartók Bélakórus. A zenekart Markó Leó, az énekkart Kertész Lajos vezényelte. Ünnepség az Építők Művelődési Otthonában Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetéhez tartozó szegedi üzemek és vállalatok munkásai és alkalmazottai részére ma este 7 órai kezdettel emlékünnepséget rendeznek a város felszabadulásának 12. évfordulója alkalmából az Építők Művelődési Otthonában, a Kossuth Lajos sugárút 53. szám alatt. Az ünnepségen Oltvai Ferenc elvtárs, a Városi Levéltár vezetője emlékezik meg a felszabadulás történelmi napjairól. Ezután kulturális műsor következik, amelyben fellép a DÁV énekkara Kertész Lajos vezénylésével, Nikle István bölcsészhallgató pedig szavalatokkal működik közre. A műsor után filmvetítés következik. (Siflis József felvéfelef. Fény. Szóv.) Ugye nagy a rendetlenség? A Szegedi Falemczgyár rönktelepcn életveszélyes a munka, s á korábbi ígéret, mely szerint darut biztosítanak, csak ígéret maradt. E kép válasz azoknak, akik a „Délmagyarország"-ban is ígérték a rönktér rendezését. Repertoár opera-bérleíei rendez a színház Az opera iránti nagy érdeklődésre való tekintettel a Szegedi Nemzeti Színház az 1956—57-es színiévadban négy sorozatban egyenként hat előadást tartalmazó repertoár opera-bérletet rendez, mivel az évi rendes szelvény- és kötött-rendszerű bérletek október 20-al lezáródnak. A 15 százalékos kedvezménnyel váltott opera-bérlet minden sorozatában három előadáson a Budapesti Állami Operaház egy-egy vezető művésze vendégszerepel: Gyurkovics Mária Kossuth-díjas kiváló művész. Jámbor László érdemes művész, Losonczy György Kossuth-díjas érdemes művész, Nemémyi Lili operaénekesnő. Papp Júlia érdemes művész, Simándy József Kossuth-díjas és Svéd Sándor Kossuth-díjas kiváló művész. Az opera-bérlet november második felétői május közepéig tart, melynek keretében a következő darabok szerepelnek: Pillangókisasszony, A trubadur, Carmen, Tosca, Don Jüan, Anyegin, Rigoletto, Traviata, ParasztbecsületSzékelyfanó, Álarcosbál, Hoffmann meséi, Bohémélet. A bérletek már előjegyezhetek a színház pénztáránál és az üzemi kultúrfeleiősökinél. 11' ' • • A I J ' • HHéJJl®™ az Ifjúsági Akadémia A DISZ szegedi városi bizottsága mellett működő Ifjúsági Akadémia rövidesen megnyílik. Két tagozatban kezdi meg előadását: a természettudományi tagozaton október 23-án este 6-kor a Juhász Gyula Művelődési Házban „Mikroszkóppal az élőlények világában" címmei Végh Joachimné egyetemi tanársegéd tartja az első előadást. A társadalomtudományi tagozat első előadását október 30-án este 6 órakor. ugyancsak a Juhász Gyula Művelődési Házban „Mi a világnézet" címmel Kuczik István egyetemi tanársegéd tartja. Majdnem minden előadást kísérettel, vagy filmmel illusztrálnak. A részvételi díj egy-egy tagozat valamennyi előadására 5, mindkettőre 10 forint. Látogatási könyveket kapnak az állandó részvevők. Jelentkezni a DISZ-titkároknál lehet. Esetenként egy-egy előadásra a belépődíj 1 forint lesz. Mi újság a SzSrme és Bfrruhakészftö Vállalatnál ? Nemrégiben hírt adtunk arról, hogy az utolsó negyedévben a Szőrme- és Bőrruhakészítő Vállalatnál megkezdik a műbörkabátok gyártását. Tegnap elkészült a századik női műbőrkabát az üzemben, a Német Demokratikus Köztársaságban gyártott kék és bordó anyagból. Állami vállalat ilyent még nem gyártott és a végleges árát még nem állapították meg ezeknek a szép női kabátoknak, de október 4-én Csepelen a szakmai divatbemutatón a kereskedelem képviselőinek már nagyon megnyerte tetszését. Előreláthatólag e hónap végén „dobják" a piacra, — vagyis akkor lesz kapható az üzletekben. A jövő esztendőben már férfi műbörkabátokat. sőt mikádót- is készítenek a szegedi gyárban. Az 1957-es modelleket tegnap mutatták be Budapesten a József körúti könnyűipari mintaboltban. Ugyanitt a szegedi bőrruhakészítő üzem más készítményei is kiállításra kerülnek; különböző szőrme, irha, panoJux, sertés és lóbőr ruházati cikkek, öszszesen huszonhat féle bőráru. Tegnap adták át az üzemben, külön épületben elhelyezést nyert két ikarkazánt, amellyel . az új és a régi épületet termoventilátorokon keresztút tudják fűteni. A gyár Attila utca felőli oldalán az egykori vasaibiakolcat lebontják és a környező épületek profiljának az éj J? kőházaik stílusának megfelelően helyeznek el új ablakokat és alakítják ki az épület homlokzati részét. Ezen a Héten elmarad a Délmogyarország ankétja Szerkesztőségünk belső tatarozása miatt elmarad a péntek délutáni szokásos megbeszélés. Máshol nem tudunk megfelelő helyet biztosítani. ezért a szerkesztőbizottság úgy határozott, hogy egy héttel elhalasztja a megbeszélést. A legközelebbi ankétunkat október 19-én, pénteken délután 5 órakor tartjuk meg a szerkesztőségünk klubhelyiségében (Lenin utca 11.). Kérjük lapunk olvasóit, levelezőit, tudósítóit, addig gyűjtsék össze javaslataikat, észrevételeiket. Villáminterjú Stella Simonetti Állami-díjas román művésznövel Tegnap este léptek fel a Szegedi Nemzeti Színházban a Kolozsvári Állami Román Operaház vendégművészei Verdi: Trubadur című operájában. A román művészek nagy sikert arattak. Az előadás előtt felkerestük Stella Simonetti Állami-díjas érdemes művészt, aki Leonorát alakítja a Trubadúrban. Megkértük, beszéljen magyarországi élményeiről, alakításáról, terveiről. — Nagyon jó érzés volt eljönni Magyarországra. Szegedről már sokat hallottam,, hiszen Moldován Ste/i kolozsvári szereplése alkalmával sokat mesélt a kedves városról. A vendégszeretet minden elképzelést felülmúlt. Nagyon jól érzem magam és a magam és társaim nevében ígérem, hogy a legjobb tudásunkkal és tehetségünkkel igyekszünk meghálálni a szegedi közönségnek az itt eltöltött kedves napokat. — Reméljük, hogy a szegrdi színészek hamarosan viszonozni fogjál: a mi látogatásunkat. Kolozsváron már nagyon várják őket, — Az Állami-díjat Halka címszerepéért és az Ifjú Gárdában játszott szerepemért kaptam, — A két szegedi szereplés után Budapestre utazunk, ahol szeretnénk megnézni a Tanhauser-t, amiben mindhárman jel fogunli lépni Kolozsvárott. — A Trubadur előadásáról majd a közönség fog véleményt mondani. A közönség tapsokkal fejezte ki a véleményét. Constanlin Ursulescu Luna grófot, Theofil Carabiberi Manricot, Stella Simonetti Állami-díjas pedig Leonorát alakította. Román vendégeink pénteken ismét fellépnek a Tosca előadásában. Toscát Stella Simonetti Állami-díjas érdemes művész, Cavaradnssit Theojil Carabiberi, Scorpiat Constantin Ursulescu alakitj.x