Délmagyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-254. szám)
1956-10-06 / 236. szám
WttAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK1 SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LAPJA . XIL évfolyam, 236. szám Ara: 50 fillér Szombat, 1956. október 6. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének közleménye A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága között levélváltás révén megállapodás jött létre a két párt képviselőinek találkozására. A találkozóra 1956. október 15-én Belgrádban kerül sor. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége részéről a megbeszéléseken Gerő Ernő elvtárs (a delegáció vezetője), Apró Antal, Hegedűs András, Kádár János, Kovács István elvtársak vesznek részt. r "n Ötszáz bizony dalolva ment... (P. Z.) „...Hon nemzetünk legjobbjai hóhér keze által véreznek el a hazáért, vagy viselték és viselik a tömlöc rabláncait. A nemzet hű fiai, kik szabadságért oly dicsőn harcoltak, ezrenként kényszeríttettem hazánk hóhérját fegyverben szolgálni, vagy idegen földön bujdosnak hontalan vándorként, a családokat gyász és siralom borította el, hazánk földje szétdaraboltatott, országos létünk eltöröltetett, szabadságunk porba tiportatott..." — írja Kossuth Lajos az 1849es magyar állapotokról. 1849. október hatodikán, a második bécsi forradalom kitörése és a bécsi nép által felakasztott Latour osztrák hadügyminiszter halálának évfordulóján Aradon kivégezték a szabadságharc tizenhárom honvédtábornokát — köztük Aulich Lajost, Damjanich Jánost, gróf Vécsey Károlyt, Nagy Sándort, Kiss Ernőt legendás csaták legendás hőseit. S írhatta a költő: ötszáz bizony dalolva ment ( Lángsírba velszi bárd. De egy se bírta mondani Hogy: éljen Eduárd. — Hisz ekkor már közel egy éve Ferenc József uralkodott, s csak néhány hónappal előbb jelentette ki Palmerston angol külügyminiszter a nemcsak hidegvérre valló szavakat: „Végezzenek minél előbb" — mármint a cári intervenció a magyar forradalommal. Szomorú idők, történelmünk gyászlapjai ezek a napok, mikor „elhulltanak legjobbjaink a hosszú harc alatt". De szomorú volt a folytatás is: a Bach-rendszer uralma alatt sokan árulták el a szabadságharc ügyét azzal, hogy hivatalt vállaltak és tevékenységükkel kiszolgálták a népellenes osztrák hatalmat. S aztán is, mikor kiegyeztünk, a polgári ál-sajtószabadság örvén egy bíráló szó sem illethette az „istentől felkent császárt és királyt" — a szabadságharc vérbefojtóját, a tömeges kivégzések jóváhagyóját, akit ellenben „apostoli királyként" emlegettek. Szégyenteli idők voltak ezek, — a népet elnyomták az urak s árulták közben a hazát. A tizenhárom aradi vértanú emlékét is azok sajátították ki, akik elárulták a forradalmat s a népet. Erre is emlékezünk október hatodikán. Sajnos, az elmúlt évek során, mikor már a nemzeti múlt egyszerű emlegetése is sokszor nacionalista búiü'iek Lzámílott kissé riíele-íkczt-'-^k errő] p* évfordulóról. A méltó megemlékezést szürke és szokványos koszorúzgatások váltották fel és a sajtó csak itt-ott ejtett egy-két szót az ünnepről. Annál nagyobb örömmel szereztünk most tudomást arról, hogy a Hazafias Népfront országos és helyi szervei magukénak tekintik az aradi tizenhárom kivégzése százhetedik évfordulójáról való méltó, kegyeletteljes megemlékezést és tevékenyen munkálkodnak az ünnepségek megrendezésében. •. , Történelmi időket élünk. Országunk, népünk életében egymást követik most a változások, — a kibontakozó, szélesülő demokratizmus alkotó jegyei. S éppen ezekben a napokban nem árt kissé elgondolkodnunk az aradi vértanúkra való emlékezéssel kapcsolatban. Emlékezzünk csak. A közelmúlt időkben bizony mi is keservesen fizettünk a személyi kultuszt tápláló éljenekért és tapsokért, milyen sok embernek hoztunk felesleges szenvedést, bajt s bánatot. Megtörtént — így volt. Hiábavaló lenne tovább elmélkedni ezen, mikor rajtunk áll, hogy cselekedetekkel változtassunk a múlt hibáin. De az aradi tizenhárom halála évfordulójának mindig emlékeztetni kell bennünket arra a tanulságra, hogy egy nép, egy nemzet csak akkor lehet igazán erős és rendíthetetlen, ha mélységesen hisz az igazságban és minden veszélyt, szenvedést és megpróbáltatást kész vállalni érte. Az aradi tizenhárom honvédtábornok igaz ügyért harcolt s életét adta érte. Nem, nem akadt közöttük áruló, — nem volt, aki életéért könyörgött volna. Nem féltek a haláltól, mert tudták, hogy az igazság — túi életen és halálon — leigázhatatlan. Nagyságuk titka, hősiességük lényege épp ebben rejlik: a néppel tűzön-vízen át, még a halálba is. Aki megalkuszik, aki bőrét félti és menti s tán anyagi jólét közepette végelgyengülésbén hal el, csak a maga szemétdombján lehet kakas, — hazafi, ember sosem lesz belőle. Aki nem szereti szenvedélyesen az igazságot, az nem ember. De nem elég szeretni az igazságot, s harcolni érte, — szembe is' kell nézni vele. Mélységes megrendüléssel értesültünk a közelmúlt eseményeiről. Csak a fájdalom hangján tudunk szólni az ártatlanul kivégzettekről, az évekig börtönben sínylődöttekről, a meghurcoltakról és nyugtalanítottakról, azokról, akik testükkel és idegeikkel érezték a szocialista demokratizmus, az alapvető emberi > jogok hiányát. Sokan ezek közül már nem lehetnek közöttünk, mert életükkel fizettek meggyőződésükért, vagy egyesek tévedéseiért. Szembe kell néznünk ezzel az igazsággal is Aki most elveszti fejét, cinikus lesz, vagy magábazárkózó, az a nép, a haza számára elveszett ember. Ha nem érzi szükségét annak, hogy szívével, idegei vei, értelmével és munkájával harcoljon egy szabad, igazán új értelemben demokratikus, szocialista Magyarország felépítéséért, nem hű fia többé népünknek s nemzetünknek. A cselekedetek korszakában élünk: és mindenkinek ereje megfeszítésével kell harcolnia egy szebb, félelemmentes, igazabb életért — a demokratizmusért, a szocializmusért. Van pártunk — van dolgozó népünk. S a párt, a nép erejének tudatában tudja, mit kell tennie a gyümölcsözőbb jövőért. S ennek a tevékenységnek legfőbb alapja és szilárd támasza a párt egysége, s a népi-nemzeti egység. E két fogalom elválaszthatatlan egymástól, s csak mindkettő egységével érhetjük el a kitűzött célt: a múlt hibáinak gyökeres felszámolását, életünk jobbá tételét. S ezen a napon emlékezzünk rájuk — a Dózsákra, az Esze Tamásokra, a Rákócziakra, a tizenhárom aradi vértanúra, az ellenforradalom kora mártírjaira és Rajk Lászlóékra, akiknek élete — mind-mindé együtt — már a proletár utókoré... Életük, haláluk örök emlékeztető legyen! özv. Pálffy tíyőrgyné szül. Sármány Katalin és gyermeke, Pálffy Katalin tudatja, hogy a törvényt gyalázó önkény áldozataként 1949. október 24-én mártírhalált szenvedett férje, illetve édesapja; Gyászjelentések október 6-án 15 órakor helyezzük örök nyugalomra Budán pesten, a Kerepesi úti temetőben. SZŰNYI TIBORNÉ felesége, SZÖNYI PÉTER fia, SZABADOS OLGA és SZÖNYI ISTVÁN testvérei. PiÍJÍY György altábornagy, az MDP Központt yezetőségének tagja, a honvédelmi^Tniniszter első helyettcséTlr-íf.agyar néphadsereg főfelügyelője, országgyűlési képviselő, a ÖHfcadság-rend ezüst fokozatának, a Magyar Népköztársasági""" Érdemrendéi, fokozatának; a Jugoszláv Zászlórend III. fokozataink, a Polónia Restituta Középkeresztjének; a Roipán Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság érdemrendjénél; más kitüntetések tulajdonosa földi maradványait 1956. október 6-án 15 órakor helyezik örök nyugalomra, Budapesten, a Kerepesi úti temetőben. , Élete, halála örök emlékeztető legyen. PALFFY GYÖRGYNÉ és PALFFY KATALIN Tudatjuk, hogy 1949. október 15-én ártatlanul kivégzett dr. Szőnyi Tibor, a magyar munkásmozgalom régi harcosa, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja, országgyűlési képviselő, a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatának, a Magyar Népköztársasági Érdemrend II. fokozatának és más kitüntetések tulajdonosa földi maradványait 1956. Édesanyja, kisleánya és felesége soha el nem mút^ fáj* dalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szeret* ték, hogy Slzalai András, a Magyar Dolgozók Pártja káderosztályának helyettes vezetője, a Magyar Szabadság Érdemrend, a Magyar Népköztársasági Érdemrend, Tiszti Érdemrend Nagykeresztje és más kitüntetések tulajdonosát, akit a népeilenes törvénysértések során fosztották meg harcos, fiatal életétől, folyó hó 6-án, délután három órakor kísérjük utolsó útjára a Kerepesi úti temetőben. ÖZV. SZALAI LASZLÚNÉ édesanyja, ANNA kisleánya, ZORA felesége. Megrendülten értesítjük a mélységes bánatunkban velünk együttérzőket, hogy 1949-ben 40. életévében mártírhalált halt Rgjk László exhumált földi maradványait a Kerepesi úti temetőben helyezzük örök nyugalomra. Soha el nem múló örök szeretettel kísérjük utolsó útjára a gyászoló család, R júliusi határozatok végrehajtásának útján Kovács István elvtárs beszéde Csütörtököm délután a Ganz Vágom- és Gépgyár 8-as számú tanműhelyének rr.űveíőd^' termében Kovács István elvtárs, országgyűlési képviselő, az MDP Központi Vezetősége Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára'több száz főnyi hallgatóság előtt képviselői beszámolót tartott. Kovács elvtárs beszámolóját a júliusi határozatok értékelésével kezdte. Az elmúlt idők legfontosabb eseménye hazánkban kétségkívül a Központi Vezetőség júliusi ülése, s az ottt elfogadott határozatok voltak. Nemcsak párttagságunk, hanem az egész magyar dolgozó nép nagy megelégedéssel fogadta a Központi Vezetőség júliusi határozatait, mert azok kifejezésre juttatják egész népünk érdekeit és óhaját. Július után még felszabadultabb légkör alakult ki a pártszervezetekben, az egész országban. Jelentősen megnőtt a dolgozó nép, köztük párttagjaink aiktivitása, megerősödött pártunk egysége, megnőtt a széles dolgozó tömegek bizalma pártunk politikája, s a pártvezetés iránt. A bizalom annál nagyobb lesz, mennél többet valósítunk meg a júliusi határozatból az egész országban. Kovács elvtárs ezután arról szólott, hogy a területrendezés a megyék, járások és budapesti kerületek átszervezése, illetve összevonása — évi kétszázmillió forint megtakarítást jelent. Hangsúlyozta, hogy az átszervezéssel felszabadult dolgozók megfelelő elhelyezéséről a párt, az állam, az illetékes szervek gondoskodni fognak. Ezután állami életünk demokratizálásáról, majd az új nyugdíj- és munkatörvényről, a termelékenység emeléséről és a lakáskérdésről beszélt. A párt és a Központi Vezetőség nyíltan feltárja, hogy még nagyon sok a nehézség, van visszahúzó erő is, amely akadályozza a nagyobb eredmények elérését, a gyorsabb előrehaladást. Népünk megérti, hogy terhes örökséget cipelünk még átmenetileg magunkon, s nem lehet az éveken át elkövetett hibákat hónapok alatt teljesein megszüntetni. De ugyanakkor tffliesnr- irtoyyj a türelmetlenség afelett, hogy gazdasági életünkben évek óta megismétlődő számos hiba kijavítása csak na gyen lassan, vagy egyáltalán nem történik meg. Lassan, vontatottan történik a kidolgozott új, helyes intézkedések végrehajtása. Pártunk és kormányunk — hangoztatta — igen komoly erőfeszítéseket tesz az anyaghiány megszüntetésére. Megvan a remény arra, hogy már 1957 első felében javulni fog az anyagellátás. A Központi Vezetőség, a kormány igyekszik mindent megtenni a júliusi határozatok megvalósítása érdekében, de ez egymagában nem oldja meg a kérdést. A júliusi politika minden téren való győzelemre juttatásához az szükséges, hogy minden helyi szerv, minden párttag, a maga helyén felelősen cselekedjen, konkrét helyi intézkedéseket tegyen a megvalósítás érdekében. Megjelent a KV közleménye, hogy szombaton helyezik örök nyugalomra az ártatlanul elítélt és kivégzett forradalmárokat, a munkásmozgalom vezetőit, Rajk László. Pálffy György, Szőnyi Tibor és Szalai András elvtársakat, akik áldozatul estek a törvénytelenségnek. Elvtársaink emléke a magyar kommunisták, a dogozók szívében örökké élni fog. Megfogadjuk, hogy mi, kommunisták, minden erőnket, tudásunkat latbavetjük azért, hogy pártunkban és hazánkban soha többé semmilyen formában és senkivel ezek a hibák cs bűnök még egyszer meg ne ismétlődhessenek. A Köziponti Vezetőség, az egész párt teljesen egységes abban és el van tökélve arra, hogy következetesen végigvigye a harcot a szefrtarianizmus, a személyi kultusz ellen. Van-e akadály, nehézség ennek a megvalósításában? Van! Határozottan van! Nagy hiba lenne nem látni ezt és nem számolni ezzel. A párt, állami és tömegszervezeti funkcionáriusok túlnyomó többségéinek a Központi Vezetőség júliusi határozaitának megvalósítása egyrészt nagy örömet és megelégedést, másrészt komoly nehézséget is jelem. Nerií kotrfiyú feladat átállítani a munkát és az új követelményeknek megfelelően kialakítani a helyes munkamódszereket. Nem könnyű és nem is lehet éveken át elkövetett hibákat — még, ha helyesen felismerjük is — máról holnapra megszüntetni. Sok még a begyökeresedés, a konzervatizmus, a régi. helytelen, szektás módszerekhez való ragaszkodás, amit nekünk le kell küzdeni. Minden kommunistának és öntudatos pártonkívülinek, bármilyen poszton is tevékenykedjen, világosan látnia kell, hogy a helyes júliusi határozatokat, a régi, helytelen szektás munkamódszerekkel mégvalósítani nem lehet. Nagyobb bizalommal és megbecsüléssel kell dolgoznunk a tömegek között. A pártmunka fő módszere a tömegek közötti állandó felvilágosító. nevelő, meggyőző munka legyen. Erősítsük, fejlesszük bátran egész hazánkban a párt vezetése alatt a népfront-mozgalmat, mert ennek segítségével kiszélesítjük, megerősítjük a párt, a munkásosztály vezető szerepét, kiszélesítjük tömegbázisát. Az értelmiségi határozat következetes végrehajtásával méginkább ki kell fejleszteni és meg kell erősíteni a munkások és az értelmiségiek között a kölcsönös bizalmat, megbecsülést, egymás kölcsönös támogatását. Jobban kell támogatni az értelmiségieket, hogy tudásukat, alkotó képességüket még nagyobb lelkesedéssel és kedvvei a szocializmus építésének szolgálatába állítsák. Az értelmiségi területen dolgozó kommunistákat arra kérjük, hogy teljes erővel vegyenek részt és segítsék elő az alkotó munkát. A kommunisták járjanak élen a szektarianizmus, a dogmatizmus, a sematizmus, a betűrágás elleni harcban. Alkotó vitákkal növeljék a párt eszmei, irányító szerepét. Biztosítsák e vüákban a szocialista világnézet érvém esítését, a marxista—leninista elméletnek a magyar viszonyokra való önálló alkalmazását. Az elkövetett hibákat senkinek sem szabad és nem is le Y'.'deh.'crrúe. Azt mindenkinek fel kell ismernie és meg kell szabadulnia tőle, ha őszintén és következetesen akar küzdeni a júliusi határozatért. A mi párt, állami és tömegszervezeti funkcionáriusaink sok nehéz csatában vettek részt. Sok, sok kömény harcban segítették diadalra vinni a párt, a munkásosztály, a szocializmus építésének ügyét, nagyon nagy terhek voltak és vannak a vállukon és igyekeztek és igyekeznek most is kommunista funkcionáriusokhoz méltóan becsülettel helytállni és megoldani feladataikat. Legtöbbjüket hibáik ellenére — elismerés és megbecsülés illeti áldozatos, lelkes és eredményes jó munkájukért. Éppen ezért meg kell védeni a hibájukat kijavító, kötelességüket becsülettel teljesítő derék elvtársainkat. Minden ellenük irányuló igazságtalan, jogtalan és méltatlan támadást a leghatározottabban vissza kell utasítani. Látni kell, hogy a pártmunkások, állami- és tömegszervezeti funkcionáriusok nagy többségében megvan az őszinte törekvés hibáik leküzdésére. A pártmunkások járnak az élen és példát mutatnak a júliusi határozat végrehajtásában és ehhez a Központi Vezetőségtől kezdve meg kell adni nekik minden támogatást. Előre meg lehet mondani, lesznek egyesek. akikben úgy begyökereztek a rég-, merev, szektás módszereit, hogy őket a párt, a szocialista demokratizmus érdekében — ha bebizonyosul, hogy képtelenek munkájukon változtatni, le kell váltani, természetesen ugyanúgy kell megítélni a jobboldali elhajlást elkövetőket is. Az elmúlt években azt tapasztaltuk, hogy volt bizonyos egyoldalúság a harc vezetésében. Ahol a jobboldali hibák ellen vívtuk a harcot, s közben megerősödött a „baloldali" hiba. hol a baloldali szektáns hibák ellen vívtuk a harcot és akkor megerősödött a jobboldali opportunizmus és egyik a (Folytató* * 2. oldalam)