Délmagyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-254. szám)

1956-10-04 / 234. szám

/ WTZÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! *V SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LAPJA XII. évfolyam, 234. szám Ara: 50 fUlér Csütörtök, 1956. október 4. Mai számunkból: Sajtótájékoztató a Városi Tanácsnál, Olvasóink kérdéseire válaszol a v. b.-elnök (3, oldal) > Egy pohár viz Í3, oldal) NAGYKORUSITAS (M. T.) Mindennapi szóbeszéd a szegedi üzemekben is: miként valósul meg a Központi Vezetőség júliusi határozatának az a része, amely előírja: "A gazdasági élet decentralizálásakor érvényesíteni kell azt az elvet, hogy növelni kell a vezetők önállóságát, a miniszterektől lefelé a gyárigazgatókig, művezetőkig, mérnökökig". Évek óta húzódó, megoldatlan, a termelést akadályozó probléma megszüntetésének a módját tárja fel ez az egy mondat. Igaz, eddig is volt szó az önállóságról, az igazgatói jogkör növeléséről, de a gyakorlatban — valljuk be őszintén — szinte meg volt kötve a vállalatok vezetőinek keze. Az illetékes minisztériumi igazgatóság előre megszabta mit, s mennyit gyártsanak, kinek küldjék az árut, mennyi lehet a létszám, a felhasználható bérkeret; az anyagi érdekeltség háttérbe szorult, nem a vállalat döntött a munkások besorolásáról, az üzem dolgozói legtöbbször nem láttak egy fillért sem a terven felüli nyereségből, a minisztérium hibáját az élüzem cím odaítélésekor nem vették eléggé figyelembe és így tovább. Most arról van szó, hogy ezt az önállótlanságot megszüntetik — nagykorúsítják az üzemeket, lehetőséget adnak a gyárak vezetőinek, a munkásoknak a nagyobb öntevékenységre. A határozat megvalósításának kezdeti jelei máris mutatkoznak. A gyárak vezetői önállóbban hajthatnak végre tervmódosításokat. A nagykorúsítás útján tehát az első lépést megtettük. Tovább menni azonban még nem tudunk: az önállóságról szóló részletes rendelkezés most születik. Az új esztendő viszont rohamléptekkel közeledik, s joggal nyugtalanítja a vállalatok vezetőit például az a kérdés: vajon mit gyártanak jövőre?! Ezért ebben a helyzetben dicsérJtre méltó a Szegedi Kéziszerszámárugyár úgynevezett "partizánkodása". Az elmúlt esztendőben még az első negyedévben sem tudták, hogy mit készítsenek: nem volt munkájuk! Igazgatóságuk később 24 féle cikk gyártását "OiztositoUa" — nat hónapra! Ez azt jelentette hogy minden héten egy új technológiai utasítás-tervet, új szerszámokat kellett készíteniök a gyártáshoz: el lehet képzelni azt a tervteljesítést. (Ez másutt' is minden-évi jelenség volt!) Most, pár héttel ezelőtt "nekivágtak a nagyvilágnak". A Készletező Vállalattól már 1957 félévére szerződésük van. az export termelési kapacitásukat egész évre kimerítették. Sőt most, hogy idejében kezdeményezőleg kezükbe vették jövő évi munkájuk előkészítését, úgy tervezik, hogy néhány gépet beszereznek, 20—30 embert fel« vesznek és ezzel lehetővé válik eddigi termelési tervük 40—50 százalékkal való emelése. íme a példa bizonyítja: úgy kell a nagykorúsítás, mint a falat kenyér. Sok értékes elképzelésük van a szegedi üzemek vezetőinek az önállóságra vonatkozóan. Az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalat dolgozóinak és vezetőinek az a javaslatuk, hogy a minisztérium csak a vállalat akkumulációs tervét, a beruházási keretet, a termelési értéket, a termelékenységi mutatót szabja meg —, a többit, vagyis azt, hogyan old iák meg a feladatokat, bízzák az üzem kollektívájára. Nagy jelentőséget tulajdonítanak ebben az üzemben a vezetők a szakszervezet ellenőrző szerepének. Ügy vélik, a decentralizálás nyomán keletkező nagyobb önállósággal nemcsak a tervek rugalmasabb teljesítését tudják elérni, hanem ezzel egyidejűleg növelik "házon belül" is a dolgozók életszínvonalát. Ugyanis több üzemrészben — ahol még nincs bevezetve — megvalósíthatnák a minőségi bérezést, ha ott maradna a gyárban a meghatározott nyereségen kívül az úgynevezett terven felüli nyereség, s akikor azt a dolgozók — ők küzdöttek meg érte! — megkapnák menynyiségi és minőségi eredményeik alapján. Olyan elgondolás is született az újszeged i gyárban, hogy néhány, nem produktív munkát végző dolgozót hasznos termelési feladatra osztanának és helyükbe olyan dolgozókat vennének fel. akik a jó időben hónapokon át vályogtéglát készítenének, amiket minimális térítés ellenében adnának a családi házat építeni szándékozó gyári munkásoknak. Sőt, a lehetőséghez képest még az építkezésnél is segítenének —, ezzel is enyhítenék a gyár dolgozóinak lakásszükségét: növelnék életszínvonalukat. Sok-sok apró, de eddig lehetetlennek látszó dolgot meg lehetne teremteni a nagykorúsítás után —, persze még nem tudjuk a rendelkezések szerint, mihez lesz lehetőség. Minden bizonnyal a kormány a határozatok meghozatalánál a helyi javaslatokat figyelembe veszi. Természetesen nem arról van szó, hogy most már megengedhető a helyi "önkényes" fizetésemelés, vagy hogy a minisztériumok hagyják békében az üzemeket. s azok annyit termelnek, azt gyártanak, amit akarnak január elseje után, külföldre utaznak és "önállóan" vásárolnak anyagot stb. Az ilyenfajta nagykorúsításból nem kérünk, ennek az önállóságnak maguk a dolgozók és az egész ország érezné kárát. A júliusi határozat egyik bekezdésében meg is állapítja: ". . a termelés központi irányítása, a tervezés központosított módszere változatlanul a gazdaságvezetés fontos elve, mivel a dolgozó tömegek alkotó energiai kibontakozása mellett ebben van a szocialista rendszer egyik legfőbb előnye a kapitalista rendszerrel szemben". Igénylik is a gyárak dolgozói, vezetői, a minisztériumok, igazgatóságok irányítását, de úgy, hogy az minden esetben megfeleljen a vállalat érdekeinek is! Azt várják a felsőbb szervektől, hogy éppen az önálló kezdeményezések megvalósítását segítsék elő és a helyi, kollektív, szakmailag feldolgozott javaslatokat — csak központi kollektív testület bírálja el végső fokon, mert a minisztériumokban egyesek már nagyon sok hibás dolgot csináltak. Pár hónappal ezelőtt a Szegedi Cipőgyárban a leányka-szandál sarka alá nem egész, hanem mintegy ezer kilogramm hulladékanyagot használtak, ami_ kitűnően megfelelt. Ezzel jelentős unyagmeg.akámast ertex. el — a iíiItűk/.térium azonban ezt úgy fogta fel, hogy ezer kilogrammal túllépték az anyagkeretet. Jogosak tehát azok a kívánságok, hogy a decentralizálás után a nagyobb önállóság bevezetésével ilyen estek többet ne forduljanak elő. A központi szerveknek inkább arra kellene a munkát összpontosítania — a Textilművek igazgatója, Tóth László elvtárs véleménye szerint 1—, hogy az anyagellátást az eddiginél sokkai magasabb színvonalra emeljék. Mert — a legújabb tervezetek szerint — hiába írják majd elő 1957-ben a Textilművek számára a félévi gyártmányokat —. ezt valóban csak az országos szükséglet ismeretében tudják felülről meghatározni —, ha viszont csak negyedévenként tudják meg, milyen anyagot kapnak — ha megkapják! Feltétlenül szükséges lenne a textiliparban — ez Szegedet igen erősen érinti — az alapanyagtartalék bevezetése. Erre módot lehet találni például azzal is hogy a külföldi gyapotszerződéseket időben, esetleg vidéki szakemberek segítségével (ez is az önállóság megbecsülése) a szükségletnek megfelelően kössék meg. Azt szeretnék többek között a Textilművek vezetői, hogy a vállalat különböző indokait, érveit, tényszámait mindig figyelembe venné a minisztérium, utasításainak meghozatalánál. Nemrégen is olyan termelési volument állapítottak meg számukra, amit nem lehet teljesíteni, csak úgy, ha újabb másfél gépet kap a gyár, mert nem rendelkeznek olyan nyersanyaggal, amivel a termelékenységet hirtelen, a hibásan megszabott terv teljesítéséhez szükséges magasságra emelnék. A nagykorúsítás nem elszakadást jelent a minisztériumtól, hanem meggondoltabb, tökéletesebb gazdaságvezetést, nagyobb felelősséget, az összhang megteremtését a központi szervek és az önállóbb vállalatok között, hogy minél szélesebben bontakozzon ki a dolgozók alkotó kezdeményezése, a növekvő anyagi szükségletek jobb kielégítésével egyidejűleg. Várjuk mihamrább az ezzel kapcsolatos folyamatban lévő intézkedések meghozatalát. A Minisztertanács határozata a belföldi államkölcsSnokröl A Magyar Közlöny csütörtöki száma közli a Minisztertanács határozatát a belföldi államkölcsönökrú'l. Amint azt Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke az országgyűlésnek már korábban bejelentette, a Minisztertanács a Magyar Dolgozók Párt* ja Központi Vezetőségének javaslatára elhatározta, hogy a dolgozók életszínvonalának további emelése érdekében 1956ban és a következő években államkölesönt nem bocsát ki. Egyidejűleg az államkölcsönökkel járó terhek arányosabb elosztása érdekében a Minisztertanács módosította az államkölesönök visszafizetésének egyes feltételeit és valamennyi államkölcsönre nézve kimondotta, bogv az utolsó sorsolásokat 1974. december 31 napjáig kell megtartani. Ez egyben azt is jelenti, hogy az Ötödik és Hatodik Békekölcsön visszafizetési ideje egy, illetve két évvel rövidebb lett. Az 1956. évre kitűzött sorsolásokat az eredeti terv szerint tartják meg. Az új visszafizetési feltételek szerint a sorsolásokat 1957; .júb'us 1-től kezdik meg újból és valamennyi államkölcsönnek változatlanul évente két sorsolása lesz. A kötvényeket nem cserélik ki, mindenkinek a régi kötvénye marad birtokában. A kamatozó kötvényeket azonban ki kell cserélni és a kötvénytulajdonosok választása szerint helyettük új kamatozó kötvényeket, vagy Hatodik Békekölcsönkötvényeket kaphatnak. A cserét 1957. június 30-ig kell lebonyolítani: A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének közleménye A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége elhatározta, hogy a korábbi évek politikai pereiben ártatlanul elítélt és kivégzett elvtársainknak, akiket a párt Központi Vezetősége már korábban rehabilitált s párttagsági jogukba visszaállított, meg kell adni a munkásmozgalom harcosait, forradalmárait megillető végtiszteletet. Rajk László elvtársat, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő alakját, a Központi Vezetőség, s a Politikai Bizottság volt tagját, Pálffy György altábornagy és Szőnyi Tibor elvtársakat, a Központi Vezetőség volt tagjait és Szalai András élvtársat, a Központi Vezetőség volt osztályvezető helyettesét a Kerepesi úti temetőben, katonai gyászpompával helyezik örök nyugalomra, a munkásmozgalom nagy halottai számára fenntartott sírhelyen. Elvtársainkat a párt saját halottainak tekinti és gondoskodik kegyeletteljes temetésükről. A többi ártatlanul kivégzett és rehabilitált elvtárs temetésére a legközelebbi időben kerül sor. Budapest, 1956. oktőber 3. A MAGYAR DOLGOZÓK PARTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGE A' temetés megrendezésére bizottság alkuit. A Központi Vezetőség, a Politikai Bizottság a temetés megrendezésére az alábbi bizottságot küldte ki: Apró Antal, Bata István, Csébi Lajos, Gáspár Sándor, Kiss Károly, Kovács IstvA», Lukács György, Major Tamás, Marosán György, Mező Imre, Mód Péter, Münnich\ Ferenc, Vég Béla elvtársakat, ü | • 1 t : I1 A temetés megrendezésére kiküldött bizottság közleméménye: Rajk László, Pálffy György, Szőnyi Tibor és Szalai András elvtársakat 1956. október 6-án délután 3 órakor a repesi úti temetőben a munkásmozgalom nagy harcosai részére fenntartott sírhelyen helyezik méltó kegyelettel örök nyugalomra. Az elhunytak ravatalát a Kerepesi úti temetőben állítják feh A párt-, a társadalmi szervek és a dolgozók kegyeletüket az elhánytak ravatalánál 1956. október 6-án 12 és 15 óra között róják le. A népgazdasági ierv teljesítéséről, a bér- és munkaügy egyszerűsítéséről, a magánkisiparosok közületi foglalkoztatásáról és büntetés végrehajtási kérdésekrőt tárgyalt a Minisztertanács iilése A Minisztertanács megvitatta az Országos Tervhivatal elnökének az 1956. évi népgazdasági terv teljesítéséről szóló jelentését. Megállapította, hogy a népgazdasági tervben kitűzőit feladatok közül az ipari termelésre vówai«.o/u ('.(órásokat előrciái> .»tólag túlteljesítjük és a tervezettnél nagyobb mértékű lesz a termelékenység .növelési és az önköltség csökkentési tervek teljesítése is. A munkások és alkalmazottak reáljövedelmének emelkedése előreláthatólag meghaladja a tervelőírásokat: kedvező jelenség, hogy a belkereskedelmi forgalom a tervezettnél jobban, az. előző évhez képest csaknem 10 százalékkal és ezen belül a vegyesipari cikkek forgalma több mint 20 százalékkal női Nem valósulnak meg •= néhány cikk kivételével — a növénytermelésre előírt tervfeladatok. A külkereskedelmi forgalomban előreláthatólag nem fogjuk hiánytalanul megvalósítani a kitűzött célt, de jelentős aktív egyenleget érünk el. A Minisztertanács megvitatta a terv teljesítését hátrányosan befolyásoló tényezők kiküszöbölését szolgáló intézkedéseket. A Minisztertanács az 1957. évi népgazdasági terv jobb megalapozása érdekében mindenekelőtt az anyagellátás megjavítását tartja szűkségesneki Elrendelte; bogy feldolgozó iparágakban a negyedik negyedévben általában csak a tervezett anyagmennyiséget használják fel, kivéve, ha a népgazdaság érdeke feltétlenül megkívánja egyes cikkekből a terv túlteljesítését: A Minisztertanács az anyag és energia helyzet megjavítása érdekében korlátozta a beruházások túlteljesítését, kötelezte a minisztériumokat, hogy a túlszerzödések összegének megfelelően egyes beruházások teljesítését a jövő évre halaszszáki A beruházási tervek túlteljesítése korlátozásainak megfelelően a Kohó- és Gépipari Minisztérium feldolgozó iparának negyedik negyedévi termelését az eredeli tervhez képest mintegy öt százalékkal csökkenteni kell. Ugyanakkor elrendelte a Minisztertanács, bogy az illetékes minisztériumok az év hátralevő hónapjaiban jelentős erőfeszítéseket tegyenek a lakásépítési tervek hiánytalan teljesítése érdekében. 1 A Minisztertanács egyúttal utasította a minisztereket: szerezzenek érvényt azoknak a rendelkezéseknek, amelyek szerint az előírásoknak meg nem felelő minőségű árukat a kereskedelem a termelő vállalatoktól csak csökkentett áron veheti át; és „\ i li.ir.." 'gi renkLuitk megfeleld csökkentett fogyasztói áron értékesítheti; A bér- és munkaügyi tanács javaslata alapján a Minisztertanács határozatot fogadott el egyes bér- és munkaügyi feladatok intézésének egyszerűsítésére. A (határozat értelmében a vállalat igazgatója az üzemi bizottság meghallgatásával a jogszabályokban engedélyezett bérezési formák közül •— a miniszter által előírt irányelveknek megfelelően —1 olyan bérezési formát alkalmazhat, amilyent a főbb gazdasági célkitűzések elérése érdekében szükségesnek tart. A határozat a műszaki dolgozók premizálásánál is nagyobb hatáskört biztosít a vállalatigazgatók számára; A műszaki haladást szolgálja, hogy a határozat az újításokat önkéntesen alkalmazó dolgozók részére háramhónapos normakedvezménv bevezetését teszi lehetővé. Néhány olyan munkaügyi kérdés eldöntésére, amelyeket eddig a Minisztertanácsnak kellett jóváhagynia, a miniszterek kaptak felhatalmazást. A határozat végrehaitásáról a miniszterek a szakszervezetekkel együttesen intézkednek. A határozat szövegét a későbbiekben a sajtó teljes egészében közli. A Minisztertanács tárgyalt a magánkisiparosok és magánosok közületi foglalkoztatásáról. Határozatot hozott, amellyel lényegesen enyhítette a korábbi korlátozó intézkedéseket és az eddiginél nagyobb lehetőséget biztosit magánkisiparosak és magánosok közületi foglalkoztatására. • j A határozat értelmében állami szerv (intézménv. intézet, vállalat) társadalmi szervezet. földművesszövetkezet és kisipari szövetkezet tízeaer forintig terjedő kiadás esetén a gazdálkodó szerv vezetőiének engedélyével, tízezer forintot meghaladó kiadás esetén pedig ötvenezer forintig terjedően felügyeleti szerv engedélyével vehet igénybe magánkisi párost, magánost. A Minisztertanács tárgyalt a büntetésvégrehaitási szervek helyzetéről. Megállapította. hogy a büntetésvégrehajtás — amely 1952. óta a belügyminiszter felügyelete alá tartozik — az 1953. júniusi határozat éta jelentős eredményeket ért el a szocialista törvényesség megszilárdításában; De még mindig nem kielégítő a fejlődés az elítéltekkel való bánásmódban, a nevelési módszerek tudományos kidolgozásában és azok gyakorlati érvényest tésében. A Minisztertanács határozata megszünteti azt az állapotot, hogy a nyomozó szervek és a büntetésvégrehaitási szervek ugyanazon főfelügyelet alá tartozzanak; elrendeli, hogy a büntetésvégrehajtáe felügyelete 1957. január 1-től az ieazságügyminiszter hatáskörébe tartozzék. A Minisztertanács egyben a feltételes szabadságra bocsátás és a büntetés félbeszakítás jogkörét is átruházza az igazságügyminiszterre. Az HDP Központi Vezetőségének üdvözlő távirata Ottó Kuusinen születésnapja alkalmából KEDVES KUUSINEN ELVTÁRS! Engedje meg, hogy a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és az egész magyar dolgozó nép nevében forró szeretette! köszöntsük önt, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő, régi harcosát, 75. születésnapja alkalmából. Teljes szívből kívánjuk, hogy még sok, sok éven át, erőben, egészségben munkálkodjék a Szovjetuniónak és népeinek boldog jövőjéért, a nemzetek közötti baráti kapcsolatok elmélyítéséért, a világ békéjének megőrzéséért. Forró kommunista üdvözlettel: A MAGYAR DOLGOZÓK PARTJÁNAK KÖZPONTI VEZETŐSÉGE