Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-23 / 225. szám

' Vasárnap, 1956. szcpt. 23. 5 DELM1GYQR0RSZAG OLVASSA AKI AKARJA Á rák és az élelmiszerek Régóta igyekeznek bizonyos élemiszereket felelőssé tenni a rík keletkezéséért, anélkül, hogy megvádolt élelmicikkek erről tehetnének. Semmi bizonyosat nem tudunk erről a kérdésről és mégis vannalk mindig• ismét és ismét támaszpontok, amelyek ezt a gyanút nem éppen alaptalannak tüntetik fel. Miért betegedik meg például oly súk ember gyomor- és bélrákban? A férfiaknál előforduló rákos megbetegedéseknek csaíknem a fele az emésztő szervekre esik. De ez csak nálunk van így, vagyis Európa, Észak-Amerika civilizált országaiban és — milyen különös — Kínában is, míg a malájoknál vagy a hinduknál, tehát olyan népéknél, amelyek főleg növényi táplálékokból élnek, ritkán fordul elő gyomorrák. A GYOMORRAKOT A CIVILIZÁCIÓ OKOZZA? ügy tűnik fel tehát, mintha a gyomorrák civilizációs jelenség lenne, amely táplálkozásunk módjával összefüggésben áll. Természetesen azonban nem maga az élelmiszer idézi elő a rosszindulatú betegséget, hiszen nagyjában-egészében mindenütt azt eszik, amit az illető vidéken a talaj és a klíma termel. De a civilizált embereknél az élelem elkészítése egészen másképp történik. Es a jótékony tűz, amely a civilizált embernél a táplálék elkészítését megHcönnyíti lehet talán az oka annak, hogy a főzési és sütési eljárás során az élelmiszer megváltozik és igy idézi elő esetleg a rákot. Ez éppen ezért évek óta vitatott rákprobléma és főleg a zsiradékot vették gyanúba, hogy az elkészítés, tehát a főzés és sütés révén olyan anyagokat termelnek ki, amelyeket rákokozóknák lehet nevezni. De tegyük nyomban hozzá, hogy mindez régóta felmerülő gyanú, amit azonban egyáltalában nem tudták eddig oeigazolni. Mégis fontosnak látszik, hogy ezzel foglalkozzunk, mert bizony következtetéseket lehet levonni, A SVTES ÜTJAN MEGVÁLTOZOTT ZSIRADÉK A zsiradékdk mindenesetre akkor, amikor azokat levegőn, tehát oxigén hozzáadásával hevítik, jelentékenyen és félreismerhetetlenül megváltoznak. A rákkutatók újabban rámutattak, hogy a zsiradék felmelegítése során epoxyde keletkezik és ez gyakorolhat bizonyos körülmények között veszélyes kihatást. Még teljesen hiányoznak a bizonyítékok ami nézve, hogy valóban az epoxydok lennének a bűnösök, de mégis legalább kísérleteket tettek arra, hogy a sütés és főzés útján előálló epoxydok mennyiségét megállapítsák. Ennék során azt is megvizsgálták, milyen hőfok keletkezik tulajdonképpen a sütésnél és főzésnél. Minden háziasszony ezerszer és ezerszer1 állott már a tűzhelynél, sütött és főzött, de azon természetesen sohasem törte a fejét, milyen magas is az a hőfok, amelynél a lábasban a zsír sisteregni szokott. Ujabban azonban ezt rendszeresen megvizsgálták és a következő eredményre jutottak: a hőfok 130 és 190 celzius fők között váltakozik, attól függő en, hogy milyen tárgyról van szó. Egy halfilé megsütésénél elég 130 fok, egy szeletnél 160 fok, sőt ennél i» több, ha fánkot sütünk, fel kell menni 170 fokra is. Ezek a számúk fontosaik, mert megfelelnek a konyhákban mutatkozó körülményeknek, viszont a konyhai kísérleteknél túlmagas hőfúkot fejlesztenek ki, 300—350 fokot, amely a gyakorlat szempontjából túlzott eljárás, FIGYELMEZTETÉS A HÁZIASSZONYOK SZAMARA Kiderült továbbá az is, hogy annál több gyanúba fogott epoxyden keletkezik, mennél magasabb a tűzhely hőfoka, amelyen a zsírt hevítik. Vegyük a disznózsírt, amelyet 180 celzius fokra szoktak felmelegíteni, 90 perc után az epoxydtartalma kitesz egy százalékot, három nap után — ez természetesen csak kísérlet — csáknem négy százalékot. Vajzsiradéknál a megfelelő számúk kisebbék, vagyis másfél és két és fél százalék. De e szerint a vajzsiradék használatát előnyben kellene részesíteni, A növényi zsiradéknál a számok a következők: ha a palmint 170 fokra hevítik, úgy 90 perc elteltével az epodyx tartalom 0.22% és három nap múlva 1.36%. Olívaolajnál a számok magasabbak, sőt magasabbak, mint a disznózsírnál, ha ezt 170 fokra hevítik. Ezek a számok és megállapítások természetesen önmagukban semmit nem mondanak, de mindenesetre figyelmeztetnék hogy a zsirt, ha egyszer már sütésre használták, nem szabad eltenni, hogy legközelebb újra süssenek vele. Hátha ez csakugyan hibás takarékoskodás és ebből csakugyan ártalmas anyagok keletkeznek, amelyek az egészségre károsak, ami mellett azért nem kell mindjárt rákra gondolni. Ahol a déli országrész létesítményeinek tervei készülnek Hírt ad az újság arról, hogy lakóházak épülnek, gyárak, iskolák, új csatornák, utak létesülnek. Dicsérjük a kiváló munkásokat, elma • rasztaljuk a hibák elkövetőit. Azonban ritkán esik szó a létesítmények tervezőiről, az építészekről, akik bizony sokszor éjszakákon át törik a fejüket, amíg „megálmodják" az új ház, vagy üzem körvonalait. Róluk és néhány problémájukról szól ez az írás. Mit csinálnak a szegedi épíiéssek? A Klauzál téri Tervező Irodában nagy asztalok, rajzpapírok, körzők, vonalzók, írószerek sokasága fölé hajló fehérköpenyes mérnökök, szerkesztők, rajzolók, technikusok dolgoznak. Komoly, nagy felkészültséget igénylő munkát végeznek, hisz még a típuslakásokból álló házak terveinek elkészítésénél is nagyon sok mindent figyelembe kell venni: a közművesítés előfeltételeit, az épület elhelyezését, a beépítés módjának megválasztását, a homlokzat kialakítását, a helyi igényeket, az anyag-, vagy a munkaszervezés lehetőségeit. Minden létesítménynek van egy vezető építésze, akinek irányításával készítik az építkezés költségvetését, a statikai tervet, a víz, villany, fűtés, közművesítés terveit stb., s mindent a legrészletesebben. Fontos feladatot végeznek a geológuscsoport tagjai, az organizátorok, az árelemzők is. Az iroda mintegy 100 műszaki értelmiségi dolgozója a második ötéves terv számos jelentős beruházását tervezi. Az I. számú műteremben Szeged, Szolnok, Baja, Békéscsaba, Jászberény, Kecskemét és a déli országrész többi városai lakóházainak tervei készülnek. A Il.-ban: iskolák és főleg ipari épületek, a III.ban pedig valamennyi létesítmény közművesítésének — utak, iparvágányok, víz- é? csatornázási munkák, tereprendezések — terveivel foglalkoznak. Az építkezésnek először a vázlattervét készítik el, jóváhagyás végett. Aztán a műszaki tervet, amelynek alapján a kivitelezési szerződéseket megkötik, majd pedig a kiviteli és részlettervet: ennek ismeretében építkeznek. Vajon szükség van-e erre a sokféle tervre minden egyes építkezéshez? Költségcsökkentés és — negyszerűsítési" utasítás Nincsen. Maguk a tervezők is úgy látták, hogy lehet egyszerűsíteni. Javaslataik nyomán az Építésügyi Minisztérium rendeletet hozott, hogy a jövőben a nagyobb beruházásoknál két, a ki sebb munkáknál egy ütemben végezzék a tervezést az eddigi három helyett. Ez kölségcsökkentést és időmegtakarítást is jelent. (Kár, hogy csak 1957. január 1ével vezetik be.) Az arány • talanul magas geodéziai és mélyépítési tervezési dijakat szintén országosan leszállítják. Néhány nélkülözhető tervmüvelet elhagyásé val, vagy a kivitelező hatáskörébe utalásával is csökkentik a költséget. A tervezők egyéni felelősségének és tervezői szabadságának széleskörű növelésével pedig nemcsak a tervezett építmények jobb minőségét, szépségét, használhatóságát, gazdaságosságát biztosítják, hanem mindez a tudás és tehetség szabadabb érvényesülését, jobb megbecsülését, a tervezői munka termelékenységét is jelentősen növelni fogja, s a tervezési díj 25—30 százalékos csökkentését eredményezheti. A gazdaságosabb, gyorsabb tervezés szoros összefüggésben van az építőipar jobb munkájával, költségeinek alakulásával, életszínvonalunkkal is. A Tervező Iroda dolgozói és vezetői a maguk kezdeményezéséből is több egyszerűsítést vezettek be munkahelyükön. Viszont nem értik és bírálják az Építésügyi Minisztérium legutóbbi „egyszerűsítési" utasításét, amely a tervezési költségek csökkentését célozza. Esze rint: „A beruházások élőké* szítéséhez tartozó gazdasági, vagy kutató munkát, programok készítését, kiinduló adatok megállapítását tervező vállalatok nem végezhetnek" (csak kivételesen, külön engedéllyel). Véleményük szerint a beruházók és a hatóságok távolról sem rendelkeznek olyan műszaki erővel, amely a létesítmények alapos előkészítését az összes kutató, tanulmányozó és előkészítő munkát el tudná végezné. Ez a rendelet az építkezéseknek már az indulását dezorganizálja és megsokszorozza a rosszul, hiányosan, szakszerűtlenül előkészített beruházásokból eddig is elszenvedett óriási népgazdasági károsodást. Jogos panaszok Persze, nemcsak az a baj, hogy egyes rendelkezések bizonyos mértékig megkötik a Tervező Irodát: bizony sokszor jogos panasz hangzik a szegedi építészekre, tervezőkre. Nemrégiben például Kecskeméten egy többemeletes lakóépületnek lapostetőt terveztek, — holott vá rosképi szempontból magas tetőt kellett volna. Emiatt utótervezésre, — és több kiadásra lett szükség. Egyik iskolában rosszul tervezték meg a cserépkályha beállítását: a statikus és a gépész nem egyeztette össze tervezését, — át kellett építeni a cserépkályhát. Szóval, az ilyen gondatlanságok — és más tervezési hibák — is drágítják az építkezéseket: a Szegedi Tervező Iroda dolgozóitői is még igényesebb, egyöntetűbb munkát várnak az építőmunkások és az építtető vállalatok. Kitűnő eredmények Meg kell azonban állapítani, hogy az elmúlt évek alatt rendkívül sokat fejlődött a szegedi iroda, és jó munkát végeztek az ott dolgozó építészek. Ezt a ta • vasszal rendezett kiállításuk is ékesen bizonyította. Nemrégiben Borvendég Béla fiatal építész, az iroda „kiváló dolgozója", a csongrádi iskola terveit merészen, új módon készítette el: pavilonos tantermi szárnyakkai, önálló kis tanuló udvarokkal oldotta meg az épülete1.. Ez az új iskola minden bizonnyal jelentős előnyöket nyújt majd a régi típusú iskolaépületekkel szemben Ulrich Ferenc, az I. műterem vezető építésze, Magyarország tíz évének építészeti kiállítását rendező és kísérő delegáció tagjaként a napokban Lengyelországba utazott. Az iroda dolgozói közül többen jártak már építészeti tapasztalatcse rén külföldön. Tizenöten — akiknek nem volt megfeleli szakképzettségük — elvégezték az építőipari technikum esti tagozatát, kettő közülüK jelenleg mint a műegyetem levelező hallgatója tanul tovább. Elnyerték már az élüzem címet is — amely meglehetősen nehéz a tervező irodáknál! Megbízható, körültekintő munkájuk nyomán több minisztérium ragaszkodik az 6 tervezésük*' höz, területükön kívül is: például a Budapesti Írószergyár építési tervei is itt készülnek. Számos élelmiszeripari tervezést készítenek a műtermekben, ahol már szemmel is látni, mi mind*n létesül majd az elkövetkezendő években: Békéscsabán új gimnázium, Csongrádon 500 férőhelyes mozi, Szentesen új fémárugyár. Baján nagy mosoda, bővítik a gőzfürdőt és az újszegedi partfürdőt, a Szegedi Vasöntödét, rekonstruálják a Szegedi Kenderfonógyárat, 28 millió forintos bertiházáii költséggel, stb., stb. Nincs hely Az építkezések rohamos növekedése, az új ötéves terv feladatai feltétlenül megkívánják, hogy bővítsék a Tervező Irodát. Az egyetemről, a technikumokból kikerülő fiatal szakembereket az iroda túlzsúfolsága miatt nem tudják hová elhelyezni. Pedig az előre való dolgozás sürgős, a mupka szaporodik, — jelenleg hónapokat kell várni egyes tervrajzokra, s ez ugyancsak drágítja az építkezéseket, akadályozza a kivitelezést — és a tervrajzhiány miatt egyes építkezések elmaradnak, kitolódnak. Segítsen a Városi Tanács az iroda bővítésének megoldásában. Megéri: a tervezők jobb, gyorsabb, kulturáltabb munkája nyomán javul az építőipar helyzete, — mindannyiunk életszínvonala. Markovits Tibor ülést tarlót! nz országgyűlés jogi bizottsága Az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága szombaton ülést tartott. A bizottság meghallgatta Molnár Erik igazságügyminiszter tájékoztatóját H legfontosabb törvényelőkészítő munkálatokról. A készülő törvényjavaslatok közül már az országgyűlés legközelebbi ülésszakán napirendre kerül az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényjavaslat. Ugyancsak a legközelebbi ülésszak elé kerül a polgári és a büntető peres eljárás módosításáról szóló javaslat. A polgári eljárás módosításában egyebek közt lényeges az a rendelkezés, amely egyszerűsíti a házasság felbontására irányuló eljárást. Az igazságügyminiszter tájékoztatta a bizottságot több, már készülő törvényjavaslatról is. Ezeket részben az országgyűlés következő ülésszakain tárgyalják. Ilyenek például a választójogi törvény, valamint a Munka Törvénykönyvének és az állampolgársági törvénynek reformja, részben pedig egy hosszabb lejáratú, ötéves törvényelőkészítő munka részei. Végül a bizottság foglalkozott az országgyűlés legközelebbi ülésszaka elé kerülő területrendezési törvényjavaslat kérdésével ls és elhatározta, hogy a javaslatot egész terjedelmében á, minden részletében alaposan és megfelelő időben megvitatja. AZ INDISZKRÉT KUTYA a fiam harmadik elemista. ** Esténként gyakran mesél osztálytársairól, s tőle tudom, hogy a kis Tormás első tanuló, de rossz, mint a tűz. Társai félnek tőle, mert ugrik nékik, mint a tigris. Rendszerint — nem íudni miért — ő a hetes, ami azt jelenti, hogy a tanár bácsi távollétében rettegett hatalma van a tanteremben. Szóval mindig azt hallom, hogy a kis Tormás így, a kis Tormás úgy. Annak lehet verekedni az utcán, annak senki se mer szólni, mert akkor esihi-puhi a legközelebbi alkalommal. A kis Tormás nem tűri a bírálatot. A minap, ahogy haza érek, Fábri van ott nálunk és panaszkodik a fiamnak. Azt szipogja, hogy a kis Tormás Napk özbo n A kis Tormás elől iszkolt be mihozzánk, s nem mer haza menni, mert a könyvesboltnál leselcszik rá. Elég hosszú és elég agyas gyerek ez a Fábri, sehogy se értem, hogyan félhet a kis Tormástól ennyire, aki állítólag ákkora, mint az öklöm. A gyerék, mintha kitalálná gondolatom, nekem kezdi magyarázni az előszoba ajtóban. — Bácsi kérem, tetszik tudni, nem ijednék én meg a kis mitugrásztól, de bandája van néki, aztán ha én egyet ütök, ők... Nem mondhatja tovább. Egy nyékkenés. A kis Tormás mint egy bősz hörcsög ront neki Fábrinak. Azt sem tudom, honnan termett elő hirtelen, alig látszik ki a földből a tökmagjankó, de boxoljn amazt csepp ökleivel veszettül, agyba-főbe— Árulkodsz? Nesze! Kell-c még? Nesze! Fábri csak kapkodja a lejét, a könyökét, védekezne ha tudna, s pillanatok alatt már piroslik is az orra vére. A kis Tormásnak azonban ez se elég, tovább csépeli ott az ajtóban, míg amannak el mm törik a mécsese. Akkor aztán usgyi, eltűni]\ mint a kámfor. Csak Fábri bömbölése hallatszik. Huszonöt esztendeje én is így bömböltem egyszer, mert a legkisebb osztálytársam visszaélt jámbor természetemmel. De aztán meglestem, elkaptam és úgy belevertem a fejét egy téglarakásba, hogy kis híján ott maradt. Húzd meg magad kis Tormás! N. h Mr. Wood, az erős jellemű hitszónok — a legjobb férj és apa, „A jó erkölcsök istápolóinak egyesülete" elnöke, az Amerikai Egyesült Államok hűséges állampolgára — kitűnő hazafi volt, s egyúttal fegyvergyári részvények tulajdonosa. Ma is, — mint rendszerint mindennap — kezébe vette a „Chicago News"-t, ezt a nagyszerű, régi vágású újságot. Először persze megnézte a fegyvergyári részvények árfolyamát és miután megnyugtatta jámbor lelkét, rövid fohászt suttogtak ajkai. Aztán elmerült a hirdetések olvasásába. Egyszerre felugrott, magához hívta helyettesét, Mr. Frank segédprédikátort és a következő szavakkal fordult hozzá: „Ugyebár önnek jis az a véleménye, hogy Hektor, a kutyám felettébb intelligens állat?'' — Kétség sem fér hozzá, Mr. Wood. csodála'osan okos állat. Kár, hogy nem tud beszélni • . i — Fog. beszélni! — mondta lelkesen Mr. Wood és odanyújtotta helyettesének a következő szövegű hirdetést: .,Taníttassa kutyáját beszélni! Három hónap leforgása alatt minden okos kutyát megtanítok beszélni. Mr. Fohs professzor, a kutyanyelv okleveles tanára. Előleg 100 dollár, tandíj 400 dollár! Fizetés csak teljes siker esetén! Eredménytelenség esetén a pénzt visszafizetem! Mr. Fohs professzor, Chicago. News Fink Street 543-42. Telefon: 76. Main 5430". — Mr. Frank — fordult most Mr. Wood lelkendezve helyetteséhez — üljön vonatra és utazzék el a kutyámmal Chicagóba. Három liónap múlva Hektor beszélni fog! — De mire való ez, Mr. Wood — kérdezte a segéd-prédikátor. — Képzelje el, hogyan fogják híveink imaházunkat ostromolni, ha tudomásukra hozzuk, hogy x•asámap a néma állat is felülmúlhatatlan kultúránkról fog beszélni. .. Es a jámbor Mr. Wood szeme valósággal szikrázott. Mr. Frank a fő hitszónok alázatos helyettese volt és maga is jó amerikai hazafi. Zsebrevágta a 100 dollárt és a Helitorral eeyütt x-onatra szállt. Az első állomáson egy jól irányzott lábmozdulattal kirúgta a kutyát a vonatból. Mr. Frank egy bárban töltött el egey ájtatos, de némileg tarka estét, majd xússzatért csendes városkájába, M. Woodnak alázatosan jelentette, hogy három hónap múlva hazahozza llektort, s időközben a kutya megtanul beszélni. Így történt, hogy három hétnap médva a segédprédikátor — zsebében a 400 dolléír tandíjjal — elutazott Ilektorért..; Méisnap M. Wood, x'alamínl felesége és két gyermeke a híx'ők közössége — mintegy 200 lélelt —, várakozott a x'asúlállomáson arra a vonatra, amelyen llehtornak, a beszélő llchtorrjik kellett érkeznie. A vonat befutott, fütyült, s egii percnyi állás után lovábbrobogott. A vér megfagyott Mr. Wood rrc'bcn. Mr. Frank egyedül szállt kí a x-onatból, Hektor nélkül! — Hol x>an Hektor — ordított dühösen Mr. Wood. — Jöjjön közelebb, Mr, Wood! Halkan megmondom önnek! — Miért akarja halkan mondani? Nekem nincsenek titkaim — sem Isten, sem ember előtt! Tudni akarom, hol van Hektor! — Éppen ezt szeretném önnek halkan megmondani, Mr* Wood.. * A jámbor, becsületes hitszónok egy sarokba húzódott Mrj Frankkal. — Mr. Wood. Hektor nagyszerűen megtanult beszélni! — Aklior miért nem hozta magával? — Mert valóban megtanult beszélni! — Nem értem önt, Mr> Frank.. •, — Hektor x-alóban bámulatasan intelligens éillat. Erre csak most jöttem rét igazán. Amint megérkeztem Mr. Fokshoz, Hektár tüstént megismert és kissé idegen hangsúllyal, dc teljesen érthetően igy szólt hozzám: „Watt. Wau. Wau do you do, Mr. Iranh?" — Es mégsem hozta magával? — Nem. A következő mondatban ugyanis megkérdezi:.: Mondja csal: Mr. Frank, a gazdámnak, Mr. Woodnak, még mindig Miss Clarkkel van viszonya, vagy már a csodálatos Miss Scott-nál tart? — Hát elhozhattam X'olna ilyen körülmények között? Pletykázó vénasszony lett belőle! Ezt aztán belátta „A jó erkölcsök istápolóinak egyesülele" elnöke is. Fordította: Temesvári Andor a „Das heilere Buch" nyomán