Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-21 / 223. szám

W1LAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK1 r -/röFn VAROS ÉS A S/RG^OI IARAS ooTOOTOfNAR I AP.tA XII. évfolyam 223. szám Ara: 50 fillér Mai tzámtmkból: Eisenhower megtartotta első választási beszédét (2. oldal) Szükség van-e a Hétköznapokra? Elit és kollégium (2. oldal) (4, oldal) Péntek, 1953. szeptember 21. A törvényesség legfőbb őre a nép A szabad ember nem tűrheti a kiszol­gáltatottság érzését. Érzésem szerint ez az a gondolat, amelv kiinduló pontja lehet ennek a szocialista törvényességgel és de­mokratizmussal foglalkozó elmefuttatás­nak, és amely elég magvas ahhoz, hogv egy vezércikk élén szerepeljen. Ez a gondo­lat magábafoglalja a társadalomban élő egyén személyes szabadságáról alkotott né­zeteink. a szabad egyénekből alakult tár­sadalom törvényességéről vallott elképze­léseink, szocialista humanizmusunk, de­mokratizmusunk és törvényességünk egyik lényeges jegyét. Mi ez a lényeges iegy. mi hámoziható ki ebből a gondolatból? Az elmúlt évek napvilágra került .libái. B törvényesség és a demokratizmus testén ütött súlyos sebeik komolv következtetések levonására köteleznek bennünket. Hiszen ma már tartozunk azzal az őszinteséggel önmagunknak, hogv szemrebbenés nélkül bevalljuk: ezek a bűnök névi demokratikus rendürík alapjait veszélyeztették. Szűklátó­körű, marxista—leninista világnézetünket csak dogmaként valló, a magyar néppel szemben bizalmatlan, fontos politikai és állami poziciókat betöltő személyek ellent­mondást és kritikát ncm tűrő tevékeny­isége folytán s az ebben a működő bü­rokratikusán és szolgaian intézendő szer­vek intézkedéseinek eredményeként megin­igott a tömegek bizalma a Párt napi poli­tikája iránt, alkotó és kezdeményező kész­/ségük, politikai aktivitásuk visszahúzódott, jinint csiga a házába. Olyan káros szellem (alakult Tci, amely a névét közömbössé tette (f már-már elfordította az öt. képviselő ha­lfalomtól, amelynek ezáltal meggyönaítette t tömegbázisát. Ez a helyzet a szocializ­ust építő államokról alkotott lenini el­képzelésekkel egyáltalán nem férhetett $ssze. Ebben a légkörben korántsem a tör­vényellenes és antidemokratikus, nem egv­fczer pedig terrorisztikus példát statuáló intézkedések védték meg eredményeinket 4- amelyek miatt épp a legutóbbi hetekben fcártak ki a pártból és fosztották meg rang­juktól magas állású katonai, és államvé­delmi tiszteket is —. hanem az a tudat, hogy népi demokratiku: államrendünk nor­mái biztosíthatnak csak a magyar történe­lem során tapasztalt rendszereknél sokkal előnyösebb, sőt egyedül elfogadható élet­feltételeket népünknek a mai világban. Ép­pen ez a tudat fokozta a magvar népben azt a kívánságot, hogy érvényt is szerez­zünk ezeknek a normáknak minden terü­leten. És ennék a közszellemnek a felisme­rése jutott diadalra a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének júliusi ha­tározatában. amely ezért megnyitotta a név bizalmának helyreállításához s ennek alap­ján az új népi egység kialakulásához ve­tető utat. Ennek a történészi tárgyilagossággal és a szemtanú szavával is izgalmasnak nevez­hető, gyakran veszélyes játékokba bocsát­kozó politikai időszaknak most már nyu­godtan és kellő megfontolással leszűrhető az emberi és társadalmi szabadságra vo­natkozó nagy tanulsága. Ez a tanulság így hangzik: valóban szabad társadalom csa'k szabad egyéneken nyugodhat szilárdon. Ekkor azonban nem kizárólag az állampol­gároknak Alkotmányunkban és törvénye­inkben szentesített személyi szabadságra gondolunk. Hiszen ezek a szabadságjogok eddig is biztosítva voltak államrendünk e fontos okmányaiban és mégis számtalan­szor különféle módon megsértették őket. Éppen e jogok biztosítása és érvényben tartása, érdekében is arra a lelki felszaba­dultságra hivatkoznám, amelyet cmtudat­naik neveznek. Ez a szó elég patinás már és nem egyszer kellemetlen mellékízekeí hagy az emberek szájában, hiszen annvit hangoztatták őket s annyiféle értelemben az elmúlt évek során, hogy szinte a cso­dával határos, ha nem kopott el. Ez súlyos kár lenne, mert talán sosem volt olvan nagy szükség a felszabadult emberi öntu­datra, mint ma s mostantól kezdve. Mit is értek én jelen pillanatban ezen a fogal­mon? A szabad embernek azt a természe­téből következő bátor és önérzetes állás­foglalását, hogy nem tűri el sem önmagá­val, sem másokikai szemben a törvényte­lenséget és tüstént szót emel ellene, hogy megköveteli sajátmaga és polgártársai szá­mára az Alkotmányunkban és törvényeink­ben biztosított demokratikus jogokat, va­lamint az emberséges bánásmódot és han­got. Ugyanakkor tudja és teljesíti köteles­ségeit is, egyenjogú ellenszolgáltatásként. Ezek a fő vonások is csak ígv együttesen teremtik meg a szabad egyének öntudatát. amely előfeltétele annak, hogy a társada­lom a törvényesen biztosított szabadság io­gok szerint, valóban demokratikus körül­mények között élhessen humanizmusunk szellemében. Mindez — hangsúlyozom — előfeltétel. Hiszen az forog kockán, hogy folytonosan tovább haladunk-e a júliusi párthatározat­tal megnyitott úton, vagy egyesek félre­fordíják szekerürúk rúdját. Ennnek a ve­szélynek a lehetősége természetesen fönn­áll, még gyakran érezhető visszahúzó szán­dék, akadályozó tett a legalacsonyabb ta­nácsi, állami és pártszervektől kezdve. És az elővigyázatos, harcra kész öntudat an­nál szükségesebb, mert az akadékoskodok nem nyílt arccal és nyílt módszerekkel vet­nek gáncsot. Világos, hogyha egységről be­szélünk, akkor csak olyan egységről lehet szó, amely kizárja napról-napra azokat, aikik erről az új útról letéríteni, vagy ezen visszakoztatni szándékoznak bennüriket a dolgozó nép és népi demokratikus állam­rendünk anyagi és erkölcsi kárára. Az elő­vigyázatosság sohasem ért, de most egye­nesen nélkülözhetetlen. Ha leszűrtük az eltelt esztendők hibái­ból ezeket a tanulságokat, ha levontuk a júliusi határozat óta eltelt hónapok elő­relépéseiből, rejtett huzavonáiból és pro­blémáiból ezeket a következtetéséket, va jon milyen feladatok, saját érdekünkben mi­lyen kötelességek várnak ránk? Az első — melyhez következetesen elju­tottunk már — az egyén öntudatának, ge­rincességének, az igazságért való kérlelhe­tetlen és bátor küzdelmének a követelmé­nye. Ebből következik a társadalom — mint a szabad egyének társulása — aktivitásá­nak politikai követelménye. Csak a társa­dalom mindent éber figyelemmel kísérő s állandóan beavatkozásra kész aktivitása nyújthat kellő garanciát arra, hogy min­den ellenállást elsöpörve megállíthatatla­nul haladunk előre az új úton, hogy nem kerühet sor újabb törvénysértésekre, vagy a szocialista demokratizmus újabb megsér­téseire, hogy nem ragadnak kezükbe fon­tos pozíciókat, olyan szektás és a marxiz­must dogmatikus módon felfogó személyek ismét, akik miatt népünlk bizalma megren­dült, akik miatt kommunisták és párton­kívüliék sökan ártatlanul szabadságukat, sőt életüket vesztették, hogy politikai sze­mélyek körül nem alakulhat ki még a be­csületes és jószándékú, a néphez hű embe­reket is elvakító személyi kultusz. Hiszen a törvény, a törvényesség és a demokra­tizmus legfőbb őre a népii demokratikus államban maga a nép lehet. A társadalom­nak kell saját érdekében őrködni törvényei betartásán, ennek érdekében újabb bizto­sítékot nyújtó törvények alkotásán és a hozzá hű személyek kiválasztásán, vagy a visszahúzók, a haladást fékezdk eltávo­lításán. Avagy biztosítható-e más körülmények között maradandóan rendszerünk alapel­veinek érvényesítése népünk s jövőnk ér­dekében, biztonságban lehetünk-e a szocia­lista törvényesség és demokratizmus sért­hetetlenségét illetően, nem érhet-e bennün­ket életünk valamelyik területén meglepe­tés a szocialista humanizmus ellen? Mindez az emberek bátor, következetes és szilárd fellépésén és egységén múlik, ettől pedig nemzetünk jövője függ. A hofitársait fel­rázó költőnek. Berzsenyi Dánielnek, ki így serkentette népét: „Ébreszd fel alvó nem­zeti lelkedet", ma inkább érvényesek, mint száz év előtt a Magyarokhoz címzett sorai arról, hogy: „Szabad nép tesz csuda dol­gokat". NÉMETH FERENC Móralialmon zö deli as őszi árpa Csongrád megye nagy részén az elmúlt napokban 10—14 mil­| liméteres csapadék hullott. Ez­zel különösen azok a termelő­szöveikezetek és dolgozó parasz­tok jártak jól, akik már elve­tették nz őszi árpát. Így a mó­rahalmi Vörös Október Termelő­szövetkezet, amely az elmúlt évek tapasztalatain okulva most is idejében megkezdte az őszi munkákat, már kelő vetéssel di­csekedhet. A tsz 8 holdas táblá­ján a kedvező meleg időjárás és az elégséges csapadék hatására szépen zöldell az egyenletesen kelt őszi árpavetcs. A megyében egyébként felké­szültek már a búza vetésére is. A gépállomások a betakarítást elsősorban azokon a földeken végzik, ahová őszi vetés kerül. A termelési bizottságok falu­gyűléseken ismertették a legfon­tosabb feladatokat. A Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság több mint 20 000 mázsa kenyérgabo­na jís 2700 mázsa őszi árpa ve­tőmagot bocsát a dolgozó pa­rasztság rendelkezésére. Ezáltal mintegy 23 000 holdon frissítik fel a vetőmagot. Miről irion a Délmagyarország? Ma délután ankétot tart a szerkesztőség Olvasóink, levelezőink kft­résére szerkesztőségünk a jö­vőben minden pén.eken uflft után megbeszélést tart Ma. szeptember 21-én, pén­teken délután 5 órakor tart­juk második megbeszé ésiin­ket a szerkesztőség klubhe­lyiségében (Lenin utca 11. I. emelet). Kérjük lapunk olva­sóit, levelezőit, jöjjenek ei az ankétra, mondják el vé'emé­nyüket a lap munkájáról és javaslataikat. —­Ujrendszerű Iégelzárő szalag gyártását kezdik meg a Bogtechnikai Vállalatnál Egy nagyon kézenfekvő, nagyon egyszerű újítás is több haszonnal járhat, mint azt első pillanatra gondolná az ember. A Fogtechnikai Vállalat egyik műszerésze, Rónyai Balázs új rendszerű légelzáró szalag alkalmazását és gyártási folyamatát dol­gozta ki. Végtelenül egysze­rű az egész — hulladék le­mezből ós hulladék gumiból minden különösebb szakérte? lem nélkül előállítható, csu­pán néhány egyszerű, de praktikus és kis költségen megépíthető gép kell ipari előállításához — és munká­sok. Az ajtó- és ablakszélekre szerelhető légelzáró szalag nagyon jól zár — amint ezt a Il-es Kórház gyermekosztá lyán történt alkalmazása iga­zolja. Huzatmentessé teszi a helyiségeket, jncgakadá­lyozza a télen, fűtés köz­ben ncm kívánatos levegő­áramlást és a külső szeny­nyeződest is lehetetlenné teszi. Ezért különösen az egészség­ügyi intézmények részére nagyon alkalmasnak kínálko­zik. De hivatalokban, iskolák­ban és magánlakásokban is megkönnyítené a fűtési gon­dokat. Itt azonban közbe kell iktatni valamit! Az új elgondolású légelzá­ró szalag gyártását hamaro­san megkezdik itt helyben — a Fogtechnikai Vállalatnál. Már félig készen vannak azok a tVpek is, amelyek meggyorsítják ennek a cikk nek az előállítását és az újító ígérete szerint két héten be­lül megindulhat a gyártás — de értesüléseink szerint egy­előre csak kórházak, klini­kák, és iskolák számára. A tervek alapján 15—20 dolgozó — elsősorban csök­kent munkaképességűek és fiatalok — foglalkozik majd ezzel az új cikkel. Reális számítások még nin­csenek arra vonatkozólag, hogy a téli fűtésben mennyi szénmegtakarítást fog ered­ményezni ez az újítás — de a szakemberek véleménye szerint tíz-tizenöt százalék lehet az alsó határ. Nos, erre a takarékossági lehetőségre a háztartások szempontjából is fel kell fi­gyelni! Nemcsak azért, mert a szénnel ma minden időknél gazdaságosabban kell bán­nunk, hanem azért is, mert ez az egyszerű légelzáró ké­szülék aránylag olcsó lesz és alkalmazásával minden csa­ládnak kevesebbe kerül a tél. Nagyon célszerű lenn? tehát, ha nemcsak a Fog­technikai Vállalát, hanem valamelyik kisipari szövet­kezet is foglalkozna gyártá­sával és nemcsak az intézmé­nyek, hanem a háztartások számára is A textiliából készülő lég­szigetelővel szemben r>-iási előnyöket rejt magában ez a légelzáró és a számítások szerint nem ls kerül majd többe. Ebből az egyszerű újítás­ból tehát országos dolgot kell csinálni, ezt mindenütt el kell terjeszteni, mert vé­gül milliókban számíthat­juk a megtakarítás össze­gét. És az sem közömbös, hogy gyártása révén legalább 40— 50 csökkent munkaképességű dolgozó, fiatal és nő keres­hetné ezzel a munkával a kenyerét. Falusi népfőiskolákat szervez Csongrád megyében a TTIT és a népfront Országos viszonylatban is egyedülálló kezdeményezésről kaptunk hírt. Csongrád megyé­ben a Társadalom- és Termé­szettudományi Ismeretterjesztő Társulat és a Hazafias Nép­front október végén falusi nép­főiskolát szervez, falusi előadás­sorozatokat indít. Az előadások témáit a legkülönbözőbb tudo­mányos területről válogatták össze, indítanak irodalmi, tör­ténelmi, földrajzi-politikai, gaz­dasági egészségügyi, agrártudo­mányi és állattenyésztési elő­adásokat. „Nagy magyar írók" címmel Mártélyon és Szőregen, „Történelmünk nagyjai" címmel Algyőn, „Mi és a nagyvilág" címmel' Röszkén és Baláslyán tartanak előadás-sorozatot. Kisteleken és Kiskundorozs­mán „Az ember és a világ a tu­domány fényében" címmel in­dítják el a népfőiskola előadás­sorozatát. Ebben a sorozatban többek között ilyen előadások hangzanak el: „Milyen elemek­ből épült fel a világ?" „Mikrosz­kóppal az élőlények világában", vagy „A technika jövője: az atomkorszak". anya és gyermeke" című sorozatot Sán­dorfalván kezdik eL Mórahal­mon, Ullésen és Szatymazon „A homokos vidék agrártudományi kérdései" címmel szőlészeti, bo­rászati és zöldségtermelési elő­adásokat tartanak. Tápén pedig „Az időszerű állattenyésztés kérdései" című előadássorozat segíti elő a dolgozó parasztság művelődését a mezőgazdasági termelés fejlesztését; —;:: Hónapokon át együtt dolgoztak, teljesítették a feltéte­leket, elnyerték a „Kiváló dol­gozó" jelvényt és oklevelet... Az apa és fia összenézett a váratlan bejelentésre. Zavartan mentek a padsorok között elő­re és átvették a szép jutalmat. Aztán kezet fogtak Lakó elv­társsal, a Gőzfűrész üzemvezető­jével, és Körmöczi bácsi úgy érezte, hogy most szólnia kell ezen a termelési értekezleten, valami köszönöm-félét. Megil­letődve mondta: — Igyekezni fogunk kétke­zünk munkájával szolgálni az országot. Munkánknak magunk látjuk hasznát. Az ünnepség után Körmöczi Ferenc a 18 éves Pista fiával együtt ment haza, s a kitünte­tést rejtő piros dobozok a szek­rénybe kerültek. Amikor felkerestük őket a zúgó keretfúrészek mellett, hogy érdeklődjünk életükről, munká­jukról, akkor tudtuk meg, hogy Körmöczi bácsi már 1928 óta itt dolgozik a gyárban. — Nagyon örülünk ennek a szép jutalomnak — mondotta. — Megdolgoztunk érte. Annak­idején többször sztrájkoltam; hadakoztam a kapitalisták el­len. 1929-ben hét hétig ncm vettem fel a munkát, mert Lip­pai nem akarta megadni a há­rom százalékot. Még a süldőket is eladtam, hogy kitartásunk le­gyen. — Január óta Pista fiammal egy brigádban dolgozunk. Hol ő, hol meg én állunk a fűrész mellett, vágjuk a parkettléccket és több mint kétezer forintot ke­resünk minden hónapban. Tervezzük, jövőre házat épí­tünk Újszegeden. Napközben itt dolgozunk fiammal a gyárban, munka után pedig rakjuk az alapot, mert jobban akarunk él­ni..1 _ M. T-

Next

/
Oldalképek
Tartalom