Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-19 / 221. szám

Ttl'AG PROLETARJAl EGYESÜLJETEK1 Szegeden is bemutatózik a Jugoszláv Állami Népi Eg/üttas A Jugoszláv Állami Népi Együttes magyarországi köri útja alkalmával szeptember 22-én Szegedre is ellátogat. Gazdag műsorában ének-, zene- és táncszámokkal lép a szegedi közönség elé. Az előadás délután fél 4 órakor a Nemzeti Színházban kerül bemutatásra. A szegedi közönség, amely mindig nagy érdeklődéssel fordult a baráti népek művészete felé, bizonyára komoly művészi élményben részesül majd a jugoszláv vendégművészek előadásán. Első a párt egysége Erős és bátor párt a miénk. Ha nem Ilyen lenne, nem lett volna képes szembe fordulni azokkal a nagyon nehéz és kényes bajokkal, amelyek — mint megannyi alattomos zátony — veszélyeztették a párt és a nép egységét és akadályozták a szocializmushoz vezető utunkat. De a Központi Vezetőség júliusi határozata merészen, könyörtelenül kiutasította közéletünkből a személyi kultusz maradványait és az ezekben gyökerező hibákat, s ezzel új győzelmekre mozgósította a nép nagy tömegeit. Csak az ellenséges rosszindulat, csak a begyepesedett doktrinérség állíthatja ma már, hogy semmit nem csináltunk, illetve a határozattal csak a párt tekintélyét csorbítottuk. Ez nem igaz. Ez a hazugság csak arra kell a múlt sóvárgóinak, és az egyes, parancsolgatáshoz szokott funkcionáriusoknak, hogy demagóg módon követelőzhessenek, vagy továbbra is lélektelenül adminisztrálják az embereket. Az ellenséges elemeket mint eddig, ezután is lehetetlenné kell tenni, hogy ne szennyezhessék a közvéleményt. Ellenben a bürokratákat, elsősorban a kommunista bürokratákat, akik a bourbonokhoz hasonlóan „semmit se tanultak és semmit sem felejtettek" a XX. kongresszus után; akik a júliusi határozatot nem tudják, vagy nem akarják végrehajtani, a párt Szervezeti Szabályzata értelmében felelősségre kell vonni. Szükség van erre nélkülözhetetlenül. Szükség van azért, mert a júliusi határozat érvényesülésének, más szóval a szocialista demokrácia kifejlesztésének, továbbá a nép érdekében hozott intézkedések következetes végrehajtásának legelső és elengedhetetlen feltétele a párt egysége. A párt eszmei, szervezeti és politikai egysége. Pártunk a sok buktató és vakvágány után most valóban a lenini úton halad. Két hónap alatt olyan intézkedések láttak napvilágot, amelyek jól kifejezik a munkásosztály érdekeit és céljait, s amelyek kiváltották a nép valamennyi dolgozó rétegének egyetértését és elismerését. A párt jelenlegi politikája az a szilárd alap, amely lehetővé teszi, hogy a munkásosztály vezető szerepe tovább erősödjék a szocializmus építésében. És ha ez így van — márpedig az élet tanúsítja, hogy így van — akkor csak visszafelé, a dogmatizmus mocsarába húznak bennünket azok a párttagok, vagy pártszervezetek, akik és amelyek ragaszkodnak a régihez. Sajnos, Szegeden is vannak elvtársak, akik szem elől tévesztik a párt egységének fontosságát és a Központi Vezetőség határozataival ellentétes nézeteket hangoztatnak. Értetlenkednek, vagy egyszerűen nem akarják megérteni, hogy a pártélet lenini szabályainak helyreállítása és az elkövetett hibák őszinte beismerése nem gyengíti, hanem éppen ellenkezőleg, erősíti a pártot. Egy szűkebb megbeszélésen azt mondotta az egyik — egyébként igen tevékeny — pártmunkás: „Hogy jön az ki, hogy ezután a volt internáltakkal is úgy beszéljek, mint a becsületes emberekkel." Az ilyen és hasonló emberek úgy látszik képtelenek megérteni, hogy a rehabilitációra, a törvényesség megszilárdítására éppen azért volt égetően szükség, mert sok kommunista, vagy pártonkívüli állampolgár szenvedett ártatlanul, akik áldozataivá váltak annak a fojtó politikai légkörnek, amelyben az osztályharc feltétlen éleződésének helytelen tételéből eredően kimond va, vagy kimondatlanul ott lebegett: mindenki gyanús, aki él. Az ilyen politika — ma már jól látjuk — csak alááshatta, de semmiképpen nem erősíthette a párt egységét; az ilyen politika csak éket verhetett a párt és a nép közé. A párt egysége inkább látszat volt a júliusi határozat előtt, mint reális valóság, mert sokszor maguk a párttagok sem meggyőződésből cselekedtek, hanem a személyi kultusz, az egyszemélyi vezetés és parancsolgatás nyomása alatt. Mondhatnánk úgy is, hogy be csaptuk önmagunkat. A kétségkívül történelmi jelentőségű gazdasági sikereink láttán szinte a homokba dugtuk fejünket, hogy ne halljuk a jóindulatú figyelmeztetéseket sem. Ezt a rossz politikát tagadta meg a párt, amikor meghozta a júliusi határozatot és kötelezte minden egyes szervezetét és tagját e határozat végrehajtására. Talán számolt azzal a Központi Vezetőség, hogy egyes párttagok — félve a nyílt önbírálattól —megvetik majd a lábukat és görcsösen j ragaszkodnak a korábbi helytelen, de megszokott gyakorlathoz. De ugyanakkor bizonyosan tudta a Központi Vezetőség azt is, hogy cserébe a párttagság nagy tömegei annál nagyobb egyetértéssel és eltökéltséggel hajtják végre az egész nép akarata szerinti határozatot. Nézzünk csak szét Szeged üzemeiben, vagy a pártszervezetek életében. Egyre jobban kezd érvényesülni a kollektív vezetés lenini elve, a pártdemokrácia, fejlődik a bírálat és az önbírálat, erősödik a pártfegyelem. Az emberek nyugodtabb légkörben dolgoznak. Jobban elmondják javaslataikat, bíráló észrevételeiket, a kommunisták pedig nagyobb gondot fordítanak arra, hogy ezeket a nélkülözhetetlen javaslatokat hasznosítsák is a termelés folyamán. Ez a magyarázata annak, hogy vitathatatlanul haladósabb és termelékenyebb a rhunka. Végül tehát mégis csak rendben van minden? Szó sincs róla. Az a tény, hogy még a párttagok között is vannak, akik csak fél szívvel, immel-ámmal dolgoznak a júliusi párthatározatok megvalósításán, arra figyelmeztet: növelnünk kell a párttagok öntudatát, tovább kell javítani a pártmunka módszereit, érvényesíteni kell a demokratikus centralizmust, mert enélkül megint csak szólam lenne a párt egysége, ütőképessége. A XX. kongresszus szellemét csak olyan párt viheti győzelemre, amelynek tagjai valamennyien egy nézeten vannak és azt akarják, azért a célért küzdenek, amelyért a Központi Vezetőség küzd. A júliusi határozat megadta a lehetőséget a gyorsabb, a biztosabb előrehaladásra. Most az kell, hogy minden kommunista népnevelő azon legyen: meggyőződéssel magyarázza a párt helyes politikáját, vagyis a határozat gyakorlati megvalósulásáért folytatott odaadó munkával bizonyítsa be párthűségét. Komoly próbára teszi erőinket és képességeinket, hogy párt politikáját érvényre juttassuk az élet minden területén. De mégis merészen neki kell vágnunk, mert a párt célkitűzéseinek valóra váltását népünk, országunk érdekei követelik meg. Több fontos kérdés szerepelt a Minisztertanács keddi ülésén A román orvosküldöflsécr Szegeden Fogadás a Városi Tanácsnál — Csehszlovák orvos Szegeden — Látogatás a deszki szanatóriumban Á Szegeden tartózkodó román orvosdelegációt nagy szeretettel fogadták hétfőn az I. és Il-es kórház orvosai és egészségügyi dolgozói. Dr. Molnár Pál igazgató-főorvos vezetésével megtekintették a román vendégek a kórházi osztályokat, maid látogatást tettek az SZTK rendelőintézetiben is. ahol hosszasan időztek. Kedden délelőtt a Városi Tanács v. b.-elnöke, Dénes . Leó elvtárs adott fogadást a kedves vendégek tiszteletére. A fogadáson megjelent Vincze Antal v. b.-einökhelyettes, Ladányi Benedefcné osztályvezető, dr. Lantos György, az egészségügyi osztály vezetője, dr. Molnár Pál kórházIgazgató-főorvos, dr. Bódis Lajos, a Il-es kórház vezető főorvosa, Krekuska Istváníié. a Vöröskereszt szegedi vezetője és még számos egészségügyi intézmény kénviselője. valamint dr* Dubrovika Bokasova, a Szlovák Egészségügyi Megbízotti Hivatal felvilágosító osztályának vezetője és a kíséretében lévő dr. Zubek László, az Egészségügyi Minisztérium felvilágosító osztályának vezetője. A fogadáson dr. Ciuca Sándor, a temesvári tartomány főorvosa, a román orvosdelegáció vezetője tolmácsolta a román nép meleg baráti üdvözletét Szeged város dolgozóinak. Beszédében arra is kitért. Ihogv a jövőben kölcsönösen elmélyültté kell tenni a két nép baráti kapcsolatát, s ezen belül a magyar és román orvosok kapcsolatát is. Ezután hoszszű baráti beszélgetés következett, amelyben a magyar és román baráti kapcsolatok jövőbeni módozatairól is sző esett. A fogadás meleg baráti légkörben ért véget* A román vendégek tegnap megtekintették a Móra Ferenc Múzeumot és a városi Scsmogyi Könyvtárat, utána pedig az Egészségügyi Gyermekotthont. Délután az újszegedi Gyermekikórházban dr. Szél Éva főorvos-helvettes fogadta a vendégeket, akik a késő délutáni órákban a deszki szanatóriumba utaztak, ahol dr. Mihailovits Lehel igazgatófőorvos fogadta a vendégeket. A deszki szanatóriumból a késő esti órákban tértek vissza Szegedre a vendégek. Ma délelőtt dr. Korpássy Béla, a Szegedi Orvostudományi Egyetem dékánja fogadia a román orvosdelegáció tagjait, akik meglátogatják az egyetemi gyógy- és kutatóintézeteket. A Minisztertanács keddi ülésén megvitatta a területszervezési kormánybiztosság javaslatát a megyék és a járások átszervezésére. A javaslat államigazgatási szakemberek, tudományos dolgozók és a megye- és járásrendezési terv egyeztetésére alakult helyi munkabizottságok véleménye, észrevétele alapján készült. Az új megyék és járások kialakításánál figyelembe vették a területek gazdasági adottságait, ipari, kereskedelmi, közlekedési, kulturális, egészségügyi helyzetét, földrajzi viszonyait és egyéb sajátosságait. A Minisztertanács alapos vita után elfogadta a területszervezési kormánybizottság javaslatát hét megye — Békés, Heves, Komárom, Nógrád, Tolna, Vas és Veszprém — és 39 járás megszüntetésére. Az igazgatási területek javasolt átszervezése egyszerűbbé, olcsóbbá teszi az államigazgatást. A túlzott területi elaprózottság megszüntetése egyúttal lehetővé teszi a területi tervezés bevezetését s a tanácsok gazdasági önállóságának növelését is. Budapest területének rendezésére a területszervezési kormánybizottság megbízásából a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága tett javaslatot. A javaslat értelmében a jelenlegi XVI. kerület, valamint a X. kerületnek a körvasúton kívül eső, a Kerepesi út melletti lakott része, a jelenlegi XVII. kerület — a ferihegyi repülőtér kivételével —•', továbbá Soroksár, Budatétény, Nagytétény, Békásmegyer és Pesthidegkút ismét önálló község, illetve járási jogú város lesz, a főváros területét pedig 14 kerületre osztják. A tervezet értelmében a Budapest területérői lecsatolt helységek lakosságának ellátását és közlekedését a jelenlegivel azonos szinten kell biztosítani. A Minisztertanács a terület átszervezésre vonatkozó törvényjavaslat tervezetet megküldi az országgyűlés jogi bizottságának, hogy azt az országgyűlés legközelebbi ülésszaka elé terjessze. A Minisztertanács az igazságügyminiszter javaslatára megtárgyalta a magzatelhajtás büntetőjogi szabályozásáról az Elnöki Tartács elé terjesztendő törvényerejű rendelettervezetet. A jelenleg érvényben lévő büntetőjogi rendelkezések, több évtizedes elavult jogszabályok. Az űj tervezet értelmében a terhesség megszakítása engedéllyel, egészségügyi intézetben nem büntetendő, az engedély nélkül végzett terhesség megszakítás — magzatelhajtás — büntetendő, a törvényerejű rendelettervezet azonban a mai büntető rendelkezésekhez képest enyhébb büntetést állapít meg az anyákkal és az orvosokkal szemben. Változatlan szigorral bünteti azonban a kuruzsló, vagy bár orvos által, de a nő életét, egészségét és testi épségét veszélyeztető módon végrehajtott magzatelhajtást. A Minisztertanács a Politikai Bizottság határozata alapján megvitatta a doktori cím adományozásáról szóló törvényerejű rendelettervezetet. A tervezet szerint az orvosok és a jogászok államvizsgájuk letételével doktori cím viselésére jogosultak. Az egyetemek, továbbá az állatorvostudományi főiskola, az erdőmérnöki főiskola, a mezőgazdasági gépészmérnöki főiskola, valamint a kertészeti és szőlészeti főiskola oklevelet szerzett hallgatói számára — meghatározott tárgyú disszertáció megvédése után — doktori címet adományozhatnak. Ez a rendelkezés nem érinti a tudományos fokozatok jelenlegi rendszerét. A Minisztertanács a törvényerejű rendelettervezetet az Elnöki Tanács elé terjeszti. 4 termelőszövetkezetek helyzetéről és feladatairól tárgyalt a Termelőszövetkezeti Tanács Kedden tartott ülésén a Termelőszövetkezeti Tanács foglalkozott a termelőszövetkezetek jelenlegi helyzetével és feladataival, továbbá a termelőszövetkezeti tagok intézményes öregségi biztosításával, Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke beszámolójában többek között megállapította, hogy a termelőszövetkezetek tagsága a múlt éri jó eredmények után, a közös gazdaságba vetett megerősödött hittel, bizakodva indult az új gazdasági évben — mondotta —. Számos, elsősorban természeti tényezők gátolták, nehezítet* ték a parasztemberek munkáját és csökkentették a termelési eredményeket. A termelőszövetkezeti tagok, szorgalmas munkájuk eredményeként, a kedvezőtlen természeti körülményekhez képest, tűrhető eredményeket értek el, elsősorban a növénytermelésben és ezen belül a gabonatermelésben, A termelőszövetkezetek tagságának túlnyomó része egész éven át jobb és gondosabb munkát végzett a tavalyinál a kapásnövények ápolásában. Az előző évekhez képest sokkai kevesebb volt a kapálatlan kukorica, répa, vagy napraforgótábla. A kedvezőtlen időjárás különösen hátráltatta a kukoricatermést, ahol a kapásokat jégverés, vagy nagyobb természeti kár érte," ott az állam a tsz-ek segítségére siet. Dobi István beszámolója után Zoványi István, a Termelőszövetkezeti Tanács titkárságának helyettes vezetője ismertette a termelőszövetkezeti tagok intézményes öregségi biztosításának kérdését. A termelőszövetkezeti tagok intézményes nyugdíjbiztosításának megoldása — mondotta i— régóta foglalkoztatja a szövetkezeteik tagjait, de a termelőszövetkezeteken még kivülálló dolgozó parasztokat is. A Központi Vezetőség, átérezve ennek a kérdésnek erkölcsi súlyát, és felismerve annak politikai, gazdasági jelentőségét, július 18—21-i határozatában kimondta, hogy az elöregedett szövetkezeti tagok nyugdíjbiztosításáról intézményesen kell gondoskodni. A termelőszövetkezeti tagok öregségi biztosításának rendszerére kétféle elgondolás született. Az egyik elgondolás szerint a szövetkezeteken belül, szövetkezetenkint külön kellene a kérdést megoldani. A másik elgondolás szerint •— az ipari munkásokhoz hasonlóan — a szövetkezeti tagok nyugdíjjárulékaiból or-, szagos nyugdíjalapot kell létrehozni, amelyet az Országos Nyugdíj Intézet kezel. Csaknem 500 termelőszövetkezet tagjai vitatták meg a javaslatokat, A közgyűlések túlnyomó részén a tagsag egyhangúlag a nyugdíjkérdés intézményes és országos megoldása mellett foglalt állást. Az intézményes megoldásra kidolgozott javaslat azon az alapelven épül fel, hogy a szövetkezeti tagok nyugdíjbiztosításához a pénzügyi alapot maguk a termelőszövetkezetek, illetve a szövetkezetek tagjai saját erejükből teremtsék meg. A nyugdíjbiztosítás a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjaira terjedne ki. öregségi nyugdíjat elsősorban azok a szövetkezeti tagok kapnának, akik 20 éven át a kötelező munkaegységeket teljesítették, s ez alatt az idő alatt a nyugdíj hozzájárulást befizették és betöltötték a 65., illetve a nők a 60. életévüket. Felvetődik azonban a kérdés, mi legyen azokkal a szövetkezeti tagokkal, akik éltesebb korukban lépnek be, vagy léptek már a termelószövetkezetbe és nincs mód-, juk kivárni a 20 évet. A javaslat ezekre kivételes szabályokat állapít meg és további kedvezményt biztosít a már öreg sorban levő tagok számára. Aki 1956. január l-én már a 60., illetve — ha nő — az 55. életévét betöltötte, ezen időponttól számított öt évi tagság és nyugdíjhozzájárulás után jogosult a nyugdíjra. Már kétévi tagsági idő után is nyugdíjat tudunk biztosítani ugyanezeknek a tagoknak, ha e két év alatt legalább öt évre szóló nyugdíjhozzájárulást befizetnek. A javaslat értelmében rokkantsági nyugdíj illeti meg — már a 65., illetve nők esetében a 60. életév betöltése előtt is — a munkabaleset, betegség, vagy más ok következtében munkaképtelenné vált szövetkezeti tagokat. A nyugdíj-kérdés intézményes megoldására kidolgozott tervezet felöleli az özvegyek és árvák biztosítását is. — Abban a kérdésben, hogy milyen ellátási összegeket biztosítsanak a nyugdíjasoknak, azt az elvet vették aíapul, hogy a nyugdíjak üszszege arányban legyen az aktív dolgozó tagok jövedelmi viszonyaival. A nyugdíjas szövetkezeti tagok természetbeni ellátásának kérdésében az elgondolás az, hogy a nyugdíjas szövetkezeti tagok részére a termelőszövetkezet továbbra is engedélyezi a háztáji földhasználatot. A vitában felszólalt Magyari András, a földművelésügyi miniszter első helyettese "is, majd a tanácskozás eredményét Dobi István foglalta őszsze,