Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-16 / 219. szám

t MLMflGYAR ORSZÁG Vasárnap, 1956. szept. 10. Mi történt q külpolitikában ? Szerdán újabb, a szuezi kérdéssé! foglalkozó ériekeziet kezdődik Londonban A LESZERELÉS, annak ellenére, hogy az utóbbi hónapokban nem szerepel a legfonto­sabb nemzetközi kérdésekről szóló viták napi­rendjén, változatlanul a legaktuálisabb és a mielőbb megoldandó nemzetközi problémák egyike. Különösen nyilvánvalóvá lett ez a tény Bulganyin és Eisenhower legutóbbi levélváltá­sának minapi közzététele után. Szerte a vilá­gon remélik, hogy a két államférfi levélváltá­sa mielőbb a leszerelési tárgyalások folytatását Ós nz alapvető kérdésekben való megegyezést eredményezi. Bulganyin és Eisenhower levelé­nek rövid ismertetésére egyébként híreinkben térünk ki. PÉNTEKEN befejeződött az angol alsóház háromnapos vitája. Az utolsó napon az alsó­ház a ciprusi kérdést vitatta meg, melynek so­rán a Munkáspárt képviselői élesen támadták az Eden-kormány ciprusi politikáját és hatá­rozati javnslqlpt terjesztettek elő c politika el­leni tiltakozásul. Az alsóház 308 szavazattal '243 ellenében elutasította a Munkáspárt javas­latát. Nemzetközi politikai körökben élénk vita tárgya az a terv, amelyet Eden jelentett be az alsóház vitájának első napján. A „Csatornát Használók Szövetsége"-tcrvről van szó, amely­nek megvitatása érdekében szerdára az angol kormány Londonba értekezletet hívóti össze. Az értekezletre annak a 18 országnak képvise­lői kaptak meghívást, amelyek az augusztus 16—23. közötti londoni értekezleten támogatták Dulles tervét, A tervezett „Csatorna Használói­nak Szövetsége" — mint már rámutattunk — valójában az egyiptomi kormány által államo­sított Szuezi-csatorna Társaság szerepét töltené he és alkalmazza azokat a révkalauzokat, akik s/.ombaton hagyták cl — az angol és a francia kormányok felszólítására — munkahelyüket. A „Csatornát Használók Szövetsége" szerve­zet működési szabályzata tulajdonképpen most van kidolgozás nlntt ós valószínű, hogy a Szö­vetség székhelye Rómában lesz. A tervezett „Szövetség" működtetését a nyugati hatalmak Egyiptom kormányának hozzájárulása ellenére képzelik el. Egyiptom pedig aligha egyezik bele abba, hogy az új társaság irányítsa át a hajó­kat 8 csatomán. Joggal állította tcliát Gailskell, az Angol Munkáspárt vezetője, hogy ez az el­képzelés kih!vÚ3 Egyiptom ciren és hatására Nasszer nr.rryon könnyen tehet elhamarkodott intézkedéseket. A szerdán Londonban megkezdődő értekez­leten —, amely előtt a három nyugati külügy­miniszter kedden megbeszéléseket tart — a vi­lág részletesebb ismereteket szerezhet majd az új, n „Csatorna Használóinak Szövelségc"-vel kapcsolatos nyugati elképzelésekről. Egyelőre semmi ésszerűség sem tűnik ki belőle és nem mutat serami sem arra, hogy az angol kor­mány békés úton kívánná rendezni a szuezi kérdést. RUBIN PÉTER, Népköztársaságunk Külügy­minisztériumának szóvivője szombaton ismer­tette a Külügyminisztérium álláspontját az Eden által bejelentett „Csatorna Használói Szö­vetsége"-tervezctével kapcsolatban. — „E szer­vezet létrehozása tovább növeli a szuezi kérdés körül kialakult feszültséget — mondotta Rubin Péter. E terv minden jogi alapot nélkülöz és mélyen sérti Egyiptom szuverenitását. A Ma­gyar Népköztársaság Külügyminisztériuma úgy vóli, hogy a brit miniszterelnök javaslutn éijabb akadályokat gördit a békés rendezés útjába cs a javaslat gyakorlati megvalósítása súlyosan veszélyeztetné az egyetemes békét". ;,A magyar Külügyminisztérium úgy véli — fejezte bo nyilatkozatát Rubin Péter —, hogy az egyiptomi kormány építő javaslatai szolgál­hatnak csupán alapul a szuezi kérdés békés ren­dezésére. nem pedig a „Csatorna Használói Szö- ] vetségé"-nek létrehozására vonatkozó tervek", i A szovjet kormány az egyiptomi kormányhoz | intézet jegyzékében közölte: a szuezi kérdés békés rendezésének érdekeiből kiindulva kész részt venni nz egyiptomi kormány által java­solt tanácskozó szerv munkájában, hogy elfo­gadható alapokat találjanak a Szuezi-csatorna kérdésének megoldására és az említett értekez­let összehívására. Üzenetváltás Bulganyin és Eisenhower között leszerelésről és a fegyverzet ellenőrzéséről Lapunk tegnapi számában utaltunk arra, hogy Bulga­nyin és Eisenhower közölt üzenetváltás történt. Alább közöljük az üzenetváltás li­* n yegét: Bulganyin, a Szovjetunió MlnisztertanAcsának elnöke szeptember 11-én ]evetet kül­dött ELsenhowernek, az Egye­sült Államok elnökének. Ez a levél válasz volt Eisenho­wer augusztus 4-i levelére, amelyben az amerikai elnök — válaszolva Bulganyin jú­lius 6-1 levelére — üdvözölte ugyan a Szovjetunió fegyve­res erőineik csökkentéséről szóló határozatot, azonban kétségét fejezte ki, hogy az ilyenféle csökkentések haté­konyan előmozdítanák a vilá­gon a rettegés megszünteté­sét. Szerinte szükség van az ellenőrzésre és a nemzetközi felügyelet megszervezésére, amelyek jelentősebb csökken­tésre ösztönöznének. Eisenhower ezután ismer­tette a teljes katonai tájékoz­tató cseréjére vonatkozó ja­vaslatát, majd a nukleáris ve­szély fölötti ellenőrzésről ír. Eisenhower ezután megis­métli a szabad választásokra tett javaslatát Németország egyesítésére vonatkozólag. Az amerikai elnök levelében hangsúlyozza, hogy az Egye­sült Államok és a Szovjet­unió kormányának tovább keU folytatniok erőfeszítései­ket, hogy a genfi nyilatkozat értelmében elősegítsék a vi­tás kérdések megoldását. Bulganyin szeptember 11-i üzenete Eisenhowerhoz A Szovjetunió Miniszterta­rácsának elnöke válaszleve­lében sajnálattal állapítja meg, hogy az Egyesült Álla­mok kormánya részéről nem támogatják a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésére tett szovjet javaslatot, bár ez komoly lépés lenne egy olyan értelmű megegyezés felé, hogy véget vessenek a fegyverkezési hajszának és megszüntessék az atomhábo­rú veszélyét. A Szovjetunió 1,800.000 fővel csökkentette hadseregének létszámát, s nagy jelentősége lenne az Egyesült Államok kormánya részéről történő ha6onló lépé­seknél!. Bulganyin elvtárs levelé­nek további részében a légi­feiügyeletre, vagy ahogy mon­dani szokták, a légi fényké­pezésre vonatkozó megegye­zésről ír. Rámutat arra, hogy a légi felügyelet és a légi fényképezés kérdésének sem­mi köze sincs a leszereléshez. A szovjet emberek nem fo­gadhatják aggodalom nélkül a légi felderítésre vonatkozó követeléseket, mert ezeknek egyik célja felderítő adato­kat kapni a Szovjetunió ka­tonai és ipari erőforrásairól. A jelenlegi helyzetben, ami­kor katonai csoportosulások vannak, az ilyen felderítő te­vékenység csak fokozná a fé­lelmet egy váratlan támadás veszélyétől. Az ellenőrzés kérdésével kapcsolatban Bulganyin rá­mutat arra. hogy a Szovjet­unió több javaslatot terjesz­tett már eló a hagyományos fegyverzet csökkentésére stb., amelyek tartalmazzák az el­lenőrző szerv széleskörű jo­gait is. Bulganyin rámutat arra, hogy amikor a leszerelési al­bizottságban a szovjet kor­mány elfogadta az amerikai képviselők által beterjeszteti legutóbbi indítványt, amely szerint a Szovjetunió, az Egye­sült Államok és Kína fegyve­res erőinek színvonalát egyen­ként két és félmillió főben, Anglia és Franciaország fegy­veres erőinek színvonalát pe­dig egyenként 750 ezer főben kell megállapítani — nem si­került megegyezésre jutni a légifényképezésre vonatkozó követelések miatt. A nyugati hatalmak nyom­ban megtagadják saját javas­lataikat, amint a Szovjetunió abba beleegyezett. Így történt ez az atom- és hidrogénfegy­ver eltiltásának kérdésében A levél hangsúlyozza, hogy nem szabad az egyik vagy másik külön kérdésben. — a hagyományos fegyverzet csökkentésében, az atomfegy­ver betiltásában — kötendő megegyezést az egész lesze­relési kérdésben elért megál­lapodástól függővé tenni, mert egy ilyen feltétel aka­dályt gördít azon zsákutca felszámolása elé, amelybe a leszerelési tárgyalások jutot­tak. N. A. Bulganyin ezután fel­hívja a figyelmet az atom- és hidrogénfegyverkísérletek be­szüntetésének fontosságára. Most lehetőség nyílik arra, hogy ezt a kérdést kiemeljék a leszerelés általános problé­májának köréből és már most önállóan megoldják. A nyugati hatalmak újabb nehézségeket támasztanak azzal, hogy a leszerelési tár­gyalásokon előzetes feltétel ként tűzték ki a német kér­dés és más rendezetlen nem­zetközi problémák megoldá­sát. A szovjet kormány Né­metország újraegyesítésének híve, azonban nem lehet fi­gyelem nélkül elmenni Nyu­gat-Németország remilitari­zálása mellett. Ez lehetetlen­né teszi az egységes Német­országnak békeszerető és demokratikus államként tör­ténő létrehozását. Jelenleg Németország egyesítésének kérdése elsősorban a nyugat­német kormány jelenlegi po­litikai irányvonala megvál­toztatásának kérdését jelenti. Ez az irányvonal Nyugat-Né­metország európai katonai veszély tűzfészkévé válását eredményezi. Végül Bulganyin elvtárs a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti' kapcsolatok megjavításának szükségessé­gét hangoztatja, utalva arra, hogy a szovjet kormány már javasolta az Egyesült Álla­moknak barátsági és együtt­működési szerződés megkö­tését. Befejezésül a levél rá­mutat, hogy jelenleg a va­lódi és komoly baj azok po­litikája, akik vissza akarnak térni a -hidegháborúhoz* és a más államokhoz fűződő kapcsolataikat az -erőpoli­tika* alapján kívánják fel­építeni. A Kínai Kommunista Párt Vlil. kongresszusának e'ső napja Peking: Szombaton délután megnyílt Pekingben a Kínai Kommunista Párt VIII. kon­gresszusa. Fergeteges taps zú­! pott fel a teremben, amikor a Kínai Kommunista Párt xezetői, j valamint a külföldi országok kommunista ós munkáspártjai­nak küldöttségei helyet foglal­tak az emelvényen. Mao Ce-tung, a Kínai Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának elnöke mondott meg­nyitó beszédet. A kongresszus ezután jóvá­hagyta a napirendet, amely a következő: 1. A központi bizott­ság politikai beszámolója. Elő­adó: Liu Sao-csi. 2. Beszámoló a Kínai Kommunista Párt szer­vezeti szabályzatának módosítá­sáról. Előadó: Teng Hsziao­ping. 3. Beszámoló a népgazda­ság fejlesztésének második öt­éves torvére vonatkozó javaslat­ról. Előadó: Csou En-laj. 4. A párt központi bizottságánál! megválasztása. I.iu Sao-csi politikai beszá­molójának elhangzása után, vé­getért a Kínai Kommunista Párt országos kongresszusának mai ülése. A kongresszus vasár- i nap délután folytatja munkáját, Az egyiptomi révkalauzok átvették a Szuezi-csatorna ha jó forgat mána k irányítását Kairó: Az egyiptomi rév­kalauzok szombaton szem­melláthatóan minden nehéz­ség nélkül átvették a Szuezi­csatorna hajóforgalmának irányítását — jelenti az AP. Szuezből szombaton reggel egy nagy hajókaraván — 29 hajó. közte 3 óriás olajtar­tályhajó — indult el a Föld­közi-tenger felé, egyiptomi révkalauzok kormányzásával. A csatorna történetében ez volt az első eset, hogy egyetlen külföldi révkalauz sem vett részt a hajókara­ván átvezetésében, A külföldi révkalauzok -— a mérnökökkel, techniku­sokkal és adminisztrátorok­kal együtt összesen kb. 400­an — pénteken éjfélkor ki­léptek a szolgálatból. Az egyiptomiak lelkes han­gulatban indították el az első hajókaravánt. Különösen kel­lemes feltűnést keltett az a tény, hogy az Isocardio francia óriási olajtartályhajó csak egy fél órával az hajókaraván indulására kitűzött idő előtt érkezett a kikötőbe, mégis azonnal besorolták az induló hajókaravánba. Ez eddig teljesen szokatlan volt, mert általában a hajók­nak órákkal az indulás előtt kell jelentkezniök. A tudósítás végül megálla­pítja, szemmellátható, hogy az egyiptomi tisztviselők minden áron meg akarják mutatni a világnak: ugyan olyan jól, sőt még jobban el tudják látni a szolgálatot a csatornán, mint a régi csa­torna társaság külföldi alkal­mazottai. X NEMZETKÖZI SZEMLE Veszélyes játékba kezdte* a vezető nyugati hatalmak, tekig cinikus, hanem olyan amikor az egyiptomi kor­mány teljesen ésszerű, jogi­átlátszóan provokatív is, hogy az ellenzéki képviselők gú­?ag és erkölcsileg egyaránt nyos felkiáltásokkal, majd indokolt lépése körül ilyen nemzetközi vihart támasz­tottak. Ma már világosan . látja ezt mindenki, aki figye­cgyöntetű felháborodással fo­gadták. Feltették a minisz­terelnöknek a kérdést, ho­gyan képzeli el a szövetség lemmel kísérte a szuezi ügy gyakorlati működését. Vajon fejleményeit a tárgy aló esz- beengedi-e Egyiptom az tálnál és a kulisszák mögött ilyen szervezetet a saját jo­gos tulajdonát képező csator­nába, engedi-e, hogy meg­lcfolyt megbeszéléseket, a lá­zas diplomáciai tevékenysé­geket. Az államosított estkor- sértsék függetlenségét, szu­natársaság egykori gazdái és vérén jogait? Nyilvánvalóan a mögöttük álló kormányok rcm. Nos, erre az cshetőség­a volt alkalmazottak munka­beszüntetésére irányuló fel­hívásoktól, a katonai demon­strációkig, a fenyegetés és zsarolás minden eszközét igénybevették, hogy megtűr­jék Egyiptom ellenállását, ro is meg volt a brit minisz­terelnök receptje, ha t-Z egyiptomi kormány beavat­kozna e szervezet munká­jába, jobbanmondva, ha nem engedné meg működését a csatornán, akkor ez Eden vé­térdrekényszerítsék az cgyip- leménye szerint az 1888-as lomi kormányt. De minden eddiginél kihí­vóbb és hozzátehetjük, mig­gondolatlanabb volt az a •tervezet-", amelyet Eden an­egyezmóny megsértését jelen­tené, következésképpen az angol cs francia kormány szabad kezet nyerne ahhoz, Iiogy ••jogainak gyakorlása gol miniszterelnök terjesz- érdekében lépéseket tegyen tett be Londonban az alsó- az ENSZ útján, vagy más ház drámai lefolyású szuezi vitájában. Eden nem keve­sebbet javasolt, mint azt, hogy alakítsák meg a Szuczl­csatomát használók szövet­ségét, amely szövetség saját révkalauzokat alkalmaz majd, átkelési illetéket szed a csatornán és a hajózás jö­vedelméből nagylelkűen bi­zonyos összeget juttat a csa­torna tényleges tulajdonosá­nak, Egyiptomnak, "együtt­működésének arányában*. E "terv* nemcsak a végle­cszközökkel* Nyilvánvaló, hogy a "ittas eszközök alatt* Eden a kato­nai nyomás fokozását, sőt az esetleges fegyveres provoká­ciót értette. Az angol—fran­cia gyarmatosítók a csatorna­részvényesek és szószólóik, a jobboldali lapok és rádió­kommentátorok természete­sen hozsannáznak a legújabb nyugati tervnek. Nyíltan hir­detik, hogy Egyiptom most már "kénytelen lesz elfogad­ni* a nyugati diktátumot. Egyiptom azoninn nyugodt noha tudja, hogy a helyzet Tagadhatatlan, hogy as pattanásig feszült. Nasszer angol—francia kormány ké­clnük és más egyiptomi veze­tők világosan értésére ad­nyes helyzetbe hozta saját magát és nagy dilemma előtt ták, hogy nem ijednek meg a áll; Ügy véli, ha most vissza­fenyegetésektől. Ugyanakkor kozt csinál, megáll a hábo­ismételten leszögezték, nem rús készülődések útján, presz­gördítenek akadályt a távoz- tizsveszteseget szenved. De ni akaró révkalauzok, tiszt- tény az is, hogy a másik út, viselők útjába, s az ebből amely felé halad, a háborús adódó átmeneti nehézségek "szakadék széléig* vezet s ellenérc is biztosítani kíván- beláthatatlan következmé­ják a csatorna zavartalan ha­józását. E valóban kritikus napok­nyclike] járhat. Az arabok már korábban kijelentették, hogy minden Egyiptom elleni ban Egyiptom mellett áll az támadást saját maguk elleni egész arab világ, dc nemcsak támadásnak tekintenek. Kilá­az arab országok népek ha­nem a földkerekség haladó tásba helyezték, hogy ez eset­ben elvágják a közel-keleti közvéleménye is. Anglia és olajvezetékeket, felszámolják Franciaország józanabbul gondolkodó politikai körei­ben is növekszik azoknak a tábora, akik óva intenek a to­vábbi elhamarkodott lépé­sektől. fis ennek már mutat­koznak kézzelfogható ered­ményei is. Nyilvánvaló, hogy a mun­káspárti ellenzék erős nyo­mása késztette Eden minisz­terelnököt arra, hogy némi­az imperialisták utolsó gaz­dasági bázisát. Angliában pe­dig attól tartanak, hogy In­dia egy ilyen lépés következ­tében azonnal kilépne a nem­zetközösségből. Mindezeken túl azonban a továbbhaladás ezen az Irreá­Iis úton, kockára teheti a nemzetközi életben az utóbbi időben bekövetkezett egész leg megváltoztassa álláspont- enyhülést. Az is természetes­ját csütörtökön a parlamenti vitát lezáró beszédében. A miniszterelnök ugyanis ezút­nek tűnik, hogy egy esetleges fegyveres konfliktus aligha korlátozódnék a Szuezi-csa­tal azt mondotta, hogy Ang- torna övezetére és általában lia első lépésként hajlandó a szuezi problémát sági Tanács elé holott előzőleg a Közel-Keletre. Ezért kísé­Bizton- rik az emberek világszerte terjeszteni, olyan feszült figyelemmel a az ENSZ szuezi eseményeket és bíznak igénybevételét csupán mint abban, hogy végülis felülke­az erőszak alkalmazása mel­lett egy másik eszközt vetette fel, arra az esetre, ha Fgyip­rckedik a józan ész s a "szu­ezi ügy* az ENSZ útján vagy más úton — de természete­tom akadályozná a tervezett sen nem az erőszak útján — testület működését. igazságosan megoldódik. Tildy Zoltán nyilatkozata H étién lesz az írószövetség közgyűlése A Magyar írók Szövetsége] 17-én, hétfőn délelőtt 9 órakor ! a budapesti újvárosháza tanács­termében tartja közgyűlését. 1 Veres Péter elnöki megnyitója' után Képes Géza titkár számol be a szövetség kétéves munká­járól, A beszámolót vita követi, majd megtárgyalják az alapsza­bály-módosításról szóló javasla­tot, amely a szövetségi ólét szé­leskörű, további demokratizálá­sára tartalmaz intézkedéseket. Az alapszabály-módosítás után megválasztják a szövetség új tisztikarát, Az Országos Mezőgazda­sági Kiállítás látogatóinak seregében Tildy Zoltán volt köztársasági elnök is fel­tűnt. Nagy figyelemmel ta­nulmányozta a kiállítást, ta­pasztalatairól és a mezőgaz­dasági helyzetről elbeszélge­tett az állattenyésztés, a nö­vénytermelés és a gépesítés szakembereivel. Hozzá inté­zett kérdéseinkre a követke­ző nyilatkozatot tette: — Nyolc évig alig volt egyéb kapcsolatom a közélet­tel, mint amit az újságok ol­vasása és a rádióhírek hall­gatása jelentett. Tudtam a nagy építkezésekről, a politi­kai, gazdasági, szociális és kulturális fejlődésről, volt valami fcga'mam a nehézsé­gekről is, amelyeikkel az or­szág vezetőinek és magának a népnek a szocializmus épí­tése közben meg kellett és meg kell küzdenie, azonban a sajtó- és rádió-jelentések nem tudták kielégíteni a bennem élő mély érdeklődést, hogy minden részletében is­merjem a magyar valóságot. A XX. kongresszus után megállapíthattam, hogy tá­jékozottságom még hiányo­sabb, mint gondoltam és most arra törekszem, hogy a hiá­nyokat mielőbb és alaposan pótoljam. A továbbiak során elmon­dotta a k-stéri "Virágzó* és a koppánymonostcri Dósa Tsz-ben szerzett tapasztala­tait, majd így folytatta: — Igen örü'ök a fejődés­nek, amelyről a mező az a­sági kiállítás számot ad. Ter­mészetesen láttam egyes hiá­nyosságokat is és ezekről szí. vesen elbeszélgetek a szak­emberekkel; De aki végig­gondolja, hogy honnan indul­tunk 1945-ben, s hova fejlő­dött a mezőgazdaságunk, ha jószándékú magyar ember, akkor nem a hibákon rágó­dik, hanem azoknak az el­tüntetésén fog fáradozni. MTI

Next

/
Oldalképek
Tartalom