Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-02 / 207. szám

Vasárnap, 1956. szeptember 2. 3 A párt értelmiségiek körében végzett munkája és feladataink A megyei pártbizottság kibővített ülése Lapunk szombati számában közöltük, hogy az MDP Csongrád megyei Bizottsága augusztus 31én, pénteken Hódmezővásárhelyen tartott kibővített ülésén a Központi Vezetőségnek az értelmiség helyzetéről szóló határozata alapján megtárgyalta a Csongrád megyei értelmiség problémáit A kibővített pártbizottsági ülésen számos meghívott értelmiségi is részt vett, Németh Károly elvtárs, a megyei párt-végrehajtóbizottság első titkárának megnyitó szavai után Varga Kovács János elvtárs, a megyei párt-végrehajtóbizottság köznevelési felelőse „A párt értelmiségiek körében végzett munkája és feladataink'' címmel tartotta meg a pártbizottság beszámolóját; Az értelmiség általános helyzetéről A beszámoló megállapította, hogy a párt Központi Vezetőségének az értelmiségiekkel kapcsolatos határozata a párt és az állami szervek figyelmét az értelmiségre irányította és napirendre került a párt által már korábban leszögezett — az értelmiség helyzetével, szerepével kapcsolatos elveknek — következetesebb gyakorlati megvalósítása. Ezt indokolja az értelmiségnek a szocalizmus építésében betöltőt: igen fontos szerepe és megnövekedett számaránya. Valamint több negatív jelenség. Ezek kedvezőtlenül befolyásolták a párt és az értelmiség kapcsolatát, valamint a régi és az új értelmiség közötti baráti együttműködést. Egyes értelmiségi — különösen régi értelmiségi — rétegek között az utóbbi években egzisztenciális problémák is jelentkeztek s ezek károsan hatottak alkotó munkájára, társadalmi és politikai tevékenységére. Ezek a problémák pártunk politikájában elkövetett hibák miatt bukkantak fel. De bekövetkeztek azért is, mert egyrészről az értelmiség, másrészről a párt- és állami funkcionáriusok egy része nem látta világosan az értelmiség társadalmi szerepét. Ezzel kapcsolatosan néhány elvi kérdést tisztázott a beszámoló: 1. Az értelmiségnek megvan a maga szükségszerűen -meghatározott szerepe a társadalmi életben, az értelmiség felhalmozott szakismerete a gazdasági és kulturális építőmunkába való bekapcsolása nélkül lehetetlen felépíteni a szocializmust. 2. Az értelmiség nem azonos a kispolgársággal, viszont az értelmiség egy részének gondolkodásában, magatartásában van sok kispolgári tulajdonság, ami nem meghatározza, de befolyásolja fejlődését. Az értelmiség olyan réteg (és nem osztály), amelyik mindig valamelyik alapvető osztályhoz kapcsolódik. Ha az értelmiség be akarja tölteni haladó funkcióját, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet idején, akkor a munkásosztályhoz, mint vezető osztályhoz kell kapcsolódnia Az értelmiség soraiban az úinak felismerése ellentmon dásosan megy végbe, ezért nem lehet az értelmiséget egészében véve reakciósnak vagy haladónak mondani. Az értelmiség fejlődésének tendenciája ma mindinkább haladó. Ebből következik, hogy az értelmiséget a meggyőzés eszközével kell és lehetséges a munkásosztálynak a szocializmus ügye mellé állítania. A beszámoló elemezte ezután a magyar értelmiség szerepét történelmünk folyamán s arra a megállapításra jutott, hogy az értelmiség legjobbjai mindig a haladás, a nép szolgálatában állottak. A továbbiakban utalt a beszámoló arra, hogy a párt méltán ismeri el az értelmiség munkáját, amikor megállapítja: a szocialista gazdaság és kultúra terén elért eredményeink nem valósulhatlak vo'^ia meg a magyar értelmiség áldozatos munkája nélkül. A második ötéves terv nagyszerű célkitűzései — a termelés műszaki színvonalának emelése, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a kultúrforradalom további fejlesztése egybe esik az értelmiség legjobbjainak akaratával. — Az értelmiség munkáját az elmúlt években nagymértékben befolyásolták a párt politikájában érvényre jutott hibák — folytatta a beszámoló. — A dogmatizmus, a személyi kultusz, az értelmiségi dolgozók származásának, családi kapcsolatainak mechanikus, a jelentől elvonatkoztatott értelmezése károsan befolyásolta az értelmiség munkakedvét, szemléle tét és politikai hangulatát. Annak a nézetnek gyakorlati megvalósulása, hogy az osztályharc napról napra élesedik, több értelmiségi dolgozót távolított el a párttól és a szocializmus építésétől. Megyénkben is fordultak elő súlyos szektás hibák, amik az értelmiség és a párt kapcsolatára káros következményekkel jártak. Megállapította a beszámoló, hogy a megyei pártbizottság előtt az a feladat áll, hogy biztosítsa a megyében a Központi Vezetőség már említett határozata helyes irányvona Iának ferdítésmentes végre hajtását. Az értelmiség anyagi helyzete, élet- és munkakörülményei amelyeket a párt és a kormány maga elé tűzött, benne látja akaratának, óhajának megvalósulását. A felszabadulás óta rendkívül bonyolultan alakult az • értelmiség társadalmi, politikai tevékenysége. Miután az értelmiség politikai állásfoglalásában fontos szerepet játszik az értelmi belátás, — a magyar értelmiség egésze nem jutott el odáig, hogy a párt politikáját teljes egészében magáévá tegye, mert ezen az úton megakadályozták azok a politikai hibák, amelyek pártunk életében 1950—1951-ben kezdtek felszínre kerülni. De az értelmiség többsége eljutott a párt politikájáig. Ettől az időtől kezdve azonban az értelmiség fejlődésében nyugtalanító jelenségek kezdtek kifejlődni. Mik voltak ezek? Első és legfontosabb, kezdett kifejlődni az értelmiség iránti bizalmatlanság, ami elsősorban a régi értelmiséget, másodsorban az új értelmiséget érintette. Kialakult az értelmiségi kádermunkának egy olyan szemlélete, mely az élettől, a valóságtól elszakadva egyoldalúan, csak a múltat, a származást, a környezetet vette figyelembe. Megyénkben is számtalan pedagógus, orvos, műszaki értelmiség körül alakult ki olyan légkör, amelyben csak vergődni lehetett, nem pedig alkotni. Ez a bizalmatlansági légkör azért alakulhatott ki, mert helytelenül szemléltük az értelmiség fejlődését meghatározó és befolyásoló tényezőket. Ez a szemlélet volt az elindítója annak, hogy az értelmiség megítélésénél nem a végzett munkát vettük figyelembe, hanem a múltat. Még ma is előfordul a makói járásban, — a mi hibánkból is —, hogy értelmiségi dolgozókat azért akartak az életpályájáról elbocsátani, mert osztályidegen származásúak. Az értelmiséggel szemben tanúsított ilyen magatartás a makói járásban sokakban bizalmatlanságot keltett. Ez a légkör szülte az egzisztenciális bizonytalanságot, ami elsősorban a régi értelmiségi dolgozókra hatott. Ennek követkoztében alakult ki olyan nézet és egyes helyeken sajnos, gyakorlat is, hogy a régi értelmiségiekre csak addig van szükség, amíg fel nem nevelődik az új értelmiség. Tetézte még ezt annak a gyakorlatnak a félremagyarázása, amely abban nyilvánult meg, hogy értelmiségi munkakörbe, nagyon helyesen, munkás-paraszt kádereket tettek. A párt politikájában bekövetkezett hibák, a szavaknak és a tetteknek szétválasztása sok értelmiségi dolgozóban ingatta meg a pártba, a rendszerbe vetett bizalmát. Határozottan megállapítható, hogy attól az időtől kezdve, amikor pártunk életében a személyi kultusz következtében a törvénysértések kerültek előtérbe, csökkent az értelmiségi dolgozók társadalmi, politikai tevékenysége. A tények mögött azonban nem vettük észre az igazi okokat. Bírálattal, ráolvasással és nem a viszonyok megváltoztatásával próbáltunk a helyzeten javítani. Ám, e hibák ellenére, mégis kinevelődtek olyan értelmiségi dolgozók, mint Kukán Ferenc, Fodor Gábor, Székely Lajos, Nagy Sándor, László György, Belényi Gyula, Sárkány György, Gáspár Mihály és még sok más elvtárs, akik a legnehezebb időkben kiálltak a párt igazáért, megvédték a pártot. Elemezte a beszámoló azokat a károkat, amelyeket az ideológiai munkában, az értelmiséget illetően a dogmatizmus, a betűrágás, a tényektől, az igazságoktól való elszakadás okozott. Az ideológiai munkában meglévő hiányosságok, különösen a vezető értelmiségiek előtt csökkentette nagymértékben a marxizmus—leninizmus tekintélyét. A marxizmus—leninizmus dogmatikus tanítása és tanulása nemcsak a régi értelmiség, hanem az új értelmiség szívét sem tudta teljes egészében meghódítani. Oka volt ennek, hogy nem biztosítottunk az értelmiségiek számára sem a pártoktatásban, sem az állami ideológia! oktatásban olyan alkalmakat és főként anyagot, amelyek birtokában önállóan tudták volna tanulmányozni a marxizmus-leninizmust. Pedig az értelmiség részérői sokszor felmerülő kívánság volt a- marxizmus—leninizmus önálló tanulmányozása. Az a harc, amit pártunk a dogmatizmus, a betürágás ellen folytat az ideológiai fron ton, már most jótékonyan érezteli hatását az értelmiségiek között. Ennep jelei a megélénkülő viták, az önálló véleménynyilvánítás, a bátrabb kritikai szellem kialakulása. — Van az értelmiségben azért még ma is aggodalom — állapítja meg a beszámolá —, de ez az aggodalom pozitív. Aggódnak azért, hogy a párt júliusi határozatai valóban megvalósuljanak és azskért a célkitűzésekért, amelyeket a Központi Vezetőség júliusi ülése határozott meg, s amelyekért az értelmiség többsége becsületesen dolgozik. Pártbizottságaink az értelmiségieket elsősorban olyan jellegű munkák végzésére kapcsolják be, amelyek legjobban megfelelnek az értelmiség kívánságának és szaktudásának. Meg kell azt valósítani, hogy a kommunista értelmiségiek legfontosabb pártmegbizalása a magas színvonalú szakmai munka legyen. Ezért kisebb felkészültséget igénylő megbízatásokkal ne terheljék túl pártbizottságaink az értelmiségi dolgozókat. Az értelmiség termelési, társadalmi, politikai tevékenységének széleskörű kibontakozását pártszervezeteinknek, szakszervezeteinknek, a különböző tömegszervezeteknek, elsősorban a Hazafias Népfrontnak kell kibontakoztatni. Pártbizottságaink a falun és városban egyaránt gondoskodjanak arról, hogy minél több becsületesen dolgozó értelmiségi kapcsolódjék be a népfront-bizottságok munkájába. Foglalkozott a beszámoló az értelmiség anyagi helyzetével és megállapította, hogy az értelmiségi dolgozók anyagi helyzete a felszabadulás óta fokozatosan javult. Ezt példázza a pedagógusok fizetésének kétszeri emelése, a jogászok bérrendezése, az egyetemi oktatók fizetésének rendezése, a pedagógus- és orvoslakások építése, a szakszervezeti üdültetés stb. A párt és a kormány az értelmiség anyagi helyzetét tovább akarja javítani: földjuttatás a falusi pedagógusoknak, agronómusoknak, gépkocsi a falusi, városi orvosoknak. Nagy megnyugvást keltett a második ötéves terv irányelv-tervezetében meghatározott 25 százalékos életszínvonal emelkedés is. Az egyes értelmiségi rétegek anyagi helyzetének elemzése után foglalkozott a beszámoló a nyugdíj, a nyugdíjrendszer és a lakáskérdés elégtelenségével. — Megyénk értelmiségi dolgozói amellett, hogy egyes értelmiségi rétegek anyagi helyzete nem kielégítő, mégis az elismerés hangján, bizakodással beszélnek azokról az erőfeszítésekről, amelyeket pártunk és kormányunk tett és különösen bíznak abban, hogy tesz a jövőben az értelmiség anyagi helyzetének megjavítására. Nagy elismeréssel beszélnek azokról a vívmányokról, amelyeket a párt és a kormány a dolgozók bevonásával elért a jobb munkafeltételek kialakításában. Szinte minden értelmiségi dolgozó elismeri, hogy az iskolák, kórházak, klinikák, tudományos intézetek felszerelése, korszerűsítése területén tíz év alatt annyit léptünk előre, mint a múltban több évtized alatt, Meg kell állapítani azonban, hogy ez a változás az értelmiség és a fejlődés követelményeivel nem áll arányban. Sok esetben ez a lemaradás, vagv aránytalanság a túlzott takarékossági intézkedéseknek a következménye. Nem lehet megérteni azt, hogy például a Szegedi Tudományegyetem állatrendszertani intézetében ne legyen egy korszerű mikroszkóp, vagy azt, hogy egyes intézetekben azért szenvedjen csorbát a tudományos munka, a tudományos ká • derutánpótlás nevelése, mert hiányzik egy-két oktató, akit korábban racionalizáltak. Nem szabad, hogy olyan szűklátókörűség akadályozza az értelmiségi alkotó munka kibontakozását, mint a szegedi egyetem jogi karán, ahol a 11 tanszék mindössze két gépíróval végzi el a tudományos adminisztráció munkáját. — Pártbizottságaink komoly tevékenységet fejtettek ki annak érdekében, hogy az értelmiség anyagi helyzete megváltozzék. Számos jelzésben értesítették a felsőbb szerveket a kialakult helyzetről,' helyileg pedig tevékenykedtek azon, hogy a megoldható lakás-, föld- és egyéb problémákat megoldják. Erről számolhatunk be Szegedről, ahol az egyetemi pártbizottság nagy erőfeszítéseket tett, hogy a saját helyiségeinek feláldozása árán új lakásokat biztosítson az egyetem dolgozói számára. De még nem ez a jellemző. Számos helyen pártbizottságaink az értelmiség ilyen irányú problémáival nagyon szűklátókörűén foglalkoznak. Nem lehet az értelmiség problémáit úgy szemlélni, mint olyan rétegét, amelyiket nem illet meg olyan jog, amit a mi alkotmányunk minden magyar állampolgár számára biztosít. Aki igy értelmezi pártunk értelmiségi politikáját, az mérhetetlen károkat okoz a pártnak. Az értelmiség — közte a vezető és falusi értelmiség — anyagi helyzetének további javítására a párt és a kormány hathatós intézkedéseket kíván tenni. De vannak nekünk már olyan törvényeink, rendeleteink, amelyek az értelmiség egyes rétegeinek anyagi helyzete megjavításával foglalkoznak, csak nincsenek végrehajtva. Sok községi tanácsunk elfeledkezett arról — a járási és megyei tanács pedig nem ellenőrizte —, hogy a falusi pedagógusoknak megállapított egy kh. földet biztosítsa. Értelmiségi dolgozóinknak világosan kell látniok azt, hogv anyagi helyzetük további javulása a fizetés, a lakás és egyéb kérdések megoldása szoros összefüggésben van országunk gazdasági helyzetével. Ezek a problémák csak úgy oldhatók meg, ha az értelmiség a maga munkájával elősegíti a munkásosztálynak, a dolgozó parasztságnak a termelés fokozására irányuló törekvését. A párt és az értelmiség viszonya Ai értelmiség társadalmi, termelési, politikai tevékenysége Az értelmiség társadalmi, termelési, politikai tevékenységével foglalkozva a beszámoló megállapította, hogy mindez szoros összefüggésben van a párt politikájának helyességével, vagy helytelenségével, a gyakorlati végrehajtásban tapasztalható eredményekkel, vagy hiányosságokkal. Az értelmiség akkor tevékenykedik Igazán, ha azokban a célkitűzésekben, A felszabadulást követő években sok értelmiségi dolgozó, élve a demokratikus jogokkal, bekapcsolódott a társadalmi és politikai életbe, elfogadta a párt irányvonalát, ha nem is egészében, de főbb vonalaiban — állapította meg a beszámoló. — Nagyon sok értelmiségi dolgozó lépett be megyé-.k területén a munkáspártokba, a kommunista pártba, a szociáldemokrata pártba. Ez a tény azt mutatja, hogy az értelmiségi dolgozók egy része felismerte azokat az alapvető változásokat, amelyek bekövetkeztek hazánk felszabadulása alkalmával. Az értelmiséget — tanítja Lenin — éppen azért nevezik értemiségnek, mert a legtudatosabban, a leghatározottabban és a legpontosabban tükrözi vissza és fejezi ki az osztályérdekek és politikai csoportosulások fejlődését az egész társadalomban. — Az értelmiség és a párt viszonyában döntő fordulatot jelent a két munkáspárt egyesülése, majd az azután következő tagrevizió. A tagrevizió alkalmával megyénkben — bár pontos adataink nincsenek, de az esetekből következtetve meg lehet állapítani, hogy elég sok értelmiségi dolgozót zártak ki a pártból. Van ezek között a kizárások között indokolt, de van közte olyan is, elég szép számmal, amelyik személyes bosszú, az értelmiség irányában tanúsított rosszindulat következtében történt meg. E kizárások megingatták a párthoz közeledő, de még a párt politikáját teljes egészében meg nem értő becsületesen dolgozó értelmiségieket. — Az értelmiség között végzett pártépíiő munkának a stagnálási időszaka az 1950 -55-ös évek közötti időre esik. Ezekben az években az értelmiségi párttagok száma lényegében nem változott. Szépen megindult az értelmiségiek között a pártépitő munka. A szentesi járásban csak ebben az évben a pedagógusok közül 44-et vettek fel. De ez csak kezdeti eredmény, nem terjed ki az egész megye területére és az értelmiség minden rétegére. Ennek oka egyrészről az, hogy nagyon nehezen tudjuk levetkőzni azokat a hibákat, amik a hosszú évek sorún szemléletünkben, munkamódszerünkben felgyülemlettek. Jelenleg az értelmiség között a pártépítő munka a makói és szegedi járásokban halad leggyengébben. Ha az egyes értelmiségi rétegek irányulását vizsgáljuk, azt lehet megállapítani, hogy a pedagógusokkal való foglalkozás eredményeképpen étből az értelmiségi rétegből történik a felvételnek a többsége. Ez a helyzet a Szentes járásban, városban. Hódmezővásárhelyen és Csongrádon is. Ebből kiindulva a pártépítő munka területén azt a feladatot lehet tűzni járási, városi pártbizottságaink elé, hogy tervszerű munkával, az értelmiség között végzett politikai munka megjavításával növeljék a kommunista értelmiségiek számát, különösen a jogászok, orvosok, műszakiak között. Hogy az értelmiség között végzett pártépítő munka megjavuljon, annak egyik feltétele, hogy párt-, tanácsi cs tömegszervezetekben dolgozó funkcionáriusok többet le* gyenek az értelmiség között, mert az értelmiségi dolgozók igénylik a párt- és tanácsszervek segítségét. Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Csongrádon és más helyeken is jó hatással van az értelmiségre a párt vezetőinek és az értelmiségi dolgozóknak kialakulóban lévő személyes, baráti kapcsolata. Kezdik ezeken a helyeken megismerni a Párt funkcionáriusait az értelmiség. a párt funkcionáriusai pedig az értelmiséget. A személyes kapcsolat elmélyítése elősegíti a kölcsönös bizalmatlanság és előítélet felszámolását. Tapasztalhatják az értelmiségiek, hogy a párt funkcionáriusai nem szívtelen emberek. A pártfuncionariusok pedig személyes tapasztalat útján győződhetnek meg arról, hogy nem minden érte^iségi kispolgári gondolkodású. A párt tagjainak az értelmiségi dolgozók legjobbjait kell felvenni. Csak ezen az úton, az értelmiségi párttagok növelésével lehet tovább gyarapítani az értelmiségi pártszervezeteiket falun és a városon egyaránt. Nem becsüljük meg megyénkben eléggé a párttag, a, kommunista értelmiségi dolgozókat. Ritkán tanácskozunk a kommunista értelmiségiekkel, nem kérjük ki véleményüket a megyét érintő gazdasági, kulturális politikai feladatok végrehajtásához. A kommunista értelmiségiek joggal kifogásolják azt hegy nem pártfogoljuk e'éggé őket, (Folytatás a 4, oldalon)