Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-14 / 217. szám

Péntek, 1958. szeptember 14. OEUIKTlItmSZt' HIREKs Dr Benkő Sándor as NDK-ba utazott Dr. Benkő Sándor orvos, az I. számú Belgyógyászati Klinika docense háromhetes tanulmányútra a Német Demokratikus Köztársaságba utazott egy magyar népfrontküldö.tség tagjaként. Utazása során a Hazafias Népfront szegedi bizottságának a szomszédos népi demokráciák hasonló mozgalmával kiépített kapcsolatait a Német Demokratikus Köztársaságban is erősíteni kívánja. — A Budapesti Varieté a Szegedi Nemzeti Színházban vendégszerepel hétfőn este 6 és 9 órakor. Közreműködik a rádió 20 tagú tánczenekara Zsoldos Imre vezetésével, valamint Zárai Márta, Kazal László, Vámosi János és Puskás Sándor. Konferál: FejéiIstván. Műsoron: G. Gerschwin, G. Miller, I. Berlin, Bágya, Lecuona, D. Ellington, C. Porter, Kern, Horváth, Stcchardt, C. Calloway szerzeményei. valamint a legújabb magyar és külföldi film- és táncszámok, rumbák, mambók és vjlágslágerek. Jegyek a színház pénztáránál és az üzemi jegyfelelősöknél kaphatók. — A Gorkij Művelődési Otthon nagytermében szeptember 20, 21, 22 és 23-án 4 és 8 órai kezdettel műsorra kerül a Csehszlovákiában rendkívül nagy sikerrel elő* adott Esztrádparádé. Konferál: Darvas Szilárd. Közreműködik: Balogh Klári. Bánd Anna, Györkös Kató, Nijinszky Tamara, Balajthy Andor Jászai Mari-díjas, Csanaki József, Dalmady Géza, Elekes Pál, Kiss István, Háray Ferenc, Kovács Gyula, Miklóssi Dezső és Simándi József. Az előadás kizárólag felnőtteknek. Jegyek a Gorkij Művelődési Otthonban 11—14 óra között és az előadás előtt kaphatók. — Ma rendezi vitaülését a Magyar Történelmi Társulat Délalföldi Csoportja és a Városi Tanács oktatási osztálya, az Egyetem és Főiskolai Diákklubban. A vitaülés délelőtt fél 10 órakor kezdődik. A vitaülésen a magyar történettudomány és oktatás időszerű kérdéseiről bevezető előadást tart Karácsonyi Béla egyetemi docens és Vass Károly főiskolai tanár (Pécs). Vitavezető: Bónis György, Eperjessy Kálmán és Mérey Gyula. — Hétfőn kezdődik meg a tanév az Orvostudományi Egyetemen. Az Egyetem Bölcsészettudományi, Természet- • tudományi, valamint Államés Jogtudományi Karán már folyik a tanítás, s a diákok eddig irigykedve néztek az ! orvostanhallgatókra, akik még élvezték az •aranyszabadság* utolsó napjait. 1 — BELGRÁDBA UTAZÖIÍ FIGYELMŰBE! Az IBUSZ felhívja a Belgrádba utazók figye'mét, hogy szombaton délelőtt fizessék be az útiköltséget. Indulás szombaton délután 16 órakor. — A nagysikerű Szigligeti népszínmű: a Cigány hatodik előadását a Szegedi Ruhagyár meghívására szombaton este 7 órai kezdettel a Ruhagyár kultúrtermében tartja a Móra Ferenc Szövetkezeti Művelődési Otthon színjátszó csoportja. Előadás után tánc. Minden érdeklődőt szeretettel vár a rendezőség. — Rágalmazásért 300 forint pénzbüntetésre ítélte a városi bíróság Csúri József szegedi lakost, aki Kovács Józsefné tanácstagnak — mikor az választói lakás-ügyeit igyekezett orvosolni — egy vita hevében azt vágta a szemébe, hogy •maga csak hallgasson Kovács elvtársnő, a maga férje egy nagy nyilas volt, nem tudom, hogy lehet egy nyilas feiesége tanácstag!* A bírósági vizsgálat megállapította, hogy Csúri József szavait semmivel sem tudja alátámasztani. Kovács József neve az egykori nyilaspárt listáin sem szerepelt. — Űj díszlettervezője lett a szegedi színháznak, Szabó Sándor, a tavalyról már jól ismert plakát-rajzoló személyében. Szabó Sándor első díszletterve Seribe: Egy poház vizének kamaraszínházi bemutatójára készült. A fiatal tervező emellett tovább foglalkozik a plakát-művészettel is és készül a jövő évi országos plakát-kiállításra; — Ismét újdonságok érkeznek a Lenin utcai Ajándékboltba, többek között ólomkristályból és olcsó porcelánból hamutálcák és vázák, kínai mokkás-, teás- és süteményes készletek, valamint német porcelán étkészletek. Ügyei!eofil gazdálkodónk az ország papírkészletével, viheti boldog, boldogtalan, ha kell neki, ha nem. Mert mi mást bizonyít az, hogy egy egész köteg „Termelőszövetkezeti Hiradút" hozott a posta szerkesztőségünk címére, készpénzzel bérmentesítve. Nincs vele semmi különösebb baj, nem kér enni sem, jól megvan olt a többi papír lim-lom társaságában. csak azt az egyet nem értjük, milyen titokzatos céllal küldték hozzánk Budapestről. A Termelőszövetkezeti Híradó Lénárt Gábor szerkesztésében 3 oldalon fényképeket közöl az Országos Mezőgazdasági Kiállításról, egy oldalon rövid hírek vannak a termelőszövetkezetekről, négy oldalon pedig három agitációs — ugyancsak termelőszövetkezeti — fényképes riportféle foglalja el a helyet. Ennyi az egész. A „népszerű kiadvány old'-nak ama családjához tartozik c küldemény, amelyeknek előállításához bőségesen volt és van papír még ma is és amelyeiét mindenre használnak az emberek, csak éppen olvasni nemigen olvassák. Most a következő kérdések foglalkoztatják a szerkesztőség tagjait: Miért nem osztották szét inkább Pesten a mezőgazdasági kiállítás látogatói között? Miért nem postázták inkább a termelőszövetkezetek, vagij a falusi pártszervezetek címére? Nem azért küldték-e hozzánk, hogy mi továbbítsuk a rendeltetési helyére? Vagy talán azért küldték — az egész köteget —, hogy megtanuljunk hasonló tsz-riportokat Imi? i,i | •-> «j | tl Gyanús, felette gyanús. Alighanem arról van szó, hogy feleslegesen sokat nyomtak belőle Így már érthető, miért nem lehet Szegeden Művelt Népet, Irodalmi Üjságot és Nők Lapját kapni! M : Szecredi kulalr szobákban Pillantás a kagylók, a csigák és a kutató világába a KenderMgyfr 34 itslsozóia tanul közép- és felső iskolában Az 1956—57-es oktatási évben a Kenderfonógyár 34 dolgozója iratkozott be a közép- és felső iskolák esti, illetve levelező tagozatára. Közülük tizennyolcan a külön; böző technikumok vagy egyetemek első évfolyamában kezdik meg szakmai továbbképzésüket. A Szegedi Fonóipari Technikum esti tanfolyamára 11, levelező tagozatára pedig egy dolgozó jelentkezett a sikeres felvételi vizsga után. Érdekes története van a felvételi vizsgára történő felkészülésnek. Szűcs Béla és Berta István művezetők és Padals Pálné elvtársi segítségével sikerült elérni, hogy az üzemből első évfolyamra jelentkező dolgozók mindanynyirn megfeleltek a felvételi követelményeknek és tegnap be is iratkozhattak. Különösen Szűcs Béla művezető fáradságot nem ismerő tevékenysége szép példa az elvtársi segítségre: munka utáni pihenő idejét és vasárnapjait sem sajnálta munkatársai felkészítésétől — sot a felvételi vizsga ideje alatt is ott izgult az iskola folyosóján „tanítványaival." Két dolgozó a Gépipari Technikumban, egy a Közgazdasági Technikumban, 3 pedig a Jogtudományi Karon kezdi meg az első évet, — rajtuk kívül. Velük együtt tanul az a 16 dolgozó is, aki már felsőbb évfolyamra jár. Idén a Fonóipari Technikumban öt, a Gépipari Technikumban pedig az üzem 1 dolgozója érettségizik. A Műszaki Egyetem levelező tagozatán hárman tanulnak. Többen végzik az általános iskola felső tagozatára és öten az üzemi német-nyelvtanfolyamra is járnak. Az a magyar dalstrófa, hogy „Gyöngyház sej...", érdekes módon a mi gyöngyházszegény országunkban született meg. Nálunk évszázadokon keresztül senki sem próbálkozott iparszerűen azl zal, hogy hazai kagylók héjából gyöngyházat csiszoljon. A híres külföldi gyöngyhalászok szállították a bicskanyeleknek, gomboknak, csecsebecséknek felhasználható gyöngyházat — a Perzsaöbölből, a Vörös tengerről, Ausztrália északi partjairól és más tengerparti vidékekről — a magyar mestereknek és a felszabadulás utáni magyar iparnak is. Magyar gyöngyház A napokban ez a két szó ütötte meg a fülemet: magyar gyöngyház. Azóta sikerült megtudnom, hogy Budapesten már készítenek késnyeleket, bútorberakásokat és dísztárgyakat hazai eredetű kagylók hójából is, és egy szegedi tudós kutatásai alapján foglalkoznak a „gyöngyi háztermesztés" nagyarányú l megvalósításának gondolatá" val. S most bemutatnám a tudóst, a maga tudományával. . Gyöngyházlöriénet' Horváth Andor, az Állatrendszertani Intézet adjunktusa szobájában vagyunk, öreg kagyló- és csigahéjak idézik a letűnt földkorokat. A kutató elbeszélése pedig a magyar gyöngyház előtörténetét illusztrálja. A hazai kagylófajtákbó\ gyöngyházuk feldolgozására, csak három egyed jöhet szá mításba: a közönséges folyami kagyló (unió crassus), a duzzadt folyami kagyló (unió tupidus) és a festőkagyló (unió pictorum), — méretük és elterjedtségük miatt. Ezekből a kagylófajtákból egész telepek élnek a Tiszában, a Dunában, azok holt ágaiban és a Balatonban is. A festőkagylóból helyenként óriási mennyiség van együtt például a Tisza szegedi holt ágában is. Ez a megállapítás volt az első lépés, s ehhez járult másodikként az emlegetett kagylófajtákból történő telepek létesítése elvi és gyakorlati módszereinek kidolgozása. A telepek a természetes vizek legalkalmasabb helyein létesülnének a kagylófajták tájigényeinek szigorú figyelembevételével, s így, a tudós szakvéleménye szerint, pár év alatt biztosítani lehetne a magyar gyöngyházipar szükségletét. S hogy mindez nemcsak a fent idézett nóta kedvéért történnék, ide kell iktatnom egy hiteles számadatot: a Külkereskedelmi Minisztérium közlése szerint évente egy millió forintot fizetünk a magyar ipar gyöngyház-szükségletéért az európai kereskedőknek. A 43 éves kutató ötödikes gimnazista kora óta barátkozik a kagylókkal. Sok hasznos tapasztalattal gazdagította szaktudományát, sok esztendei kagylókutatásának azonban közvetlen ipari gyakorlati jelentőségét most sikerült először bebizonyítania. Kagylók, kacsák, sertések A kagylóhéj a kagylónak csak egyik fele. Miután felnyitják és leválasztják a szivárványszín belsejű „békateknőt" — visszamarad a fehérjedús kagylóhús. Egyes ínyenceknek ez csemege, de a magyar gyomor nem veszi be — ellenben annál jobban szeretik a sertések és a kacsák. A Tisza mellett töbu helyen kagylóhússal hizlalják a „récét", Németországban pedig sertéstenyésztéshez használják. Miért ne lehetne járni ezt az utat Magyarországon is? — tette fel a kérdést a kutató és arra a következtetésre jutott, hogy alapos kísérletezés után a "gyöngyháztermesztéssel" párhuzamosan ez az eljárás is célhoz vezetne. Eddig a magyar gyöngyház készülő, rövid históriája. Mit mondanak a csigák? De a beszélgetés tovább hullámzik a kutatószobában —» a csigák következnek, a másik, talán az előbbinél is kedvesebb kutatási téma. Röviden arról van szó,' "hogy Horváth adjunktus megvédte csigáit a geológusokkal szemben. a geológiai kutatások érdekében. A geológia számára sokáig némák voltak az apró csigahéjak (ma is élnek azok a csigafajok, amelyek például a jégkorszakban, vagy földtörténeti korokkal azelőtt is éltek). A geológusok hiába faggatták a parányi mészházakat. azok semmit sem mondták nekik. Így aztán rájuk fogták, hogy a geológia számára hasznavehetetlenek. A kutató azonban komolyan vallatóra fogta őket és •beszélni* kezdtek. •Elmondták*, hogy mennyiségi és minőségi elosztásuk a pleisztocén rétegekben más és más, s a tudós ennek alapján rekonstruálni tudta a régi környezetet, a környezet alapján pedig a jégkorszak hidegebb-melegebb periódusainak váltakozására következtethetett. Természetcsen ezt csak elmondani ilyen egyszerű. A valóságban mindez úgy történt, mint például a jelenlegi íelsőszentiváni fúrás megvizsgálása (78 méter mély!): minden parányi csigahéjat elő kell bányászni az úgynevezett •földtortákból* — s azután következik ezek osztályzása és megszám'ásása. Ez az egy fúrás eddig 64 ezer kis csigabigát hozott a felszínre, s ezek mindegyike megfordult Horváth adjunktus kezén. Türelem, szívósság Határtalan türelem és szívósság kell ehhez a munkához — különben nem hoz eredményt. Jelenleg 40—30 csigafajjal dolgozik Horváth adjunktus, s a közeimú'tban ezzel a türelmes, de hallatlanul izgalmas munkával sikerült megállapítania a jégkorszak periódusait — s meglepetésére ez a gyakorlati kutatómunkán alapuló •csigaperiódus* tökéletesen fedi Milankovics és Bacsák elméleti, csillagászati útom megállapított periódus-rendszerét. Így a tudományban, mivel a két következtetés pontosan egybevág, a jégkorszak periódusainak meghatározása szinte lezártnak tekinthető. Horváth adjunktus kutatómunkája alapján gyakor'atilag sikerült igazolni egy régirégi természeti törvényszerűséget. Munkássága révén pontosabban, megbízhatób.bíüí. sikerült megismerni egy időben messzi földkort. A kívülről szemlélő számára unalmasnak, öncélúnak tetszhet ez a munka, a kutató számára viszont végtelenül izgalmas. Most miután olvasóink el tudnak képzelni egy kutatót, aki aprócska csigák és kagylók közt éli le éle', ét — ne mosolyogjanak: itt az apró csigaházak között földünk ismeretlen korszakainak történetét írják. Simon István UDVARIASSÁG, EMBERSÉG és az olvasók panaszlevelei Valamelyik nap Szegedtől Lőkösházáig, majd a magyar—román határig vitt az utam. A korareggelben az út ket oldalán szinte elbújtak a földeken, a hosszú cirokszár mögött a forró nyártól megtöpörödött kukoricák. Még a reggeli harmat sem olyan dús az idén, mint más években — tűnődtem magamban. A korareggelben is a későn, de hirtelen előtört nyár tikkasztó nyomottsága ült a tájon; az előző nap beszívott forróságot nem tudta Kilehelni a föld. Az országúti eperfák is fuldokolva lélegeztek, mert legtöbbjükön alig volt már levél: felették a szövőlepkék utálatos hernyói (íilk&zlxttl Úgylátszik, 3Z országút fái errefelé nem tartoznak a Magyar Népköztársasághoz — mondom fennhangon a mellettem ülő fotóriporternek. — Maholnap megesznek bennünket a hernyók, ha nem teszünk ellenük semmit — mondja keserűen a fotóriporter, miközben az autóbuszból fényképezni akarja a tikkadt táj fuldokló eperfáit. — Hagyd, kár a filmért. A heinyók az eperfátci is tovább mentek már, be a tanyákba. Nézd, az a tanyaudvar gyümölcsöse is beteg már és senki se gyógyítja — mutatok az országúttól, beljebb eső egyik tanyára. Makón innen és Makón túl is sok a beteg fa, ám sehol semmi latszatja a gyógyító védekezésnek. Még a fatörzsre kötött szalmakötéllel sem találkozni, ami odafészkeltetné az átkozott hernyóitat, hogy aztán a tűz eméssze el őket. Lőkösházán az egyik ház udvarán a szilvaszemek levéltelen, meztelen csüngtek az ágakon, a fatörzsön pedig le és föl sétálgattak a hernyók, mert nem volt már mit enniök. Akik még nem tudnák, hát tudják meg, hogy hazánkhoz tartoznak az országút fái is, ahonnét szét- és elszármaznak a tanyákba és falvakba is a szövőlepkék és utálatos származékaik. Ám Szegeden is szépen tanyáznak az utcák fáin és ránevetnek a tanácsokra, kacérkodnak velük. Egyelőre nem tudni, hogy meddig élnek ilyen egymásmegtűrésben, mert a szerkesztőség ptilakán kinézve a Kölcsey utcában az egyik ház udvarán is duhajkodnak a juharfákon az ezerszer megátkozott hernyók. Csakhogy átokkal nem lehet őket elpusztítani, más kell ahhoz, sürgős cllenüktevés itt ls, nteg az országutakon is. Lődi Ferenc •Több udvariasságot, emberséges bánásmódot várunk az SZTK orvosaitól* — így kezdődnek azok a levelek, amelyeket azok a beteg dolgozók küldtek szerkesztőségünkhöz, akiket sérelem ért gyógyítás közben. Az utóbbi időben — sajnos — az ilyenfajta levelek száma megszaporodott. Ez a tény feltétlen figyelmet érdemel Figyelmeztető az SZTK vezetősége, a Városi Tanács egészségügyi osztálya, és természetesen valamennyi érdekelt orvos számára. A levelekben a dolgozók őszintén elmondják sérelmeiket. bátran visszautasítják a sértő, durva hangot. Ez természetesen nem valamiféle támadás az orvosok ellen, hanem arról van szó, hogy az esztergályos ugyanolyan megbecsült embere társadalmunknak, mint a gyógyító orvos. És ha az esztergályos megbecsüli az orvost, joggal vár viszonzást. A levelek persze arról is beszélnek, hogy a betegek sem angyalok, s amellett, hogy nem általában beszélnek az orvosokról, különbséget tesznek orvos és orvos között. Vannak és szerencsére a lelkiismeretes, jó orvosok vannak többségben. Nézzük azután a leve'eket. Az egyik levél az SZTK röntgen-rendelőjében tapasztalt hibákról így számol be: •Három beteg társammal vártunk az öltöző fülkében, hogy majd csak ránk kerül a sor. A tanársegéd úr — igy szólították az ott dolgozó orvost — udvariasan, kedvesen fogadta a mellékajtón.besurranó betegeket. Mi meg a fülkében levetkőzve — sokan a váróteremben — •türelmesen* vártunk. Végülis egyik társam megunta a várakozást és benyitott. — Csukja be az ajtót, mert úgy oda vágok valamit a fejéhez, hogy lerepül — hangzott belülről a •kedves** hang. Franczia Ferencné levelében a következőket panaszolja el: •Augusztus 23-án az SZTK sebészetére mentem el. A karom fájt. Az orvos a kartonomról leolvasta, milyen gyógykezelésit kaptam már eddig. Amikor megmondtam neki, hogy sajnos még mindig fáj a kezem, akkor iszapfürdőre küldött. Én udvariasan közöltem ve'e, hogy munkám miatt — a Siketnémák Intézetének konyháján dolgozom — nem tudok elmenni a fürdőbe. Az orvos erre nagyon dühös lett, magából kikelve kiabált. — Fogja be a száját, ne kiabáljon — és ráírta a kartonomra, hogy megtagadtam a gyógykezelést .. .* A szerkesztőségünkhöz írt levelek természetesen nemcsak a goromba, durva hangot kifogásolják hanem sok esetben a lelkiismeretlen, hanyag gyógykezelés miatt is panaszkodnak. Ilyen esetről ír Varga Mihály elvtárs. Idézünk leveléből: •Szeptember 4-én feleségem mellfájdalmaival kereste fel az SZTKban a sebészetet. Az inspekciós orvos megállapította a diagnózist és az l-es számú Közkórházba küldték röntgen-kezelésre. 6-án a kórház; sebészetén kisebb műtétet végeztek el, majd kezelésre ismét az SZTK sebészetére küldték. Szeptember 7-én az orvos csak a külső kötést cserélte ki. Amikor feleségem megkérdezte, hogy a tejjel mit csináljon — háromhónapos fiam van, aki még szopik — a doktor azt felelte, fejje le, csináljon vele, amit akar. majd lesz valahogy. Feleségem fájlalta a sebét, rosszul érezte magát. A Sebészeti Klinikára vittem el. Ott gondos kezelés alá vették, az ügyeletes orvos azt mondta, mindennap — még vasárnap is — kötést kell cserélni. Az SZTK-ban a doktor véleménye szerint szeptember 7-tői szeptember 10-ig is kibírta volna a seb kezelés nélkül*. Sorolhatnánk a példákat. De azt hisszük, ez felesleges. A levelekhez nem is kell különösebb kommentár, esetleg ennyi: több emberséget várunk az orvosoktól!