Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-14 / 217. szám

WtLAG PR0LETARJA1 EGYESÜLJETEK! • I SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI IARAS DOLGOZÓINAK LAPJA XII. évfolyam, 217. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1956. szeptember 14. Mai szánt nnkból: Mi van a svájci—amerikai atomegyezmény ben ? (2. oldal) Az olvasók panaszlevelei (3. oldal) A szövetkezetbe lépés új, kedvezőbb feltételei (4. oldal) Terven felüli nyereség — anyagi érdekeltség Gazdaságpolitikánk jelenlegi szakaszában egyre több szó esik a dolgozók anyagi érdekeltségéről. A Köz • ponti Vezetőség júliusi ülése világosan megmutatta; a gazdálkodásunkban mutatkozó bürokratikus vonásov abból származnak, hogy nem megfelelő és nem elegendő mértékben alkalmaztuk az anyagi érdekeltség lenini elvét. A határozat leszögezi: „az a tény, hogy a személyek, vállalatok anyagi érdekeltsége nem mindig egyezik a társadalmi érdekkel, az adminisztratív intézkedések tömegét eredményezi." Az adminisztratív intézkedések következtében népgazdaságunk az elért jelentékeny sikerek ellenére sem hozhatta meg azt az eredményt, amit a rendelkezésre álló termelőeszközök, nyersanyagbázisok és nem utolsósorban munkásosztályunk ereje és tehetsége alapján elérhettük volna. A gazdaságvezetés gyakorlatának jellemzője nálunk évek óta a központokból való intézkedés és minden részlet aprólékos előírása. Az előttünk álló feladatok megoldása érdekében sürgősen változtatni kell a vezetésnek ezen a merev, majdnem megcsontosodott módszerén. Az életszínvonal emelésének alapvető feltétele az, hogy a dolgozók anyagi érdekeltségén keresztül megteremtsük a termelékenység emelkedésének és a gazdaságos termelésnek az alapjait. Lényegében arról van szó, hogy meg kell szívlelni Lenin tanítását, aki az egyén gazdasági érdekeltségét igen fontos dolognak tartotta és erről a következőket mondotta: „Ne közvetlenül a lelkesedésre építsünk, hanem a nagy, forradalom szülte lel kesedés segítségével a személyes érdekekre, a személyes érdekeltségre, a gazdasági megoldásokra támaszkodva dolgozzunk..." A jövőben a kormányzat nagy figyelmet kíván fordítani a dolgozóknak a gazdasági élet irányításába történő bevonására. Ennek egyik módja lehet az is, hogy anyagilag érdekeltebbé tegyük a dolgozókat az üzem termelésében, hogy az üzem jövedelmezőségének fokozása az egyének jövedelmét is közvetlenül növelje. Hegedűs elvtárs is hangoztatta előadói beszédében, hogy az egyes dolgozók egyéni jövedelme attól az eredménytől függjön, amellyel hozzájárultak az egész társadalom anyagi erőfeszítéseihez. Ezt megfelelő ösztönző módszerekkel egyre inkább el kell érni. E kérdés lényegét abban láthatjuk, hogy a bér formájában kapott közvetlen részesedésen felül lehetővé kell tenni a dolgozók részesedését a vállalat terven felüli nyereségéből is. Ennek többféle módja lehetséges, és napjainkban igen sok közgazdászt foglalkoztat az a megoldás, amelyet a Jugoszláv Népköztársaságban alkalmaznak. Ennek az a lényege, hogy az elért gazdasági nyereség egy részét közvetlenül a dolgozóknak fizetik kl. A szaksajtóban és a Szabad Népben több hazai elgondolás is napvilágot látott és köztudomású, hogy néhány nagy üzemünk, a terven felüli nyereség egy részét családi házak és lakások építésére, tehát a dolgozók életkörülményeinek megjavítására kívánja felhasználni. Kísérletképpen bevezették néhány vállalatnál a harmadik negyedévben a terven felüli nyereség egy részének kifizetését is. Ezzel kapcsolatban itt Szegeden is sok probléma vetődött fel. Sok dolgozó kérdezi naponta: milyen lehetőségeink vannak jelenleg az említett módszerek gyakorlati alkalmazására? A kérdéssel kapcsolatban kl kell térni a jelenlegi tervezési, gazdálkodási módra. Gazdálkodásunk alapvonása ez idő szerint, különösen a könnyűiparban, a rövid átfutási idő és a fogyasztókkal való közvetlen kapcsolat miatt az volt, hogy az elért nyereséget minél előbb kivonják a vállalattól. Ennek a tendenciának az érvényesülését jelenti az is, hogy az elért nyereséget a következő negyedévben, az esetek többségében tervesítették. Igy a vállalatok csak igen szűk keretek között érhettek el terven felüli nyereséget. Ha tehát az említett lehetőségek gyakorlati kivitelezését a terven felüli nyereségből kívánjuk megvalósítani, akkor a jelenlegi módszereken változtatni kell, mert mostani formájukban nem eredményeznek különösebb vonzóerőt a dolgozók részéről. A rendkívül kis összegű terven felüli nyereségek ugyanis csak formális lehetőséget nyújtanak a dolgozók közvetlen anyagi érdekeltségének fokozására. A közvetlen érdekeltség megteremtése, csak a jelenlegi gazdálkodási módszer megváltoztatásával és a tervezés hosszabb időszakra szóló kiterjesztésével válna lehetségessé. Ezzel párhuzamosan pedig nagyobb önállóságot kellene adni az üzemeknek és így eddig nem ismert helyi lehetőségek és kezdeményezések bontakoznának ki. Népgazdaságunk jelenlegi helyzete alapján fel kellene mérni, hogy milyen eszközöket szabadíthatunk fel az anyagi érdekeltség fokozására. Ennek alapján fel tudnánk métni azt is, hogy vállalatonkint milyen lehetőségek vannak arra; hogy közelebb hozzuk egymáshoz az egyéni és a népgazdasági érdeket. Lenin tanítása — a lelkesedés mellett a jó munka alapján a fokozatos anyagi megbecsülésre is építeni kell — csak így válik lehetővé. Marosi János az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalat főkönyvelője 1 kisipari szSveiketetek munkáját, helyzetet tárgyalta meg a K1SZÖV küldött-közgyűlése Tegnap délelőtt Szegeden, a "Móra Ferenc* Művelődési Otthonban tartották meg Csongrád megye kisipari szövetkezeteinek küldött-közgyűlését. A szövetkezetek küldöttei és a megjelent vendégek nagy figyelemmel hallgatták végig a Csongrád megyei KISZÖV vezetőségének beszámolóját, melyet Koós Sándor, a megyei KISZÖV elnöke mondott el. A beszámoló első része a jelenlegi nemzetközi helyzetről adott rövid áttekintést, majd a belpolitikai életben végbement egészséges változásokról szólott. Részletesen ismertette azokat a jelentősebb intézkedéseket, melyek a dolgozók életszínvonalának emelkedéséhez vezettek. Ezután a megye kisipari szövetkezeteinek belső életéről, az elért eredményekről és hiányosságokról beszélt Koós Sándor elvtárs. augusztus 31-ig törlesztették adússáguKai a szüvetxeze eh A szövetkezetek, amint azt a beszámoló is hangsúlyozta, ez évben számos új termék gyártását kezdték meg. Példaként megemlítették a Csanádpalotai Vegyesipari Szövetkezetet, ahol eddig 300 000 téglát égettek, a Szegedi, Makói, Csongrádi és Hódmezővásárhelyi Épí/őipari Szövetkezeteket, ahol a fate'őszerkezetek pótlásában mutattak jó kezdeményezéseket. Megdicsérték a többiek között a 110 tagú Sándorfalvi Vegyesipari Szövetkezetet, amely .16 féle iparágban elégíti ki a környék lakosságának szükségleteit. Huszonkét Csongrád megyei falusi szövetkezetből augusztusban csak egy szövetkezet nem teljesítette tervét. Koós Sándor ezután azokról az okokról beszélt, amelyek miatt,, különösen az eiső negyedévbén, nem teljesíthették a szövetkezetek terveiket. — Nagyban hozzájárult a lemaradáshoz a rendkívül hideg időjárás is. Em att építőipari szövetkezeteink jó része hosszú ideig nem dolgozhatott. De hozzájárult a lemaradáshoz az egyes szövetkezetekben meglévő szervezetlenség is. A Szegedi Szabó Szövetkezetnél főleg a kényelmesség és a késedelmes szállítás miatt 1.5 millió forintos, a Hódmezővásárhelyi Cipész Szövetkezetfiél több mint egymillió forintos tervadósság keletkezett. Beszélni kell azokról a szövetkezetekről is, ahol a KISZÖV rendszertelen segítségadásából • a termelésben anarchia mutatkozik. Ilyen a Szegedi Orvosi Műszereket Készítő Szövetkezet, ahol meggondolatlanul vállalják el a kötelezettségeket; egyik munkát még be sem fejezik s máris hozzáfognak a másikhoz. A szövetkezet munkájára jellemző, hogy augusztusi tervét csak 33 százalékra teljesítette. Hasonló szövetkezet a Hódmezővásárhelyi Szegkovács és a Szőregi Ruházati KSZ is. Ezután arról a lelkiismeretes munkáról esett szó, mely nagyban hozzájárult az adósság törlesztéséhez. — Örömmel számolhatok be a küldött-közgyűlésnek arról, hogy augusztusban jó eredményeket értünk el. Tizenegy szövetkezet kivételével túlteljesítettük a tervet, s így augusztus 31-ig az I. negyedévi tervlemaradást behoztuk, sőt a tervet már 75G ezer forinttal túl is teljesítettük. üiRíérl a KISZÖV Is felelfs A hibák részletes feltárása mellett a beszámoló megemlítette, hogy a KISZÖV sem tett meg mindent a termelékenység emelkedéséért. Az első félévre tervezett 42 műszaki intézkedésből például csak 14-et hajtottak végre. — Ezért — mondotta Koós elvtárs — felelősság terhel elsősorban engem, de nem kisebb mértékben Tóth elvtársat. a termelési osztály vezetőjét, valamint Tarjányi Béla és Róka Miklós technikusokat is. A továbbiakban megállapította a beszámoló az önköltségcsökkentésnél mutatkozó hiányosságokat, a rendszertelen és lassú reviziót, valamint a szövetkezet vagyonának gondatlan kezelését, majd rátért a kollektív vezetés, a szövetkezeti demokrácia, az iiwwwwvawwnnwiwiww** alapszabály betartásának ismertetésére. Hangsúlyozta Koós elvtárs, hogy egyes helyeken megsértik a szövetkezeti demokráciát, nem tartják be az alapszabályt. Ezért elsősorban a KISZÖV vezetőségét, másodsorban pedig a szövetkezeti tagságot hibáztatta. — Az utóbbi években a szövetkezetek vezetői, de sok esetben az OKISZ és a KISZÖV sem biztosította azt a feltételt, hogy a legfontosabb ügyekben maguk a szövetkezeti tagak döntsenek. Beszámoló a miied! tapasztalatokról A külföldi tapasztalatokról részletesen is beszámol majd a szövetkezetek tagsága előtt Koós Sándor elvtárs, aki hosszabb ideig tanulmányozta a bolgár, illetve a román, a Temesvári-tartomány szövetkezeteinek munkáját. A küldött-közgyűlésen számos élményét ismertette, mely mind arra enged következtetni; volna mit tanulni mind a bolgár, mind a román kisipari szövetkezetektől. Ezután bejelentette, hogy ez év negyedik negyedében mely szövetkezetek kaptak építési pótkeretet. Az Ullési Vegyésipari KSZ 142 ezer, a Szegedi Kovács-Bognár KSZ 27 ezer, a Szegedi Építőipari KSZ 29 ezer, a Hódmezővásárhelyi Építőipari KSZ 19 ezer, a Csongrádi Építőipari KSZ 26 ezer, a Csanádpalotai Vegyeispari KSZ 20 és a Makói Mezőgazdasági KSZ 42 ezer forintos pótkerettel már megkezdheti az építkezéseket. 1957 első negyedóré a Hódmezővásárhelyi Építőipari, a Makói Szövőipari és a Csanádpalotai Vegyesipari KSZ-ek 600—400, illetve 90 ezer forintos népgazdasági építkezési tervszámot kaptak. A beszámolót követő vitában többen felszólaltak és javaslataikkal, bírálatukkal kiegészítették azt. Minisztertanácsi rendelet a tűzoltóságról és a tűzrendészetről A Minisztertanács rendeletet hozott a tűzoltóságról és a tűzrendészetről alkotott 1956. évi 13. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról. A minisztertanács rendelete szabályozza a tűzoltóság szervezetet és működését, megállapítja a tűzrendészeti szervek hatáskörét és a. hatósági eljárás szabályait. Szabályozza a minisztériumok és a tanácsok, valamint ezek szerveinek tfízrendészeti feladatait, viszonyát a tűzrendészed szervekhez. Megállapítja a tűzrendészet terén elkövethető szabálysértéseket is A Minisztertanács rendelete többek között a helyi körülményeket ismerő személyek kötelességévé teszi, hogy a mentési munka elősegítése és a balesetek megelőzése érdekében a tűzoltóegység vezetőjét minden helyi körülményről tájékoztassák. A tűzoltás vezetője — tűz esetén — járműveket és igavonó állatokat, valumint a tűz mielőbbi eloltása érdekében szeméhi tulajdonban levő tárgyakat és eszközöket is térítésmentesen igénybe vehet. Rongálódás esetén a Belügyminisztérium a kárt megtéríti. KÉT ÖREG Ki követ el tüzrendészeti szabálysértést? A Minisztertanács rendelete tésnek minősül az, ha valaki tüszerint tüzrendészeti szabálysér- zet észlel és nzt a hatóságnak tést követ el és 500 forintig ter- "7 mihelyt teheti - nem jelen. ,, , .... .. ti, vagy ha a tűz jelzésére táv jedheto pénzbírsággal sújtható bcszílőjét ncm bocsátja • rendcltöbbek közölt az, aki a tűz meg- kezesre. Szabálysértést követ el előzési rendelkezéseket nem, az is, aki alapos ok nélkül nem vagy nem megfelelően hajtja teljesíti a hatóságnak azt a felvégre; a megelőző tüzrendészeti hívását, hogy a tűz oltásában szabályok érvényesítése szem- személycsen működjék közre, pontjából felügyeleti, vagy cl- vagy járművét, illetve a tűz ollenőrzési kötelezettségét elmu- tására alkalmas egyéb eszközeit lasztja. Ugyancsak szabálysér- nem adja át. Az egykori kerékhajtó gyerek felnőtt, — és megöregedett. Oda a fürgesége, szeméből elvitte az idő a csillogást — csak emlék, hatvan éves emlék az első munkanap. Most ott üldögél a Kenderfonógyár portáján, kocsikat, autókat enged ki, s be. Ráértében, ha melegen szólítja az ember, szívesen mesél a munkában eltöltött hatvan esztendőről. Elmondja, hogy tizenegy éves korában került a kötélverő telepre, aprócska gyerek létére 13 órát dolgozott naponta és egy forint nyolcvan krajcárt keresett egy héten, — amikor 8 krajcárért adtak egy kiló kenyeret. Éjjel a gyári kazán tetején aludt, s bár szegedi volt, csak egyszer látta hetenkini szüleit. Bajlódott kötéllel, fegyverzsinórral, szőtt a kézi szövőgépeken és végül kapus lett. Papdi Andrásnaík hívják. Elmúlt hetven éves. Nyugdíjba mehetne már, — de ncm megy. Vár. Azt várja, hogy az a munkában eltöltött hatvan esztendő nyugdíja megPapdi András állapításánál nyomjon valamit a latban. Most csak 550 forintot keres, s ha jelenlegi keresete alapján nyugdíjaznák, úgy érezné: nem becsüljük meg hosszú szolgálatát. Igaza van — de vajon sokáig kell-e még várnia? Győri Mihály bácsi praktikus kis ülőkét csinált magának a gép mellé és dolgozik. Aki nyugdíjba akarja küldeni, arra megharagszik. Igaz, hogy 81 éves, de senki sem nézi annyinak, s ami a legfőbb: igen jól érzi magát. Pedig ő már hatvan esztendőnél is többet dolgozott a Szegedi Ecsetgyárban. Itt tanulta a mesterségét és az a kívánsága, hogy engedjék dolgozni, mert a tétlenség hamxar elvinné. Most nyári szabadsága idején majdnem belebetegedett a „munkanélküliségbe". Dicséri a gépeket, amikkel öreg korában ismerkedett és barátkozott meg és nem akar megválni tőlük. — Az idő elmegy, én maradók, — ez az ő örök mottója. Szereti a jó bort, meg a jó könyvet, — borban tüzeset, könyvben az izgalmasut. Nyolc—kilencszáz forintot keres havonta. Az egészsége és a szeme jó. Kedveli a íréGyőri Mihály fát és úgy kívánja a munkát, mint a kenyeret. És van egy könyve, amit munka után kezébe vesz és szemfáradásig nem bír letenni. A címére nem emlékszik, de a tartalmára annál inkább: negyvennyolcról szól. A két öreg mellett dolgoznak fiatalok is. Egyrészük 18—20 éves fejjel már 5—8— 10 üzemben is megfordult. Mielőtt esetleg tovább mennének, emeljék meg e két öreg előtt a kalapot... > (s=- n)