Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-09 / 213. szám

Vasárnap, 1956. szeptember 9. DÉLATGY9R0HSZÍG Pártélet A „Gazdasági ismeretek" fanfolyama és célja AZ SZKP XX. KONG­RESSZUSÁNAK határozatai szükségessé tették pártokta­tásunk rendszerének bizo­nyos megváltoztatását. En­nek következtében egyelőre nem oktatjuk a Bolsevik Párt Történetét, viszont mint új oktatási formát, "Az időszerű kérdések* tanfolyamát és a "Gazdasági ismeretek tanfo­lyamát* kezdjük el az októ­berben induló új pártoktatási évben. E cikk keretében ez utóbbiról szeretnék egy kis ismertetést adni. Mi ennek a tanfolyamnak a célja? Elősegíteni azoknak a feladatoknak a megoldását, amelyek a szocialista gazda­ság építésében, a termelés nö­veléséiben és tökéletesítésé­ben előttünk állnak. A "gaz­dasági ismeretek* tanfolya­mának háromféle tematikája van: ipari-mezőgazdasági, amely kétféle: termelőszövet­kezeti és állami gazdasági, valamint gépállomási. A gazdasági ismeretek tan­folyamát az első évben Sze­geden is csak szűkebb kere­tek között rendezzük meg. Ez ideig a Szegedi Kenderfo­nógyárban, az Űjszegedi Ken­der-Lensaövőben, a Ruha­gyárban, az Építőipari Válla­latnál, a MAV-nál és a Sze­gedi Közlekedési Vállalatnál szerveztek ilyen tanfolyamot. Érthetetlen, hogy olyan nagy létszámú üzemben, mint a Textilművek, nem szervez­tek ilyen tanfolyamot, pedig ott sok műszaki és gazdasági funkcionárius dolgozik és megfelelő előadót is könnyű volna biztosítani. Szükség lenne mezőgazdasági dolgo­zók részére is ilyen tanfo­lyam szervezésére. A HALLGATÓK a tanfo­lyamokon központilag készí­tett előadásokból és brosúrák­ból, párt- és kormányhatáro­zatokból, szemelvényekből etb, tanulnak majd. A hallga­tók részére kéthetenkint elő­adásokat, kéthetenkinit pedig szemináriumokat tartunk. Ezek szerint a tanfolyam hallgatói havonként kétszer vesznek rész; foglalkozáso­kon. Kikből kerüljenek ki a tan­folyam hailgatói? A tanfo­lyamokra főként pártfunkcio­náriusokat, pártvezetőségi ta­gokat, élenjáró kommunistá­kat, műszaki-gazdasági veze­tőket, szakembereket von­junk be. Olyan elvtársakat, akik már rendelkeznek mar­xista alapismeretekkel, de he­lyesebb, ha egyelőre még nem politikai gazdaságtant tanul­nak. A tanfolyam propagan­distájának marxista képzett­séggel rendelkező szakember­nek kell lenni, aki a terület, például az üzem viszonyait jól ismeri. Minden tanfo­lyamnak lese egy vezető pro­pagandistája, aki gondosko­dik arról — ha szükséges —, hogy az egyes témáikból az előadások elkészítésével és a szemináriumok vezetésével más-más elvtársat, szükség szerint az üzem igazgatóját, főkönyvelőjét, tervosztály ve­zetőjét, vagy más-más elv­társat bízzon meg. Olyan elv­társakat, akik az adott témát jól ismerik. A Szegedi Pártbizottságnak és az adott terület üzemi párt­szervezetének fontos feladata, hogy figyelemmel kísérje a "Gazdasági ismeretek* tanfo­lyamát. idejében felhívja a tanfolyam vezetőinek figyel­mét a váro6, vagy terület problémájára, hogy azzal a szemináriumokon tudjanak foglalkozni. Toválbbá, hogy a pártoktatásnaki ez a' formája is olyan legyen, hogy az elv­társaik bátran, vitázva, sok­oldalúan érvelve tárják fel a kérdéseket. Ennek az okta­tási formának is hozzá kell járulni ahhoz, hogy egyre több önállóan gondolkodni tudó kommunista legyen, akik akarnak és tudnak segí­teni problémáink megoldásá­ban. A TANFOLYAM egyéves tematikája nagy vonalakban a következő lesz: 1. A magyar ipar átalaku­lása és fejlődése a felszaba­dulás után. A magyar ipar helyzete, helye a népgazda­ságban, szerkezete, irányítá­sa. Az adott iparág, üzem helye, szerepe, jelentősége, perspektívája. Az ipar, sz iparág, az üzem fejlesztésé­nek feladatai a második öt­éves terv időszakában. 2. A szocialista iparválla­lat és annak szervezetei. A szocialista iparvállalat szer­vezésének és tervezésének alapelvei. (Üzemi tervezés, tervek, tervkészítés.) önálló elszámolás. 3. Az ipari termékek ön­költsége. Az önköltség csök­kentésének jelentősége. Az önköltségcsökkentés fő útjai. A munka termelékenysége, a munkatermelékenység emelé­sének jelentősége. A munka­termelékenység emelésének fő útjai. 4. Műszaki fejlesztés az iparban. A műszaki fejlesztés gazdasági hatékonysága. Fel­adatoki a műszaki színvonal emelésében a második ötéves terv időszakában. 5. Anyaggazdálkodás, anyagfelhasználás. (Anyag­normák, forgóalap). A forgó­alapok forgásának meggyor­sítása. 6. Kooperáció és speciali­záció az iparban. Egyenletes termelés. 7. Munkaerőgazdálkodás, munkaerőbiztosítás. Szakmai képzés. Munkaszervezés, munkaelosztás. Munkanor­mák. Munkavédelem. 8. Munkaibár, premizálás. 9. Munkaverseny, újító­mozgalom. Lakó Ferenc Lakásgondokról Hozzászólás a .Délmagyctrország' cikkéhez X "Délmagyarország* szep­tember 6-án vezércikket kö­zölt a szegedi lakásgondokról, s ehhez a cikkhez szeretnék néhány vonatkozásban hozzá­szólni, mivel lényeges követ­keztetéseivel nem értek egyet. Véleményem szerint a lak­tanyákból a mai kornak meg­felelő családi otthonokat lé­tesíteni nem lehet. A laká­sokat ugyanis legalább olyan mértékben el kellene válasz­tani egymástól, mint aho­gyan a szegedi bérilázakban Van* Ez pedig a laktanyákban i szinte megoldhatatlannak J látszik. Vegyük akár a víz­' ellátást, akár a mellékhe­i lyiségek kérdését, semmi­í képpen sem lehet kivitc­! lezni. Különösen úgy nem, ahogy a cikkíró javasolja. Túlzott op­timizmusnak látom azt, hogy a laktanyák jövendő bérlői könnyen össze tudnak szedni néhány ezer forintot az átala­kításhoz. Nem titok az sem, hogy je­lenleg a magyar építőipar óriási anyaggoindckkal küzd és sok esetben átmenetileg építőipari munkákat kell emiatt leállítani. Még egy ál­lami vállalat is nehezen bol­dogul az anyagbeszerzéssel, hogyan tudna akkor egy-egy dolgozó megfelelő mennyisé­gű téglát, meszet, fát és egyéb építőanyagokat szerezni? Azzal egyetértek, hogy a nyugati államok technikai vívmányait nem szabad fi­gyelmen kívül hagynunk és sajátosságaink szerint alkal­mazni kell őket. De azzal a megszorítással, hogy csak azokat, amelyele jók. A manzard lakás a modern nyugat újítása, de szerin­tem a mi szociális törekvé­seinkhez nem illik. Aki té­len lakott ilyen lakásban, annak azt hiszem elment a kedve ettől a nyugati újí­tástól. A laktanyákkal való ész­szerű gazdálkodás szempont­jából a következőket javas­lom; a felszabadult lakta. nyákból a legrövidebb időn belül irodaházakat kellene lé­tesíteni. Az erre a célra tör­ténő átalakítás egészen más természetű és jóval egysze­rűbb lenne. Meglehet, hogy az így nyert irodák nem fog­nak minden igényt kielégí­teni. de a munka elvégzésére a túlzott kényelmeskedés fél­redobásával alkalmasak lesz­nek. Azt, hogy egyes vezetők, vagy vállalati igazgatók nem teszik lelkiismereti kérdéssé a lakásprobléma megoldását, még feltételezni sem merem. Ma minden embernek be kell látnia, hogy a lakás­kérdés az egész közösséget érinti és minden dolgozó támogatását igényik Azok az irodák, melyek je­lenleg volt lakásokban van­nak elhelyezve, közös össze­fogással, hamar átköltöztet­hetek lennének az új iroda­házakba, a felszabadult laká­sokat pedig gyorsan helyre lehetne állítani, vissza lehet­ne adni őket eredeti rendelte­tésüknek. De ezt semmi eset­re sem a bérlő dolgozó ter­hére végezzük el! Szilágyi István* tsáíyetudwvi éjdiaká^a Éjjel elcsendesedik a város, — de a vasút te­rületén tovább zajlik az élet: kigyulladnak a vö­rös, fehér, sárga és zöld fények, mozdonyok to­latnak, szerelvényeket kapcsolnak össze. A szénrámolók csilléi dü­börögnek a „támfalon". A mozdonyokat hosszú utakra készíti elő Mol­nár József brigádja. A szénszerelő-brigád komoly munkát végez — szakszerűen kell kever­nie a szenet. Most itt a színes lámpák fényénél a váltó-brigádra panasz­kodik Molnár elvtárs, mert a brigád elhanya­golta a szén locsolását. 100—125 csille szenet kell egy-egy szolgálati idő alatt megmozgatniok és előkészíteniük a moz­donyok szereléséhez, s ilyen nagy munkában ez bizony bosszantó. Nehéz munkát végeznek Mol­nár elvtársék itt az éj­szakában és mégis — más bosszúság is nehe­zíti előrehaladásukat. A 23. szénhalmaznál lcVő csillefordító korongja beteg, s így előfordul, hogy egy-egy 5 mázsás teherrel megrakott csil­le lesiklik a vágányról. Ilyenkor csak nagy eről­ködéssel lehet visszahe­lyezni a terhet. A pálya­fenntartás felelőssége ebben az esetben nem hárítható vissza. A forgalmi szolgálat­tevők lámpák segítségé­vel „beszélgetnek". Kar­lóczai Sándor tolatásve­zető és brigádja éppen a 411.311 számú tolató­mozdony vezetőjével, Kocsis Ferenccel „beszé­li meg" a tennivalókat. Azután a 799-es teher­vonat szerelvényét állít­ják össze, amely hama­rosan indul 53 kocsijá­val Cegléd felé. A Kar­lóczai-brigád különben arról nevezetes, hogy a menetrendszerinti indí­tás tervét rendszerint pontosan teljesíti. Üj, meg új szerelvé­nyek, vonatok fogadása és összeállítása folyik a sötét, de a vasutasok szemének világos éjsza­kában, mert a sok-sok apró lámpa „beszél", fi­gyelmeztet, utasítást ad — a vasutas dolgozók pedig fegyelmezetten végzik kötelességüket a sötét éjszakában is. Sziládi Sándor INTERPELLÁLOK az emberi ügyintézés érdekében „A rendszer mi vagyunk, ne­künk kell biztosítanunk a jobb életet". Ez a mondás olyan em­bertől származik, aki eszerint az elv szerint él. Nem kívánom, most hőssé marasztani. Nem olyan különleges ember, mint akikről a történelem-könyvek írnak. Mondjuk, inkább olyan, amilyennek mindannyiónknak lennünk kellene. S bármilyen hihetetlenül hangzik, voltak, akik éppen ezért ki is neveilék. Talán úgy gondolták: nem egészen jó­zan, mivel az elvek szerint akar élni. És sajnos egyelőre az intéz­kedések sem őt igazolják. Hadd álljon hát igazolásul ez a cikk. A következő mondat vezetett el hozzá: „... Ezúton bejelen­tem, hogy a mai napon tanács­tagi funkciómról leniondok .. És azután az indoklás: főgépész vagyok, úgy gondolom, eredmé­nyesebben töltöm el az időmet, ha itt jól dolgozom, mintha a vá­lasztók ügyeiben futkosom, leg­többször eredménytelenül... Valahogy ilyen képpen. Talán ezek után nem is cso­dálkozik az olvasó, hogy rög­tön felkerestem munkahelyén, az Űjszegedi Ládagyárban, megis­merni részletesebben azokat az okokat, amelyek a lemondást megíratták vele* Amikor megkérdeztem; hogy a papfrra irt indokokon túl mi adta kezébe a tollat, ezt vála­szolta: komolyan vettem a ta­nácstagságot. Azzal Íróasztala legelső fiókjából előhúzott egy félarasznyi vastag dossziét, me­lyen a következő felírat állt: ta­nácsi ügyek* És kezdi sorolni a problémá­kat: „Rengetegen jöttek és jön­nek még ma is hozzám az Apáca utcától a Szűcs utcáig, Újsze­gedről — ahol tanácstag lettem — és Szegedről. Több-kevesebb eredménnyel futkosom az ügyük­ben. Minden esetre az eredmény — ha lehet erről egy ál talán sta­tisztikát készileni — az 50 száza­lék alatt marad és korántsem áll arányban a futkosással. Mert sajnos az a tapasztalatom, hogy amit néhány perc alatt el lehet­ne intézni, azért is hetekig sza­lodgálni kell. Láttam tehát, hogy nyitott kapukat dönget az em­ber és meddő a munkája: az igazság nem egészen fedi a va­lóságot* • üí IV Ifi iv+tt • Hogy értsük ezt? A dosszié megadja a magyarázatot. Elő­kerül az első „tengeri kígyó": özv. Csóti Andorné lakásügye. Az is lehet, hogy ez volt a sérelmek hetetőzése. írások sora kerül elő a dossziéból és az eredmény: semmi. Aztán a következő: egy lakásigénylés, kiutalás másnak, ügyészi megóvás, karhatalom, jo­gos kiutalás, visszavonás. Az ember úgy érzi, hogy ha végre lakáshoz jutott, akkor sem lehet biztos a valóságban, mert ki tud­ja, mikor semmisítik meg a ha­tározatot? Majd elhagyatott csa­lád ügye: az asszony vak, a férfi csökkent látóképességű, kisgye­rekükkel együtt egy spájzban laknak. Boldogabban élnének azóta, ha emberséggel találkoz­nak a hivataloknál. Aztán egy idős asszony következik, akit férje halála után saját házából akartak kilenni. Nem józan be­látásból álltak el ettől nz illeté­kesek és hivatalosan még ma sem vonták vissza az ügyet Fő­ként lakásgondok kerülnek elő a dossziéból, de más is akad. Itt van például a Tiszavirág ut­ca salakozása. Az első levelet októberben küldte el a tanács­hoz, — válasz még mindig nem érkezett. Pedig az utca lakói vál­lalták a társadalmi munkát, a Köztisztasági Vállalat a fuvaro­zást. Egy újabb levél a csökkent keresőképességűek foglalkoztatá­sa ügyében Dénes Leó elvtárs­hoz, kelt július 2-án. Válasz i még nincs. Az ember elkeseredik a dosszi­; ét végiglapozva. Hát még, ha mindezt végig is verekedte volna — sajnos ez a helyes kifejezés rá — mint Vajda László, aki most! joggal nem képes elfogadni a késedelmeskedést, a titkolódzást, az ügyek eltusolását. Hogyan fo-j gadhntná cl, amikor ő még a sa-; ját lakását is önként megosztotta egy rászorulóval. És a panaszokhoz újabb pana-' szok járulnak a bánásmód miatt. Varga Erzsébet nemcsak a laká­sa ügyében emelt panaszt* ha­nem Mison Gusztáv elvtárs mi­att is, aki — niint mesélte — ilyen kifejezéseket hasznúit vele szem­ben: „Kihajítom a lakásból". Go­dó Sándorok nemcsak amiatt pa­naszkodnak, liogy spájzban kell lokniok, hanem azért is, mert — a férfi ugyanis egyesek téves megfigyelése ellenére nem telje­sen vak — Mison elvtársat lát­ták eltávozni a szobájából, ami­kor azt a választ kapták, hogy nincs bent. És természetes, hogy sérti őket az olyan felületesség, mint amely a VKG osztály egyik kiutalásában volt olvasha­tó, hogy: .. a szobát nem Manzárdnak utalom ki " — lévén szó egy manzárd szobáról. És maga a tanácstag is joggal sé­relmezi Brinkus elvtársnő olyan kijelentéseit, mint a következő: „Most már minden kis pulikutya beavatkozik a lakásügyekbe?" Sorolhatnám még, de eléggé elkeserítő volt ennyi is. Vajda elvtárs hiába kívánta, hogy in­tézkedjenek emberségesen, hogy hallgassák meg őt is, s ha nincs igaza, legalább győzzék meg az igazságról: hogy nyiltabban, a köz számára ellenőrizhetőbben intézzék az ügyeket. Nem azt unta meg, hogy látástól vakulás­ig nyitogatták az ajtaját a válasz­tók és liogy látástól vakulásig kellett a hivatalok ajtaját nyi­togatnia —, hanem az eredmény­telenséget. Azt, hogy semmibe vették a nép alkotmányunkban szentesített akaratát, mely sze­rint választott képviselői kezé­ben a hatalom kulcsa. Érthető, hogy beadta a lemondását, ame­lyet szeptemberben tárgyal meg a tanácsülés. Nem tudom, hogy dönt majd a tanács. Én Vajda László olda­lán állok és azt kívánom, hogy a többi tanácstag is ennyi mun­kát adjon a hivataloknak. És azt követelem mindannyiunk nevé­ben, hogy a hivatalok kevesebb munkát adjanak nekik, azáltal, hogy gyorsan intézkednek. So­kat beszéltünk a humanitásról, gyakran mondtuk, hogy ismét emberibb lelt az ügyintézés. Most már itt az ideje — akár azáltal, hogy a hivatalok dolgozói belát­ják: ők vannak az emberekért, akár azáltal, hogy a nép képvi­selői útján felveti az alkalmasság kérdését, hogy valóban emberi ügyintézés legyen, ne mindig csupán emberibb. Németh Ferenc Aradi és temesvári kuliúrcsoporiok érkeztek Szegedre Tegnap a déli órákban Sze­gedre érkezett aa aradi és a temesvári Elektromos Művek dolgozóinak 62 tagú öntevé­keny művészeti csoportja a Délmagyarországi Áramszol­gáltató Vállalat meghívásá­ra. A román vendégek fogad­tatására Turza Mihály válla­lati igazgató vezetésével szombaton reggel a DÁV munkásainak és vezetőinek 14 tagú küldöttsége a ma­gyar-román határra utazott két autóbusszal, hogy a ven­dégeket Szegedig kalauzol ia. A határon Albert. Ernő elv. társ, a Vas- és Fémipari Dol­gozók Területi Bizottságának elnöke üdvözölte a kedves vendégeket és a román határ­őröket. akik elkísérték honfi­társaikat a határszélig. Ezt követően Kozsokaru elvtárs, az Aradi Elektromos Művek igazgatója mondott köszöne­tet a meghívásért, a szegedi találkozóért, amely sokban hozájárul a román-magvar barátság további megszilárdí­tásához. Szegedre jövet a vendégek megtekintették a mezőhegye­st elektromos alállomás transzformátor berendezését és az útközbe esó Makó vá­rost* Szombaton este vendégsze­replésként nagyszabású kul­turális műsort adtak az ara­diak és a temesváriak a DÁV dolgozóinak. A vendégek ma Budapestre utaznak, ahol megtekintik az idei Országos Mezeögazdasá­gi Kiállítást és a főváros ne­vezetességeit. Hétfőn délelőtt és délután Szegedet tekin­tik meg, este pedig visz­szautaznak Romániába. ^CJtiuAáiid (iajvedötafök AúaMáí éd TetnedódVbtd Az Űjszegedi Kender-Len­szövő Vállalat kultúrcsoport­jával együtt utazott Romá­niába Rubányi Vilmos is, a Szegedi Nemzeti Színház ze­neigazgatója. A turista-kirán­dulás alkalmával az ismert művész meglátogatta a szép aradi kultúrpalotát, ahol ki­törő örmmel fogadták a ne­ves karmestert. Rögtön mu­tattak neki egy levelet, amellyel azt igazolták, hogy két nappal azelőtt hívtákimeg éppen Aradra vendégsze­replésre. Rubányi megismer­kedett Nicolae Boboccal, az aradi Állami Filharmónia igazgató karnagyával, aki egyébként zeneszerző is. Az éppen próbázó zenekar Ru­bányi tiszteletére előadta Csajkovszkij V. szimfóniájá­nak második tételét. A köl­csönös üdvözlések után, köl­csönös meghívások történtek.: Rubányi Vilmos októberben két hangversenyt dirigál Ara­don, Boboc karnagy pedig Szegeden vezényli a Filhar­mónlkus Zenekart, amelynek műsorában saját műve is szerepel. Egyébként Rubányi zeneigazgató a temesvári ope­raházzal és filharmónikus ze­nekarral is tárgyalást folyta­tott. A karmestercserén kívül a temesvári opera előrelátha­tólag a közeljövőben Szege­den bemutatja — ha sikerül a dolog anyagi oldalát tisz­tázni — Bizet: Carmen című operáját és egy balettel, a Bahcsiszeráji szökőkúttal vendégszerepelnek városunk­ban. A szegedi operaegyüttes pedig a Don Juan-nal és a Traviatával látogatna el Te­mesvárra. Az olvasó kérdez — Várjuk a választ — Horváth József: Ma, ami­kor népgazdaságunknak min­den darab vasra szüksége van, miért fekszik a móra­halmi malom udvarán több mint egy éve egy körülbelül 150 mázsás használihatat'an­ná vált motor és egyéb ócska­vasak? Boros János: A Vörös Csil­lag Mozival szemben lévő csemegeüzletben dinnyét akart vásárolni egy ember, de mivel nem tudta, hogy hűtött dinnye is kapható, az ajtóban, a ládából kivett egy dinnyét és bevitte a boltba. Sokat kellett várni, a diny­nyóí otthagyta a pulton, mert közben mást is akart vásá­rolni. Látni lehetett, hegy az illető nem lopni, hanem vá­sárolni kíván. Miért telefo­nált mégis mindjárt rendőr­ért, súlyosan meggyanúsítva ezt az embert, az üzletvezető? — Az Országos Filharmó­nia közli a *Nincs szebb, mint a szerelem- műsorral kapcso­latban, hogy kedvezőtlen idő esetén a színházban csak egy előadás lesz szeptember 10-én, hétfőn fél 9-kor. Akik a délutáni előadásra váltot­tak jegyet, a kirendeltség Irodájában (Klauzál tér 2.) cseréljék ki. Kedvező idő ese­tén az előadás kezdete válto­zatlanul este 8 óra a szabad­téri színpadon. — Megkezdték az összekötő utak betonozását a Szegedi Jutaáru gyárban. Eddig ugyanis ősszel és télvíz idején az üzem épületei és az iroda között sokszor bakáig érő sár­ban kellett járkálni a dolgo­zóknak. Most új betonjárdát építenek, s az aszfaltos bejá+ i róűt is elkészült, . *

Next

/
Oldalképek
Tartalom