Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-08 / 212. szám

OElMflGYüR ORSZÁG 2 Szombat, 1956. szeptember 8. (Folytatás az 1. oldalról) tekezleten egyik napirendi pontként szeptember 20-ig beszéljék meg a verseny helyzetét és feladatait. A szakszervezeti bizottságok be­széljék meg a gazdasági és műszaki vezetőkkel, hogy milyen módon lehet fokozni a dolgozók anyagi érdekeltsé­gét. Végül azt javasolta ' a pártbizottságnak: kötelezzen végrehajtóbizottság agit ­prop. osztályát, hogy a ver­senvagitáció megjavítása vé­gett rendszeresen segítse a pártszervezetet. Hozzászólások Elsőnek Pesti Lajos elv­társ, a Textiles Szakszerve­zet területi bizottságának el­nöke szólalt fel. Hangsúlyoz­ta hozzászólásában, hogy ma már pártszervezeteink töb­bet törődnek a munkaver­sennyel, a dolgozók felajánlá­saival és több textilüzemben már nem a régi módszerrel, rohanással szegezték a mun­kaversenyt, hanem a szak­szervezeti bizalmiak beszél­gettek a munkások problé­máiról. munkájáról és a mun­ka közben felmerült eredmé­nyekről és nehézségekről. Ez­zel a módszerrel a munkások egyetértenek, nagyobb kedv­vel, lelkesedéssel teszik meg felajánlásaikat és dolgoznak. Krizsán Ferenc elvtárs, a 'Jutaárugyár igazgatója az évi vállalásokról szólva el­mondotta, hogy nem sok eredménnyel járnak, mert év közben sokszor módosít­ják a tervet. Hangsúlyozta, hogy fel kell hívni n Tervhi­vatal és egyes minisztériu­mok figyelmét arra, hogy szüntessék meg a sűrű terv­módosításokat. Hibás mód­szernek tarja azt, hogy a ter­vet negyedévenként úgy vál­toztatják, hogy az előző ne­gyedév tényszámait veszik alapul. Lakó Ferenc elvtárs, a Gőz­fürészüzem telepvezetője az önköltségcsökkentés! tervek teljesítésével kapcsolatban elmondotta, hogy mennyire hibás a ma meglévő értéke­lési forma, mert tervteljesí­tés sok esetben a főkönyvelő ügyességétői függ Ezért ezen a túlhaladott értékelési for­mán változtatni kell. Ördögh János elvtárs, a Szegedi Kenderfonógyár üze­mi pártbizottságának titkára a dolgozók anyagi érdekelt' sógc növelésének szükséges­ségéről beszélt. Példával il­lusztrálta, hogy egyes üzem­részben mennyire nem látják érdekeltnek magukat a dol­gozók a munkaverseny, a felajánlás teljesítésében. Fischer Miklósné elvtársnő, a Szegedi Ruhagyár személy* zeti osztátyának vezetője a Ruhagyárban meglévő mun­kabér-különbségekről be­szélt. Hangsúlyozta, helyte­len az, hogy sokszor a szak­munkások keresete alatta­marad a betanított munká­sok keresetének. Ez nem lel­kesíti őket a versenyben a jobb munkára. Arató István elvtárs, a Szegedi Falemezgyár igazga­tója az anyagi érdekeltség növelésének fontosságáról be­szélt. Zombori János elvtárs, a Kéziszerszámárugyár igaz­gatója a versenyszervezésben megmutatkozó hiányosságok­ról beszélt, majd arról szólt, hogy milyen tényezők gátol­ják a dolgozók alkotó kez­deményezésének kibontako­zását. Tombácz Ferenc elvtárs, a Textilművek művezetője is bírálta a sűrű tervmódosítá­sokat. Elmondotta, hogy a harmadik negyedévben már háromszor módosították a Textilművek tervét. Ugyan­akkor a sűrű tervmódosítás­sal egy időben nem változ­tatják meg a korábbi önkölt­ségcsökkentést és egyéb ter­veket. A hozzászólásokra Hévízi János elvtárs válaszolt, majd Vereska András elvtárs, a pártbizottság másodtitkárn tartott összefoglalót és a pártbizottság elé terjesztette a határozati javaslatokat. A pártbizottság a végrehajtóbi­zottság beszámolóját elfogad­ta és több fontos határoza­tot hozott. Mi történt o külpolitikában ? Ma ismét tárgyal Nasszer elnök és az ötös bizottság Megnyílt a ságrábi nemzetközi vásár Zágráb: Péntek délben ün­nepélyes keretek között meg­nyitották az 51. zágrábi nem­zetközi vásárt. A vásár meg nyitásán megjelent többek kö­zött Joszip Broz-Tito, a Jugo­szláv Szövetségi Népköztár­saság elnöke, az egyes köz­társaságok nemzetgyűlésének és végrehajtó tanácsának több tagja, valamint a jugo­szláv politikai és társadalmi szervezetek és hadsereg kép­viselői. A kiállítás megnyitásán részt vett Magyarország, Bulgária, Egyiptom és a ! Német Demokratikus Köz­' társaság kormányküldött­! sége. ' A vásár igazgatójának üd­vözlése után a vendégek Tito elnökkel az élükön megte­kintették a kiállítást. Első­nek a jugoszláv pavilonba tértek be. Joszip Broz-Tito jugoszlá*' köztársasági elnök megtekin­tette a zágrábi nemzetközi vásár magyar pavilonját is. A jugoszláv köztársasági elnököt a magyar pavilon bejáraténál Bognár József külkereskedelmi miniszter fogadta, majd végigkísérte a pavilonon. Tito elnök először a szer­számgépeket, s a műszereket, majd a híradástechnikai be­rendezéseket tekintette meg A kiállítás megtekintése után Tito elnök orosz nyel­ven rövid nyilatkozatot adott a magyar rádiónak. — Csak igen rövid időt tölthettem a magyar pavilon­ban — mondotta —, ez alatt is láttam azonban azt, hogy Magyarország műszakilag magas színvonalon áll. Sok sikert kívánok Önöknek. A Tito elnök kíséretében lévő Sz. Pavlics, külügyi ál­lamtitkárhelyettes, a magynr kiállítási anyagokról ezeket mondotta: — Az Önök kiállítása ugyan nem a legnagyobb, de az egyik legérdekesebb pavilon Zágrábban. Különösen az elektromosipari és az optikai gyártmányok tetszettek vala­mennyiünknek, annál is in­kább, mert ezek nagyon ér­dekelnek bennünket. Kormányaink között né­hány nap múlva fontos tár­gyalások indulnak, amelye­ken az Önök küldöttségét Bognár József miniszter ve­zeti. Űgy gondolom, igen helyes és fontos lépés volt ennek az állandó magyar pavilonnak a berendezése a zágrábi vásá­ron Ez is hozzájárul a népe­ink közötti együttműködés ki­szélesítéséhez, amely előtt most már nem állanak aka­dályok, * ül I ii" i Rövid külpolitikai hirek Párizs: A francia kormány tag­jai csütörtökön minisztertaná­csot tartottak és meghallgatták Pineau külügyminiszter hosszú beszámolóját a szuezi kérdésről. Sajtójclcntések szerint a külügy­miniszter a különböző eshetősé­geket elemezte arra az esetre, ha a kairói tárgyalások kudarccal végződnének, Guy Mollet miniszterelnök a minisztertanács ülése előtt fogad­ta n köztársasági szocialisták kül­döttségét, amely támogatásáról biztosította a miniszterelnököt a szuezi ügyben követett „szilárd" politikájában.; Kairó: Az AFP jelentése sze­rint pénteken reggel Ausztrália kairói követségén összeült a szu­ezi-bizottság. Kairó: Farid Dzsafri, a pakisz­táni Tájékoztatási Hivatal Egyip­tomban tartózkodó főigazgatója sajtónyilatkozatában élesen el­ítélte a nyugati hatalmak Egyip­tom elleni katonai előkészületeit. Farid Dzsafri kijelentette: Ha Anglia és Franciaország erőszak­hoz folyamodnék Egyiptom el­len, Pakisztán, Irak és Irán nem békülne meg ezzel. d Unalmas is, izgalmas is az, ami a Szuezi­csatorna jövőjével kapcsolatban napjainkban történik. Unalmas azért, mert már másfél hó­napja folyik a vita, mit is kellene és hogyan is kellene tenni ezzel összefüggésben, összeült a londoni értekezlet és egyheti munkája után újabb megbeszélés kezdődött, ezúttal Kairóban, amely lassanként szintén végetér, de még mn sem lehet tiszta képet látni, miként is határoz­nak a kairói megbeszélések részvevői a Szuezi­csatorna sorsáról. Ha ehhoz hozzávesz­szük a sokszor egymásnak ellentmondó hí­reket, értesüléseket, valóban indokolt a kérdés felvetése: mikor látunk a szuezi kérdésben tisz­ta képet? Meddig tart ez a másfólhónapja folyó huza-vona? Az érem másik oldala viszont felkelti és ál­landóan felszínen tartja az olvasó kíváncsisá­gát. Az, bogy az angol és a francia kormány fegyveres akcióval szeretné kényszeríteni Egyip­tomot a Szuezi-csatorna államosítását megelőző korábbi helyzet visszaállítására és bogy ez az angol—francia szándék a legteljesebb mértékben veszélyezteti a békét, állandóvá teszi a kérdést: mik nz újabb fejlemények? S hogy ezt meg­tudja, ismét elolvassa á szuezi kérdésről szóló tudósítást, dc — egyelőre — semmivel sem lesz okosabb.: s Csak azt látja, hogy az angol és a francia kormány — újból ós újból rádöbbenve az ezzel járó következményekre — nem meri elszánni magát a súlyos lépésre, a fegyveres támadásra, a megoldás, vagy annak lehetősége pedig sehogyan sem akar megszületni, Dehát csoda-e ez? Lehet-e várni megértőbb magatartást attól a féltől — az egyiptomi kor­mányról van szó —, amelyre fegyveres (ciprusi csapatösszevonások, földközi-tengeri flotta felvo­nulás) és fegyvertelen (szuezi révkalauzok mun­kájánuk beszüntetése) fenyegetésekkel igyekez­nek állandó nyomást gyakorolni angol és fran­cia részről. Ha ehhez hozzávesszük azt a fölé­nyes hangot, amelyet az ötös bizottság még a szerdai ülésen is használt az egyiptomi kormány képviselőivel szemben, akkor érthetővé válik, miért nem született még megegyezés. Ilyen kö­rülmények között eredmény az is, hogy Nasz­szer elnök továbbra is tárgyal az ötös bizottság4 gal. Ma Nasszer elnök és az ötös bizottság to­vább folytatja megbeszéléseit. Az előző két na­pon nz ötös bizottságnak — nz ő kérésükre volt tt csütörtöki és a pénloki szünet — alkalma s olt egyrészt a szerdáig történtek alapos tanul­mányozására, másrészt nz állítólagos egyiptomi javaslatnak az érdekelt kormányokkal való meg­tárgyalásra. Menzies ausztráliai miniszterelnök, az ötös bizottság vezetője vasárnap Londonba repül ós beszámol tapasztalatairól Selwyn Lloyd angol külügyminiszternek. Menzies egyébként szeretné, ha a tárgyalások ezen a bélen véget­érnónok, az érdemleges megbeszélések és viták azonban csak ezután következnének. Feltehető tehát, hogy a kairói tanácskozások még a fövő hét első napjaiban is folynak. Hogy mi következik azután? Ezt még nem lehet tudni. A londoni értekezleten részvevő azon 18 ország küldöttsége, amely a Dulles-terv mellett szavazott, újabb konferenciát szeretne tartani, ezúttal Egyiptom részvételével. Egyip­tom azonban egyelőre nem hajlandó erre. Kai­rói politikai körök tudni vélik, hogy az ötös bizottság amerikai tagjának, Hendcrson kiii­iigyminiszterhelyettesnck kész kompromisszw mos terv lapul a zsebében. Ha ez igy van és ha a terv tényleg olyan, hogy figyelembe veszi Egyiptom minimális követeléseit, akkor való­színű, hogy a jövő héten is tárgyalnak Kairó* ban* Az a tény, hogy a jövő bét szerdáján összeül az angol alsóház, nagy megelégedést váltott ki nz angol közvéleményben. — Mindegy, t-s mondják az angol fővárosban —, hogy Menzies üres kézzel jön-e Londonba, vagy „időn túl" — vngvis a jövő héten is — fog tárgyalni Kairó­ban, Edennek mindenképpen be kell számolnia az angol népnek és így a minimumra csökken annak a lehetősége, hogy az angol kormány a parlament megkérdezése nélkül határozza el magát egy esetleges Egyiptom elleni katonai akcióra. „Jő, hogy összeül az alsóház — írja a News Chronicle című lap, — mert az angol nép egyáltalában nincs tisztában az angol kormány szándékaival"* A Biztonsági Tanács Rssh osrtráfc kancellár: elfogadta az ENSZ­közgyűlés elé (erjesztendő beszámolót New York: A Biztonsági Tanács csütörtökön délután egyhangúlag elfogadta a köz­gyűlés elé terjesztendő évi be­számolóját — jelenti az AFP. A Tanács rövid ülésén azt is elhatározta, hogy az ENSZ közgyűlés legközelebbi ülés­szakán megválasztja a hágai nemzetközi bíróság elhunyt tagjának, Hszu Mo kínai ügyésznek az utódját. A vá­lasztások egy időben zajlanak le a közgyűlésen és a Bizton­sági Tanácsban. A koumin­tangista Hszu Mo utódjának; kérdése nehézségekkel járhat, mert általában ugyanahhoz az országhoz tartozó szemé­lyiséget szokás megválasz­tani, ez pedig az adott eset­ben komoly ellenállásba üt­közne, , Kapcsolataink az utóbbi időkben örvendetesen kiszélesedtek Dr. Jülius Raab osztrák kancellár csütörtökön fo­gadta a Szabad Nép és a Ma­gyar Rádió kiküldött tudósí­tóját és válaszolt kérdéseikre. Arra a kérdésre, hogy mi­lyen Ausztria szerepe a nem­zetközi feszültség enyhülésé­ben, Raab kancellár kijelen­tette: Ausztria a maga lehe­tőségei között mindent elkö­vet a kedvező nemzetközi helyzet kialakítása érdeké­ben. "Egy kis állam — mon­dotta — nehezen juthat kü­lönleges nemzetközi befo­lyáshoz, mi azonban minde­nütt ott leszün'k, ahol reánk, mint a béke és a megértés közvetítőjére szükség lesz*. A magyar—osztrák jószom­szédi kapcsolatokról szólva örömének adott kifejezést, hogy ezek a kapcsolatok az utóbbi időben észrevehetően javultak, amihez —* mint mondotta — nagyban hozzá­járult az osztrák—magyar határon lévő határzár eltávo­lítása és a folyamatban lévő vagyonjogi tárgyalások, amelynek sikeres befejezése valószínű. Raab kancellár nyilatko­zata során kedvezően ítélte meg a Magyarország és Ausztria közötti gazdasági kapcsolatok kiszélesedését és bár a két ország e kapcsola­tainak csúcspontját még nem érte el, meggyőződése, hogy a két ország közötti gazdasági forgalom még intenzívebben alakulhat, amihez idő és tü­relem kell. Befejezésül Raab kancellár hangsúlyozta: örvendetes a két ország közötti művészeti és kulturális kapcsolatok ki­szélesedése is, ami elősegíti a két nép egymás iránti köl­csönös érdeklődését. Turistakirándulás Aradra és Temesvárra ' 'Az ebéd után ugyancsak a utó­busszal mindenkit kiszállítottak a temesvári Tcxlilmüvekbe, ahol megtekintettük az egész gyárat. Megtudtuk, hogy as üzemet 1928-ban építették, „Marcoli" nevü olasz gépekkel szerelték jel, — olasz tőkés uralkodott benne. A rettentő módon kizsákmá­nyolt dolgozók közölt rendkívül sok volt a beteg, a tüdőbajos, hisz' a gyárban még ivóvíz sem volt! Mielőtt államosították az üzemet, a 45 fok meleg munka­termekből naponta több izlien hordágyon ájultan hordták ki a dolgozókat az udvarra. Négy év­vel ezelőtt az egész fonó üzem­részt behálózó hatalmas porel­tzlvó-légnedvesítö készüléket sze­reltek fel, — ezzel teljesen meg­változtatták a fonó munkatermek klimatúráját. A gyárnak 12 kis autóbusza hordja a munkásokat a várostól három és félkilomé­terre lévő üzembe. Egy lej, 75 bániért |A üzemi kosztot kapna*. A gyárnak 4200 kilogramm a napi átlagteljesítménye. Az üzemben nemcsak fonnak, ha­nem szőnek is, gyönyörű da­maszt-abroszokat, színes törül­közőket, zsebkendőket. A 16 éven aluli fiataloknak csak 6 órát kell dolgozniuk naponta — viszont 8 órai munkadijat fizeti nek ki nekik. Vasárnap lévén, a dolgozókkal nem tudtunk ta­lálkozni, — az egyik fonógépnél azonban többen megálltak az újszegedi munkások közül és például Kovács Mátyás festő, Szekeret Irén tzövönő, és még számosan egy kis tiszta papírra felírták nevüket, ezzel a meg­jegyzéssel: „Itt jártunk Szeged­ről, szeretettel köszöntünk ben­neteket .. A látogatás után Balekic Má­ria, a temesvári Textilművek igazgatója meleg szavakkal kö­szöntötte a szegedi dolgozókat és hosszasan elbeszélgetett velük Zsellér Cecília is, az igazgatóhe­lyettese, meg Kalz Arulor, az üzemi pártszervezet titkárának helyettese. Együtt néztük még meg a város néhány nevezetes­ségét is — amennyire az idő en­gedte — a gyönyörű temesvári parkot, az aranydiszltéses ro­mán katedrálist, a fehér opera­házal, a hisjormájú trolibuszo­kat, a szép, díszes házakat, a Te­mesvárt kétszer keresztülszelő kedves Dega-partjál és késő este utaztunk vissza Aradra. „Minden jó, ha a vége jó" — mondja a közmondás és ebben az esetben is így volt: jólsikerült a temesvári kirándulás. Láttuk, hogy a román és a magyar nem* zetiségü dolgozók mennyire meg­értik egymást és milyen lahotfisAgalk vannak a magyaroknak Romániában: például az emiitett tanácselnökhelyettes, a textil­gyár igazgatója és helyettese és még nagyon sok vezető magyar nemzetiségű. Hasonló tapaszta­latokra tettünk szert Aradon is, akol 5—6 textilgyár, hatalmas vagongyár, esztergapadgyár van. Persze, ilyen rendkívül rövid idő — néhány óra! — alatt min­dent megtekinteni, mindent meg­tudni nem lehetett, — csak tu­rista szemmel tudok még néhány futó képet tárni az olvasó elé. A hivatalos pénzcsere: 2 forint 1 lej, 30 lej húsz deka kakaó, 1 kiló citrom húsz lej, cgy kiló szép rizs kilenc lej. Az ételféle­ségek rendkívül olcsóak, — ki­sebb vendéglőben 6 lejért na­gyon jó lehet lakni. Egy méter szép karton 14—17 lej, olcsó a finom selyem, egy 350 köbcentis motorkerékpár 16 ezer lej. Egy munkás havonta átlagban 3—400 lejt keres, — persze ezenkívül kapnak prémiumot, jutalmat is. Rendkívül nagy a kulturális ér­deklődés: a plakátok román és magynr hangversenyeket, elő­adásokat hirdetnek. Temesvár­nak van külön román—magyar színháza, azonkívül operaháza, a A szovjet atomerőfelhasználási főigazgatóság; vezető/ének nyilatkozata kultúrpalotában önálló filharmó­nikus zenekar, énekkar szóló­énekesekkel működik! Aradon is kii Ifin kultúrpalotában — a román színházon kívül! — minden kényelem biztosítva van a város filharmónikus zenekará­nak részére, amelynek 70 függet­lenített tagja van. Ügy magya­rázták, hogy évekkel ezelőtt a i különböző üzemek, intézmények kulturális keretéből mintegy 20. százalékot levontak és ezt az ősz-' szeget az Aradon is nagyon köz-: kedvelt, heti két hangversenyt tartó művészegyüttesnek juttat­ják. Persze, a turista út befejezé­se előtt mindenki vásárolt vala­mi kedvességet hozzátartozóinak és hétfőn este érkeztünk haza, Szegedre. Valamennyiünknek az volt a véleménye: érdemes volt. Sok mindent láttunk, tapasztal­tunk, s ez a háromnapos kirán­dulás o fáradság ellenére is szó­rakozás volt, kikapcsolódás a mindennapi munkából. Talán annyit jegyeznék meg, hogy él­jenek nunél többen Szegeden a népi demokráciák közötti kapcso­lat elmélyítésének nagyszerű gya­korlati lehetőségével, a turista kirándulásokkal, — de, ha lehet, ne csak három napig... Markovits Tibor Moszkva: A TASZSZ köjli azt a nyilatkozatot, amelyet Szlavszkij, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa mellett műkö­dő atomerőfelhasznólási fő­igazgatóság vezetője a Prav­da munkatársának hozzá in­tézett kérdésére adott. Kérdés: Az utóbbi időben komoly bírálatok láttak nap­világot svájci lapokban a jú­nius 21-én megkötött svájci­amerikai atomegyezményről. A lapok kiemelik, hogy az egyezmény súlyos feltétele­ket tartalmaz Svájc szem­pontjából és komolyan árt az ország szuverénitósának. Ugyanakkor azt állítják a la­pok, hogy Svájcnak nem volt más választása. Ezzel kap­csolatban közölheti-e ön, hogy a svájci kormány for­dult-e olyan javaslattal a Szovjetunióhoz, amely indít­ványozza kétoldalú egyez­mény megkötését az atomerő felhasználásában kifejtendő együttműködésre vonatko­zóan? Válasz: Nem, Svájc nem fordult ilyen javaslattal a Szovjetunióhoz. Mint Ismere­tes. a Szovjetunió segítséget nyújt más országoknak és több állammal kétoldalú egyezményt kötött az atom­erő fejlesztésében és felhasz­nálásában kifejtendő együtt­működésről és segélynyújtás­ról. A szóban forgó kétoldalú egyezmények feltételei nem tartalmaznak egyetlen olyan rendelkezést sem, amely az ország szuverénitását érinte­né és véleményem szerint ilyen együttműködési egyez­ményt a Szovjetunió Svájc­cal is köthetne, ha Svájc ez­zel a kéréssel fordulna hoz­zánk. Nicosia: Kisszonerga ciprus faluban, amely öt mérföldre vaa Pajosz kikötőjétől északra, az angol hatóságok — mint az Assoi ciated Press jelenü — csütörtö­kön letartóztattak minden 15 és 50 év közötti férfit. Az ango­lok „kihallgatás" címén 80 fog­lyukat elszállították. Az intézkedést azzal indokol­ták, hogy a faluban szerdán éjjel rálőttek egy angol katonai jár­műre, majd később bombát dob­tak ugyanarra a járműre. A tá­madás azonban sem kárt, sem sés rülést nem okozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom