Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-06 / 210. szám

W1LAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Szédítö magassóoban 7, SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LAPJA XII. évfolyam, 210. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1956. szeptember 6. r Lakásgondokról Apró Antal elvtárs szegedi beszédének azon része, amelyben arról szólt, hogy három laktanyát a Városi Tanács rendelkezésére bocsátanak, azt hiszem sok száz emberben keltett kellemes gondolatokat. E bejelentésből nemcsak a béke kedvesen simogató levegőjét éreztük előtörni, de mindjárt akaratlanul égető lakásszükségeinkre is gyógyírt vélünk — bátran mondhatom több ezren — lelni. Három laktanya — három bérház. De mondjuk és tudjuk: Szegeden nemcsak lakásproblémák vannak, hanem iskola, kollégium, szálloda stb. gondok is. Éppen ezért vegyünk csak egy laktanyát a lakásszükség enyhítésére. Ezt ez egy laktanyát, hogy mielőbb segíthessünk, a lakosság rendelkezésére kellene bocsátani. Elképzelésem szerint az egyik megoldás az lehetne, ha az illetékes tanácsi szervek a Tervező Hivatallal megcsinálnák az illető laktanya lakásokká való átalakításának tervét, s az igénylő óhaja szerint szétosztanák a helyiségeket. Az igénylők a saját költségükön, hangsúlyozom műszakilag meghatározott feltételeknek megfelelően, örömmel átépítenék a nekik szükséges lakásrészt. Ilyenképpen nyernénk szerényen számítva is legalább száz családra menő lakást. Mi előnye lenne annak, ha a lakosság vállalná a számára kijelölt lakások átalakítását? Nem túlzok, ha azt mondom, hogy megszámlálhatatlanul sok. Először is kevesebbe kerülne egy-egy családnak a fészekhez jutás. Miért? Az a család, amely hozzájutott egy bizonyos laktanya-részhez, a mérnöki tervek kézhezvétele után azonnal nekilátna, hogy otthont építsen magának. Tiéd a lakás, magadnak építed! Lenne munkaerő az anyagmozgatáshoz, lenne szakember, gyári, üzemi munkatársak kölcsönösen segítenék egymást ebben a munkában. Államilag azért lenne drágább, mert az utolsó tégla arrébb tevését is meg kellene fizetni, s talán hosszadalmasabb is lenne ez a megoldás. Pedig máris itt az ősz s a nyár folyamán kiöntött lakosok, hogy telelnek? Bújjanak vissza nedves pinceodúikba? Nem! Azonnal cselekedni kell! Van mód a segítésre! Építőanyagunk van. Pénz? Egy-egy család, ha egy kicsit megerőlteti magát, nehezen ugyan, mégis össze tud tenni egynéhány ezret, s megfelelő, emberhez méltó lakáshoz juthat ilyen módon. De lenne egy másik javaslatom is lakásgondjaink megoldására. Ez járhatóbb útnak tűnnék, s bár nem vagyok rosszhiszemű, mégis azt gondolom, ennek a javaslatnak sok kerékkötője akad. Főleg vállalati igazgatók, hivatalfőnökök részéről. E javaslat lényege abban állna, hogy egyik laktanyát be kellene rendezni pusztán hivatali helyiségnek, s ide telepíteni a városszerte szétszórt MÁV irodákat, DÁV hivatalokat, Kislter, Nagyker, Belsped, burákat, sportirodákat, a Csobébort, a Szálloda és Vendéglátó Vállalat és még ki tudja miféle vállalatok központi és nem központi irodáit. Természetesen a helyükön pedig, ha lakások voltak, visszaállítani újra lakásoknak, ha nem azok voltak, akkor azt kell belőlük építeni. Ilyen megoldással több mint száz lakást lehetne rövid úton a lakosság rendelkezésére bocsátani. A harmadik javaslatom a manzard-lakások építésére vonatkoznék. A Délmagyarországból tudom, hogy egy bizottság feltérképezte azon házakat, melyekre még egy emeletet lehet húzni. Szép és hasznos törekvés, valószínű hamarosan éreztetni fogja ez a munka is áldásos hatását, azonban félve mondom ugyan ki, mégis meg kell tennem, ez sem oldja meg teljesen azt a rohamosan emelkedő lakásszükségletet, amely veri, döngeti az illetékes szervek ajtajait. Tapasztalatiból tudom, hogy Szegeden rengeteg olyan nagy légteres padlású ház van, melyre emeletet húzni nem lehet, de manzárd-lakást ráépíteni igen! Akkor miért nem csináljuk, miért nem proponáljuk? A művelt nyugaton milliószámra élnek ilyen lakásokban emberek, s egy pillanatra se higgyük, hogy manzárdlakásokban csak nyomorogni lehet. A mai technikai fejlettség segítségével olcsón, kényelmes, egészséges manzárdokat lehet építeni, csak mozduljanak meg az illetékes szervek, s merjenek kezdeményezni. Nem túlzók, több száz fiatalt ismerek, aki azért nem házasodik, mert nincs lakása. Viszont van két jó erős keze, ereje, jó barátai, szóval majdnem minden, ami a mainzártlakáshoz kell, csak engedély, terv, jószándék, segítő akarat kell és városunk egyik már-már túrhetetlenné váló szükséglete elviselhetően normalizálódik. Tóth Béla Értekezlet az úvörfiszenrezei felad Kairól Újítás — emberségesebb munkakörülményekért A Szegedi Kenderfonógyár technológiai osztálya augusztus elsejétől kezdve kísérletezik a régi vizesfonodai technológiai megváltoztatásával. Már a múlt évben is próbálkoztak más üzemek tapasztalatai alapján azzal, hogy vegyszer segítségével lehútsék a kenderfonal gyártásánál eddig használatos 60—70 fokos vizet, de ez az eljárás nagyon költségesnek ígérkezett. A kenderfonál elemi rostjai csak úgy válnak el egymástól, ha a köztük lévő kötőanyagot feloldják. Meleg vízben gyorsabban, alacsonyabb hőmérsékletű víziben lassabban megy végbe ez a folyamat. Az előfonó dolgozóinak egészségére káros az állandó meleg és a páradús levegő — különösen télen. Gyakori a megbetegedés is olyankor, mikor nagy a külső és belső hőmérséklet közötti ingadozás. A kísérletezésnek tehát elsősorban az a célja, hogy a munkakörülményeket emberségesebbé és az egészségre ártalmatlanná tegyék. Nagyon egyszerű a megoldás — s hogy erre több évtizeden keresztül hogy nem jöttünk rá, nehéz lenne megmondani. Az újítók abból az egyszerű fizikai tényből indultak ki, hogy alacsonyabb hőmérsékletű vízben nehezebben oldódik a kenderszálaikat Összetartó anyag, tehát hosszabb ideig keli az »előfonalat* áztatni, de olyanformán, hogy a vizesfonó gépeinek jelenlegi teljesítő képessége ne csökkenjen, s a forgási sebességet se kelljen lassítani. Ilyenformán nem marad más hátra, m'nthogy a gépen az anyag útját hoszszabbítsák meg — legalább háromszorosára. Így már mintegy 30 fokos hőmérsékletű vízzel is biztosítani lehet a változatlan minőségű fonalat — vagy inkább jobbat, mert az eddigi megfigyelések alapján fonás közben a hideg vízzel kezelt fonal nem olyan szakadékony, s azáltal, hogy több elemi szál fonódik, kapaszkodik egymásba, a fánál' egyenletesebb, simább is lesz. A kísérlet, amelyet egy fonógépen folytattak, eddig igazolta az újítók — Joó György, Molnár G. István és Tóth Nándor — elgondolását. Nagy előnye újításuknak, hogy bevezetése házilag megoldható, nem igényel nagy beruházást — gépenként körülbelül ezer forintot — és amellett, hogy egészségesebbé teszi B munkakörülményeket, csökkenti az üzemrész állandóan magas hőmérsékletét és páratartalmát, még komoly fűtőanyag-megtakarítást is eredményez. Ehhez járul egy kedvező jelenség: a páratartalom csökkenésével a gépek élettartama is meghosszabbodik. Az eddigi eredmények alapján hamarosan sor kerülhet az elgondolás álta'ános érvényesítésére. Az elmúlt hónapban a Szegedi Kenderfonőgyárban ez volt a második olyan újítás, ami a régi kendergyári felfogást egy-egy üzemrészben szinte alapjaiban változtatja meg. Ez a műszaki probléma is évtizedek, öröksége volt — s most milyen egyszerűen megoldották. Igaz, hogy csak most tűnik olyan egyszerűnek, miután többé nem okoz gondot. Szerelik a Berentei Szénosztályozó jüggö-sinpáUjn hídjának beemeléséhez szükséges drótköteleket. Nagy sikerrel mutatkozott be Szegeden a plovdini városi dal- és táncegyüttes Budapest, Miskolc, Özd, Győr, Pécs és a Balaton után tegnap délután Szegedre érkezett a plovdivi városi dal- és táncegyüttes. Tiszteletükre tegnap a délutáni órákban fogadást adott a Városi Tanács v. b. elnöke, Dénes Leó elvtárs. A fogadáson megjelent Stefan Iíonsztantinov, a plovdivi Városi Tanács elnökhelyettese, az együttes politikai vezetője, Sztpján B<fgdánov, az együttes^ koreográfus?, Aszan Djamandi-, ev, yaz együttes művészeti vezetője, Jazova Zsivka, az együttes énekkarának vezetője, Bojka Murinova, a Bolgár Kultúrkapcsolatok Bizottsága magyar referense, valamint a párt, a tanács, a Hazafias Népfront, a DISZ és a kulturális élet több képviselője. A bolgár vendégek tiszteletére adott fogadás szívélyes légkörben zajlott le. Az együttes vezetői tolmácsolták a plovdiviak üdvözletét Szeged város dolgozóinak, valamint a Városi Tanács végrehajtó bizottságának. A fogadáson Stefan Konsztantinov elvtárs — aki nemrégiben már jár{ Szegeden — szóbahoztu. Hogy Plovdivban nagy örömmel várják a szegedieket. E kedves meghívásra" közölték a vendé? gekkel,, hogy a - Hazafias Nép? front szegedi képviselői hamarosan látogatást tesznek Plovdivban, Szeged testvérvárosában. A bolgár dal- és táncegyüttes nagy sikerrel szerepelt este a Szegcdi Nemzeti Színházban; Műsoruk ismertetésére lapunk legközelebbi számában visszatérünk. nmm? HATVANÉVES A KÖZMŰVELŐDÉSI PALOTA A DISZ Központi Vezetőségének székházában szerdán értekezlet kezdődött az úttörőcsapatok és az iskolánkívüli úttörő intézmények új feladatairól az új tanévben. Az értekezlet első napján Bara Jánosnak, a DISZ Köz ponti Vezetősége úttörő osztálya helyettes vezetőjének beszámolója alapján az úttörőházak, ifjú technikus és ifjú természetkutató állomások igazgatói, a budapesti kerületek 'fjúsagi vezetői és a megyék iskolai titkárai az általános iskolai úttörő munkáról, baráti úttörőélet kialakításáról tanácskoztak. MA HATVAN ÉVE nyílt meg a Közművelődési Palota. Az épület a millenniumi építkezések között készült. Kovács János, a város néprajzának érdemes kutatója javasolta a törvényhatósági bizottságban 1890. október 29-én, hogy Szeged az ezeréves évfordulót maradandó alkotásokkal ünnepelje meg. Javaslata alapján 1893. január 26-án a közgyűlés határozatot hozott, hogy a millennium alkalmából 1. megíratja monográfiáját, 2. kultúrpalotát építtet, amelyben elhelyezi az akkor még a főreáliskolában (a mai Központi Egyetem épületében) lévő Somogyi Könyvtárat, „a létesítendő múzeumot és képtárt". (A múzeum ugyanis ekkor még csak csírájában volt meg, 1883 óta a Somogyi Könyvtár keretében gyarapodott a régészeti, éremtani és rovartani gyűjtemény.) Később a millennáris programot kibővítették, s így a Közművelődési Palotán kívül ezekben az években építették föl a városi fürdőt, a Mars téri fa- és fémipari szakiskolát, a vasutas internátust, az ügyvédi kamara székházát, a keresSzeged kedelmi és iparkamara székházát. • A Közművelődési Palota építését 1895. június 15-én kezdték el a fürdőt is tervező, Steinhardt és Lang műépítészek tervei szerint Szilágyi és Przybilla építés-vállalkozók. A fölavatás időpontjában még nem egészen volt kész az épület. Az építési költség 210.000 forint volt. AMINT A KORABELI lapokból megtudjuk, a ma hatvan évvel ezelőtt tartott ünnepi megnyitón a Közművelődési Palota négy termében rendezett kiállítást Reizner János igazgató Lázár Gyula könyvtáros közreműködésével. Kis régészeti, éremtani, rovartani kiállítás (az utóbbi keretében már akkor föltűnt akkor még a mostani épületnek nyoma sem voit. Néhány éve ezzel az „érveléssel' akarták egyesek lebontani az épület jellegéhez szervesen hozzátartozó, városképi je'entőségú följárót, ahelyett, hogy a kibővítéssel együtt meghoszszabbították volna, s ezzel csökkentették volna meredekségét.) Illő, hogy számba vegyük városunk nevezetességeit, ismerjük jelesebb épületeink múltját. a lepkegyújtemény) jelentet- jgaz ' , , . te a múzeumi részleget, míg Skmíi Valami a könyvtár bemutatta a sze- Sem muv.é^>.s.em könyvtár bemutatta a sze- praktikus szempontból Mint gedl hírlapirodalmat, az or- valaki szeiiemesen megállapította, voltaképpen egy nagy bejárat, ami mögül hiányzik — az épület. Széles frontja után ugyanis sokkal mélyebb épületet várna az ember. A most tervezett kibővítés — amelynek csak egyik első lépése volt a két szárny bővítése — remélhetően hamarosan ezen is segít majd, tovább építi a várrom felé, ezszágos sajtó történetét és értékes könyv-ritkaságokat, szegedi kiállítású könyveket állított ki. Mindez feledésbe merült: néhány hete a Népszava hasábjain riport jelent meg a szegedi múzeumról, s ebből kiderült, hogy a legilletékesebbek sem tudják már, mikor is épült a Közművelődés. Palota. (Ezért terjedhetnek el olyan légből kapott történetek, mintha a kocsiföljá- zel is helyet biztosítva a két rőt Ferenc József kedvéért testvérintézmény, a Somogy, epitették volna.. Tudvalevő. „.. ., . hogy Ferenc József 1883-ban Konyvtar es a Mora-muzeum járt Szegeden a Somogyi gazdag, zsúfolt anyagának. Könyvtár megnyitóján, de (pl)