Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-26 / 227. szám

•'HMIfiYWIRSZlG Szerda, 1956. szeptember 26. A Tiszaiáj vitához Szeged irodalmi életéről NEM AKAROK SENKIT megbántana — mondja Sas István a Délmagyarországban megjelent -Az írástudók, felelőssége* című cikkében, amelyben el-elelmélkedife az író és az irodalom dolgairól, valamint szűkebb hazánk, Szeged irodalmi életéről és a szegedi Írástudóikról. Ez a •nem akarok senkit megbántani- kitétel azonban nagyon kétes értékű, mégha az őszinteség sugallotta is azt kimondásra, leírásra. Az idézett kis monda(ocska hitelét Sas István önön cikike alaphangjával üti agyon, mégpedig a szektás nézetek újra való zománcozásóval, amit nagyszerűen meg lehet tenni, ha van, aki elhiszi, hogy a XX. kongresszus derűre-borúra való emlegetése és idézgetése elegendő menlevelül szolgál a lelkiismeretes, az ország dolgaiért vállvetve k.üzdők táborába. No, de bizonyítsunk is. Sas • István azt mondja, hogy •Szeged legfontosabb és legfájóbb irodalmi problémájának megoldásához nem elsősorbon a hiányzó — és valóban hiányzó! — tárgyi és technikai feltételek megteremtését kell sürgetni*. Melyek is ezdk a tárgyi és technikai feltételek? Sas István szerint: -Irodalompolitikánk fogyatékosságai helyett inkább íróinkban látom a hibát... mit ér az orvos leggondosabb gyógyító szándéka a betog őszinte gyógyuló akarata nélkül*. Vagyis Sas István szerint minden •tárgyi és technikai feltétel* addig gátol csak, amíg az írók a betegágyat nyomjak, s majd ha önkritikát gyakorolnak, akkor minden bajok eloszlanak és a •miről írjunk*-ra is megoldást találnak az álomporral hintett írók. Hát nem így van ez, Sas elvtárs. Nem a magyar írók voltak betegek, hanem az ország szekere zötyögött, hovatovább szét is rázódott volna, ha ma is az 1949-től 53 elejéig tartó politika — kultúrpolitika és Irodalompolitika — rázatná az országot, Magyar író még soha nem jajdult fel jobban a hazájáért, mint ahogy feljajdultak nemrégiben a magyar írók legjobbjai, akiknek mégsem hihettünk, mert úgy tanultuk 12 esztendőn át, hogy véresre tapsoljuk a kezünket az ikonokká vált élő és holt nagyságok írására, beszédére, miközben kihajítottuk az ablakon Madáchot, iskoláinkban marxistává gyúrtuk Jókait és Mikszáthot, s lehúztuk a redőnyöket nyugat előtt, és fordítva — gyűlöletet fújtunk arra. aki nem tapsolt, aki szóvátette közéletünk romlását, aki a munkások, a parasztok és az értelmiségiek mindent észrevevő tiszta szemével látott. ÉS HÁNYAN VAGYUNK magyar Íróik, szegediek is, akik később ébredtünk vakságunk tudatára, akik sokat szégyellünk abból, amit az elmúlt években leírtunk, mondtunk és cseleked tünk. Sas elvtárs azt mondja, 6 ott volt a két hosszú éjszakán a szegedi írók vitáján. Ott volt s nem hallott, nem érezte a fájó önvallomásainkat, a régi magunktól való menekülést, hogy soha többé hazugságot ebben az országban, hogy leírhassuk azt as, ami fáj az ország testén, s azt is, amihez nemzeti büszkeségünk tapad, mert csak így teljes ez a kor, a mi korunk. Ügy gondolom, nem szükséges idéznem, Sas elvtársnak az elmúlt években végrehajtott törvénysértéseket. Van belőlük bőven, sőt újabbak is akadnak és még valameddik fel is bukkannak, mert ahol nem számoltak őszintén — vezetők és vezetettek — önmagukkal ós cselekedetükkel, ott a mélyben meghúzódnak a szektás restaurációs kísérletekre való áhitozások. MAR NEM FÉLTJÜK az írói szabadságot, ám szélesítjük és őrködünk fölötte, hogy •tárgyi és technikai feltételek* vissza ne fojthassák bennünk a szót. S ha már ismét a "-tárgyi és technikai feltételek* kerültek szóba, nagyon igaza van Petrovácz Istvánnak, hogy Szegedről elkívánkoztak eddig az írók, a költők és a kritikusok, mert a provincia áporodott, kicsinyességet árasztó levegője fullasztóbb a pakolnál is, s ahol a tekintélyek dörgő szava után egzisztenciális ügyekké is váltak az írói kezdeményezések. S talán itt és ebben keresendő a Tiszatáj sokat emlegetett szürkesége is, amelyet segített szétoszlatni Ökrös László vitaindító cikke, s amelyre Sas István elvtárs ls reagált, csak nem úgy, ahogy azt saját lelkiismerete diktálta volna. Lődi Ferenc ** *** A SZEGEDI MUNKÁSSÁG HARCA A TANÁCSKÖZTÁRSASÁGÉRT tanulmánya M07ART Don Jüan című operája új szereposztásban .4 Szegedi Nemzeti Színház évadnyitó újdonságai közé tartozik Mozart: Don Jüan cimil operájának új szereposztásban való bemutatása is. Az elmúlt színházi évben a Don Jüan rótta a legszebb feladatot a szegedi nperaegyilttes tagjaira, de a szép siker megmutatta, hogy a nagy feladathoz méltó színvonalon áll színházunk operakultúrája. A második szereposztás bemutatkozása pedig arról ta* núshoclik, hogy a régi törzsgárda mellett több fiatal tehetség indul el a fejlődés sokat ígérő útján. A bemutató előadás emléke még olyan frissen él bennünk, hogy Mnldován Stefánia, Megyesi Pál, Sinkó György, Szalma Ferenc művészi teljesítményének méltatására most nem térünk ki, azóta is az előadás főrrösségei, drámai értelmezésük általában még sálágosabbá — különösen Sinkó György játéka nyert sokat felszabadultságával. természetesebbé, hönynyedebbi, ritmusában pergőbbé - vált. A fiatalok közül a meglepetést elsősorban Dende Zsolt Don Jüan alakítása jelenti. Dár a; első igazi nagy szereppel járó izgalom kissé clfogódottd tette, mégis hamar belelendült ennek a rendkívüli jellemnek sodró éleltempójába. s fiatalos hévxel, sok szenvedéllyel formálta. Néhány xmnás még hiányzott a hiteles képhez — férfiasabb magabiztosság, több tiszteletet parancsoló méltóság, még elbűvőlöbb légkör kialakítása maga körül, — de mindez csak érzés, tapasztaltság, idő kérdése. Ami nagyon fontos: zeneileg biztos lábon áll, hangja telten, tiszta, egészséges csengéssel, szép. átható magasságokkal szó, énekbeszéde is színesen pergő. fíerdál Valéria Donna Anna alakítását megnehezítette az, hogy ugyanabban a darabban régi szerepének ellenpólusát kellett megjelenítenie, Zerlina kacér. pajkos egyénisége után Donna Anna méltóságteljes, a fájdalom különböző árnyalataival átszőtt nemes alakját. Tehetségének biztos jele, hogy a nehéz feladat sikerült. Szép, megindító jelenség volt. drámai hévx-el előadott áriáiból néhol a hangzás telítettségét hiányoltuk. Masetto félszeg, nehézkes, az úri x'ilágha tévedt paraszti jellemét természetes, életrevaló vonásokkal rajzolta meg Börzsönyi Mihály. A gyakorlattal bizonyára nagyobb zenei biztonságot is szerez majd. Zerlina szerepében I.ády Zsuzsa mutatkozott be. Inkább könnyed, ügyes mozgása, kifejező arcjátéka hozott szerepébe életet, mint a zenei megformálás. A mozarti Zerlina — tempóbeli bizonytalanságok, s a hang szárnyaló X'ivócreje nélkül — nem tudott alakításában kibontakozni. Kertész Gyula, az opera rendezője az új szereposztás gondos beállításával sikeresen őrizte meg az egységes összképet, sőt úgy érezzük, hogy a drámaiság még tovább érlelődölt a fclx'onásx'égek intenzitásának fokozásával, amiben nagy szerepe x'an Puhányi Vilmos karnagy energiát árasztó, s a zenekar játékát néhol robbanásig fokozó vezénylésének. A szép előadást a rádió magnetofonra rögzítette, s így remélhetően eljut az ország közvéleménye elé is. s talán nagyobb becsülete lesz, mint Szegeden. hiszen a vasárnap esti előadásnak lelkes, dc szomorúan kevés élvezője volt. Ebben nem kis mértékben hibás a sajtó, és a színház jelenlegi plakátjai is, amelyek ilyen lényeges szereposzlásváltozásra nem hívják fel az érdeklődök figyelmét. Erdős János í\ rvendetes és teljes mérAf tőikben helyeselhető az a célkitűzés, hogy a Szegedi Tudományegyetem Történeti Intézete •elsőrendű tudományos feladatának tekinti a szegedi és Csongrád megyei munkásviszonyok és mozgalmak történetének feltárását*. Annak a jele ez, hogy az egyetemi történeti intézet felismerte a helytörténeti kutatómunka fontosságát. Gaál Endre: -A szegedi munkásság harca a Tanácsköztársaságért* című, a közeimúltban megjelent tanulmánya jelentős munka. A forradalmi hagyományokban gazdag Szeged történetének egyik legragyogóbb fejezetét dolgozza fel. Szeged történetének 1917—1919-es időszaka országos, sőt nernzdíközi vonatkozásban is elsőrangú fontosságú. A tanulmány — amint azt az előszóban olvashatjuk — a Történeti Intézetben évek óta folyó munkásmozgalmi kutatómunka első jelentősebb eredménye, s fiatal történészek első tudományos publikációja. Gaál Endre a munka összeállításában és megírásában felhasználta Bánkuti Imréné és Dobó Ilona anyaggyűjtését. Az egyetemi Történeti Intézet kollektívája, Mérei Gyula professzor vezetésével, a munka több fázisában adott útmutatást, segítséget a szerzőknek. Szép példája ez a történeti intéziet összehangolt, kollektív tudományos életének. •A szegedi munkásság harca a Tanác.-közí.ársaságért« című tanulmány széleskörű anyaggyűjtő munka eredménye. Gaál Endre és munkatársai több évi szorgalmas kutatással hatalmas forrásanyagot tanulmányoztak át. Különösen erős oldala a munkának a helyi sajtó anyagának felhasználása. A szegedi levéltár és a Páiútorténeti Intézet vonatkozó anyagát is átnézték. Gaál Endre hasznosította a memoárirodalmat, azt újabbakkal egészítette ki úgy, hogy jegyzőkönyvbe vette a munkásmozgalom egykori harcosainak visszaemlékezéseit. Mom helyes azonban Móra Ferenc ez időszakra vonatkozó írásainak mellőzése, melyek nyilván nenv csak irodalomtörténeti vonatkozásúak. Feltétlenül meg kellett volna említeni például a híres »Memento*-t, amely a Szegedi Napló 1919. május 1-i számának vezércikkeként jelent meg. Hasonlóképpen hasznosítani lehetett volna Juhász Gyula írásait. pl. »Szeged a forradalomban* című és más prózai írását. A memoárirodalom ieSütöipari tanulómüheVyt létesítenek Szegeden Szegeden egy meglévő ki- henniök kellene, sebb péküzem átalakításával, Az új tanműhelyben egy korszerűsítésével tanműhelyt nagy gyakorlattal rendelkező létesítenek a sütőipari tanú- szakmunkás a nappali óráklók gyakorlati oktatására, ban tanítja majd a fiatalokat Megfelelő szakmai nevelésű- a dagasztás, kenyérsütés, süket eddig akadályozta, hogy teménykészítés tudományára, a kenyérsütés legfontosabb Csongrád és Békés megye műveleteit az üzemek túlnyo- mintegy 25 sütőipari tanulója mó részt éjszaka végzik, ami- sajátítja itt el a szakma légkor a serdülő fiataloknak pi- jobb fogásait. Vá asjolnak ez illetékesek A Délmagyarország szeptember 9-i számában az „Olvasó kérdez" című rovatban Horváth József kérdésére az alábbiakban adjuk meg a választ: a mórahalmi malom telepén valójában van kiszerelt erőgép és hengerszék, valamint annak tartozéka. Ezeknek kiszerelése 1955. márciusában történt meg, vagyis hét hónapja. Az erőgép kiselejtezése folyamatban van, a felettes hatóságunktól várjuk a választ a kiselejtezésre vonatkozólag. Amint a válasz, illetve az engedély megjön, az elfekvő motor ügye azonnal elintéződik. Szóbeli információ szerint ez 2—3 héten belül megtörténik. A többi ócskavas, illetve hengerszék és tartozékát a rendőrség és az ügyészség mint bűnjelet adta át további megőrzésre. A tárgyalás után ezeknek az ügye is elintéződik. Takács Jenő mórahalmi malom Űj tanév — további fejlődési lehetőségek Négy év aránying nem nngv idő egy iskola életében. Aki nzonbnn ott volt a Tábor utcai Szegedi állam! Zeneiskola „születésénél" 1962-ben és öszszehnsonlítja az iskola akkori bclyzelét a jelenlegivel, joggal rsodálkozhatik a négy év alatti fejlődés méretein. 1952-ben néhány terem csupasz falai között kezdte meg munkáját az iskola, s ma már egy aránylag jél felszerelt, majdnem elegendő számé helyiségből álló intézetben folyhat a tanítás. , Igaz, a szeptember 16-i, jólsikerült tanévnyitó ünnepséget még a Zeneszakiskola Sztálin körúti nagytermében kellett megtartani, azóta azonban már elkészült az iskola 200 személyes hangversenyterme is és felavatására nox'ember hátlapban herül sor. Természetesen nemcsak a hangversenyterem készült el, de egy sor gyakorlóterem is, valamennyi szépen befestve és ízlésesen berendezve. Amikor az iskola problémái felől érdeklődtünk, Zuchcr Hilda igazgatónő elsősorban a növendékek beosztásának lehetőségéről beszél. Az a tény, hogy a tanulók általános iskolai elfoglaltsága a legkiilönbfclcbb, — a délelőtti-délutáni tanítás miatt. — szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a Zeneiskolát, hogy a lehetőség szerint minden gyermek számára megfelelő időben biztosítsa a szolfézs- és hangszertanítást. Az általános iskolák igazgatóival való progrnmösszcbnngolás azonban — hisszük — segít ezen a nehéz helyzeten és lehetőség nyílik arra, hogy a Zeneiskola is fel-! adatainak megfelelően működ- j hessék. Probléma ezenkívül még a zongorahiány is, mivel az iskola birtokában lévő néhány zongora megközelítőleg sem elegendő. Remélhető azonban, hogy nz iskola évközben hozzájut ahhoz a bárom zongorához, i amelyre égetően szüksége von... j A Szegedi Állami Zeneiskola, amelynek ma már 470 növendő-1 ke van, ebben a tanévben lényegesen kedvezőbb körülmények között láthatott munkához, mint az elmúlt évek bármelyikében. Ez pedig azt jelentheti, hogy az iskola tovább öregbítheti eddig is elismert hírnevét. Az elmúlt tanévben rendezett Bartók Béla-emlékversenyen az iskola 5 város zeneiskolája közül lett első. A kitűnő nevelökből álló tanári kar új erőkkel gyarapodott cs ez is növeli an- j nak valószínűségét, hogy a Szegedi Állami Zeneiskola ebben a tanévben is kiváló lesz. rületóről felhasználhatta volna a szerző Hollós Józsefnek, a forradalom együk akt, ív részvevőjének emlékiratát. A munkásmozgalom öreg harcosai visszaemlékezéseinek felhasználása ügyes kezdeményezés, de ez többoldalú is lehetett volna. Varga Jánosnak és másoknak visszaemlékezéseit figyelembe lehetett volna még venni. Az ellenforradalmi szerzők emlékiratai Szegedet, minit a győzelmes ellenforradalom, a •szegedi gondolat* városát ünnepelték. Az ellenforradalom politikusai is igyekeztek 25 éven keresztül Szegedet ilyen értelemben népszerűsíteni. Szeged népének azonban semmi közesem volt mindehhez. Szeged népe elutasítoitta magától a fasizmust, s kitartott a demokratikus, haladó eszmék mellett a legnehezebb időikben is. Szeged 1848—49-ben Kossuth városa volt, Szeged népe pedig a -nemzcit büszkesége*. Hetven évvel később, 1918— 1919-ben a város demokratikus lakossága, élén a szocialista munkássággal győzelemre vitte Szegeden a polgári demokratikus forradalmat, majd a Kommunisták Magyarországi Pártja helyi szervezetének vezetésével a szocialista forradalom ügyét. Gaál Endre könyve az 1918— 19-es forradalmak helyi történetének feldolgozásával megmutatja, hogy nem Szeged dolgozó népén múlt, hogy Szeged lett az ellenforradalom kiinduló pontja. A francia imperialisták fegyvereinek védelme alatt gyülekeztek Szegeden az ellenforradalmárok, de a város dolgozó népe a legnehezebb körülmények között is kemény és áldozatos harcot vívott a munkáshatalomért, a demokráciáért. Szeged népe joggal lehet büszke a város törtéinétének 1917—1919-es szakaszára. P aál Endre könyvében vi** töítiató a szegedi proletárdiktatúra idejének kérdése. Nem lehet ugyanis a munkáshatalmat Szegeden leszűkíteni a március 22—26 közötti öt napra. Nem fogadható el Gaál Endre értékelése a március 14—22 közti és a március 27—április 22 közötti helyzetre vonatkozólag. Március 14-tőj április közepéig Szegeden lényegében munkáshatalom van. Igaz, az tei-mészetesen, hogy lényeges különbségek vannak a hárem szakasz között. De nem olyan különbségek ezek, hogy március 22—26-hoz — szerintem is a csúcsponthoz — viszonyítva a megelőző időszak >a (tehetetlen, csődbe került burzsoáziának egyedül ás kizárólag a szociáldemokraták kezével megvalósított ellenforradalmi diktatúrája, a proletárhatalom létrejöttének megakadályozására szánt utolsó, kétségbeesett kísérlete volt*. Ezt nem lehet mondani arról az időszakról, amikor a Munkástanács elmozdította a város régi vezetőit é6 maga vette kezébe a közigazgatást. Hasonló esetek országszerte előfordulták, így a szomszédos Mskón is. Mindezek a forradalom rohamos fejlődését mutatták és pozitív jelenségek. Ugyancsak másként kellene értékelni a március 27-'61 április közepéig tartó időszakot. Kétségkívül rendkívül bonyolult időszakról van itt szó, de nem szabad a problémát túlzry leegyszerűsítéssel megoldani. Igaz. hegy elmenekült a direktórium és helyette a franciáiknak is megfelelő új direktórium alakult, de magának az új direktóriumnak az összetétele nem lehet döntő a helyzet megítélésében. Hiszen Gaál Endre is felsorol egész sor pozitív tényt, melyek egyáltalán nem azt bizonyítják, hogy "március 27-ével véget ért a proletárhatalom Szegeden*. Fenti periodizációs problémával kapcsolatos a szegedi szociáldemokrácia szerepének megítélése. El kell ismerni, hogy Gaál Endre tett lépést a szociáldemokraták helyesebb értékelésére, például Wallisch Kálmán esetében. Az lg nyilvánvaló azonban, hogy ezen a téren tovább kellett volna memni. Nem helyes például a könyvben Czibula Antalról olvasható jellemzés. Általában a szociáldemokraták megítélésében erősen érvényesülnek az elmúlt évek szektás szempontjai, s ezekért nem lehet természetesen kizárólag a szerzőt hibáztatni. fUj ár az októberi szódalista forradalom előtti időszakban külön cím alatt tárgyalja a munka "A jobboldali szociáldemokraták árulását*. (26. lap.) Ez itt ilyenformán szemmel láthatóan erőltetett és nincs kellően alátámasztva. Behatóbbon kellett volna megvizsgálni 1919 márciusától az egyesült kommunistaszocialista párt működését Szegeden. Ez elősegíthette volna a kommunisták és szociáldemokraták közötti viszony helyesebb értékelését. Többet kellett volna arról írni, ami összekapcsolta a közös harcra a kommunistákat és a szociáldemokratákat. Az az érzése az olvasónak, hogy több esetben indokolatlanul, szinte mesterségesen hangsúlyozza a tanulmány a jobboldali szociáldemokraták árulását, s így ittott. el is túlozza a jobboldal szerepét. Nem egy esetben erőszakolt konstrukciókhoz.' folyamodik a szerző, hogy mindenáron bizonyítsa a •munkásárulók* tevékenységét. Példa erre a Munkástanács április 22-i feloszlatása. Ebben bal- és jobboldal egyetértettek. Gaál Endre ezért a baloldalt dicséretben részesíti, a jobboldalt pedig súlyosan elmarasztalja. Még tipikusabb esete az egyoldalúságnak és a mesterkélt magyarázatnak az, amikor április végén a baloldalnak azt a javaslatát, hogy távolítsák el a város vezetőségét, a jobboldali szociáldemokraták elvetik. Gaál Endre a baloldal javaslatát túlzásnak mondja, melynek a -nyílt francia diktatúra viszonyai között semmi realitása nem volt*. Viszont ugyanott a szociáldemokrata javaslattevőről a következőket írja: -nem .azért akadályozta meg a javaslat elfogadását, mert óvta a munkásakat, hanem azért, mert féltette a burzsoáziát*. (137. lap, jegyzet.) I gy azután mindazt, * amit a •jobboldali* szociáldemokraták tettek, eleve bizalmatlanul szemléli a tanulmány szerzője. Minden csak •sakkhúzás*, -manőver*, -fügefalevél*. »az osztályellenséggel való együttműködés*. Gaál Endre könyve úttörő jelentőségű alkotása a helytörténeti. munkásmozgalmi kutatásnak. Szeged történetének egy szakaszáról az első marxista feldolgozás, amely jó kiindulóoant a kérdés további tanutmánvzásához. Végh Joachlm 140 fojás minden tyűHÖ' A Kalinymgrád-területi kolhozok már lúlte'jesíLeiték | egész évi tejásbeadási elő- ' irányzatukat. Az történt ugyanis, hogv a mTjsví olt tar'ásviszonyok és főként az ésszerű jó takarmány-.á;következtében egy év alatt majdnem kétszeresére nőit a í tojáshozam. A rekordot jelenleg a «Poteda»-ko!hoz több mint háromezres tyúkállománya tartja, amelynek 140 darabos átlaga igen szép eredménnyel (P. I.) i biztat, Négy vccM s»ré "őtf ecy ül ében Az NDK wernikerodei körzetében sok a vaddisznó, a melyek bizony nem kis kárt ékeznek a k'-.koricábzn. A lakosság vadászcsoportokat alakított, amelyeiknek bőven akad zsákmányuk. Priesterjahn nermás pé'dáu1, a hüttenrede! vasércbányák do'gozója, 85 vaddisznót ejtett el eddig. Legutóbb egy hajnali lesen négy vad I sznót lőtt le °gy ültében,