Délmagyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-26 / 201. szám

Vasárnap, 1958. augusztus 26. Az 1041^es uszály újjáépítése — Látogatás a Tápéi Hajójavító telepen — ,3, 0EIMJ5YIR0RSZI5 Xz 1041-es uszályóriás tizenegy évig illusztrálta a háborút a Tápéi Hajójavító telephelyen. Valami akna meglyuggatta, a hátulját megcsavarta, oldalát és falait behorpaszígatta — s azóta ott rozsdásodik a vízben — illetve kiemelése óta a parton. A vasgyűjtők fantáziáját bizonyosan izgatta ez a hatalmas vasalkotmány — talán ej is emelték volna, de kétszáz tonnát a legbuzgóbb úttörőcsapat sem tud megmozdítani — így évről évre le kellett mondaniok erről a roppant zsákmányról. Országos versenyt lehetett volna vele nyerni a vasgyűjtésben, hiszen 76 méter hosszú, 9 méter széles és 3 méter mély — de nem erre volt szánva! El se hinné a laikus, hogy ebből a rozsdás, lyukacsos és horpadt roncsból egy olyan uszályt lehet építeni, ami legalább másfélmilliót ér. A szakemberek véleménye szerint ennek az értéknek körülbelül felét képviseli ez a roncs — azaz 750—800 ezer forintból lehet ennek felhasználásával egy hatalmas, 1041 tonnás modem uszályt nyerni — modernebbet, mint amilyen eredetileg ez a Tiszára tévedt és ittrekedt óriás volt. Már épül. Harmincötén dolgoznak rajta — egy hónap óta. Munkájuknak meg nincsen sok látszata, de már a horpadások nagy részét és a hajótest csavarodását helyreigazították. Főként kezi erővel és primitív szerszacsot, Böröcz elvtársat meg a vállalat. SOO eacr ssegccm bízta leggyakorlottabb hajóková- re beépített két lakosztály. Hátul, a kormányos és családja számára kétszobás, fürdőszobás, konyhás és mellékhelyiséges lakást építenek a hajótestbe, elől a hajóorrban pedig a két matróz számára két szoba készül majd egy társbérletben használatos konyhával és mellékhelyiségekkel. A lakosztályok bútorozása is méltó lesz a hajóépítés új elveihez — diófával borított, fényezett bútorokkal rendezik be a lakásokat. Kis folyókon, a Tiszán általában nem közlekednek ilyen óriási szállító-hajók — és az 1041-es sem a Tiszára készül. A tervek szerint az Aldunán jár majd, országvilág szeme előtt — és az építő dolgozók szerint büszkén rátűzhetjük kormányállására a magyar zászlót, mert sem magával az uszálylyal, sem a berendezésével nem vallunk szégyent —, azért sem, mert ilyen modern építésű uszályok még nemigen »futnak« a magyar vizeken. A rfil csúcsforgalom, elölt A tápéi telep életéiben ritkaság egy ilyen hatalmas vállalkozás, a munka méreteit illetően. Az uszályt mégis vízre kell bocsátani október 10—15-e körül. Arra a kérdésre: sikerül-e — bizakodva felelnek az újjáépítő brigádok vezetői.— Sikerül — mondja Terhes elvtárs, aki jelenleg épEz az uszály még régi technikával készült — a nagy erős lemezeket úgy szegecselték össze építői. Gyors számítás alapján Molnár elvtárs kiderítette, hogy körülbelül 200 ezer darab szegecs tartja össze az 1600 négyzetméternyi vaslemezanyagot. Ebből a robbanás következtében mintegy egyharmadát kell teljesen újra szegecselni — azaz 67—70 ezer szegecset kell az uszály építőinek kézi erővel beledolgozni a hajótestbe. S mindezt — az együttesen adódó javítási munkák mellett — október 10—15-ig. A felújításnak külön érdekessége az, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően 7 méteres lemezekkel dolgoznak — amelyekből egy-egy tábla megemeléséhez és beépítéséhez komoly fizikai erőmegfeszítés szükséges. Az uszály teljesen megrongálódott hátsó felét ilyen táblákból építik újjá. Igen nagytömegű vasanyagot használnak fel a rekonstrukcióhoz — éppen ezért néha anyagellátási gondokkal küzdenek a telep dolgozói, de a szívós anyagbeszerzési munka valamit enyhít a nehézségeken. őssskomforin* lakás — a hajón A szakértők véleménye szeEgyik holló a másikkal jóbarát... „Mindennap hoz valami dik tevékenységének egy rémokkal kell újjáépíteniük ezt rint valamilyen katonai szál- pen a súlyosan megrongált « hatalmas vízi alkotmányt, láshajó lehetett ez az uszály hajófaron dolgozok brigádjáért csak egy hegesztőpisz- a háború alatt. Most vissza- val —, mert a munkaidő nátróv tá egy villanyfúrógép adják eredeti rendeltetésé- lünk szigorúan 510 perc. Regreriti őket A legügyesebb nek teherszállításra építik gel 7-kor már mindenki munha íókovácsok és lemezlaka- újjá, de nem követik min- kahelyén van. A munkafeínrek forgolódnak az uszá- denben a régi beosztást: sok- gyelemért én magam felelek, ivón Az egész hajó újjáépí- kai modernebb és kényelme- A kisebb, új kövesuszaly téaének vezetésével az egyik sebb lesz a személyzet részé- építése, ami csak 60—70 tonlese nás teherbírású es a javríást munkálatok — mint például egy sárhajó és a ^Csillag* nevű fahajó rendbehozása egyszeriben az apróbb munkák közé sorolódott, öe egyáltalán nem hanyagolják el ezeket sem. Széli ülés komplex-brigádja — amely az ünnepi műszakban legjobb eredményt ért el — a határidő előtt legalább 15 nappal vízre akarja bocsátani az új köves-uszályt. A ^Csillag* és a régi típusú -bőgős* fahajó, meg a Homokikitermelő Vállalat homokos-uszálya is előbb vízre kerül, mint ahogy a terv előírja. Sürgős itt minden munka — az új uszály építése, az 1041-es felújítása és a javítási munkák is, mert a jövő hónapban megkezdődik a minAz alsóvárosi lakosok régi kérését teljesítette a III. kerületi Tanács most, amikor a Tisza Lajos és az Alföldi utcát rendbethozta, aszfaltozta. 660 ezer forintba került a Tisza Lajos utca aszfaltozása. tapasztalt hibákat kijavítsák. A vállalat munkásai, mérnökei a kivitelező vállalatokkal együtt azon fáradoznak, hogy mielőbb üzemképessé tegyék a gyárat. A nagy jaA Faludi-féle gőzmalom előtt vítós már olyan stádiumban is rendbehozták az utat; A talaj domborítása, az árkok képzése, a két utcában 32 ezer forintba került. A lakosság mindig gondoljon arra, hogy mennyi pénzébe került a III. kerületi Tanácsnak a két utca rendbehozása; s akadályozza meg a rongálást. Az Alföldi utcában sajnos előfordult, bogy a szépen kiképzett vízelvezető árkot a jószágok összerombolták úgy, hogy azt újra kellett ásni. Gondoljanak arra az alsóvárosi emberek, hogy az ö forintjaikból, az ő érdekükben épült a járda, a vízelvezető árok, s védjék azdkat. Napról napra szépül városrészünk, 104 ezer forintos költségvetéssel rövidesen rendbehozzák a Boross József és a Szövetkezeti utcát, a Vaspálya útszakaszt. K i u Sziládi Sándor Misán György elvtárs, a „Délmagyarország" levelezője egy hónap óta a borsodi Erőműben dolgozik, de nem szakadt el a laptól, rendszeresen ír leveleket, s az olvasókicai tudatja, ml újság új munkahelyén. Pár hét óta szünetel a műtrágyagyártás a vegyikombinátban. A hatalmas gyárban azért állt meg a termelés, hogy az üzemeltetés közben — Az oktatásügyi állandó bizottság gyermek- és ifjúságvédelmi bizottsága augusztus 24-én, pénteken ülést tartott. Az ülésen az gktívahálózatot bővítették ki, az iskolák nevelői, a Hazafias Népfront és a körzeti rendőrfelügyelőség bevonásé vaL van, hogy egyes üzemrészek teljes üzemeltetésre készen állnak. A legjelentősebb a javítási munkákban a szintézis üzemben lévő óriási kompresszor megjavítása. Először a kőtörő üzemrészt javították meg, mert a műtrágyagyártás egyik alapanyaga a mész- I csúcsforgalom és kő. Kovács János elvtárs a den ^ szállítóeszközre szükkőtörő üzem művezetője be- jesz haladnak is a jelentette, hogy minden gép- vállalat dolgozói, mert fcecsüegység keszen áll. ]ettel, nagy igyekezettel dolMisán György goznafc. (s — n) újat'! — mondják mostanában. Igen, az utóbbi hónapok mutatják, valóban olyan időket élünk, amikor pártunk, kormányunk rendeletei, határozatai nyomán a dolgozók munkájával szinte szó szerint értendő, hogy mindennap hoz valami újat, valami változást. Sok meglepetés érheti manapság az újságírót, ha jegyzetfüzetéve! a zsebben ellátogat egy üzembe, termelőszövetkezetbe, ha meglátogat munkás-, vagy dolgozó parasztcsaládokat. Üj gépek beállítása az üzemekben, a megújhodott műhelyek, üzemrészek, s a jobb körülmények között születő új termelési sikerek, vagy a termelőszövetkezetek eredményei, az új belépők szaporodása, s most napjainkban a bevitt földek tagosítás során kialakult új táblák méretei, a szocialista mezőgazdaság terjedelmes, nagy szigetei mind újat, a változást jelentik, amelyek előre mutatnak. Változásról, és újról írunk e cikk keretében; de az itt felsorolt történetek, ha napjainkban változást, és Újat is jelentenek, mégis a régit élesztgetik, vagy szeretnék visszahozni. A Szegeden történt tények, események azt is mutatják, hogy a sok igazán új között bizony kezdi ütögetni fejét a régi is. Űj dolog például az, hogy a város különböző területein a dolgozó parasztok megkérdezésével gyűléseken döntenek arról: kik tartozzanak a jövőben a kulákok közé. Paraszti népgyűlések döntenek a középparasztok becsületének helyreállításáról. Mindez erősödő demokratizmusunk megnyilvánulása, amit nagyra értékelnek dolgozó parasztjaink, s ugyanakkor szeretnének meglovagolni néhányan nálunk a kulákok. Egyesek vérszemet kaptak, ma már úgy látják, többet is lehet tenni a saját javukra, s a dolgozó parasztok kárára. Egyik parasztgyűlésen történt, hogy úgy döntöttek Ribizsár Gyula, az ismert nagyvágó, akinek három hentesüzlete, több háza, hizlaldája volt, — nem sorolható a kulákok közé. Mint mondják, a fölszabadulás előtt földje nem volt. Ez igaz. Ribizsár nem kulák. ő a tőkés osztály \ ép viselője volt és msrad. Földhöz nem sok köze volt a múltban, csak az utóbbi időben foglalkozik mezőgazsze. „Kicsit megnőtt a mellénye", — mint Felsővároson mondják —, mióta lekerült a kuláklistáról. A dolgozó parasztok közé számítja önmagát, s ezt azzal is igazolja, hogy ő csak időszaki munkást alkalmaz. Még alig döntöttek afölött, hogy kulák, vagy nem, máris bebizonyította, hogy ő nem tagadta meg önmagát. Ismét nagy hangon beszél Ribizsár és hogy ma már arra is merészkedik, hogy részes aratóit becsapja, ez manapság tényleg újdonság. Változás ez a közelmúlthoz viszonyítva, és ennyiben az „újak" közé sorolhatók a Ribizsár-félék tettei, de egyben a régit ls élesztgetik'. Mit tett Ribizsár? Kiss János és Szalai Mihály közösen vágták le búzáját, miután szabályos szerződést kötőitek. Megegyeztek abban, hogy a cséplőgéptől kapják meg aratórészüket. Kiss és Szalai azonban meglepődve tapasztalták, hogy „Gyula bácsi", ahogy ők emlegették, nem nagy hajlandóságot mutatott az aratórész megfizetésére. Napok, sőt hetekig húzta, halasztotta a fizetést, végül mikor már úgy látta a parasztgyűlés után, hogy „nagyobb lehetőségek' nyíltak, vásárolt üszkös, konkolyos búzát és ebből mérte ki Szalaiék aratórészét. Ök nem akarták elfogadni ilyenképpen a fizetést. Ribizsár azzal igyekezett meggyőzni őket, nekik mindegy, a malomból így is, úgy is tiszta lisztet kapnak az üszkös helyett, az ocsú helyett, tehát mit apellálnak. S mikor keményebb hanggal léptek fel vele szemben, karját széttárva magyarázta: mit csináljak, beadásba kellett az én gabonám. S csak a hatósági emberek felszólítására volt hajlandó saját búzájából fizetni. Ekkor azonban már megszeppent, s ismét mézes-mázos lett a hangja, Miskának, Jancsinak szólította aratóit, még 11 kiló búzával többet is adott, mint ami jár, hozzátéve, hátha még szárad r. gabona. S azzal búcsúzott tőlük: „tudjátok meg milyen ember vagyok." Szalai és Kiss valóban megtudták, ha még korábban nem ismerhették. Azért írtuk le itt a történetet, hogy mások is megtudják, akik még nem ismerik, hogy milyen ember is ez a Ribizsár Gyula bácsi. kilincselni, követelőzni, hogy őket is vegyék ki a kulákok közül, mert eddig „igazságtalanul" tartották ott őket, bár ők mindig „tisztességes" emberek voltak. Tíz napja történt, hogy Nagy Ferencné barátnőiével Sándor Ferencnével, ellátogatott a második kerületi tanácshoz is. Itt bizonygatták „dolgozó paraszt mivoltukat", s ahogy Nagy Ferencné mondta: „Nekünk csak egyetlen bűnünk van, az, hogy több mint 60 hold földünk volt". Azt már elfelejtette hozzátenni, hogy Szegeden ehhez még tizen három háza is. A sok cselédről, napszámosról, a kizsákmányoltak hadáról nem szólt. Sorolta a sok sérelmet, elpanaszolta, hogy egy alkalommal a begyűjtési hivatalban, ahol sokan vártak ügyük elintézésére, azt mondták neki: „maga kulák, álljon a sor végére". Ez ugyan nem mostanában volt, de akkor is helytelen üblt. Neki is annyi törvényes joga van az állami hivatalokban, mint bárkinek. De ha már most ezt a sérelmet annyira kürtöli, hadd emlékeztessük egy hasonló esetre. Ez ugyan még régebben volt. Mihályteleki nincstelen földmunkások keresték fel úgy nyár elején Nagy Ferenc „méltóságos urat", — mert így szólíttatta magát. Cséplőgéphez szerettek volna szerződni gépmunkásnak. Kopogtatásukra: várjatok kinn az udvaron, most reggelizek — volt a válasz. A hosszú reggelizés után aztán maga elé engedte a munkásokat, megkérdezte: kik vagytok, honnan jöttetek? Azok kellő alázattal mondták: mihály telekiek vagyunk, dolgozni szeretnénk a méltóságos úr cséplőgépjénél. „Takarodjatok, még akkor sem kelletek, ha ti fizettek" — válaszolt Nagy Ferenc. A hang még piindig ott cseng a mihályteleki dolgozó parasztok fülében. Nem felejtettek. Balogh elvtárs, a második kerületi Tanács elnökhelyettese hallgatta nagy türelemmel, vagy két órán keresztül a kulákasszonyok néha könyörgő, aztán sértő, becsméregyik holló a másikkal jóbarát. Így van ez Ribizsár, Nagy Ferenc és Sándor Fedasággal. De míg évekkel ez- renc esetében is. Nem ismeAzt mondja a nóta, hogy lő magyarákodását. Nem sok előtt a henteslegényeket, vásárlójait zsákmányolta ki, addig most a dolgozó parasztok becsapására korlátozóValljuk be nem valami 'embereknek — <* Ügyészi szemek és szavak őszintén, nol. Nem olyan fenkölt, teszhkent egészíti ki pi- menyek után szigorú gyöngéd komor pompájú ez a szón Jelpördülü orra. kemény beszédet ráismerjük, szigorúság, mint ami- Szeme zavart, s ritkán rok. Az ügyész beszél, hisszük az ügyészeket: lyen a római törvényho- néz jel. Izgatottan vi- én azonban hiába várom Az ügyésznek már csak zás csarnokaiban lehe- selkedik. Hol inge gal- a kérlelhetetlen, szigohivatalból is szigort':, tett, inkább szegényes, lérját igazgatja, hol íz- rá szavak áradatát. E kérlelhetetlen embernek kopott. Halvány ho- zadó homlokát törölgeti, helyett a szúrós szemű kell lennie, akit nem mokszínre meszelt fa- hol vászonkabátja szé- ember azt magyarázza, hat meg sem könny, lak, a hosszúkás asztal- lét gyiirhödi. Mindez hogy a tanúk vallomásom mosoly, akinek ta- nál utcai ruhában ül- azonban nemcsak a ke- sa, — amire úgylátszik Ián még a szíve hflyén nek az elnök és a soros lepcébe esett bűnös iz- nagyon is odafigyelt — is paragrafusok van- ülnökök, jobbra-balra gatottságánah jelei, ha- és a vádlott eddigi élcnak. kis asztalnál egymás- nem az ártatlan emberé te, munkássága — amit „A jó ügyész az, aki sal szemközt az ügyész is lehet. úgylátszik alaposan isminden vádlottját sú- és a védő, s a négyszö- Mindahányszor a mer, — meggyőzte arlyosan elitélteti" — get a fényesre koptatolt vádlott mozdul, az ról, hogy nem széfidémondták régen a múlt- vádlottakpadja zárja ügyész szeme odavillan. kos csalás, hanem habon (mint ahogy a jó he. Szúrós szeme van az nyag úliszámla kezelés védőügyvéd az volt, aki Az ügy is ilyen vé- ügyésznek cs szinte forog [enn. minden védencet föl- konyka. szegényes. Ha- fényképezi, rögzíti a Nem akarok hinni a mentetett) és igy volt ez nyag ügykezelés vagy teste, ember minden jülemnek. Sok tárgyalá. valahogy eddig is a szándékos csalás forog-e rezdülesét. Ha a tanú gon voltam mdr eddi„ gyakorlatban. Ki gon- fenn azt kutatja, vizs- vall, nem a tanút nézi, d(, -j r • ngm dolta volna, hogy van- gólja a bíróság. Mert, hanem a vádlott arcán jotlam jjry ,-„„ jgm nak ügyészek, akik nem- hogy a vádlott egymás- keresi, lesi a hatást. Né- ket? csak a vádlott ellen, sal ütköző napokra vett ha már kellemetlen a _ hanem a vádlott melleit fel napidíjat. nézőnek is ez a szemta- kehet. Ezután törszóló adatokat, bizonyt- Így látásra inkább a pados, s látom, hogy a vcn!l. ' ''"SU cz tikokat is keresik? bűnössége mellett szól- vádlott se meri arra for- "11/esz nemcsak a va* nék. Magas, testes em- ditani tekintetét. dat'. hnnem fasorban „igazságtalanságra" A tárgyalóteremben ber a vádlott és Itopa- Ekkor kerül sor a az gazságot képviseli! j h&n+oly, szigorúság ho- szodó fejét furcsa gro-. vádbeszédre. Az előz, ' retlen nevek ezek az újság hasábjain, de mégis megmondjuk, hogy ha Nagy Ferencet Szegeden nem is kell külön bemutatni. Nem a nyugatra szökött kisgazda miniszterről van szó, hanem a szegedi városatyáról, az egykori horthysta miniszteri tanácsosról. Arról a Nagy Ferencről, aki megszokta évtizedekkel ezelőtt, hogy még az állami hivatalokban is intésére szolgálatkészen álljanak a tisztviselők. Az utóbbi években, s ez. érthető is, nem mert hangoskodni, követelőzni, nemcsak az állami hivatalokban, de a dolgozó parasztokkal szemben _sem. Néhány hete azonban, mintha ő is újjáéledt volna, feleségével és néhány barátjával, Sándor Ferenccel és másokkal. A parasztgyűlésekről őket sem zárták ki, a szót sem fojtották beléjük ezeken a gyűléseken. S hogy az első alkalommal nem volt, aki ellentmondjon nekik, úgy látták, ismét elérkezett az idő. Mikor barátjuk, Ribizsár kikerült a kulákok közül, úgy látták, ideje, hogy a velük szemben elkövetett is orvoslást nyerjenek. Elkezdmegértést tanúsíthatott, mert Nagyné még hatásosabb érvekkel akarta meggyőzni: „Én egy szegény juhász lánya vagyok, már csak azértsem lehetek kulák". De hogy ki volt ez a szegény juhász, erről nem szívesen beszélt. Sokan ismerik Szegeden, vagy ismerték Karácsonyi Gergely baktói nagygazdát. Akinek egykori ismerősei szerint esek alig 300 hold földje volt Az ő kezéhez éppúgy nem fért hozzá a juhász-bot, nvnt ahogy Nagy Ferenc méltóságos úr és Nagy Ferencné méltóságos asszony kezéhez a kapanyél. Ribizsár, Nagy Ferencné és még néhányan úgy gondolták, besorakozhatnak majd a becsületes középparasztok, a dolgozók soraiba. Mosdatják önmagukat és egymást. De ezzel a szerecsenmosdatással nem tisztulnak meg s»ha a becsületes dolgozó parasztok előtt, nem moshatják tisztára, magukat. Sőt, időközönként, mint ahogy azt Ribizsár is tette, kimutatják igazi arcukat. A mézes-mázos szavak mögöt., a hízelkedő mosolyok mögött egyek ők, egymással jóbarátok, de listával, vagy , - Iista nélkül ők sohasem lesz. Smhó Eva Itek fűhöz-fához szaladgálni, nek a dolgozó nép barátai.