Délmagyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-22 / 197. szám

( Szerda, 1956. augusztus 22. OílMlGYMOÍ.SZlG Á román nép tizenkettedik felszabadulási ünnepe r AUGUSZTUS 23-ÁN ünbepll a Román Népköztársaság dolgozó népe hazája felszabadulásának 12. évfordulóját. Tizenkét évvel ezelőtt, 1944. augusztus 23-án a szovjet hadsereg felszabadította az országot és a román fegyveres felkelés megdöntötte a fasiszta diktatúrát, lehetővé téve, hogy Románia csatlakozzon azokhoz az országokhoz és népiekhez, amelyek a fasizmus ellen harcoltak. A felszabadulás és a nemzeti függetlenség kivívása a gazdasági és a kulturális fejlődés beláthatatlan távlatait nyitotta meg az ország előtt. A városok és falvak dolgozó tömegei megteremtették a népi demokratikus államhatalmat és felszabadult energiával láttak hozzá a Román Munkáspárt vezetésével az ország talpraállításához, majd az első ötéves terv teljesítéséhez. Az első ötéves terv sikeres teljesítésének eredményeként jelenleg a Román Népköztársaság ip>ari termelésében a nehézipar részaránya 60 százalék. Ugyanakkor az első ötéves tervben évenként 12 százalékkal növekedett a közszükségleti cikkek termelése. Az ország évről évre nagyobb sikereket ért el az iparosítás, valamint a falvak szocialista átalakításának útján. Sohasem tapasztalt méretekben bontakozott ki a kultúrforradalom. Jelenleg a román nép már második ötéves tervének teljesítésén dolgozik. 1956— 1960 között az ipari termelés 60—65 százalékkal emelkedik, ami pedig a mezőgazdaságot illeti, 1960-ban a gabonatermés legalább 15 millió tonnára emelkedik. A kereskedelem állami és szövetkezeti széktorában az áruforgalom 1960-ban eléri a 45—46 milliárd lejt, azaz további 16 százalékkal emelkedik. A második ötéves terv a nemzeti bevételeiknek mintegy 50 százalékos emelkedésével egyidejűleg a következetes árleszállítások révén előirányozza B dolgozók reálbérének 30 százalékos növekedését. A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG dolgozó népe nemcsak országépítő munkájában ért el szép eredményeket. Napjainkban a Román Népköztársaság külpolitikai helyzete szilárdabb, mint valaha. Az ország kormányzata következetes politikát folytat a béke "érdekében, a népek közötti" együttműködés és barátság érdekében. A Román Népköztársaság megjavította FIoesti egyike a Román Népköztársaság legismertebb városának: az olajtermelés központja. Mintegy 100 ezer lakosa van, akik közül legtöbben természetesen az olajüzemekben dolgoznak. Városuk az utóbbi néhány évben egy egész sor intézménnyel gazdagodott. Ezek közül különösen szép az újonnan épült vásárcsarnok, amelynek egy része képünkön látható. kapcsolatait számos nyugati országgal, 1956-ban pedig lépéseket kezdeményezett, hogy normalizálja kapcsolatait Görögországgal és Törökországgal, hogy megjavítsa viszonyát az Amerikai Egyesült Államokkal. A világbéke érdekében igen jelentős a Román Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság 'közötti baráti együttműködés visszaállítása. Tito elnököt romániai látogatása során kitörő örömmel fogadta az ország dolgozó népe és ez a látogatás megteremtette az együttműködés továbbfejlesztésének szilárd alapját. M. Sarvapalli Radhakrishman, az Indiai Köztársaság alelnökének romániai látogatása megmutatta, hogy milyen sok lehetőség van a közeledésre, a kölcsönös megismerésre és az együttműködésre a külön- . böző rendszerű államok között, A Román Népköztársaság következetes békepolitikájának ékesszóló tanúbizonysága az ország fegyveres erői létszámának kétszeri csökkentése. 1955-ben 40.000 fővel csökkentették a román néphadsereg létszámát és a tegutóbb egy közlemény bejelentette, hogy a Minisztertanács még szeptember l-e előtt újabb 20.000 fővel csökkenti a hadsereg tényleges állományát. A Román Népköztársaság különös figyelmet fordít a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok, a kulturális, a tudományos, a turisztikai és sport-találkozók fejlesztésére, a különböző országok vezető személyeinek találkozásaira. Jelenleg a Román Népköztársaság 70 országgal folytat kereskedelmet. Az utóbbi időben gyors fejlődésnek indultak az ország kulturális és tudományos kapcsolatai is. A legutóbb például a román matematikusok kongresszusán a különböző országokból 72 tudós, köztük számos világhírű tudós vett részt. Ugyanakkor a román tudósok is részit vesznek a nemzetközi tudományos üléseken. Augusztus 23-án ünnepel a Román Népköztársaság dolgozó népe és miközben mérleget készít elért eredményeiről szilárd fogadalmat tesz, hogy tántoríthatatlanul halad előre azon az úton, amelyet a Román Munkáspárt jelölt ki számára, hogy maradéktalanul teljesíti a II. pártikongresszuson kitűzött nagy fontosságú feladatokat, hogy minden erejét latbaveti a szocialista jövő felépítése és a világbéke biztosítása érdekében. Az olvasók hangja Szervezzenek gyermekcsere akciót a baráti országokxal Ujabb minisztertanács, élénk diplomáciai tevékenység Londonban Az AFP jelentése szerint Eden miniszterelnök kedden délelőtt újabb szűkkörű minisztertanácsot hívott össze, amely a szuezi ügy legújabb fejleményeivel foglalkozott. Az ülésen a három fegyvernem vezérkari főnökei is jelen voltak. Eden a minisztertanácsot megelőzően különkülön tárgyalt több miniszterrel, többek között Selwyn Lloyd külügyminiszterrel és Monckton hadügyminiszterrel, továbbá Krisna Menőn indiai küldöttel. Selwyn Lloyd külügyminiszter a délelőtt folyamán először az iráni, török és pakisztáni küldöttekkel, vagyis a bagdadi paktumhoz tartozó országok küldötteivel tárgyalt, majd utána a skandináv országok képviselőit fogadta. Délben villásreggelin látta vendégül Sigemicu japán, Casey ausztráliai és Abdul Gani indonéz külügyminisztert. A KERESKEDELEM rövidesen újfajta olcsó mosógépet hoz forgalomba. A tetszetős háztartási kisgép kézi meghajtású, 8—10 perc alatt könnyedén kimos 2 kilogramm ruhát. Az új mosógép ára 640 forint lesz. M épi demokráciánk a fel'8 szabadulás után szélesre tárta az iskola kapuit az ifjúság előtt. Terveink nyomán új iskolák létesültek. Ezek az új típusú intézmények gyermekeink testi és szellemi fejlődését biztosítják, s előkészítik őket arra, hogy felnőve a termelés és a tudomány minden területén megállják a helyüket. Az elért eredmények mel lett mi, szülők, még hiányosságokat is látunk. Nekünk például két gyermekünk van s mindkettőnek szeretnénk megadni azt az ismeretet, melyre eljövendő életükben — bármilyen pályát választanak is — szükségük lehet. Lányom 11 éves, az iskolában orosz, magánúton pedig német nyelvet tanul. Bármilyen szorgalmas is, az élőnyelv elsajátításához nem tudunk számára megfelelő körülményt teremteni. Szükséges lenne ugyanis az, hogy a gyermek a tanult nyelvnek megfelelő környezetbe kerüljön és mintegy kényszerülve legyen a nyelv gyakorlati használatára. Ügy érzem, hogy ez a probléma nemcsak bennünket foglalkoztat, hanem nagyon sok hasonló korú gyermek szüleit is. Hiszen akár technikai, akár tudományos pályára készüljenek a gyerekek, az idegen nyelv tudása feltétlenül szükséges ahhoz, hogy szakmájukban szélesszerezzekörű ismereteket nek. A probléma megoldására lenne javaslatom: az Oktatásügyi Minisztérium, a Nemzetközi Nőszövetség vaey az Országos Béketanács szervezzen családok közötti gyermek-csereakciót a baráti országokkal. Azt hiszemj sok hasonló korú gyermek szülei szívesen küldenék gyermekeiket a környező baráti országokba és örömmel látnák vendégül ezeknek az országoknak gyermekeit. A külföldi utazás — a tanulas lehetőségén kívül — életivszóló élményt jelentene a gyermekek részére és meggyőződésem, hogy nagymértékben hozzájárulna a népek barátságának elmélyüléséhez. "1 avaslatom megvalósítása nem okozna valutaproblémát, mert a felmerülő költségek a szülőt terhelnék, akik az utazást és az egy-két hónapi ellátás költségeit a kölcsönsség tudatában biztosan szívesen elvállalnák. Arra kérem a Délmagyarország szerkesztőségét, hogy javaslatomat továbbítsák az illetékes szervekhez, és a Délmagyarország olvasóihoz és amennyiben megvalósíthatónak tartják, kövessenek el mindent, hogy gyermekeink a jövő év nyarán már külföldön tölthessék a szünidőt. dr. Benkő Sándorné Látogatás egy jó hír nevű sztahánovista kútfúró brigádnál EM irtelen nem is tudom, hogy kit illet a köszönet és dicséret tízért, hogy az egynaposnak ígérkező szabadkai tanulmányút helyett 'kétnapos jugoszláviai kirándulásban volt része több mint száz szegedi dolgozónak. S ebbe a kétnapos kirándulásba belefétrt Novi Sad (Újvidék) és Belgrád megtekintése is. A szegediek köszönetén, amelyet nem lehet semmilyen pénznemre átszámítani, osztozzék hát a Csongrád megyei TTIT és az IBUSZ szegedi kirendeltsége. örvendeztessék meg máskor is t— minél többször és hosszabb ideig t— a szegedi „turistákat", akik nem is igazi turisták, csak tátnivágyó, szovn.jas emberek, horgosi, szabadkai, újvidéki és belgrádi kisemberek rokonai; akik hazánkban rendezték be életüket. De kezdjük talán az út legelején. A határállomáson a friss, korareggelben barátságos, udvarias emberek fogadtak bennünket: határőreink. A nemrégen épült, csinosan "berendezett épületben az aprólékos vámvizsgálat bizonyára mindenben megfelelt a követelményéknek. Míg a vámvizsgálat tartott, addig többen megreggeliztünk. Az itthon sült rántotthúsokra, szalámis-zsemléíkre azonban nem tudtunk inni, mert a kis épületben éppen akkor „állt" meg a viz. (Űgylátszik nemcsaik Szegeden szakadozott a vízellátás, hanem Röszke alatt is.) Szívesen ittunk volna szódavizet, málnaszörpöt, vagy sört, de nincs még büfé az egyre forgalmasabb magyar határállomáson. Amig a hosszú gondolatsorban a sörivást vágyig értünk, a vámvizsgálat M"befej$i<pdött, Búcsúzáskor apirosKét nap Jugoszláviában — Jegyzetek — arcú, alacsony határőr-százados szerencsés utat kívánt valamennyiünknek, miközben a két Ikarusz átgördült velünk a túloldalra, Jugoszláviába. %Mi tagadás, talán az én szívem dobogott a leghevesebben, amikor a Ikocsik fékeztek a sorompó mögött. Eszembe jutottak a jugoszláv— magyar barátságot illető szégyenteljes — 1949-től 1954-ig tartó — esztendők, amikor én is buzgólkodtam versben, prózában és gondolatban Jugoszlávia ellen. S mert mindazt szentül hittem akkor, hazug, uszító írásaimért nem érzem magam bűnösnek, csák a kárbaveszett esztendőket sajnálom, amelyek elpufogta'k igazságos, a valóságot tükröző művek nélkül. Egyet azonban nagyon szégyenlek: az 1949-től 1954-ig feszülő hályogot a szememen, amelyen át csak az orromig tudtam látni, s így látott velem együtt közel 10 millió magyar. A jugoszláv határőrtiszt barátságos „jóreggelt" köszönése minden fölösleges szívdobogást lecsendesített. A vízumba tűzött fényképekre nem sokat haderitett, az autóban maradt csomagjainkra még annyit sem. Odafelé menet még „szúrópróbákat" sem ejtették. Alig várakoztunk 25 percet, ám addig is ki-be jártunk a szürke, metszett tejüveg-ajtós-ablakos vámépületben, amely berendezésre inkább szalonhoz, mint vámépülethez hasonlít. Az ideáiról vitt szomjúságot rögtön lecsillapítottuk a házibár-szerű büfében, ahol az italkülönlegességektől a török módra főzött feketéig és. a trafik áruig minden kapható, csaSk legyen elegendő dinár. A 17 forintért kapott 400 dinárunkra, amit a szegedi induláskor kaptunk, nagyon vigyáztunk, mert 24 óra helyett két napnak néztük elébe, míg a dinár összegét csak egynapos látogatáshoz méretezte az IBUSZ. A vámvizsgálat, helyesebbem az ismerkedés, a barátkozás után kölcsönös, szívélyes „viszontlátás"-sal búcsúztunk a jugoszláv határőr-szolgálattól, s hamarosan Horgos alatt robogtunk. A földeken a vetések éppen ólyanok, mint Rösztke környékén. Kukorica, paprika és dinnyetáblák váltogatják egymást, majd Horgos után gyümölcsösök kandikálnak az országútra. Egy előttem ülő asszonyka sűrűn törülgette a szemét a neki ismerős táj láttán. Horgoson derült ki, hogy odavaló születésű. A szülei most is ott élnek. Az ő látásukért való izgalom forrósodott apró gyöngyszemekké a szeme sarkában. A szülők azonban Szabadkára utaztak asszonylányuk fogadtatására, mert az eredeti terv szerint Horgoson nem álltak meg az Ikaroszok. Az ismerős arcok így csak elsuhantaik az asszonyka előtt a faluban, s a boldog várakozás izgalmai tovább feszültek a szívében — Szabadkáig. A híres fürdőn, Palicson vagy húsz percig álltak a buszok nagy, lenékerekes kút előtt. Itt csattantak el a tizevlkét éve szivet-leüket égető első testvéri, rókoni csókok azzal a vágygyal, hogy soha többet ne álljanak eléjü); „Két szomszéd vár"-ként a határállomások, hogy magyarok és jugoszlávok el ne engedjék soha többé a testvéri kézfogásra nyújtott kezet. , Lődi Ferenc ,w ffiotytatjukl Az újszegedi Haladás Termelőszövetkezet udvarán a hatalmas mélyfúró torony mellett piciny deszkabódé lapul. Az épület falán belül szögre akasztva sztahanovista oklevelek sorakoznak. Ezek az oklevelek Kónya Ferenc mélyfúró-brigádjának sok éves kiváló munkáját dicsérik. S ami azt illeti, — munkájukból is meg lehet állapítani — nagyon megérdemlik a dicséretet. Néhány héttel ezelőtt még csak az előkészületeket végezték, a tornyot állították, ma viszont már a fúrással is túl járnak az 500 méteren. A brigád megállás nélkül, hétköznapon és ünnepen, egyaránt három műszakban dolgozik. S most is lényegesen felül a sztahanovista szinten. Aki csak látja munkájukat, ezt mondhatja: ezek az emberek értik mesterségüket. Érthetik is, hiszen mint Kónya Ferenc, a brigádvezető fúrómester mondja: ő maga 17 éves kora óta dolgozik szakEz a derék asszony igazán elmondhatja: mindenben együtt van férjével. Most úgy számítják a kútfúró-brigád dolgozói, hogy október elejére elkészülnek az 1000 méter mélységű új melegvizű kút fúrásával. Azonban a sok, eddig leküzdött nehézség után, most új nehézség elé kerültek: a munka gyors előrehaladása miatt fogytán vannak a csövekből. Sürgősen kellene nekik 400 méter hosszúságú 203 milliméter átmérőjű cső ahhoz, hogy a munkát a korábbi lendülettel folytathassáK tovább. A brigád tagjai ezúton is kérik az RM csőgyárának dolgozóit, segítsenek rajtuk. Nekik és a Haladás Termelőszövetkezet köze1 200-as tagságának, de egész Szeged dolgozóinak, dolgozó parasztjainak is együttes érdeke az, hogy ez a kút mielőbb elkészüljön, s a melegvíz hőenergiájával fúthessék az új üvegházakat. Kérésük minden bizonnyal májában, most pedig már túl meghallgatásra talál, mijár a 30. esztendőn. Itt dol- előbb megkapják a kért csögozik vele együtt felesége is. veket. 35 FOK... Az augusztusi kánikula ezer és ezer embert csalt ki a kettős ünnep alatt a strandokra, a Tisza és a Maros partjára, mások a hűs fák alatt kerestek felüdülést. „Jaj, de finom ez a hideg víz'1 — mondja anyukájának ez a kis emberke.