Délmagyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-15 / 192. szám

DELMIGTMOnSZEG Szerda, 1956. augusztus 16. PEDáGÓG OLDAL •w C zegfűk', rózsák illata száll a levegőben. A szoba csupa virág. Huszonegy kis tanítvány kedves szeretete küldte búcsúzóul a rózsacsokrokat a távozónak. Kalamár Kálmánná tanító néni ma volt utoljára az iskolában. Mire eljön a szeptember és kezdődik az új iskolai év, ő már nyugdíjas lesz, harminckét évi munka után elmegy a megérdemelt pihenőre. Beszélgetünk. Hallgatom szavait s nézem az arcát. A szeme most is oly fiatalosan csillog, mint akkor, valamikor régen, mikor teli hittel és szívvel először lépett a katedrára. Csák a haját restette szürkére az idő, harminckét tanítási év öröme és búja. ' i Az emlékek jöttén néha fátyolos lesz a szeme. Kint lassan árnyék borul a kertre, s bent a szobában a szavak és emlékek nyomán megelevenedik a múlt:. • A legkedvesebb epizód életében talán a kis Poór Nani története.., • ,,.• ni- i ' Régi történet nagyon. Még abból az időből való, amikor ' ott tanított a Dunántúlon. Copfos-hajú csöppség volt Poór Nani. Ott ült az első padban. Élémkeszű, aranyos gyermek volt. Szerette is őt nagyon a tanító néni. De a többi is olyan becsületes gyereknek látszott. Így hát meg volt egymás iránt a kölcsönös szeretet és bizalom. Csak az volt a kár, amikor már nagyon összeszoktak és megszerették egymást, Kalamár tanító nénit elhelyezték; Az áthelyezéssel pedig új arcok képe vésődött a szívbe, s mindinkább megfakulták a régiek. Így fakult meg Poór Nani arcocskája is a többivel együtt. )hM».l Ifiül fcltl ui-f A

zután peregtek, szálltak az évek. Heves megye, majd Szabadka vidéke; váltották egymást az állomások. S amikor Pécsre került, ismét megelevenedett a múlt; s a feledés ködéből előbukkant Poór Naná arca.,. Infláció volt akkor. Roszszul ment a sora a fizetéből élő embereknek. Kalatnárék is nagyon nehezen éltek. S akkor, az egyik keddi napon, csinos kis menyecske állított be Kalamárék lakásába. Mosolygott, amikor megállott. -Hát nem ismer meg tanító néni?* — csiripelte —'. "Én vagyok a Poór Nani! Valamikor engem is tanított abban a dunántúli faluban*. Volt is nagy öröm. Különösen boldog volt mindenki, amikor megtudták, hogy a kis Poór Nani igen becsületes férjet kapott, és boldogan, megelégedetten élnek. Amikor a kis Poór Nani búcsúzni készült, az asztalra állította a kosárkáját, és kezdte belőle előszedni a vajat, a sonkát, meg a mézet. Mindazt, ami az inflációs világban nagy kincs volt. Hiába volt minden szabadkozás. "Fogadja el — szólt a hajdani Poór Nani —, én még most is emlékszem, hogy amikor édesanyám az iskolában takarított, hányszor rakta tele a kötényét mindenféle jóval..., hisz tudja, hogy milyen szegények voltunk : . .* Így volt! S hosszú-bosszú idő múltán megelevendett egy régi mese, melynek alapgondolata egy lassan feledésbe menő mondás: "Jó tettért, jót várj!* . Kedves dolog Kovács Juci története is. Ez is pécsi eset. Csak ez a história szeptemberben történt, és sok évvel később. Kovács Juci nyurga, kékszemű és hosszúkás arcú kislány volt. Amikor először nézte Kalamár elvtársnő, nagyon hasonlított valakire. De nem tudta, hova tenni az emlékezetéiben. Pedig esküdni mert volna arra, hogy valahol már lútti^. yi ' v Búcsú 1/ örülfoelül két hét m'úíf el, amikor megoldódott a rejtély. Hetipiacos napon Kovács Juci édesanyja belátogatott az iskolába. És mit tesz a sors, Kalamár tanító néni megismerte benne a régi elemi iskolai tanítványát. Kovács Juci nem volt más, mint a régi tanítványának kislánya. Azért is volt olyan ismerős a leányka; Bizony, ritka dolog és különös is. Tanítani valakit gyerekkorában, majd nevelni annak a lányát. És még hozzá a kis Kovács Juci pontosan olyan örökké beszélgető, csintalan gyerek volt, mint kislány korában az édesanyja ; ,, Füzetek', képeslapok Fan/ nak a kezemben. Ezer esemény és emlék. Kottapapi" rok. j. Rajtuk elhalványult tintával a hangjegyek. Másik füzetben népi játékok:., Fiatalkori munka mindannyi. Ezeket még kezdő tanítónő korában gyűjtögette Kalamár elvtársnő, s ebből tanította játékra és táncra a tanítványait, azokat a gyerekeket, akik közül ma már nagyon sokan Igen komoly pozícióban vannak.,. Különös élet a pedagógus élete! Ez jut az embernek az eszébe, ha az iskoláról beszél. Óh, hányszor volt elégedetlen önmagával Kalamár elvtársnő. Hány, meg hány probléma okozott néha hosszú töprengést és álmatlan éjszakát. Mennyi szeretet és akarás veszett néha kárba. Mennyi minden nem sikerült. De mégis sok eredményt tudott elérni, mert egy pillanatra sem adta fel a harcot, és nem tudta legyőzni szívét a csüggedés. Mert az emberekibe vetett hit, az emberi szívekért való rajongás mindig új erőt adott a fáradt idegekbe. Az emberi változásba, fejlődésbe vetett bizalma erős eb b volt minden pillanatnyi kudarcnál, • 1; < ; K

alamár Kálmánné elv-' társnő most nyugdíjba megy. Harminckét éves pedagógus munkássága után ötvenhat éves korában búcsút mond az iskolapadoknak, a nagy falitáblának, az iskolának s a kedves gyermekseregnek. Elvonul a csend birodalmába, az olvasás, a kötegelés egyszerű óráinak a világába. Délelőttönként ezután nem a katedrára áll, hanem kiül az árnyas fák lombjai alá, s amíg villannak kezében a kötőtűk csillogó szárai, elgondolkozik a múltról, és álmodozni kezd a jövőről ... Emberekről,,, cselekedetekről ... és unokákról... Pihenni fog a beteg szív, melyre nemrégen azt mondta az orvos: "Bizony, ennek már elég a munka .. .* A búcsúzás pillanatában önkénytelenül csúszik ki az ember száján a kérdés: "Nem fáj a válás? A mindennapi szép, megszokott munkának az elmaradása, az Iskolától való búcsú?* Biztosan fájna, ha úgy lenne — mondhatná őszintén az ember Kalamár Kálmánné helyett. De itt nincs erről szó. Tanítók voltak az 5 szülei, tanító volt a férje. Tanító lett a kislánya is. És a kislányán keresztül — aki most az egyik általános iskolában tanít — mindig kapcsolatban marad a gyerekekkel, az iskolával, az iskolai élettel, így nem fáj a válás. De én azt mondom azért, hogy Kalamár tanító néni sehogyse maradna egyedül., Nem marad magányosan, mert az emberek szeretete és bizalma elkíséri további útján is, a pihenésnek, a csendnek az id.ején. Ügy érzem, hogy nincs is ennél szebb dolog az életben, mint tudni és érezni mások kedves szeretetét és végtelen nagy bizalmát. Lám, a kis Poór Nanit is a régi szeretet vezette hozzá, amikor kosárkájával segíteni akart. És a többit is, akik fel-felbukkantak az életében, akik, megkeresték és rajongtak érte. A mostanlakat is a szeretet vezette, amikor eljöttek hozzá, és rózsákkal feldíszítették a szobát. Ezzel köszönték meg a szívet felélő fáradságos munkát. Mert Kalamár Kálmán,né jól látta a hivatását, életének a célját S ha el is égett a világosság-adásban, mint a gyertya, fényében azért új emberek pőttek, emberekké .és felnőttekké értek, s akik mind-mind magukkal vitték a nemes szíveknek az emberekbe vetett hitét, s a jövendő élet szeretetét. I , ii 11, i Bánfalvi József Az új iskolaévben még intenzívebbé válik a politechnikai oktatás a Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumban Képek az újszegedi úttörőtáborból A XX. kongresszus után az oktatás területén még fokozottabban előtérbe került a politechnikai képzés megvalósítása az általános gimnáziumokban. Bevezetése azonban nem megy máról holnapra. Egyrészt azért, mert komoly anyagi befektetést igényel, másrészt: ki kell dolgozni és kísérletezni a politechnikai képzés módszerét, a tantárgyakon belüli alkalmazásának mikéntjét, a műhelymunka tervezetét, valamint a mezőgazdasági és növénytermesztési munkák beállítását és a gyakorlati megvalósítás lehetőségét. A politechnikai oktatás általános bevezetését nálunk csak 1960-ban tervezik. Addig az országban 15 iskolát bíztak meg a jelenlegi elgondolások kivitelezésére, és majd a kijelölt iskolák eredményei és tapasztalatai alapján kerül sor az oktatási forma végleges bevezetésére. Ezeknek a kísérleti Iskoláknak az egyike a szegedi Radnóti Miklós Gyakorló Gimnázium is. A Radnóti gimnáziumban — kísérleti jellegéből kifolyólag — már az elmúlt iskolaévben is intenzívebb gyakorlati munka folyt, mint más gimnáziumokban általában. Szeptemberben azonban már órarend-szerűen megkezdődik a rnűhelyoktatás is. A műhelyeket a nyár folyamán az iskola alagsorában, jól fűthető, száraz és tágas termekben rendezik be. Egyelőre fa- és fémmegmunkáló, könyvkötő és elektrotechnikus-rádlós műhelyt rendeznek be. A tanulók itt órarend-szerűen — évfolyamoknak megfelelően — szakoktatók vezetésével végzik a munkát. Igen nagy segítséget ad a munkához a Szovjetunióból kapott új tervezet, amely az évfolyamok munkájának megszervezésére és anyagának összeállításához nyújt felvilágosítást. Nagy nehézséget jelent az iskolának, hogy szervező munkáját a Városi Tanács oktatási osztálya anyagilag minimálisan tudja csak támogatni. A városi pártbizottság, az üzemek dolgozóinak és vezetőinek megértése tette főként lehetővé, hogy az elengedhetetlenül szükséges szerszámmennyiség összegyűljék. Különösen az MTH, a Szegedi Kender, a Jutafonógyár, a Kéziszerszám- és a Konzervgyár segítették meszszemenőkig az iskola szerszám-ellátását. A tanulók munkája kapcsolatban marad az élettel Is. Több szegedi üzem vállalta a műhelyek patronálását, s biztosította a műhelyenk a termelőmunkában való részvételét. A műhely egyben olyan, megbízásokat is kap, mint egyes egyszerűbb újítások kivitelezése és azoknak a gyakorlatban való kikísérletezése és megfigyelése. . A műhelymunkák' megindulásával — kísérleti jellegéből kifolyólag — a Radnóti gimnázium egyúttal központtá is válna. Reá várna az a feladat, hogy a közel eső területek diákjainak politechnikai képzését irányítsa, valamint a műhelyben megrendezett tanfolyamaival a nevelők képzettségét is előbbre vigye. Azonkívül volna lehetőség más iskoláknak a műhelyben való szak/ köri foglalkoztatására is. Hasznos az a megállapodás is, amely a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetével létrejött. A Neveléstudományi Intézetből Tettamanti Béla professzor elvtárs és Muhy János aspiráns megadják majd az elvi irányítást, s az iskolában folyó munkát állandóan figyelemmel kísérik. Ez a mód az iskolai oktatást is tökéletesíteni fogja, de az általuk szerzett tapasztalatok közreadásával, tudományos jellegű feldolgozásokkal az országos ügyet is tudja segíteni. Követelmény volna ezzel kapcsolatosan egy gyakorló-kertnek a berendezése is, amely a föld- és növénytermesztési munkák elvégzéséhez adna praktikumokat. Az iskola vezetősége ez irányban már javaslattal fordult az I. kerület városgazdálkodási csoporthoz. Nagyjából rajtuk múlik már csak a terv megvalósítása. A Radnóti gimnázium nem könnyű feladat előtt áll. Célját csak úgy tudja megvalósítani, ha ebben a munkájában Szeged város tömegszervezetei, üzemei és vállalatai a legmesszebbmenőkig támogatják. Nem szabad e kérdés fölött egyszerűen napirendre térni. Ha szegedi iskola abban a bizalomban részesült, hogy az új szocialista oktatási formának az alakítója lehet, akkor Szeged városának mindent el kell követnie, hogy az iskola anyagiak hiánya nélkül eredményesen végezhesse felelősségteljes munkáját. r d-n tíufnáft ceál ? Jánosik Bertalan szigorló orvos már harmadik éve vállalja az úttörők nevelését nyári szünidejében. Az úttörők "Doktor pajtás*-a lett azóta. A tábor vörüskereszteseit ő tanítgatja a szakszerű sebkötözésre és a kisebb sérülések orvos- - lására A tisztaság fél egészség — így tanulták az iskolában, s ezt '-„LENNI VAGY NEM LENNI" — mondja Hamlet őrjöngése Iközben, „humán vagy reál" — mormolják a szegedi gimnáziumok igazgatói hónapok óta, gyakran már az őrület határán. i, , S mindez miért7 Mert a szülők, kik gyermekeiket a gimnáziumok első osztályaiba íratják, szinte kivétel nélkül a humán tagozatba kívánják járatni, az igazgatóknak pedig ragaszkodniuk kell a kiadott keretszámokhoz, mely szerint az első osztályba beiratkozott tanulók kétharmadát reál tagozatú osztályba kell besorozniok. Ez tehát az az országrengető probléma, amely nem hagy nyugodni eleveneket és holtakat. Ez az életbevágó kérdés, nemlétező ismeretségén és rokonságok csodával határos felfedezésére is képessé tesz. , i l.i.i Soha nem volt annyi ismerősöm, rci konom, jóbarátom, mint néhány hónap óta, mióta a beiskolázás tart. De ugyanerről tudna beszámolni dr. Bánfalvi József és dr. Beiky Imre, a másik két gimnázium igazgatója is. Hétköznap, vasárnap, reggel és éjszaka, hivatalos iroda vagy magánlakás, utca vagy uszoda, személyes találkozás vagy telefon — teljesen mindegy az érdekelt feléknek. Egy a lényeg: tudomásunkra hozni, lehetőleg minél többször és minél több oldalról, hogy gyermeküik jövőjét csak a csodálatos és egyedül üdvözítő „humán" osztályban látják biztosítottnak. „Meg kell értenie igazgató úr, elmegy a gyerek kedve, ha nem a humánba kerül" — mondják az „aggódó" szülők. „Tessék elképzelni, hogyan legyen orvos, ha nem a humánba jár..." Rendszerint ez a még komolyabb „érv" a szülök részéről. Mert ha nem tudnák, minden második gyerek orvos és minden első gyógyszerész akar lenni, de lehetőleg minden első is orvos. Ez az a bűvös jövő jelenleg, amely a legnépszerűbb az általános isliolákból kikerülő tanulók szülei előtt. Meggyőződésem ugyanis, — a tapasztalat ezt mutatja, —, hogy elsősorban a szülők ösztönzésére „választják" ezt a pályát az általános iskolát végzett tanulóink. Talán nem kell bővebben magyarázni, mennyire helytelen ez a felfogás. Az orvosi pálya felvevőképessége sem korlátlan. Az egyetemek orvoskarai évről évre kénytelenek visszautasítani az óriási tömegben odaözönlők nagy részét. A gondtalan, vidám diákélet után az élet első és felesleges csalódásától kímélhetnék meg a szülők gyermekeiket, ha idejében és józanul megmagyaráznák szocialista rendszerünk sokféle elhelyezkedési lehetőségét és nem lovalnék bele gyermekiket az orvosi pálya mindenhatóságába és egyedüli boldogító voltába. E helyett mindent és mindenkit megmozgatnak a „humán-tagozatba"-jutás érdekében. A protekciózás már a felvételek előtt megkezdődik, bár erre semmi szükség nincs. Pártunk és kormányzatunk ugyanis azért állította fel Szegeden a harmadik gimnáziumot, hogy minden középiskolába alkalmas gyereket be tudjunk istkolázni. Ezért nyílik szeptemberben Szegeden 14 első gimnáziumi osztály, 3 a Radnóti-, 3 a Tömörkény- és 8 a Ságvári-gimnáziumban. A felvételekkel egyidejűleg, — de egész nyáron át, körülbelül szeptember 15-ig — megindul a harc a humán tagozatért. Mert harc ez, roppant kemény harc, melynek szenvedő áldozatai gimnáziumok igazgatói, lévén a beosztás az ő hálátlan feladatuk. A legutóbbi szombaton, amikor a felsőbb rendelIkezésejt értelmében nem is volt hivatalos őra, kilenc szülő személyesen vagy telefonon keresett ilyen ügyben. MIRŐL IS VAN SZŐ lényegében? A latin nyelv tanulásáról. A latin ugyanis kö telező heti 3 órában a humán tagozaton, a reál tagozaton pedig csak rendkívüli tárgyként választható. Ez a döntő különbség az első és második osztályban. A harmadik és negyedik osztályban a reál ábrázoló geometriát is tanul, a humán nem. A szülők egy része nem tudja, de nem is akarja megérteni, hogy egyetemeink minden fákultásán teljesértékűnek fogadják el a rendkívüli latint is. Ha tehát valaki történetesen a reál tagozatból akarna orvos vagy gyógyszerész lenni, ennek sincs semmi akadálya. Sőt bizonyos főikig könnyebbé válik a felvételi vizsga az orvoskaron a reáltagozatosak számára, mert gyakorlatibb kiképzést kapnak a felvételi vizsga tárgyaiból (biológia, kémia). Kérem tehát a szülőket, kössünk fegyverszünetet ebben a kérdésben. A múlt rendszerrel ellentétben most nyitva állnak a gimnáziumok kapui mindenki szármára, aki képességeinél fogva alkalmas a továbbtanulásra, de ne ragaszkodjanak konzervatív elképzelésekhez, felesleges ábrándokhoz. A technikai fej'ődés, a gyakorlati élet szükséglete megköveteli a reál osztályok felállítását és fenntartását. ÉRTSEK MEG TEHÁT A SZÜLÖK, hogy a három gimnáziumban 530 tanulóból csak 190 kerülhet humán osztályba, ennélfogva nyilvánvaló, hogy háromszáznegyvennek csak a reál osztályokban juthat hely. A legjobb akarattal sem lehet másképp. Ez matematikai igazság. DR. BOKOR ISTVÁN a Ságvári-gimnázium •i o igazgatóéi