Délmagyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-12 / 190. szám

ÜflMBGYüRORSZFG Vasárnap, 1956. augusztus tt. Mi történ! cs külpolitikában ? Nasszer elnök elhalasztotta augusztus 14-re tervezett moszkvai látogatását JOSZ1P BROZ-T1TO jugoszláv köztársa­sági elnök a Tanjug igazgatójának adott nyi­latkozatában kijelentette: „Meglepő, hogy a három nyugati hatalom — bár Jugoszlá­via földközi-tengeri ország és törvényes tengeri utóda a volt Osztrák-Magyar Mo­narchiának, az 1803. évi egyezmény-biztosí­tottá jogok tekintetében — nem hívta meg Jugoszláviát a londoni értekezletre. Ez nem véletlen és árnyat vet az értekezlet céljaira és indokaira, A csatorna ÍWamofiftásárói szólva hang­súlyozta: senklsem vonhatja kétségbe egy szuverén ország ama jogát, hogy bármit államosítson saját területén, ha úgy véli, hogy az a nép és az állam szuverenitását szolgálja. Ebben az esetben ez annál is vi­lágosabb, mert egyiptomi társaságról van szó, amely egyiptomi törvények alá tarto­zik." Japán — mint ismeretes — résztvesz a londoni értekezleten és feltehető, hogy tá­mogatni fogja a három nyugati hatalom álláspontját. Éppen ezért keltett meglepe­tést, hogy a Japán Szocialista Párt — a Reuter tokiói tudósítójának jelentése sze­rint — kiadott közleményében támogatja a Szuezi-csatorna Társaság Egyiptom ré­széről történt államosítását A közlemény hangsúlyozza: „Az államosítás Egyiptom nemzeti jogának megindokolható gyalkor­lása volt, amelyneíc célja, hogy kisöpörje a nyugati gyarmatosító rendszert Egyiptom területéről". Igaz, a Japán Szocialista Párt nem kor­mánypárt, hanem a legnagyobb ellenzéki párt, állásfoglalása mégis döntő, hiszen a parlament 467 mandátumából 155, a felső­ház mandátumaiból pedig 49 van « birto­kában, Dulles amerikai külügyminiszter, aki pénteken Washingtoniból New Yorkba uta­zott, hogy a szuezi kérdéssel, kapcsolatban tárgyaljon Hammarskjöld ENSZ-főtitkár­ra], újságírók előtt kijelentette: A szuezi válsággal foglalkozó háromhatalmi érte­kezlet „soha nem vette számításba, hogy olyan döntéseket hoz, amelyek kötelezőek lesznek a londoni értekezleten résztvevő kormányokra", Dulles azzal a szovjet javaslattal kap­csolatban, hogy a londoni értekezletet ha­lasszák el, kijelentette: „Kétlem, hogy gya­korlati értelme lenne változtatásokat vég­rehajtani ebben a szakaszban, a kérdést azonban elsősorban Angliának kell eldön­tenie". Itt említjük meg, hogy a három nyugati hatalom athéni diplomáciai képviselői pén­teken átadták a görög külügyminisztérium­nak kormányuk elutasító válaszát arra a görög javaslatra, hogy a Szuezl-csatoma kérdésével foglalkozó értekezletet halasszák i el és ne Londonban, hanem másutt tartsák j meg. j Nasszer egyiptomi köztársasági elnök — t mint Ismeretes — a korábbi tervek szerint augusztus 14-ére kitűzött moszkvai látoga­tását elhalasztotta. Látogatásának legköze­lebbi Időpontját nem közölték, de valószí­nű, hogy még ebben a hónapban sor kerül rá. Egyiptom londoni nagykövetsége közle­ményt adott ki, amelyben megcáfolja azt az állítást, amely szerint Egyiptom az em­beri jogokat sértő körülmények között munkájuk folytatására kényszerítené a Szuezi-csatorna Társaság külföldi alkalma­zottait és kijelenti: az egyiptomi kormány­nak nincs szándékában büntető intézkedé­seket alkalmazni azdkkal szemben, akik fel kívánják mondani szerződésüket. A nyilat­kozat a volt társaságot vádolja azzal, hogy a külföldi alkalmazottakat munkájuk ab­bahagyására uszítja, mivel felszólítja őket, hogy válasszanak a régi társaság és az új egyiptomi társaság között; Nasszer egyiptomi elnök szombaton dél­előtt rendkívüli ülésre hívta össze kormá­nyát. Az ülésen megvitatták a londoni ér­tekezletre szóló meghívásra adandó vég­leges választ, Egyiptom válaszát előreláthatólag vasár­nap reggel hozzák nyilvánosságra és annak teljes szövegét Nasszer elnök ismerteti a vasárnap déli sajtóértekezleten. A londoni rádió jelentése szerint kiutasí­tották Egyiptomból a Shell-olajtársaság szuezi olajfinomítójának két angol igaz­gatóját. A kairói angol nagykövet tiltako­zott a kiutasítás ellen, AZ AMERIKAI ELNÖKVÁLASZTÁS lesz az év egyik legnagyobb nemzetközi eseménye. Már nagyban folynak a válasz­tási előkészületeik. Hétfőn, augusztus 13-án ül össze Chicagóban a Demokrata Párt országos kongreszusa, amely elfogadja majd a párt választási programját és meg­választja elnök- és alelnölkjelöttjét az ez év novemberében sorrakerülő elnökválasz­tásra. A Köztársasági Párt — Eisenhower pórt la — kongresszusa egy héttel később, augusztus 20-án ül össze San Franciscóban. PÉNTEKEN fogadta Bulganyin és Hrus­csov Moszkvában Sigemicu japán külügy­minisztert, és megbeszélést folytatott vele. A megbeszélésen részt vett Sepilov szovjet külügyminiszter is. A megbeszéléseken a japán küldöttségnek a szovjet—japán tár­gyalásokon előterjesztett területi követelé­seiről volt SZÓ; Borzalmas bányaszerencsétlenség .Belgiumban Szerdán reggel borzal­mas szerencsétlenség történt a belgiumi Marcinelle nevű város szénbányáiban: rövid­zárlat következtében tűz ütött ki és 261 bányász benn­szorult az égő, ezer méternél mélyebben fekvő tárnákban. Az azóta is folyó mentési munkálatokat csaknem lehe­tetlenné te-szi az, hogy a tár­nákba zúdított vízmennyiség 3—400 méter mélységben gőzzé változik. Pénték estig mindössze 6 sebesültet és ki­lenc halottat sikerült fel­színre hozni. A lentrekedt bá­nyászok megmentésére már alig van remény. Az eddig felszínre hozott áldozatok temetése hétfőn lesz, A lentrekedt bányászok nagy többsége olasz, de van közöttük három magyar szár­mazású ls. A magyar bányász-szak­szervezet a következő távira­tot küldte a belga bányaipari dolgozók szakszervezetének: »Mély megrendüléssel érte­sültünk, hogy a Marc!ne!le-I bányában tűz következtében 261 bányász maradt az akna mélyén. A magyar bányászok őszinte testvéri együttérzésü­ket fejezik kl a belga bányá­szoknak és a szerencsétlenül járt bányászok hozzátartozói­nak; A magyar bányaipari dol­gozók szakszervezete köz­ponti vezetősége nevében: Blaha Béla elnök*. Bulganyin elvtárs üzenete a nagaszaki nemzetközi értekezlet részvevőihez Augusztus 9-én kezdődött rneg Nagaszakiban az atam­is hidrogénfegyver alkalma­zása ellen összehívott érte­kezlet. Bulganyin elvtárs, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke a szovjet nép nevében üdvözletét küldte és eredményes munkát kívánt az értekezlet részvevőinek. "A világ népei mindennél inkább kívánják fenntartani a szilárd és tartós békét, egy­szer s mindenkorra meg akarnak szabadulni az atom­háború borzalmaitól — álla­pítja meg üzenetében a szov­jet miniszterelnök — és az emberi értelem legnagyobb vívmányát, az atomerőt, nem az emberi kultúra vívmá­nyainak rombolására, hanem a békés építés feltételeinek biztosítására, a dolgozók élet­színvonala emelésének érde­kében akarják felhasználni. A szovjet nép — hangzik Bulganyin elvtárs üzeneté­nek néhány befejező sora —­annak a reményének ad kife­jezést, hogy az értekezlet te­kintélyt parancsoló hangon foglal állást az atom- és hid­rogénfegyver betiltásáról szóló javaslat mellett, sikra­száll azért, hogy az atomener­giát kizárólag békés célokra, az emberiség javára használ­ják fel*. tofyHifíU a Hunyadi János entUUkiátlítás A nagy magyar hadvezér, Hunyadi János halálának" 500. évfordulója alkalmából a Hunyadi János emlékbi­jzottság emlékkiállítást ren­j cíezett a nemzeti múzeum­i ban. A szombaton délben meg­tartott megnyitó ünnepségen megjelent Apró Antal, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának elnöke, a Minisz­tertanács elnökhelyettese és Mekis József, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Polli­kai Bizottságának tagjai, Darvas József népművelési Végetért az angol motoripari sztrájk A londoni rádió jelentése szerint a British Motor Cor­poration sztrájkoló munká­sai és a vállalat vezetősége között pénteken este meg­egyezés jött létre s a munká­sok hétfőn újra megjelennek a munkahelyükön. A sztrájkra az adott okot, hogy a vállalat elhatározta 6.000 munkás elbocsátását. Most a sztrájk hatására a gyár hozzájárul, hogy azok­nak az elbocsátottaknak, akik hosszú ideig voltak a gyár szolgálatában, kártérí­tést fizet. A munkáltatók abba is be­leegyeztek, hogy a jövőben hasonló esetben tárgyalnak a szakszervezetekkel. miniszter, Kállai Gyula, a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége kulturális osztályának vezetője. Jelen volt a megnyitáson a budapesti diplomáciai kép­viseletek több vezetője és tagja. Ott volt a Hunyadi­emelékünnepségek alkalmá­ból hazánkba érkezett albán, bolgár, csehszlovák, jugo­szláv, lengyel és román kül­döttség. Megnyitó beszédet Szabó Pál, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának alelnöke, a Hunyadi emlékbizottság el­nöke mondott. Megkapják a doktori címet a fiatal orvosok és jogászok A DISZ Központi Vezető­sége és az Egészségügyi Mi­nisztérium javaslatára a Ma­gyar Dolgozók Pártja Politi­kai Bizottsága elhatározta, hogy helyt ad a fiatal orvo­sok és jogászok kérésének és javasolja, hogy a Miniszter­tanács Intézkedjék az orvo­sok és a jogászok doktori cí­mének visszaállításáról 1952-ig visszamenő hatállyal. 1952-ig ugyanis az egyete­mek orvosi és jogi karain végzettek az orvosi és a jo­gászi szakma gyakorlására való képesítésük megjelölé­sére automatikusan jogot kaptak a doktori cím (dr.) használatára, Ass ismert bllamondáa szerint minden esemény há­rom napig érdekes. Az az esemény-sorozat azonban, amely a Szuezi-csatorna Tár­saság július 26-án történt ál­lamosításával kezdődött, — úgy látszik — sajátos kivétel e törvényszerűség alól, mert több, mint két héttel az első lépések után egyre nagyobb érdeklődést vált ki világszer­te. Ez az érdeklődés mind­inkább növekedni látszik s csúcspontját valószínűleg az augusztus 16-án kezdődő lon­doni értekezlet alkalmával éri el. Mielőtt az értekezlet körül­ményeit és esélyeit elemez­nénk, a helytálló következte­tések kialakítása érdekében szükségesnek látszik össze­foglalni, ml késztette az egyiptomi kormányt a Szuezi­csatorna Társaság államosí­tására és mik e lépés fejle­ményei a mai napig. A leg­érdekesebb az egész Szuezi­csatorna Társaság államosí­tásával kapcsolatban az, hogy a francia és mindenekelőtt a2 angol kormány, amely a csa­torna társaság államosítását követően a teljes kétségbe­esés hangját hallatta és fegy­veres akció szükségességét hangoztatta, valójában a „szo­lidaritás politikájának" az áldozata, annak a lépésnek amelyre az Egyesült Álla­mok kormánya július 19-én határozta el magát. Ekkor hozták nyilvánosságra, hogy az amerikai kormány vissza­vonja a múlt évi, december 16-i ajánlatát és nem nyújt 54 millió 600 ezer dollár köl­csönt Egyiptomnak az asszu­áni gát felépítéséhez, mert — az Egyesült Államok kormá­nya szerint — az agyiviomi gazdasápi élet nem látszik elég szilárdnak ahhoz, hogy viselni tudja a Nasszer által bejelentett gazdasági célkitű­zésekkel együtt járó erőfeszí­tést és az asszuáni gát építé* Négy nappala londoni értekeisiet előtt sével összefüggő terhüket. Ez az alibi-indok, amelynek köz­vetlen célja az volt, hogy Nasszert Amerika iránti hű­ségnyilatkozatra bírja, mely esetben az Egyesült Államok folyósította volna a kilátásba helyezett kölcsönt, sőt annak többszörösét ls, késztette az­után Anglia kormányát arra, hogy elálljon az Egyiptom­nak nyújtandó 15 millió 400 ezer dolláros kölcsön folyó­sításától. Az amerikai befo­lyás alatt álló Világbank szintén visszavonta 200 mil­lió dolláros kölcsön-ajánlatét. Am amerikai lépé* kO­vethesmény eiezutén csupán Angliára és Franciaországra hatottak vissza, mert Nasz­szer nemcsak, hogy nem volt hajlandó elkötelezni magát az Egyesült Államok irányá­ba, hanem egyszerűen álla­mosította a Szuezi-csatorna Társaságot és így kívánja előteremteni az asszuáni gát felépítéséhez szükséges össze­géket. Az angolokat és a fran­ciákat e lépés azért érintette különösen súlyosan, mert e két ország rendelkezik a Szuezi-csatorna Társaság részvényeinek többségével. Á csatorna társaság 800 ezer részvényéből 353.504 darab az angol kormány tulajdoná­ban van, 32 igazgatóból álló tanácsában pedig 16 francia, 9 pedig angol. Természetes tehát, hogy az angol és a francia hajók előnyös hely­zetben voltak más nemzetek hajóival szemben, ezenkívül, hogy az angolok és franciák évről évre busás hasznot zse­beltek be. Amikor azután a három nyugati külügyminisz­ter nagy hirtelen összeült Londonban, hogy megtár­gyalja a Szuezi-csatorna Tár­saság államosítása következ­tében előállt helyzetet, kide­rült, hogy Dulles nem osztja az angolok és a franciák ál­láspontját. Elítélte ugyan az Egyiptom részéről történt ál­lamosítást, mert — mint mondotta — „megengedhetet­len, hogy ezt a nagy nemzet­közi viziutat, amelyen egy sor nemzet megélhetése mú­lik, egyetlen ország aknázza ki önző céljai érdekében, és hogy az 1888. október 29­én megkötött konstantinápo­lyi megállapodás végrehajtá­sát szolgáló vállalatot bosszú­állásból megszüntetik" — nem támogatta azonban az angolok ós a franciák által felvetett fegyveres akció gon­dolatát. Az angol és a fran­cia kormány elkeseredett M­fakadásokkai reagált a dul­lesi nyilatkozatra s kénytelen volt tudomásul venni, hogy csale saját szakállára tehet Egyiptom ellen katonai lépé­seket, mert az amerikaiak az elnökválasztás előtt — de az arab országokban folytatott, népszerűségre törekvő politi­kájuk következtében azután sem — nem hajlandók kö­zösséget vállalni a közéo­keleti angol—francia érdekek védelmében. Am arab államok és az érdekelt országok legtöbbje nem osztja a nyugati hatal­mak kormányainak azt a né­zetét, hogy a Szuezi-csatorna Társaság államosítása jogta­lan volt. Valójában nem tör­tént semmi más, mint nz, hogy Egyiptom kormánya ál­lami kezelés alá vett egy olyan közlekedési útvonalat, amely területén halad ke­resztül. Ehhez minden joga megvolt. A Manchester Guar­dian című tekintélyes angol lap is kénytelen elismerni, hogy Nasszer az államosítás­sal nem sértette meg az 1888, évi egyezményt, amely egy szót sem tartalmaz a tulaj­donjogról. Egyiptom csak ak­kor járt volna el törvényel­lenesen, ha elzárta volna a csatornát, vagy olyan intéz­kedéseket foganatosított vol­na, amelyeik következtében a csatornán átmenő forgalom szabadsága forogna veszély­ben. Ilyen intézkedésekre azonban nem került, nem ke­rülhetett sor, hiszen Egyip­tomnak érdelke, hogy a csa­torna forgalma a lehető leg­nagyobb legyen. Az eg-iptomi kormány hajlandó a volt tu­lajdonosok kártalanításéra is, ami végképp kétségtelenné teszi, hogy Egyiptom eljárá­sa a legteljesebb mértékben jogos volt. Á három nyugati hatalom véleménye szerint a Szuezi­csatornának nemzetközinek és nemzetközi igazgatás alatt ájlónak kell lennie. Ilyen ér­telmű javaslatot terjesztenek majd az értekezleten részt­vevő küldöttségek elé. A ter­vezet szerint egy új nemzet­közi társaság alakulna, amely működtetné a csator­nát és „tisztességesen" kár­talanítaná a Szuezi-csatorna Társaság részvényeseit. A nyugati kormányok természe­tesen ismét saját befolyásuk alá kívánják vonni az új tár­saságot is, érdekeik védelmé­ben és biztosításában. Nem »alósxlnfí azonban, hogy a 24 meghívott ország: az 1888-ban létrejött konstan­tinápolyi egyezményt aláíró országok: Franciaország, Olaszország, Hollandia, Spa­nyolország, Törökország, Ang­lia és Oroszország, valamint Egyiptom, továbbá a csator­nát nagymértékben igénybe­vevő országok: Ausztrália, Ceylon, Dánia, Etiópia, Nyu­gat-Németország, Görögor­szág, India, Indonézia, Iralk, Japán, Üj-Zealand, Norvégia, Palkisztán, Portugália, Svéd­ország és az Egyesült Álla­mok képviselői elfogadják ezt a nagyon is átlátszó cél­zatú javaslatot. A szovjet kormány ismert nyilatkoza­ta ugyanis rávilágított a nyu­gati álláspont túlságosan itf sok gyengéjére és leszögezte, hogy a nyugati határozati ja­vaslat lényegében beavatko­zás Egyiptom belső ügyeibe. Az értékezletet — mutat rá a szovjet kormány nyilatko­zata — az ENSZ megkerülé­sével hívták össze, pedig leg­főképpen az ENSZ volna ille­tékes, hogy döntsön a Szuezi­csatorna kérdésében, A londoni értekezletre lap­zártáig 22 ország jelentette be részvételét. Görögország nem vesz részt az értekezle­ten, Egyiptom részvétele pe­dig bizonytalan. Valószínű, hogy az érte­kezleten nagy viták és éles összecsapások lesznek ás leg­alábbis kétséges, hogv a nyu­gati hatalmaik javaslatalt el­fogadják-e. „Ha az angolok és a franciák — állapítja meg az imént idézett Manchester Guardian című angol lap — bősz bika módjára törnek bo az értekezletre, Egyiptom ha­ladéktalan megaláztatásáért ordítozva, csak ők lesznek a vesztesek". Nos, semmi jel sem mutat arra, hogy az nn­goiok és a franciáik higgad­tabban és tárgyilagosabban viselkednének a londoni ér­tekezleten, mint ahogyan ezt eddig tették. Ez pedig mái szavakkal annyit jelent, hogy az értekezlet döntései — amennyiben döntésre egyál­talán sor kerül — ellentéte­sek lesznek azokkal a célki­tűzésékkel, amelyek megvaló­sítását az angolok és franciák oly hőn óhajtják. PETROV1CS ISTVÁN A párt ezzel a döntéssel megszünteti azt -— a fiatal orvosok és jogászok számára 1952-ben kialakult — sérel­mes helyzetet, amely abban nyilvánult meg, hogy sokan fiatal orvosaink és jogásza­ink képesítését és tudását a régi egyetemeken nyújtott képesítésnél és tudásnál ala­csonyabban értékelték és nemegyszer bizalmatlanság­gal viseltettek a doktori cím­mel nem rendelkező orvosa­ink és jogászaink Iránt. A doktori cím (dr.) vissza* állítása nem érinti a tudomá­nyos minősítések 1952-ben be­vezetett rendszerét. Ennek ugyanis egyik igen magas — nagy tudományos teljesít­ményt követelő fokozata a "Tudományok doktora* cím, s így a képesítést jelző "dr.* cím semmiképpen sem azo­nos a Magyar Tudományos Akadémia által "adományo­zott* "Orvostudományok doktora*, illetve a "Jogtudo­mányok doktora* tudomá­nyos fokozattal; Végetért a fanévelfikészítO országos tanácskozás Szombaton a tanévelőkészí­tő országos értekezlet foly­tatta tanácskozásait. Megje­lent Kónya Albert oktatás­ügyi miniszter, Jóború Mag­da, az oktatásügyi miniszter első helyettese. Kiss Gyula oktatásügyi mi­niszterhelyettes előadásában elmondotta, hogy szeptem­bertől az általános iskola I— IV. osztályában 26 ezer ne­velő új tanterv alapján lát a tanításhoz. Űj tankönyvek­ből tanul majd a legkisebb iskolások serege — mintegy hétszázezer gyermek. Az új tanterv és az új tankönyvek nagyobb lehetőséget adnak a színvonalas nevelőmunkára. Messzemenően figyelembe veszik a gyermeki életkor jellemzőit, a gyermek teher­bíró képességéhez szabott tárgyi ismeretek nyújtásával, biztos alapot adnak a szak­tárgyi oktatáshoz. Az új ol­vasókönyvekben újra meg­felelő helyet kaptak a legna­gyobb írók kis remekmüvei. Petőfi, Móricz Zsigmond mellet Gárdonyi, Móra Fe­renc üde, kedves írásait ol­vashatják a tanulók. — A tanterv általában csökkentette és arányosabbá tette az ismeretanyag elosz­tását. — Régi kívánságnak tet­tünk eleget, amikor az új tantervben bevezettük a ké­zimunkát — mondotta befe­jezésük Kiss Gyula.

Next

/
Oldalképek
Tartalom