Délmagyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-31 / 205. szám

'tUMGYllORStt? Mi történt q kaipoliUkábari ? Nasszer elnök Kairóban fog tárgyalni a Szuezi-csatorna bizottsággal 2 Péntek. 1956. augusztus 31. 'ÁLTALÁNOS VÉLEMÉNY SZERINT AZZAL. hogy Nasszer elnök kijelentette: kész hétfűn fogadni a „Szuezi-csatorna bizottság" tagjait, lényegesen megnőtt egy kompromisszumos meg­oldás lehetősége a szuezi kérdésben. Az ötös bizottság tagjai vasárnap utaznak Kairóba, a tárgyalások színhelyére. Biztatóvá teszi nz értekezlet kilátásait, hogy wlnd Egyiptom, mind pedig az ötös bizottság­bun képviselt hatalmak előkészületeikben a tár­gyalások eredményességéhez szükséges kedvező légkör kialnkílására törekszenek. Előscgfli ezt az ötös bizottság felhívásának és Nasszer elnök vá­laszának előzékeny hangja. Hu mindehhez hoz­závesszük, hogy nz angol és a francia kormány — korábbi intézkedéseivel ellentétben — fel* adatuk további ellátásúra hívja fel a csatorna nem-egyiptomi alkalmazottait, elmondhatjuk* hogy von lehetőiég a megegyezésre; A JAPÁN KÖZVÉLEMÉNYT néhány nap ótn Dulles amerikai külügyminiszter keddi sajtó­értekezlete alkalmával elhangzott egyik kijelen* tés tartja izgalomban. Dulles ez alkalommal fi­gyelmeztette Sigemicu japán külügyminisztert, hogy amennyiben Japán a Szovjetunióval meg­kötendő békeszerződésben lemondana a Kurili­szigetek déli részéről, az 1951-ben megkötött Son Vrancisco-i békeszerződés aláírói újabb kö­veteléseket támaszthatnak Japánnal szemben. Az Egyesült Államok például magának követel­heti Okinava-szigetét, amelyet jelenleg is meg­szállva tart Iesiro Kono japán földművelésügyi és erdé­szeti miniszter Dulles nyilatkozatával kapcsolat­ban kijelentette: „E nyilatkozat önkényes és kárlelen beavatkozás olyan ügybe, amely kizá­rólag két független nemzetre tartozik". CIPRUSBAN az angol katonai hatóságok meg­erősítésekkel kívánják elejét venni az EOKA­szervezet további tevékenységének. Továbbfoly­tatódnak a görög anyanyelvű lakosság körében megkezdett házkutatások is. Harding kormányzó szerda esti, Ciprus lakos­ságához intézett rádióbeszédében kijelentette: Ciprus új alkotmánya addig nem léphet életbe, „amíg nem ért véget a terror és a megfélemlí­tés". Beszéde további részében Harding el­mondotta: Grivasz tábornoknak, az EOKA ve­zetőjének állítólagos naplóját azért hozták nyil­vánosságra, hogy abból mindenki lássa, „ki fe­lelős a vérontásért Cipruson". Harding állítása szerint ugyancsak Grivasz naplójából derült ki Antimosz Kitum-i püspök „bűnössége". A püs­pököt ezért vették háziőrizetbe. Ciprus-szigetére egyébként francia katonai egységek érkeztek. Az angol kormány ugyanis hozzájárult althoz, hogy a szigeten a szuezi kér­dés rendezéséig francia egységek állomásozza* nak* _ Henni és Saragat az olasz szocialisták egyesítéséről tanácskoznak ' Az olasz politikai élet leg­jelentősebb eseménye az a találkozó, amely az elmúlt hét szombatján zajlott le a franciaországi Pralognanban Pietro Nenni, az Olasz Szo­cialista Párt főtitkára és Sa­ragat, az Olasz Demokratikus Szocialista Párt fótitkára kö­zött. A két olasz államférfi e megbeszélés során — ame­lyet Pierre Corrwnin, a Fran­cia Szocialista Párt főtitkár­helyettese hozott létre és amelyen maga ls részt vett — arról tanácskozott, miként volna lehetséges az Olasz Szo­cialista Párt és az Olasz De­mokratikus Szocialista Párt újraegyesítése. A megbeszé­lések után adott nyilatkoza­tában Saragat kijelentette, hogy i Nennlvel folytatott megbe­szélése Igen szívélyes lég­körben folyt le és pozitív « módon végződött. 1' Néhány hónappal ezelőtt már történtek kísérletek arra, hogy a két párt vezetői kö­zött találkozások jöjjenek lét­re, ennek ellenére nemzet­közi politikai körökben meg­lepetést keltett Nenni és Sa­ragat találkozója. Azóta, hogy 1947-ben az Olasz Szociálde­mokrata Párt két részre sza­kadt és a baloldali szárnyból alakult Olasz Szocialista Párt­nak Nenni, a jobboldalt ma­gában foglaló csoportból ala­kult Olasz Demokratikus Szo­cialista Pártnak Saragat lett a vezére, a két párt éles har­cot vívott egymás ellen. Az Olasz Szocialista Párt néhány esztendő óta akcióegységben működik együtt az Olasz Kommunista Párttal, az Olasz Demokratikus Szocialista Párt pedig részt vesz a Segni vezetése alatt álló kormány­koalícióban. Nenni pártjának 75, Sara­gat pártjának pedig 19 kép­i viselője van az. olasz kép­n vlselőhizban. Ebből ls lát­I ható, hogy Nenni lényege­1 sen nagyobb erőt képvisel, mint Saragat és a találkozás kezdeménye­zője is Saragat volt. Nemzetközi politikai körök­ben a két politikus között le­zajlott megbeszélés őta élén­ken találgatták, hogy az egyesülés érdekében Nenni, vagy Saragat adja-e fel ed­digi álláspontját? A jobbol­dali olasz pártok és a nem­zetközi reakció persze mind­járt híresztelni kezdte, hogy Nenni lesz az, aki módosítani fogja politikáját, mindenek­előtt a kommunistákkal való együttműködését. Pietro Nenni a Francé Soir című francia lapnak adott szerdai nyilatkozatában cá­folta ezeket a feltevéseket és kijelentette: nem akarja, hogy szakításra kerüljön a sor a kommunistákkal. "Csupán agyrém volt az, ha velem kapcsolatban a kommunis­tákkal való feltűnést keltő szakításról beszélnek* mondotta. Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára cáfolta azt a hírt, hogy talál­kozott volna Nennivel. Az olasz lapok ezt a hírt a szom­bati Nenni—Saragat! találko­zóval hozták összeflüggésbe, Togliatti rámutatott: néhány olasz lap azon köz­lése, hogy részt vett volna a két szocialista vezető meg­beszélésén, zavartkeKő kí­sérlet csupán. Pierre Commin, a Francia Szocialista Párt főtitkárhe­lyettese csütörtökön Rómába érkezett, ahol szeptember 5-ig marad, hogy találkozzak az Olasz Demokratikus Szocia­lista Párt és az Olasz Szocia­lista Párt vezetőivel. A Szo­cialista Internacionálé wgyan­is megbízta Commint, hogy tárgyalásokat folytasson a két párttal az olasz szocia­listák újraegyesítése végett. Űjságírók kérdésére' vála­szolva Commin kijelentette: "Egy kis jóakarattal gyümöl­csözően véghez lehet vinni a két párt közötti közeledés és megegyezés ügyét". Bonni miniszter az európai kérdésekről Berlin: Merkatz bonni mi­niszter állást foglalt a vitás európai kérdések megoldásá­nak ügyében. Ebben a nyi­latkozatban a német újra­egyesítés kérdését is az ál­talános európai fejlődés szemszögéből nézi és hangoz­tatja: „Még nyílt kérdés, va­jon az újraegyesítés a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok között megállapodás és garancia-szerződés útján, vagy általános európai biz­tonsági egyezmény kereté­ben jöhet létre. Semmilyen megnyugtató megoldás nem képzelhető el azonban a Szovjetunió és a kelet-európai államok tevékeny részvétele nél­kül". Merkatz véleménye sze­rint az atomfegyverek fejlő­dése arra kényszeríti az álla­mokat, hogy tartósan szövet­kezzenek egymással. A KSzlekedís- és Paslaügyi MfniwfériH ra döntése szerint a termelőszö­vetkezeti tagok és a gépállo­mások dolgozói, a tsz, illetve n gépállomás tehergépkocsi­jain is utazhatnak szeptem­ber 2 és 16 között Budapestre, az Országos Mezőgazdasági Kiállítás megtekintésére, Erre a célra a tehergépkocsit ezen időn belül két ízben használhatják. A tehergép­kocsiknak személyszállításra való igénybevételéhez szük­séges engedélyt a helyileg il­letékes autóközlekedési igaz­gatóságtól kell kérni, Walter Ulbricht nyilatkozata Németország újraegyesítésének kérdésérfil Berlin: A Német Demok­ratikus Köztársaság népi ka­marájának szerdai ülésén Heinrich Homann nemzeti demokrata képviselő, a népi kamara elnökhelyettese azt a kérdést Intézte Walter Ul­brichthoz, a miniszterelnök első helyetteséhez, hogy mi­lyen elképzelései vannak a Német Demokratikus Köz­társaság kormányának az or­szág újraegyesítésének fel­tételeiről. Walter Ulbricht válaszá­ban kiemelte: A Német De­mokratikus Köztársaság kor­mánya mélységesen sajnálja, hogy Bonn állandóan új aka­dályokat gördít az újraegye­sítés útjába. A Német Kom­munista Párt betiltása is egyértelműen az újraegyesí­tés ellen irányul. Bonn a párt betiltásával még maga­sabbra emelte azt a gátat, amelyet a két német állam közé építettek a nyugatné­met konszernek urai, a ban­károk és nagybirtokosok. Ezt a gátat azonban el kell tá­volítani. Ez csupán a mun­kásosztály és a béke minden hívének egyesített erejével válik lehetségessé.. Ezért a német nép nemzeti érdekei megkívánják: 1. A fegyveres erők korlá­tozását Németország mind­két részében. Megállapodás­nak kell történnie arról, hogy a fegyveres erőket csak ön­kéntesekből állítsák össze. Az ország újraegyesítése so­rán Németországnak a kor­látozott fegyverkezés öveze­téhez kell tartoznia. A né­met hadseregnek mintegy kettőszázezer főből kell állni. 2. A hitlerista tábornokok és más revansisták eltávolítása az államgépezetből és hadse­regből. A hadiipari monopó­liumokat, amelyek a revans­politika és fasizmus hordo­zói, államosítani kell. 3. A külföldi csapatokat fokozato­san ki kell vonni az ország­ból. 4. Hatálytalanítani kell a Német Kommunista Párt betiltását. Ezzel szemben be kell tiltani a militarista szö­,, vetségeket és egyesüléseket. 5. A Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság kormá­nyainak együttműködése a két német állam közeledése érdekében. Tárgyalások a népi kamara és a szövetségi gyűlés, valamint a két ország kormányának képviselői kö­zött az újraegyesítés kérdé­seiről. Pár lé let A nép építő összefogásáért A Hazafias Népfront 111. kerületi bizottsága és a területi pártszervek kapcsolata Szeged III. kerületében mintegy 30 ezer lakos él. A tág határú kerületben több­ségben munkások, parasztok laknak. Megtalálni azonban az értelmiségieket, kisiparo­sokat, nyugdíjasokat, kato­natiszteket és a legkülönbö­zőbb foglalkozású embereket ls. A III. kerület polgárai között vannak templomba­járók (nem akarjuk ezt a szemükre vetni), s olyanok is, akiknek a világnézet dolgá­ban ilyen, vagy olyan felfo­gásuk van. S ezeknek az em­bereknek, a III. kerület be­csületes lakosainak, akár szellemi, akár fizikai munkát végeznek, ott a helyük — Igaz, so­kan ezt meg nem találták meg — a Hazafias Nép­frontban, mert szeretik a hazájukat, szülőföldjüket, annak gyarapítását, javát akarják és békére vágy­nak. m A Hazafias Népfront III. kerületi bizottsága, s a kerü­leti népfront-mozgalom ered­ményeiről — bár meg kell vallani, hogy ezek kezdetiek a célkitűzések nagyságához mérten — számot lehet ad­ni. Alsóvároson a minap gyű­lést tartottak a parasztokat érdeklő fontos kérdésekről. Voltak egyes beszélgetések az MDP Központi Vezetősé­gének júliusi határozatáról, a nemzetközi helyzetről és a békéről. Hozzájárulnak a szülői munkaközösségek megalakulásához, a tanács­tagi beszámolók és a tanácsi munka segítéséhez. A nép­front-bizottságnak, ha lehet úgy mondani, hét külön bi­zottsága van: szociálpolitikai aztán a kultúrával, a mező­gazdasággal, a várospolitikai kérdésekkel stb. foglalkozó csoportja. Bizonyos eredmé­nyek itt is kimutathatók. Mégis azt kell mondani, hogy a harmadik kerületben elégtelen a népfront tevé­kenysége. Talán ezt a leg­jobban mutatja: sok ember tudatában még nem lelhető meg, hogy él a népfront és ennek mun­kájában részt venni joga minden becsületes ember­nek. E tudat nélkül a népfront nem is tudja betölteni azt a hivatását, hogy az egyre szi­lárdabb építő összefogásért, a népi, nemzeti egységért munkálkodjék, s minél töb­ben vegyenek részt a köz­ügyek intézésében. Továbbá, hogy erősödjék a haladó, de­mokratikus közszellem és együttes erővel elérjük mind­annyiunk óhaját: a népjólét további növelését. A Hazafias Népfront III. kerületi bizottsága eredmé­nyeiben részes, mert támo­gatást adott hozzá a há­rom kerületi pártszerve­zet: az alsóvárosi, a móravá­rosi és a mihályteleki. De mindhárom pártszervezet felelőssége ls, hogy a nép­front-mozgalom nem elég­gé alkotó, nem eléggé élő. Mindjárt hozzá kell tenni, hogy a felelősségben, a hi­bákban osztozni kell a Haza­fias Népfront városi bizott­ságának is. Ez visz el ahhoz, hogy a pártszervezetek segítségével, bátorításával még inkább ki­bontakozik a segítő bírálat, több lesz a közéletet javító merész javaslat és azok meg­valósítása, — megerősödik a ízocialista demokratizmus. Hogyan legyen ez a kap­csolat? Sémát, receptet nem lehet erre adni. Kétségtelen, — és ez eddig is megvolt —, hogy a pártszervezetek veze­tőinek találkozni, beszélgetni kell a népfront-bizottság tag­jaival. De ezen túl a tarta­lom a legfontosabb. Ez pedig, hogy milyen legyen, a helyi — például a móravárosi •— viszonyok döntik el. A cél mindenütt egy: az alkotó, népi egység, de ehhez az út lehet, hogy más Alsóvárosban, mint Mó­ravárosban. A kapcsolatok megjavítá­sát és a partsjervezetek részó­ról a tanácsok adását a nép­front-bizottság, s annak el­nöke: Szilúdi Sándor is fon­tosnak tartja. Nem is az a lényeg most, hogy azt keres­sük, ki a hibás e kapcsolat tartalmi fogyatékosságáért. A fő, hogy jobb legyen! Lé­nyegében ezt is megállapí­totta Ördögh István elvtárs, a móravárosi pártszervezet titkára. Az ő tapasztalata is, merthiszen ez a valóság és ezt nem szabad meghamisíta­ni, hogy még nem elevenen élő és alkotó a népfront. Em­lítette, hogy a kerületi nép­front-bizottság tagjai a leg­jobb tudomása szerint nem tanácskoztak a móravárosi volt béketitkárokkal, ma­gukra hagyták őket. „A nép­front — mondotta — meg­hívót küldött, de személye­sen mostanában nem jöttek hozzánk". Ebből nem nehéz levonni azt a következtetést, hogy bizony a kérdésekről nem beszél­gettek behatóan a nép­front-bizottság tagjai és a pártszervezet vezetői. Pedig csak hasznos lenne ez a beszélgetés éppúgy, mint az, ha a pártszervezetek ve­zetőségi ülésen is megbeszél­nék a népfront-bizottság tagjaival a munkát. Hazudnánk, ha azt monda­nánk, hogy könnyű és nem bonyolult gazdagítani, több tartalommal megtölteni a népfront-mozgalmat, s bizott­ságának munkáját. De mégis ezt kell tennünk, mert ez éppen úgy egyéni ügy, mint közügy. A sok min­den más mellett az is szük­séges, hogy elsősorban tar­talmában javuljon a nép­front-bizottság és a terület három pártszervének kap­csolata, maguk a kommu­nisták példamutatóan ve­gyenek részt a mozgalom­ban. mezőgazdasági szakkérdések­ről beszélgetni. Több kérdésre választ vár­nak az emberek, például az életszínvonal nö­velése és a munka közötti összefüggés, a demokratiz­mus és az állampolgári fe­gyelem stb. Segítene mind­ebben is a népfront. Mihálytelekről különben el kell azt is mondani, nem se­gíti a demokratizmus kibon­takozást, hogy Bálint András elvtárs, aki nagyon odaadó munkát végez a Szabad Yi» sza Tszcs-ben és a népfront­mozgalomban, olykor „ga­rázdálkodik" és így, vagy úgy „belefojtja a szót" egyes becsületes emberekbe. Ezzel Bálint elvtárs akaratlanul is annak az ügynek árt, amely­nek lelkes munkása. Mindhárom pártszervezet­re áll — egyikre kevésbé; másikra jobban —, hogy a Hazafias Népfront-mozgalom segítésének tettekben kell megmutatkoznia Mert ha nem így van, akkor végered­ményben formális kapcsolat­ról, segítésről van szó. Bi­zony hiba az is, hogy a III. kerületi népfront-bizottság tagjai közül többen nem értik eléggé a mozga­lom jelentőségét, még az egyes megbeszélések-? re sem mennek el. Elsők kö­zött tehát türelmesen és szé­pen kell velük beszélni, hogy felismerjék, milyen szép fel­adat vár rájuk. Segíthetnek ebben a pártszervezetek? Igen, segíthetnek! Az ls baj. hogy a kerületi Hazafias Népfront-bizottság MDP-csoportja — amióta a népfront, az MNDSZ és a bé­kebizottság egyesült — csak papíron létezik, semmiféle munkát nem végez. Az egye­sülés óta egyszer sem tartot­tak megbeszélést az MDP­csoport tagjai. Erre az sem lehet mentség, hogy a cso­port vezetője, Csóti Mihály­né elvtársnő szabadságon van. m Az alsóvárosi pártszervezet titkára: Faragó János elv­társ a vele való beszélgetés­kor a népfronttal a/kapcsola­tot kielégítőnek ítélte meg. A kapcsolat valóban fenn­áll. Az igazsághoz azonban az ls hozzátartozik, hogy — bár itt is, mint a mihályte­leki és a móravárosi párt­szervezetekben — megvan a becsületes jószándék — még­sem sikerült eddig a nép­front-mozgalom munkájában fordulatot elérni. Faragó elvtárs szerint is megvaló­sítható — és ezen sem árt elgondolkozni —, hogy a mó­ravárosi, mihályteleki és az alsóvárosi helyzetnek meg­felelően alakítsák ki mindig a népfront munkáját, ottani népfront-bizottsági tagokkal és aktívákkal. Szlládi Sándor elvtárs, az­tán az alsóvárosi és a móra­városi pártszervezetek titká­rai is szóvá tették, hogy egyáltalán nem alkalmas helyen tartják a. kerületi népfront-bizottság megbe­széléseit. (Ez a Siketnémák Intézete.) Azt hisszük, hogy lenne lehetőség ezen változ­tatni, mert azért a helyiség­nek is van szerepe. Mihálytelekre Sziládi Sán­dor, a népfront-mozgalom fáradhatatlan munkása ke­rékpárján többször ellátoga­tott. A pártszervezet és a népfront kapcsolata azonban tartalmát tekintve itt sem olyan, mint lenni kellene. Molnár János elvtárs, Mi­helytelek párttitkára elmon­dotta, hogy jó lenne, ha Mi­hálytelekre többször látogat­nának el városi emberek. S lehetne különböző ismeret­bővítő előadásokat is tarta­ni, vagy késő ősszel, télen H2 A kommunistáknak példát kell adni a népfront-mozga­lomban végzett munkára is. Sok kommunista és párton­kívüli — elnézést, hogy csak néhányat említünk közülük: Korsós Ferencné, Domonkos István, Kardos Sándor, Pa­lásti Arnoldné, Komócsin Antalné, Szigeti Jenőné, Horváth Sándor, Kovács Já­nosné, Kiss Kálmán is — odaadóan dolgoznak a nép­front-mozgalomban, annak erősítéséért. Vannak azonban még olyan kommunisták, akik bár a Hazafias Népfront kerületi bizottságának a tagjai ls és mégsem tevé­kenykednek. Szeretnék, ha például Té» besz Antal elvtárs, a Textil-? művekből, Förgeteg Szilvesz­ter elvtárs a Gőzfűrészből részt venne a bizottság mun­kájában, hiszen annak tag­jai. Azt is szóvá tették: sze­retnék, ha Komócsin Mihály elvtárs, a III. kerületi Ta­nács elnöke úgy is segítené a népfront munkáját, hogy an­nak egy-egy megbeszélésén megjelenne, s véleményt, ja­vaslatot mondana. m A tehetőségek adódtak, hogy a III. kerületben a Hazafias Népfront elérje, ami a célja, hivatása. Igaz, még az út elején vannak, de ha a párt­szervezetek, a kommunisták rendszeresebb, gyakorlatia­sabb segítséget adnak, akkor a népfront-mozgalomban már most is szorgalmasan tevékenykedő pártonkívüli­ekkel hamarabb a célhoz ér­nek. Morvay Sándor i

Next

/
Oldalképek
Tartalom