Délmagyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-29 / 203. szám

Szerda, 1956. augusztus 29. 3 OEllMGTIRORSZHü LIPCSE - A VILÁG KIRAKATA Szeptember 1-én megnyílik az 1956. évi lipcsei őszi vásár, amelyen a Német Demokra­tikus Köztársaságon és Nyu­gat-Németországon kívül még 28 ország mutatja be export­kínálatát több mint 100.00G négyzetméternyi területen. A demokratikus világpiachoz tartozó több ország: Magyar­ország, Lengyelország. Romá­nia és Kína több mint 3500 négyzetméternyi területet foglalt le, a nyugati országok­ból jelentkezett kiállítók pe­dig 5.000 négyzetmétert. A ki­állítási csarnokokban francia, á'ngol, olasz, dán, norvég, svéd és svájci cégek mellett a többi között chilei,- jamai­kai. columbiai és marokkói cégek ls bemutatják export­áruikat; Lipcsében már a XII. szá­zadban is rendeztek vásáro­kat, amelyek meghaladták a helyi jelieget, — de a többi német városokkal folyó ver­sengésben csak a XV. század fordulóján jutott Lipcse ve­izető szerephez. Lipcsében már régtől fogva két. fontos kereskedelmi főútvonal talál­kozott: az egvik a Keletet a Nyugattal, a másik az Észa­kot Déllel kötötte össze. En­nek tudható be. hogy Lipcse a XVII. században európai és csarnokokban, udvarokban | és pincékben, fabódékban és szabadon az utcákon és tere­ken. Ilyenkor tömegesen áramlottak a vendégek Lip­csébe. nemcsak vásárolni, liá­nom főleg látni és mutatkoz­ni. Voltak köztük tudósok és művészek, híres gavalléiok és kurtizánok. Goethe is meg­nézte a vásárt, 1800-ban Schiller-hez intézett levelében a többi között ezt írta: „Egy ilven vásár valóban a világ dióhéjban:.." A történelem hullámveré­sei — a 30 éves háború, a 7 éves háború és a napoleoni hadjáratok, továbbá válságok és járványok meg-megakasz­tották a lipcsei vásárok fejlő­dését. A kapitalizmus fejlődé­sével, a gépkorszak beköszön­tésével már nem volt fontos az egész árut Lipcsébe vinni, elég volt árumintákat, kataló­gusokat küldeni, hogy az ér­dekeltek megrendelhessék a nekik mer' lelő árukat. A vá­sár jellege fokozatosan meg­változott, a tényleges vásár­ból árumintavásár lett. Az első világháború és gaz­dasági következményei egy időre erősen visszavetették a lipcsei vásár fejlődését — de ezt a visszaesést is hamaro­jelentőségű kereskedelmi góc- san kiheverte. Lipcse ismét ;>onttá, majd a nyugateurópai országok és a keleti, illetve délkeleti országok legfonto­sabb kereskedelmi találkozó­helyévé vált. Az orosz kereskedők 1772­ben jelentek meg először Lip­csében 300 kocsirakomány áruval, a lengyel kereskedők pedig 200 kocsirakamánnyal; Ettől fogva minden vásárra eljöttek. A keleti országok a világ kirakatává vált. A második világháború szintén nagy visszaesést idézett elő. Már-már úgy tűnt, a lipcsei vásárok végleg elvesztették jelentőségüket. A szovjet ka­tonai igazgatás ösztönzésére 1945-ben mégis megkíséreltek egy „lipcsei készítményeket bemutató mintakiállítást". Az eredmény meglepő volt. 1946­ban már isimét megtartották gyorsan növekvő árukínálata az árumintavásárt. Az a tény. egyre több nyugati látogatót csábítottak Lipcsébe. 1800 kö­rül a lipcsei vásárok egész Európa legfontosabb vásárai voltak. Lipcse a vásárok idején fel­bolygatott méhkashoz hason­lított. A messziről hozott áru­kat tarka összevisszaságbor halmozták fel az üzletekben hogy egyre több kapitalista ország állít ki Lipcsében, nemcsak azt bizonyítja, hogy Lipcse ismét fontos közvetí­tővé vált a Kelet és Nyugat közt, hanem egyben azt is, hogy különböző gazdasági rendszerű országok között le­hetséges a békés kereskede­lem; =HÍREK­*s» A II. kerületi Tanács — A Széchenyi téri kibő­mezőgazdasági csoportja ér- vített és korszerűsített zöld­tesíti az egyénileg dolgozó ségboltot szeptember első parasztokat, hogy megkezdő- napjaiban nyitják meg. dött a gépi szántásra való _ Szeptember végére el­szerződéskötés a gépállomás- készülnek a felújítási mun­sal. Szerződést lehet kötni a tanácsnál minden szerdán és szombaton 12 óráig. — A Városi Balettiskolá­ban (Zászló utca 2) szeptem­ber 1-től 3-ig tart az idei tan­évre szóló beiratkozás, 5 évtől 16 éves korig. kákkal és az új kazánház, kazán építésével a Vegytisz­tító Vállalat Rákóczi téri te lepén. Az épület felújítása 140 ezer, a kazánház és az új kazán létesítése 60 ezer forintba kerül. — A Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium Autóköz­lekedési Igazgatósága pénte­ken délelőtt 11 órakor anké­tot rendez a Közlekedéstudo­mányi Egyesület helyiségé­ben (Horváth M. u. 3), ahol megtárgyalják a közlekedés egyszerűsítésére érkezett ja­vaslatokat. Furcsaságok w—% Kis ügy ­de annál bosszantóbb Magyar Béla Szeged, Pe­tőfi Sándor sugárút 12. szám alatti lakos hosszabb idő óta majdnem mindennapos láto­gatója lett a szerkesztőség­nek. Az idős bácsi csaknem teljesen világtalan, s igen nagy fáradságába kerül neki botjával a sok szegedi ház közül kitapogatni a szerkesz­tőség épületét, de kénytelen ezzel, mert ügye az I. kerü­leti Tanács munkájában ural­kodó bürokrácia miatt még mindig nem tudott elinté­ződni. Arról van szó, hogy Magyar Béla még 1953-ban egy hold állami tartalékföld használa­tára öt évig szóló haszonbér­leti szerződést kötött a Vá­rosi Tanács mezőgazdasági osztályával. A haszonbérleti szerződést azonban a tanács az 55-ös gazdasági év befe­jeztével felmondta és a földet más célra igénybe vette. Ezt Magyar Bélának írásba is ad­ták még akkor, amikor a szer­ződést felbontották. Magyar Bélát és feleségét, ezt az idős beteges házaspárt azonban az év kezdete óta állandóan zak­latja a tanács, a földhivatal és még egy pár intézmény. Egyszer nem-létező földjének számbavétele miatt citálják, máskor a biztosítási díj és a haszonbérleti díj fizetésével háborgatják megint máskor a csőszibért követelik rajta. A szerkesztőséghez jutott iga­zolásokból kitűnik, hogy Ma­gyar Béla, amíg a földet hasz­nálta, a haszonbérleti díjat, a biztosítási díjakat kifizette és a begyűjtési kötelezettségét JS becsülettel, határidőre telje­sítette. Most mégis árverési hirdetménnyel "-tisztelték* meg, melyben tudomására hozták, hogy amennyiben nem fizeti ki szeptember 5-ig 140 forint adóját és 25 forint biztosítási díját, úgy ingósá­gait a fentebb említett napon lakásáról elszállítják. Érde­kes história ez annál is in­kább, mert érdeklődésünkre az I. kerületi Tanács pénz­ügyi osztálya közölte, hogy Magyar Bélának az 1344-es— 956-os főkönyvi tételszám alatt semminemű állami tar­tozása nincsen, mégis mint az árverési hirdetményből kitű­nik, e tételszám alatt bejegy­zett "tartozások* alapján fog­lalták le ingóságait. Ügy tapasztaljuk: Magyar Béla esete csak egy a sok kö­zül. A sok felesleges utána­járást, sok dolgozó ember ál­matlan éjszakáját a tanács munkájában uralkodó bürok­rácia okozza. Vajon meddig? Cs — J — lurmelfik és vasáriak: ne adjunk teret a kofáknak! 'A szombati vásáron meg­állt egy kocsi, tetézve íny­csiklandozó paradicsommai. Rögtön köréje sereglettek a vásárlók. A termelő 1 forint 70 fillérre tartotta áruját, és már mindenki nyitotta volna erszényét és kosarát a paradi­csomok elé. Ebben a pillanat­ban a vásárlókat széklökdös­ve odafurakodott egy kofa, egy tételben megvette oz egész paradicsomot és átci­pelte az ő standjára. Amikor utána mentek a vásárlók, ott már 2 forint 50 fillérért kap­hatták csak a paradicsomot. A dolgozók egyöntetű véle­ménye szerint ez súlyos ar­cátlanság, amely anyagi ér­dekeiket, de erkölcsi elkép­zeléseiket is sérti. Tolmácsol­juk a Kérésüket: a termelők ne álljanak szóba a kofák­kal. Ez a városi dolgozók, a munkások jogos követelése. Tatesi nem túlozunk, ha a munkás-paraszt szövetségre hivatkozunk, hiszen a vá­sárló munkásasszonyok ép­pen a dolgozó parasztasszo­nyok szolidaritását kérik, hogy ne adjanak teret a ko- | ról, akik szintén kisemmizettek és üldö­fáknak, akiik az ö verejtékes zöttek voltunk, mikor a feketelelkű feke­munkával megkeresett pén- ' tehalmi-czeidnerek, a fasiszta vezérkari züket rabolják így el. : tisztek végrehajtották az újvidéki véreng­MÍ. I a Duna jegén. Zeneművészeti Szakis­kola szeptember 3-án 9-t51 l-ig és 3-tól 7 óráig tartja utóvizsgáit, 4-én pedig 9-t 3-' 12-ig és 3-tól 6-ig lesznek a pót-felvételi vizsgák, majd 5-én a iótbeiratások. A Rumjancev ügy, az izgága szülők ügye és egyben ráláss —i—e nek Mikor a ;,Szegedi Tükör" ci- nak növendék és serdülő gyew negyven gyerek volt az osztály/ mű, általam is nagyrabecsült, mekeik érdekében"; ban — a hivatásos nevelő (felte; jól szerkesztett folyóirat leg- # hctűleg jobb meggyőződése elle­utóbbi számában elolvastam N , .... . , , nére, vagy rossz „beidegzcttsége" „Szülőknek gyermekekről J^TT.,.^!' ttX. miatt) 7 gyereké leváltotta a Ne haragudjék —i—c, szorgalmazom. Mert r rVT.Tl "Tiü -""Zl vaa számos valódi probléma is, girn elmefuttatását, eloszor csak . * ' származású, mosolyogtam. Gondoltam, ismét ana,t ~ velem együtt - meg , , . . . ,„ ® .. . TAtt. sok ezer „iskolásgyerekes szülő" Ez az eset (nevezhetném ka; asrtiírtS^Í r^-rJr tasz,r6filnak is) sokkal ,öbbet volna az egészet, ha minap nem történik meg a következő eset: ezt nem és az esti moziról" című pedagó- ^ c . funkcióról. Indoklás: értelmiségi de ezek nem a táblácska körül ártott a gyerek esti pihenésének; forognak. Ha alaposabban ol­vasná a napilapokat és a peda­Egy barátom telefonon hív és gógiai szaksajtót, valószínűleg közli velem, hogy tegnap kitűnő önnek sem ezek a tiltó táblák filmet látott, amit nekem is fel- okoznák a legfőbb gondot peda­mintha hetekig mindennap el; ment volna — akár egyedül is —­az esti előadásra. Mert az esti előadást — higyje el nekem —i reggelre kialussza a gyerek, de téllenül meg kell néznem. Te- gógiai elmélkedéso során. En- dyea sérelmet esclleg egy életen kintve, hogy születésnapomra gedje meg _ bA]a inspiráló cik- at gyógyíthatatlan sebként visel; annakidején úgysem lepett meg kének —, hogy én, mint nem lii- Mondhatnék pór hasonló ese; semmivel — íme most vett három vatásos — de szülőként illetékes ,et — bizonyára a hivatásos pe­mozijegyet Családostul menjek _ nevelő két fontos kérdést ves- dngógusok még többet — de ez el, mert megéri. A film címe: „A sek fel, is elég talán ahhoz, hogy meg; a győzzem önt: Nem a nyolcórást ., , ,, előadástól kell féltenünk gyér; Az egyik a „serdülő gyerme- mekeink esti pihenését. kek esti pihenese . Valóban ne- „ héz gond ez hivatásos nevelők- - , tozik: Örömmel újságoltam nek és szülőknek egyaránt. Sok írásával kapcsolatban még egy ebédnél családomnak, hogy mo- cikk jelenik meg erről, becsületes !lolotoóI kell beszélnem: a „nem ziba megyünk. Lám - filozofál- és hozzáértő pedagógusok azon szabadsag vagyáról gattunk - ilyen gyarlók vagyunk törik fejüket, hogy lehetne meg- . Szögezzük le: az előadott film mi. Csak akkor megyünk mozi- szüntetni a gyermekek túlterhe- hat órakor sem jobb, vagy rósz; ba, ha megveszik a jegyet. Bi- lését. Szellemi és lelki túlterhe- S2abb> mi"1 nyolc órakor. A mo; zony. bizony, az emberi lusta- lését egyaránt. Azt azonban nem "ban pedig hat órakor éppen ság ; hiszem, hogy akadna olyan pe- "W la,lla!m ~ llletvc nem lat; - dagógus, aki kifogásolná, hogy a hatni T '"ellenül összebújt pá­Ekkor kislányom arca elbo- d k. hetente _ Ag rokat. Sőt, - ha szerencséje van 1 tCenlr írOTTl r , . , , ,Jjtll. ljfkL-* 11 fóleg szombatonként adódik Rumjancev-ügy", Dél felé találkoztunk és átadta a jegyeket. Az előzményekhez még ez tar­ral. (Csak egyszerűen azt írom; "szombatonként" "adódik ~ dólbcn is láthat ilyesmit a hogy „kislányom , mert nem tu- ^ _ er.kétszer tfz Széchenyi téren. Ez nem órához rlntri lulmnnnkénnpn melv tndo- . . . . csak van kötve;;; Szóval az esti elő­adás látogatásának nincsenek mindannapos, mert dom, tulajdonképpen mely tudo mányos kategóriatea ^fortozik. ^ ^ ^ üyen kicsapon. 1 C Ugyanis „nOVe j gás" tt, í „ d „„„ nr,r,c mp; nem valószínű, hogy sok olyan csa­lád van, aki naponta járhatna „erkölcsi kizáró okai". De ön szerint fellobban a_ gyermekben a nem kívánatos szabadságvágy. Vagyis ön nem mondott keve; sebbet, mint azt; Hogy a több hára hallottam. Amolyan két- Más, sokkal súlyosabb ténye- sz„hadság szüli a nem kívánatos hároméves marhára. Kislányom zők voltak, melyek miatt a ser- szabadság vágyát. immár tizenkét és fél éves, így dűlő gyermek, de már felserdült talán inkább serdülőnek mond- szülő is, éveken keresztül nyug­hatni). Szóval a gyerek elkomo- talanul aludt. Ezt a pedagógusok „serdülő" gyerekekről cikkében. Én — őszintén meg- ^ vallom — a növendékjelzőt ilyen ^J!^1 vonatkozásban eddig csak mar* rodott; Ilány órára szólnak a — kérdezte; jegyek jól tudják — bizonyára őket elkerülte emiatt néhányszor az édes álom. Gondoljon csak pél­dául azokra a 'tankönyvekre, me­lyek a személyi kultusz és Veszélyes konklúzió ez, de ér­velése ide vezet. (Az utóbbi idő­ben sajnos országos méretekben is érvényesült ilyen okfejtést); Továbbá azt bizonyítja, hogy ön nem ismeri sem általában a pedagógia alapjait, sem külö­így jutott eszembe ismét -i-c ,,amisitás szellcmével _ ha ezt a ba,adó- a ma"isla PT ;tAe Mert » íe<rvek ténvleír a '„ . dagogia életképes iranyzatait; cikke. Mert a jegyek tényleg nyolcórai előadásra szóltak —i kislányom pedig olvasta —i—e cikkét; A cikkben egyébként arról van szó, hogy az elfogult, han- nevelők, se azt, amit a szülők goskodó szülők, akik még durva mondtak, de azt sem, ami a kirohanásoktól sem riadnak visz- tankönyvben volt. Gondolja, sza, kifogásolják, hogy velük hogy az ilyen „növendék" álmai együtt érkező gyerekeiket a nyugodtak voltak? Az ilyen nap­jegyszedők nem engedik be a pali szellemi és lelki megerőlte­késői — tehát nyolc órakor kez- tés után feltételezhető nyugodt lehet egyáltalában szellemnek nevezni — voltak átszőve. Ezek­ből a könyvekből tanultak ser­dülő gyermekeink és már-már „ , -,. . , • j • ... i v í i í I'e legalább ismerné a bibliát; oda jutottak, bogy nem hittek el ü„KIT:._<I. I un. gógia életképes Persze ez — mondjuk — nexn szükséges ahhoz, hogy valaki pedagógiai elmefuttatást írjonj .. r. . , . Emlekeznek legalabb arra a semmit. Se azt, amit a hivatásos , • ., ... ., sztorira, mikor hva, fitymálva a Paradicsombéli sok finom gyii; mölcsöt, pont arra az almára vetette a szemét, amit az Űr megtilta néki;:: Ennyit a ;,nem kívánatos sza; liadsághoz" röviden. És még dődő — előadásra. Ezek a ga- fsti pihenés. Én, mint szüiő állí- csak azt' bofy a „szabadság", a Iád szülők a maguk szórakozá- t0m önnek, hogy nem. sácrt feláldozzák a •„növendék ..... r i .• i De volt meg számos okuk a es serdülő gyermekek esti pihe- . , , ° .... ncsét". Továbbá „Ezek a szülök fékeknek, hogy est. pihene­nem i, sejtik, hogy rossz példa- s,,k ne ,rR>'cn zavartalan. _ dának elmondok egyet név Pél­nél­,.szabadságvágy" fogalmát na tessék nyakra-főre — és főleg ne értelmetlenül — használni. Mert a „szabadság", a „szabadság­vágy" minden esetben kívána­tos, erre épül szocialista társa­III; A szépséget is gyönyörűt adó órákat, perceket szeretné az ember örökre magá­hoz kötni, vagy legalábbis lassítani az óra­mutatót, hogy ne siessen olyan gyorsan. Alig indultunk el Szabadkáról, máris Új­vidéken pihentettünk, mert a sofőr motor­és kocsi vizsgálatot tartott. — Nincs semmi baj, jó is hasznos szo­kás a vizsgálódás a hosszú utaknál — nyugtatott meg a sofőr bennünket, laiku­sokat, akik már bajt szimatoltunk.. — Majd visszafelé, Belgrád után tovább tartózkodunk itt is, most csak pár percnyi időnk van — mondta az IBUSZ-vezető, miközben a buszból kiszállók szétszéledtek a szélrózsa minden irányában. Újvidék széles utcáin kattogtak a fényképezőgépek. S mert mindenütt találni kíváncsi embe­reket, az újvidékiek is meg-megnézték, hogy miféle szerzet vagyunk a'farmotoros Ikarusszal. Nagy, csodálkozó szemek tekin­tete pihent a Magyar Népköztársaság címe­rével gazdagodott piros-fehér-zöld színű zászlón, amely a vezetőfülke ablakán fe­szült. Szerettem volna a nagy, csodálkozó szemek mögé látni, hogy az agysejtek mi­képpen vélekednek rólunk, mai magyarok­Két nap Jugoszláviában ~ Jegyzetek — Ma nem azok vagyunk, akik tegnap vol­tunk! — szerettem volna odakiáltani a nagy, csodálkozó szemeknek, miközben el­haladtam előttük. Még mindig ez a gondolat foglalkozta­tott, mikor sört kértem az egyik közeli vendéglő söntésében. S míg a hideg sört ízlelgettem, figyeltem az idogáló emberek beszédét, hátha az elejtett magyar szavak­ból, (mert azt is hallani ott), rólunk is esik szó. Már a második pohár sört fo­gyasztottam és még mindig nem hallottam semmi érdekeset. Egyszeresek belépett a sofőrünk két olafosruhás emberrel. Az egyik olajnsoverálos két pohár sört és egy pohár málnát rendelt szerbül. A málnát huncut kacsintással a mi sofőrünknek nyújtotta, a pohár söröket pedig ók emel­ték a szájukhoz. Mindhárman nagyot ne­vettek a málna láttán. — Hiába, ez már így szokás az útban — mentegetődzött sofőrünk. — Igy hát, pajtás — mondta szinte egy­szerre tört magyar kiejtéssel a két olajos­overálos, s aztán tovább beszélgettek. Így tudtam meg, hogy a hét vendéglátó ove­rálos a túloldali service motorszerelői, s a kíváncsiság odavitte őket az Ikaruszhoz, ahol gyorsan összeismerkedtek kocsivizt­jukkái esetleg felkeltik a gyér- , ... , , . • — mek nem kívánatos „szabadság kub de> ba "ba>,,|a hlteles ada" dalműnk. Ami nem kívánatos; vágyát", s az esti kiruccanáso- ,okkal szolgálhatok. azt ne ezekkel a szavakkal je­kat kezdetben engedéllyel, ké- * • löljük, hanem mondjuk ki pon; söbb engedély és szülök nélkül Egy gyereket megválasztottak tosan,^ bogy nem kívánatos; teszik majd meg". Végül azt írja; tisztaságfelelősnek. A funkció * " —* " ' hogy „A pénztár előtt kifüg- mámorában feláldozott egy spi­gesztett táblácska eredményesen ráios füzetet, külön-külön lapra hirdeti: a késő esti mozielőadá- felirta az osztály minden tag­sokat iskolások, 16 éven aluliak jának nevét. A lapokon számos nem látogathatják! S ennek a speciális rubrikát készített, hogy táblára írt szövegecskének ér- majd részletes katasztert fektes­vényt is kell szerezni. Érvényt; sen fel a nyakak és körmök na­amelyet elsősorban az iskolás- pi hgiéniai állagáról. Mire ez a film, a „Rumjancev-ügy" nagy gyerekek, szülők szorgalmazza-. hatalmas mű elkészült —, vagy élmény volt mindnyájunknak; Aznap este szovjet emberekkel — és nem valószínűtlen héro­szokkal — találkoztunk. És higy­je el, serdülő kislányom reg­gelre kitűnően kipihente magát; Jól, nyugodtan aludt, mert ő is megértette a filmet. Ha még nem látta, ön is feltétlenül nézze meg! Bóday Pál Mert itt nem valami szóhaszná­lati, terminológiai kérdésről van szó. Ez nekünk életbevágóan fontos, létkérdés. * Egyébként — utólagos elnézé­sét kérve — kislányomat elvit­tem a nyolcórási előadásra. A galó sofőrünkkel, aki bevezette őket a far­motoros minden „titkába". Ügy belemele­gedtek a beszélgetésbe, hogy talán vala­mennyi gyártmányú és típusú kocsit meg­vitattak volna hármasban, ha be nem szól­nak gépkocsivezetőnkért a látnivágyó és Belgrádba igyekvő turisták. Az ö hármuk hirtelen barátsága szim bolizálta előttem a magyar és a jugoszláv munkásosztály egymásratalálását, amely minden sorompót fölnyit, hogy jobban megismerjük egymás lelkületét. Az ő hár­muk barátsága is segíti kicserélni minél előbb a két nép beszédes alkotásait. A ma­gyar ipar szép és jó hírességei, a nagy Ikaruszok talán nem is olyan sokára Novi Sad utcáin futják magukat a végtelenbe, s a Novi Sad-i széles utcák neonjényt sugár­zó lámpáiból pedig Szegedre is kerül a közterek és utak megvilágítására. S a vá­ros után elterülő vidék gazdag szőlő- és gyümölcskultúráját is megismerhetjük majd; mert a Calais-tól Istambulig futó trans-kontinentális út Újvidéktől tartó sza­kaszának mindkét oldalán gyümölcster­mésben piheg a táj, amely néhol oly ma­gasra emelt bennünket a Fruska-Gora kör­— A Budapest Varlete vendégjátéka az újszegedi szabadtéri színpadon. Pénte­ken este 6 és 9 órakor „Ka­cagó nyári est..." címmel vidám zenés műsor kerül be­mutatásra az űjszegedi sza­badtéri színpadon. Közremű­ködnek: Alfonzó, Járay Jó­zsef, Hollós Ilona, Putnok: Gábor, Pataki Ferenc, Rosty Magda, Bodonyi Györgyi, az „Uránia" 10 tagú táncezene­kara, a Haway-zenekar, Ba­logh Géza gitáregyüttesc és nyékén, hogy a beláthatatlan messzeségben j géfyl^.TonS: "jránt György. Jegyek a szín­hajlott wk ró a kék ég a liegy-völgyes vi­dékre. ő d i (Folytatjuk^ Ferenc ház pénztáránál kaphatók. Kedvezőtlen idd esetén az előadást a színházban rende­zik meg,

Next

/
Oldalképek
Tartalom