Délmagyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-26 / 201. szám

Vasárnap, 1956. augusztus 26. DfLM'GYCRORSZftG A km is a faivá r *2gy nyaram elmúlt, fénye [elapadt és téged szent folyóm, nem [láttalak .. (Juhász Gvula: Megint II' a Tiszánál) 1945. MÉG VIHAR DŰLT az egész világon. Sopronban voltam, s naponta az erdőbe menekültem a halálthozó madarak előL Tartózkodási helyem egy emléktábla közelében volt, melyen szülővárosom költőiének sorait fedeztem fel: „... És minden dolgok mélyén [béke ét Es minden tájak éjén csend | lakik S a végtelenség Összhangot [zenél S 8r5k valók csupán mély [álmaink." (Béke) Ezek a sorok nyújtották nekem a lelki menedéket. Olykor borzalmas volt a csönd körülöttem, fölöttem pedig a vonuló légikötelékek könyörtelen moraja, melyet messziről tompa, ismétlődő pufíanások szakítottak meg. S egyre közelebb hangzottak. Végül az erdőt sem kímélték .'., A barbár ember ökölcsapása nyomán, mellyel a természet szűz arcába vágott, bombatölcsérek szaggatták fel az erdőt. A bombatölcsérek körül ott hevertek a kidőlt óriások, de megjelentek az első tavaszi, erdei sokszínű virágok is ... Ma már, úgy tudom, nincs meg ez az emléktábla költőnk soraival. Mindezt elmondottam, csupán azért, hogy emlékeztessek: Magyarországon Sopron volt az első város, amely emléket emelt a szegedi költőnek .:. 1956. Olvassuk a Délmagyarországban, hogy elkészült végre a költő szobra. Begombolt kabáttal, amint éppen tiszaparti sétájára indul. Hol is lehetne máshol felállítani szobrát, mint a szőke folyó partján, amelyet határtalanul szeretett s amelyről a magyar irodalomban ő dalolt legtöbbet. KÖSSÜNK EGY CSOKROT ezekből a dalokból. (Az idézeteket a most megjelent, Péter László összeállította verseskötetből veszem). :. A Tisza partján ringatott a bölcsőm, holdtölte volt...* (Április bolondja). Mint írja, ősei is juhászok voltait, akiknek nem kellett a kard — minek is kellett volna —, akik csak jártak s legeltettek a Tisza mellett, a bárányos fellegeket, meg a csillagos eget nézve. Gyermekkorát idézi, a vízparton állva, mely gyorsan ellebegett a bágyadó világgal.., (Merengés). Azóta, álomban s a valóságban sokszor járt a Tisza partján, alkonyatkor a "szürkéllő füzesek* és topolyafák árnyéillában, elmerengve a sötét víz felett, lesve az egymásra siető habok üzenetét, s a lemenő nap utolsó sugara nemegyszer vonta be a költő arcát, mely aranylott, csupán az árnyéka volt sötét..; Az ő ecsetje leghivatottabb a tiszai táj festésére. A folyóéra, amelynek "habja párna, szőke lágy selyem ... melyen hold nyugszik és álom terem*. Az ártéri füzesekre, melyek fái a bús víz holt ága mellett guggolnak, midőn az alkonyat vérző aranyat ken a szürke fákra. (Magyar táj, magyar ecsettel). A tiszai tájakkal, a végtelen vidékekkel testvéri sorsközösségben forrt össze, mint a magány és csönd gyermeke. Néma társa a mozdulatlan tiszai hajóknak esténkint, midőn az est, mint barna pók szövi hálóját, a felhő-nyájak az égen elterülnek s hallgatja a holdban a lágy hegedűszót (Tiszai tájak I—II). Ügy érzi ilyenkor, mintha a régi Tibiscus táján lenne. A boszorkánysziget árva nyárfáján keresztül mintha a régi tájék, a régi emlékek integetnének feléje a Tiszán át merengőn szálló esti takarodó trombitaszavával. (Almok vége). ősei juhokat, a költő felhőnyájakat legeltetett. "Álmodón élt a Tisza és Maros szögében*. Távol szülővárosától, idegenben is, a kis Tiszáról, az ö Tiszája jut eszébe, mely szilaj ifjúsággal, boldogan rohan le a mármarosi bércről. Hosszú, szabad út áll előtte... Az ő Tiszája jut eszébe, az ő szegény népe, midőn Máramarosszigeten végignéz egy Vízkereszt ünnepi szertartást, ahol a "... színes szegénység költésében orosz és oláh vacogott a jégen .. .* (A kis Tisza hídján, Epifánia). Legköltőibb soraira ihleti őt alföldi folyónk, melynek vize olykor szinte forr a nyári katlanban s izzó partjai ölelgetik vágyódó lelkét. A kelő napon a zöld füzesek alatt hallgatja a víz csobogását, mint egy szökőkút zenéjét, mialatt a rózsás égen hófehér sirályok keringenek a folyó fölött. Vágyait a hídon át sírva vágtató vasút viszi, felhőbe lengetve szürke füstjét. A Tisza neki "régi ballagó társ* melynek halkan jár partjain, érezve fölötte az örök élet remegő csillagát. Mint József Attilánál, nála is "hallgat a mély*. (» .. .a Tisza mély opálja hallgatag*, Tájkép című verse). LÁTNOKI MÓDON, tavaszi hóolvadás idején, a rakoncátlan folyó megfékezésére már a népek "testvéri összefogására* figyelmeztet, midőn "téli bánatok terhétől* részegen árad a folyó dél felé s "medrében háborog szláv és magyar keservek serege*. (Olvadáskor). Panaszait, vágyait is a Tisza partján sírja el a költő. Innen köszönti, a Tisza egyhangú magányából, a révből, a szabad hajókat távol az óceánon. Szeretne "piros vitorlát tárni új szeleknek .. .* (Szabad hajók). Innen, a Tisza partjáról száll a költő üzenete a háború-párti olasz íróhoz, Gabriele d'Annunzióhoz, 1918-ban, az emberiség békés hivatásába vetett hitét hirdetve, innen köszönti az angol költőt, emlékezik Tömörkényre s itt érzi meg Bartók zenéjének varázsát — itt, a Tisza partján. (Darvadozás, Lord Byronhoz). „ ... Tiszai tájak sírnak, panasza Jegenyéknek, halottas őszi rétek, zúgó, fekete nyárfák, magányosak és árvák a muzsikádban ..." (Bartók Bélának) Ide, a Tisza partjára szeretne visszajönni még, mert a könnyek és a Tisza vizét nehéz elfelejteni. Itt szeretne megpihenni is, hogy a tiszaparti holdas éj békét és csöndet zenéljen szívébe. (Megint a Tiszánál). Itt kell elhelyezni, a Tisza partján a költő szobrát, hogy láthassa folyóját, melyet úgy szeretett. Talán nyaranta, alkonyatkor a "szegedi Hypanisból* kiröppenő milliónyi tiszavirág némelyike elhozza majd bronz arcára a habok csókját is . 5 * • Juhász Gyula Szegeden legjobban a Tiszát és a színházat szerette. Szerintem ezért a színház és a tiszaparti sétány között kellene elhelyezni a szobrot, azon a helyen, ahol annakidején Dankó Pista szobra állott. Szóljon hozzá városunk közönsége. Ezt az írásomat így vitaindítónak szánom. Még csak annyit. A felszabadulás után, 1948-ban Debrecen város szobrot állított Petőfinek. A helyét úgy választották ki, hogy megszavaztatták a város közönségét. Tájékoztatóul a város több helyén előzőleg felállították a szobor lapos, falemezből készített alakmását, s a többség véleménye alapján került végre is a szobor mostani helyére. Nem lehetne nálunk is hasonló megoldást találni? Csongor Győző Áz anyák nevében „Megröntgenezik" az árvízvédelmi töltéseket Érdekes és ma még felmórhe* tetlen jelentőségű kísérlettel fog* lalkozik a Szegcdi Vízügyi Igazgatóság. Két mérnök — dr. Lampl Hugó és Scherf Egyed — olyan műszert szerkesztett, amellyel mintegy „megröntgenezik" az árvízvédelmi töltéseket. Az a tény, hogy nem ismerjük n töltés-testekben keletkező belső elváltozásokat — repedéseket, féreglyukakat, kiüregelődéseket — mindig bizonytalanná teszik az árvíz ellen való védekezés sikerét. Különösen veszélyesek lehetnek a belső elváltozások azért, mert 15 éve nem volt komoly árvíz, ami megszüntette volna ezeket a veszélyforrásokat. Most az új műszerrel vizet juttatnak a gáttcstbe, és lemérik azt, hogy mennyi idő alatt milyen menynyiségű vizet emészt fel. Ahol ugyanis feltűnően nagy a vízemésztés, ott bizonyára üreg, vagy nagyobb fellazulás van a gáttcstbcn. Ahol túl nagy a vízemésztés, ott bcpréscléssel szüntetik meg a kiüregelűdést, és így erősítik meg a gátat, hogy elejét vehessék az árvízveszélynek; Ördögh József Az anyákról szól ez az írás, az élet szürke napszámosairól, az ő örökj mozgó kezükről, meleg szívükről, végtelen gondoskodásukról — és gondjaikról. Róluk, akik dolgoznak a gépek mellett, az irodákban, iskolákban, akik politizálnak és tevékenyen részt vesznek a közéletben, akik mindig korán kelnek és későn fekszenek: ebédet főznek, ruhát foltoznak, takarítanak, gyermeket nevelnek — s akikre még most sem gondolunk elég figyelemmel. Az anyák, a dolgozó nők általában felszabadultak, teljes jogú polgárok lettek Munkában, politikában és a közéletben egyenrangúak, de a jogokkal együtt kötelességek hárulnak rájuk. Olyan társadalmi szerepet kaptak, amilyenről a múltban nem is álmodhattak, de anélkül, hogy korábbi nehéz és gyakran lealázó, másodrendűnek tekintett munkájukat lényegesen megkönnyítettük volna. Ma épp olyan tevékenyen dolgoznak az élet minden posztján, mint a férfiak, de mondjuk meg kereken: egy társadalmi funkcióval többet viselnek, mert a család gondozása és nevelése általában rájuk nehezedik. A sokszor lebecsült asszonyi, anyai munka és gondoskodás nem kis dolog, — fölér egy második műszakkal. Törvényeink és a Munka Törvénykönyve mégis alig tesznek különbséget anya és leány, anya és férfi, — általában anya és dolgozó között, — kivéve a speciális eseteket: a terhesség, és a szülés idejét. Az anya, jelenlegi rendeleteink mellett, a termelőmunkában legfeljebb két esztendeig élvez kedvezményeket — amíg terhes és amíg gyermeke egy évnél fiatalabb — aztán ugyanolyan mértékkel mérjük feladatait és kötelességeit, min: a dolgozókét általában. Pedig az anyák egészen mát emberek, más gondokkal, más szívvel, más idegrendszerrel élnek. Igen, a gondok — elsősorban azok követelik, hogy társadalmi szerepükhöz mérten nagyobb kedvezményeket biztosítsunk számukra, mindenekelőtt az üzemekben dolgozó éderanyák számára. Az anyák igényelnék is ezt, hisz az a tempó, amit nekik diktál a mi korunk, nagyon erős, nagyon igénybe veszi őket. Pontosan ezt vettem ki az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalatnál dolgozó anyák szavából is — jóllehet, mindenütt más és más lenne az orvossága a helyzetükön való könnyítésnek. Nem túlságosan nagy dolgokról van szó. Szeretik a termelőmunkát, nem attól akarnak menekülni, ez hozzánőtt az életükhöz. Nem is a bérekre panaszkodnak. Csak azt szeretnék, ha a társadalom visszaadná őket a családnak is; csak azt, hogy valamivel több idejük jusson a háztartásra, a gyermeknevelésre. Az egycsaládos anya azt kérné, hogy a Munka TörvénykönyOjeszídqeth (Jeannz d cAre iLti&káiáaaL A napokban a Szegeden járt francia egyetemi fiatalok között ismerkedtem meg Josstte Boch montpellieri kislánynyal, mondhatnám úgy is, hogy Jeanne d'Arc egyik késői unolcájával. Történelmi tanulmányaim közben valahogy ilyen finom arcvonásokkal, ilyen nagyálmú, dióbarna szemekkel képzeltem el Jeanne d'Arc-ot is, mint amilyen Josette Boch-sé volt, amikor a Móra Ferenc Múzeumban nézegette a néprajzi régiségéket az egyik szudáni néger fiúval. Jóleső érzés volt, hogy tetszettek neki e táj, szülőföldem népének régi és újabbkori cletmegnyilvánvlásai, amelyek korsók, edények, fafaragványok és szerszámok képében üdvözölték Montpellier leányát. A látottakról később az egyik padon rendezgette gondolatait, s melléje telepedtünk a tolmáccsal. — Szép itt maguknál minden, s erről eddig olyan keveset tudtunk, örülök, hogy mir.dezt láthatom — mondja fe'énk fordulva Josette Boch. Erre a mondatra nem voltunk rákészülve, inkább elmarasztalásra számítottunk — hogy csak ennyink van! —, mint dícsérésne* — A határok sdkáig lezárultak a népek fiai előtt — mondja a tolmács —, nem is ismerhettük egymást. Önöket unos-untalan a Iseleti vasfüggönnyel rémítették, s a mi életünk fonákos zűrzavarával, amit kisütöttek rólunk is. — Semmilyen vasfüggönnyel nem találkoztam, sem életük fonákos zűrzavarával. Sok minden új itt nekünk, például a magyar ipari centrumok határozott arcvonása, az egyetemi intézetek korszerű berendezése, tudósaik eredményei, s az egyetemi fiatalokkal való törődés. A „vad" Kelet helyett kulturált országgal találkoztunk — sorolja meglátásait Josette Boch. — Sokat kellene találkoznunk a jövőben, hogy jobban megismerjük egymás életét és kultúráját — folytatja Josette, majd hozzáteszi, hogy náluk nem megy nagy eseményszámba ez a mostani július 27-től szeptember C-ig tartó berlini, bécsi, prágai, budapesti, belgrádi és római „kirándulás" sem, mert eddig is rendszeresen minden évben voltak valahol. Jövőre Indiába és Dél-Amerikába látogatnák el; ám szeretnék. minél hamarabb Franciaországban üdvözölni a Szegedi Tudományegyetem küldöttségét is. Meglep bennünket ez a természetes egyszerűség, ahogy Josette beszél külföldi tanulmányútjaikról, s mi tagadás, olyasmi gondolat is felötlött bennünk, hogy Josette valami hallatlan gazdag lehet alig húsz éves létére. A valóságban pedig Josette Boch csak egyszerű, diákszövetségi tisztviselő Montpellierben egy kitűnő kereskedelmi érettségivel és havi 30 ezer frank fizetéssel. A mostani kirándulásért pedig, amely hat országra szól, kerék 65 ezer frankot fizetett Jeanne d'Arc késői unOkája, aki már a jövő évi szabadságára eső indiai útra gondol és gyűjt. Azzal búcsúztunk tőle, hogy egyszer mi is ellátogatunk hozzájuk és minél többen, csak előbb néhány dolgot behozzunk abból az elmaradásból, amit adósságként átvett a nép a régi rendszer uraitól. Majd telik nekünk is és fiainknak is hat és tíz országra szóló kirándulásra, indiai és délamerikai útra is, csak egy kicsit megelőzzük magunkat, kedves kicsi Josette Boch, Montpellier Jeanne d'Arc-arcú *eánya. LÖDI FERENC ve neki ls biztosítson havonta egy nap fizetésnélküli szabadságot, a kétcsaládo; anya azt, hogy egy nap helyett kettőt kapjon. És szívükből szakadt apróságaik mellett szeretnék átaludni az éjszakát. Ahol két iskolás gyerek van, ott az is megoldás lenne, ha egyszerre, délelőtt, vagy délután menne iskolába mindegyik, — nem pedig külön-külön, a nap két szakaszában. De itt már általánosabb társadalmi kérdéssé szélesedik a dolog, — a gyerekek foglalkoztatása, ellenőrzés-: és ellátása — a nevelés kérdésévé. Az utcagyerekek csínyeket követnek el: elkerü lik az iskolát, elcsennek valamit a népboltból, beverik egymás fejét, esetenként baleset éri őket, mert a szülői felügyelet nem ér utánuk, a társadalmi felügyelet pedig még gyenge. Kik ezek a gyerekek? Dolgozó anyák gyerekei — munkásgyerekek. A fér| a házasságban változatlanul kényes a keményített ingre, változatlanul megkívánja, hogy otthon tökéletes rend és tisztaság legyen, változatlanul megfőzeti a kedvelt szilvásgombócot — az anyával. De mi jogon? Csupán a szokás jogán. És az anya, munkából hazatérve, ennek is eleget tesz, vagy felborul a harmónikus családi élet. Egy időben divattá vált az öntudatos, a társadalmi életben is tevékeny anyák túlterhelése. Olyanokat, akik idejükhöz mérten bekapcsolódtak egyes tömegszervezetek munkájába, száz és száz feladattal bíztunk meg — visszaéltünk öntevékenységükkel. Minden gyűlésre meghívtuk és elvártuk, minden tanfolyamra és szemináriumra beszerveztük őket. Helyenként ridegek és embertelenek voltunk velü! szemben. Van rá eset, hogy ha egy anya gyermeke roszszulléte miatt 15 percet késett az üzemből, megszégyenítették gyűléseken, a fekete táblára írták a nevét anélkül, hogy megkérdezték volna: miért késett? Lelki fájdalmát csak tetézték azzal, hogy becsületében is megsértették. És általános jelenség volt, hogy csak a százalékot néztük az anyákban is és ezt mindennél előbbre helyeztük. Ma már több megértéssel találkoznak az anyák az üzemekben. Ugyancsak az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalatnál tudtam meg, hogy egyedül a cérnázóban folyik éjszakai munka — ahol majdnem ötven anya dolgozik — és az üzem vezetőit foglalkoztatja az a gondolat, hogy a harmadik műszakot itt is megszüntessék. Egyes üzemekben ilyen megoldás lehetelen, de ott, ahol a termelés így is megengedi, ahol munkaszervezéssel, vagy célravezető műszaki intézkedésekkel emberségesebb megoldást lehet találni, igazán szükséges lenne az anyák, a családok érdekében — sürgősen intézkedni. A szocialista közösség kis apró sejtekből, családokból tevődik össze — ezekben a legapróbb elemekben is meg kell teremteni a harmóniát. És annyi munka után milyen szórakozási lehetőségük van az anyáknak? Rendszerint a férj megy moziba, horgászni, italboltba, mert valakire hagyni kell a gyerekeket. A férj a legritkább esetben vállalja ezt a megbízatást. De megoldás-e az, ha vállalja? Az anyá jól szórakozik egyedül? És rendszerint a férj üdül — ugyanilyen oknál fogva. Ha lenn.: több családi üdülő, együtt pihenhetne a család. De nincsen, s így évente csupán egy-két család részesülhet ilyen kedvezményben ebből a nagy munkástömeget foglalkoztató üzemből. Még néhány dolgot meg kell említeni az anyák érdekében ! Nincsenek még olyan állami szolgáltatások, amelyek lényegesen könnyítenék helyzetüket. A háztartási kisgépek pedig drágák, vagy nehezen hozzáférhetők. A háztartási munka legnehezebb részét, a mosást, levehetnénk az anyák válláról, ha lenne elegendő háztartási mosógép az üzletekben és mondjuk ki úgy, ahogy az anyák mondják: ha ezekre is kiterjedne a részletvásárlási akció. Még az ;s sokat segítene, ha megjavulna az áruellátás és például tojásos késztésztát is lehetne kapni az üzletekben állandóan és nagyobb választékban. S most végezetül nekem is lenne egy javaslatom. Ha népgazdaságunk eredményeitől függően munkaidőcsökkentésről lehet szó a jövőben — az egészségre káros iparágak mellett — elsősorban a kisgyermekes anyákat vegyük figyelembe! A család boldogsága, az emberek egészsége, a gyermekek nevelése, a harmónikus élet követeli ezt, mert lelkiismeretes, gondo; anyának, teljesértékű, helytálló termelő munkásnak és tevékeny társadalmi életet élő embernek lenni nagyon, nagyon nehéz. Az anyák megbecsülésének, a megbecsülő jelszavaknak komolyabb tartalmat kell adni; az anyákra vonatkozó jelszavakat és törvényeket lehetőségeinkhez képest újabb kedvezményekkel kellene kiegészíteni, mert a mi társadalmunk továbbra ls igényli kezüket, eszüket és szívüket, de a család ls. Kié legyen? Nagyobb körültekintéssel és emberséggel mindkettőé lehet — anélkül, hogy túlzottan igénybe vennénk erejüket. Simon István HIREK — Az egészségügy terén kifejtett kiváló munkájuk elismeréseként az egészségügyi miniszter dr. Bihari Béla kerületi főorvosnak, Franlkl József kórházi gyógyszertárvezetőnek és Gavllk István járványügyi ellenőrnek "Az egészségügy (kiváló dolgozója« kitüntető jelvényt adományozta. — A Zeneoktatói Munkaközösség zeneiskolájában a pótbeiratások augusztus 30— 31 és szeptember 1-én délelőtt 9-től 12-ig és délutón 3-tól 6-ig lesznek Tábor utca 3. I. emelet 4-es számú teremben. — "A szerelem és az élet* címmel mutatta be a párizsi Grand Opera Harsányi Tibornak, a Franciaországban nemrég elhunyt magyar zeneszerzőnek táncjátékát. — Shaw egyik barátja, J. S. Frieze húszperces filmet készített a nagy íróról. Ez az egyetlen film, amely otthonában mutatja be Shaw-t, a nagy drámaírót, — Sajtófogadást rendez a TTIT Csongrád megyei titkársága hétfőn délután fél ti órakor a Társulat Szeged, Horváth Mihály utca 3. sz. II. emeleti klubjában. A sajtófogadáson a TTIT megyei szervezetének őszi programját beszélik meg. — A Vcgyiipari Technikumban a Minisztertanács határozata alapján ebben a tanévben az Élelmiszeripari Technikum Tartósító és Húsipari szakának I. oszláiva indul. Jelentkezhetnek az :k az általános iskola VIII. o ztályát végzett tanulók, akü! jó eredménnyel végeztek. Jelentkezést az iskola igazgatóságához kell küldeni. (Szeged, Marx tér 7.) — A Városi BalettlsUolában (Zászló u. 2) szeptember 1-től 3-ig tart a beiratkozás 5 értől 16 éves korig. — Italboltot, boltot ás hentesárudat adott át tegnap, augusztus 25-én a Szeged és Vidéke Körzeti Földmüvesszövetkezet Mihályteleken.