Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-21 / 171. szám

WltAG PROLETÁRJÁT EGYESÜLJETEK! SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LAPJA XIL évfolyam, 171. szám Ara: 50 fillér Szombat, 1956. július 21. Mai számunkból: A Külügyminisztérium szóvivőjének tájékoztatója (2. oldal) Szeged dolgozói üdvözlik a Központi Vezetőség határozatait (3. oldal) Valóraváltható elgondolások Az ügymenet, az irányítás egyszerűsítéséről sok szó esik manapság, mind a vezetők, mind a munkások körében. Számos szegedi vállalatnál vetődött már fel az összevonás gondolata, mert ez csökkentené az ügy­intézők számát, gyorsabbá tenné az intézkedést, meg­könnyítené a vezetést. Mindezek mellett döntő érvként ctt szerepel még a költségek csökkentése is. Egy-egy vállalat összevonásával évente több százezer forintos megtakarítás érhető el — és ez figyelemre méltó. Ha csupán két vállalat összevonását vesszük számításba, például a Bútorgyárét és a Hangszerkészítő Vállalatét, már akkor is meggyorsul az ügyintézés és ami talán a legfontosabb, korszerű gépekkel, jobb minőségű munkát tudnak majd végezni. A számítások szerint a megtakarított összegből, ha azt lakásépítésre fordíta­nánk, egy 27 lakásos bérház építhető fel. Az egyik megoldás tehát az azonos munkát végző, de különböző felügyeleti szervekhez tartozó üzemek, egy felügyeleti szerv alá helyezése, s összevonása. Ez könnyen meg­valósítható számos szegedi üzemnél, mint például az Autóközlekedési Vállalatnál is. Szegeden három autó­busszal rendelkező vállalat van, egyik a 42-es Autó­közlekedési, másik a Szegedi Autóközlekedési, a har­madik pedig a Szegedi Villamosvasút Autóbusz Üze­me. Mindhárom vállalat autóbuszai egy és ugyanazt a célt szolgálják, a különbség csupán az, hogy egyik Szeged területén — hozzávéve még Szőreget és Tápét — közlekedik, a másik kettő viszont már összekötte­tést teremt a Szegedet körülvevő községekkel és váro­sokkal. Mindhárom üzemnél külön adminisztráció van, külön garázs, külön javító részleg, külön tartalék al­katrész és egyéb. Mindhárom vállalat maga intézi ügyét, végső fokon pedig különböző minisztériumok­hoz tartoznak. Az utóbbi napokban joggal vetődött fel e három vállalat egyesítése, a takarékosság, és a jobb irányítás céljából. A helyes és jó elgondolások megvalósítása azon­ban igen nehéz, sokszor legyőzhetetlennek látszó aka­dályokba ütközik. Az összevonásoknak egyik legfőbb ellenérve — például a Kéziszerszámárugyár és a Fém­ipari és Finommechanikai Vállalatnál — az, hogy a vállalatok különböző minisztériumokhoz tartoznak. Je­len esetben egyik a Város- és Községgazdálkodási Mi­nisztériumhoz, a másik a Kohó- és Gépipari Miniszté­riumhoz. Mindkét szerv ragaszkodik elgondolásához, a vállalat megtartására törekszik, akár kifizető, akár nem annak üzemeltetése, s elvetik — legtöbb esetben csak ideiglenesen — azt az elgondolást, hogy e válla­latok összevonás után mint helyiipari vállalatok köz­vetlenül a tanács irányítása alá kerüljenek. E nehéz­ségek még mindég gátjai az ügyintézés meggyorsításá­nak, a fölösleges adminisztráció megszüntetésének, végső fokon a takarékosságnak. E vitáknak káros ki­hatásai is vannak, melyeket az üzemek dolgocói érez­nek meg legjobban. Megtörténik az, hogy egyes mi­nisztériumok csökkentik a beruházást, nehezítik a technikai fejlesztést, gondolva, hogy úgyis más mi­nisztériumhoz fog tartozni majd a vállalat. Erre egyik példa a Hódmezővásárhelyi Mérleggyár Szegedi Vas­öntödéje — amely a második ötéves terv során a ta­nács felügyelete alá tartozik majd —, ahol csak any­nyira tartják rendben az öntödét, hogy az a Mérleg­gyár szükségleteit kielégítse. Emiatt számos szegedi üzem más vidéki városokban kénytelen öntetni, noha Szegeden némi beruházással el tudnák végezni ezeket az öntéseket is. A vállalatok munkásai sokszor sürgetően vetik fel — már a beruházások csökkentése miatt is — az összevonás meggyorsítását, mondva, hogy ez csak a hasznukra lesz, jobban tudják alkalmazni a mechani­zálást, a kisgépesitést. A jobb munkakörülmények le­hetősége fűti őket, amikor ezt teszik. És e szavakra feltétlenül fel kell figyelni, az elgondolásokat meg keli vizsgálni. Beszélnek arról is, hogy a fafeldolgozó üze­mek részére jó lenne egy kombinát létrehozása és így a faipari dolgozók Szegeden egyazon körülmények kö­zött végezhetnék munkájukat, s mindenütt használ­hatnák a fejlett technikát. Megfontolandó a három autóközlekedési vállalat összevonásának elgondolása is. Ha a Seprűgyár és a Bútorgyár összevonásával, mintegy félmillió forintos megtakarítást érhetünk el, úgy a három vállalat összevonásával ugyanennyire tehető a megtakarítás már magával az adminisztráció csökkentésével is. Amikor felvetjük: az üzemek össze­vonása takarékosságot jelent, akkor arra is gondolunk, hogy a Városi Tanács ipari osztálya a jövőben sokkal nagyobb szeretettel foglalkozik majd a tanácshoz tar­tozó vállalatokkal, s arra, hogy Szeged ellátottsága megjavul, s nem lesznek olyan vállalatok, melyek mindent a felsőbb szervektől várnak, s maguk keveset tesznek a munkák szerzéséért. Az biztos, egyszerű adminisztratív eszközökkel nehéz lenne elvégezni a vállalatok összevonását, azért is, mert ezek hasznos­ságáról még nincs mindenki meggyőződve. Hasznos lenne nagyon, ha maguk a vállalatok vezetői, a mű­szakiak lennének élharcosai az összevonásoknak, fe­héren feketével bizonyítanák az egyszerű dolgozóknak, mit eredményez a gyors ügyintézés, az egyszerűbb irá­nyítás és a fölösleges adminisztráció megszüntetése. A számok jó bizonyítékok, s ezeket vajmi kevesen von­ják kétségbe. «f Minél többet szeretnénk látni «« — mondták a Szegedre érkezett bolgár vendégek Bolgár vendégeink tiszteletére csütörtökön délelőtt fogadást ad­tak a Városi Tanács végrehíjtó bizottságának elnökségén. Dénes Leó elvtárs távollétében Tom­bácz Imre elnökhelyettes fogadta a plovdivi tanács két elnökhe­lyettesét: Kosztadinka Aposzto­lova elvtársnőt és Sztefán Konsz­tantinov elvtársat. A fogadás igen baráti hangulatú légkörben zajlott le, úgyhogy arról nem is lehetne száraz, tárgyilagos hangú tudósítást írni. A vendé­gek szép kivitelű, kedves ajándékokat hoztak a tanácsnak és vezetői­nek: gyönyörű népi motívumok­kal díszített fadobozokat, népi hímzésű ruhadarabokat és való­di rózsaolajat. Kedves szavak kí­séretében adták át az ajándéko­kat, amelyeket a tanács és ve­zetői nevében Tombácz elvtárs köszönt meg. Ezután széleskörű érdeklődést tanúsító és igen köz­vetlen beszélgetés kezdődött Korek József elvtárs, a népmű­velési osztályvezető közvetítésé­vel. Valaki szóvá is tette: „Kór, hogy nem beszélünk minden nyelven". Mint újságírónak kü­lön is szóvá kell tennem azt az érdeklődést, amelyet a bolgár vendégek és különösen Konsztan­linov elvtárs a sajtó iránt tanú­sított. Miután kérdéseire vála­szoltam a helyi lap munkáját és szervezését illetően, elmondta, liogy a plovdivi újság — a he­lyi pártbizottság, tanács és népfront közös lapja —, a Hang hogyan dolgozik. Ez a lap kö­rülbelül akkora példányszámban jelenik meg, mint a Délmagyar­ország, ennek ellenére 30 mun­katársa van. Emellett kétheten­ként megjelenő kulturális lapja is van a tanácsnak és most ter­veznek egy heti kiadású vasár­napi képes-mellékletet. A beszélgetők kölcsönösen megállapították, hogy rengeteg hason'atosság van a két város között. A textil­ipar náluk is igen fejlett, sőt amint kiderült, ők is paprika­exporttal foglalkoznak. Kihasz­nálva a helyzetadta lehetősége­ket egy kis tapasztalatcserére, mindjárt kérdéseket intéztünk a bolgár paprika-termelésre és fel­dolgozásra vonatkozóan. — Főleg a szövetkezetek ke­zében van a paprikatermelés nálunk — mondta. — Egészen jelentéktelen mennyiség az, amit az egyénileg gazdálkodók ter­melnek, hiszen • több mint 90 százalék a szövetkezetek földjé­ről származik. A paprika feldol­gozását és szállítását az üzem­ben végzik már, az ipari üzem feladata az, hogy a paprikából ipari termék jöjjön létre. Szeged környékén is sok a kertészet. Plovdiv környékén még ennél is nagyobb méretű a kertészkedés, hiszen az ország szükségletét képező főzelékfélék háromnegyed részét ott termesz­tik; A beszélgetést később a vendégek programjára fordították. A vendégeknek csak egy kívánságuk volt, az, liogy minél többet lássanak. — Pihenni otthon is ráérünk — mondották. Végül megegyeztek abban, liogy a program eléggé szabad lesz, így mindent alaposabban szemügyre lehet venni, és kü­lön ki lehet térni majd arra, ami a továbbiak során az érdeklődé­süket felkelti. Csütörtökön — a program alapján — megtekintet­ték a várost és a kertészetet és pénteken az Ecsetgyár, valamint a Paprikafeldolgozó Vállalat lá­togatása következett, majd még ugyanaznap az esti órákban részt vettek a Hazafias Népfront el­nökségi ülésén. Szombaton meg­tekintik a piacot és a kereskedel­mi életet vizsgálják meg alapo­sabban. A délutáni órákban esetleg Tápéra is kilátogatnak. Vasárnap sort kerítenek a kép­tár és a múzeum meglátogatásá­ra, délután pedig a Füvészkertet nézik meg. Hétfőn körüljárják a város egészségügyi intézmé­nyeit és az egyetemeket, majd délután felkeresik a Textilmű­veket. Végül kedden a tanács­nál vesznek részt egy megbe­szélésen, ahol többek között a tapasztalatok alapján véleményt mondanak, majd a két város közötti szerződés megtárgyalásá­ra kerítenek sort, (nimelh) 205 mázsa napi cséplési átlag A kiskundorozsmai szérűs­kertben Petrov András csép­lő-munkacsapata mindennap átlagosan 205 mázsa árpát csépelt el. B rekordered­mény elérésében nagy szere­pe van Papp Dezső felelős traktorvezetőneik, aki állan­dóan jól karbantartja gépét és kihasználja a munkaidő minden percét. Nagyon fon­tos itt a munkaidő jó kihasz­nálása, mert bizony van olyan nap, amikor reggeltől estig 25-ször, 30-szor is hú­zatni. új asztaghoz kell állni. A szép eredmény másod út magyarázata az, hogy most igen sok dorozsmai egyéni gazda rekord árpa-termést ért el. Turai Ferenc Rózsa utca 55 szám alatt lakó gazdának például egy katasztrális hol­don 24 mázsa 50 kiló árpája termett. Szabó Mátyás 21.20, Nagy Antalné 19.80. Péter József dolgozó paraszt pedig 18 mázsa 60 kiló árpát csé­peltetett el holdankint. A köztér nem raktár! Közel három hete írtunk á Rókusi Közkórház betegei nevében néven nevezés nél­kül nem utolsósorban az Aszfaltútépítő Vállalat Épí­tésvezetőségéhez, hogy szün­tessék meg kő. sóder és egyéb építőanyag rakhelyet a dr. Boross József utca kórház előtti szakaszán. Ügy látszik, hogy az ilyen „nagyhordere­jű" kérdés elintézéséhez ke­vés a három hét, mért semmi nesz nem 'elezte még eddig a sürgős intézkedést, annál inkább ismétlődött a közttér­ház előtt a vagonok csatto­gása, s a kövek zuhogása, amint ki-be rákodnak az asz­faltútépítők. — Meddig lehet ezt csinál­ni? — kérdezik a kórház be­tegei és orvosai. Szépség, higiénia — ez szinte ismeretlen fogalom már a közkórház előtt. A Marx tér egyik sarkát kihasították és „beépítették" raktárnak az ottani villamos­vezetékek alatt. A gyúlékony anyagokra, benzinre, fáradt­olajra, a puskapor-száraz fa­rakásokra és a nádszőnyegek­kel letakart más anyagokra sűrűn hány szikrát a veze­tékről az elhaladó villamos; Szükség van ilyen félrerako­dóra. csak éppen nem a vá­ros legnagyobb közterén. Az aszfaltútépítő anyagok bizonyára jobban éreznék magukat a volt lóversenyté­ren. ha már úgyis ide-oda szállítják őket aszerint, hogy hol építkeznek velük. Nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a Marx téri piaci forgalom; az új bérház és a környék la­kói — no meg a kórház be­tegei! — minduntalan ben­nük és zajosságukban gyö­nyörködjenek. Ha van város­szépészeti és rendezési „szem_ pont", akkor az enge­délyezett, de mégis Illegális aszfaltútépítő „raktár" más­hova helyezése is ennek kö­rébe tartozik. A SZEGEDI PIAC... ... a Szegedi Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat is sát­.. zsúfolt a vásárlóktól és az eladóktól, no meg az rakat állított fel a piacokon. Mióta a tejtermékeket és a áruktól is. Az a jó, ha sok az áru, mert akkor az árak ala- tojást náluk is megkaphatják a dolgozók, a piaci tejárak csonyabbak. Ezért.,, jelentősen csökkentek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom