Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-20 / 170. szám

9ELMHGYBR0RSZRG Péntek, 1956. július 20. Gerő Ernő elvtárs beszéde (Folytatás az első oldalról.) mány alakítja át hosszabb lejá­ratú, 18—20 évi kölcsönre, hogy az állumot sem terheljük meg olyan terhekkel, amelyet nem bírna eh Ez azt jelentené, hogy senkinek egy fillérje sem vesz­ne el abból, uiuit az államnak kölcsönadott. Csak nz történik, hogy nz állomnak kölcsönadott pénzét lassabban kapná vissza. Ugyanakkor azonban az állam­kölcsönök elmaradása azt jelen­tené, hogy a munkások és alkal­mazottak reálbérc állagban kb. 4.2 százalékkal azonnal emel­kednék. Azért mondjuk átlagban, hogy a munkások és alkalmazot­tak reálbérc emelkednék, mert ez attól lűgg, hogy mekkora a fizetés, ki mennyit jegyzett stb. Ügy gondoljuk, hogy ezt a ja­vaslatot a dolgozók helyesléssel fogják fogadni. Figyelembe véve a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülését, pártunk javaslatára a kormány már csökkentcltc honvédségünk létszámát 20 ezer fővel. A Po­tikai Bizottság most azt java­solja a Központi Vezetőségnek, hogy javasolja a kormánynak, tegyen lépéseket a hadsereg to­vábbi 15 ezer íővcl való csökken­tésére. Vagyis rövid idő alatt ily módon összesen 35 ezer fő­vel csökkcnteténk hadseregünk létszámát a már előző 20.000­rcl együtt. Természetcsen a le­szerelésre kerülő katonákat és tiszteket a népgazdaságban, s általában állami és társadalmi szerveinkben megfelelően cl kell hcycziii. A Politikai Bizottság javasol­ja a Központi Vozetőségnek — s ezt a határozati javaslat is fel­veti, hogy elvileg döntsön ezen az ülésen a területi átszervezés kérdésében is. Többen a KV tagjai közül kifogásolták, hogy ez a kérdés nyilvánosságra ke­rült, mielőtt a Központi Veze­tőség megvitatta volna. Az ész­revétel és bírálat indokolt, de a javaslat maga helyes és szüksé­ges. Valóban nem valami opera­tív jellegű, hanem rendkívül nagy horderejű kérdésről van szó. Persze nemcsak a közigazga­tás átszervezéséről van szó, hanem a pártapparátus átszer­vezéséről, sőt a megvalósítást a pártapparátus átszervezésével kell kezdeni, mert a pártnak kell irányítania az egész átszervezést Ezenkívül a többi összes bel­ügyi stb., stb. szerveket át kell szervezni. Ezért gondolom, hogy nz észrevétel és a bírálat indo­kolt. azonban maga a javaslat helyes és a PB véleménye sze­rint szükséges. Államapparátu­sunk azért is túlzottan nagy, mert túl sok nálunk a közigaz­gatási egység. Szükséges nagyobb közigazgatási egységeket kialakí­tani, Budapesttel együtt mintegy 10—12-t, természetesen cz hozzá­vetőleges szám, véglegeset még nem lehet mondani. Magát Bu­dapestet is túlzottan nagy terü­letté tettük azáltal, hogy szinte tisztán mezőgazdasági jellegű községeket is hozzácsatoltunk. Valószínűleg ezen is módosítani kell majd. A Politikai Bizottság nevében azt javasolom a Köz­ponti Vezetőségnek: bízza meg a Politikai Bizottságot és a Minisz­tertanácsot az emiitett irányelvek alapján dolgozza ki a végleges terveket, készítse elő a végrehaj­tást oly módon, hogy a javaslat előreláthatóan októberben az or­szággyűlés elé kerüljön, s ez év végéig meg is valósuljon, mert 1957. I. 1-vel új költségvetési év kezdődik. Nem szükséges bi­zonyítani, hogy a jelenlegi álla­pot fenntartása nem kívánatos, mert lazitja az állami fegyelmet, s megnehezíti az állami felada­tok mogvalósítását. Mert nagy a bizonytalanság az államappará­tusban, ki hová kerül, Töretlenül -visszük pártunk irányvonalát a mezőgazdaság szocialista átalakítására Továbbra is változatlanul, tö­retlenül visszük pártunk irány­vonalát a mezőgazdasúg szocia­lista átalakítására a legszigorúbb önkéntesség betartásával, de nem passzív módon, hanem az elért eredmények népszerűsítésé­vel, s érvek segítségével. Meg kell győzni a parasztságot arról; hogy felemelkedésének egyetlen útja a termelőszövetkezet. Jelen­leg van szilárd alapunk már a jól működő, régi termelőszövet­kezetekben, hogy ezt megtegyük. Pártunk III. kongresszusának er­re vonatkozó útmutatásai, Köz­ponti Vezetőségünk múlt év jú­niusi, valamint 1955 márciusi ha­tározata teljes mértékben ér­vényben maradnak, s megszab­ják e tekintetben is cselekvésünk irányát. Ugyancsak változatla­nul érvényben marad az, amit pártunk III. kongresszusa, Köz­ponti Vezetőségünk ez év márci­usi határozata az egyéni paraszt­gazdaságokról, a szegény- és kö­zéppnrasztsághoz való viszo­nyunkról mondott, hogy mi az egyéni parasztgazdaságokat is támogatjuk, igyekszünk elcrni; hogy termelési tartalékaikat job­ban kihasználják, liogy minde­nekelőtt a termelőszövetkezeti parasztság mellett a szegénypa­rasztságra támaszkodunk, de igyekszünk szoros szövetséget teremteni a középparaszlsággnl, és jóvátenni azokat az igazság­talanságokat, melyeket számos helyen a középparasztokknl szemben, őket kul&knak minősít­ve, elkövettek. Ez folyamatban van, ég reméljük, hogy ez a jóvátétel igen rövid időn belül, 1—2 éven belül lezárul. Végül le kell szögeznünk, hogy a kulákoknak minden jogot meg kell adni, amely a Magyar Nép­köztársaság polgárait megilleti, semmiféle törvénytelenséget nem szabad velük szemben megtűrni, de politikailag a kulákságot el kell szigetelni. Nem érdekünk, hogy kiélezzük a harcot a ku­láksággnl szemben; Ellenkező­leg, az az érdekünk, hogy ez a harc lehetőleg ne éleződjék ki. De résen kell lennünk. Nem sza­bad megengedni, hogy törvénye­inket megszegve, mezőgazdasági termelőszövetkezeteink, állami intézményeink stb. ellen bárki aknamunkát folytasson* kus hangoztatásában, ko­moly, mélyreható viták hiá­nyában a tudományos és po­litikai kérdésekben. Jelentke­zett a sokszor egyoldalú és tü­relmetlen káderpolitikában. Kifejezésre jutott az osztály­harc egyoldalú, nem a konk­rét viszonyok elemzésén ala­puló értelmezésében. A ter­melőszövetkezetek fejlesz­tésénél. Megnyilvánult a bü­rokratikus vezetési módsze­rekben, államapparátusunk, a részben különböző egyéb szerveink, még pártszerveze­teinknek bürokratikus voná­saiban is. Jelentkezett a volt szociáldemokrata elvtársak­hoz való, nem ritkán helyte­len viszonyunkban, ezen elv­társak mellőzésében. Kifeje­zésre jutott a szövetségesek sokszor helytelen mellőzésé­ben, abban, hogy nem szá­moltunk eléggé velük. Kife­jezésre jutott többek között ez abban is, hogy háttérbe szorult a Hazafias Népfront. Helyes volt, hogy a párt fel­lépett a jobboldali elhajlók ellen, akik a párt fölé akar­ták helyezni a népfrontot és szembe akarták állítani a párttal, de nem volt helyes emiatt háttérbe szorítani, el­halványítani a Hazafias Nép­frontot. Pártunk most ezt a hibát kijavította, illetve ki­javítja. Mindez persze összefüggött és összefügg a kollektív veze­tés háttérbe szorításával pár­tunkban és a személyi kul­tusszal. főként 1953 júniusa előtt, de részben még ez után is. De természetesen nemcsak szektariánus hibák voltak és vannak pártunkban, hanem vannak igen komoly, vaskos jobboldali hibák, sőt volt jobboldali elhajlás is, ame­lyet elsősorban Nagy Imre képviselt, s Központi Vezető­ségünk 1955 márciusi határo­zata leleplezett és határoza­tában megírt. A határozat maga helyes volt. Ez a hatá­rozat nemcsak a jobboldali elhajlást leplezte le, hanem ugyanakkor megmondta azt is, hogy tovább kell folytatni a harcot a szektás hibák el­len. Munkánkban a hiba ott történt, hogy ezt a határoza­tot nem mindenben hajtottuk helyesen végre. Egyrészt nem folytattunk következetes esz­mei-politikai harcot a jobb­oldali nézetek ellen, nem mu­tattuk meg, hogy hová vezet­nének ezek a nézetek, ha úr­rá lennének a pártban, nem győztük meg erről teljes mér­tékben a pártaktívát, a párt­tagságot. Nem fegyvereztük fel eléggé a pártaktívát és a párttagságot. Emiatt nem tudtuk meggyőzni a népi de­mokráciánkhoz hű embere­ket. Elmulasztottuk ennek a rendkívül fontos feladatnak a végrehajtását az értelmiség között, s különösen az úgy­nevezett „szabadfoglalkozá­sú" értelmiség között. Más­részről, bár a határozat egye­nesen figyelmeztetett arra, hogy a jobboldali hibák erő­södése, s az ezek ellen szük­séges harc nem jelentheti a szektás hibák elleni határo­zott fellépés beszüntetését. A gyakorlatban erről egy időre megfeledkeztünk. Ez komoly hiba volt azért is, mert a jobboldali elhajlók malmára hajtotta a vizet, erősítette a jobboldali irányzatot. Mindez azt bizonyítja, hogy a jelenlegi helyzetben — egyébként ez minden helyet­re vonatkozik — különösen óvakodni kell, hogy üres for­mulák közé szorítsuk a poli­tikai munkát. Nem szabad betűrágók módjára azon vi­tázni. hogy a jobboldali vagy a baloldali veszély-e a na­gyobb, hogy melyik a fő ve­szély. A jelenlegi helyzetben mindkettő igen komoly ve­szélyt jelent számunkra, s ezek sokszor annyira össze­fonódnak, hogy nem is köny­nyű őket jobboldalinak, vagy baloldalinak osztályozni. A mindenkori konkrét helyzet­nek megfelelően kell a jobb­oldali, a szektás és opportu­nista jelenségeket elemezni, s ennek alapján kell küzdeni mindenfajta pártellénes, an­timarxista. antileninista né­zet, s természetesen pártunk és államunk ellen irányuló minden támadás ellen! Nem azonosítva a kettőt, minden ilyen támadást egységesen, egy akarattal kell pártunknak visszavernie! Meg kell változtatnánk a pártmunka, a pártvezetés stílusát Legfontosabb a pártélet lenini normáinak következetes megvalósítása szó arról, hogy mindent fel­soroljak, csak a legfőbbeket. Megnyilvánult és megnyilvá­nul abban, hogy gyakran poli­tikai felvilágosítás helyett ad­minisztratív rendszabályokat és eszközöket alkalmaznak. Pl. még legutóbb is, néhány hónappal ezelőtt, ez év ele­jén, részben múlt év végért, Vas, Zala és Somogy megye egyes községeiben teljesen tűrhetetlen és megengedhe­tetlen módon, kijátszva és megszegve a Központi Veze­tőség utasításait — kimon­dom —, becsapva a Központi Vezetőséget, olyan rendsza­bályokat alkalmaztak, ame­lyek a parasztságot nem a termelőszövetkezetekbe hoz­zák, hanem eltaszítják a párt­tól és a népi demokráciától, kompromittálják a pártot és a népi demokráciát. Ami magát pártunkat ille­ti, a párt belső életét és a párt munkáját, itt a leg­fontosabb a kollektív ve­zetés további megszilár­dítása, a személyi kul­tusz maradványainak teljes felszámolása, a pártdemokrá­cia toiszélesitése. a bírálat éa önbírálat további kifejleszté­se, s egyben a pártban he­lyenként meglazult fegyelem megszilárdítása, a vasfegye­lem megteremtése eszmei-po­litikai alapon. Röviden, a leg­fontosabb most a pártélet le­nini normáinak, beleértve a demokratikus centralizmust, következetes megvalósítása. Pártunkban mélyek mind a szektarlanizmus, mind a jobboldali opportunizmus gyökerei. Mind a kettővel szemben a legélesebb, a leg­következetesebb eszmei-poli­tikai harcot kell folytatni a párt főirányvonalának és he­lyes politikájának érvényesí­téséért. « Miben nyilvánult meg és nyilvánul meg részben még most is nálunk a szektaria­ntemus? Természetesen nincs Időnként az adminisztratív eszközökre szükség van, de ezek nem helyettesithetik az eszmei-politikai felvilágosí­tást és harcot. Megnyilvánult a szektaria­nizmus egyes, megdönthetet­lennek hitt tételek dogmati­Ahihoz, hogy az előttünk álló feladatokat sikeresen megvalósíthassuk, az emlí­tetteken kívül, lényegesen meg kell változtatnunk a pártmunka, a pártvezetés stílusát. Túl sokat ülésezünk, túl hosszú határozatokat írunk, túlságosan sok nálunk a papirosmunka, és kevés a közvetlen szervező, irányító munka, az emberekkel, a ká­derekkel való közvetlen fog­lalkozás, a szervezetek köz­vetlen segítése. Ezen kell vál­toztatnunk. Ez nem könnyű dolog. Megszoktuk a régi mó­don való munkát. A pártmun­kásokat, az instruktorokat nem aszerint kell megítélni, hogy milyen jelentéseket ad­nak — bár a jó jelentések igen fontosak —, hanem asze­rint, hogy milyen eredménye­sen dolgoznak, s az eredmény mindenekelőtt a gazdasági si­kereken mérhető le. Termé­szetesen nem kevésbé fontos ma a pártélet elevensége, an­nak kollektív jellege, az esz­mei-politikai kérdések tisztá­zása, a propagandamunka, a a párttagok és a pártonkívü­li dolgozók helyes tájékozta­tása. Mindez azonban azt a célt szolgálja, hogy biztonsá­gosabban és gyorsabban ha­ladhassunk előre azon az úton, amelyet pártunk fö irányvonala megjelöl szá­munkra, s megvalósíthassuk azt a politikát, melyet Köz­ponti Vezetőségünk megha­tároz. A pártnak, a pártszerveze­teknek, a pártaktívának se­gítenünk kell abban, hogy közvetlenebbül, alaposabban foglalkozzanak gazdasági kér­désekkel; hogy megismerjék, megtanulják az ipar, a mező­gazdaság, általában a gazda­ság kérdéseit, mert enélkül a gazdasági munkát és általá­ban az állami munkát nem ké­pesek irányítani. E téren van­nak eredményeink, helytelen lenne ezeket lebecsülni, de teljes fordulatot ezen a téren még nem értünk el* Párttagjainkat arra kell nevelni, hogy bátran, félelem "nélkül mondják meg vélemé­nyüket, őszintén, úgy ahogy itt az elvtársak a Központi Vezetőségben az első napi­rendi pont tárgyalásánál el­mondották, de ugyanakkor pártszerűen, mértékkel és fi­gyelembe véve a párt min­denkori érdekeit. Párttag­jainkat továbbá arra kell ne­velni, hogy bátran és félelem nélkül, nyíltan szálljanak szembe minden antimarxista, antikommunista, antileninista nézettel és szálljanak szembe határozottan minden ellensé­ges megnyilvánulással, amely pártunkat, pártunk vezetését, államunkat érinti, de tanul­ják meg megkülönböztetni a jó barátot az ellenségtől. Ne­velnünk kell párttagjainkat, pártszervezeteinket arra, hogy legyenek éberek az ellenség újabb, bonyolultabb, váratlan támadásaival szemben, s ver­jenek vissza minden ellensé­ges támadást. Pártunk és a tömegek kap­csolatának kiszélesítése és megerősítése szempontjából rendkívül fontos a szakszer­vezetek munkája. Magyaror­szágon a szakszervezetek je­lentősége jóval nagyobb, mint egy sor más országban. Nagy hagyományai vannak e szakszervezeti munkának. Je­lenleg mintegy 2 millió szak­szervezeti tag van hazánk­ban,, egy nem egészen 10 mil­lió lakosú országban. A szak­szervezetek munkája az utób­bi időben javulást mutat, de még nagyon sok itt is a ten­nivaló. Hasonlóképpen meg­javult a DISZ munkája, de nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy a DISZ-ben egyesek akarva-akaratlanul abban az irányban viszik, leg­alábbis vitték a munkát, hogy a DISZ harca eltávolodjon a párt harcától, e egyes elvtár­saknál polgári liberál-demok­rata illúziók elemei jelent­keztek. A DISZ intéző hozott-. ságnak egységesnek kell len­nie és egységesen, töretlenül keli állnia a párt és a párt vezetésének oldalán. Említés történt már arról, hogy a Hazafias Népfront kérdésében a III. kongresszus után voltak bizonyos hibák, s hogy ezeket a hibákat rész­ben már kijavítottuk, rész­ben kijavítjuk. Politikai Bi­zottságunk véleménye cz, hogy a Hazafias Népfrontnak igen jelentős helye és szerepe van s kell, hogy legyen orszá­gunk, népünk életében. A lé­péseket, amelyet a Hazafias Népfront felélénkítésére, sze­repének növelésére történtek, az elvtársak ismerik. Elvileg ebben a tekintetben is válto­zatlan — véleményünk sze­rint — pártunk III. kongresz­szusának iránymutatása, melynek szellemében tettünk és teszünk is lépéseket. Tisztelt Központi Vezető­ség! Pártunk, mindenekelőtt a munkásosztály, ezen túlme­nően azonban a dolgozó pa­rasztság, az értelmiség, egész népünk pártja, a szó legiga­zibb értelmében: nevének megfelelően a magyar dolgo­zók pártja! Munkásosztályunk a ter­melésben kifejtett nagyszerű munkájával, Központi Veze­tőségünk június 30-i határo­zatának szinte egyöntetű tá­mogatásával ezer és ezer más módon bizonyítja, hogy szi­lárd támasza pártunknak. Határozottan támogatja pár­tunkat a szövetkezeti pa­rasztság is. Ami az egyénileg dolgozó parasztságot illeti, ennek pártunkhoz ég népi demokrá­ciánkhoz való ragaszkodását igazolja mindenekelőtt szor­gos munkája a földeken, a beadási fegyelem megszilár­dulása, jó teljesítése, s a bé­kéért folytatott harcban való cselekvő részvétele. Az ér­telmiség zöme is híve népi demokráciánknak és pártunk­nak. De hiba volna elhallgat­ni, hogy az értelmiség egyes rétegeivel vannak nézetei té­réseink. Különösen vonatko­zik ez az írók jelentős részé­re. Mi azt gondoljuk, hogy ezeket a kérdéseket nem sza­bad forró fejjel intézni. Az íróktól pártunk és népünk mindenekelőtt azt kéri, hogy írjanak jó könyveket, novel­lákat, verseket. Nem akarunk mi nekik diktálni, de kifejt­jük (nézeteinket és arra kér­jük őket, hogy öszefüggései­ben, fejlődésében lássák és ábrázolják a magyar valósá­got. Mutassák meg a hatal­mas fejlődést, amely orszá­gunkban a felszabadulás#után bekövetkezett, ábrázolják igaz módon, magas művészi színvonalon az egész életet, s ne csak jelenünk árnyolda­lait vegyék szemügyre, bár persze ezt is meg kell mutat­ni. Ügy gondoljuk, hogy he­lyes politika mellett, s pár­tunk politikája kétségtelenül helyes, a párt és a pártveze­tés teljes egységével megta­láljuk a megoldást minden kérdésre. Meg fogjuk találni a megegyezést az írókkal is, és mindazokkal, akikkel most némi nézeteltérésünk van. Pártunknak fontos adóssá­got kiellett ós részben kell még Ietörlesztenie Jugoszlá­via népeivel, és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségével, a Jugoszláv Népköztársaság kormányának és pártjának vezetőivel szemben. Az elv­társak tudják miről van szó. Mi ennek az adósságnak a le­törlesztéséért már sokat tet­tünk eddig is. Alapjában rendeztük a két ország közöt­ti állami viszonyt, de úgy gondoljuk, hogy ez nem ele­gendő. Mi, kommunisták, le­ninisták, proletár internacio­nalisták vagyunk, pártunk vezetésével országunkban a szocializmust építjük. Meg­győződtünk arról, hogy ugyancsak a szocializmust építik Jugoszláviában is a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének vezetésével. Ezért helyesnek, szükségesnek tart­juk, hogy visszavonjuk a rá­galmakat, amelyeket a feszült nemejetköai - hqljjzeíbeii a Ju* goszláv Szövetségi Népköz-* társaságra, a jugoszláv népre és vezetőire szórtunk, s java* soljuk tárgyalások megindí­tását annak érdekében, hogy baráti, elvtársi kapcsolatok jöjjenek létre nemcsak a két állam, hanem most már a két párt között is. Ezt nem­csak azért tesszük, mert ez pártunk, országunk, népi de­mokráciánk érdeke, hanem azért is. mert proletár inter­nacionalisták vagyunk. Népi demokratikus álla­munk, s pártunk egész poli­tikájának alapja a munkás­osztály, s a dolgozó paraszt­ság szilárd szövetsége, 6 e szövetségen belül a munkás­osztály vezetése. Pártunknak mindent el kell követnie, hogy ez a szövetség még szilár­dabb, még szorosabb, meg­bonthatatlan legyen, dacol­jon minden támadással és minden ellenséges aknamun­kával szemben, s akkor népi államunk képes lesz leküzde­ni mindenfajta nehézséget. Tisztelt Központi Vezető­ség, elvtársak! A pillanatnyi nehézségét ellenére is a mi pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja erős párt. Erős, hatalmas párt; azért, mert széles tömegeket, mindenekelőtt öntudatos munkástömegeket, egyénileg dolgozó parasztokat, értelmi­ségieket egyesít magába. Erős párt, mert a nép millós tö­megedre támaszkodik; erős párt. mert közel 40 éve végzi önfeláldozó, nehéz munkáját, vívja áldozatos harcát mun­kásosztályunkért. népünkért; hazánk szabadságáért, füg­getlenségéért, a szocializmu­sért! Erős a mi pártunk, mert törhetetlen harcával hazánk felemelkedéséért, a szocialis­ta demokrácia kiterebélyese­déséért, a tartós békéért, s a nemzetközi feszültség csök­kentéséért folytatott harcban milliók és milliók legbensőbb vágyait fejezi ki, s egyesíti szélesen hömpölygő folyam­má! Erős párt a mi pártunk; mert mélyen eltölti munkás­osztályunk, népünk szeretete; mert mélyen hazafias párt, s ugyanakkor proletár interna­cionalista párt; mert velünk van a hatalmas szocialista vi­lágrendszer minden országá­nak minden kommunista pártja, s a kapitalista és gyar­mati országok kommunista és munkáspártjai. Mert nem utolsósorban velünk van, ol­dalunkon áll, segít tanácsá­val a Szovjetunió dicsőséges Kommunista Pártja. Erős a mi pártunk, mert a nemzet­közi szolidaritás, s a proletár internacionalizmus: élő való­ság! Erős a mi pártunk, mert olyan legyőzhetetlen, halha­tatlan, tudományosan meg­alapozott, a történelem által igazolt tanítás vezérli, mint amilyen Marx—Engels—Le­nin tanítása! Erős és még erősebb lesz pártunk és pártunk irányí­totta népi államunk, mert valamennyien el vagyunk szánva arra, hogy mindenben és mindenütt, ahol bonyolult, nehéz feladatot kell megol­danunk, a Központi Vezető-' séghez, a pártbizottságokhoz, a pártaktívához, a párttag­sághoz, a dolgozók széles tö­megeihez fordulunk. Mert előttük nyíltan, őszintén fel­tárjuk és fel fogjuk tárni nemcsak az eredményéket — ezekről beszélni kell —, de a nehézségeket is. Megmond­juk, hogyan akarunk úrrá lenni rajtuk, tanácskozunk a dolgozókkal, bátran támasz­kodunk, építünk rájuk. Elvtársak! Az a párt, amelynek politikai irányvo­nala helyes, amely egységes, fegyelmezett, s a széles töme­gekre támaszkod'k, hegyeket képes megmozgatni. Ilyen pártnak kell lennie, s nem kétséges, mindinkább ilyen párt lesz a mi sok, dicső, ne­héz harcban megedzett par­tunk, az a párt, mely győze­lemre vitte országunkban a magyar munkásosztály, a ma­gyar dolgozók ügyét — a Ma­gyal: Dojgozők Pártja!

Next

/
Oldalképek
Tartalom