Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-17 / 167. szám

WIÜAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LAPJA XII. évfolyam, 167. szám Ara: 50 fillér Kedd, 1956. július 17. Mai számunkból; Ma este Tito és Nasszer Brloni szigetén folytatják tanácskozásaikat (2. oldal) Két kérdés a FÜRFA-hoz lemezhulladék ügyében (3. oldal) Az egymáshoz vezetnek (N. F.) Valamikor a középkorban hetek, sőt hónapok kellettek ahhoz, hogy a szomszédos országokat bejárja a vándor. A XX. században acélsínek és betonutak szelik keresztül a határokat és fent a magasban alumínium-madarak. A távolság mintha összezsugorodott volna, vagy legalábbis az ember technikája nőtte ki a szűk határokat. Ezzel együtt az ember nyugtalansága is megnőtt, vagy inkább érdeklődése a távolabbi vidékek, az idegen országok iránt. Annál keliemetlenebbül érintette az emberiséget az a sok korlátozás, ami még pár évvel ezelőtt érvényben volt és elzárta a népeket egymástól a gyanakodás szelleme, a háborúra készülődök hisztériás kiáltozásai miatt. Nincs természetesebb, mint, hogy ezek után felszabadult örömmel fogadták az emberek a szabadabb közlekedést elősegítő intézkedésedet; olyan örömmel, amely egyszersmind azokat a jogokat illeti, amelyek a mai kor emberének kijárnak. Ezek a gondolatok nem monopóliumai egyik ország fiának sem, nem is sajátosan prágai, nizzai, belgrádi, vagy szegedi gondolatok. Mondjuk azt, hogy nemzetközi gondolatok, és önkéntelenül is ezek jutnak annak a szegedi embernek az eszébe, aki az utcákon sétálva meglát egy-egy autóbuszt, amelynek felirata hosszú, fél Európát átszelő körutazásokat idéz. Mert természetes, hogy az országok közötti szabadabb közlekedéssel, a vendégjárások felélénkülésével és — amint a Szovjetunióban mondják — a „turista-korszak" beköszöntésével Szegeden is egyre több idegen fordul meg. Leggyakrabban, szinte menetrendszerű pontossággal kéthetenkint a franciák, akik a Le Tourist kényelmes autocarjain Nizzából indulnak világot látni. És ugyancsak szinte kéthetenkint az angolok, akik úgy látszik, többfelé szét akarnak nézni, mivel jóformán csak az ebéd idejére maradnak a városban, aztán a csehszlovákok, akik viszont a jelek szerint valószínűleg alaposabb megfigyelésekre kívánnak szert tenni, hiszen egy teljes napot és két éjszakát itt időztek. Mi hozza ezeket a külföldieket Magyarországra, és mi hozza Szegedre? Feltehetőleg mindenekelőtt a magyar élet utáni kíváncsiság. Ha angolok és franciák jönnek a népi demokratikus országokba, őket nyilván egy olyan kíváncsiság is hajtja, hogy szétnézzenek az éveken át sokat hangoztatott „vasfüggöny" mögött, azokban az országokban, amelyekről sok titokzatos és még több mondvacsinált hírt hallottak, és most már a saját szemükkel szeretnének meggyőződni arról, hogy mi a valóság. Elsősorban nyilván ez az érdeklődés: az ország viszonya, népének életkörülményei utáni érdeklődés vonzza Magyarországra is az idegeneket. Természetes, hogy itt azután érdeklődnek minden sajátosság, minden érdekesség után. Főként pedig azok iránt, amiről eddig fogalmuk sem volt: tehát a puszta, a népviselet, a cigányok iránt. És csodálkoznak, hogy sokkal civilizáltabb országot találnak, mini ahogy elképzelték. Egy francia tanár például főként a betyárok és Rózsa Sándor iránt érdeklődött melegen. Ez a romantika utáni vágyakozás eléggé jellemző. Ugyanakkor persze nagy érdeklődéssel szemlélik meg azt is, amit — gyakran elképzeléseik helyett — találnak: a múzeumokat, régi épületeket, egy-egy szép tájat, vagy új létesítményt. És megállapítják magukban, hogy nem az országban csalódtak, hanem az előítéleteikben, elképzeléseikben. S hogy a kérdés második részére is választ keressünk, pontosan arra, hogy Szegedre mi vonzza őket, őszintén szólva elsősorban azt kell mondanunk, hogy az útirány. Nyugati turisták ugyanis Budapestről Belgrádba utaznak, természetes, hogy Szegeden át vezet az útjuk, s ha már itt vannak, itt is akarnak látni valamit. Hogy azonban ne becsüljük le önmagunkat, hozzátehetjük, hogy többet, vagy kevesebbet Szegedről is tudnak, persze főként a betyár-romantikáról. A második kérdés az, hogy milyen hasznot jelentenek ezek a látogatások, főként minekünk. Egy bizonyos erkölcsi hasznot már elöljárójában is elkönyvelhetünk magunknak. Valamennyire megismerkednek az országgal és népével és elviszik a hírünket. És erről ne feledkezzünk meg, ezt tartsuk emlékezetünkben, hogy minél jobb hírünket vihessék. Másrészt anyagi haszonról kell beszélni. Egy francia utazótársaság utasai néldául fejenként közel 50 ezer frankot fizettek a 13 napos túrára. Egy-egy autóbusz közönsége így tehát Magyarországnak is jelent néhány tízezer forintot, vagy az ország számára ennél is értékesebbet: külföldi valutát. És ez egyáltalán nem lebecsülendő haszon. Érdemes lenne gondolkodni azon is, hogy mivel tehetnénk még vonzóbbá a mi vidékünket a turisták számára. Persze — ha ezt a szempontot felvetjük — nem elsősorban a külföldiekre kell gondolni. A külföldiek ugyanis csak átutazóban járnak és legfeljebb egykét napot vesztegelnek itt, de a városnak és a környékének komoly hasznot jelentene, ha az ország más részéből is több érdeklődő járna Szegedre. Es vannak i.tt szép tájak: a zsombói erdő a régi betyárcsárdával, a dorozsmai fürdő, a Tisza vidéke és még számtalan hely. Érdemes volna például Zsombón egy réri mintájú csárdát berendezni; jól jövedelmezne. Anyagi és erkölcsi haszon, de az erkölcsiről még kevés szót ejtettünk. Talán ezt nem is lehet eléggé méltatni, hiszen a legnagyobb erkölcsi haszon maga az a tény, hogy a népek közelebb kerültek egymáshoz, megnyíltak a sorompók és az utak egymáshoz vezetnek. Ez pedig a béke egyik gyümölcse. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése az 1956. évi népgazdasági terv második negyedévének teljesítéséről A népgazdaság fejlődését, valamint a dolgozók anyagi helyzetének és kulturális színvonalának alakulását 1956 második negyedévében az előzetes adatok szerint a következők jellemzik: Ipar — építőipar A szocialista ipar második negyedévi teljes termelési tervét 102.6 százalékra, első félévi tervét 102.2 százalékra teljesítette. Az egyes minisztériumok, a helyi ipar vállalatai és a kisipari szövetkezetek a második negyedévi teljes termelési tervüket a következőképpen teljesítették: Kohó- és Gépipari Minisztérium Szénbányászati Minisztérium Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium Könnyűipari Minisztérium Élelmiszeripari Minisztérium Építésügyi Minisztérium iparvállalatai Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium iparvállalatai Országos Erdészeti Főigazgatóság iparvállalatai Helyiipari vállalatok Kisipari szövetkezetek Terv teljesítés százaléka: 104.2 105 101.3 100.2 102.8 107 107.7 107.5 102.8 102.6 Az állami építőipar — az egyes építőanyagoké (égetett előzetes számítások szerint — tégla, mész) nem volt kielé1956 második negyedévi ter- gítő. melési értéktervét mintegy 6 százalékkal teljesítette túl és ezzel pótolta az első negyedévi elmaradást is. 1956 második negyedévében a szocialista ipar termelése 8.5 százalékkal, a minisztériumi iparé 9.4 százalékkal, a helyi iparé 6.1 százalékkal, a kisipari szövetkezeteké 0.9 százalékkal haladta meg az 1955 második negyedévi termelést. 1956 első félévében a szocialista ipar termelése 6.8 százalékkal, a minisztériumi iparé 6.3 százalékkal volt több, mint 1955 első félévében. A termelés növekedését az ipar elsősorban a termelékenység növelésével érte el. A szocialista iparban az egy főre jutó termelés a második negyedévben 6.1 százalékkal, az első félévben 4.9 százalékkal múlta felül a múlt év azonos időszakának termelékenységi színvonalát. Az ipar egésze tekintetében elért jelentős eredményeken belül a negyedév folyamán a fejlődés nem minden tekintetben volt egyenletes. Az ipar 1956 második negyedévében terven felül termelt szenet, villamosenergiát, acélnyersvasat, hengerelt acélt, vasöntvényt, lokomobilt, vasúti személykocsit, fúrógépet, kerekes traktort, arató-cséplőgépet, motorkerékpárt, háztartási varrógépet, foszfor-műtrágyát, fűrészárut, pamut- és selyemszövetet, férfi öltönyt, női kabátot, : lunkaruhát, gyümölcskonzervet, szapp.yit, stb. Ugyanakkor kokszból, acélöntvényből, autóbuszból, gőzmozdonyból, csúcsesztergából, kerékpárból, kőolajból, nitrogén-műtrágyából, gyapjúszövetből, bőr lábbeliből, stb. nem teljesítették az iparvállalatok a termelési tervet. A termelésben fennakadásokat okozott egyes anyagok hiánya és a vállalatok közötti nem megfelelő kooperáció. Az Ipar a negyedév folyamán a műszaki fejlesztés terén ért el eredményeket: szélesebb körben alkalmaztak egyes új technikai eljárásokat, megkezdték egyes új termékek (pl. televíziós vevőkészülékek) üzemszerű gyártását. A műszaki fejlesztési tervben előírt feladatok egy részét azonban nem teljesítette az ipar. Egyes ipari termékek (pamut-, selyem-, len- és kenderszövet, stb.) minőségének javulása mellett, több termék minősége, különösen Mezőgazdaság A mezőgazdaság terméskilátásait a csapadékos időjárás általában kedvezően befolyásolta, bár a növényápolási munkák elvégzését az esőzések megnehezítették. A gabonaneműek betakarítását a késői érés következtében a szokásosnál néhány héttel később kezdhették meg. A hosszantartó esőzések következtében június végén mint 8.200 család lépett be, mintegy 63.000 kat. hold területtel. Ezenkívül számosan léptek be a már korábban alakult termelőszövetkezetekbe is. Az állami gazdaságok a tavaszi vetést gyorsabban végezték el, nagyobb szántóterületet műtrágyáztak, több istállótrágyát használtak fel, mint 1955 első felében. A növényápolás túlnyomó részét géppel végezték, a június 30ig végzett gépi kapálás aránya az előző évi 27 százalékról 50 százalékra nőtt. 1956 június végén 4300 darabbal több traktor, ezen belül 70 százalékkal több univerzális traktor, 3000 darabbal több traktoreke állt a mezőgazdaság rendelkezésére, mint az előző év közepén. A gépállomások 1956 tavaszán az előirányzottnál 900.000 normálholddal több gépi munkát végeztek, és ezzel tavaszi idénytervüket 40 százalékkal túlteljesítették. Közlekedés 1956 második negyedévében a közlekedés 13 százalékkal több árut és 4 százalékkal több utast szállított, mint 1955 azonos időszakában; az áruszállítási tervet 111 százalékra, a személyszállítási tervet 103 százalékra teljesítette. A vasút a megnövekedeít szállítási igényeket általában fennakadás nélkül elégítette ki, csak a negyedév utolsó napjaiban volt nagyobb kocsi— elsősorban Békés, Hajdú hiány. A tehergépkocsikban és Szolnok megyében 86.000 kat. holdat, ebből 63.000 kat. hold szántót elöntött a belvíz. Az árvízvédelmi szervek és a lakosság sikeres erőfeszítéseket tettek a víz okozta károk elhárítására, illetőleg csökkentésére. A sertésállomány — a június 25-én végrehajtott számlálás adatai szerint — 6.7 millió darab volt, ami a múlt évi rendkívül magas állománynál 7 százalékkal kevesebb. 1956 első félévében a parasztság az állatbeadási tervet túlteljesítette. A szerződéses és szabadfelvásárlás aránya jelentősen megnövekedett a múlt év azonos időszakához képest. 1956 első félévében 327 termelőszövetkezet, ebből 264 mezőgazdasági termelőszövetkezet alakult. Az új termelőszövetkezetekbe több általában nagyobb volt a hiány, A posta 1956 második negyedévi teljesítményi értéke 4.3 százalékkal több volt, mint az elmúlt év azonos időszakában. Áruforgalom A kiskereskedelem 1956 második negyedévi áruforgalmi tervét 101.3 százalékra teljesítette és — változatlan árakon számítva — 8 százalékkal több árut adott el, mint az elmúlt év azonos időszakában. 1956 második negyedévében mind élelmiszerekből, mind iparcikkekből általában nagyobb választók állt a fogyasztók rendelkezésére, mint tavaly. Élelmiszerekből a kereskedelem kb. 5 százalékkal többet adott el, mint 1955 második negyedévében. A negyedév végére általában megszűnt a húshiány. A lakosság a második negyedévben az üzletekben a tavalyinál közel egyharmadával több nyershúst vásárolt. A piacokön az árak az év első 5 hónapjában átlagosan mintegy 8—9 százalékkal olcsóbbak voltak a tavalyinál, főleg a zöldség- és gyümölcsfélék ára csökkent. Ruházati cikkekiből a lakosság 1956 második negyedévében kb. 7 százalékkal vásárolt többet, mint tavaly. A konfekcióforgalom közel egyharmadával haladta meg a tavalyit. Méterárukból mintegy 8—10 százalékkaL kevesebbet, bőrlábbeliből mintegy 18—20 százalékkal többet adott el a kereskedelem, mint 1955 második negyedévében. Különösen női cipőkből és szandálokból jelentősen bővült a választék. A második negyedévben a lakosság kereken 2.5 millió pár szandált vásárolt és bár a nagykereskedelem készlete mintegy kétszerese volt a tavalyinak, nem minden tekintetben volt elég a kereslet kielégítésére. Az egyéb iparcikkekből —» mivel az áruellátás javult — a tavalyinál mintegy 15 százalékkal többet vásárolt a lakosság. A tartós fogyasztási cikkek eladásának növeléséhez hozzájárult a február közepén bevezetett részletvásárlási akció is. amelynek keretében a lakosság 1956 második negyedévében — az első negyedévéhez hasonlóan — mintegy 60 millió forint értékű árut. főleg rádiót e» csőbútort vásárolt. A jelentősen megjavult áruellátás mellett egyes cikkekből. köztük olyanokból is. amelyeknek árát leszállították (több konfekciócikkből, pl. ballon- és vászonlötönyből, különböző színű 800—900 forintos, kamgarn öltönyből, nylon fehérneműből, valamint egyes tejtermékekbői)., az árleszállítás után megnövekedett keresletet nem tudták teljes mértékben kielégíteni. Intézkedések történtek annak érdekében, hogy ezt a hiányosságot az ipar és a kereskedelem fokozatosan felszámolja. Mezőgazdasági kisgépekből kevesebb volt a forgalom. (Folytatás a 2. oldalon) Beadták az első új búzát Az első zsákok a mérlegre kerültek, a tsz elnöke, a begyűjtési hivatal, a tanács mezőgazdasági osztálya és a Tisza-malom dolgozói vizsgálják, hogy milyen az idei termés. Szemmel láthatólag: kitűnő. fflt A kombájn vágja a szegedi Táncsics Tsz búzáját. Ez már az utolsó tábla, míg itt aratnak, az első szállítmány búzát már ... s.. viszik a Tisza-malomba, a begyűjlöhc'yie. Három kocsival több mint 70 zsák új búzát szállítanak be, ez az első beadás Szegeden.