Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-15 / 166. szám

Vasárnap, 1958. jflHm IS. Szülőkről - szülőknek nftuKTiRircsm fivek 5la diákotthonban rek; hogy van „valakije": Ezért kel történi összeütközés jelzi élek 100-110 gimnáziumi tanuló búsul anyuka — sóhajt egyet ezeknek a szerencsétleneknek között és így — nevelőmunkám közben L. fiúnk — és nem is fiatal éveit és fogékony lelküleKőzepette — számos alkalmam gondolt a másodszori férjhezme- tét, amikor szeretetre, jó szóra, nyílik megfigyelni a gondjaimra netelre. Egyszer azután kérője melegségre vágyakoznak, és látbízott 15—18 évesek magatartá- akadt, akihez másfélévi huza- nak helyettük gyűlölködést, ci6át, viselkedését, érzelmi világát vona után, a férfi meg nem szű- vakodást, durvaságot és brutaés különféle kérdésekben vallott nő könyörgésére, mégis csak litást abban a kis közösségben, felfogását. Természetesen a leg- hozzáment Ez a „férfi" pedig, amelyet általában családnak netöbb fiatal nehezen nyilatkozik, aki a fiút egyáltalán észre sem veznek. Milyen érzelmekkel és húzódik és bizalmatlan olyan- vette, pedig ő szeretettel köze- az élet nagy kérdéseivel szemkor, amidőn a nevelő, látva ha- ledett feléje, három hónap után ben milyen felfogással fognak ők nyatló tanulmányi eredményét, egyszerűen faképnél hagyta az utat keresni a nagy világban? töprengéseit és lehangoltságát, édesanyát, „összeállt" valakivel Hogyan legyenek belőlük apáinégyszemközti beszélgetésre hív- és az édesanya mindezek tetejé- kat, anyáikat tisztelő fiatalok? ja magához. A hosszas és eset- be még komolyan beteg is. — Miként szeressék és becsüljék leg többszöri eszmecserék azu- A fiú nem tud napirendre térni meg az iszákos, ötlegeket osztotán lassan célhoz vezetnek. Meg- a történtek felett, nem érti, gató, családját elhagyó és kicsal nyílnak az ajkak és ömlik a pa- hogy miért kellett édesanyját, pongó életet élő, rossz példát naszáradat, a sok keserűséget akit végtelenül szeret és tisztel, nyújtó családapát? feltáró szózuhatag. Talán sokszor egy jött-mentnek még szerenjói is esik kitálalni, hiszen ez csétlenebbé tenni. Látszik, hogy Sok-sok kérdés vetődik megkönnyebbülést jelent még minden gondolatát ez a kérdés fcl ilyenkor és marad felelet nélakkor is, ha az a valaki, akihez foglalkoztatja az egyébként is kü!, mert a feldúlt családi otthoközlékenyek voltunk, nem tud tépelődő, csendes, komoly és nok lcusza össze-vjsszaságát neugyan segíteni, de másképpen értékes fiúnak. héz és megoldhatatlan feladat tekint reánk és megértőbben k<* , ... , máról-holnapra helyreigazítani, zeli problémáinkat. *"S még lehellta számos, Erdekeit édesapák és édes. , ,, , ,, , , a fentiekhez hasonló, igen seo- anyák, akik szerződést kötöttek Legnehezebben beszélnek ezek morú é, tanulságos esetet WíK>. életr tekintsetek szenvedő t. fiuk szüléikről és pedtg akkor, rakoitatnL Azonban már al kétíégek k5x5lt vergőd6 ha azok nem ugy elnek egymás djg elmondottalcból i, kitűnik, „ekeitekre és szeretetben úgy mellett, ahogyan egy családapá- hopy ezek a gondterbelt fiúk az é,jetek békében ás meI. nak és anyának kellene elme. flelbffl márig ^ sokal ^ ^^ fol { ^ \együnk hát bonckes a á né- ^^ F.Zck a benyomások, sú- sebzett lelkű áldozatokká válhány olyan tipikus esetet, amely ,vog k úen é,ményekpe. janak banem dcrűSi kiegyensúéleL-helyrehozhatatlan kártte^ 'ff? * könny és álmatlan éjszaka, tateW emberekké nevelődjenek! N. E. — fejét szomorúan lehajtva — arról beszél, hogy u édesapja évekkel ezelőtt elhagy ta a családot ét már az ötödik „nővel" él együtt. Ezzel útonútfélen kérkedik is. Hozzátartozóiról egyáltalán nem gondoskodik, s így az otthoniak igen nehezen élnek, mert hiányzik a férfi kéz a juttatott föld megmunkálásához. A fiút néha keresi az apja, egyszer-kétszer írogat is neki, de ő bújik előle, mert megveti, nem akarja látni! — Lehet-e ezen csodálkozni? Egyáltalán nem! Sőt a fiú magatartása teljesen érthető! S. A. az érettségi ballagásra szerette volna szüleit meghívni, de ez komoly akadályba ütközött, mert külön élnek, ö mindkettőjüket szereti és úgy gondolta, hogy életének ennél a kedves és megható mozzanatokat nyújtó megállójánál talán összehozhatná őket, és a szeretet, a megbékélés jegyében együtt ünnepelhetnének. De nem merte megtenni, mert attól tartott, hogy szülei még itt is egymásnak mennek! Igy hát hozzám fordult tanácsért. Bizony igen kínosan tudtam magam is a helyes választ megadni. Szegény fiú! Mennyit szenved és gyötrődik szüleinek gyűlölködése miatt, Miért sírsz fiam? — kérdezem K. M.-tőL Bátyám írt i— feleli — éspedig megint nagyon szomorú sorokat Apuka ismét a nagykéssel támadt anyukára és a testvéreimre, akik alig tudtak kimenekülni előle a szobából. Persze újból csak ivott, költekezett, szórta a pénzt a zenészeknek, törte a poharakat, székeket pedig tízen vagyunk testvérek, igen népes a család és ő hányszor megfogadta már, hogy többet nem fog inni. Ügy félek — mondja megremegve —, hogy egyszer megsebzi, vagy jaj! megöli édesanyámat; de akkor én is . -.: Egy 15 éves serdülő ifjú életének jelzőkkel eléggé el nem látható tragédiája ez. És itt utalnom kell' a Szabad Nép egyik májusi számában megjelent cikkére, amely arról szól, hogy egyik-másik üzemben egyesek, többszöri ismétléssel mámorosan, dülöngélve, vagyis ittasan próbálnak dolgozni, ami által mérhetetlen károkat okozhatnak gépeken, felszerelésen, de saját magukon is. A cikk, 6ajnos egyszerűen csak leközölte a tényeket, de nem jelölte meg az orvoslás módját. A magam részéről azt ajánlanám, hogy vegyék számba ezeket a megrögzött iszákosokat, helyezzék őket megfigyelés alá, majd pedig — miután az eljárás a legtöbb esetben teljes eredményt hoz, h— fogják őket alkoholelvonó kúrára. Megéri, mert garázdálkodó nyx sikertelen felelet és a felnőttekDevich Andor József Attila Kör Szegeden . (K városi párt-végiehajtóbizoltság halározaiának margójáro) h A Délrn&gyarország 1956. július 6-1, száma közli a városi páíjl-Vb. határozatát a József Attila Kör létrehozásáról, Ezzel kapcsolatosan szeretnék néhány gondolatot felvetni. A XX. kongresszus az egész világon, így hazánkban is jelentős változásokat hozott. Egész sor kérdésben közgazdászok, írók, kritikusak, filozófusok, történészek, jogászok, párt- és állami funkcionáriusok hasznos revízió alá vették korábbi helytelen álláspontjaikat. A XX. kongresszus után megfelelő atmoszféra teremtődött, ahol nem ledorongolás, lekicsinylés, sőt tudatos rosszindulat érte a jóhiszemű, becsületes bírálókat, hanem megértés, jóindulat és segítő szándék. Városban és falton, üzemekben és termelőszövetkezetekben, egyetemeiken, pártszervezetekben szenvedélyes viták folynak a különböző sorsdöntő kérdéseikről, az emberek megítéléséről, egyes tudományszervezési problémákról, a filozófiai és irodalmi front jelenlegi helyzetéről stb. Igen sok kérdésben azonban a személyi kultusz maradványaképpen ma még tiszEgy új rendelet margójára Néhány nappal ezelőtt megjelent egy új rendelet, amely nyári utazási kedvezményt biztosít a pedagógusoknak három utazásra, azzal a céllal, hogy módjuk legyen jobban megismerni az országot. Ügy látszik, a rendelet megfogalmazása sem volt eléggé precíz, mert — amint kiderült — ez is több problémára adott ckot. Mégtnkább a kivitelezése. Ez a következőképpen történik: az igazgató — attól függően, hogy hány kérelmező van —< esetenként, vagy listaszerűen kiállít egy írást, melyben igazolja, hogy a megnevezett pedagógus, vagy pedagógusok az ő iskolájában alkalmazottaié, sőt mi több, nem egyszerű alkalmazottak, hanem pedagógusok. Ez a lista elkerül a MÁV üzletvezetőséghez. Mondjuk a kérelmező pedagógus viszi magával. Az üzletvezetőségnél tudomására hozzák a pedagógusnak, hogy előbb fizessen be csekken (!) 2 forintot A két forint annak az utazási igazolványnak az ára, amelyet kiállítanak a pedagógusnak, miután a postáról visszatér, kezében a csekk nyugtájával. Vajon nem lenne egyszerűbb ezt a két forintot ott a helyszínen befizetni? Avagy a MÁV nem bízik alkalmazottadban? — Ez az igazolás három utazásra jogosítja fel a pedagógust. De mivel a rendelet nem eléggé világos, több pedagógus utazásonkint fizetett be csekken két forintot az igazolványért. Elég gondja lesz a MÁV-nak a túlfizetéseket visszatéríteni majd. Mindezt a bonyodalmat és amit még fal sem soroltunk, például azt, hogy Kiskunfélegyházáról Szegedre kell bejönni az igazolásért stb. — el lehetett volna kerülni némi előrelátással. QlÁaitagi aimq^emk&r Tegnap virágot akar- lya-esokrot választott. miközben megérkeztem, szál gyöngyvirág is van tam vásárolni. Bemen- — Megfelel? — kér- Csöngetésemre megjelent a közepén! Ez a csokor — Ö .se igen.n — Menyasszonyának lesz talán? — Igen -. i • vagyis majd, -. t nem — dadogtam vörösen, mint a rák. Mari és felvezetett a la- a kedvencem. Milyen kásukba. nagy varázsló vagy te! — Rögtőn főn a ma* Már kezdtem hinni ma. Egy kicsit korábban varázsló tudományomjöttél, mint ahogy ígér- ban, amikor nyílt az ajted, de nem baj, gyere tó és megjelent ott a csak. néni, akitől a virágot Közben átnyújtottam vettem, Mari anyukája, A néni mosolyogva „gfcj a v;rágot. Láttam éppen olyan kedvesen becsomagolta a kis csok- rajt0t hogy egészen meg- mosolyogva, mint az rot és én gyorsan elsiet- lepödik. üzletben. •• odavitt az ezer színpom- tem~ EBV k\csit méS fú- _ Szentisten, Laci- — ö a Lacii — ma* pávai tarkáló virágtenger toltam a friss levegőn, hám, honnan tudtad, tátott be Mari. elé. Nem tudtam válasz- mű/<1 némi szorongással hogy ezek az én virága- — Már találkoztunk — tani, mert mind nagyon és nem kevesebb izga- hisz erről még sose mondta nevetve a néni. szép volt. lommal elindultam az én beszéltem veled? Nagy zavaromban — Egy nagyon, de na- Marikámék háza felé. _ Tudom én, hogy — rákvörösen — én is gyon szépet tessék kivá- — Először megyek milyen tetszik neked — megpróbáltam mosolyoglasztani! — könyörög- hozzájuk. Vajon, mit feleltem büszkén. ni, de azt hiszem, nem tem. fognak szólni a szülei — — Nini! — kiáltott fel sikerült. 0 egy gyönyörű ibo- tűnődtem magamban, most újra — még egy Balázs Antal tem az egyik üzletbe, dezte mosolyogva. Egy nagyon kedves, barátságos arcú néni jött elém. — Mit tetszik parancsolni? — kérdezte. — Névnapra szerqtnék virágot venni — mondtam bátortalanul. — Tessék csak — mondta kedvesen — ét tázatlan, sőt dogmatikus álláspontok uralkodnak. Ezért helyes újabb vitafórum létrehozása, ahol a keretek és formák megfelelőek, ahol tér nyílik alkotó, szabad elvi vitára. A városi párt-végrehajtóbizoítság tehát nagyon helyesen járt el, amidőn a városi DlSZ-végrehajtóbizottság és a TTIT titkársága javaslatára elhatározta a József Attila Kör létrehozását. A kör célját abban határozta meg, hogy újabb városi vitafórumot teremtett a munkás, paraszt, értelmiségi fiatalok és felnőttek részére napjaink aktuális kérdéseinek megvitatására, helyes, pártos álláspont kialakítására. II. A József Attila Kör létrehozásával kapcsolatban szabad legyen néhány megjegyzést tenni. 1. A vita azt jelenti, hogy vélemények, nézetek, álláspontok küzdenek egymással szemben. A korátobi idők vitái sok esetiben elsekélyesedtek, mert egyes emberek véleményei, nézetei, álláspontjai -megcáfolhatatlan aranyigazságként* hangzottak el és ezek természetesen dogmaként nehezeditek minden gondolkodó emberre. Aki aztán ezek ellen felszólalt, az -felségsértést* követett el. Természetesen a vitában lehetnek helytelen, megfontolatlan vélemények és álláspontok, de ezeket érvekkel, tudományos érvekkel kell megdönteni és megcáfolni, nem pedig pusztán hatalmi szóval, esetleg adminisztratív eszközökkel, mert ez nem éri el a kívánt célt. 2. Igen gyakori, hogy egyes vitázók a célt és az igazságot. amiért küzdenek, nem látják egészen tisztán. Egyesek pedig nem akarják látni. Nos, ez az igazság filozófiai és jogi terminológiára! élve, objektív igazság, a dolgozó nép, a párt igazsága. Gyakori jelenség az is, hogy a vitázók másmás elvi alapból indulnak ki, amidőn véleményüket valamilyen fórumon el kívánják mondani. Előfordul olyan vita is. ahol egyesek idealista elmélet, metafizikus módszer segítségével, farmállogikai alapon vetnek fel kérdést és igyekeznek megoldani problémákat. Nekünk ma már más. magasabbfokú vitaalapunk van Vitázni ma már alkotó módon, csakis marxista—leninista elvi alapon lehet. Aki a kérdéseket más úton és más elvi alapon próbálja felvetni és megoldani, az nyilvánvalóan zárt körben marad. Gyakori az is, hogy a vitamódszerek nem megfelelőek. Ez különösen a Petőfiköri vitákon fordult elő. Ezekben a vitákban a felszólalókat, a helyes marxista— leninista álláspontot kifejtő elvtársak hozzászólásait gúnyos nevetéssel, ordítozással kísérték. Ez méltatlan a leninizmushoz. Az ilyen zavartkeltő egyének egyszerűen felrúgják a viták tiszta, szabad légkörét, de súlyosan sértik minden emberben meglévő méltóságérzetet is, nem is szólva arról, hogy a demokratizmus alapvető elveit sem tartják be. 3. Az előbb említett Petőfi Körnek súlyos hibája, hogy szinte kizárólag az értelmiségnek a vitafóruma. Ezt a hibát a Józser Attila Körrel mi nem követtük el Szegeden. Persze vigyázni kell a vitakérdések összeállításánál bizonyos sajátos helyzetre, profilra. Nyilvánvalóan bizonyos szinteket nem lehet és nem szabad áttömi, átugrani, mert ezek meg nem értése súlyos hibákra, a viták ellaposítására vezetne. Nagyon gondosan és nagyon mélyen át kell gondolni a megvitatásra kerülő kérdéseket. Helyes lenne megítélésem szerint, ha az értelmiség nagy elvi problémáin túlmenően az egyes vitakérdéseket úgy állítanák össze, hogy pl. műszaki, agrár, pedagógus, jogász stb. értelmiség saját tudományágán keresztül szólhatna hozzá a szegedi országos problémákhoz. 4. A József Attila-köri vitáknak a publicitását: mindenképpen biztosítani kell. Az így lezajlott eredeti gondolatokban bővelkedő vita a dolgozóinkat érdekli. A helytelen hozzászólásokat is legalább vázlatosan ismertetni kell, de különösen alaposan és részletesen kell közölni a helyes marxista—leninista tudományos, pozitív tényanyaggal alátámasztott választ. A vita teljes anyagát pedig meg kellene küldeni sokszorosítva a szegedi könyvtáraknak, hogy ott minden érdeklődő ennek alaposan utána nézhessen. 5. Helyesnek tartanám, ha pl. széleskörű tanulmányozás után a Kör titkársága a megvitatásra kerülő kérdéstervezetet a Délmagyarországban közzétenné, hogy a nyilvánosságon keresztül folyjanak, alakuljanak a vitatémák. Általában nem sikeresek az -íróasztal mögött kiizzadt aktuális témák*. Vitatkozzanak arról a munkás, paraszt, értelmiségi fiataljaink, ami őket valóban érdekli, sőt izgatja. Ne kényszerítsümk rájuk sablonosájtémákat, mert ezzel is az ellenkező hatást érjük el. Természetesen nem azt mondom, hogy most már aztán bízzuk magunkat a szerencsés véletlenekre, hiszen ezen a téren is irányításra, tudatosságra van szükség. De ez viszont ne nyomja el a kibontakozóban lévő széleskörű demokratizmust, • I ITT. Áz itt felvetett problémák korántsem tartanak teljességre igényt, csak gondolatokat vetnek fel. Biztos vagyok benne, hogy a József Attila Kör eléri a célját és városunk lakossága élni fog azzal a lehetőséggel, hogy -véleményét szabadon elmondva, megismerje és hozzásegítse a pártot a helyes, a munkásosztály és egész dolgozó népünk érdekeit szolgáló politika kialakításához*. A magam részéről is őszinte örömmel üdvözlöm ezt az újabb városi vitafórumot. Németi László tanársegéd, az Állam- és Jogtudományi Kar párttiitkára j Ljubljana és Zágráb Ljubljana több folyó partján épült, t a folyókon annyi a hid, hogy ezek helyenkint úgyszólván egymásba futnak. Ilyen összefutó hidakról kapta nevét a Háromhíd tér. Ljubljanában megtekintettük a televízió és a rádiólokáció eredményeit dokumentáló kiállítást. Ezen Franciaország, a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország sok technikai újítása, valamint több újtípusú jugoszláv nagyfeszültségű berendezés látható... A szovjet technika legújabb vívmányai is megtekinthetők a kiállításon. Mérnökeink nemcsak különféle típusú, JUGOSZLÁVIAI UTAZÁS Vaszilij Zaharcsenko Zágrábba, az egyetemek és a parkok vá- állandóan felgyulladó „Csendet kérünk" rosába. Évszázados fasorok halkan zi- felhívásnak már sokkal kevésbé zegő avarában, kutak és szobrok közt sé- Szmiszlov tartózkodóan és mégis metéltünk, s elgyönyörködtünk az ősi város részen játszolt. Minden lépése tomboló építészeti szépségeiben. lelkesedést keltett, de hiszen ez a lelkes, De Zágráb ipari város is. Meg is lá- izgatott lárma érthető is: a jugoszláv togattuk néhány üzemét. Amikor Belgrád felé haladtunkban vissza-visszanéztünk, még sokáig láttuk a zágrábi gyárak füstjét . -. i s.. Nagyon szeretek sakkozni, ezért suk családban és munkahelyen méretű Ss márkájú televíziós vevőkészü- boldog voltam, hogy Belgrádban megnézI i el i 7 J- »n/n»ií»io# rrrr/i, rsctfoni -i-t „ „nm.ntUn.i „nrvi-n.it nmosakkozók a szovjet mesterek után a világ legjobbjai közé tartoznak. Jugoszláviában a labdarúgás szerű. , Sajnos, nem láthattam a szovjet Szpárták és a jugoszláv Partizán mérkőzését, I lékeket hoztak ide, hanem televíziós adó- hettem azt a nemzetközi versenyt, ame- mert ennek időpontjában éppen az orI . . . 1 i' s 11. - ii. • . . T T iiil • in; _' • ... i. , . ... egyaránt, tűrhetetlen J . K. L. hosszas töprengés után, berendezést is. Igy a terembe lepő latoVontatottan adja elő, hogy édes- , gatók képe tüstént megjelent a csarnok anyja mindig bánatos, lehangolt,' sarkaiban elhelyezett televíziós vevőkénincs kedve dolgozni és egyálta-1 szüléitek fénycsövén. Ián élni. Évekkel ezelőtt történt Ljubljanában nincs televízió, ezért a ugyanis, hogy az édesapa egy- televíziós központ munkája igen nagy Bzerűen eltűnt a család életéből, hatást keltett. Már régóta suttogták az embeti. Verőfényes, szép időben érkeztünk lyen két szovjet nagymester, Vaszilij Szmiszlov és Jefim Geller is részt vett. Hadd mondjam el, hogy a jugoszláv sakkszurkolók vérmérséklete igen heves. A hatalmas teremben nagy volt a zaj. A nézők majdnem úgy viselkedtek, mintha labdarúgó-mérkőzésen lettek volna... Minden lépésnek viharos hatása volt; az és izgalmas volt, szag déli részén jártunk, de még ott, délen is megérezhettük, mennyire szeretik a jugoszlávok ezt a sportot. Rijekában a mérkőzés tartamára úgyszólván megállt a forgalom. Mindenki a hangszórók körül szorongott, a tömeg eltorlaszolta az utcákat. A játék nagyon gyors A szovjet turisták harminc napot töltöttek Jugoszláviában. Több mint három és fél ezer kilométernyi utat tettünk meg, s nem néhány tucat, hanem több száz, sőt talán több ezer emberrel találkoztunk. Lányok és fiúk, idős emberek és kisgyermekek üdvözöltek bennünket, Valamennyien barátságosan érdeklődtek életünkről, s készségesen beszéltek a maguhéróL Amikor elhagytuk Jugoszlávlát, szíX'ünkben a legszebb emlékeket vittük haza a jugoszlávokról. Nem felejtjük el, is nép- koRV Oroszország és Jugoszlávia népei évszázadokig nemcsak barátságban éltek, de mindig segítették is egymást. Nem feledjük el, hogy szovjet katonák harcoltak Jugoszláviának a fasizmus uralma alól való felszabaditásásáért. Örökké emlékezni fogunk Jugoszlávia új életet építő és a népek barátságára és békéjére törekvő vidám, derűlátó és szorgalmas népére* Tiszta szívből kívánunk boldogságot a testvéri jugoszláv népnek! N ÉG E.)_