Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-28 / 177. szám

Szombat, 1956. Július 38. y Auguszkis 19—20 i Gnnepi vásár Szegeden r X városi Tanács kereskedelmi osztálya az idén is megrendezi alkotmányunk születésének évfordulóján az immár hagyományossá vált ünnepi vásárt. Augusztus 19-én és 20-án, .vasárnap és hétfőn a Lenin utcában, a Klauzál téren, a Széchenyi téren, a Kiss utcában, a Mikszáth Kálmán utcában, a Marx téren nagyszabású várír keretiben a siegedi és a Csongrád megyei kereskedelmi vállalatok, földművesszövetkezetek, kisipari termelőszövetkezetek, tsz-ek, állami gazdaságok, s a MÉSZÖV bemutatják áruikat. Mintegy 1300 folyóméter pavilonhálózatot építenek ki az említett helyeken, díszes, látványos kivitelben. A vásárra Szegedtől 100 kilóméter körzetből a vasúton 50 százalékos, az autóbuszokon pedig 25 százalékos kedvezménnyel lehet utaml. Két tsz-t látogatnak meg vasárnap a szegedi egyéni gazdák X Ségvárl telepi Táncsics és a rókusi Dózsa Termelőszövetkezetben vasárnap nagyszabásúnak Ígérkező látogatási nap lesz. A Dózsa Termelőszövetkezetbe a rókusi és a székháti körzetben lakó egyéni gazdák látogatnak majd el. Tanulmányozzák a tsz közösségének a nagyüzemi termelésben elért szép eredményeit. Ismerkednek a szövetkezeti élet szépségeivel. A Táncsics Tsz-ben vasárnapra móravárosi és alsóvárosi egyéni gazdákat várnak látogatóba. Mi legyen a Tiszatájjal ? A szegedi írócsoport legutóbbi vitáin sok szó esett a Tiszatájról. De sok olyan kérdés nem szerepelt, amelynek tisztázása segítené a folyóirat jobb munkáját. A vitát teliát tovább kell folytatni. Alábbi cikkünkkel — melyet vitaindítónak szánunk — ezt szeretnénk segíteni. Ezt a kérdést egy másik előzi meg. Mielőtt arra felelnénk, mi legyen a szegedi írócsoport folyóiratával, válaszolnunk kell arra a kérdésre, ml van vele most, miért szükséges a Tiszatáj jövőjével kapcsolatban ilyen kérdést felvetni, táj fellendítését; Mint ahogy a többi vidéki folyóirat magasabb színvonalának sem a pesti írók közreműködése a kizárólagos oka. A budapestiek írásai persze letagadhatatalanul sokat segítenek abban, hogy érdekesebb, változatosabb, színvonalasabb legyen a folyóirat, de ne áltassuk magunkat; Az még nem oldana meg mindent, sőt éppen a fő bajt nem orvosolná; A Szegedi Kenderfonógyár rekonstrukciója X KENDER ÁZSIAI EREDETŰ NÖVÉNY, amely a népek vándorlásával került át Európába és itt két olyan helyre talált, amelyeik a talaj és klímaviszonyok tekintetében a termesztésének különösen jól megfelelnek: az egyik Olaszország, a másik a Kárpátmedence. Ezen a két területen terein a világon a leglobb kender, A minőség tekintetében az olasz kender áll az első helyen — Olaszország jobb természeti adottságai révéin — és utána rögtön a magyar kender következik, megelőzve a világon bárhol máshol termelt kenderrostokat' A Szegedi Kenderfonógyár 1883-ban azért épült fel éppen Szegeden, mert a legjobb minőségű kenderek az ország déli és délkeleti részén teremnek. A kenderfonógyár kisméretű üzemként indult el, azonban évről évre növekedett és terjeszkedett úgyhogy a századforduló után a négy utca által határolt terület már szűknek bizonyult számára. Abban az időben ugyanis a Tolbuchin sugárútról kiinduló Zoltán ü*ca, — amely a gyárterületnek az egyik határát képezte, — benyúlt egészen a laktanyáig, A gyár ekkor megvette a Zoltán ucca oldalán lévő összes házakat majd 1903-lban megvette a várostól magát az uccát is és úgy vált lehetséges-' sé, hogv továbbterjeszkediéfo Az üzemnek a szinte évrőlévre való növekedése továbbtartott és annak ellenére, hogy a gyér most már két tettes házblokknak a területén körülbelül 4 katasztrális holdon helyezkedett el, mégis pár év múlva bekövetkezett az az időpont amikor vízszintes terjeszkedési lehetőség hiányában valamelyik épületrész fölé emeletet kellett húzni; Azóta ez az eset több ízben megismétlődött és jelenleg is egy újabb emeleti traktus építése van folyamattan. I AZ ILYEN APRÖDONKINT VALÖ fejlődésnek mindig van bizonyos toldozás-foldozás jellege, úgyhogy a gyári berendezés a múltban is már két ízben teljes átrendezésre szorult A jelenlegi emelet-építkezés is a most folyamatban lévő generális átrendezésnek csak egy része. Az újatb átrendezésre feltétleneül szükség volt, ha meg akartunk felelni mindazon követelményeknek, amelyéket a mai idők a termékeinkkel szemben mennyiségi és minőségi vonalon támasztanak; Kormányzatunk tervbavette továbbá, hogy ezen patinás gyár a II. ötéves terv folyamán sokmilliós költséggel teljes rekonstrukció alá kerüljön. Ezen nagyobb arányú átépítésre a fentieken túlmenőleg két okból van ezükség. Egyrészt mert a mesterséges szálasanyagoknak a mind nagyobb mértékben való íeljiagzn^ága^a textilipar minden ágában és fgy a kenderfeldolgozó iparban is bizonyos átállásokat tesz szükségessé. Másrészt pedig inert a textilipar gépei la6ankint elavulnak, elkopnak, kicserélésre szorulnak és a kicseréléshez deviza kell, minthogy Magyarországon komolv textilgép-gyártó ipar egyelőre nincsen és így a gépeinknek a nagy részét külfüldről kell beszerezni. Ámbár tervállamban semmi akadálya nincsen annak és magától értődő, hogy az esetleges deviza-szükségleten más iparág is szolgáltathatja, mégis könnyebben tudjuk a devizát a magunk szükségletei számára biztosítani, hogyha azt magunknak is termeljük kl; Al HABORŰT MEGELŐZŐ IDŐKBEN a Szegedi Kenderfonógyár kimondottan exportvállalat volt és a Goldberger-gyár után mi szereztük a textiliparban az országnak a legtöbb devizát. A Szegedi Kenderfonógyár a háború előtti időkben az áruit 43 állam,ban, tehát úgyszólván az egész világra exportálta és a neve a világpiacon a kenderfonalak és zsinegek szempontjából éppen olyan ismeretes volt, mint egyéb piacokon a Zsolnay-porcelán, a Pick-szalámi, vagy a tokaji bor. Az export a háború következtében természetesen megszakadt és a régi vevők a hosszú megszakítás következtében nagyobbrészt másfelé orientálódtak, de sokkal könnyebb egy megszakadt export-ikapcsolatot visszás zere«|i, imint egv vadonatújat megteremteni; Most, hogy a belföldi szükségletek már kielégítést nyertek, a Szegedi Kenderfonógyárat gépek beszerzésével és egyéb modern berendezések létesítésével fel kell fejleszteni olyan mértékben, hogy a régi export-kapcsolatalt feleleveníteni és azokat továbbfejleszteni tudja. Ezek a szempontok vezették kormányzatunkat, amikor elhatározta a nagyrekonstrukció keresztülvitelét. A VONATKOZÓ TERVEK KÉSZÍTÉSE é® egyéb munkálatok már erősen folyamatban vannak; Az NDK-ból például német szakemberek közreműködésévél szerelés, illetve próbafutás alatt áll egy gépcsoport, amelyekkel szerzett tapasztalatok alapján történik majd meg a gépi beruházás. A rekonstrukció az új műszaki követelmények teljesítésén túl messzemenőleg tekintettel lesz a megnövekedett higiéniai és szociális igények kielégítésére is és meg vagyunk róla győződve, hogy a rekonstrukció befejeztével a racionálisabb körülmények között előállított áruival a Szegedi Kenderfonógyár a régi hirnevét még csak öregbíteni fogja. TÖMÖRKÉNY LÁSZLÖ "is* f őnjérnök.-- L Noe ázért, mert bajok vannak a Tiszatájjal. Évek óta hangoztatjuk olvasók, írók, kritikusok, a folyóirat egyes számairól beszélve, hogy baj van. Sok a középszerű, szűr- Xz Utánzás iscstisngiteibs:- he|y! ^rüimónyk léseknek, verseknek, cikkek- Mert fő ^j, miért nek az olvasok korében. járhatatlan a Tiszatáj útja? Azt hiszem azért, mert a pesti irodalmi folyóiratokat, mindenekelőtt a Csillagot utánozza. Ha felütjük a Tiszatáj bármelyik számát és végiglapozzuk, láthatjuk, hogy lényegében a Csillag rovatbeosztását követi. S ha valaki már egy Tiszatáj-szám vitáján is részt vett, tudja, milyen viták folytak ott az arányokról, arról, hogy ebben a számban több a vers, mint a próza, hozzájuk képest pedig „aránytalanul" sok a tanulmány, stb. Ezeknek és a hasonló arányoknak normává emelése tulajdonképpen a Csillag másolását jelentette a valóságban, akár kimondtuk ezt, akár nem, akár akartuk, akár nem. Az arányok miatt azután nem egy kevéssé sikerült írás jelent meg, vagy jó írás közlése maradt el, és egyikünk sem vette észre, hogy ezek az arányok — még akkor is, ha mindenki így csinálja és egyébként tényleg így csinálja — a mi körülményeink között gátjai, akadályozói a jó munkának, a fejlődésnek, következéskévven nincsen rájvSk semmi szükség. A Csillag utánzása azonban csak okozata annak a tényleges és valódi oknak, mely ezt a helyzetet előidézte és amely a Tiszatáj legfőbb baja. Arról van szó. hogy a Tiszatáj úgy igyekszik megoldani feladatait, hogy nem veszi figyelembe a helyi körülményeket. Ez most nem azt jelenti, hogy nem szegedi problémákról írnak a lapban, hanem azt, hogy o folyóirat szerkezete, struktúrája hibás. Szépirodalmi folyóiratot nyilvánvalóan csak tikkor lehet szerkeszteni- ha vannak tt'ók, akik meg is írják a szépirodalmi anyagot. Mi a helyzet Szegeden? Vannak költőink, vannak kritikusaink, akik hol jó, hol jobb verseket és tanulmányokat írnak, születik néha egy-egy jó elbeszélés is, nincsenek azonban olyan novella íróink, akik folyamatosan, tehát rendszeresen és állandóan színvonalas szépprózát tudnának adni a Tihozzá olyan tudományokban; amelyek nincsenek messze az irodalomtól, a művészettől. Helytörténet, néprajz stb. — ugyan mikor és milyen mennyiségben kaptak helyet a Tiszafáiban? Pedig többéi: mondanának Szegeden, meg az országnak is az ilyen írások, mint egy-egy rossz vers, va" gyenge novella. S ha ezt tudjuk — már pedig nyilvánvalóan tudjuk —. miért adunk és miért adjunk mást a jövőben, miért vállalkozunk olyan feladatokra, amelyeket vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon rosszul tudunk végrehajtani. Azt kell csinálnunk, airiit jobban tudunk, mint mások, amiben. szatájnak; Ez közismert mások is tanulhátnak tőlünk? Vidéki folyáirat Á fő bajt azonban nem vettük észre. Az egyes hibákat felderítettük, de kissé vagy talán nem is kissé, elszigetelten tanulmányoztuk őket. Nem vettük észre, hogyan függnek össze egymással, hogyan tapad egyik a másikhoz. Nem is találtuk meg a gyógymódot, az orvosságot. Mint vidéki folyóiratra tekintettünk a Tiszatájra, azt hittük, hibái tipikusan vidéki hibák, hogy vidéki folyóirat nem is lehet másmilyen, mert itt nincsenek lehetőségek, nincs pénz, a tehetségesebb embereket Pestre viszik stb. Közben azonban több vidéki város megszülte a maga folyóiratát és ezek szép csendesen a mi lapunk, a Tiszatál fölé nőttek, azt bizonyítva, hogy lehet vidéken is jó folyóiratot csinálni, olyat, amelynek hangjára az egész ország felfigyel, csaik akarni kell. Még a legfiatalabb vidéki írócsoport lapja, a miskolci Széphalom is jobb. érdekesebb, változatosabb és igényesebb is, mint a mienk. A Tiszatáj színvonalának problémáira tehát éppen nem az a körülmény ad magyarázatot, hogy vidéki folyóirat; Mindezt, kétségtelen, sokéig nem vettük észre. Ezért azok a javaslatok, amelyek a Tiszatáj szerkesztésével kapcsolatban a tervezésről, a szerkesztőbizottság működéséről, stb. elhangzottak, hogy jobbá tegyék a folyóiratot, még ha megvalósultak is, s azt hiszem jórészt megvalósultak, alig hoztak eredményt. Ha ugyanis korábban észrevesszük és bizonyítva is látjuk, hogy lehet vidéken irodalmi és kritikai folyóiratot szerkeszteni olvan hibák nélkül, amelyeket mi egyszerűen mint szükségszerű vidéki hibákat tekintettünk, feltétlenül kiderült volna, hogy a Tiszatájjal az a baj, a főbaj, hogy az út, amelyen jár. a valóságban járhatatlan, legalábbis számúra járhatatlan. Most már azonban hiba lenne hallgatni erről. Amikor tehát azt kérdezzük, mi legyen a Tiszatájjal, tulajdoniképpen azt mondjuk, hogy ha javítani akarunk n munkán, alapvető változásokra van szükség.A budapesti írók közreműködése Vannak, akik úgy képzelik ezt a változást — éppen a többi vidéki folyóirat példájára hivatkozva —, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben, budapesti írókat is felkérnek arra, hogv írjanak 'a Tiszatájnak. Ez természetesen önmagában nem kifogásolható, sőt örömmel helyeselhetjük, mint valóságos és valóban előrevivő változást. Világos azonban, hogy a budapesti írók műveinek közlése nem oldja meg a Tiszatáj problémáját. A folyóirat szegedi. Jó csak akkor lesz, ha elsősorban a szegedi és a környékbeli írók, tudósok tevékenységére támaszkodva tud jobbá válni, mint amilyen. Nekünk kell jó folyóiratot csinálni, itt Szegeden, azokkal az emberekkel, akik itt vannak és itt dolgoznak, s ha a pestiek segítenek nekünk, megköszönjük és elfogadjuk a közreműködésüket, de nem várhatjuk kizárólag tény. Mégsem vontuk le a következtetéseket. S éppen emiatt a Tiszatájban hosszú idő óta olvan novellák is megjelennek, amelyék nem méltók a publikációra. Senki nem hiszi és nem is hitte ezekről a gyenge elbeszélésekről, hogy jók — talán csak a szerzőjük. Nem is ezért jelentek meg, hanem azért, mert példaként a Csillag és a többi irodalmi folyóirat lebegett a szemünk előtt, s nem tudtunk elképzelni olyan számot, amelyik elbeszélés, novella nélkül jelenne meg, Pedig feltétlenül az lenne a helyes elv, hogy ha nincs jó novella, elbeszélés, akkor inkáibb ne legyen a Tiszatájban szépprózai anyag, még akkor se. ha a versek, vagy más műfajok „aránya" így eltorzul. Ha pedig nincs jó vers, ne közöljünk semmilyent. És így tovább. Vagyis a jövőben — ez a megoldás egyik része — aszerint kell szerkeszteni a folyóiratot, hogy csak jó írás jelenhet mea a lapban, függetlenül attól, hogy ennék következtében milyen „arányok" keletkeznek egy-egy számban, . bizottságot megszüntetni, A társadalomtudományok mert a magára maradt szer. szerepe Vagyis írjuk oda az impreszszumba azt, hogy a Tiszatáj tudományos folyóirat is, * valahogy olyanná alakítsuk a lapot, amilyen volt, amikor indult, még 1947-ben. Kapjanak több helyet a lap hasábjain a társadalomtudományok. Ha pedig megváltozik a helyzet, és pár év múlva lesz annyi széppróza író Szegeden. hogy ellátják a Tiszatáj hasábjait színvonalas elbeszélésekkel, novellákkal, ismét áttérhetünk a mú szerkezetre; A folyóirat szerkeszlöje De még ez sem mindenj Az írócsoport legutóbbi vitáján sok fontos javaslat hangzott el a TiszatájróL Az egyik hozzászóló javasolta, hogy a lannak ne legyen szerkesztőbizottsága, csak szerkesztője; Azt hiszem, ez a javaslat ebben a formában kissé elhamarkodott, de azért érdemes gondolkodni rajta, mert helyes nyomon jár. A szerkesztőbizottság és a szerkesztő tevékenységében valóban szükség van változásokra. Számos tény bizonyítja, hogv a szerkesztőbizottság nehézkesen, bürokratikusán dolgozik, s ennek hibái elsősörban a lényegben, az egyes írások elbírálásában mutatkoznak; Mégsem helyes a szerkesztóDe ez » mint mondottuk •— csak az egyik útja a megoldás keresésének. Ha itt Szegeden és környékén a szükségletnél ritkábban születik jó novella, pillanatnyilag legalább, sokat tudunk mondani az országnak tudományos vonatkozásban, MégHERE BÁRÓ Cseres Tibor regénye SÖTÉT CSILLAGTALAN EJ. A mozdulatlanságba és félelembe dermedt pusztákon rabló lopakodik, szeretőjéhez igyekszik; Az aszszony nagyobbacska lánya rájön, hogy anyja szeretője a rettegett, keresett útonálló, aki szomszédjuk lovát is elkötötte. Éjnek idején kilopódzik, hogy az embereket fellármázza; Ilyen izgalmasan kezdődik Cseres Tibor legújabb regénye. Különös, furcsa történeteknek vagyunk szemlélői. Barótl Károly egy százegynéhány holdas uri birtok tulajdonosa, egész földjén herét termel (innen a neve ls), s a kaszálást harmadosok végzik; Jó munka, jó kereset. Igen ám, de kaszásnak nem alkalmaznak akárkit. Ahhoz az is kell, hogy szép, jóformájú legyen a feleség...: A TÖRTÉNET KÜLÖN ÉRDEKESSÉGE, hogy nem a felszabadulás előtt, hanem a 45/46-os évek sűrűjében játszódik. Baróti úr nem akar úijat húzni az új hatalommal, önként kinálja felosztásra a földjét; Éppen csak húsz holdat tart meg; De ebben a szűkre szabott, asszonyok nélkül maradt életben Here báró nem tud létezni. Odáig „süllyed", hogy még a városka szigorúan zárt nyilvános házában is csúfot vall...; A véletlen úgy hozza, hogy a köztudat őt teszi meg a rabló elfogó- ny ét ^elolvassa; iának Nénszerűsé^c* nntfár* .— " ' —. nő. A polgári párt képviselőnek javasolja.' S az óvatos, ravasz Baróti nem tud ellenállni a csábításnak. Ügy érzi, hogy így visszanyeri elvesztett régi életét, a virágról-virágra való szállást és megnyerheti az eddig elérhetetlen, törékeny kis bárónőt Bajczainét is. IGY BONYOLÖDIK, FONÖDIK a történet. Közben emberek, sorsok villannak fel, apró megfigyelések teszik hitelessé a könyvet. A végén Baróti úr rajta veszt. Éppen volt szeretői mondják ki felette az elveszejtő ítéletet. Cseres Tibornak a felszabadulás óta ez már az ötödik kötete. Cseres érezhetően hajlik a szatira felé, Ért hozzá, nekivaló. Kár, hogy itt-ott elcsúszik a naturalizmus felé, s olykor már-már az ízléstelenség határát súroló, fölöslegesen vaskos kifejezések zavarják az olvasót. A Magvető szokásos, szép kötettel lép a közönség elé. Élvezet kézbe venni ezeket az Ízléses, gonddal, igénnyel készült könyveket. Kellemes meglepetés, jó ötlet a borító belső lapján az iró meg jegyzése, könyve születéséről, cselekményéről. Mennyivel többet mond ez, mint a szokásos sivár — rideg ismertető! JÓL SZÓRAKOZIK, aki Cseres Tibor legújabb regé^ éa^gjgősorbaii - telük ^ a ^Tisz^ j ú^ak. ^Népszeríisége nőtlöa kesztő sok hibát követhet el, sok olyan dolog elkerülheti a figyelmét, melyre ügyelnie kellene, stb. A szerkesztőbizottság tehát nagyon sokat segíthet a szerkesztőnek. Da a változás mégis kell. A jelenlegi állapotokhoz képest nagymértékben növelni kellene szerkesztő szerepót; Ma a szerkesztő csak afféle „primus inter pares", s ez végtelenül helytelen, miért a szerkesztő így nem tud ered-; menyesen küzdeni a szerkesztőbizottság tevékenységének nehézkessége, bürokratikus vonásai ellen. A szerkesztőbizottság tevékenységét úgy kell átszervezni, hogy az csak tanácsadó testület legyen, de a döntés joga az egyes írások megjelenésével, vagy meg nem jelenésével kapcsolatban kizárólag a szerkesztőt illesse. Ennek nemcsak az lenne az előnye, hogy a szerkesztőbizottság munkájának bürokratikus vonásai egycsapásra megszűnnének, hanem az is, hogy a szerkesztő jobbari magáénak érezné a lapot, jobban látná saját felelősségét, következésképpen többet tenne azért, hogy jó írások jelenjenek meg, s többet tenne azért is, hogy rószszak ne jelenhessenek meg, , Ez lenne a másik legfontosabb változás. Hogy még van más tennivaló is? Persze, hogy van. De az már a szerkesztő dolga. Tőle várjuk például azt is, hogv elérje: a kritikai cikkek és általában a tudományos jellegű írt-ok szürke sablonos hangja, fűrészpor szárazsága megszűnjék és friss hangú, igazán olvasmányos értekezéseket olvassunk majd a Tiszatájbao, Ha jól dolgozik, több olyan témáról olvashatunk majd a folyóiratban, amelyek Itt Szegeden érdeklik az embereket, s amelyekről eddig nem írtunk, mint például a legutóbbi számban sem szóltunk semmit Hemingway könyvéről, vagy a Vörös és fekete című fijmrőL 'K•m