Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-27 / 176. szám

RRVAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK.! SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LAPJA XII. évfolyam, 176. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1956. július 27. Munkánk vezérfonala (R. L.) Nagyszerű dolog tanulmányozni a Központ; Vezetőség legutóbbi ülésén elfogadott irányelveket, amelyek a második ötéves terv munkaprogramját, vá­zolják fel. Még nagyszerűbb tudni: mindez nem távoli jövőben valósul meg, hanoin az elkövetkező öt év alatt, mert a célkitűzések végrehajtásához máris hoz­záfogtunk. Ez a tervezet — amennyiben az Ország­gyűlés törvényerőre emeli — öt esztendő tennivalói­nak vezérfonala lesz, és célkitűzései jelentősen ciöbb­revisznek bennünket ti népgazdaság fellendítésének, népünk fotfeozódó anyagi és kulturális 1 elemelk»?désé­nek útján. Amint a Központi Veaetősétí ülésen el'iiang­zott vitában megállapították: az irányelvek mintegy pártunk második programjává vállak. A második ötéves terv irányelvei egy nagyon je­lentős dolgot tükröz: a terv szilárdan megalapozott és a józan mértéktartás jellemzi. Ezt tükrözi, hogy a szocialista ipar termelésének növekedését 196C-b<m 1955-höz képest az eredetileg javasolt 50—52 százalék helyett 47—50 százalékban, az iparban a termelőesz­közök termelését ennek megfelelően a tervezett 50 helyett 58—60, a fogyasztási cikkekét a tervezett 40 helyett 38—40 százalékban irányozza elő az eltagadott tervjavaslat. Eredetileg a nemzeti jövedelem 42—13 százalékos emelkedését tűzték ki, a módosított javas­lat azonban a nemzeti jövedelemnek csak mintegy 40 százalékos emelkedését Írja elő. Nincs szükség Jégvárakra, hangzatos ígéretekre, amilyenek valljuk meg, néha elhangzottak az első ötéves terv kezdetén. Őszintén és körültekintően vette pártunk számba az ország rendelkezésére álló erő/cet, lehetősé­geket, s e számbavételhez az egész népet hívta segít­ségül. Az egész ország közvéleménye előtt zajlott le az a széleskörű vita, amely rengeteg javaslattal, elgondo­lással és tapasztalattal gazdagította a készülő tervet. S pártunk Központi Vezetőségéi a nép előtt érzett fe­lelősségtudata hatotta át akkor, amikor a nép vélemé­nyére figyelve, lényeges módosításokkal fogadta el a második ötéves terv irányelv-tervezetét. A Szabad Nép — a könnyebb áttekinthetőség ked­véért — vastagabb betűkkel közölte a vitában szereplő irányelv-tervezeten eszközölt módosításokat. Ezeklxm a módosításokban benne vannak azok a javaslatok is, amelyek itt, Csongrád megyében hangzottak el: Vöröi Mihály, a megyei tanács v. b. oktatási osztályánál: ve­zetője és mások altal ia keveselt építendő új 'tanter­mek számát négyszázzal növelték; Kósa Ferenc ifjú sándorfalvi traktoros javaslata is hozzájárult ahhoz, hogy az eredeti tervezetet azzal bővítsék ki, hogy a pótalkatrészgyártást 1960-ra az 1955 évinek mintegy két és félszeresére növeljék. Nyilvánvaló, hogy nem­csak erre az egy javaslatra történt a módosítás, hiszen másfelől is érkeztek hasonló kívánságok. De ez az egy javaslat is elősegítette, hogy a tervkészítők reálisan felmérhessék a jelentkező szükséglet mértékét s töb­bük között ebben volt a terv-vita nagy jelentő­sége. S így idézhetnénk tovább azokat a javaslatokat, amelyeket a terv-vita sorén közöltünk: Baráti Dezső rektorét a vidéki egyetemek fokozott fejlesztéséről; a diákokét és újságírókét, akik lényegesen több papír biztosítását sürgették könyv- és folyóirat kiadására, mint amit az eredeti javaslat figyelembe vesz. Azonban igen sok tanács, elgondolás nem kaphatott helyet a tervben, hiszen a második ötéves terv kisebb létesítményeinél még nem történt meg a telephely megválasztása. De ezeknél is pártunk irányelvül szabja meg az illetékes miniszterek számára, hogy az új üzel­meket — figyelembe véve a helyi nyersanyag szükség­leteket — a kevésbé iparosodott és munkaerővel jól ellátott helységekben létesítsenek. Bízunk abban, hogy Csongrád megye kívánságait és lehetőségeit figye­lembe veszik a miniszterek. Az irányelvek konkrétan meghatározzák, hogy a konzervipart és paprikafeldol­gozást többük között Szegeden kell fejleszteni, aondos­kodni kell Szeged jelentőségének megfelelő fejleszté­séről és korszerűsíteni keli a Szegedi Orvosi Egyete­met. Ennél természetesen sokkal, de sokkal több volt a kívánság. Az lett volna a legkönnyebb, hogy az irányelvekben az említetteknél lényegesen több, na­gyobb létesítményt ígérjenek Csongrád megyének. Ígérni azonban könnyű, de egy országot vezető párt nem tehet felelőtlen ígéreteiket, hiszen joggal kérnék tőle számon a tervidőszak leiárta után a dolgozók a hetartatlan ígéreteket. Nagyobb összegeket beruhá­zásokra — az életszínvonal tervezett ütemű fejleszté­sének károsodása nélkül — nem irányozhatuvlk elő, hiszen igaz, hogy élvezzük a szocialista tábor szoros gazdasági együttműködésének előnyeit, azonban mégis csak saját erőnkre vagyunk utalva. Reméljük, hogy az Alföld további iparosításának jogos kívánságát jobban figyelembe veszik a terv végrehajtásakor, az építeni szándékozó nagyobb olyan létesítményekből, s amelyek nyersanyagforrása éppen itt az Alföldön van — pél­dául a mezőgazdasági feldolgozó ipar — bővebben kap a mi megyénk. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az irányelvek csak fő vonásokban határozzák meg a ten­nivalókat, s a második ötéves terv során Csongrád megye mezőgazdasága, ipara, kereskedelme, iskolahá­lózata és egészségügye az országos arányoknak meg­felelően nagymértékben továbbfejlődik. Joggal mondhatjuk; ez a terv az egész nép terve, ezt bizonyítja az igen sikeres terv-vita is. De a dolgo­zók terve abban az értelemben is, hogy megvalósítása a dolgozók munkájától függ és ennek a munkának eredménye a dolgozók javát szolgálja. A második öt­éves terv végrehajtásához a Központi Vezetőség leg­utóbbi határozata megteremtette a szükséges politikai feltételeket, annak lehetőségét, hogy a párt egységesen léphessen fel, vezethesse az egész népet, a haza to­vábbi felvirágoztatásáért, jobb jelenünk és szebb jö­vőnk építéséért folyó munkát, a második ötéves terv irányelveinek megfelelően. Ünnepi díszelőadás lesz Szegeden a Lengyel Népköztársaság Szejm-külaöiiségónek liszteleiére A Magyar Dolgozók Pártja Szeged Városi Bizottsága és a Szeged Megyei Jogú Városi Tanács díszelőadást rendez a Lengyel Népköztársaság Szegedre érkező Szejm-kUldöttsé­gének tiszteletére a szegedi Nemzeti Színházban. A díszelő­adás augusztus 1-én fél 8 órakor kezdődik. Az ünnepi mű­sorban közreműködik a Közalkalmazottak Szakszervezeté­nek szimfónikus zenekara, a Tápéi Népi Együttes gyermek­tánckara, a DAV, az Üjszegedi Kender-Lenszövő Vállalat és a Közalkalmazottak Szakszervezetének énekkara, a Szegedi Textilművek tánckara, a Honvédség népi zenekara, a Dél­szláv Együttes tánckara, valamint a Ssegedl Konzervgyár népi együttese és népi zenekara. Az ünnepi műsor ének­és táncszáinait vezényli Markó Leó é« Kertész Lajos kar­nagy. Dankó-notákat énekel Szegcdi Antal nípdalénekes, Lakatos Géza népzenész és zenekara kíséretével. Tegnap délután megkezdték as ifjúsági üdülő é* rixisport-telep építéséi Tegnap délután megjelent az első önkéntes munkacsa­pat az ifjúsági üdülő-és vizi­sport-telep felépítésének színhelyén a Haladás pálya meiletti szakaszon és meg­kezdte a munkát. A tíz tag­ból álló munkacsapatban ('•regek és fiatalok, szellemi és fizikai munkások dolgoz­tak. Az üzemek közül első­ként a Hangszerkészítő és Javító Vállalat küldte* el né­hány önként jelentkező dol­gozóját. Részt vett a munká­ban az üzem párttitkára, az 58 éves Üveges Antal elv­társ, Gallai Ferenc pártve­zetőségi tag. aki alig hat év­vel fiatalabb és Erős István ü. b.-elnök. A fiatalok közül Balassi Sándor DISZ-titkár, Daróczi Péter ifjúmunkás és a lányok közül Vecseri Ilonka. A Városi DISZ-bizottság három tagja is jelentkezett az első munkacsapatba. Az épület területének ki­egyenlítésével kezdődött a munka, s mint kiderült, jó ideig ez képezi a folytatást is, mert a cölöpözés előtt legalább 400 köbméter föl­det kell megmozgatni és utána is mintegy ezer köb­métert kell új helyére ta­A bortlányi dolgozó parasztok a cséplőgéptől teljesítik beadási kötelezettségeiket Bordányban és a község határában a kiskundorozs­mai gépállomás öt cséplőgé­pe dolgozik. A dolgozó pa­rasztok dicsérik munkáju­kat. A legjobbak közül is talán legtöbb dicséretet Ifj. Tapodi Antal munkacsapata kapta eddig. Tagjai rendsze­resen túlteljesítik napi csép­lés! tervüket, s gondjuk van a minőségi munkára is. Eddig már több mint száz termelő csépeltette el gabo­náját, s csaknem valameny­nyíen azonnal, a cséplőgép­től teljesítették az állam iránti beadási kötelezettsé­geiket. Illés József egyéni licskázni. És ez még mindig csak az első lépés lesz, tnett ahhoz, hogy az épület kör­nyéke is méltó legyen a mo­dern üdülő- és vízisport­telephez, összesen 6 ezer köbméter föld feltöltése és elengyengetése szükséges. Legfontosabb most az épü­let kijelölt helyének el­egyengetése, és ezt sürgősen el kell végezni, mert csak azután kezdődhet a cölöpö­zés. Az alapozáshoz előre szük­séges próbacölöpök már a földben vannak és hamaro­san megállapítják teherbiró képességüket. Azután 85 da­rab vasbeton cölöpöt vernek a földbe és erre épül a 46 méter hosszú és 19 méter széles épület. Nagyon szívós és állandó munka kell ide, ha azt akar­juk, hogy ifjúságunknak ez az impozáns létesítménye idejében felépüljön. A kez­det szén, a lelkes kis cso­port nagy akarattal, frissen dolgozott. Reméljük, hogy az öregek és fiatalok, fiúk és lányok helyébe ma már újak és holnap ismét újak állnak, s így egy fél napra sem sza­kad meg a megkezdett tár­sadalmi építőmunka. (Llebmann telv. Fény. Szöv.) A Szegedi Cipőgyárban az egyik ifjúsági export-bri­gád vezetője Császár Ferenc ágó-talpaló. Brigádjuk a második negyedévben kiváló munkájával a Csongrád megyei DISZ-bizottság export vándorzászlajának esé­lyese lett. Császár Ferenc munkáját Európa-szerte ismerik. Mint a képen is látható, az ágó-talpaló mun­káját vizsgálja felül. Utána indul a legújabb divatú cipő Svédországba, Angliába, Nyugat-Németországba, a Szovjetunióba — Európába. Szegeden jelenik meg a nemzetközi eszperantó-mozgalom hivatalos lapjának legközelebbi száma Érdekes folyóirat jelenik meg a közeljövőben Szege­den. A címe: Paco. Nem ne­héz kitalálni a jelentését a la­tin ~pax« és az olasz »pace« nyomán. A szó a béke fogal­mát jelenti — eszperantóul, A "Paco* — a Világbéke Eszperanlista Mozgalom hi­vatalos folyóirata — minden hónapban más országban je­lenik meg. Főszerkesztősége Svédországban van, onnan rántó nyelv tanítását. Ezzel megelőzték Angliát és Fran­ciaországot, ahol ugyancsak hivatalosan tanítják, de keve­sebb iskolában, az eszperan­tót. Az említetteken kívül szerepel olasz, norvég, viet­nami, bolgár, német, írás Ls a lapban. Mi magyarok, Juhász Gyu­iának »Remóny« című 1925­ben megjelent, az eszperantó­val kapcsolatos cikikét jelen­bj'zn^k meg havonta más-más tétjük meg, természetesen lalat bordányl telepén Vass József telepvezető mindent megtesz azért, hogy a gabo­nát hozó dolgozó parasztok­nak ne keltjén sokáig vára­kozni a terményraktár előtt. Gyorsan és pontosan veszik át tőlük a gabonát. országot az egy.es számok szerkesztésével. Így került sor most első íz­ben Magyarországra. Farkas Ernő, a Tömörkény leánygim­názium tanára vállalta a kö­vetkező szám összeállítását. Nem mindennapi anyagot kell rendeznie és kiadnia. A folyóirat írói ugyanis a világ minden részéből küldtek anyagot. Ausztriából a nizzai eszperantó irodalmi szemléről küldtek kritikát, egy japán írás a továbbra is fenyegető atombomba kísérletekről szól. Egy jereváni tanár az eszpe­rantó mozgalom ottani hely­zetéről, terjedéséről 6zámol be. Elmondja, hogy több tan­folyam indult és indul, főleg pedagógusok számára. Egy jugoszláv -kamarado- leírja, hogy Jugoszláviában az el­múlt évben 53 középiskolá­ban és tanítóképzőben vezet­ték be hivatalosan az eszpe­eszperantóra fordítva. Ezen* kívül Móra Ferenc: Höfer című háborúellenes versének fordítását és Budapestről Balkányi Pál cikkét. Balká­nyi Pál Miamato Masao japán eszperantistával vitázik. A vitában Masao töhbek között az állította, hogy a magyarok nem ismerik eléggé Lukács Györgyöt, Balikányi erre is válaszol, A most Szegeden megjele­nő számot Tombácz Imre elv­társnak, a Városi Tanács v. b. elnökhelyettesének vezércik­ke nyitja meg. Tombácz elv­társ egyébként a szegedi -Bé­kén eszperantó körnek az el­nöke. A kör a Kossuth Lajos sugárút 53. szám alatti Mű­velődési Otthonban működik. Titkára Böti László tanár. Szeptembertől szívesen látják a körben mindazokat, akik ér­deklődnek az eszperantó nyelv iránt. Sok hűhó semmiért Az eset a következő: a Délmagyarországi Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat szegedi telepén nem vezették pontosan a szállítási kartonokat és a Megyei Döntő­bizottság szegedi ellenőrző körútján ebből gazda 9 mázsa 56 kiló, Du- a hibából azt a teljesen érthető következte­dús István 7 mázsa 10 kiló, lést vonta le, hogy a kötbéres szállítási szerződéseiknek 18 vállalat nem tett eleget az elmúlt év utolsó és ezév első negyedévé­ben. Hivatalból meg is indította ellenük az eljárást. Eddig talán rendben is volna min­den, — azaz, hogy mégse, mert legalább négy esetben olyan csekély volt a szerző­dés megszegése, hogy nem veszélyeztette sem a vállalatok tervteljesítését, sem a népgazdaság érdekeit. Már pedig az M. T. 50 1955. számú rendelete alapján ilyen ese­teikben a szerződő felek jegyzőkönyvileg zának adták első ide! Ite megszüntethetik az eljárást. Ügy látszik, a adták elso ldei gabo" Döntőbizottság tagjai nem ismerték ezt a rendeletet és ezekből az ügyekből is tár­gyalást produkáltak, — azaz magukra öl­tötték a bürokrácia bábájának szerepét. Marad tehát mintegy 14 vállalat — mint bűnös. Viszont a Vegyianyag Nagykereske­delmi Vállalat és hat üzem a számláik ösz­szehasonlítása után arra a 'következtetésre jutott, hogy reális követelés nem áll fenn — csupán a hibás nyilvántartásból erei a Megyei Döntőbizottság megállapítása. El is készítették, az erről szóló közös ieouzö­Berkó Ferenc 632 kiló, Fá­bián Istvánné 475 kiló és Gyuris Miklósné 330 kiló ro­zsot vittek be a községi ga­bona begyűjtő helyre a csép­lőgéptől. Igen szép példát mutat a begyűjtésben a ter­melőszövetkezet is. A Dús Kalász Tsz tagjai is a ha­nájukat. A Terményforgalmi Vál­— Ma délután 6 órakor a Faipari Tudományos Egyesü­let szegedi csoportja klubdél­utánt rendez, -A fa helye, mint nyersanyag a viláapia­eom« eímmal. könyveket és elküldték a Megyii Döntő­bizottsághoz, de az hajthatatlan volt — valami suskust vélt talán az üzemek kö­zött — és tárgyalásra idézte az érdekelt üzemek képviselőit. Nem kért számlamá­solatokat, hogy meggyőződjék az igazság­ról, ahelyett egy torz tárgyalást csimdl, amelyen sem az alperes, sem a felperes nem követelt. De még csak nem is elégedett meg egy tárgyalással. Az emlegetett két negyedéi; szállítási szerződéseiről két külön tárgya­lást rendezett — az egyiket pénteken játszot­ták le, a másikra hétfőn került sor. Addig­addig erőlködött tehát a Megyei Döntőbi­zottság, amíg két tárgyalást nem produkált. Ezzel a lélekkelen és hanyag ügyintézés­sel hozzávetőleg tíz vállalat képviselőit citálta oktalanul Hódmezővásárhelyre, hogy ott az alperes, illetve a felperes szerepében megjelenjenek a döntőbizottság előtt, amelynek úgy látszik nagyon tetszik rz a játék. Így jött hát létre néhány torz tárgyalás, amelyen egyedüli követelő a döntőbizott­ság, a követelés tárgya pedig oktalan tár­gyalás megrendezése volt. Lám, lám, a bürokrácia esetenként erő­sebb az életnél és az igazságnál is, ha erós kezekben van. (.Qin-nnl

Next

/
Oldalképek
Tartalom