Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-26 / 175. szám

Csütörtök, 1958. Július 26. A MÁSODIK ÖTÉVES TERV IRÁNYELVEI (folyttöh « t. oldalról) H A gépiparnak az eddiginél lényegesen ___ nagyobb mennyiségben, korszerűbb ki­vitelben, jobb minőségben és nagyobb soroza­tokban kell gépeket, berendezéseket, járműve­ket, műszereket és más termelőeszközöket elő­állítani a népgazdaság összes ágai és a külkeres­kedelem számára, a honvédelem erősítésére, valamint a lakosság gyorsan fokozódó szükségle­teinek kielégítésére. Ennek megfelelően a má­sodik ötéves terv időszakában » gépipari termelést mintegy 10 száza­lékkal kell növelni. A gépipar fejlesztésére mintegy 3,5 milli­árd forint beruházást kell fordítani, ennek több mint 80 százalékát a meglevő üze­meik fejlesztésére kell felhasználni: A nemzdtlközi együttműködés áfltal nyújtott lehetőségek felhasználásával a gépiparban az ország adottságainak leg­inkább megfelelő ágakat és a kevésbé anyagigényes gyártmányok termelését kell fejleszteni s olyan cikkek tömegtermelé­sére kell elsősorban berendezkedni, ame­lyek a belföldi szükséglet mellett magos műszaki színvonaluknál fogva a nemzet­közi együttműködésben résztvevő orszá­gok igényeit is kielégítik Be kell vezetni, illetve ki kell terjeszteni a sorozatgyár­tást, elsősorban a Diesel-mozdonynál, egyes mezőgazdasági nagygépeknél (ga­bona-, kukoricakomfoájn, traktorok) és az autóbusznál: A szerszágépgyártás több mint kétsze­resére emelkedjék, különösen a kevésbé anyagigényes típusok (finommechanikai szerszámgépek), valamint a cél- és agre­gát-gépefc termelése fejlődjék A golyós­csapágy gyártását több mint 2,6-szeresére kell növelni: Különösen súlyt kell helyezni a Dksel­motoros járművek gyártásának fejleszté­sére. A Diesel-motorral hajtott különféle teljesítőképességű, normál nyomtávú moz­donyokból 1960-ban 380 darabot kell elő­állítani; A második ötéves terv időszaká­ban 90 motorvonatot és több mint 200 mo­toros hajót kell gyártani. A Diesel-moto­ros traktorok termelése 1960-ban érje el az 5700 darabot, szemben az 1955. évi 100 darabbal. A Diesel-motorok gyártása 1960­han, 1955-höz képest — lóerőben — mint­egy hétszeresére növekedjék. A Diesel-mozdonyokon kívül fejleszteni kell a nagyteljesítményű vasúti villamos mozdonyok gyártásét is, ezekből 1960-ban 15 darabot kell előállítani. A mezőgazdasági gépgyártást öt év alatt mintegy 110 százalékkal, a traktor­gyártást 112 százalékkal kell növelni; Korszerű talajmegmunkátó és betakarító gépeket kefll előállítani; öt év alatt az ipar közel 9000 nagyteljesítményű lánc­talpas traktor, mintegy 10 000 univerzális traktor, több mint 10 000 gabonakombájn mintegy 17 000 kukoricakomibájn és siló­kombéjn gyártását biztosítsa: A vegyipar nagymértékű fejlesztésével összhangban az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani korszerű vegyipari gépek gyártására. A vegyipari gépek termelését 9t év alatt az 1955. évinek mintegy 2,5-szeresére. az emelő- és szállítóberendezésekét több mint 1,6-szeresére. a szivattyúk és komp­resszorok gyártását több mint 1,7-szeresé­re, a hajógyártást több mint 1,4-szeresé-e k^H növelni. Nagymértékben kell fokozni a víz­turbinák gyártását. Biztosítani kell bá­nyagépek, sújtólégbiztos védelmi be­rendezések, valamint korszerű építő­ipari és élelmiszeripari gépek fokozott gyártását. Be kell hozni az erősáramú Ipar vi­szonylagos elmaradását. Nagyfeszültsé­gű és nagyteljesítményű berendezése­ket vizsgáló laboratóriumot kell létesí­teni. Ki kell fejleszteni a különböző teljesítményű Dicsei-elektromos moz­donyokhoz szükséges vontatómotoro­1 kat és fődinamókat. Ki kell alakítani • a legmegfelelőbb hűtésű 50 MW-os tur­bógcncrátor típust, be kell vezetni az új nagyvasúti villamos mozdonyok gyártását. Az erősáramú iparnak rö­vid időn belül meg kell oldani az Ipar és mezőgazdaság területén levő auto­matizálási és villamosvezérlési felada­~ tokát. Mintegy kétszeresére kell emelni a ha­zánkban jelentős gyártási hagyományokkal rendelkező gyengeáramú gépipar termelé­sét és .biztosítani kell, hogy az új, korszerű gyártmányok egész sorát állítsa elő. Főként a vákuumtechnika és híradástechnikai gyártási ágak fejlesztése szükséges (átvitel­technikai berendezések, tranzisztorok). Kü­lönös súlyt kell helyezni a mikrohullámú rádióvevők és televíziós készülékek, frek­vencia-modulált adóberendezések gyártásá­ra. öt év alatt mintegy 110.000 darab tele­víziós vevőkészüléket kell gyártani. A műszeripar termelése több mint két­szeresére növekedjék. Különösen az elek­tronikus műszerek, anyagvizsgáló műsze­rek, az automatikaelemek és a komplett la­boratóriumi berendezések gyártását kell nagymértékben fejleszteni. Tovább keli fejleszteni a radiológiai (nukleáris) műszerek gyártását, a kuta­tási célokon túlmenően az iparban és a gyógyászatban történő fokozott alkal­mazásuk érdekében. Tovább kell fej­leszteni a geofizikai mérőműszerek so­rozatgyártását. Az orvosi készülékek és műszerek gyártásánál a legfejlet­tebb készüléktípusok és a rozsdamen­tes acélműszerek fejlesztését kell biz­tosítani. Gyors ütemben kell emelni a gépipar ál­tal előállított közszükségleti cikkek terme­lését. öt év alatt legalább 2100 000 rádió­vevőkészüléket, 60 000 tonna fémedényárut kell gyártani. Meg kell kezdeni az olcsó, 50—75 köb­centiméteres beépített motorral ellá­tott, pedállal is hajtható kerékpárok (Moped) gyártását. Rá kell térni a mo­torkerékpár-motorral hajtott négykere­kű, fedett karosszériájú járművek gyártására, öt év alatt összesen 230 000 motorkerékpárt, illetve motorkerékpár-motorral hajtott jár­művet és 1 700 000 kerékpárt, illetve Moped­kerékpárt kell előállítani. A háztartási vilamoskészüiékek gyártá­sát több mint háromszorosára kell növelni. A gépiparnak meg kell oldania az ipar, az építőipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és a népgazdaság többi ágában használt gé­pek. berendezések, járművek megfelelő minőségű alkatrészekkel való rendszeres el­látását. A pótalkatrészgyártást jelentősen fejleszteni kell úgy, hogy 1960-ban az 1955. évinek mintegy 2.5-szerese legyen. Különös gondot kell fordítani a külföldre el­adott gépek alkatrész-utánpótlására. Ki kell szé­lesíteni a szabványosított, egységesített gépal­katrészek alkalmazását. A gépek súlyának csökkentésével; ötvözött acélanyagok alkalmazásával, az anyagmegta­karítás fokozásával 1955-höz képeat 1960-ban 18—20 százalékkal kell csökkenteni a gépipar fajlagos hcngereltacél felhasználását. Nagy súlyt kell helyezni a színes fémek helyettesítésére; egyedül a kábelgyártásnál 3350 tonna ólmot és 400 tonna rezet kell 1960-ban aulmlniummal helyettesíteni; Biztosítani keü, hogy a gépipar egyre több; a korszerű műszaki követelményeknek megfe­lelő, gazdaságosan értékesíthető exportcikkeket gyártson. A gépkivitelben fokozni kell a finom­mechanikai, híradás- és vákuumtechnikai gyárt­mányok, Diesel-mozdonyok; autóbuszok, mező­gazdasági gépek részarányát, a szerszámgépex­portban pedig technikailag tökéletesített új típu­sú gépek, a nagy teljesítményű marógépek, esz­tergák és köszörűk arányát. A finommechanikai exportban növekedjék az újfajta röntgenkészü­lékek, textilvizsgáló és elektromos mérőműsze­rek részesedése. A gépkivitel előirányzatait pon­tosan a műszaki és minőségi követelményeknek megfelelően kell teljesíteni és ebben fokozni kell az exporttermékeket előállító vállalatok anyagi érdekeltségét. I || I A könnyűiparban öt év alatt mintegy 25 I ) százalékkal kell emelni a termelést; ezen belül a textiliparban hozzávetőlegesen 22 százalékkal, a konfekcióiparban 28 százalékkal, a cipőiparban 26 százalékkal, a bútorgyártásban 37 százalékkal, a papírgyártásban 55 százalék­kal. A könnyűiparban öt év alatt 2,3 milliárd forintot kell beruházni. A könnyűipari termékek kisebb hányadát kell exportálni, mint az elmúlt években, ami lehetővé teszi, hogy belföldön 1960-ban 40 szá­zalékkal több könnyűipari cikk kerüljön forga­lomba; mint 1955-ben. A könnyűipari termé­kek minőségét meg kell javítani és választékát jelentősen ki kell bővíteni. A tartós, szép kivi­telő, űj könnyűipari termékek egész sorát kell forgalomba hozni. Elsősorban a jó minőségű textilanyagok; a jé kivitelű konfekcióáruk és lábbelik, valamint a szintetikus szálból készült különféle ruházati cikkek gyártását kell fej­leszteni. Minthogy a könnyűipar használ fel jelenleg legnagyobb mértékben külföldi nyersanyagot; jelentős erőfeszítésre van szükség a könnyűipar hazai anyagforrásainak kiszélesítése és a köny-i nyűiparban felhasznált importanyagok részará­nyának csökkentése érdekében, üzembe kell he­lyezni új, évi 22.000 tonna teljesítőképességű szalmacellulózé-gyárat, fel kell építeni négy fa­rost- és két forgácslemez-üzemet, 1960-ban mintegy 27.500 tonna szalmacellulézt, 47.500 köbméter farost- és forgácslemezt, és 22.000 tonna kenderrostot kell hazai nyersanyagból előállítani. |12| A második ötéves terv időszakában az élelmiszeriparban a termelés 48— 52 százalékkal növekedjék. A termelést hozzávetőlegesen a húsfeldol­gozó iparban 47 százalékkal, a baromfifel­dolgozó iparban 70 százalékkal, a konzerv­iparban 45 százalékkal, a tejiparban 48 százalékkal, az édesiparban 66 százalékkal kell növelni. Fokozni kell a koncentrált tápanyagok, a vitamindús készítmények gyárátását, valamint a mélyhűtött főzelék­és gyümölcskészítmények termelését. Az élelmiszeripari beruházásokra öt év alatt 2.2—2.4 milliárd forintot kell fordíta­ni. A termelés kellő színvonalának elérése szükségessé teszi, hogy 1960-ban a cukor­ipar mintegy napi 3200 tonnával több cu­korrépát, a tejipar napi 230.000 literrel több tejet, a baromfifeldolgozó ipar évi 6000 tonnával több baromfit clolgozzon fel. A sörgyárak teljesítőképességét évi 775.000 hektoliterrel kell növelni. A hűtőházak be­fogadóképességét több mint 20.000 tonná­val kell bővíteni. Jelentősen javítani kell az élelmlsserek és egyéb termékek minőségét, bővíteni kell a választékot, higiénikusabbá kell tenni az élelmiszeripari cikkek termelését és csoma­golását. Az élelmiszeripar minden ágában jelen­tősen csökkenteni kell az anyag- és kész­áruvfr*7.t.eséget. |ig j Az állami helyiipari vállalatok és a ] I kisipari termelőszövetkezetek az ed­diginél jelentősen nagyobb mértékben já­ruljanak hozzá a lakosság közszükségleti cikkekkel való ellátásához, mind jobban elégítsék ki a javítási igényeket. A döntő­en helyi anyagokkal, helyi szükségletek el­látására dolgozó minisztériumi iparvállala­tokat át kell adni a tanácsoknak. Ez utób­biakat nem számítva, öt év alatt az állami és szövetkezeti helyi ipar termelése mint­egy 35 százalékkal emelkedjék. Nagy súlyt kell helyezni a helyi (álla­mi és szövetkezeti) építőanyagipari ter­melés fejlesztésére és ehhez megfelelő anyagi feltételeket kell biztosítani Továbbra is biztosítani kell, hogy a ma­gánkisipar részt vegyen a lakosság szük­ségleteinek kielégítésében. Fejleszteni kell a háziipari tevékenysé­get, és kl kell szélesíteni a háziipar ter­mékeinek értékesítését. Gondot kell fordí tani a népművészet és iparművészet ter­mékeinek a lakosság körében való széle­sebb elterjesztésére. R AZ építőipart jelentősem fejleszteni kell, hogy képes legyen a beruházási és felújítási célkitűzéseknek megfelelően betölteni növekvő feladatát mind a lakás­építés, mind az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és a népgazdaság többi terüle­tén előirányzott építkezések tervszerű meg­valósításában. öt év alaítt az építőipar ter­melése 54—56 százalékkal emelkedjék. Az építőiparba mintegy egymilliárd forintot kell beruházni, ennek több mint kéthar­madát új gépekre fordítsák. Az építési tevékenység messzemenő áV alakítását kell megindítani ' Az építési munkák összpontosításá­val, a közművek Időben való megépí­tésével, az építkezések lényeges meg­gyorsításával és olcsóbbá tételével, to­vábbá az építőiparnak, főként a lakás­építkezéseknek — előregyártás és gé­pesítés útján gyáripari jellegű szerelőiparrá való fokoza­tos átalakítását kell elérni. Jelentősen fokozni kell az előregyártott vasbetonelemek és szerkezetek alkalmazá­sát. Több mint nyolcszorosára kell növelni a felhasznált üreges téglák és falazóblok­kok mennyiségét. Az építkezéseknél biztosítani kell a helyi anyagok minél nagyobb mértékű felhasználását. Az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell kisfejtésö tetőket építeni: Az építőiparral párhuzamosan fej­leszteni kell az épületgépészeti beren­dezések előállítását. Az építőipar rendelkezésére álló gépek, berendezések és egyéb eszközök ésszerűbb kihasználása szükségessé teszi az építőipar szervezettségének fokozását, a jelenlegi szétforgácsolt építőipari szervezet célszerű átalakítását. Ilii Az ipar minden területén nagy gon­1° I dot kell fordítani a szükséges nyers­anyagok, félkésztermékek és alkatrészek kellő időben való biztosítására. Szigorú tervszerűséget kell érvényesíteni mind a vállalatok egymás számára történő szállí­tásainak lebonyolításában, mind az import­anyagok és alkatrészek beszerzésében. Már a második ötéves terv első évei­ben a készletek oly mértékben való feltöltését kell elérni, amely szükséges a termelés zavartalan menetéhez. Ugyanakkor az Ipar minden ágában — a minőség javításával egy Időben — csökkenteni kell a fajlagos anyagfel­használást és a legszigorúbban fel kell lépni az anyag­pazarlás és selejtgyártás ellem. II. A% ipar műszaki színvonala 'Az egész népgazdaság fejlődése megkö­veteli, hogy a második ötéves terv során az ápar minden ágában gyors ütemben emelkedjék a műszaki színvonal. A nem­zetközi munkamegosztásra támaszkodva, s felhasználva a szocialista tábor és a tő­kés országok legjobb tapasztalatait biztosí­tani kell a rohamosan fejlődő technikai eredményeinek fokozott meghonosítását, az élenjáró tapasztalatok széleskörű elterjesz­tését és ezzel a műszaki haladás jelenté­keny meggyorsítását; A technika fejlesztésére rendelkezésre álló eszközöket a következő alapvető fel­adatok megoldására kell összpontosítani: A munka termelékenységének nö­I ' I velése és a dolgozók munkakörül­ményeinek javítása érdekében jelentéke­nyen fokozni kell a termelőfolyamatok, mindenekelőtt a nehéz fizikai és az egész­ségre ártalmas munkák gépesítését. A fő folyamatok mellett fokozottan törekedni kell a kiisegítő és mellékmunkák gépe­sítésére és ezáltal el kell érni, hogy az iparban dolgozó munkásak minél nagyobb részét a termelés alapfolyamatában lehes­sen foglalkoztatni. Egyes területeken meg kel] kezdeni és ki kell terjeszteni a ter­meQőfolyamatok automatizálását. Jelenté­kenyen növelni kell a gépi beruházáso­kat: az elavult gépek fokozatos kicserélé­sére, új gépek és berendezések üzembehe­lyezésére az iparban öt év alatt a beru­házásra ós a felújításra előirányzott ösz­szegekből összesen mintegy 14 milliárd forintot kéli fordítani, mintegy 70 száza­lékkal többet, mint az első ötéves terv időszakában, j 2 I A gépesítés fokozását a villamosí­! 1 tás kiterjesztésével kell megala­pozni. Az iparban egy munkásra jutó vil­lamosenergia felhasználását hozzávetőle­gesen 44 százalékkal, az 1955. évi 5766 kWó-ról 1960-ra mintegy 8300 kWó-ra, azaz gyorsabb ütemben kell növelni, mint a miunka termelékenységét Széles körben kell alkalmazni a mi korszerű vegyi eljárásokat az ipar különböző területein. Fokozni kell vegyi eljárások segítségével a fémek korrózió­védelmét; Az iparban felhasznált féme­ket és egyes mezőgazdasági eredetű nyers­anyagokat nagyobb mértékben kell he­lyettesíteni vegyipari termékekkel. Nö­velni kell a különíböző melléktermékek és hulladékok vegyipari feldolgozásált. Az egy lakosra eső műanyagtermelést 1960­ban 1,1 kilogrammra, az 1955. évinek több mint négyszeresére kell fokozni. m Jelentősen ki kell terjeszteni a termelési folyamatok ellenőrzésé­ben és irányításában a műszerek haszná­latát. Növelni kell a korszerű rádiótechni­kai, elektronikus berendezések alkalma­zásét az ipar különböző területein. A mű­szerellátásra fordított beruházásokat öt év alatt két és félszeresére kell növelni. m Fordulatot kell elérni az energia­termelés és felhasználás gazdasá­gosságában. Arra kell törekedni, hogy a fűtőanyagokat olyan berendezésekben használják feli, amelyekiben az eddiginél kedvezőbb hatásfokot lehet elérni. Növel­ni kell a jobb hatásfokkal hasznosítható, nemesített energiahordozók felhasználá­sát. A szenek osztályozásával, dúsításá­val, vegyipari feldolgozásának fokozásá­val, a daraszenek portalanításával, kor­szerűbb tüzelési eljárások a&abnazásfe val, az energiaátalakftó és felhasználó be­rendezések újjáalakításával és korszerűsí­tésével, új, jobb hatásfokú berendezések létesítésével, az erőművek és egyéb be­rendezések hulladélkenergliájának haszno­sításával 1960-ban összesen 3—3,5 millió tonna 6zenet kell megtakarítani. Meg kell kezdeni az ipar hulladék hőenergiájának — ahol ez gazdaságos — az épületek távfűtésére való fel­használását. Az energiagazdálkodás megjavítására öt év alatt mintegy 700 millió forint beruházást, illetve felújí­tást kell biztosítani. Lényegesen növelni kell a Diesel-rend­szerű erőgépek alkalmazását. 1957-től kezd­ve hazai célokra kizárólag Diesel-rendszerű traktorokat kell előállítani. R Lényegesen meg keü gyorsítani gyártmányaink korszerűsítését és a haladó technika követelményeinek megfe­lelő új gyártmányok kibocsátását. Gondos­kodni kell korszerű gyártmányaink állandó továbbfejlesztéséről is. A gyártmányfejlesz­tésnél a haza! szükségletek lehető legjobb kielégítése mellett elsősorban a külkeres­kedelem igényeire, a kivitel gazdaságossá­gának fokozására kell tekintettel lenni. Ebből a szempontból különös gondot kell fordítani a termékekhez felhasznált anya­gok, elsősorban importanyagok mennyiségé­nek csökkentésére, a gépek súlyának le­szállítására, a gyártmányok minőségének; tartósságának fokozására. E célok megvalósítására fejleszteni kell a legfontosabb iparági kutató- és tervezőintézeteket, azok gé­pi, laboratóriumi és kísérleti berende­zéseit, eszközeit, valamint az üzemek szerkesztő és kutató részlegelt. Az egyes iparágakban a főbb műszaki fejlesztési célkitűzések a következők: \ A szénbányászatban fő feladat a bá­u/ nyaüzemek minél nagyobb részében a gépesítésre alkalmas fejlesztési rendsze­rek széleskörű kiterjesztése, a korszerű vá­gatbiztosítások alkalmazásának kiszélesí­tése, a robbantástechnika fejlesztése, a Kó­ta-féle millszekundos robbantás elterjesz­tése, a külszíni és föld alatti munkálatok gépesítése. Az ötéves tervidőszak végére a géppel jövesztett és géppel felrakott szén mennyi­ségét mintegy tízszeresére kell emelni és ezzel el kell érni, hogy a jövesztés gépesí­tésének foka mintegy 9 százalékra, a rako­dásé 22—25 százalékra emelkedjék. A munkahelyi szállítás gépesítésének foka 1960-ban 70 százalékot érjen el. Meg kell valósítani legalább három bányaüzem tel­jes gépesítését. L\ A kőolajkutatás meggyorsítása szüksé­/ gessé teszi a fúrási technológia fejleszté­sét. Szélesebb körben kell alkalmazni a jól be­vált sugáröblítésű fúrást. El kell érni, hogy az ötéves terv végére a fúróberendezések 40 szá­zaléka a legkorszerűbb turbinás eljárással mű­ködjék. A rádióaktív és egycb korszerű eljárá­sok bevezetésével tökéletesíteni kell a fúrólyu­kak vizsgálatát. A kőolajtermelésnél — elsősor­ban a dél-zalai lelőhelyeken — a kutakba irá­nyuló olajbeáramlás fokozására nagyobb mér­tekben kell másdolagos termelési eljárásokat al-t halmazai, (Folytatás a 4. oldaton).

Next

/
Oldalképek
Tartalom