Délmagyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-03 / 130. szám

HÉLMflGYttRORSZBG Apró Antal elvtárs beszéde .2 Vasárnap, 1956. június 8. (Folytatás a 1. oldalról). 55 milliárd értékű beru­házást. A többit ezekben az években fejezzük be. A második ötéves terv során többet, mint amit előirá­nyoztunk, nem tudunk adni, mert ez az életszínvonal emelésének a rovására men­ne. Ezután a mezőgazdasági termelés fejlesztésével fog­lalkozott. Hangoztatta: — Ügy gondolom elvtár­sak, hogy az országos szó­mokon belül Csongrád me­gyének jóval nagyobbak a feladatai a mezőgazdaság fejlesztésében, mint más megyének. Jó minőségű föld­je van a megyének, viszony­lag sok szakembere van, so­kat javult a megye munká­ja, tehát megvannak az elő­feltételek a terv teljesítésé­re. Az életszínvonal és a mun­katermelékenység emelésével kapcsolatos feladatról be­szélt ezután. A második öt­éves tervbon az egy kereső­re jutó reálbért 25 százalék­kal akarjuk emelni, a parasz­toknál a pénzbeli és termé­szetbeni jövedelmet is mint­egy 25 százalékkal akarjuk növelni. Mint ismeretes, az első ötéves tervben az élet­színvonal emelése terón a tervtől lemaradtunk. A reál­béreknek megfelelő viszony­ban kell állni a termeléssel, a termelékenységgel, meg­alapozottnak, szolidnak kell lennie. A második ötéves terv irányelvei mutatják, hogy pártunk és államunk nagy jelentőséget tulajdonít az SZKP XX. kongresszusa tanulságainak, többek között annak, hogy a szocializmus építését úgy fkell folytatni, hogy a dolgozók életkörül­ményei állandóan javulja­nak, A továbbiakban a XX. pártkongresszus terméke­nyítő hatásáról beszélt. — A XX. kongresszus ha­tározatait a mi Központi Ve­zetőségünk is megtárgyalta — folytatta —, számos hatá­rozatot hoztunk a pártélct, a pártmunka megjavítására, a demokratikus jogok to­vábbfejlesztésére, a törvé­nyesség megszilárdítására, a személyi kultusz felszámolá­sára. A XX. kongresszus óta megélénkült hazánkban a po­litikai élet, bátrabb, nyíltabb, őszintébb hangon beszélnek az emberek, bátrabban me­rik bírálni a vezetők hibáit és tömegméretekben kibon­takozott a kritika, az ország ügye iránti nagyobb felelős­ségérzet. Ebben a szabadabb légkörben jobban megy a munka, többet gondolkodnak az emberek saját fejükkel, saját munkájuk és az ország sorsa felől, a párt sorsa fe­lől. A szabadabb légkörben a dolgozók ezrei, tizezrei tesznek javaslatokat a ter­melés megjavítására, az ál­lami munka megjavítására, a nagy bürokrácia felszámo-f lására. selkor megmutatkozott, azt jelezte, hogy a nagygyűlés résztvevői egyetértenek és támogatják pártunk politilrt­ját. A beszéd után kialakult Franciaországnak 400 ezer katonája lesz Algírban — mondotta nemzetgyűlésben felszólalása során Lejune hadügyi államtitkár A francia nemzetgyűlés I pénteken tovább folytatta a bstas daez£n£ ! k-fvttát kü!p0luíkájáró1 felLótafoÜ^-,11" V-°\ -ÍS i A vita délelőtti szakaszá­Sfonm'^t^ vfl / " ' ban tó-szólalt Paul Reynaud ségtelenul meglévő h:bak fel-: f.-;„0_t1,_ í. . sorolása mellett megfeledke- <ÍU3getIen kcp ;lsel°' volt rm" zett a dolgozó nép nagyszerű Sok ezer hivatalnoknak vissza kell mennie a termelésbe A bürokrácia elleni harcba az egész népet be kell vonni, mert mint Apró elvtárs han­goztatta: ahhoz, hogy mi töb­bet, jobbat, olcsóbban ter­meljünk, az kell, hogy a fe­leslegesen nagy alkalmazotti adminisztrációs létszámot, a nagy tömegű papírmunkát csökkentsük, tegyük szak­szerűbbé « tervezést, a sta­tisztikát, a könyvelést. Az üzemekben sok a panasz a sok kiíróra, beiróra, kiadóra és ahogy a gyárakban mond­ják: nagyon megnőtt a „könyves Kálmánok" szá­ma. A Központi Vezetőség azt ls elhatározta, hogy lényege­sen csökkenteni kell a me­gyék számát, a járások szá­mát. Ez óriási megtakarítást jelent. Most dolgozunk eze­ken a terveken. Azt tűztük ki célul, hogy az államigaz­gatásban, a vállalati szer­veknél egyszerűsítjük a mun­kát, növeljük a vezetők fele­lősségét, ne legyen aprólékos beavatkozás, mindenre elő­írás, több jogot, több szabad­ságot, nagyobb felelősséget akarunk adni a vezetőknek. Ahhoz, hogy az államappará­tust, az üzemek munkáját, adminisztrációját olcsóbbá, korszerűbbé tegyük, közelebb vigyük a néphez, a dolgozók­hoz, kérjük az elvtársak se­gítségét. Adjanak javaslato­kat, elgondolásokat, mit le­hetne összevonni, egyszerű­síteni, vagy esetleg felesle­ges hivatalokat megszün­tetni. — Legutóbb nyolc járást vontunk össze az országban es cz közel 40 millió forint meg­takarítást jelent a dologi ki­adásokban. Ügy hiszem, min­denki egyetért velem abban, hogy a kormánynak és a pártnak a bürokrácia csök­kentésére vonatkozó szándé­kát meg kell valósítani. Tíz és tízezer ma hivatalban dol­gozónak kel) visszamennie a gyárba, üzembe, vállalathoz, mezőgazdaságba a termelés­hez! — Természetesen ez nem­csak létszámcsökkentés, mert ha csak a létszámot csök­kentjük és a munkát nem egyszerűsítjük, ebből ko­moly bajok származnának. Jobban kell gépesíteni az ad­minisztrációs tömegmunkát, egyszerűbbé kell tenni az ál­lamigazgatást, növelni kell a miniszterek, a tanácselnö­kök hatáskörét, le a közsé­gekig. Növelni akarjuk kü­lönösen a járások szerepét. Többek között a gépállomá­sok vezetését is teljesen a já­rásokra akarjuk bízni. A tanácsokról és az országgyűlésről eredményeiről, de általában a felszólalások politikai érettségről, önálló gondolko­dásról s a nép, a párt, az or­szág iránt érzett felelősségér­zetről tanúskodott. Lenkei István a Mérleg­gyár bervteljesítése feltételei­nek megteremtéséről beszélt. Hangoztatta, hogy jelentős exportlehetőségek állanak az üzem előtt, amelyeket azon­ban a gyár nem tud kielégí­teni anyagellátási és egyéb szervezési hibák miatt. Az üzemnek például öntödéje Szegeden van, az egyik gyártó része pedig Budapes­ten. Szükség volna az üzem jelentős bővítésére. A mű­szaki dolgozók jelenlegi pre­mizálását sem tarja megfe­lelőnek. Kifogásolta, hogy a háztartási villanyáram Hód­mezővásárhelyen a budapes­tinek csaknem ötszöröse. Oláh Mihály több iskolai tantermet sürgetett, mert az V. kerületben van olyan te­rem, amelyben 75 gyerek t2r nul. Elmondotta, hogy a vá­ros dolgozói joggal sérelme­zik, hogy a Népművelési Mi­nisztérium a Somlay Artúr Színpad további működteté­séhez nem járult hozzá. Csomós Zoltánné a béke­mozgalomnak most már a Hazafias Népfront keretén belüli tennivalóiról beszélt, majd elmondotta, hogy ke­vesli a kislakás-építkezése­ket. Csikós János is több la­kás építését sürgette s el­ítélte a lakás adás-vételt s általában a lakásspekulációt. Tolnai István abban látta a Mérleggyár termelésének akadályát, hogy egyes alkat­részekből — például golyós­csapágyból — nem kap ele­gendőt az üzem. Hosszúnak tarja a munkaruha kihordá­si idejét, mert mint mondot­ta, a vasmunkásokon hamar lerongyolódik a munkaruha. Dani Mihály vitába szállt az egyik felszólalóval, aki az egyes tsz-ekben meglévő szervezetlenség és lustaság miatti gyenge eredmények­ből az egész szövetkezeti mozgalomra vont le általá­nos következtetéseket. El­mondotta, hogy a vásárhelyi Dózsa Tsz-ben is voltak évekkel ezelőtt kezdeti ne­hézségek, de szorgalommal, összefogással, a párt és az állam támogatásával ez a szövetkezet nemcsak orszá­gos hírű lett, de évről évre szebb és jobb életet nyújt a tagoknak. A vitában elhangzott fel­szólalásokra végül Apró elv­társ válaszolt, majd Forgó László elvtárs zárszava után az Internacionáléval fejező nisztereinök is. Hangsúlyoz­ta: a kormánynak választa­nia kell, vagy háborút foly­tat háborús költségvetéssel, háborús gazdálkodással, moz­gósítással, s elnyomja a há­ború ellen irányuló cseleke­deteket és bebizonyítja, hogy véget lehet vetni a felkelés­nek. A másik út csakis a tár­gyalások útja lehet, amely azonban — mint mondotta — csak Algéria feladásának leplezésére szolgálna. A délutáni és az esti ülés felszólalói közül Savary, a marokkói és a tuniszi ügyek államtitkárának beszédét kí­sérte a legnagyobb figyelem. Tunisz és Marokkó függet­lenségének megadására utal­va kijelentette, hogy Fran­ciaország elvesztett ugyan protektorátusi alattvalókat, de ehelyett barátokat nyert. Max Lejune hadügyi ál­lamtitkár felszólalásában hangsúlyozta, hogy Francia­országnak 400 ezer katonája lesz Algériában. „Ellenzem a szenzációs közleményeket — mondotta —, viszont amel­lett vagyok, hogy számolja­nak fel minden bandát, sem­misítsék meg őket és kö­nyörtelenül üldözzék a párt­ütőket". Lejune nyilatkozatát a jobboldal „nagyon helyes" ki­áltásokkal szakította félbe. Az ülés éjszaka is folyta­tódott s ennek során Pineau külügyminiszter mondott na­gyobb beszédet. Kijelentette, hogy a hidegháború végefclé jár s ha figyelmen kívül ha­gyunk néhány lokális konf­liktust, mint amilyen pél­dául Algériában dúl, akkor nyilvánvaló, hogy a népek közötti ellentétek sokkal inkább gazdasági és Ideoló­giai természetűek, mint katonaiak. „Ami engem illet — mondot­ta — számomra például az elkövetkező 20 évben Kína iparosítása sokkal fontosabb lesz, mint Formózáé". A külügyminiszter ezután beszélt a fejlődésben elma­radt országok megsegítésére alakítandó nemzetközi gaz­dasági ircda felállítását cél­zó tervéről, majd moszkvai tárgyalásairól számolt be rö­viden. A tárgyalások — mint említette — az őszinteség légkörében folytak le és rá­mutatott, hogy a Szovjet­unióval nagyobb üzleteket le­hetne kötni, azonban a stra­tégiai nyersanyagok szállítá­sát tiltó rendelkezések ezt nem teszik lehetővé. „Nyomást fogunk kifejteni — jelentette ki —, hogy Washington beleegyezzék az eladható áruk listájának kiszélesítésébe". A moszkvai megbeszélések után mély meggyőződésünk — folytatta fejtegetéseit Pi­neau —, hogy Franciaország ugyanazt a nyelvet beszéli mind Moszkvában, mind Washingtonban. Ezután Tuniszról és Ma* rokkóról .beszélt Pineau. „Önök azt mondják, hogy a gyengeség politikáját foly­tatjuk e két országgal szem­ben — mondotta Pineau & jobboldali képviselők felé fordulva. — De vajon mi­lyen más politikát folytathat­nánk? Csak az erő politiká­ját, mert hiszen a bizalom politikáján kívül más politi­ka, mint az erő politikája, nem létezik. Dehát mennyi embert kellett volna ebben az esetben Marokkóba kül­deni? Négyszázezret, vagy félmilliót? Hiszen 1926-ban 325 ezer ember kellett ahhoz, hogy Abdel ICrimet megver­jük. Vajon önök hajlandók lennének-e az ehhez szüksé­ges adókat megfizetni? Egyedül a mi politikánkat le­het alkalmazni, mert ez te­szi lehetővé, hogy katonai erőfeszítéseink oroszlánré­szét Algériában fejtsük ki". Pineau beszédét a jobbol­dal állandó tiltakozása köz­ben mondotta el, Rövid külpolitikai hirek A tanácsok és az ország­gyűlés munkájáról beszélt ezután az előadó, s többek között a következőket mon­dotta : — Mi most azon dolgo­zunk. hogy fejlődjék, erő­södjék a. tanácsdemokrácia és tanácsaink fő figyelmüket a lakosság ügyes-bajos dol­gai intézésére, az állami fe­gyelem betartására, a dolgo­zók igényeinek jobb kielégí­tésére tudják fordítani. Az országgyűlésről szólva hangoztatta, hogy el kell ké­szíteni az új házszabályt, lét­re kell hozni az országgyűlés mellett működő fontos bi­zottságokat, amelyek az or­szággyűlés ülései közötti idő­ben megtárgyalják a fontos törvényeket, rendeleteket. Olyan rendszert kell beve­zetni az országgyűlésben, hogy a képviselők éljenek jógiikkal, szólaljanak fel a parlamentben, mondják el megyéjük, járásuk, közsé­gük főbb problémáit, tegye­nek fel kérdéseket a kor­mánvhoz, s az egyes minisz­terekhez, hogy a népképvi­selő megtisztelő címet a va­lóságban is betölthessék a képviselők. — A XX. kongresszus — mondotta befejezésül Apró Antal elvtárs — nemzetközi méretekben felélénkítette a politikai életet. Az a bátor, kezdeményező politika, ame­lyet a Szovjetunió folytat a béke megszilárdításáért, mindjobban meghozza gyü­mölcsét. — A második ötéves terv megvalósításához megvan­nak a reális előfeltételek. Munkásosztályunk, paraszt­ságunk, értelmiségi dolgozó­ink munkaszeretök. Tagjai vagyunk a szocialista tábor­nak. Kiszélesítettük baráti kapcsolatainkat. Minden te­hetőség megvan arra, hogy az átmeneti hullámvölgyből' kikerüljünk és a szocializ­mus építését nagyobb lendü­lettel előrevigyük. — Pártunk sok nehéz, küzdelmes harcon át vezette a magyar dolgozó népet és vezeti ma is. Meg vagyunk győződve, hogy Csongrád megye dolgozó népére, első­sorban párttagjaira, kom­munistáira, mindig számít­hat a párt és a kormány a második ötéves terv megva­lósításában. Ehhez kívánunk önöknek sok sikert, jó mun­kát, jó egészséget. dött be a forró népi pártnap. hangulatú ün­Moszkva (TASZSZ). A Pravda szombati száma ;,A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének ve­zető szerepe a szocialista épí­tésben" címmel közölte Edvard Kardeljnek, a Jugoszláv Szövet­ségi Népköztársaság szövetségi végrehajtó tanácsa elnökhelyet­tesének, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége Központi Bi­zottsága titkársága tagjának cik­két; • - r Moszkva (TASZSZ). K: J. Vo­rosilov táviratot intézett Giovan­ni Gronchihoz, az Olasz Köz­társaság elnökéhez a köztársaság kikiáltásának 10. évfordulója al­kalmából, . i % • £ í'pjr h l Eisenhower, az Egyesült Ál­lamok elnöke június 12-re a Fe­hér Házban értekezletet hiv össze. Az értekezleten amerikai közéleti vezetők vesznek részt „azoknak az utaknak-módoknak megbeszélésére, amelyek révén jobb kapcsolatok volnának ki­építhetők a földkerekség népei között a világbéke érdekében". Az elnök az értekezletre Ame­rika 34 vezető személyiségét hívta meg. Finn parlamenti küldöttség érkezik Budapestre Pedagógusok kitüntetése az Országházban A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa az idei pe­dagógusnap alkalmából szombaton az Országház ku­polacsarnokában ünnepsé­get rendezett. Az ünnepsé­gen megjelent Hegedűs And­rás, a Minisztertanács elnö­ke, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Er­dey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter és a kormány több tagja. Erdey-Grúz Tibor üdvözlő beszédében méltatta a peda­gógusnap jelentőságét, majd 72 nevelőnek átadta a „Ki­váló tanár", „Kiváló tanító", „Kiváló óvónő" kitüntető oki levelet ós a vele járó 3000— 3000 forint pénzjutalmat. Szombaton este a buda­pesti Erkel Színházban ren­dezett pedagógusnapi ünnep­Ság során Szalai Béla. elvtárs, az MDP Politikai Bizottsá­gának tagja mondott beszé­det. Méltatta a pedagógusok áldozatos munkáját és to­vábbi sikereket kívánt nekik nevelői hivatásuk teljesítésé­ben. Élénk vita 'Az a hosszantartó'taps, lel- az előadás kőzben. mirel az kes hangulat, amely mind előadás végén a párt élteté­Fogcdás az Olasz Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Az Olasz Köztársasáig nem- nöke, Ács Lajos, az MDP Po­aeti ünnepe alikalmáiból Re- liti'kai Bizottságának tagja, a nato A. Giardini, az Olasz Központi Vezetőség titkára, Köztársaság budaipesti rend- az Elnöki Tanács tagja. Rónai kívüli követe és imieghatalma- Sándor, az országgyűlés el­zott minisztere szombaton este fogadást adott. A fogadáson megjelent Rá­kosi Mátyás, a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Veze nöke, Kristóf István, a Nép­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak titkára, Boldoczki János külügyminiszter, Bognár Jó­zsef külkereskedelmi minisz­tőségének első titkára, az El- ter, a politikai, a gazdasági és nöki Tanács tagja, Hegedűs a kulturális éiet sok vezető András, a Minisztertanács el- személyisége. O. E. M. Hjelt, a Finn Köztársaság budaipesti ügy­vivője rádiónyilatkozatot adott a finn parlamenti kül­döttség küszöbönálló magyar­országi látogatásával kapcso­latban. O. L M. Hjelt nyi­latkozatában a következőket mondbtta: — Nagy megelégedéssel hallottam február 8-én a magyar parlamentben Hege­dűs András miniszterelnök­nek arra vonatkozó javasla­tát, hogy finn parlamenti kül­döttséget hívjanak meg Ma­gyarországra. Röviddel ez­után alkalmam volt szóbeli­leg értesíteni a finn parla­ment elnökét erről a meghí­vásról, amelyet rögtön nagy örömmel fogadtak. A finn parlamenti küldöttség június 4-én, hétfőn érkezik Buda­pestre. Az ilyen látogatások mos­tanában gyakoriak a külön­böző országok parlamentjei között és jelentőségük a né­pek közötti kapcsolatok és az egyetértés fejlesztésében nem lebecsülendő. Ez érvényes természetesen a finn parlamenti küldött­ség látogatására is, de ezen­kívül ennek megvan a ma­ga különös jelentősége. A finn és a magyar nép ro­kon népek és a közöttük levő kapcsolatok mindig jók vol­tak, soha semmiféle ellentét azt nem zavarta, s különösen megelégedettséggel kell meg­állapítani, hogy ezek a kap­csolatok az utóbbi években jelentősen fejlődtek és elmé­lyültek. A Finnország és Magyar­ország közötti kereskedelmi forgalom az utóbbi 4—5 év alatt több mint megkétszere­ződött és különösen az utóbbi években bizonyos minőségi előrehaladás is történt. Bizo­nyára továbbra is sokat tu­dunk elérni az országaink közötti kereskedelem fej­lesztésében. Kulturális kapcsolataink is állandóan mélyülnek. Tudo­mányos területeken különö­sen említésre méltó az élénk együttműködés a finn—ugor kutatásban, amelynek szék­helye természetszerűleg Bu­dapest és Helsinki. A tudós-, művész- és egyéb küldöttsé­gek cseréje hozzájárult az or­szágaink közötti kulturális kapcsolatok fejlesztéséhez. A sportban — különösen az 1952. évi helsinki olimpiai versenyek után, ahol Magyar­ország olyan ragyogó ered­ményeket ért el — a kölcsö­nös látogatások igen élénkek voltaik. Ugyanez áll az élet többi területére is, de most nincs alkalom ezt közelebbről meg­vizsgálni. Mint tőrvényhozó államha­talom, a finn parlament vég­ső fokon dönt az ország ügyei­ben. Ezért a finn és magyar kapcsolatok fejlődése szem­pontjából hasznos, hogy a finn parlamentnek most a küldöttségek által alkalma lesz megismerkedni Ma­gyarországgal és népével és személyes kapcsolatokat kötni a magyar parlament­tel cs az ország kormá­nyával. A magyarok hagyományos vendégszeretetükkel érdekes látogatási programot állítot­tak össze, amely a küldött­ségnek bőséges lehetőséget nyújt arra, hogy sokoldalúan megismerhesse a szép Ma­gyarországot, annak viszo­nyait, életét és szimpatikus népét. Biztos vagyok abban, hogy a finn parlamenti küldöttség tagjai szívesen látott vendé­gele lesznek Magyarországon. Edén nyilatkozata Ciprusról London (MTI) Eden angol miniszterelnök pénteken nyi­latkozott a ciprusi helyzetről. Eden szerint Ciprus Anglia számára -az Északa'tlanti Szövetségtől függetlenül is életbevágóan fontos*. -Az angol ipar — folytatta a miniszterelnök — a kö­zép-keleti olzjcllátásra ián utalva, s ha Anglia olajéi­látását veszély fenyegeti, kénytelen lesz azt megvé­deni. A ciprusi támaszpont ennek a védelemnek egyik lánc­szeme*. Famagusztában a brit csa­patok pénteken megkezdték a görög templomoknak és a görög papcí.o latosának átku­tatását. Á városban továbbra is érvényben van a kimenő tilalom. Harding, a sziget kormány­zója az eddigi legnagyobb, negyvenezer font kollektív pénzbírságot vetett ki a famagusztai görögökre. Ezt azzal indokolja, hogy Fa­magusztában az elmúlt két hónapban 11 személyt öltek meg és sokat megsebesítettek; a

Next

/
Oldalképek
Tartalom