Délmagyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-17 / 142. szám

OELMBGYDRORSZÜG f. Vasárnap, 1956. június 17. |I»UI| lllllll JCTFÍIÍ íllJIIHlllllll lllllll I "'I I IBlí 'nini c llliiif HHII: • ni lllllll III! HIHIHj 11!) iiiiilllÜlci I

'SiiiH'giiiiit cihi insihliiiiii iiiüii I I 111,1 Iliim MMB l\\& nisticiiifiiiii >"1r IIIIIIIIIIIIIIIII w IllMllí IRODALMI MELLEKLET ********************************************************** Tömőikén^ 7<tUián : - A tengeri város Szépirodalmi Könyviiiaíó. 1956. 80 441 1. .1888, szeptember 23-án esio. búcsúztatták a szegedi tollforgatók és irodalombaráJok a fiatal Tömörkény Istvánt, aki Boszniába készülődött — katortának. Ez alkalomból barátai egy teljes ivnyi papíron egy-egy mondatba sűrítették szeretetüket, hogy búcsúfcásul örök emlékként tegyék a Llm folyő partjára' induló drága Pista tarsolyába.. A búcsúztató barátok kötött volt KuWnyi Zsigmond, Bókcfl Antal;' Kacztáhyi Ödön, Dankó Pista és Gárdonyi Géza, aki a. rr.ég igazán kezdő író cikkeiben már megérezte a későbbi' nagy Iró életművéinek legnagyobb értékét: a tömörkényi humort. Barátját, Pistát, így búcsúztatja: "Tömörkény Pistának én vagyok az utóda. A tollát rárp hagyta, de a humorát azt elvitte magával Bosnyákiába. Nohát, dagadjon meg benne úgy, hogy egész világ nevessen rajta*. A kívánság valóra vált. Alig 10 év múlva Tömörkény István írásai túlnőnek a szegcdi határokon, írásait a fővárosi lapok, folyóiratok örömmel közlik, 1904-ben még Tolsztoj Is felfigyel rá. És amikor 1917-ben elkövetkezett Tömörkény Istvánnak, az "Alföld poézise prózai örökösének* napáldozatja, Móricz Zsigmond találóan írja posthumus kötetéröl s mintegy egész életművéről: "Forrásmunkája lesz ez annak az életnek, amikor a magyar, nép ,egéqz . óletfelfor tjásq s maga az. élete tökéletesén átalakult,' mikor nemcsak Oj ideákf def-egészen újvilágnézet, új filozófia kezdi gyökeresen kiforgatni a magyart régi sáncaiból... önkéntelen feijegyzője volt «a nagy pillanatoknak, amelyek megrendítően hatnak*. És csakugyan a magyar szegényparaszt életének Igaz története Tömörkény művetben van megörökítve. Írásainak vonzó, lenyűgöző ereje éppen abból ez életigazsiigból tájmad, melyet olyan hűen és művészien ábrázol. Minden sorából a kiszolgáltatottak, a védtelenek iránti mélységes humánum árad. Együtt él, gondolkodik és érez a magyar néppel, veje együtt keresi, követeli a szegény ember igazát. Tájai égy meggyötört nép lelkével átitatott tájak, emberei egy kegyetlen társadalmi rendszer küszködő, vergődő, viaskodó áldozatai, akiknek nehéz, gyakran szomorú sorsa lázadásra készteti az olvasót. A szegedi szegény magyar nép életének hű és művészi ábrázolásával lesz mondanivalója egyetemes érvényű és történeti jelentőségű. . • Mindezt csak azért mondottuk öl, hogy az Időiben mindig magasodó Tömörkény István életművének gondos kiadása mennyire váratott már magára. A most lezajlott könyvhétről elmondhatjuk, hogy szocialista kultúránk ünnepnapjai voltak, különösen Szeged számára, hiszen két nagy fia, Tömörkény István és Juhász Gyula lépett műveivel a magyar olvasóközönség elé. A tengeri város márosak azért is nagy jelentőségű, mert Tömörkény olyan műveit találhatja meg benne a hűséges olvasó, melyekhez eddig nem Juthatott hozzá. (Bár ugyanezt elmondhatjuk a Juhász Gyula-kötetről is.) A tengeri várost Czibor János rendezte sajtó alá. akinek válogatásában már három kötet is megjelent Tömörkény müveiből: n Két- , kpz^ munV ''sek, a Vándorló földek (1952) és a Ravasz Kabók (1959). Igaz, hogy az utóbbi'., föképt az első héttő anya rá kői válogatta, néhány, általa újabban "felfedezett* Tömörkény-novella hozzáadásával, persze új szempontok szerinti elrendezésben és űj, de találó címmel. A Tömörkény-művek végtelen virágos mezején ilyen is akad. Ám egyetlen szóval sem említi, hogy « Ravasz Kalbókbnn a 33 Tömörkény-novella közül 21-et már az említett első két kötetben későbbi, jobb időkre is kiválogatott. Igaz, ez ncm fontos, hiszen nagyon okosan, és . el kell ismerni: szerényen, a kötet végén megjegyezte: "Az elbeszéléseket Tömörkény István köteteiből, kisebb résziben hírlapi hagyatékából rendeztük sajtó alá*. Én elismerem, hogy Czibor Jánosnak nz ilyesféle válogatásokhoz kitűnő érzéke, meg joga is van, hiszen az a Tömörkény-életmű olyan tölgyerdő, amelyből mindenkinek telik egy kis tüzelőre, ha mindjárt nem is kellett nagyon megbirkóznia érte. De ismerje el ő is, hogy az olvasónak is joga van számonkérni tőle: hát abból a több ezer kiadatlan, hírlapokban rejtőző Tömöfkény-rajzból 21 újabb nem akadt volna? Márcsak azért is, hogy az olvasó ne érezhesse magát egy kicsikét becsapva. Ilyen sáfárkod ás után az olvasó azon kezdi A tengeri város olvasását, hogy egy kicsit jobban mögéje néz a "kritikai* jegyzeteknek, no meg a válogatásnak is. De lássuk csak, mit is mond Czibor János, a válogató, a kötetről: "Kötetünk Tömörkény István 1885—1896 között megjelent, megőrzésre érdemes elbeszéléseit tartalmazza, kritikailag tisztázott szövegközlésben, s az elbeszélések első megjelenésének időrendjében*. Ez nagyon szép, de hogy ís fest a valóságban: A tengeri város összesen 70 elbeszélést tartalmaz. Ebből 29 hírlapokból és 41 pedig különböző kötetekből van válogatva. főként Tömörkény két első kötetéből, melyet az író maga rendezett sajtó alá. Tömörkény 1896-ig több mint 460 rajzot, clklkiet, novellát írt, ezekből 60-nál alig több jelent csak meg különböző kötetekben. Most Czibor János mát csinált? Ebből az óriási, részben ismeretlen anyagból válogatott 20 újat, 9-et pedig hozzácsapott a mór fentebb említett, általa sajtó alá rendezett kötetekből. (Pl. A vámos, Hat szál gyertya története, Rózsa Sándor nálunk stb.) Ám a kötetekből is úgy vááogatott, hogy a 41 noveLIából ltf-et már egyszer-kétszer-háromszor megjelentetett. Amikor az ember ideges ujjakkal keresi a Szegedi parasztok és egyéb uraik, vagy a Jegenyék alatt című kötetek egy-egy rég olvasott darabját, és nem találja, akkor megint Joggal kérdi: hát az anyag válogatásánál így "voltunk tekintettel az irodalomtörténet érdekeire is*, hogy az 6 szavait idézzem? Hiszen ő maga is elismeri, hogy az író gondozásában megjelent kötetek "Tömörkény legjobb, legerősebb írásait tartalmazták*. Tudom előre, mi a válasz: ez válogatás, nem pedig stb. De arra is adna talán választ Czibor János, hogy a válogatás szempontjait ez új kötethez már 1952-ben végleg eldöntötte-e, amikor A vámos, Fölolvasás a gernyefalvi kaszinóban, Rózsa Sándor nálunk. Haza stb. novellákat első ízben megjelentette? Nem akadt volna valami újabbb is a 400 Tömörkényírás között? Mert így a jámbor olvasó méltán hiheti, hegy Tömörkény tolla olyan aranytyúk volt, mely csak. elvétve pottyantott egy-egy tojóit. Pedig, pedig..4 Aztán a válogató hangsúlyozza, hogy az elbeszéléseket "első megjelenésének időrendjében* közli. Az olvasó jobban utána néz ennek az "időrendinek, s bár két öklével dörzsöli a szemét, mégse hisz szemének, ugyanis Czibor János pontosan 10 esetben tévedett "az első megjelenés időrendjében*. Csaik mutatóul; az Elveszett, a Tiszai legenda, a Szüreten című novellák a Pesti Napló 1895-ös évfolyaménak 110., 158. és 280. számaiban jelentek meg szerinte első közlésben, holott ezek már előbb napvilágot láttak a Szegedi Napló 1895-ös évfolyamának 98., 141. és 251. számában. Így fest "a kritikailag tisztázott szövegközlés« Aztán a jámbor olvasó elvárta Volna azt is, hogy a válogató — "ha már tekintettel volt az irodalomtörténet érdekeire« —, egy kicsit alaposabban, kézzelfoghatóbban indcftolta volna meg válogatásának szempontjait. Szabad így, ilyen formában elsüllyeszteni azokat a Tömörkény-köteteket, melyeket az író maga rendezett sajtó alá? Szabad 400 Tömörkény-írást alapos számbavevés nélkül visszalökni a napilapok temetőjébe? Szabad Bóka László szisszentéselre méltó, olykor értelmetlen mondatokkal méltatlankodnia a Tömörkényről szóló tanulmányféléjében? (pl. "Kétségtelen, hogy a Szegedre visszatérő Tömörkény lemondott valamiről, ami a maga nemében igazan nem volt értéktelen, de amit helyette fokról-fokra megnyert, az maga volt a legigazibb, mert. a szegény néppel együtt élő művészet*. 434. 1.) Még tiszta szerencse, hogy oz efféto válogatás sem árthat Tömörkény életművének, mely akárki helyett is a legszebbet és a legl^azabbait mondja. Madácsy László ohzqjeletd a. <$tegedi tüiím, tefújam- iiáma. A Szegedi Tükiir legújabb száma n színház közeli nyári szünetére való tekintettel, főként a legfrissebb filmescményekkol foglalkozik. Érdekes cikkeket olvashatunk a ,,Dollárpapú"-ról, a „Vörös és l''ekelé"-ről, a „Bel nmi"-ről és több más bemutatásra kerülő filmről. A bőséges filinismertetések jórészét, egy-egy jelenetet bemutató kép színesíti. Szeged kulturális életével is több eikk foglalkozik. így a többi között a Szegedi Kenderfonógyár színjátszóinak jubiláris előadásával, a könyvhét eseményeivel. A szegedi moziüzemvezetők a II. ötéves terv távlntniról nyilatkoznak filmszínházaink fejlődését illetően. Színes riport mutatja be egy mozigépcsz munkáját, cgy inásik riport pedig a József Attila olvasömozgalomhan résztvevő fiatalokról szól. Híranyag, keresztrejtvény, szereposzlások, színház- és moziműsor egészíti ki a Szegcdi Tükörnek ezúttal is szép kiállítású, tartalmas, új számát. A következő szám július 15-én jelenik meg. A hét könyvei Politikai müvek: Lenin V. I. Művei. 35. kötet. ' 18.-Aranyosi Pál: Ki ölte meg Montesi Vilmát? Életrajzi regény. (Érdekes könyvek. 19565) 3— Ifjúsági müvek: Hajdú Endre: Bélycggyúités. 14.— Piri és Laci. Öltöztető könyv. 12.50 Szépirodalmi müvek: Cseres Tibor: Here-báró. . .10.90 Veres Péter: Falusi krónika. 19 — Somlyó György: Talizmán. 8.— Garsin: A piros virág. 20.-; Heine: Versek. 11 — Herzen: Ki a bűnös? 32 — Egyéb müvek: Horváth János: Tanulmányok. 80.— Boriszov:. A kezdő rádióamatőr 1—2. kötet. 6.— Esztergályos újítások és munkamódszerelt. 10.— Hajós Alfréd: így lettem olimpiai. bajnok. 14 — Levél Gorkijhoz * Mester! Kit köztünk őriznék az éveik S az enyészet nem nyel el sohasem, ön nem foghatja fel szentségtörésnek Remegő kézzel írott levelem. A nagy szavaikat sohasem szerette. : l Hisz igaz-nyelven csak a tett beszél. Fiatal költő vágyakozó lelke Repül ma Önhöz — mint tiszta levél. Kezemből soha nem hiányzik könyve, örökös tankönyv, mely élni tanít. Mióta levegőt hozták magyar földre Utódai — már megtanultuk itt Sok-sok kötetnyi végrendeletének Ihletett szavú minden szent sorát S ajkunkról bátran szárnyal fel az ének. Száguld sebesen száz határon át. hogy értsék szavát a Viharmadárnak. Ki öntől kapta Izmos szárnyait. Azök, akik a szabadságra várnak. Ma még csörgetve rozfdás láncaik. De nálunk már a viharmadár mást mond. + A Klim Számginok ideje lejárt. ^ Jövendőt épít fft a lövészárkon Az ön szava — a jól szivünkbezixt. Üj városokra, falvakra, utakra Világit bölcs szemének csillaga. Ma a jövőért küldi harcból harcba Gyermekét minden höSszívű ÁNYA. S mi, atkik dallal, verstel. 'költeménnyel Alltunk a sorba —• fnéa szavunk remeg De téle vagyunk tűzzel, szenvedéllyel. Amelynek lángját ön gyújtotta meg. Elégtem volna szunnyadó parázsként. Mint kőre hullott pisla széndarab. Elnyelt volna lakatlan, néma tájék. Nem hallották volna a szavamat. Ha még gyermekkoromban nem találók Az ön szavára — örök jóbarát, S meg nem nyílnak a győztes új világok Szemem előtt, az ön sorain át. ön thnított meg engem láng gal égni. El nem hamvadni jéghideg kövön... Mit mondjak érte? Szavam csak a rég!. De új lélekkel telt szó: Köszönöm! Gurszky István GORKIJNÁL Emlékozés I. M. Gorkij halálának napiára (1936. június 18.) — A Szakadék-ot. Darvas József színművét a Szegedi Kenderfonógyár színjátszó csoportja több vidéki városban bemutatja. Az első előadást július 4-én Hódmezővásárhelyen tartják, utána szombatonként Orosházán, Szentesien, Makón. Nagylakon mutatják be a darabot, s végül a szegedi Postás Kultúrotthon színpadán is lejátsszák. BÁRHOL IS ÉLT Gorkij, háza mindig a kultúra központja volt. ahol az ország haladó emberei, külföldi vendégek, irodalmárok, tudósok, művészek találkoztak. Számukra ez a ház az eszme, a kultúra és a tudás világítótornyát jelentette. Moszkvában, a Kacsalov kiváló színművész nevét viselő utca egyik kis emeletes házának oromzatán ez a felirat áll: „Itt élt Gorkij 1931—1938", Itt élt Alekszej Makszimovics élete utolsó esztendeiben. Itt beszélgetett a kiváló orosz tudósokkal, politikusokkal, haladó munkásokkal, kolhozparasztokkal, mindazokkal, akik olvasták művelt, tisztelték a nagy írót. Azok, akik először látták Gorkijt, csupán az első percekben voltak zavarban, de azután megérezték Alekszej Makszimovics > jóindulatát, felbátorította őket meleg, elvtársias hangja, érdeklődése az emberek élete, munkája iránt. Gorkij még a legszükszavúbb látogatóját Is szóra bírta, s az emberek elmondották, hogy élnek, hogy dolgoznak, elmondták, ini történik az épülő országban. Gorkij gyakran csaknem könnyekig meghatódott, de ez nem volt nála szentimentalizmus. Az önfeláldozás, a nemeslelkűség, a soha nem látott munkagyőzelmeket véghezvivő orosz munkásember öntudatossága hatotta meg. Büszke volt szovjet hazájára, annak kimeríthetetlen erejére. SOK RÉGI BARÁTJA, régi ismerőse kereste fel Moszkvában és Moszkva melletti nyaralójában Gorkijban. Eljött Gorkij városból Pjotr Andrejevics Zalomov is, akiről „Az anva". című regényében Pavel Vlaszov alakját formázta. Gorkij íróasztalán elismert. tekintélyes írók kéziratai mellett kezdő írók és költők első próbálkozásait láttuk. A kéziratokról eszünbe jutott első találkozásunk Gorkijjal, eszünkbe jutott, milyen öröm volt levelet kapni tőle, A levelekben mindig volt. egy-két megjegyzés a folyóiratokban megjelent elbeszéléseinkről, vagy karcolatainkról; Megtörtént, hogy Alekszej Makszimovics Igazságos, komoly bírálatot mondott egy-egy könyvről, s azután a levélen ez az,utóirat állt; „Nem sérti a bírálatom?" Emberiesség, segíteni akarás, az a törekvés érződött Gorkij bírálatain, hogy mélyebben, átgondoltabban írjunk. Gorkij egy-egy ' könyv olvasásánál nemcsak széljegyzeteket írt a könyvbe, de gyakran rövid, szigorú .bírálatot is. Ezért jelent különös értéket az irodalomtörténészek számára Gorkij személyes könyvtára. Élvezettel hallgattuk Alekszej Makszimovicsot, amikor egy-egy történetet mesélt, csaknem befejezett novellát, egy kis képet az elmúlt világról, kis remekművet, amelyet akkor meghitt beszélgetés közben alkotott a nagy művész. Hasonló volt az ahhoz, amikor egy festőművész nagyszerű tanulmányt rajzol, s azbnnal letörli, hogy aztán többé sose térjen vissza hozzá. Lélegzetvisszafojtva hallgattuk szavait Tolsztojról. Tolsztoj géniusza megerősítette hitét az emberben, az emberi értelem érejében. Mikor róla beszélt, szinte remegett a hangja, szeme nedvesen csillogott, s mikor Lev Nyikolajevies eleven, sajátos jellemvonásaira emlékezett, arcán mosoly áradt szét. AZOKBAN AZ ESZTENDŐKBEN, amikor egészségi állapota arra kényszerítétte, hogy Olaszországban éljen, és felkerestük Sorentóban, mindig meglepett bennünket, milyen pontosan tudott mindenről, ami hazájában történt. / Ott, Sorentóban Gorkij együtt élt hazájával. Levelek, könyvek, újságok, barátok, szovjet tengerészek, szovjet diplomaták látogatásai tették szebbé életét az idegen földön. Ott, aban a szűk házban, amelyet ünnepélyesen villának neveztek, hazai vblt a levegő. Gorkij faliújságot is szerkesztett „Sorentói Pravda" címen, Ebben Alekszej Makszimovics tréfás jegyzeteket írt, Szerette, megértette és értékelte a humort. : s •. Korárt 'reggel megszólalt a kapucsengő; s tömött táskával megjelenít a postás. Levelek, folyóiratok, újságok érkeztek a Szovjetunióból, de nemcsak a központi lopok, hanem a kőnyomatosok is. Gyakran az egész táska tartalma Alekszej Makszimovics egyetlen napi postája volt. Délután, vagy naplementekor az elég szűk szobában körül ültük az asztalt. Ilyenkor meghitten beszélgettünk. Egy alkalommal Alekszej Makszimovicsot leértük, olvasson fel elbeszéléseiből. Egész sajátos módon olvasott fel. Kezdetben egy kissé egyhangúnak tűnt, aztán a hallgató mindinkább beleélte magát a hősök lelkivilágába. Emlékszem egv elbeszélésre, amelyben leírja a halászok visszatérését egy kaspítengeri útról. Alekszej Makszimovics nézte a könyvet, de nekünk úgy tűnt, hogy nem a sorokat látja, hanem a tajtékzó hullámokat. BEKÖSZÖNTÖTT a tavasz és Gorkij sietett Moszkvába. alhol nagy, alkotó munka várta. A forró napokat Gorkijban töltötte. De bárhol is élt, egyetlen napra sem szakította meg munkáját. A Moszkva környéki villában is érintetlenül őrzik az író dolgozószobáját, ís azt a szobát, ahol életútját jiúsz évvel ezelőtt befejezte. I* Nyikulia