Délmagyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-09 / 135. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Mimi SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LAPJA XII. évfolyam, 135. szám Ara: 50 fillér Szombat, 1956. június 9. N. A. Bulganyin üzenete Dwight D. Eisenhowerhez G. N. Zarubin, a Szovjetuniónak az Egyesült Államokban működő rendkívüli és meghatalmazott nagykövete június 7-én felkereste J. F. Dulles külügyminisztert és átnyújtotta neki N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió. Minisztertanácsa elnökének Dwight D. Eisenhowerhez, az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez intézett üzenetét. Alább közöljük az említett üzenet szövegét: "Moszkva, Kreml, 1956, június 6. Tisztelt Elnök Ür! Ügy gondolom, egyetért velem abban, hogy a leszerelési probléma mostanában továbbra is a legfontosabb és ieghalaszthatatlanabb nemzetközi problémák egyike. A második világháború mérhetetlen áldozatokat követelt az emberiségtől cs hatalmas anyagi károkat okozott neki. E háború befejezése után mindnyájan eltökéltük. minden lehetőt elkövetünk. hogy megakadályozzuk a harmadik világháború kitörését. A második világháború befejezése után az államok e célból kezdtek hozzá a fegyverzet csökkentéséről és az atomfegyver eltiltásáról szóló tárgyalásokhoz. Sajnos, ezek a tárgyalások mindeddig nem jártak kedvező eredménnyel. Feltételezem, hogy On is osztja ezt a véleményt, hogy az új tömegpusztító fegyverek— az atom- és hidrogénfegyver — megjelenése különösen sürgetővé teszi a leszerelési probléma megoldását. Szükségtelen, hogy részletesebben beszéljek erről Önnek, a kiváló katonának, aki oly közel állott az elmúlt háború eseményeihez. Emlékszik rá. Elnök Űr, hogy a genfi négyhatalmi kormányfői értekezleten, amelyről a legmelegebb emlékeket őriztük meg, minden résztvevő, köztük ön is, az Egyesült Államok kormánya és népe nevében — kifejezte azt a közös kívánságot, hogy el kell hárítani a háborús veszélyt és csökkenteni kell a fegyverkezés terhét. A szovjet kormány különös figyelmet fordított annak a kérdésnek megvizsgálására, hogyan lehetne kijutni abból a zsákutcából, amelyben a leszerelési tárgyalások vannak. A tények azt mutatják, hogy nem jártak kedvező eredménnyel az ENSZ albizottságában a leszerelés kérdéséről folytatott tárgyalások. Az utóbbi időben ezek a tárgyalások a legnagyobb mértékben bonyolultakká váltak. A leszerelési albizottság tevékenysége tulajdonképpen akadályozza az előrejutást ebben az ügyben. Ilyen körülmények között nehéz arra számítani, hogy az ENSZ-beli tárgyalások a legközelebbi jövőben konkrét eredményekre vezessenek a leszerelés terén. A szovjet kormány éppen ezt a körülményt figyelembe véve határozta el, hogy új módon közelíti meg a leszerelési probléma megoldását. Azt szeretnénk, ha a szovjet kormánynak ezt a törekvéset helyesen értelmeznék. Arra a mélységes meggyőződésre jutottunk, hogy mostanában, amikor a nemzetközi feszültség határozottan enyhült és a "hidegháború* a múlté lesz, kedvezőbb körülmények alakultak ki a fegyverkezési hajsza megszüntetésére és a leszerelési intézkedések megtételére. Ilyen körülmények között úgy hisszük, hogy a leszerelési problémára vonatkozó nemzetközi megállapodás megkötéséig az államok erőfeszítéseinek arra kell irányulniok, hogy minden egyes állam olyan konkrét intézkedéseket tegyen a fegyverzet csökkentésére. amelyeket már a nemzetközi leszerelési megállapodás megkötése előtt életbe lehetne léptetni. Az ilyen intézkedés megtétele kétségtelenül elősegítené a nemzetközi feszültség további enyhítését, az államok közti bizalom szilárdítását, ez pedig kedvezőbb feltételeket teremtene a mindent felölelő leszerelési program végrehajtására. Remélem, Elnök Űr egyetért azzal, hogy e tekintetben döntő jelentőségű volna a nagyhatalmak — köztük a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok — kezdeményezése, hiszen ezeknek vannak a legnagyobb fegyveres erőik és anyagi erőforrásaik. A szovjet kormány a népek közti béke szilárdításának magasrendű céljait követve elhatározta, hogy vállalja a kezdeményezést cs a leszerelési megállapodás megkötése előtt végrehajtja a Szovjetunió fegyveres erőinek nagy arányú, 1,200.000 főnyi csökkentését a fegyveres erők 1955. évi 640.000 főnyi csökkentésén kívül. Ennek arányában csökkenteni fogják a Szovjetunió fegyveres erőinek fegyverzetét és haditechnikai felszerelését, valamint a Szovjetunió költségvetésében a Szovjetunió katonai szükségleteire szánt kiadásokat. E határozatoknak megfelelően feloszlatnak 63 hadosztályt és önálló danöárt, ezen belül a Német Demokratikus Köztársaság területén állomásozó három légi hadosztályt és más, több mint 30.000 főnyi létszámú harci egységeket. Mi természetesen tudjuk, hogy az említett létszámú szovjet csapatoknak Németországból való kivonása nem oldja meg a kérdést teljesen. A szovjet kormánynak ez az intézkedése csupán az első lépés. Abból indulunk azonban ki, hogy amennyiben az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország, amely csapatokat tart Németország területén, szintén intézkedéseket tenne Németországban állomásozó fegyveres erőinek csökkentésére, ez kétségtelenül előkészítené a talajt az e kérdésben teendő eltökéltebb lépésekre. E téren szem előtt tartjuk, hogy A finn parlamenti küldöttség az országgyűlés külügyi bizottságának ülésén a négy hatalom kormányainak ilyenfajta intézkedései azután a Németországban állomásozó külföldi fegyveres erők létszámának erős csökkentéséről, vagy a külföldi j fegyveres erőknek Németor- ' szág területéről való kivonásáról szóló megállapodásra vezethetnének. Kollégáim és én kifejezzük reményünket, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya és ön, Elnök Űr, személyesen teljes figyelemmel vizsgálja meg a szovjet kormány ide mellékelt május 14-i leszerelési nyilatkozatát és a maga részéről méltó módon hozzájárul a fegyverkezési hajsza megszüntetéséhez, a nemzetközi feszültség további enyhítéséhez és az egyetemes béke szilárdításához. Államaink megfelelő lépéseit kétségtelenül támogatnák más országok, ez pedig megalapozná az említett, mindent felölelő leszerelési program gyakorlati végrehajtását. őszinte tisztelettel: N. A. BULGANYIN Dwight D. Eisenhower őexcellcnciájának, az Amerikai Egyesült Államok elnökének, Washington. Augusztus 20-ra készülnek a Szegedi Cipőgyárban Messze van még augusztus 20, de a Szegedi Cipőgyárban már történtek felajánlások. A dolgozók folyamatosan újítják fel előző vállalásaikat. A műszakok egymás között versenyeznek, a szabászat pedig a csókozó üzemrész dolgozóit kérte fel, "ki takarít meg több bőranyagot?* Az "étaiűhely* címért állandó verseny folyik. El lehet mondani az üzemről, hogy egy-egy ünnepelőtt nincs kampányszerű versenyszervezés. Különösen ebben az évben vigyáznak erre. A kollektív szerződésben is lefektették, hogy az ütemes tervteljesítést, a minőség javítását elsőrendű kérdésnek tekintik. Ehhez a versenymozgalmat is felhasználják. Ezért párosverseny szerződést kötött a központi üzem a Tatai, a telephely pedig a Szigetvári Cipőgyárral. Ezt a szerződést negyedévenként újítják fel. A Tatai Cipőgyárral a verseny azonban megszakadt, mert az üzem áthelyezés alatt áll. Ettől eltekintve a Szegedi Cipőgyárban úgy dolgoznak, mintha a versenytárs előtt számot kellene adni munkájukról. Most három pont szerint szervezi a szakszervezet a versenyt. Egy pont nem teljesítése esetén másnak ítélik oda az elsőbbséget. Első pont a tervteljesítés. Itt figyelembe veszik naponként, dekádonként és havonta, hogyan teljesítették az üzemrészek a tervet. Az üzemben kialakult szalagrendszernél óránként is lehet ellenőrizni. Így könynyen tudnak segíteni a közben felmerülő hibáikon. A minőség és a fegyelem. Ezek a következő pontok a tervteljesítés után. Azt tartják az üzemben, aki fegyelmezetlen, nem tud sem tervet teljesíteni, sem hibátlan munkát végezni. A dolgozók vállú! ási lapjaikon e pontok szerint tesznek fogadalmat. A három együttvéve biztosítja, hogy az üzem idejében, megfeLelő árul bocsásson a kereskedelem rendelkezésére. Augusztus 20 előtt a verseny élénkebbé tételére tesznek még néhány intézkedést az üzemben. Azokon a reszortokon, ahol eddig géphibák miatt veszélyeztetve látták a napi tervek teljesítését, tartalék gépeiket állítottak be. Aratás előtt a mihályteleki, röszkei határban Aki egy héttel ezelőtt járt e két falu környékén, s most ismét erre vezet az útja, ugyancsak van neki min tűnődnie. Szinte önkéntelenül is ez a kérdés szökik az ember ajkára: hát ezt meg hogy csinálták? A múlt hét dereka táján még errefelé, kétoldalt a szabadkai út mentén csupa gaz volt a kukorica, a répa, a burgonya, mert az eső munkához sem engedte nyúlni a gazdákat. A múlt vasárnap esett utoljára nagy eső, azóta szép, napos, nyári időjárás van. S ez a néhány nap éppen elegendő volt ahhoz, hogy a Ságvári-telepi Táncsics Tsz, az Üj Élet Termelőszövetkezet tagjai és a többi alsóvárosi, mihályteleki és röszkei gazdák új ruhát adjanak a határra. Amint elhagyjuk Ságváritelep szélső házait, a Táncsics Tsz nagy kiterjedésű kövér árpatáblái után az Új Élet Termelőszövetkezet földjei következnek. Az idő már estefelé jár, de a nagy krumplitábla túlsó végén még mindig emberek mozognak. Alkonyodni készül a nap, amikor a kapások a sorok között megindulnak a szabadkai út felé. Balogh Imre bácsi, az Oj Élet Tsz idős tagja, aki már közelebb van a 80-hoz, mint a 70-hez, így mondja: ma korán hazamegyünk, de mit tegyünk, ha már készen vagyunk ezzel a munkával is. A paprikaföldbe talán lenne még mit csinálni, de bizony ott sincs, mert az Új Élet Termelőszövetkezetben már a paprikaültetés is befejeződött. A krumplitáblán túl egy nagy darab mák következik, ezt felváltja egy 20—25 holdas forma gyönyörű cukorrépa-tábla, olyan, amilyent aligha látott még valaki mostanában ezen a vidéken. A kéttenyérnyi nagyságú levelek szinte teljesen beborítják a földet. Gaz nincs a lomb alatt még csak egy szál sem. A szorgalmas asszonykezek jó egy kilométerre a műúttól a nagy szőkülő árpatábla mellett éppen most készülnek „kiszorítani a nyulat" a répából. Ez a harmadik kapálás, amit éppen most fejeznek be. Ha szép veteményeket akarunk látni, nem muszáj csak kizárólag az Üj Élet Termelőszövetkezethez menni, mert az Űj Élet tábláin túl szépek, tiszták a röszkei, mihályteleki egyéni gazdák veteményei is. Egy-egy család egész rokonsága ülteti most ezen a környéken kisebb-nagyobb táblákon a paprikát. De a paprikaültetésnek is a vége járja. Nem nehéz kitalálni, miért is e dicséretre méltó nagy szorgalom. A zöld kapásnövények, paprikatáblák mellett a legtöbb felé már szőkül az árpa, s már a búzának sem kell anynyit kint hálni az ég alatt, mint amennyit eddig kint hált. Ez tehát, a közelgő aratás szorítja a gazdákat. Addig bizony egyszer-kétszer legalább még a szőlőket is meg kell permetezni, mert a múltheti esőzések ugyancsak megnövelték a peronoszpóraveszélyt. Van azonban egy dolog, ami kissé elcsúfítja még a mihályteleki, röszkei határt. Az összerakott lucernakereszteket nem egy helyen még kint láthatjuk a földeken. A keresztek a1 ját az alulról felnövekvő új lucerna már teljesen benőtte, a kévék az esőtől, napfénytől már teljesen megfeketedtek. Arra figyelmezteti ez a gazdákat, jó lenne már minél előbb behordani ezeket a kereszteket, alattuk lehet, hogy már megvakult a lucerna, Pénteken ülést tartott az országgyűlés külügyi bizottsága. Az ülés egy részén részt vett a hazánkban tartózkodó finn parlamenti küldöttség, élén Toivo Kujalával, a finn parlament alelnökével, valamint O. L. M. Hjelt, a Finn Köztársaság budapesti ügyvivője. A külügyi bizottság tagjain kívül megjelent az ülésen Rónai Sándor, az országgyűlés einöke, Kristóf István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára, Nagyistók József, az országgyűlés alelnöke és Sebes István küiügyminiszterhelyettes. Szalai Béla, a külügyi bizottság elnöke, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja nyitotta meg az ülést ós a bizottság nevében meleg szeretettel köszöntötte a baráti finn nép képviselőit, akik a bizottság tagjainak tapsa közben foglaltak helyet a tárgyalóasztal mellett, — A finn parlamenti küldöttség magyarországi látogatásának igein nagy jelentősége van a népeink közötti gazdasági és kulturális kapcsolat és együttműködés elmélyítése szempontjából, s elő fogja segíteni, hop- a finn és a magyar- nép jobban megismerje és megértse egymást — mondotta többek között Szalai Béla, majd arról beszélt, hogy mélyen él népünkben a rokonság és közös eredet tudata, és igen messzire nyúlnak vissza a finn és a magyar nép közötti kulturális és tudományos kapcsolatok. Ezeket a kapcsolatokat továibb kell folytatni — hangoztatta. — Igen nagy lehetőségek állnak még a kereskedelmi és gazdasági együttműködés kiszélesítése előtt. Ezen a téren már jelentős eredmények vannak: mint a sajtó a napokban hírül adta. a finn—magyar áruforgalom ebben az évben eléri a 18 millió dollárt, ami 35 százalékkal több a múlt évinél. A két ország népgazdasága szerencsésen kiegészíti egymást, s bő tere van annak, hogy ezt az áruforgalmi keretet a jövőben tovább növeljük. Teljes egészében egyetértünk Toivo Kujala barátunk nyilakozatával, aki megérkezésükkor kijelentette: "Úgy látjuk, hogy a baráti kapcsolatok kifejlesztése népeink között mindkét ország részére előnyös és kedvező*. Ezután Toivo Kujala, a finn parlament alelnöke, a finn parlamenti küldöttség vezetője szólalt fel, és többek között a következőket mondotta: — Gyakorlati tapasztalataink vannak arról, hogy az országok közötti kapcsolatok igen gyümölcsöző eredményeket hoznak. — A népeink közötti békés egymás mellett élés elősegítette kapcsolataink felelevenítését magyar tesvérnépünkkel. Nagyon jól tudjuk, hogy az országaink, a népeink közti kapcsolatokban mind gazdasági, mind kulturális tekintetben még igen sok teendő van. De véleményünk szerint értékes és célszerű, hogy amit eddig megtettünk, azt továbbfejlesszük. Toivo Kujala nagy tetszéssel fogadott szavai után megkezdték a napirend tárgyalását. Az első napirendi pontként Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke mondott beszámolót a parlamenti küldöttségek kölcsönös látogatásairól. — A parlamenti küldöttségek cseréjének eddigi tapasztalatai igazolták azt a meggyőződésünket — mondotta —, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának kezdeményezése nagy jelentőségű a népek békés együttműködése, baráti közeledése szempontjából. — A baráti országok parlamentjével való szorosabb kapcsolat megteremtése azért is gyümölcsöző volt számunkra, mert sok tanulnivalónk van azon a téren, hogy országgyűlésünk lenini értelemben vett szocialista parlamentté fejlődjék. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy a képviselők és választóik közötti kapcsolat, a képviselők parlamenti munkájának, parlament törvényalkotó tevékenységének terén mi még nem hasznosítottuk olyan mértékben a szovjet tapasztalatokat, mint más népi demokratikus országok. — Ezért tovább kell haladnunk a megkezdett úton, tovább kell fejlesztenünk a Szovjetunió és a népi demokratikus országok parlamentjeivel kapcsolatainkat, az eddiginél gondosabban kell tanulmányoznunk a testvéri országok parlamentjeinek konkrét, elvi és gyakorlati tevékenységét és tapasztalataikat bátran, alkotóan kell alkalmaznunk a mi sajátos viszonyainaknak megfelelően országgyűlésünk munkájának megjavítására. A külügyi bizottság tagjai ezután részletesen megvitatták a beszámolót. A bizottság helyesléssel vette tudomásul Rónai Sándor beszámolóját és megállapította, hogy a kölcsönös látogatások előmozdították a népek közötti megértést és barátságot, hozzájárultak a nemzetközi feszültség további enyhüléséhez, a béke megszilárdításához. Ezek alapján a külügyi bizottság javaslatot tesz az országgyűlésnek, hogy hatalmazza fel az országgyűlés elnökségét az eddig létrejött kapcsolatok szorosabbra fűzésére és a parlamentek közötti kapcsolatok további szélesítésére. Ezután OH Károly pénzügyminiszter számolt be a magyar—jugoszláv pénzügyi és gazdasági, valamint a műszaki ós tudományos együttműködésről szóló egyezmények megkötéséről. Több kérdés és hozzászólás után a külügyi bizottság a beszámolót tudomásul vette és a következő határozatot fogadta el: A külügyi bizottság teljes megelégedéssel veszi tudomásul a magyar—jugoszláv pénzügyi és gazdaság], valamint a műszaki és tudományos együttműködésről megkötött egyezményeket, illetve az erről szóló beszámolót és elismerését fejezi ki a küldöttség munkájáért. A külügyi bizottság meg van győződve róla, hogy c megállapodások megkötése után a magyar—jugoszláv viszony gyorsuló ütemben javulni fog, s a külügyi bizottság a maga részéről is minden megtesz a jugoszláv—magyar kapcsolatok minden téren való elmélyítése és szorosabbra fűzése érdekében. A külügyi bizottság ülését Szalai Béla zárta be. Külföldi újságírók láfogatása Grösz József kalocsai érseknél Grösz József kallocsai érsek, a magyar püspöki kar ez idő szerinti elnöke, pénteken délután kalocsai érseki rezidenciáján több. hazánkban tartózkodó külföldi újságírót fogadott. A külföldi újságírók — Gordon Shepherd (Daily Telegraph) Sydney Gruson (New York Times), Flóra hewis (TimeLife), Theodore Andrika (Clevland Press) és Eric Lessing (Maghum Fotos fotóügynökség) — kérdéseket intéztek az érsekhez, a'ki azokra válaszolt, majd közvetlen hangú beszélgetést folytatott a külföldi sajtó képviselőivel.