Délmagyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-30 / 153. szám

Szombat, 1956. június 30. DEL M0GYDRORSZBG Pá rtéIet Feljegyzések a Szegedi Szalámigyár párttaggy ülésén Fél négy tájon kezdődött a taggyűlés a Szegedi Szalámigyárban és valamivel öt óra után már mentek is hazafelé a párttagok. Tehát mintegy másfél óra alatt megvitattak és elfogadtak egy tagjelölt felvételi kérelmet, a párttitkár mérlegre tette a jövő évi pártoktatás előkészítését, az üzem igazgatója pedig — mivel vége a szezonnak — beszámolt a termelés helyzetéről, értékelte, hogy meiyik kommunista hogyan segítette pártmunkájával a tervteljesítést. Végül pedig nyolcan szólaltak fel, bírálták a vezetőséget és hasznos javaslatokat tettek. Nem volt felesleges szófecsérlés, mindenki kereken, velősen mondta el észrevételeit, s ez a magyarázata annak, hogy érdekes, eleven volt a taggyűlés és rövid idő alatt is alkotni tudott. Sem a párttitkár, sem a felszólalók nem nyugodtak bele abba, hogy már nyolcvan párttaggal beszélgetett a bizottság, milyen fokon kívánnak tanulni a jövő okiatási évben, s ebből hetvenen jelentkeztek valamilyen tanfolyamra. Többen emlékeztettek a múlt év nyarára, amikor nagyjából ugyanilyen rózsaszínűnek látszott a helyzet, ősszel viszont, amikor az oktatás megkezdődött, a jelentkezőknek csak 50 százaléka ment el az előadásra. Az alapszervezet legfelsőbb plénuma ezért úgy döntött: a bizottság ismételten beszélgessen az elvtársakkal, hogy aki feliratkozott valamelyik fokra, az a Szervezeti Szabályzat értelmében tanuljon is majd a tőle telhető legnagyobb igyekezettel. Kár, hogy a beszámolónak egyik kitétele árnyékot vetett erre a színvonalas tanácskozásra. Borús elvtárs szóvá tette az ifjúsági vízitelep téglajegyeinek árusítását. Dicsérte a kötő-üzemrészben és a hentes üzemrészben dolgozó párttagokat, a pártonkívülieket, akik kivétel nélkül hozzájárultak — keresetükhöz mérten— a vízitelep felépítéséhez. Ugyanakkor rámutatott, hogy többen húzódoznak. S ekkor a párttitkár nagyon kizökkenhetett a nyugalmából, mert a következőket mondotta: — Hangsúlyozom elvtársak, erőszaknak semmi helye nincs. Aki sajnálja azt a néhány forintot, az úgyis lemorzsolódik közülünk és nem érdelmi meg, hogy egy levegőt szívjon velünk ebben az üzemben. Nyilván nem rosszindulatból mondta ezt, talán eszébe sem jutott, hogy amit mondott, az lényegében erőszak, fenyegetés. De a jószándék mit sem változtat azon a tényen, hogy ez még a régi hang, az emberek burkolt ijesztgetésének a hangja, amit gyökerestől ki kell irtaniok a párttitkároknak a szótárukból. Ugyan miért nem szívhatnának egy levegőt a pártvezetőséggel azok, akik nem vesznek téglajegyet? Azért, mert a pártmunkásoknak, a népnevelőknek kevés türelmük volt megértetni velük, mennyire közös ügy az ifjúsági vízitelep felépítése? Dehát ezért a pórt vezetőséget kell elmarasztalni, nem a munkásokat ijesztgetni. Helyes, sőt szükséges lett volna, hogy a párttagok erre is kitérjenek hozzászólásukban, mint ahogy megbírálták a pártvezetőséget azért, mert a karbantartó részleg problémáival nagyon keveset törődik. A taggyűlésen új módon értékelték a kommunisták politikai és szakmai tevékenységét. Az üzem igazgatója hangsúlyozta, milyen nagy segítséget nyújtottak a pártmunkások a gazdasági és a műszaki vezetőségnek. Jelentős részük van abban, hogy a gyár előreláthatóan 102—103 százalékra teljesíti második negyedéves tervét és a minőség jelentős javulása mellett 130 és fél vagon száraz árut gyártott az első félévben. A töltő-kötő üzemrészben például a kommunista aktívák egyéni meggyőzéssel, vagy röpgyűlések összehívásával segítették a művezetőt, amikor már-már egyedül maradt fontos és a termelést előrelendítő elgondolásaival. S így tovább, valamennyi üzemrész kommunistáiról elmondotta az igazgató, hogy a gazdasági vezetőség meglátása szerint, mennyire mutattak példát a termelésben, továbbá pórtmunkájukat hogyan kötötték össze az üzem előtt álló feladatokkal. A legjobbaknak ezután — mint Kiss Júliának, Varga Györgynek, Csiszár Jánosnak, Boldog Antalnak, stb. összesen kilenc elvtársnak — értékes könyvjutalmat adott át. A kommunisták munkájának elismerését a gazdasági vezetőség részéről követni kellene a többi szegedi üzemben is. Ez újabb lendületet adna nekik, még jobban törekednének arra, hogy az úgynevezett „tiszta pártmunka" helyett valóban a tervek teljesítését segítsék marxista— leninista tudásukkal, politikai tevékenységükkel. „Rózsa, rózsa, labdarózsa levele..." Készülődés a balettvizsgára Egy sikerült tanév a Sziltéri sugárúti Altalános Iskolában A nemrég véget ért 1955—56. szük szakosított tanár. Vala- Kiss Jenő vezető-igazgató sokoltanév igen jelentős volt a Szil- mennyien kiválóan képzett pc- clalú, fáradhatatlan tevekenyseléri sugárúti Általános Iskola dagógusok, mégis sokat kellett géről is, aki mindent megtett anéletében: az a fejlődés, amely a fáradozniok, hogy a négyeshez nak érdekében, hogy az iskola felszabadulással vette kezdetét e közelálló általános tanulmányi eredményes munkát végezzen, hosszú idő óta fennálló taninté- eredményt elérhessék. Ugyanis Az. elkövetkező tanévben az zelbcn, ebben az évben is ta- a tanulók legtöbbjének mindkét iskolu kedvezőbb helyzetben pasztaiható volt a nevelőtestület szülője dolgozik és igy a szülők lesz, mert a II. kerületi Tanács munkájában és a tanulók tudá- néha a legjobb akarat mellett 170 ezer forintos költséggel átsának elmélyülésében egyaránt, sem kísérhették kellő figyelem- alakításokat végeztet az iskola Az iskola fontos .szerepet tölt lnpj gyermekeik tanulmányi épületében, amelyhez már hozbe a II. kerület életében: a ke- előmenetelét ami azután fokó- Zil 's kezdtek a Tatarozó Vállalat rületi tanács vezető-igazgatóságá- 7nttabh feladatokat rótt a neve- dolgozói. Az átalakítás eredinénak központja. Ez annyit jelent, lökre. Néhány nevelő ennek cl- iveként új tanteremhez és korhogy a vezető-igazgató egyben ]enöre is különösen elismerésre sűrűbb napközi otthonhoz jut <75 iskola igazgatója és emellett méltó munkát végzett, mint pél- nz 'sk°b», több tanteremben korellátja a kerület 9 általános isko- Jóul Konkoly Anna, a VII. u. szrr" padokat szerelnek be és Iájának és 13 óvodájának jel- osztályfőnöke, aki jó munkájáért hideg-meleg folyóvizes mosdókat ügyeletét. A Szilléri sugárúti Ál- soronkívüli előléptetésben része- létesítenek a földszinten és m talános Iskolának tehát példát sült, Köhler Józsefné, az oktatás- emeleten. A munkálatokat aukell mulatnia, „minta-iskolának" agy kiváló dolgozója, a II. a. (?n»ztus végére fejezik be, az új kell lennie a kerület más iskolái osztály vezetője Kovács László, tanévben tehát már szebb és készámára. Dicséretére legyen a VIII. a. osztályfőnöke, aki nyelmesebb lesz az iskola épttmondva, példamutató szerepét is j„Pn eredményesen tanította a 'r,c- Ennek eredményeként a betöltötte. számtant, Bittó Katalin ének- Szilléri sugárúti Általános Iskola A most véget ért tanévben 532 ,nnár, és Remcnyili Istvánná, nz eítyre jobb körülmények között tanulója volt az iskolának. A j a osztály vezetője, továbbá láthatja cl szép és felclősségtelSzáll a dal a Nemzeti Színház színpadán, valódi kalocsai párnatáncot járnak a városi balettiskola legifjabb ballerinái. Apró kis papucsok kopognak a színpadon, s bizony minden nagy igyekezet meülett is elfelejti némelyikük, melyik a bal, meg melyik a jobb lába. Ez azonban nem von le semmit a tánc szépségéből, hiszen magvlk az apróságok is oly kedvesek, amint megilletődött arccal, bámészkodva állnak a sötét nézőtér előtt. Közülük sokan még nem is látták belülről a színházat. A három és féléves Szabó Kati mindössze 90 centiméter magas, ö a legkisebb a sok pici között, de az első sorban táncol és nagyon ügyesen mozog. Meg akarja mutatni anyákénak a vasárnapi és hétfői vizsgaelöadáson, hogy belőle valamikor nagv művésznő lesz. A legkisebbekhez hasonló izgalommal állnak a függönyök mögött a II—IV. évesek is. Ki-ki pislognak a színfalak mögül, lépéseket próbálnak, beszélgetnek. Csákhamar elhallgatnak azonban, amikor Elza néni megfenyegeti őket, hogy csend legyen, mert jön a tűzoltó bácsi a fecskendővel! No a vízfürdőt nem kivárja egyiiilk sem pedig a tűzoltó bácsi nagyon komolyan nézi őket a kulisszák mögül. A rendben gyorsabban folyik a próba. A sók elsős kislány között már három fiúcs— HÍREKBE — A Dokumentum Filmgyár munkásai Szegeden jártak az elmúlt napokban. Móczár László és Csongor Győző tudományos irányításával a Kollámyi—Vancsa filmexpedició, a Kati és a vadmacska című film készítői — a környéken, főként a tiszaparton a rovarélel egyes jeleneteit vették filmre, többek között a tiszavirágok vedlését is. Ezeket a részleteket egy. az állatvilág ivadék-gondozásáról szóló filmhez fényképezték. Jelenleg Pécs környékén folytatják munkájukat. — A volt Párizsi Áruház kirakatait helyreállítják a Kiss Menyhért utcában. A TextiLnagykereskedelrni Vállalat rendez be mintakirakatokat itt. — Calvin Stevens, a detroiti Wayne egyetem profeszszora szegedi tartózkodása során látogatást tett a Somogyi Könyvtárban és a Móra Ferenc Múzeumban is. — Szabó Vince elvtárs, a Tudományegyetem tűzrendészeti előadója az Oktatásügyi Minisztériumban tartott tűzrendészeti vizsgát kitűnő eredménnyel tette le. — Hosszú idő óta patronálja már a Deszki Gépállomást az Újszegedi KenderLenszövő Vállalat. Ahol lehetett, mindig segített t\z üzem a deszkieknek. Most is egy esztergályost küldött a gépállomás segítségére, aki a helyszínen végzi a javítási munkálatokat. ka is táncol. A páros táncnál ők a legkapósabbak, hiszen hármukért harcol, legalább húsz kislány. A nagyobb gyerekek már komoly tánctudással rendelkeznek. Játékukból, mozdulataikból alakult ki Hamupipőke csodálatos meséje. Halász Eszter, a Hamupipőke és a három mostoha leány már egészen otthonosan mozog a színpadon. A galambok és a tündérek tánca is nagyon szép, és igen hatásos a hatalmas nagy aranydió, melyből Hamupipőke csillogó ruhája és ezüst cipellői kerülnek elő. A mesejátékon kívül Mozart gyermekkoráról mutatnak be táncjátékot, s megelevenedik Strauss: Mesél a bécsi erdő című gyönyörű keringője is a vasárnap délelőtti és a hétfő esti vizsgaelőadáson. A városi balettiskolához hasonlóan a Juhász Gyula Művelődési Otthon Balettiskolája július 8-án fél 11 órakor tartja vizsgaelőadását a Nemzeti Színházban. A növendékek itt két mesejátékot mutatnak be: Kis történet a balettiskolában és Mozart halhatatlan dallamaira: Az unatkozó királykisasszony-t. Szebbnél szebb táncszámok, nemzetiségi táncok teszik elevenné a játékukat. A gyermekek eredményeiért Till Elzát és M. Kádár Andreát illeti a dicséret, ök tanították be nagy fáradsággal a gyermekeket. Munkájuknak azonban mea lesz az eredménye, mert valódi nagy élményt nyújtanak majd a szegedi közönségnek. B. J. Meddig keli még zsMuictoan laknunk? — LEVÉL — Szatymaz községben ház- hogv a gyalogos közlekedést helyeket osztottak ki 1954. megakadályozza, decemberében. 1955-ben négv ígéretet kaptunk a tanácscsaládi ház megépült. Ez év íi*á^lhofiv ^t napon, de tanulók nagy többsége leány, s fazekas Mihály igazgatóhelyet- jp» feladatát, csak az első osztályban voltak )cs. Szólni kell természetesen fiúk is, akiknek — miután az iskola közelében laknak — kissé messze lett volna a Dózsa György-fiúiskola, jövőre azonban már ott tanulnak tovább. Az 532 gyermek 9 alsó és 8 felső osztályban tanult. — tanteremhiány miatt délután is. Közülük 42 isitűnő, 65 jeles és 137 jórendű, elégtelen osztályzatot 34 tanuló kapott, a többi közepes és elégséges rendű. Az általános tanulmányi eredmény félévben 3.3, nz év végén pedig 3.8, ami városi viszonylatban is jó eredmény. Különösen jó tanulmányi eredményt ért el a VIII. b., az V. a. és a II. a. osztály. Néhány igen lehetséges tanulója is volt az iskolának, mint a VIII. b-t végzett Rácz Mária, Lévai Zsuzsa és Köhler Anikó. A nevelők száma az elmúlt tanévben 28 volt, nagyobb ré- kös drótot húzott ki azért, Pctrovics István februárjában azonban kide rült, hogy az utcának csak egy része let't kisajátítva. Így a Maróti-család bárhova lép az udvarból. csak magánterületre léphet. A többi családok is nagv kerülővel tudják az üzleteket, orvost, postát, állomást megközelíteni. legfeljebb egy héten belül megnyitják az utcát. Ez még az év eleién volt. Később már azt mondták a községi tanácsnál. hogv a járási tanács feladata az utca kisajátítása. Ez év áprilisában három esetben. májusban két esetben sürgették a járási tanács közAmi egy köszönőlevél mögölt van A községi tanácsnál legalább seggazdalkodasi osrfalyána! tíz esetben jártunk az utca az"tca ^nyitása, de itt « ügyében, mert a ki nem sa- h,vatkoztak « "em játított utca tulajdonosa tüs- Í^V-Tf'' Jumus 2 4 n ismó'j kertuk a tarasi tanács községgazdálkodási osztályvezetőjét, intézkedjen ügyünkben. Azt a választ kaptuk, hogy utasította a községi tanácsot, küldje be irásA szegedi Radnóti-gimnázium példáért, amiért az ön gimnáziu- üan a kisajátítási kérelmet. III. C. osztálya a vizsgák befe- mából jött tanulók az árvíztől azután átteszik nz jezóse után kirándulásra ment összedőlt házam felépítésében se- az ®lvi irányítást végző a Dunántúlra. A tanulók egy ré- gítségemre jöttek. Kocsis István °sztályra. mert a kisajátítás sze vonaton, az osztály másik tanár elvtárs vezetésével szó- nem hozzájuk tartozik, fele pedig kerékpáron indult az pen dolgoztak. Nagyon meg va-j Javasoljuk, hogy a tanáországjáró túrára. Kéthetes út- gyok elégedve és annál is in- csok sürgősen tegyenek intézjuk első állomása Baja volt. A kább jól esett a segítség, mivel kedést az ügyeJc „yszerúsítéfiúk nem töltötték el tétlenül a én egyedülálló, beteges vasutas , , két pihenő napot, hanem segít- özvegyasszony vagyok. Mara- | re' " ha a dolgozók hozsóget nyújtottak egy árvízkáro- dok tisztelettel: özv. Zrínyi Fe- . zájuk fordulnak. ne csak sídt bajai lakosnak. Munkájukat rencné". könnyelműen Ígérgessenek becsületesen,- lelkiismeretesen Ennyi a levél. E mögött a né- Ha mégis valamely ügy invégezték el és sok részük volt hány köszönő szó mögött érczabban, hogy özv. Zrínyi Ferenc- zük a megbecsülést, mellyel a lelné házacskája felépüljön. Ez a kcs fiúknak adóznak a károsulnéni levelet küldött a gimnázi- tak. Minden dicséret megilleti a um igazgatójához: munkában részt vett nevelőket — „Fogadja bálás köszönete- és diákokat, met azért a nemes és követendő (B.) tézésére haitárt szabnak, tartsák is be. Egyébként: várjuk az utcát. A szatymazi Béke utca lakói nevében: Lakó Károly VÁSÁRHELYI születésű Kossuth-díjas néprajztudósunk értékes helyi vonatkozású munkával gazdagította irodalmunkat. E mű méltán kapcsolódik az immár klasszikus értékű „Szegény emberek életé"-hez. Felvillantja a vásári élmények mozaikjaiban egy eltűnt világ elmúlt embereinek arcélét, hogy örök időkre megőrizze őket eredeti valóságukban a késő maradékok számára okulásul. Az 1880-1910 közötti évek híres vásárait idézte fel a kiváló néprajztudós, s személyes élményeit kiegészítette néhány idős ember adataival. Ami megkapja az olvasót e munkában, az a teljesség igézete, s az apró, színes mozaikok minduntalan összeugranak és teljes intenzitásukban mutatják az összképet E jeles munkától távol áll a „népi"-nck időtlenné, állandóvá való rögzítése, mert, mint a bevezetőben említi „a népi gondolkodás szerint az idő nem áll mög", — s a kor változásaival változott a vásárok képe is. De sétáljunk végig a „híres vásárokon", s nézzük, mit láthatnánk? Biztoskezű vezetőnk Kiss Lajos. A tanyasi, de kisvárosi népnek is nagy élmény mindenkor a vásár. Vannak, akik csak itt találkoznak egyik évtől a másikig. Egész évi szükségleteiket fedezik: ruhában, állatban, ki-miben. De szellemi élményeiket is innen szerzik a legtöbben: a nótáskönyv, a kalendár, az istória, és a csepűrágó komédiások „jóvoltából", KISS LA.IOS: Vásárhelyi híres vásárok A HÁROMNAPOS országos vásár az állalvásárokkal kezdődött, szombati napokon. Külön volt ló, szarvasmarba, disznó és juhvásár. Mindezekre felbujtották a legkülönliöző fajta állntokat De nemcsak az állatok, hanem az emberek is figyelmet érdemelnek, a sok csiszár, cigány, cincár, ugyancsak becsajita a tanyasi embert, ha nem vigyázott. Itt jártak a nemzetiségi árusok is, a gyolcsos tótok, olajos románok, káposztás rácok, tollas zsidók, bazáros bosnyákok és sokan mások. A kirakodóvásárt vasárnap-hétfőn tartották. Itt nyüzsgött csak a sokadalom: planétások, kékfestők, kcszruhások, paplanosok, takácsok és ezernyi más mesterember szomszédságában hallgatták a népek, az istóriúsok bús-rémes történeteit; a ponyvások is itt árulták a rémes gyilkosságokról szóló olcsó füzetkeiket. Ha az olvasó figyelmesen végignézi a vásárokon árult „művek" sorozatát, figyelmet érdemlő következtetésre jut. Nevezetesen arra, hogy ezek az országot bejáró „istóriások", Tinódi kései és korcs ivadékai — szellemben és színvonalban egyaránt — rontották meg és bigították fel az eredendően ízlést tartó és mély humánummal átszőtt népi műveltséget. Így terjedt, mint a szennyes ár az „Apáca története", az „Ubryk Horbála"-végig az országon, a .Nyírségtől Vásárhelyig. A napjainkban is gyűjtött Markalf-történetek forrása is a vásáron vett ponyvnfiizet volt. De ki győzné felsorolni azt a színes forgatagban clénklibbenő sokarcú vásáros- és árustömpget, mely egy ilyen országos vásáron elénkkavarog a könyv lapjain. A vásári körképet „egy subavétel története" egészíti ki, mely hangjában, ízében, művészi megragadásában méltán kerülhet Mikszáth kaszát vásároló parasztja és Tömörkény talicskát vásároló kubikosa mellé. A VÁSÁROS SOKADALOM „szellemi szükségleteit a komédiások mutatványai elégítették ki. Erről röviden annyit, hogy amit „bepalizásnak" nevezünk, az itt felsőfokon megtörtént. De, milyen nz emberi lélek, még c salakot is őrzi cs hordozza magúban egy életen át és — mint a szerző írja — még hosszú évek múlva is derültek a tanyasiak a komédiások egy-egy jól sikerült cselén. (Elvira — a jósnő; nz élővé lett Kossuth-szobor, mely az alföldi nép Kossuth-imádntát nyergelte meg, s az egész abból állt, hogy n homályos sátorban a mellszobor helyébe lépett egy komédiás és azt mondta — Eljen a haza!, — a tengeri búvár, aki egy vízzel telt bordóban, búvárruhában énekelt a közönségnek. Es így tovább. Azokban az időkben ez volt az „iskolánkívüli népművelés", S aki megéhezett a vásáron, válogathatott a lnoikonyhákbnn, egyéb vendéglátó „intézményekben", ahol az enni-innivaló mellé felszolgálták a „szabadlányoknak" neve; zelt mulnttatókat is. Vásáros élményei mindenkinek vannak ma is. Minden egyes kis jellemzésénél rábólint az. olvasó: igy van, így-lehetett. S mégis mi az, ami kiemeli e munkát a vásárriportok és száraz s/.itkmai leírások közül? A szakirodalomban egyedülálló, erőteljes népi-irodalmi stílusán kívül az. hogy Kiss Lajos nem az egyszerűit, a kuriózumot, a helyi cxötikumot emeli ki az emlékek sokaságából, hanem a mindenki számára közös, Altulános emberi élményeket. A könyv befejezésébon az idős tudós megindítóan vall szülőföldje cs népe iránt, érzett örök szerelemről: „Szemem előtt lebegett, ncm utolsósorban Vásárhely népe, mivel tőle kaptam életemben a legtöbb értéket, s a megtermékenyítő népi szellem inspirálta néprajzi munkásságom Írásban való megörökítését". WüRTZ ÁDÁM ízléses burkolójn hiteles vásári képet idéz elénk. Dicséret illeti A Tiszatáji Mngvctő-t e sok kiadót sikertelenül megjárt, értékes mű kiadásáért, de meg kell mondanunk, hogy az ócska, rotáeióspapírra nyomott könyv méltatlan Kiss Lajos művéhez, ós a kiadó eddigi köteteihez is. Nagy Dezső