Délmagyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-30 / 153. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! riitMrÁ? SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LAPJA XII. évfolyam, 153. szám Ara: 50 fillér Szombat, 1956. június 30. Mai számunkból: Gyorslista a III. Békekölcsön hatodik sorsolásáról (2. cádal) Feljegyzések a Szegedi Szalámigyár párttaggy ülésén (3. oldal) Aratási verseny Épül az űj szegedi kenyérgyár Egy héttel ezelőtt még künn a határban híre, nyoma som volt az aratásnak. Ma már, amerre csak a szem ellát, a földeken sok helyen hosszú árpa és rozs ke­resztsarak mutogatják magukat. A jelenleg: hűvös, változékony időjárás következ­tében gyorsan, de rapszodikusan érik a gabona. Ez a körülmény arra figyelmeztet bennünket, jól ké­szüljünk fel. Megtörténhet, hogy az egyik helyen abba kell hagynunk a munkát s máshol folyta,tnunk, ahol az érés jobban kívánja az aratást. E nagy munkában, harci feladatban most gépállomásaink dolgozóié a leg­döntőbb szó. Az első aratási napok eredményei azt mutatják: a nagy munka kezdése nem találta készületlenül a szegedi járás gépállomásait. E héten hétfőn a szegedi határban és a járás területén csak itt-ott arattak leginkább kéz­zel. Kedden azonban már szinte mindenütt — ahol szük­ségessé vált ez — megindultak az aratógépek, kombáj­nok ls. Az igazi hajrára — a búza aratásénál — azon­ban még csak a jövő hét végefelé kerül a sor. A gép­állomási mezőgazdászoknak, traktorista brigádVezetők­nek ugyancsak helyén kell lenn: az eszüknek, szívük* nek ahhoz, hogy a gondiaikra bízott területeken min­denütt szemveszteség nélkül és gyorsan haladjon a munka. Az eddigiekből ítélve kedvező Időjárással nemigen kecsegtethetjük magunkat. De bármennyire kedvezőt­len is lesz az időjárás, nagy aratási feladatainkat képe­sek leszünk teljes sikerrel végrehajtani, ha ennek érde­kében összes lehetőségeinket jól kihasználjuk. A gép­állomásoknak elegendő gépiik van. A jelenlegi gépál­lománnyal 100 százalékos kihasználást számolva Sze­ged és a járás területén nagyobb mennyiségű kézvkasza segítsége nélkül is be lehetne takarítani a termést. Te­hát, ha jó szervezéssel biztosítjuk aratógépeink, kom­bájnjaink teljes kihasználását, s gondoskodunk a jó munkafeltételekről, aratásunk sikeres befejezése máris biztosítva van. A tavalyi aratásban szerzett tapasztalataink arra intenek bennünket: a munka lendületes előrehaldásá­nak egyik legalapvetőbb feltétele a széleskörű, minden, aratásban részvevő dolgozóra kiterjedő aratási verseny. A gépállomási pártszervezetek kommunistáitól, az igaz­gatóságoktól függ; lesz-e most is ilyen idősebb, fiata­labb dolgozókat egyaránt naponta nagyobb és nagyobb teljesítmények elérésére serkentő versenymazgalom. A Mórahalmi Gépállomás fiatal traktoristái, de a do­rozsmai traktorosok is megmutatták tavaly:, a rossz idö nem léhet különösebb akadály az előrehaladásban. Több cséplő munkacsapatban ezzel a módszerrel dolgoz­tak: ha látták az emberek, hogy eső, vagy vihar köze­ledik, ponyvákkal, vagy ponyva híján szalmával be­takarták a cséplésre következő osztagokat, s egy órával az eső elmúlása után már ismét búgott a gép. Az em­bereket nemcsak a nagyobb kereseti lehetőségek lel­kesítették, de fűtötte őket az a gondolat is, vajon ezen a héten melyik brigád, melyik gép lesz az első. A Mo­rahalmi Gépállomáson például a munkaverseny első. második és harmadik helyezettjeit kisebb ajándékokkal, cigarettákkal és egyebekkel meg is jutalmazták min­den héten. Ezeket a jó ötleteket, tapasztalatokat most is hasznosítani kell. Már az aratás idején helyes lenne, ha gépállomásaink ifjúmunkásai széles, az egész me­gyére kiterjedő aratási és cséplési verseny mozgalma t kezdenének: ki arat legtöbbet gépével, s melyik csapat csépel legtöbbet. A Mórahalmi Gépállomáson a fiatalok beszéltek már erről. Lelkes készülődéseik a cséplő mun­kacsapatokba beosztott idősebb dolgozókat is maguk­kal ragadták. Nagyon sok idősebb cséplőmunkás kérte, hogy ifjúsági munkacsapatban szeretne dolgozni. Az efféle kérések mind teljesíthetők is. Az aratási és cséplési munkaverseny egyik legna­gyobb előre lendítője az lesz: hogyan gondoskodnak a dolgozókról, biztosítják-e számukra a jó munkakörül­ményeket. Az aratás, cséplés munkája talán az összes mezőgazdasági munkák közül a legnehezebb, legjobban igénybe veszi az embereket. Éppen ezért gondoskodni kell már most arról, hogy az aratásban, cséplésben dol­gozó traktorosok, cséplőmunkások élelmezése kifogás­talan legyen. Mindennap időben jussanak el a jó meleg ételek, frissítő italok a tarlóba, a gépekhez. Nagymértékben segíti előre az aratásban részvevő dolgozók versenyét a rendszeres, időről időre pontosan történő versenyértékelés is. Az emberek nagyon kíván­csiak arra, hogy más területeken, más gépeknél hogyan halad a munka, kik az elsők és kik vannak lemaradva. A múlt évben az értékelés és a verseny nyilvánossága körül még nagyon sok 'hibát tapasztaltunk, de minden bizonnyal ezekből a hibákból okultak most gépállomá­saink vezetői. Idei gabonatermésünk most nincsen egészen olyan, mint amilyen a tavalyi volt. Közepesek terméskilátá­saink. Gépállomásaink és termelőszövetkezeteink ara­tásban részvevő dolgozói azonban még sokat tehetnek a terméseredmények javításáért azzal, ha versenyük egyik célkitűzése Jesz: arassunk, csépeljünk gyorsan, a megengedettnél alacsonyabb szemveszteséggel. Az alapozási munkákkal már végeztek, a válaszfalakat már "felhúzták* a padoza­tig, s a főfalak is háromne­gyed részben készen vannak. A porta épület tetőzésre vár, s csak az előregyártott vas­betongerendák hiányoznak. Mindezeket csak úgy tudja meg az ember, ha az építke­zésen jár. Itt pedig még ke­vés szegedi fordult meg, hisz olyannyira eldugott helyen építkeznek. A Tolbuchin su­gárútról, de még a Textilmű­vektől se lehet észrevenni az új gyár építését. Aki nem is­meri a városrendezési tervet, el se tudja képzelni, hogyan szállítják ide a lisztet, s ho­gyan viszik el a kisütött ke­nyeret. Bizony ezt maguk az építők se tudják elképzelni, s már arról beszélnek: elkészítjük jövő őszig a gyárat, de a tanács elkészül-e addig az utcával? Mert itt egy űj utcát nyitnak majd. A Il-es Kórház és a Vasöntöde kö­zött már ki is jelölték — de csak térképen •— s ha min­den a régi, megszokott "ütem­ben* halad, talán jövőre hoz­zákezdenek az utca építésé­hez, csatornázásához és kö­vezéséhez. Még az a szeren­cse, hogy a Tatarozó Vállalat udvara köves és így az épít­kezéshez szükséges anyago­kat nem kell kukoricafölde­ken keresztül fuvarozni. Egy kerítés-átvágással megoldot­ták az anyagellátás biztosítá­sát, de vajon megfelel-e ez az udvaron való átjárás a gyár megépülte után. Semmiesetre sem felel meg, s jó lenne — ez az építők kérése —, ha az építkezéssel együtt megkez­denék az utca építését, nem utolsósorban pedig a csator­názást. A panaszok, a borúlátás után azonban beszéljünk ma­gáról az építkezésről. A kenyérgyár tanépítkezés. Két kőművestanuló-brigád és egy ácstanuló-brigád végzi itt a munkát. Alig három hó­napja ismerkednek még a szakmával, de máris így be­szél munkájukról Borbély Károly építési ellenőr. — Minőségileg igen jó mun­kát végeznek a fiatalok. Be­csületére válna jó néhány építőmunkásnak, ha így dol­gozna. Még az a szerencse, hogy ezt bent az irodában mondta el, s ncm a fiatalok előtt, akik talán ezt hallva dagad­nának a büszkeségtől, s máris mesternek képzelnék magu­kat, — Nem olyan gyerekek — hangzik a tiltakozás —. Volt már dolgunk tanulókkal, de ők másqk. Szófogadók, ko­moly szakmunkások akar­nak lenni. Volt már úgy, hogy újra falaztak, dohát ez velejárója egy szakma megta­nulásának. Elsősorban nekik, a Pintér és a Kriszta: kőmű­vesbrigádnak, valamint a Fürj ácsbrigádnak köszönhet­jük, hegy a tervet eddig 110 százalékra teljesítettük — mondja "főnökük*. Wéber Istvánmunkavezető. Amikor az elismerő soro kat, a dicséretet nyilvánossá tesszük, emlékeztetjük a fia­talokat: az év végén, amikor tető alá kerül majd az új ke­nyérgyár, ugyanezt szerelnénk írni! Addig eltelik jó néhány hét s hónap. Erőscbben süt majd a nap, hűvös, szeles idők is jönnek, s ezek próbára teszik őket. S ezt le kell győzniök. Magasodnak a falak, nem­sokára talán messziről lát­szik, hogy Szegeden épül mái­második ötéves tervünk új létesítménye, a Kenyérgyár. Egyre többen és többen sze­reznek tudomást az új üzem­ről, egyre többen kísérik szemmel a munkákat. Be­szélnek róla városunkban nemsokára. Ki jót, ki rosszat. Mi azt szeretnénk, ha csak jót mondanának, a megnyíló új utcáról, különösképpen pe­dig a tanépítkezésről, mely hosszú évtizedekig hirdeti az építők — jelen esetben a ser­dülő emberpalánták — mun­káját, (f) Teljesítették első féléves tervükel A FONALMENTÖ VÁLLA­LATTÓL JELENTIK: első félévi tervünket június 18-án teljesítettük. Június 28-ig 90 ezer forint értékű áruval gyártottunk többet. Az üzem minden dolgozója hozzájárult ehhez, de különösen a csök­kent munkaképességű dolgo­zók eredményeit kell kiemel­ni. akik minden igyekezetük­kel a terv teljesítéséért dol­goztak. A SZEGEDI KENDERFO­NÖGYÁR dolgozói is befe­jezték tegnap délelőtt első félévi tervüket. Ma már a terv túlteljesítésén dolgoznak. AZ ŰJSZEGEDI KEN­DER-LENSZOVÖ VÁLLA­LAT befejezte féléves tervét. Az első negyedévben 101.1, a második negyedévben pedig 103 százalékos teljesítményt értek el, a félév végéig 361 ezer forinttal csökkentették termelési költségüket, Bölcsődei képek A gyerekségnek is megvan a maga törvénye: egyedül nam érzik jól magukat az apróságok — de annál na­Nycrgcs Anna vezető gondo­zónővel nagy barátságban vannak az apróságok. gyobb a játék heve. a jókedv, de még az étvágy is. ha töb­ben vannak együtt. Hiába, már a gyerekben is megvan az az ösztön, cumi később. — mint felnőttet is — vonzza őket egymáshoz. Reggel, mikor a dologba siető szülőik átadják gyerme­küket az Április 4. úti böl­csőde gondozónőinek, a gye­rekek örülnék, tapsolnak egymásnak — s este, mikor értüSk mennek a szülők, alig akarnaik elválni egymástól. S milyen szépek így együtt! Ahány gyerek, annyi tűzpiros rózsa — ahány gondozonö, annyi anya. Azért is szeretnek ebben a bölcsödében ennyire a gyere­kek, mert nemcsak tiszta ru­hát, földiepret, csokoládét és jó ebédeket kapnak, hanem szeretetet is — ami az ő gyer­meki szívüknek nagyon fon­tos —, amire ók igen érzé­kenyek. Ica nénit. Rózsi nénit. Mar­git nénit említsük, vagy a többieket a kedves gondozó­nők közül? Munkájuk után nem -lehet köztük különbsé­get tenni. Anyáskodó szere­tettel, és hozzáértéssel vi­gyáznak a dolgozó szülők termekeire, nevelik és tn­is őket. Munkájukra nincsen norma és százalék, kötelességteljesítésük egyet­len mértéke az őszinte gyer­mekszeretet és a lelkiismeret. A szülők erről még nem panaszkodtak — elégedettek munkájukkal, és hálásak is érte. A gondozónőnek pedig öröm a munka annyi bájos gyermek között, és öröm a megbecsülés is. gyerme mtjáik Nagy munka így összeszedni a pajkos gyerekeket. Ica „né­ni" még akkor is igazítja őket, mikor kattan a gép — s így ő marad le a képről. Uj áruk készülnek a Fonalmentő Vállalatnál A szovjet turisták nyári szabadidejükben szívesen látogat­nak el Grúzia mesés szépségű tájaira. Képünkön: a na­mahvani vízesés a Rioni folyón A harmadik negyedévben tovább bővül a Fomalmentő Vállalat áruinak választéka. A meglevő cikkeken kívül a lakosság kérésére az üzletek* ben rég nem látott hiánycik­kek egyikét, a kékfestőt akarják pótolni. Ebből a szö­vött anyagból évek óta nem lehetett látni egy métert sem a szegedi Ruházati Boltok­ban. A vállalat szövödéje mo­linóból már közel ezer mé­ter szövetet szőtt, s ezt el is küldte a Kiskunfélegyházi Kékfestő Üzemnek festés vé­gett. Ez az első mennyiség, ami júliusban forgalomba ke­rül. A harmadik negyedév­ben háromszor ennyi szöve­tet küldenek a kékfestő üzemnek. A kékfestőn kívül a kötött­áru részleg is új választók­kal bővíti áruit. Újfajta női hosszúujjú és japánujjű pu­lóvereket készítenek fésűs gyapjúból. Ezek a pulóverek enciánkék színben és hárem­féle méretben kerülnek for­galomba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom