Délmagyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-29 / 152. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LAPJA XII. évfolyam, 152. szám Ara: 50 fillér Péntek. 1956. június 29. Mai számunkból: Egy propagandista tapasztalatai és tervei a pártoktatásról (2. oldal) Miért nem tudják kifizetni a Szegedi Textilművekben az újítási díjakat? (3. oldal) Képes híradó (4. oldal) Diákok az üzemekben (S. I.) A technikumokban a tanítás befejeződött. Ismeretes, hogy a technikumok rendtartása előírja tanulóinak a nyári, 4 hetes gyakorlati munkát, amelyet nagy szeretettel és örömmel végeznek. A tanulók tudják, hogy gyakorlat nélkül tanulmányi munkájukat nem tudják kellő eredménnyel folytatni. Sokan megütköznek, hogy a tanulóknak még nyáron is dolgozmiok kell. Ilyenkor felmerül a kérdés, mi is a termelési gyakorlat, imi a célja. A termelési gyakorlat célja nem más, mint hogy a tanulók elméleti tudásukat gyakorlati ismeretekkel egészítsék ki. A gyakorlati idő alatt megismerkednek a fiatalok az ipar termelési. gyártási módszereivel, tájékozódnak a különféle szervezési és üzemeltetési elvekről is. A mostani vizsgák előtt is sokan beszélgettek, vitatkoztak a technikumokban, hogy milyen is lesz az idei termelési gyakorlat, hol fognak dolgozni? A tanulók nagy izgalommal várták az indulás perceit, mert szeretik a termelési gyakorlatot és tudják, hogy a további munkájukat segíti elő. Tudják, hogy nemcsak üzemi tapasztalatokat szereznek, hanem ugyanakkor megismerkednek hazánk szépségeivel is, mert gyakorlati munkájukat az ország különböző részein végzik. A termelési gyakorlat vezetői nemcsak a munkával, hanem a tanulók sportolási és kulturális szükségleteivel is törődnek. Lehetőséget biztosítanak közös kirándulásra és színházlátogatásokra is. A gyakorlati idő alatt a tanulóifjúság tevékenyen bekapcsolódik az üzemi DISZ-szervezetek munkájába és így jobban megalapozzák saját DISZ-szervezetük munkáját és szervezetük fejlődését. A tanulókat az egyes üzemekben csoportonként osztották el, ahol egy tapasztalt és az ifjúságot szerető mérnök gondoskodik fejlődésükről. Az üzemekbein a szakmunkások és a művezetők ls szívesen foglalkoznak az ismeretek közlésével és a tanulók előadásokon megismerik az üzem munkáját és a gyártáselmélet alapjait. Az üzemekben balesetvédelmi oktatásban is részes!* tik a fiatalokat. A tanulók évfolyamuknak megfelelően körülbelül 300—400—500 forint fizetést kapnak a gyakorlat idejére és ugyanakkor a vállalatok 1.50 forintért déli étkezést is biztosítanak. Ezenkívül vállalják a tanulók balesetbiztosítását is. Á gyakorlat idejére az ifjúság diákotthonokban, vagy munkásszálláson kap elhelyezést, s a munkahelyre való utazásnál a felmerült költséget az iskolák megtérítik. A gyakorlati munkáin a tanulók munkanaplót vezetnek az elvégzett munkáról és az iskolaév megkezdésekor nevelőjüknek átadják. A tanulók; mint már az eddigi gyakorlat is megmutatta, szívesen kapcsolódtak az eddigi munkába és szívesen segítik az üzemi DISZfiatalok munkáját és kulturális fejlődését is. A technikumi ifjúság gyakorlata alkalmával igyekszik beilleszkedni a termelő közösségbe. A szegedi technikumok tanulói ls szívesein kapcsolódnak be ebbe a 3—4 hetes munkába. A vasútforgalmi technikum tanulói közül a II. osztályos tanulók saját lakóhelyükön lévő vasútállomáson, a III. osztályos ta* nulók a szegedi MÁV Igazgatóságon végzik termelési munkájukat. Ezek a fiatalok a gyakorlat befejezése után közös utazáson ismerkednek meg hazánk szépségeivel, földrajzi fekvésével. Ugyancsak termelési gyakorlaton vesznek részt a Kohó- és Gépipari, az Irinyi János Vegyiipari, a Fonó- és Szövőipari, valamint a Vedres István Építőipari Technikumok tanulói is. Az Erdészeti Technikum tanulói gyakorlatukat nevelőikkel együtt a Mecsek festői erdőségében végzik. Az Irinyi János Vegyiipari Technikum tanulói az országban mintegy 15 helyen végzik gyakorlati munkájukat. A többi tanulóikhoz hasonlóan a vállalatoknál mint fizikai dolgozók, vagy mint segédművezetők a művezetők mellé beosztva végzik termelő munkájukat. Az üzemek munkaruhával és védőfelszereléssel is ellátják a tanulókat. A Fonó- és Szövőipari Technikum tanulói nagyrészt Szegeden maradtak, s a szegedi üzemeikben töltik el gyakorlati idejüket. A másodikosokat a fonóés szövőgépek, a harmadikosokat a művezetők mellé osztják be. Az Építőipari Technikum fiataljai az ország különböző részein dolgoznak, de egy részük itt Szegeden a "bérház* építkezésénél, egy másik kis csoport a meginduló Somogyi-telepi általános iskola építkezésénél tölti el gyakorlati idejét. Az eddigi tapasztalaitok azt mutatták, hogy a tanulók szeretik a gyakorlati munkát és a termelésben megállják helyüket. Igyekeznek a termelésbe tevékenyen bekapcsolódni, szeretik és megbecsülik a fizikai munkát. A gyakorlat befejezésekar az üzemek dolgozói nehéz szívvel válnak meg fiataljainktól, akik munkájukban mindenkor lelkiismeretesen segítették őket. A tanulók az üzemekben a kulturált, művelt emberekhez méltóan és kellő fegyelemmel viselkednek. A termelési gyakorlat alkalmas arra, hogy a diákok megszeressék a nagyipari munkát, amelyhez hozzájárul az is, hogy az üzemek messzemenő gondoskodással foglalkoznak ifjúságunkkal, a jövő fiatal technikusaival. Ilyen segítés és támogatás mellett technikumaink tanulói, tanulmányaik befejezése után biztos tudással és kellő üzemi ismeretek birtokában kezdhetik meg gyakorlati munkájukat. A jugoszláv kormányküldöttség szovjetunióbeli látogatása nagy hozzájárulás a béke megszilárdításához és a nemzetközi együttműködés további kiszélesítéséhez Tito elnök beszéde a belgrádi pályaudvaron Belgrád: Joszip Broz-Tito köztársasági elnök a Szovjetunióból és Romániából visszaérkezve a belgrádi pályaudvar előtti téren íeállított diszemelvényről szerdán este beszédet intézett az egybegyűlt több százezres tömeghez. Tito elnök megköszönte a fogadtatást, majd így folytatta: — Tudom, hogy figyelemmel kísérték utunkat és sokat olvastak szovjetunióbeli tartózkodásunkról, de most ismét megkell mondanom, nem is lehet leírni és én sem tudom szavakban kifejezni, hogy milyen melegen és szívélyesen fogadott bennünket mindenütt a szovjet nép. Amit ott átéltünk, minden várakozásunkat meghaladta. Igen gyakran mélyen meghatott bennünket az egyszerű emberek, a munkások, parasztok, kolhoztagok, öregek és fiatalok szívélyessége egyaránt. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy rövidnek tűnt háromhetes ott-tartózkodásunk. — A szovjet polgárokkal való találkozásaink során meggyőzödtünk arról, hogy idegen és érthetetlen volt előttük mindaz, ami 1948-ban történt, s ugyanolyan nehezükre esett, mint nekünk. Meggyőződtünk arról az óhajukról is, hogy mindez feledésbe merüljön és hogy az a kínos állapot, amely néhány évig tartott közöttünk, tanulságul szolgáljon a jövőre nézve, hogy ilyesminek soha többé nem szabad előfordulnia. (Taps). — Nagy hatást gyakorolt ránk a Szovjetunió rendkívül nagy műszaki előrehaladottsága minden tekintetben. De amint már mondottam, a legnagyobb benyomást a szovjet emberek gyakorolták ránk, akiknek örömteli arcáról, mosolygós szeméből leolvasható, hogy tudatában vannak nagy távlataiknak, hogy a szocializmus öntudatos építői. '— Amidőn az igen szívélyes fogadtatásokról és az egyszerű szovjet emberekkel történt találkozásokról beszélek, hangsúlyoznom kell azt is, hogy a legmagasabb és más szovjet vezetők is igen meleg és elvtársias magatartást tanúsítottak irányunkban. Megbeszéléseink a legszívélyesebb légkörben és a kölcsönös megértés szellemében zajlottak le. Ez tette lehetővé, hogy egy újabb történelmi jelentőségű nyilatkozat jöjjön létre kormányaink, s a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége között. Ez a nyilatkozat ismételten egészen világosan hangsúlyozza, bogy milyenek és milyeneknek kell lenniük kapcsolatainknak. A dolog lényege éppen abban rejlik, hogy e nyilatkozat nemcsak a két ország kapcsolata szempontjából nagy jelentőségű, hanem messze meghaladja ezeket a kereteket és nemzetközi jellegű okmánnyá válik. A jugoszláv kormányküldöttség szovjetunióbeli látogatását világszerte pozitívan ítélik meg mindenki, aki az évek során figyelemmel kísérte külpolitikánkat, képtelenségnek tartja ezt, inert ez a látogatásunk nem volt egyéb, mint elvhű külpolitikánk logikus végrehajtása — ez az együttműködés politikája mindazokkal az országokkal, amelyek az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatkozás alapján óhajtanak együttműködni. Az állandó harc politikája ez annak az eszmének a győzelméért, amely meg tudja akadályozni és meg is kell, bogy akadályozza az új nemzetközi összetűzést Ennélfogva tehát a különböző társadalmi rendszerű államok közötti egymás mellett élés politikája ez. Természetesen nem kell elt.it-1 kölni azt a tényt, hogy a legnagyobb ostobaság lenne, ha a szocializmust építő országok között nem állana fenn baráti kapcsolat és együttműködés. Mi sohasem titkoltuk azt a tényt és legkevésbé tesszük ma, hogy szilárdan haladunk egy új és igazságosabb társadalmi rendszer — a szocializmus felépítése útján. Ezek szerint tehát logikus, hogy minél jobb viszonyban akarunk élni azokkal az országokkal, amelyek ugyanezen cél felé törekednek. De vajon azt jelenti-e ez, bogy mi meg akarjuk rontani kapcsolatainkat más országokkal, a nyugati országokkal? Természetesen nem erre törekszünk, sőt nemcsak, hogy meg akarjuk őrizni fennálló jó kapcsolatainkat, hanem ki is akarjuk szélesíteni azokat, miután ez megfelel a békés együttműködésre ét az aktív egymás mellett élésre irányuló politikánk szellemének; együttműködésre törekszünk a más rendszerű, tehát kapitalista rendszerű országokkal is. Nyugaton állandó szokássá vált, hogy az úgynevezett vasfüggönyről, beszéljenek Most azonban, amikor ez az úgynevezett vasfüggöny nincs többé, ők magukat akarják egy ilyen függönnyel körülvenni, ahelyett, hogy magukkal szemben is logikusak lennének és a közeledés érdekében tevékenykednének azokkal a népekkel is, amelyekről azt állították, sőt néha még ma is állítják, hogy -a vasfüggöny mögött* vannak. Van ebben valami, ami véleményem szerint negatív tekintetben igen fontos és természetesen káros is. Ez pedig a jóakarat hiánya, hogy kölcsönös bizalmat teremtsenek az államok között, tekintet nélkül azok társadalmi rendszerére. A Szovjetunió már eddig is elég világos bizonyítékokat nyújtott arra vonatkozólag, hogy nem akar háborút és ho|»y nem fenyeget annak veszélye, hogy bármilyen agresszív lépésre szánja magát. Engedjék meg — folytatta Tito elnök —, hogy néhány szóval kitérjek arra, bogy a világ különböző részeiben miként tekintik a Szovjetunióban tett látogatásunkat. A nemzetközi sajtóban eddig megjelent kommentárokból látható, hogy a nagy többség pozitíven Ítéli meg ezt a látogatást és olyannak fogja fel, amilyen az a valóságban, nagy hozzájárulásnak a béke megszilárdításához és a nemzet* közi együttműködés további kiszélesítéséhez. Egy jelentéktelennek mondható kisebbség azonban vagy nem akarja ezt meglátni, vagy pedig rosszindulatúan állítja be ezt a látogatásunkat, mintha a kommunista erők újabb csoportosulásáról lenne szó a „szabad világ" ellen, ahogy ők mondják. Véleményem szerint A jugoszláv álláspont lényegbevágó kérdésekben azonos a Szovjetunió álláspontjával Jaj de jó lubickolni! A Szegedi Ruhagyár jól felszerelt bölcsődéjében baba-kádakban fürösztik az apróságokat Mint már előbb is mondottam, a Szovjetunióban, majd azután Ramáindában leraktuk jövő kapcsolataink szilárd alapjait. (Taps.) Ezzel kapcsolatban kifejezésre szeretném juttatni szándékunkat, hogy ugyanezt szeretnénk megtenni a többi keleti országgal is, de felvetődik itt a kérdés, vajon kapcsolataink ezeknek az országoknak mindegyikével elérték-e már azt a fokot, hogy az ilyen együttműködés megvalósítható? Erre azt válaszolnám, hogy egyeseknél igen, de egyeseknél nem. Azokról az országokról, amelyek még nem érték el ezt a fokot, elmondhatom, hogy nem a népek hibásaik ebben, hanem az egyes vezető emberek bizonyos ingadozása, bizonyos tartózkodása, mert nehezükre esik megmondani azt, amit meg kell mondani és mert úgy vélik, csorbát szenvedne a tekintélyük, ha megmondanák. Véleményem szerint ez tévedés. Miután kommunistákról van szó, úgy vélem, nemcsak a tekintélyük nem csökkenne, hanem nyilt és őszinte állásfoglalásuk arra vonatkozólag, hogy új és jobb alapokon akarják helyreállítani a baráti kapcsolatokat, csak növelné tekintélyüket mind saját országukban, mind pedig a világon általában. (Felkiáltások: Ügy van! Taps.) Ami pedig bennünket illet, megmondhatom, hogy nálunk mindenkor teljes megértésre találnak. Erre pedig szükség van nemcsak a szocializmust építő országokkal való együttműködés szempontjából, hanem ugyanúgy szélesebb nemzetközi értelemben is. Mi ma már igen gyümölcsöző gazdasági és kulturális együttműködést folytatunk úgyszólván minden szocializmust építő országgal, de politikai együttműködésünk le* marad a gazdasági és kulturális együttműködés mögött. Azt szeretnénk, ha az a vacuum, amely köztünk és az egyes szocializmust építő országok között fennáll, mielőbb kiküszöbölődnék, hogy azután el lehessen mondani, semmiféle különbség nincsen ezen országokkal való baráti kapcsolatainkban és együttműködésünkben. (Taps.) Hangsúlyoznom kell, téves lenne azt hinni, hogy moszkvai tartózkodásunk idején bárki részéről még csak a legkisebb kísérlet történt volna is arra nézve, hogy lemondjunk az egyenrangú viszonyról és az egyenrangú együttműködésről alkotott eddigi elveinkről mind gazdasági, mind pedig politikai és kulturális tekintetben. (Taps.) Szilárdan meggyőződtünk arról, hogy azok a külföldi fecsegések, amelyek szerint mi állítólag újból elveszítjük függetlenségünket és újból mások tartanaié bennünket kézben, közönséges koholmány, melyre szót sem érdemes vesztegetni. Ugyanúgy megmondhatom most azt is, hogy a szovjet vezetők egyetlen szót sem szóltak arról, hogy gyengítenünk kellene kapcsolatainkat a nyugati országokkal gazdasági, politikai és kulturális téren. Ellenkezőleg, az ő véleményük abban megegyezik a mienkkel, hogy folytatni keU ezt az együttműködést, fejleszteni kell, mert ez érdeke mindenkinek, érdeke a világbéke megszilárdításának és a (Folytatás a 2, oldalon) 4