Délmagyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-28 / 151. szám

Csütörtök, 1956. június 28. 3 OELMBGYBRORSZBG Egy falusi kombinátban A Sándorfalvi Kisipari Szövetkezetben 96 falusi kisiparos él és dolgozik már hosszú évek óta. A falu főutcáján sok-sok üzlet és műhely következik egymás után, amelyekben a legmodernebb hálószoba-bútoroktól kezdve a környéken használatos igáskocsikig, subákig, bundákig, tűzhelyekig és kályhacsövekig gyártanak mindent, amit csak a község lakosságának szeme-szája megkíván. Bátran nevezhetjük hát kombinátnak a szövetkezetet. Ahol a szép „hálószobák" készülnek Cságrán Pál elvtárs, a KSZ asztalos üzemének vezetője évekkel ezelőtt maga is (kisiparos volt. Most itt dolgozik, a gépekkel jól felszerelt műhelyben. Munkatársaival együtt örömmel mutogatja a készítés alatt álló szép bútorokat. Vannak ezek között divatos konyhaberendezések, modern stílusban szerkesztett hálószobák és ki tudja, hogy még mi nincs. A bútorkészítés mellett igen nagy és jól jövedelmező üzemág az épületasztalosság is. Mostanában nagyon sok új ház épül a faluban. Ezekhez a háromszámyas nagy ikerablakokat, s a kétfelé nyíló mutatós szobaajtókat leginkább itt rendelik ímeg a falubeliek. Szívesen jönnek ide, mert miután itt jól gépesített műhely és kellő választék van az anyagban, olcsóbban dolgozhatnak, mint a magánkisiparosok. A szövetkezet asztalosműhelyének már a környező községekben is jó híre van. A napokban is három hálószobabútort rendeltek Szatymazra, s azóta már újabb rendelést is jelentettek be. A lányukat férjhez adni készülő szülők a legújabb bútordivatlapokból vál aszthatják ki a "gyerekek* ízlésének megfelelő konyha-, vagy szobaberendezéseket, s (kívánságuk szerint ezek akár egy-két hét alatt is elkészülnek. Luxus cikk-o a kapanyél ? Nagyon kellemetlen dolog az, ha éppen a legnagyobb munkaidőben, gabonahordáskor törik össze a kocsikerék. De még kellemetlenebb dolog, ha napokat, esetleg heteket kell várni az összetart szerszóm megjavítására. A szövetkezet bognárai gondoskodnak arról, hogy a falu dolgozó parasztjait ne érje ilyen bosszúság a hordás, s a gabona begyűjtése idején. Az űj kocsik készítése mellett javításra is berendezkedtek. Most, a növényápolás idején igen nagy keletje van a különböző szerszámnyeleknek is. Kapamyélbőil fogy a legtöbb. Ki is tudják a szükségletet elégíteni, de egy hiba a bürokrácia jóvoltából mégis van itt. A szövetkezet felsőbb szervei ugyanis a kapanyelet a luxuscikkek közé sorolták, s ezért nekik minden elkészített kapanyél után 3 forint forgalmiadét kell fizetni. S ez bizony megdrágítja a kapanyeleket, 11 forintba kerül ezért darabja. Hogy luxuscikk-e a kapanyél, nem akarunk ezen vitatkozni, csupán azt ajánljuk az adójegyzék szerkesztőinek, markoljanak meg egy-egy kapanyclct, s ha néhány napig azzal keresik a kenyerüket, majd megtudják, melyik adókategóriába tartozik! Nyáron ís elkelnek a bekecsek! Mennyi mindent kellene még elmondanunk a szűcsökről, a lakatosokról, a férfi- és női szabókról, a fodrász üzletekről, a motorszerelőkről, a gumijavítókról, a kis lakásokat építő kőműves-brigádokról, a fényképészműhelyről, de erre már aligha lesz itt hely. A szűcsökről azonban mégis csak szólnunk kell. Azt gondolnánk talán, ez az a mesterség, amelyik halott nyáron. Ezt persze rosszul gondoljuk, mert a ksz szűcseinek* most is van munkájuk. méghozzá nem is kevés. Erről tanúskodnak a sokféle kivitelben készített szép szőrmekucsmák, díszes báránybőrbekecsek, bőrmellények, melyekkel úgy tele van a műhely, hogy mozdulni is alig lehet tőlük. Ezek már a télre készülnek, s bizonyára nagy keletjük lesz, de ha továbbra is ilyen marad az időjárás, mint eddig volt, lehet, hogy még a nyáron elkelnek mind egy szálig. Sok a kontár, kevés a hasxon Modern női és férfiszabó üzeme is van a szövetkezetnek. A raktárban zsúfolva vannak a legszebb kelmék, melyekből bárki tetszése szerint választhat magának. A szorgalmas mesterkezek olyan szép ruhát szabnak belőlük, hogy azt mindenki megnézheti. Az egész szövetkezetben itt hallottuk a második panaszt. Nagyon sok a községben a kontár női szabó. Az egyik tréfás asszonyság így jellemezte a helyzetet: falón minden második háznál zörög egy ócs-ka varrógép s ezek ugyancsak lerontják a mi üzletünk forgalmát. Jó lenne, ha felsőbb szervek felelősségre vonnák ezeket a női ruhaipart inkább mímelő, de adót nem kontárokat. Miattuk a szövetkezet női szaibói nagyobb mennyiségű üzemi munkaruha megrendelést és más egyebeket is kénytelenek elfogadni, pedig ők elsősorban a falu asszonyainak, lányainaik szeretnének varrni. Ugye kedves olvasó, nem túloztunk, amikor ezt a közösséget kombinátnak neveztük. Mert ez valóban az is: persze csak afféle falusi kombinát, de azért a dolgozó parasztok minden t-mindent megtalálnak benne, szinte semmiért sem kell nekik a városba menni. |lll CsepI József csak fizető VÖRÖS ÉS FEKETE Stendhal regénye filmen A ki olvasta a M keté-t. köm Megkezdődik a gyártás ... Két hét múlva újra füstöl a lápéi Ady End;e Tsz téglagyárának kémény* Örökölt a tápé! Ady Endre Termelőszövetkezet egy korszerűtlen, öreg téglagyárat. Az üzem kicsi is, mindössze 12 kamrája van, elhanyagolt is, mégis lehetne vele égetni havonként legalább 130 ezer téglát, alig 20 emberrel. Hogy kellene ez a 130 ezer tégla! Dolgoznia kellene ennek az üzemnek. De nem dolgozik. Hidegek a kemencék, nem füstöl a kémény. Több ezer nyerstégla áll ott tűzre várva és rengeteg mészkő. Csupán két ember dolgozik, mutatóba: Temesvári János, meg Széli János. Panaszkodnak, hogy elvitték mellölük az asszonyokat a földekre, lgy ők maguk sem igen dolgoznak, úgyse sokra haladnának. És keseregnek, mondván:— Tavaly ilyenkor már hatvanezer kész téglánk volt, most meg még be sem gyújtottunk. A nyerstégla pedig, amit eddig beraktunk a kamrákba, magába szívja a nedvességet és ha sokáig így áll, széjjelmállik. Eddig még csak félig sikerült megrakni a kemencéket, de még nem lehet a tüzet meggyújtani. Még akkor i sem, ha minden kamra meg- I telik, mert gondoskodni kell | utónpótlásról is. Esztendőnként csak egyszer raknak itt tüzet, de akkor aztán állandóan, folyamatosan cserélni kell a kiégett és a nyers téglákat. A tűz rendesen májustól novemberig ég, — azután vége a szezonnak, tehát most volna a legtöbb ideje a téglaégetésnek. Temesvári, meg Széli elvtárs régi emberek itt a téglagyárnál, s ők vernék és égetnék is a téglát mindenáron. Ez a mesterségük. — Ez is Jövedelmezne annyit, mint a föld. Hozzák vissza az asszonyokat és adjanak mellénk néhány embert! — ez a kívánságuk. Az üzem tehát dolgozhatna, ember is lenne, arról még februárban gondoskodott a vezetőség. Csakhogy így mégsem vezetne célhoz a munka. A szövetkezetiek tudnak számolni és egykönnyen rájöttek, hogy az öröklött technika édeskevés a jövedelmezőséghez. El is határozták, hogy gépeket és szerszámokat vásárolnak, s idén május elsején az üzemet korszerűsítve kezdik meg a munkát. Hát ebből nem lett semmi. Megrendelték ugyan a gépeket annak rendje-módja szerint a MESZÖV-től, csakhogy az nemcsak a határidőre, de még azután sem gondoskodott megfelelően a szövetkezet rendelésének kielégítéséről. Hiába volt a türelmetlen levelezés és utánajárás, a segítség elmaradt. A szövetkezet vezetőinek szinte minden motort, csaoágyat, síntalpat és csavart úgy kellett felhajtani és keservesen megszerezni az illetékesek megkerülésével. Két hónapja kellene füstölnie a tápéi téglagyár kéményének, s azóta 260 ezer jó minőségű, új téglát kellett volna termelniük a szövetkezet tagjainak, de ettől a lehetőségtől, — noha nemcsupán a szövetkezet érdekeiről van szó — elütötték a szövetkezetet. Most, július 1-én. ha minden jól megy, meggyújthatják a tüzet, megkezdhetik a téglaés mészégetést, mert akkorra nacrv fáradsággal felszerelik a korszerű zúzókat, lefektetik a síneket, beépítik a motorokat —, de akkorra sem a MÉSZÖV emberségéből! Saját erejükből. A tápéi Ady Endre Termelőszövetkezetnek becsületére válik, hogy minden támogatás nélkül korszerűsíti a tápéi öreg téglagyárat és ezentúl folyamatosan tud havonta 130 ezer téglát adni a népgazdaságnak. Különösen becsületére válik Nagy János gépésznek a gépek gyors felszerelése. Vesztett az ország és vesztett a szövetkezet. A szövetkezetiek a maguk veszteségét valahogyan tudják majd pótolni azzal, hogy melegágy-elemeket is gyártanak az idén, hiszen ebből ezer darab jövedelmezőség szempontjából 6 ezer téglának felel meg, — az ország veszteségét azonban már nem lehet pótolni. Két hét múlva biztosan újra füstöl majd a szövetkezetiek téglagyárának kéménye, s még azt a feltevést is megkockáztathatjuk, eddigi erőfeszítéseik után. hogy azt a kéthónapi veszteséget sikerül majd nekik a maguk erejéből jóvátenni. (—n —n) M HIQEK= — A jugoszláv Ljubljanai Rádió tánczenekara július 5én, csütörtökön este fél 9-kor mutatkozik be a szegedi közönség előtt az újszegedi szabadtéri színpadon. A műsor keretjátékát Darvas Szilárd írta. Rév Erzsi és Agárdi Gábor játsszák és táncolják. Rossz idő esetén az előadást a színházban tartják meg fél 6 és este fél 9 órakor. Jegyek az Országos Filharmónia szegedi kirendeltségénél kaphatók. — Hangversenyt rendez a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat, az Újszeged; Kender-Lenszövő Vállalat és a Bartók Béla kórus június 30-án, szombaton este 8 órakor a Juhász Gyula Művelődési Otthonban. — A városi Balettiskola július 1-én és 2-án a szegedi Nemzeti Színházban, a Juhász Gyula Művelődési Otthon balettiskolája pedig a kultúrátthonban július 8-án tartja vizsgaelőadását. — A Hazafias Népfront kerületi elnökségei megbeszélést tartanak 29-én, pénteken este 6 órakor, ahol a kerületi egyesülési ülések előkészítési munkálatait tárgyalják meg. ! A kerületi egyesülési ülése! ket a jövő hét keddién, illeI tőleg szerdáján tartják. A rókusi kórház betegei nevében gyünk ebben az ügyben az illetékesek". De lát érdekel ez ebben az esetben? Hányják le a havi csot valahol a Marx tér túlsó sarkánál, jelöljék hi rakodóhelynek a Kálvária tér belső végét, vagy csináljanak amit akarKi gondolná, hogy nácslioz Félegyházi Fe- aztán a rókusi DISZ- i,ak, csak hurcolkodjamég a kórházban fekvő rencnek. De sehol semmi szervezet végletekig fel- nak el a Boross József betegeknek is szenvedni- eredmény. Sőt a Boross erősített hangszórójának utcáról nagyon sürgősen, iik licll attól az átkozott József utcában talán az- lármáját, egyáltalán nem Szüntessék meg a liözlcbürokráciától. Pedig így óla meg jobban kibővült kívánják még ráadásul kedést azon a rövidke van. A rókusi kórház or- a rakodóhely. Éjjel fül- a terméskövek zubogását szakaszon, ahogyan révosai már éppen egy év siketítő csit-csattal belök- is hallgatni. gebben volt, mert addig óta üzengetnek, írogat- dösik a terméskővel, JÓ- ,.[vániik3 psak még szellőztetés végett nak, telefonálgatnak az- dcrrel rakott vagonokat, • _ • 's embcrek bas.] sem merik kinyitni a mentsék meg aztán hangos és trágár n£ibaiják ezt a kifeje- k"ftermek ablakait. '"~e~ zést. Beltenetes kinszen- A közlekedési osztálynak, vagy a VKG osztálynak szóltunk? Akilegkisebb zaj is, nem be- nek inge, az vegye ma- | , , T. "'„" , ... szelve a belgyógyászaton gára. Ne utaljanak egy ózonban falra hárrut ,®eíe* « UUn- szívbetegekről, másra, ne gyártsanak eb borsónak bizonyult. Dr. Baltay László, — ablakai aki tanácstag — felszó- ugyan több a soknál, nek a kórház tövébe va- fogadják el, csak akkor lalt a tanácsülésen, a Nagyon elég elviselniük ló helyezése) könnyen a isnierik cl, hogy valóban Vörös és fekönnyen megérti, még akkor is. ha nem szakember az irodalomban és nem ismeri a film boszorkánykonyhájának titkai!., •hogy Stendhal e világraszóló remekének újraalkotása a film nyelvén és a film eszközeivel, nagyonis kockázata vállalkozás. Elsősorban nem is azért, mert a regénv cselekménye annyira gazdag és emberábrázolása annyira sokrétű, hogy megjelenítésük teljes mennyiségben még egy kétrészes filmen is nyilvánvalóan lehetetlen. Mindenki megérti, hogy kihagyásokra szükség van: a teljes regény nem jelenhet meg a vásznon. Az aggodalom inkább abból adódik, sikerül-e, sikerülhet-e a szükséges kihagyások ellenére azt adni a filmen, amit a regény nyújt az olvasónak. Azt gondolja-c. azt érzi-e majd a film nézője, amit a mű olvasója, megérti-e a jellemeket, a cselekményt, tudja-e, miért csinálják a szereplők éppen azt, amit csinálnak. Vagyis tulajdonképpen az a kérdés: tud-e a film a lényegben hű maradni a regényhez. ha már a mennyiségben úgysem lehet teljes. Ez az aggodalom nem alaptalan. Wilágos persze. hogv itt nem arról van szó ..lehet-e". „illik-e", „szabad-e" egy immá: klasszikussá vált műalkotást más formában, más nyelven ábrázolni, újrakölteni. Ez nem probléma. Lehet, szabad, sőt még kell is! Aki ismeri és érti a zenét, tudja, nincs nagyobb gyönyörűség, mint ugyanazt a jólismert, mondjuk Mozart szonátát más más zongoraművésztől hallani. Mert az előadás amellett, hogy feltétlenül „ugyanaz" lesz, hiszen egy műről van szó, a művész egyénisége szerint kicsit „mássá" is válik. A nagy művész mindig másképpen szólaltat meg egyes részleteket, mint előtte tették, azaz tud újat mondani, olyat észrevenni és megmutatni, amit más nemhogy kifejezni nem tudott, de még meg se látott. Egy klaszikussá vált regény filmrevitele persze nyilván nem lehet azonos ezzel a folyamattal. de a példa talán alkalmas arra, hogy megmutassa: igenis tehetséges, sőt szükséges az ilyen újraalkotás is. Másrészt az is kitűnik belőle, hogy egv klasszikus regénv filmbeli átdolgozásával sem vétünk feltétlenül a kötelező tisztelet és alázat ellen, még akkor sem, ha az „új" mű sok tekintetben, sok részletben „más" lesz. mint az eredeti alkotás. A fontos az. hogy a lényegben hűségesek legyünk. S ez legalábbis elképzelhető. Olaude Autant-Lara Stendhal filmjéből nem is hiányzik a kötelező tisztelet és alázat. A legjobban talán az bizonyítja ezt, hogy a rendező nem nagyítja fel. nem torzítja el a romantikusan izgalmas regénybej i elemeket, mint az éjszakai menekülés, a párbaj, a lenyakazott fej, amelyeknek felhasználásával illetőleg rikítóbb festésével igazán „filmszerű" és „hatásos" filmet csinálhatott volna. A film ilyen tekintetben valóban nem a külsőségekhez. hanem a stentífhali mondanivalóhoz igyekezett ragaszkodni. az író hol közvetlenül, hol közvetve, de elsősorban vele fejezi ki kritikáját a képmutató társadalomról, ő a mondanivaló fő hordozója. A regényből készült film teháu csak akkor lehet jó és csak akkor válhat Stendhalhoz méltó és hű alkotássá, ha Julién ábrázolásában azt tudja nyújtani a nézőnek, amit a regény ad érzésben, gondolatban az olvasónak. A film azonban éppen ezt, tehát Julién alakját, vagyis a regény lényegét nem tudja jól megragadni és kifejezni. Egy új Julient látunk a filmen, egy új alakot, aki igazában és valóiában nem az és nem olyan, mint amilyennek Stendhal megalkotta. Az, hogy ennek az új Juliennek nem sok köze van a stendhali figurához, ha nem is kizárólag. de mindenekelőtt és elsősorban abból a hibás eljárásból következik, hogy a film a társadalmi mondanivalót háttérbe szorítja. Julient. a legpolitikaibb francia regénv főhősét a politikai küzdelmek kihagyásával, illetőleg jelentőségük csökkentésével nem lehet helyesen ábrázolni! Igazolja ezt az eredmény is. A regénv nagyszerű főalakja majdnem afféle kiskaliberű törtetővé válik a filmen. aki karrierje kedvéért diadalmasan gázolja le a nőket, mint valami szánalmas és szerencsétlen szoknyavadász. Hova tűnik el a zseniális, érdekes Julién, hol van az alak lázadássá növő dacossága. bonyolultsága? Mindez végtelenül leegyszerűsítve jelenik meg. A film a helyet és az időt elsősorban Julién szerelmeinek ábrázolására fordítja. Klem segít ezen az alapvető hibán a „'belső monológ" kétségkívül újszerű módszere sem. A belső monológ nagyon sok jelenetben inkább meehökkenti és félrevezeti a nézőt, nemhogy az alak bonyolultságát érzékeltetné vele. Annyira, hogv a közönség nemegyszer szívből derül ennek a belső monológnak egy-egy groteszk fordulatán. S nem segít Gérard Philips játéka sem. hiszen ő nem tehetett mást. mint amit a rendező és a forgatókönyv a szómára nyilván kötelezően előírt. Mindez persze a többi a.ak és a körülmények ábrázolására is hatással van. Nem beszélve most másról, nem (hiszem például, hogy a regény Mathilde-ja ebbe a filmbeli Julienbe beleszeretne. De amiatt, hogy a filmen nyilván mégis beleszeret, a néző n-m ismerheti meg teljesen és valóságosan Mathilde-nak. ennek a Julienhez mindenben méltó alaknak a jellemét. Kisebbnek, jelentéktelenebbnek, hisztériás arisztokratának mutatta be a film Mathildeot. a regény és a kor egyik legnagyszerűbb leányalak-típusát. Tulajdonképpen csak egy igazán stendhali főszereplő van a filmen: de Renalné. Az ő alakjában a forgatókönyv is. de mindenekelőtt Danielle Darrieux csodálatos játéka nagyszerűen kifejezte, valósággal életrekeltette a Stendhal megrajzolta figurát. Külön ezért a játékért érdemes megnézni a filmet. he ez kevés. A néző. aki érdeklődve és izgatottan Cz azonban még nem min- beuI a nézőtérre várja azt az C den. sőt nem is ez a le-- wd"1*** es élményt, amit den. sőt nem is ez a le: fontosabb. Stendhal regényének leglelke. igazi lényege: Julién alakja. Az író ennek a lázadó parasztfiúnak a sorsába és jellemébe sűrítve ueszéli el mindazt, amit a restauráció koráról el akart és el tudott mondani. A cselekmény Julién körül bomlik ki. ért, hogy őket attól a mennydör- kocsiskifejezésck gcsszerii dübörgéstől, pette kiürítik őket. Nap- "JJ'^fJZn'Jeráh ami a Boross József ut- pal pedig autókra rak,ák , kre nélve ak-r a carol roncso^a a betegek es viszik, hord/ak valaidegeit é, nehezíti gyó- hová. szelve a belgyógyászaton gára. Ne utaljanak egy-< mmae- Beteg legyen - — • - — falra hányt uUi ezt kibírja. akiknek ez a pihent ész- bőt is aktaköteget, mert _ Rakodóhely a kórház szel kiagyalt találmány a rókusi Jtórház betegei ( v ezetőségének""egyik" d'ölgo<lakai alatt — ez csak- (mármint a rakodóhely- csak a gyors intézkedést j zója magatartását bírálta ° A bírálat alapján vizsgálatot HBHH HPP^^PBjüPWBBi kórház vezetői írtak a a betegeknek a Kossuth halálukat okozhatja. ic/i -i • •/ Városi Tárnics egészség- Lajos sugárúton szala- Már halljuk előre a la- leg]obb erteknek tekintik ügyi osztályára, telefo- dozó traktorok falrenge- meniációl, hogy „kérem az embert, nállak a III. kerületi Ta- tő dübörgését is, meg így, úgy, nem mi va- N, I, minden igaz és művészi újraalkotás ad. A zongoraművészre gondol, aki egy jólismert Mozart szonátát játszik és újat mond. Az izgalom azonban elmarad. Sőt. Aki olvasta a regényt, abban ez a film illúziókat rombol össze. Ökrös László Válaszolnak az illetékesek A "Délmagyarország« június 15-én vállalatunk, az V. Mélyépítő szegedi főépítésluk, hogy a bírálat jogos volt. Rostás Károly raktámokot, aki munkaidejét horgászással töltötte, felelősségre vontuk, s utasítottuk, hogy a munkaidő alatt az anyagtelepen csak munkájával foglalkozzék. Rendszeresen ellenőrizzük a jövőben, hogy hasonló munkafegyelmet bántó magatartás ne fordulhasson elő vállalatunk dc'qozói körében. Kondás István Xöépítésvezető