Délmagyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-27 / 150. szám

SserÚá, 1956. június 27. OElllllGYIROXSZl? KÉZFOGÁS — Levél Ognyenavlty Emil barátomnak — Nem vádolva s nem védekezve tenni, szívvel-lélekkel jöttél megölelni, te hajszolt ember, tagadott barát, kit segítettem én is elföldelni, szajkózva bűnös perek anyagát, mely drótkerítést vont köréd hazámban, mit oly derűsnek s nagynak hittem én, mert — részegülve már a tapsolásban — kívül álltam a drótok peremén. Milyen félelmes s átkozott lidércek zúgatták bensőm szertemosni téged, hogy rikkancs módra kiabáljak át hazádba kígyót-békát, s fújjak mérget, mint szent pagodát őrző viperák. Házad kerültem, mint a leprafészket, hogy lágy nyugalmam éj s napok között ne verjék föl a tépő rettegések. — s dicsértem inkább gomolygó ködöt. Nem szóltam érted háborgó szavakkal. Adat voltál, mit többé kl nem szabdal újságos hírből senki; hogy a nép eszét veszejtse véres indulattal s homályba vonja veled is egét, melyen a köznap viharai ültek hideg szelekkel, amiket alig éreztem. — körém puha prémet gyűrtek „ s gyűrtem magam is, szinte mostanig. Érzem, a régi olajos kezekkel szorítom jobbod, melyet nem ereszt el e betűsegbe belenőtt tenyér, mely úgy dobog az összes vérerekkel. hogy nem jobban — ha volna —, testvéremért, kinek helyére te nőttél szemembe', elém példázva egyetlen utat, melyen előre szánt a végtelenbe a kikovácsolt osztályöntudat. f Van, aki kuncog kancsal arcot vágva e mindhalálig tartó kézfogásra, mely igazítja közös dolgaink a rendületlen összedobbanásra, melyen jövendők gyermek-álma ring, mint vízcseppben a tenger csillogása, s mint tavaszban a kalászos nyarak. — Szívünk árnyékból fények elé tárva, hogy minden sebek begyógyuljanak! LÖDIFERENC 1956. június 22. Szeged nemcsak a Széchenyi hér!' — Nyfit levél némi kommentárral — A Széchenyi tér valóban " dísze a városnak, szívesen tölti ott idejét a lakosság és méltó önérzettel mutatja az idegeneknek is. De Szeged nemcsak a Széchenyi térből áll. Vajon elvezetnénk-e szégyenkezés nélkül a város vendégeit — s reméljük egyre több vendége lesz a városnak az ország más tájairól és külföldről is — például a Kolozsvári térre, vagy a Csillag térre —, amelyet ugyan hellyel-közzel, de nem teljesen rendbe hoztak mér — s megannyi külterületi térre? Vajon szívesen végigvezetnénk-e őket a Nagyiké rúton? Aligha! Már nemegyszer született terv, hangzott el javaslat, keletkezett határozat a város tereinek, vagy a körútnak rendezésére. A Délmagyarország is többször közélt leveleket a dolgozóktól, kívánságokat, javaslatokat ebben az ügyben. Valóban: itt-az/ideje, hogy ne csak többet /foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, de többet is tegyünk több eredménnyel a rendezés érd ekében! Mód, lehetőség sokféle van; megtalálni sem olyan nehéz őket. Bizonyára a Városi Tanács költségvetéséből sem feledték ki mindezt. És/ az is valószínű, hogy a laíkosság készségesen hozzájárulna le- j hetőségei szerint a rendezéshez. Hiszen erre példajis van: a Hazafias Népfront kezdeményezése a Valéria fér társadalmi munkában valói rendezésére. } Egyszóval: lehetőség ' van Földieper a levegőben elég, látni. csak munkához / kell Ho! bujkálnak a szódásüvegek? A szomjas ember vasárnap délben betér egy vendéglőbe. Ebéd előtt van. visz magával egy szódásüveget, hogy leayen szódavíz az ebéd utáni borhoz. — Sa jnos... — kapja a választ a vendéglőben. Ott ungyanis nincs elegendő szóda, nem egyszer még fröccsöt sem tudnak, adni, nemhogy csereképpen egész üveggel adjanak. Ezek után, aondolkodóba esik a szomjas ember, és mivel van benne egy kis ravaszság is, hétfőn reggel betér néhány népboltba, óvatosságból nem hozta magával a szódásüveget, csak egyszerűen megkérdezi, hogv kaphat-e cserére szódavizet. — Hogyne ... felelnek készségesen és már szedik is elő a szódát. Felmerül a kérdés, helyesen osztják-e el a szódavizet a boltok és a vendéglátó heSzskmaí tanfolyamok a vasiparban Kormányzatunk intézkedésére ebben az évben is több millió forintot fordítanak a szakmunkások továbbképzésére. A jövőben a vállalatvezetők elsősorban azokat a munkásokat sorolják a magasabb munka- és bérkategóriákba, e.kik a szakmai-műszaki tanfolyamokat elvégezték. Így a vasiparban a szakmai tudás gyarapításával is elősegítik, hogy a jól képzett munkások többet kereshessenek. A szakmai-műszaki tanfolyamokra a műszaki vezetők javaslatai alpján a személyzeti osztályok válogatják ki a dolgozókat. Az első műszaki tanfolyamot július 1-i kezdettel a MÁVAG-ban rendezik. Szeptember 15-től kezdve pedig már a legtöbb vasipari üzemben megkezdődnek a szakmai tanfolyamok. lyiségék között? Az a tapasztalatunk, hogu nem. Termtszetesen az előbbi történet nem minden esetben helytálló, mert van olyan vendéglátó helyiség is, ahol bőségesen elegendő a szódavíz. Másrészt boltokban is halljuk a panaszt ncm egyszer, hbov több szódavizet is el tudnánk árusítani, ha lenne elegendő üveg. Mégis: ér de mos lenne megvizsgálni azt, hogy helyes-e az elosztás. Ugyanakkor azt is érdemes lenne vizsgálat tárgyává tenni, hogyan lehetne biztosítani elegendő szódásüveget. Reméljük ugyanis, hogy most már csakugyan itt a nyár, s ha ez igaz, akkor az emberek gyakorta megszomjaznak majd! JU.OÍL a DCőlűzwávl térrüi Az egykori játszótársak megnőtték már, akikkel valamikor együtt hintáztam a. Kolozsvári téren a sokféle hintákon. Van, aki megnősült, férjhez ment, olyan is van, akit elveszejtették a háboríts vihar forgatagában, hogy soha ne tekinthessen vissza volt gyermekkora játszótársaira. s a móravárosi proletárnegyed egyetlen játszóterére, a Kolozsvári térre. Valamelyik nap megint kedves teremen jártam, melynek védelmében jó két évvel ezelőtt verses nyílt levelet írtam Szeged város tanácsának. Abban a levélben elmondtam, hogy rá sem ismerek az egykori gyermekkacagástól hangos játszótérre, ahol nyolc-tíz ikülönféle hinta fogadta az arravalósi apróságokat. Azt mondják, s ezt nagyon elhiszem, hogy azok a hintók nem a Horthy-rendszer jóvoltából kerültek oda annak idején, hanem a környéken lakó egyik orvos emberbaráti szeretetéből, illetve pénztárcájából. Mondom, valamelyik nap megint kedves teremen jártam, de nem egyedül: fiam. és lányom vezettem volna a homökozóba várat építeni. Útközben a fiam előre szaladt a homokozóig, amit — mint utólag kiderült — halas medencének vélt, mert homok helyett pocsolyás víz tükröződött benne. A homokozótól néhány méterre egy lengőhinta állványa áll. csüngő-lógó vas dara bókkal, melyek valamikor a hinta szárát alkották. Ráismereik a hintaállványra. Ez nem a régi kedves hinták állványainák egyike. Ezt a szegedi hidépitéskor mi készítettük, hidmunkás-lakatosok esiértként, munka után, hogy valamivel pótoljuk az egykori bordásfalat, s a lengő, forgó cs mérleg-hintákat. Azóta ez is elromlott, talán bűnös kezek is segítettek, a rongálásban. . j A téren átsétáltunk a fátlan oldalra, ahol valamikor azok a csodálatos hinták álltak az egésznapos napfényben. A magas fűben ott lapulnak még a betonalapból kiálló öt centiméteres csavarok, melyek rögzítették a kedves tárgyúkat. (Hány futballozó gyerek üthette meg e csavarokban mezítelen lábát?!) A csavarok mellett a volt hinták egyéb tartozékai is ott vannak még, métermuísfél méter magasságukkal kiáltoznak: vigyázat, ebben a formában életveszélyesek vagyunlk, bármely gondatlan gyerek hasába fúródhatunk, vagy hátgerincét, s lábát törhetjük. ,Van annak tizenhat éve is, hogy elkerültek innen, snem tértek vissza az én hintáim. Az öreg Frányó bácsi, a hinták. a fák és a bokrok őre már rég meghalt, talán bánatában. mert hogy nem volt többet mire őrködnie. A tér tízegynéhány nyárfája azóta szinte az égiig nőtt, arra mászndk fészket keresni a mostani fiúik, vagy a Petőfi Sándor sugárúti zöld gyepen „fociznak", s ha kigurul a labda az úttestre, akkor sikoltoznak a járművek fékjei, a volánnál ülők pedig szidják a játéktér, homokozó és hinták nélkül maradt fiainkat, akikről évek óta nagyon elfeledkeztünk, , . Én nem bánom, legyen ez ls „nyúlt levél", mint a jó i két évvel előtti vers. s ugyanoda is címezve, mint akkor: Szeged város Tanácsának. Lődi Ferenc Repülőgépen szállították Szegedről Prágába a földieprot. Reggel 8 órakor indul el a gép és az ebédet már a prágai családok asztalain várja az eper. , , Mii csomagol ez a kislány? Csomagolóversenyt rendeztek az Élelmiszerkiskereskedelmi és a Csemcgekcreskedelmi Vállalat tanulói között, Triesz Katalin kristálycukrot csomagol a versenyen. HIREK — Előreláthatólag 18—20 irányvonat indul július hónapban Szegedről hagyma- és zöldségfélével az ország iparvidékeire. — Űjtípusú csőbútorok vásárolhatók a Bútorértékesítő Vállalat üzletében bordó, zöld és terakott színben. Rövidesen megérkezik a Fáklya komtoináltszekrény is, amely iránt már nagy az érdeklődés. — Divatos rafia strandtáskák kerültek a Kiskereskedelmi Vállalat Lenin utcai ajándékboltjába. A táskák többféle fazonban és nagy választékban megvásárolhatók. IIL DREZDABAN 1 — Az új locsoló autó tavasz óta járja Szeged utcáit. Egyszerre három köbméter víz tárolható az autó tartályába, ami több utca locsolásához elegendő, s megkönynyíti a locsoló autó személyzetének munkájáit is, ma közel ötszázezren laknak; a második világháború előtt hatszázharmincezer volt a lakosság száma. Az emlékezetes bombázás után a gyermekeket elvitték a városból, a fiatalok egy része nem jött visza, az öregek azonban itt maradtak. Húsz és hatvanöt év között ötvenezerrel több a nő. mint a férfi. (Áruházakban. üzletekben, vendéglátóiparban álig láttunk férfi munkaerőt.) A lakáskérdés mellett (tizenhétezer lakásigénylés van jelenleg a tanácsnál) a nő-kérdés ma a Városi Tanács súlyos problémája. Főleg egyszobás, komfortos lakásokat építenek és társbérlet helyett a nagyobb lakásokat — amennyiben a bennük lakók igényeit meghaladják — egyszobásokra cserélik ót. A lakosságnak közei 20 százaléka, közel százezer ember nyugdíjas; Drezda már a háború előtt is a nyugdíjasok városa volt, — ma méginkább az. A fontosabb élelmiszereket, húst. zsírt, cukrot, kenyeret. vaiat jegyre adják. Az élelmiszerek árai. különösen a jegyre adottaké, aránylag alacsonyak; a szabad piacon mindent lehet kapni, az árak a miénkhez viszonyítva itt sem magasak. Különösen textilárukban. műanyagokban vannak igen választékos cikkeik; műbőr-cikkek, utaOT NAP A SZÍP DREZDÁBAN írta: Dénes Leó, a Városi Tanács v. b. elnöke zótáskák, retikülök szépek és olcsók. IA LAKBÉR [ általában 10 százaléka az átlagos keresetnek; egy kétszobás. komfortos lakás 60— 70 DM-ba kerül. A napi ellátás költsége 8—10 DM; azonban üzemi konyhákon lényegesen kedvezőbb az étkezés. Az egyik gvárban. ahol jártunk. az üzemi konyhán 80 pfennig vol egv ebéd. amely szerintünk minőségileg és mennyiségileg ls megfelelő volt, azonban az ottani munkások a mennyiséget keveselték. Egy segédmunkás 3— 400 DM-t. a szakmunkás 7— 800 DM-t keres; az egyik gyár igazgatója elmondta, hogy 1500 DM a fizetése, amelyhez még prémiumot kap. Igen megfizetik az értelmiségi munkát. A Német Demokratikus Köztársaság a Szovjetunió és a népi demokráciák komo'.y gazdasági támogatását, élvezi. Ehhez járulnak szorgalmas népének, a híres német iparnak a termelésben elért jelentős eredményei; mindezeknek a tényezőknek köszönhető viszonylagos magas életszínvonaluk. Igényesebbek a dolgozók a lakást, élelmezést és a kultúrát illetőleg is. Beszélgettünk üzemi munkásokkal, akik öntudatosak, büszkék munkástradícióikra és teljes szívvel vesznek részt az új élet építésében. Megismerkedtünk a német munkásmozgalom egyik veteránjával. a hetvenhét éves Ottó Buchwitz elvtárssal. — Róza Luxemburg és Kari Liebknecht harcos társával. — aki több mint 50 éven keresztül küzdött a német munkásosztály jogaiért, felszabadításáért. A német (munkásság nagy megbecsüléssel és szeretettei veszi körül Buchwitz elvtársat. A VAROS kilenc kerületre oszlik, állomhatalmi és igazgatási szervük tanácsi felépítésű, problémáik is túlnyomó részben ugyanazok; lakáskérdés, az ügyvitel egyszerűsítése, a bürokrácia csökkentése. (Mesélték. hogy eró-szer a drezdai állatkertből két oroszlán szökött mag és az Elba hídnál egyikük a város déli, a másik az északi része felé vette útját. Két hét múlva véletlenül nyes szőrrel. A sovány irigykedve kérdezte: ,.Hol jártál, hogy ilyen szépen meghíztál?" Azt mondja erre a másik: „Olyan szerencsém volt, hogy véletlenül bejutottam a tanácsházéra s mindennap megettem egv tisztviselőt és észre sem vették." Az egyik v. b. elnök megjegyezte erre, hogy ennek a történetnek országukban az a változata, hogy az oroszlán a minisztériumokat járta sorba s ott mindennap egv minisztert evett meg és azt sem vették észre. Coventry küldötte hozzátette. hogy ez náluk is megeshetett volna ) A drezdaiak is igyekeznek adminisztrációjukat egyszerűsíteni; elmondtuk egymásnak eddigi tapasztalatainlkat. amelyeknek közösen hasznát fogjuk venni. • Drezda intézményeivel, múzeumaival, képkiáílítósával ismét a világ egyik kultúrközpontia lett. Ma Drezda a művészet mellett a technikai tudomány e<wik erős vára; intézeteiben foglalkoznak az atommag békés célra való felhasználásával. I KÍVÁNJUK, — 90 apróságnak viselik gondját a Szegedi Textilművek bölcsődéjében naponta. — Rajz- és szemléltető eszköz kiállítás nyílt június 23-án a Mátyás téri Általános Iskolában. Több mint 200 rajzot, ezámos kézimunkát, füzetet állítottak ki az iskola tanulói és a szakköri tagok. — A jugoszláv ljubljanai rádió tánczenekara július 5-én, csütörtökön este fél 9-fcor mutatkozik be a szegedi közönség előtt az ujszegedi szabadtéri színpadon. A műsor keretjátékát Darvas Szilárd írta. Rév Erzsi és Agárdi Gábor játsszák és táncolják. Rossz idő esetén az előadást a színházban tartják meg fél 6 és este 9 órakor. Jegyek az Országos Filharmónia szegedi kirendeltségénél kaphatók, — Tervbe vette a dorozsmai tanács, hogy a híres Faragó szélmalom mellett csinos kerthelyiséggel vendéglőt nyit. hogy az a lendület, amellyel városukat építik, tovább fokozódjék; a Német Szocialista Egységpárt és kormányuk vezetésével váltsák valóra minél eredményesebben néoösszeakadtak. Az egyik csaP- gazdasági terveiket, szocialiszöttan. kiálló csontokkal, so- ta államuk felépítését, ványan. a másik kihízva. £é- (Vége; Meddig hevernek még az oszlopok? Felsővároson, a Szamos utcának lakóit még az elmúlt évben nagy öröm érte. Nagy társzekereken betonlábas villanyoszlopokat raktak le az utcába. A lakók örömmel gondoltak arra, hogy az illetékesek figyelme még erre a kis, — egyébként elhagyott felsővárosi — utcára is kiterjed. Joggal hitték a kis házak lakói, hogy a régi villanyoszlopokat rövid időn belül a korszerű követelményeknek megfelelő betonlábas oszlopokkal cserélik fel. Majd egy év telt el azóta, bogy az oszlopokat lerakták, de azóta sem történt velük semmi. Ott hevernek az utcában és a környék gyermekei lovacskáznak a jobb sorsra érdemes oszlopokon. Az egy évvel ezelőtt boldog lakók most aggódva gondolnak arra, hogy meddig várnak még az oszlopok felállításával, illetve kicserélésével, talán addig, míg í földön, sárban, télen hóban leverő oszlopok tönkre nem mennek? Krrc a kérdésre várnak választ a Szamos utcai dolgozók. Barát János