Délmagyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-27 / 150. szám

SserÚá, 1956. június 27. OElllllGYIROXSZl? KÉZFOGÁS — Levél Ognyenavlty Emil barátomnak — Nem vádolva s nem védekezve tenni, szívvel-lélekkel jöttél megölelni, te hajszolt ember, tagadott barát, kit segítettem én is elföldelni, szajkózva bűnös perek anyagát, mely drótkerítést vont köréd hazámban, mit oly derűsnek s nagynak hittem én, mert — részegülve már a tapsolásban — kívül álltam a drótok peremén. Milyen félelmes s átkozott lidércek zúgatták bensőm szertemosni téged, hogy rikkancs módra kiabáljak át hazádba kígyót-békát, s fújjak mérget, mint szent pagodát őrző viperák. Házad kerültem, mint a leprafészket, hogy lágy nyugalmam éj s napok között ne verjék föl a tépő rettegések. — s dicsértem inkább gomolygó ködöt. Nem szóltam érted háborgó szavakkal. Adat voltál, mit többé kl nem szabdal újságos hírből senki; hogy a nép eszét veszejtse véres indulattal s homályba vonja veled is egét, melyen a köznap viharai ültek hideg szelekkel, amiket alig éreztem. — körém puha prémet gyűrtek „ s gyűrtem magam is, szinte mostanig. Érzem, a régi olajos kezekkel szorítom jobbod, melyet nem ereszt el e betűsegbe belenőtt tenyér, mely úgy dobog az összes vérerekkel. hogy nem jobban — ha volna —, testvéremért, kinek helyére te nőttél szemembe', elém példázva egyetlen utat, melyen előre szánt a végtelenbe a kikovácsolt osztályöntudat. f Van, aki kuncog kancsal arcot vágva e mindhalálig tartó kézfogásra, mely igazítja közös dolgaink a rendületlen összedobbanásra, melyen jövendők gyermek-álma ring, mint vízcseppben a tenger csillogása, s mint tavaszban a kalászos nyarak. — Szívünk árnyékból fények elé tárva, hogy minden sebek begyógyuljanak! LÖDIFERENC 1956. június 22. Szeged nemcsak a Széchenyi hér!' — Nyfit levél némi kommentárral — A Széchenyi tér valóban " dísze a városnak, szíve­sen tölti ott idejét a lakosság és méltó önérzettel mutatja az idegeneknek is. De Szeged nemcsak a Széchenyi térből áll. Vajon elvezetnénk-e szé­gyenkezés nélkül a város ven­dégeit — s reméljük egyre több vendége lesz a város­nak az ország más tájairól és külföldről is — például a Ko­lozsvári térre, vagy a Csil­lag térre —, amelyet ugyan hellyel-közzel, de nem telje­sen rendbe hoztak mér — s megannyi külterületi térre? Vajon szívesen végigvezet­nénk-e őket a Nagyiké rúton? Aligha! Már nemegyszer született terv, hangzott el javaslat, ke­letkezett határozat a város te­reinek, vagy a körútnak ren­dezésére. A Délmagyaror­szág is többször közélt leve­leket a dolgozóktól, kívánsá­gokat, javaslatokat ebben az ügyben. Valóban: itt-az/ideje, hogy ne csak többet /foglal­kozzunk ezzel a kérdéssel, de többet is tegyünk több ered­ménnyel a rendezés érd ekében! Mód, lehetőség sokféle van; megtalálni sem olyan nehéz őket. Bizonyára a Városi Ta­nács költségvetéséből sem feledték ki mindezt. És/ az is valószínű, hogy a laíkosság készségesen hozzájárulna le- j hetőségei szerint a rendezés­hez. Hiszen erre példajis van: a Hazafias Népfront kezde­ményezése a Valéria fér tár­sadalmi munkában valói ren­dezésére. } Egyszóval: lehetőség ' van Földieper a levegőben elég, látni. csak munkához / kell Ho! bujkálnak a szódásüvegek? A szomjas ember vasárnap délben betér egy vendéglőbe. Ebéd előtt van. visz magával egy szódásüveget, hogy le­ayen szódavíz az ebéd utáni borhoz. — Sa jnos... — kap­ja a választ a vendéglőben. Ott ungyanis nincs elegendő szóda, nem egyszer még fröccsöt sem tudnak, adni, nemhogy csereképpen egész üveggel adjanak. Ezek után, aondolkodóba esik a szomjas ember, és mi­vel van benne egy kis ra­vaszság is, hétfőn reggel be­tér néhány népboltba, óva­tosságból nem hozta magával a szódásüveget, csak egysze­rűen megkérdezi, hogv kap­hat-e cserére szódavizet. — Hogyne ... felelnek készsé­gesen és már szedik is elő a szódát. Felmerül a kérdés, helye­sen osztják-e el a szódavizet a boltok és a vendéglátó he­Szskmaí tanfolyamok a vasiparban Kormányzatunk intézkedé­sére ebben az évben is több millió forintot fordítanak a szakmunkások továbbképzé­sére. A jövőben a vállalatveze­tők elsősorban azokat a mun­kásokat sorolják a magasabb munka- és bérkategóriákba, e.kik a szakmai-műszaki tan­folyamokat elvégezték. Így a vasiparban a szakmai tudás gyarapításával is elősegítik, hogy a jól képzett munkások többet kereshessenek. A szakmai-műszaki tanfolya­mokra a műszaki vezetők ja­vaslatai alpján a személyzeti osztályok válogatják ki a dol­gozókat. Az első műszaki tan­folyamot július 1-i kezdettel a MÁVAG-ban rendezik. Szep­tember 15-től kezdve pedig már a legtöbb vasipari üzem­ben megkezdődnek a szakmai tanfolyamok. lyiségék között? Az a tapasz­talatunk, hogu nem. Termt­szetesen az előbbi történet nem minden esetben helyt­álló, mert van olyan vendég­látó helyiség is, ahol bősége­sen elegendő a szódavíz. Más­részt boltokban is halljuk a panaszt ncm egyszer, hbov több szódavizet is el tudnánk árusítani, ha lenne elegendő üveg. Mégis: ér de mos lenne megvizsgálni azt, hogy he­lyes-e az elosztás. Ugyanak­kor azt is érdemes lenne vizs­gálat tárgyává tenni, hogyan lehetne biztosítani elegendő szódásüveget. Reméljük ugyanis, hogy most már csak­ugyan itt a nyár, s ha ez igaz, akkor az emberek gyakorta megszomjaznak majd! JU.OÍL a DCőlűzwávl térrüi Az egykori játszótársak megnőtték már, akikkel va­lamikor együtt hintáztam a. Kolozsvári téren a sokféle hintákon. Van, aki megnősült, férjhez ment, olyan is van, akit elveszejtették a háboríts vihar forgatagában, hogy so­ha ne tekinthessen vissza volt gyermekkora játszótársai­ra. s a móravárosi proletárnegyed egyetlen játszóterére, a Kolozsvári térre. Valamelyik nap megint kedves teremen jártam, mely­nek védelmében jó két évvel ezelőtt verses nyílt levelet írtam Szeged város tanácsának. Abban a levélben elmond­tam, hogy rá sem ismerek az egykori gyermekkacagástól hangos játszótérre, ahol nyolc-tíz ikülönféle hinta fogadta az arravalósi apróságokat. Azt mondják, s ezt nagyon elhiszem, hogy azok a hintók nem a Horthy-rendszer jó­voltából kerültek oda annak idején, hanem a környéken lakó egyik orvos emberbaráti szeretetéből, illetve pénztár­cájából. Mondom, valamelyik nap megint kedves teremen jártam, de nem egyedül: fiam. és lányom vezettem volna a homökozóba várat építeni. Útközben a fiam előre sza­ladt a homokozóig, amit — mint utólag kiderült — ha­las medencének vélt, mert homok helyett pocsolyás víz tükröződött benne. A homokozótól néhány méterre egy lengőhinta állvá­nya áll. csüngő-lógó vas dara bókkal, melyek valamikor a hinta szárát alkották. Ráismereik a hintaállványra. Ez nem a régi kedves hinták állványainák egyike. Ezt a szegedi hidépitéskor mi készítettük, hidmunkás-lakatosok esiértként, munka után, hogy valamivel pótoljuk az egy­kori bordásfalat, s a lengő, forgó cs mérleg-hintákat. Azóta ez is elromlott, talán bűnös kezek is segítettek, a rongálásban. . j A téren átsétáltunk a fátlan oldalra, ahol valamikor azok a csodálatos hinták álltak az egésznapos napfényben. A magas fűben ott lapulnak még a betonalapból kiálló öt centiméteres csavarok, melyek rögzítették a kedves tár­gyúkat. (Hány futballozó gyerek üthette meg e csavarok­ban mezítelen lábát?!) A csavarok mellett a volt hinták egyéb tartozékai is ott vannak még, métermuísfél méter magasságukkal kiáltoznak: vigyázat, ebben a formában életveszélyesek vagyunlk, bármely gondatlan gyerek hasá­ba fúródhatunk, vagy hátgerincét, s lábát törhetjük. ,Van annak tizenhat éve is, hogy elkerültek innen, snem tértek vissza az én hintáim. Az öreg Frányó bácsi, a hin­ták. a fák és a bokrok őre már rég meghalt, talán bá­natában. mert hogy nem volt többet mire őrködnie. A tér tízegynéhány nyárfája azóta szinte az égiig nőtt, arra mászndk fészket keresni a mostani fiúik, vagy a Petőfi Sándor sugárúti zöld gyepen „fociznak", s ha kigurul a labda az úttestre, akkor sikoltoznak a járművek fékjei, a volánnál ülők pedig szidják a játéktér, homokozó és hin­ták nélkül maradt fiainkat, akikről évek óta nagyon elfe­ledkeztünk, , . Én nem bánom, legyen ez ls „nyúlt levél", mint a jó i két évvel előtti vers. s ugyanoda is címezve, mint akkor: Szeged város Tanácsának. Lődi Ferenc Repülőgépen szállították Szegedről Prágába a földieprot. Reggel 8 órakor indul el a gép és az ebédet már a prágai családok asztalain várja az eper. , , Mii csomagol ez a kislány? Csomagolóversenyt rendeztek az Élelmiszerkiskereske­delmi és a Csemcgekcreskedelmi Vállalat tanulói között, Triesz Katalin kristálycukrot csomagol a versenyen. HIREK — Előreláthatólag 18—20 irányvonat indul július hó­napban Szegedről hagyma- és zöldségfélével az ország ipar­vidékeire. — Űjtípusú csőbútorok vá­sárolhatók a Bútorértékesítő Vállalat üzletében bordó, zöld és terakott színben. Rö­videsen megérkezik a Fáklya komtoináltszekrény is, amely iránt már nagy az érdeklődés. — Divatos rafia strandtás­kák kerültek a Kiskereske­delmi Vállalat Lenin utcai ajándékboltjába. A táskák többféle fazonban és nagy választékban megvásárolha­tók. IIL DREZDABAN 1 — Az új locsoló autó ta­vasz óta járja Szeged utcáit. Egyszerre három köbméter víz tárolható az autó tartá­lyába, ami több utca locsolá­sához elegendő, s megköny­nyíti a locsoló autó személy­zetének munkájáit is, ma közel ötszázezren laknak; a második világháború előtt hatszázharmincezer volt a la­kosság száma. Az emlékeze­tes bombázás után a gyerme­keket elvitték a városból, a fiatalok egy része nem jött visza, az öregek azonban itt maradtak. Húsz és hatvanöt év között ötvenezerrel több a nő. mint a férfi. (Áruházak­ban. üzletekben, vendéglátó­iparban álig láttunk férfi munkaerőt.) A lakáskérdés mellett (tizenhétezer lakás­igénylés van jelenleg a ta­nácsnál) a nő-kérdés ma a Városi Tanács súlyos problé­mája. Főleg egyszobás, kom­fortos lakásokat építenek és társbérlet helyett a nagyobb lakásokat — amennyiben a bennük lakók igényeit meg­haladják — egyszobásokra cserélik ót. A lakosságnak közei 20 százaléka, közel száz­ezer ember nyugdíjas; Drez­da már a háború előtt is a nyugdíjasok városa volt, — ma méginkább az. A fontosabb élelmiszere­ket, húst. zsírt, cukrot, ke­nyeret. vaiat jegyre adják. Az élelmiszerek árai. különö­sen a jegyre adottaké, arány­lag alacsonyak; a szabad pia­con mindent lehet kapni, az árak a miénkhez viszonyítva itt sem magasak. Különösen textilárukban. műanyagok­ban vannak igen választékos cikkeik; műbőr-cikkek, uta­OT NAP A SZÍP DREZDÁBAN írta: Dénes Leó, a Városi Tanács v. b. elnöke zótáskák, retikülök szépek és olcsók. IA LAKBÉR [ általában 10 százaléka az át­lagos keresetnek; egy két­szobás. komfortos lakás 60— 70 DM-ba kerül. A napi ellá­tás költsége 8—10 DM; azon­ban üzemi konyhákon lénye­gesen kedvezőbb az étkezés. Az egyik gvárban. ahol jár­tunk. az üzemi konyhán 80 pfennig vol egv ebéd. amely szerintünk minőségileg és mennyiségileg ls megfelelő volt, azonban az ottani mun­kások a mennyiséget kevesel­ték. Egy segédmunkás 3— 400 DM-t. a szakmunkás 7— 800 DM-t keres; az egyik gyár igazgatója elmondta, hogy 1500 DM a fizetése, amelyhez még prémiumot kap. Igen megfizetik az értelmi­ségi munkát. A Német Demokratikus Köztársaság a Szovjetunió és a népi demokráciák komo'.y gazdasági támogatását, élvezi. Ehhez járulnak szorgalmas népének, a híres német ipar­nak a termelésben elért je­lentős eredményei; mindezek­nek a tényezőknek köszönhe­tő viszonylagos magas élet­színvonaluk. Igényesebbek a dolgozók a lakást, élelmezést és a kultúrát illetőleg is. Beszélgettünk üzemi mun­kásokkal, akik öntudatosak, büszkék munkástradícióikra és teljes szívvel vesznek részt az új élet építésében. Megis­merkedtünk a német mun­kásmozgalom egyik veterán­jával. a hetvenhét éves Ottó Buchwitz elvtárssal. — Róza Luxemburg és Kari Lieb­knecht harcos társával. — aki több mint 50 éven keresz­tül küzdött a német munkás­osztály jogaiért, felszabadí­tásáért. A német (munkásság nagy megbecsüléssel és sze­retettei veszi körül Buchwitz elvtársat. A VAROS kilenc kerületre oszlik, állom­hatalmi és igazgatási szervük tanácsi felépítésű, problémá­ik is túlnyomó részben ugyanazok; lakáskérdés, az ügyvitel egyszerűsítése, a bü­rokrácia csökkentése. (Mesél­ték. hogy eró-szer a drezdai állatkertből két oroszlán szö­kött mag és az Elba hídnál egyikük a város déli, a másik az északi része felé vette út­ját. Két hét múlva véletlenül nyes szőrrel. A sovány irigy­kedve kérdezte: ,.Hol jártál, hogy ilyen szépen meghíz­tál?" Azt mondja erre a má­sik: „Olyan szerencsém volt, hogy véletlenül bejutottam a tanácsházéra s mindennap megettem egv tisztviselőt és észre sem vették." Az egyik v. b. elnök megjegyezte erre, hogy ennek a történetnek or­szágukban az a változata, hogy az oroszlán a miniszté­riumokat járta sorba s ott mindennap egv minisztert evett meg és azt sem vették észre. Coventry küldötte hoz­zátette. hogy ez náluk is megeshetett volna ) A drez­daiak is igyekeznek admi­nisztrációjukat egyszerűsíte­ni; elmondtuk egymásnak ed­digi tapasztalatainlkat. ame­lyeknek közösen hasznát fog­juk venni. • Drezda intézményeivel, múzeumaival, képkiáílítósá­val ismét a világ egyik kul­túrközpontia lett. Ma Drezda a művészet mellett a techni­kai tudomány e<wik erős vá­ra; intézeteiben foglalkoznak az atommag békés célra való felhasználásával. I KÍVÁNJUK, — 90 apróságnak viselik gondját a Szegedi Textilmű­vek bölcsődéjében naponta. — Rajz- és szemléltető esz­köz kiállítás nyílt június 23-án a Mátyás téri Általá­nos Iskolában. Több mint 200 rajzot, ezámos kézimunkát, füzetet állítottak ki az iskola tanulói és a szakköri tagok. — A jugoszláv ljubljanai rádió tánczenekara július 5-én, csütörtökön este fél 9-fcor mutatkozik be a szegedi közönség előtt az ujszegedi szabadtéri színpadon. A mű­sor keretjátékát Darvas Szi­lárd írta. Rév Erzsi és Agárdi Gábor játsszák és táncolják. Rossz idő esetén az előadást a színházban tartják meg fél 6 és este 9 órakor. Jegyek az Országos Filharmónia szegedi kirendeltségénél kaphatók, — Tervbe vette a dorozs­mai tanács, hogy a híres Fa­ragó szélmalom mellett csinos kerthelyiséggel vendéglőt nyit. hogy az a lendület, amellyel városukat építik, tovább fo­kozódjék; a Német Szocialis­ta Egységpárt és kormányuk vezetésével váltsák valóra minél eredményesebben néo­összeakadtak. Az egyik csaP- gazdasági terveiket, szocialis­zöttan. kiálló csontokkal, so- ta államuk felépítését, ványan. a másik kihízva. £é- (Vége; Meddig hevernek még az oszlopok? Felsővároson, a Szamos utcá­nak lakóit még az elmúlt évben nagy öröm érte. Nagy társzekere­ken betonlábas villanyoszlopokat raktak le az utcába. A lakók örömmel gondoltak arra, hogy az illetékesek figyelme még erre a kis, — egyébként elhagyott fel­sővárosi — utcára is kiterjed. Joggal hitték a kis házak lakói, hogy a régi villanyoszlopokat rö­vid időn belül a korszerű kö­vetelményeknek megfelelő beton­lábas oszlopokkal cserélik fel. Majd egy év telt el azóta, bogy az oszlopokat lerakták, de azóta sem történt velük semmi. Ott hevernek az utcában és a kör­nyék gyermekei lovacskáznak a jobb sorsra érdemes oszlopokon. Az egy évvel ezelőtt boldog la­kók most aggódva gondolnak ar­ra, hogy meddig várnak még az oszlopok felállításával, illetve kicserélésével, talán addig, míg í földön, sárban, télen hóban leverő oszlopok tönkre nem mennek? Krrc a kérdésre várnak vá­laszt a Szamos utcai dolgozók. Barát János

Next

/
Oldalképek
Tartalom