Délmagyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-27 / 124. szám

DELMAGYARORSZtG Vasárnap. 1056. május 27. Megtagadhatja-e a nyolc M. gyerek édesapját? HOZZÁSZÓLÁSOK A "Dólmagyarország* május 13-i, vasárnapi számában cikket közöltünk "Megtagadhat ja-e a fi M. gyerek édesapját?* címmel. Ehhez az írásunkhoz az elmúlt napokban számos hozzászólás érkezett szerkesztőségünkbe, Idősebbek és fiatalok, édesapák és gyermekek egyaránt hallatták szavukat éa közölték véleményüket. A hozzászólók nagy többsége őszintén elítéli a magukról megfeledkezett M. gyerekek magatartását és feltett kérdésünkre úgy válaszoltak, hogy "a nyolc M. gyerek nem tagadhatja meg édesapját*. Az alábbiakban néhány hozzászólásból közlünk részleteket, „Üseucm M. Jalcsinnk .. .«* A legnagyobb megdöbbenéssel olvastam az újságban M. bácri esetét. Egyszerűen percekig nem jutottam szóhoz a cikk olvasása után. Ilyent országunkban szerintem nem engedhetünk meg. Szeretnék egy esetet elmondani ismerőseim köréből, ami talán segít ráébreszteni a/. M. gyerekeket, hogy kötelességük van édesapjukkal szemben. Egy évfolyamtársam kicsi gyermekkorúban elvesztette édesapját és édesanyját, öten voltak testvéreit, s az öt ötielé szóródott a nagyvilágban. Közülük évfolyamtársam csupán egyről tud, húgáról, altit az elmúlt évben hosszas keresés után a tanács segítségével talált meg. A lány, akiról szó van, második nevelőapját vesztette már el, s most második nevelőanyja mellettél, aki idősebb asszony, s bizony keveset tud segíteni a lánynak. Már 23 éVes, s négy testvére közül csupán eggyel találkozott kétszer, a többiről egyáltalán mitsem tud. Már magéban véve az a tény, hogy az M. testvérek — szüleik segítségével —együtt maradtak, nem sodródtak szét az életben, segíthetnek egymásnak, nagyon sokat jelent ez. Kérdezzék csak meg §z én évfolyamtársamat, hogy mit jelcint ez, aki fél életét odaadná, ha másik felében, még ha küszködve ls, nyomorék, vagy beteg szülőket keresve ls, de a családi légkör szeretetétől meleg otthonban élhetne. A gyermek még akkor is a legnagyobb hálával tartozik szüleinek, ha azok csak a gyermeki évek legelején, a magával tehetetlen kicsivel törődtek, róla. gondoskodtak. Ha csak 10—12 évig adtak meg minden tőlük telhetőt a gyermeknek, akkor sem-tudja ezt soha visszafizetni. Mert felmérhetetlenül sok áldozatot kíván egy csöpp gyermek nevelése. Hogy ezt Rudolf, akinek magának is vannak gyermekei, nem érti meg, számomra lehetelennek tűnik, .. i , j | , IJ! ... Lehet, hogy nagyon zavarosan fogalmaztam meg mondanivalómat, de könnyek szorongatják a torkomat most is, amikor írom ezt a levelet. A felháborodás, a szánakozás és a megvetés könnyel. Fiatal lény vagyok és egy éve párttag. Mindkét minőségben a legnagyobb felháborodással Ítélem el az M. gyerekek viselkedését. Pedagógusnak készülök. így is, úgy is, mint fiatal, mint lövendő pedagógus, mint Jövendő szülő, mint DISZ-tag és párttag, mint magyar leány követelem az M. gyerekektől — hiszem, hogy száz és száz felháborodott társam nevében —, hogy édesapjukkal a gyermektől kijáró tisztelettel és megbecsüléssel bánjanak. Üzenem M. Julcsinak, o legkisebbnek: ne vegyen példát idősebb testvérei szégyenletes viselkedéséről, szeresse édesapját úgy, ahogyan majd gyermekeitől elvárja. Julcsi! Édesapád szeretetét testvéreid legnagyobb fokú gondoskodása sem tudja pótolni. . .,..,.!,. Bakos Rózsa II. éves főiskolai hallgató „Szívleljék meg c néhány sort..." Ha Jól megnézzük, M. bácsi valamennyi családjának megvan a megfelelő kereseti lehetősége, jól élnek és szépen járnak. Kérdezzük mi, olvasók — s úgy érzem, joggal — nem jutna-e az édesapának havonta, a hat keresőtől fejenként legalább 50— tío forint a kitagadott édesapának, ha már nem akarnak vele egy fedél alatt lakni? Egy*pár kérdést M. Tamáshoz is szeretnék intézni. Néphadseregünk tisztjei arra hivatottak, hogy fiainkból becsületes, hazáját és családját szjretö katonákat neveljenek. Vajon M. Tamás tiszt elvtársban hol van a szülői szeretet és megbecsülés? Vajon hogyan tanitja és neveli beosztottjait a ezülő iránti ezeretetre és tiszteletre? Hol a személyes példamutatás? Arra kérjük az M. gyerekeket, szívleljék meg e néhány sort és vegyék megfontolóra azt, hogy vajon nekik hogyan esne, ha öreg napjaikra ugyanilyen helyzetbe kerülnének, mint jelenleg édesapjuk van. Azt hisszük, egyik gyermek sem szeretné ezt. M. bécsinak pedig azt kívánjuk, hogy legyen türelemmel és bízzon Abban, hogy gyermekei újra visszatérnek a rendes útra, nem hagyják azt, hogy továbbra ls ilyen sorsüldözött módjára éije le a még hátralévő napjait, Tapodl Gyula Röszke „Vissza a családi otthonba" Biztos vagyok benne, hogy ha az M. gyerekek olvasták az újságot, valami lelkifurdalást éreztek, hogy másnak kellett azt a hibát meglátni, riv.it ök követtok el édesapjukkal szemben. Remélem, ezek után összeüLnek a testverek és megbeszélik, hogy . desapjukat minél hamarabb haza kell vinni, mert néki otthon a helye, a nyugodt családi körben. Mi is többen vagyunk testvérek, édesapám él, de soha sem tudnánk ilyen embertelenül eldobni magunktól. Hiszem, hogy hamarosan ezt olvashatjuk az újságban: az M. gyerekek édesapja visszatért családi otthonába. Egy 3 gyermekes családapa „Vem szabad kitaszítani M. bácsit" ... Ha követett is el esetiig súlyos nevelési hibákut uz apa, akkor sem szabad őt kitaszítani a gyerekeknek. Én nem hiszem azt, hogy M. bácsi hasonló helyzetben, ha mondjuk a 8 gyerek közül valumslylk megrokkant volna, hogy így túladott volna rajta. Lehet, hogy nem úgy nevelte gyerekeit, ahogyan az kötelessége lett volna, dehát egy szülő, kedves gyerekek, mégiscsak szülő, s ítélkezni nincs jogotok. Vigyétek haza, s mutassátok meg, hogy sokkal jobbak vagytok, semhogy árván elhagynátok édesapátokat. Én magam 7 gyermeket nevelek, nagyon megfontoltan írok és szeretném, ha megfogadnátok szavamat. Rab Istvánné, Szeged, Béke-telep _ A TISZATÁJRÓL Ha az ember egyetlen mondatba akarná összefoglalni a véleményét a Tiszatáj legújabb számáról, akkor ezt kellene mondania: az új, áprilisi füzet ugyanolyan, mint a korábbiak voltak. Ugyanazok az erények csillannak fel benne, mint elődeiben, ám ugyanakkor a hibák is visszatérnek: új színt, Izgalmat — akár jó, akár rossz értelemben — iiz április sem hozott. És ez az izgálórwhsntesség a folyóirat legnagyobb hibája. A Tiszatáj a maga meglehetősen egyhangú, ki!apcsott útján jár. Értékeivel jól gazdálkodik: ncm hullatja el őket, de hasonló kitartással vonszolja magával a negatívumokat is. Ez pedig baj és ezért nem lehet a lappal kapcsolatban fejlődésről beszéljni, legföljebb a fejlődésnek fel-felbukkanó, valóra azonban nem való reményéről. Kezdjük a hibákkal, s ezeken belül la a már-már hagyományosan ismételt megállapítással: a Tiszatáj szépprózai anyaga igen keveset mutat, különösen akkor, ha Dér Endre nem »ugrik be« valamilyen írásával. (Nem tartozik közvetlenül ide, mégis megjegyezzük, hogy Dérnek ezek a "beugrások* nem tesznek jót, mert nemegyszer pongyolaságra, hevenyészett munkára kényszerítik.) A terjedelemmel ugyan nincs hiba az új számban sem. Négy elbeszélést olvashatunk, csakhogy ezek a rövidebb-hosszabb novellák nem töltik be azt a szerepet, amelyre hivatottak volnának. Nem jelentenek olyan bázist — sem mondanivalójukkal, sem pedig megformáltságuk révén —, amely a szám gerincét alkothatná súlyánál fogva és amely a lírának méltó alapját képezhetné. A vezérnovella, Vincze András Nagybácsija, szép, megható és megnyugtató történetet mond el, az elbeszélésben azonban több a Diokens-reminlszcencia, mint a« meggyőző erő. Verka néni a Twist Olivér Manné-asszonyának leszármazottja és ha szerző a megoldásban felülemelkedik is a dickensi szentimentalizrnuson, meséjének kifejtéséből hiányzik az életszerű hitelesség. A Kula című novella —• Csóky Gusztáv tollából — jól indul. Az emlékezés-része kidolgozott, a befejezés azonban elnagyolt, túlságosan is anekdóta-szerű csattanóba torkollik. Rákosy Gergely elbeszélése, A kisasszony, a szám legterjedelmesebb írása. Az író elsősorban leíró és hangulatkeltő képességével tűnik ki, emellett azonban nagy érzéke van a lélektani finomságok) iránt ls. A lépésről lépésre haladó, elmélyült kezdet után hasonló módon kidolgozott megoldást várnánk, a koncepcióját tekintve szinte balzaci méretű anya emberfeletti kenokságának összetörése, emberi és anyai érzésének kibontakozása azonban váratlanul és — érzésünk szerint — egy kissé motiválatlanul következik be. Gyurka Sándor Harmonikás című rövid elbeszélése az áprilisi íüzet legsikerültebb prózai műve. Természetes és közvetlen, nem mond kevesebbet, mint amit akar, ugyanaltkor pedig meggyőző is. A széppróza hiányosságait a líra csak részben teszi jóvá, bar kétségtelen, hogy ezúttal is a verselt a szám erőssége. Gurszky István költeménye igen egyszerű eszközökkel — és ez teszi különösen vonzóvá — a tavasz hangulatát szólaltatja meg, úgy azonban, hogy az egyszerűség mögött a nagyobb és mélyebb összefüggéseket is megsejteti. Magyar V. László második verse, a Tavaszi virradat ugyanennek a témának hasonlóan jól sikerült változata. Sorrendben első költeménye, a Lemondás című epigramma viszont szellemességével fog meg. Németh Ferenc formai tudás terén még tovább fejlődött, képei még erőteljesebbek, mint korábban, az elvontság azonban ** bár helyenként vizionárius képgornolygásba álcázva — most is kísért verseiben s ez alól az Előhang a Magyar Krónikához Sem kivétel. Lődi Ferenc három költeménye az Apák éneke című készülő ciklusból a szerzőt legerősebb oldaláról mutatja be. Rövid és egyéni lírai megnyilatkozásai költészetének eddig is meggyőző darabjai völtak, a közölt hárcsm vers pedig az eddig ismert családi költeményei közül is kiemelkedik. A korábbi gondolati ugrások nincsenek meg bennük s alig ven nyoma a töltő-sorok iránti időnkénti hajlamának. A Vág Julcsi című ballada viszont túlságosan nyers. Farkas László verses népmeséje, A bolondos legény igen jól halad egészen a befejezéséig. Ott újabb motívummal toldja meg, ahelyett, hegy befejezné, s ez a kidolgozatlan újabb fonál megbontja a költemény egységét. Petrovácz István két verse közül az egyik, a Magányos tanya finoman, de ugyanakkor erőteljesen megrajzolt, komoly mondanivalót is tartalmazó zsánerkép. Egy kevéssel több dlnarpika lehetne benne, míg viszont a másik vers, a Könyörgés a kritikusokhoz túlságosan is dinamikus, mondhatnók azt is: éles — nem annyira a mondanivalójához képest, mint inkább ahhoz viszonyítva, ahogy a mondanivalót lel tudja fejezni. Szabó László Kakukja üde és lendületes, kedves vers a szó szoros értelmében, olyannyira, nogy sajnáljuk, hogy a szerzőtől csak ezt az egy verset találtuk a számban. Az Öda helyett, András Sándor költeménye, beváltja azt, amit a címe mond: majdnem ódal szárnyalású, de mégsem üresen patetikus, hanem átélt és átérezhető és ugyanakkor gondosan megformált, R Ural tsrmés tehát jobb, mint a prózai rész. Nem lehet persze azt mondani, hogy kirobbanóan nagy verssel találkoztunk volna, a Tiszatáj azonban verseivel tartja a színvonalat. Ugyanez érvényes Lőkös Zoltán riportjára és nem-rossz a Tükörrovat sem. ökrös László rendkívül szellemes vitaindító cikiko, melyben a film elvi kérdéseiből exponál néhányat, nagyon sikerült kezdeményezés. Várjuk a folytatását. Ezt mondhatjuk Nacsády Józ3Cf kritikájára is Gregely Sándor regényéről. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy Kiss Lajos Lődikritikéja óta cz az elemzés az első, amely nemcsak komoly igénnyel lép fel, hunom eleget is tesz az elmélyült elvi kritika iránt támasztható kövctelmónyekinek. A Szemle bírálatai ezzel szemben többnyire inkább csak megjegyzések, semmint igazi bírálatok. Sok helyes részletmegállapítást tartalmaznak, anélkül, hogy az egyoldalú alkalomszerűség felületességét el tudnák kerülni. Azt gondoljuk, hogy a Szemlét a jövőben feltétlenül fel kell fejleszteni a Tükör nívójára. R Tlszatájat a maga egészében viszont ki kell mozdítani az egy helyben való tcpogásból. Vitathatatlan, hogy a folyóiratnak jelentős pozitívumai vannak. Ez azonban nem elég. Hiszen a megállásnál csak egy nagyobb hibát lehet elképzelni; a vlszszafejlőlést. Erről nincs, ugyan szó, de itt az ideje, hogy az a várakozás, amelylyel az olvasók a Tiszatáj útját figyelik, új értékekkel elégüljön ki. Várjuk a jó novellákat, a versek még magasabb színvonalát, a komoly kritikát, amely nemcsak ötletszerűen, hanem áttekintően ad számot Irodalmunk egészének fejlődéséről. Várjuk, mert meggyőződésünk, hogy a szegedi írók és ' kritikusok, még tudnak felelni a várakozásnak, Halász Előd Az Ünnepi Könyvhét könyveiből zetek ellen számos tanulmányt és cikkét írt, mélyekben harcos, pártos kiállással veri vissza a támadásokat. Ezekből á cikkekből é3 tanulmányokból állította össze a Kiadó e kötetet Rudas László elvtárs halálának 6. évfordulójára, , . . , .„ „ POLITIKAI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI IRODALOM Natarajan: Hirosimától Bandungig. (Szikra Kiadó). Kb. 208 oldal, íve. 12.— forint. Az indiai politikai író, az amerikaiak ázsiai politikájának szakértője e könyvben az imperializmus ellen száll síkra. Az egész kötet szinte a nyugati sajtó cikkeire épül, s bírálja az amerikai agressziót, Üj földeken. (Szikra Kiadó). Kb. 208 oldal, fve. 12 — forint. Riportok és jegyzetek gyűjteménye e kiadvány, amely megismertet bennünket a Szovjetunióban a szüzés parlagföldek hasznosításában elért nagyszerű első sikerekkel. A jól összeválogatott, irodalmi formában megírt riportból képet kap az olvasó a bátor, minden nehézséggel szembeszálló fiatalok életéről és munkájáról, akik a párt hívó szavára a szűzíöldekre özönlöttek az ország minden tájáról. FILOZÓFIA Lukács György: Az ész trónfosztása. (Második kiadás.) (Akadémiai Kiadó.) Kb. 704 oldal kve. 45— forint. Lukács György könyve nagyszabású kritikai-történelmi leleplezése és szétzúzása a hanyatló burzsoá filozófia irracionalizmusának. Lukács György műve feltárja és a dialektikus materializmus szempontjából megsemmisítőleg kritizálja ezeknek a nézeteknek eszmei alapját. Rudas László: A dialektikus materializmus és kommunizmus. (Szikra Kiadó.) Kb. 352 oldal kve. 28.— forint. Rudas László elvtárs a két világháború között az emigrációban igen jelentős filozófiai és politikai tevékenységet fejtett kl. Dialektikus és történelmi materializmust támadó és a munkásmozgalomban fejét felütő téves revizionista né-. SZÉPIRODALOM rtw* i Illyés Gyula: Kézfogások. (Magvető Kiadó.) ICb. 240 oldal, kve. 15.50 forint. Ma élő nagy költőnknek utoljára 1952-ben jelent meg verseskötete. Ez a gyűjtemény újabb nagyszerű eredményekben gazdag költői korszakának foglalata: gondolatai lírájának legszebb alkotásai teszik ki c verseskötet túlnyomó részét. Francé, Anatole: A király Iszik. (Szépirodalmi Kiadó.) (Olcsó Könyvtár.) Kb; 340 oidal, fve. 4.— forint. A nagy fracla író válogatott novelláit gyűjtötték össze a kötet szerzői: Valamennyit fanyar és ironikus bölcsesség, utolérhetetlen stílusművészet jellemzi. Első csoportjuk, mely a "Régmúlt* címet viseli, a Homéroszról és Pontius Pilátusró szóló elbeszélések mellett középkori novelláit és Bonapartéról szóló írását tartalmazza. A második csoport gyermekeiről szól, a harmadik a polgári demokrácia képmutatásáról, a negyedik pedig a "Régi és új legendák* címmel az író játékos ötleteinek kifogyhatatlan tárházát mutatja be. Földeák János: Műveinkben élünk. (Szépirodalmi Kiadó.) Kb. 108 oldal, íve. 7.— forint. A fővárosi munkásköltő harcos magatartása jegyeit adja ez új kötete is: erőteljes pátosszal szól a munkásosztály hősies, önfeláldozó erőfeszítéseiről. Megtalálhatok e kötetben az egyszerű munkás emberek mindennapi élményei, szerelmei, örömei is, do nem feledkezik meg életünk visszásságainak bírálatáról sem. s? HiUEKrn Baromfikellető állom., s létesül Szegeden A napos baromfi-ellátás megjavítása érdekében a Me* zőgázdasági Termékeket Ér* tékesítő Szövetkezeti Központ Szegeden nyolcvanezer tojéa befogadó kapacitású keltető* állomást létesít ebben az évben. A baromfitenyésztés fejlesztéséért ezenfelül ankétokat szerveznek szerte a megye területén. Szegeden május 28-án délután 2 órakor tartják meg a Móra Ferenc Kultúrotthoiíban a baromfitenyésztést ankétot. — Megtekintik a Szegedi Kcnűcrfonógyárban a Német Demokratikus Köztársaság TEXTIMA gyárának új gépelt a textiles üzemek műszaki dolgozói ikedden délután fél 3-kor. Juszt József elvtárs, aki a gépek szerelését irányítja, tájékoztatást ad részükre, milyen jelentőségű a gépek üzembehelyezése és miért szükséges, hogy a Szegedi Kenderfonógyárban átszervezzék az egész munkafolyamatot — Május 27-én délelőtt fel 10 órakor nyílik meg a pedagógus nap (keretében megrendezett rajzkiállftás (Április 4? útja 8. sz.). Megtekinthetők itt a Pedagógiai Főiskola rajzszakos hallgatóinak munkák A kiállításra a belépés díjtalan. — „A szovjet népek életéből" címmel több képsorozatból álló kiállítást rendez az üzemben a Szegedi Erőmű MSZT-alapszervezete. A képkiállítást az üzem dolgozói több- nafpon át megtekinthetik,. — Román estet rendez a Hazafias Népfront Városi Bizottsága, Szegró város Békeblzottsága, a TTIT városi titkársága és a Juhász Gyula Művelődési Ötthon vezetősége kedden délután 6 órakor a művelődési otthon nagytermében. Ismertetőt mond: dr. Princz Gyula tanszékvezető egyetemi tanár „Keleti szomszédunk" címmel. Az est keretében film- és hanglemezbemutatót tartanak. — Vidám műsorral, tombolával és finom uzsonnával várja a közalkalmazottak dolgozóinak gyermekeit kedden délután 4 órakor a Juhász Gyula Művelődési Otthon vezetősége, — Taggyűlést tart május 29-én, kedden délután 2 órakor a városi békebizottság helyiségében a MÁV Nyugdijasok Szakszervezete és MSZT-szervezete. A taggyűlés előadója Sztládi Sándor elvtárs, a MÁV Igazgatóság dolgozója. — A Szegedi Fürdő- és Hőforrás Vállalat dolgozói vállalt kötelezettségüknek eddig becsülettel eleget tettek. Ez évben minden szolgáltatási tervet túlteljesítettek. A május havi teljes termelési tervet május 25-ével bezárólag 101 százalékra, az esedékes évi tervüket pedig 109.4 százalékra teljesítették. Ez az eredmény 12 és félnapos előnyt jelent, amelynek forint-értéke 164.300 forintot tesz ki. (Sas István leveléből.) — Kcrtnyitó műsoros eslet rendez hétfőn este 8 órakor a Juhász Gyula Művelődési Otthon vezetősége. Fellépne*: Bendc Zsolt, Iván Margit, Hont Ágnes, Markovits Vera Mezey Károly, Mucsi István és Ujj József, a szegedi Nemzett Színház művészei. A műsorban a legnépszerűbb balettszámok, áriák és dalok szerepelnek. — Móra Ferencről íart előadást Madácsy László főiskolai docens, a TTIT megyei irodalmi szakosztályának elnöke a Szegedi Nagy Írók című előadássorozat keretében kedden, 29-én este fél 8-ikor az egyetem Dugonics téri épületének aulájában. Móra műveiből Barsy Bála KosEUth-díjas, Miklósy György Jászai Mari-díjas és Kormos Lajos, a szegedi Nemzett Színház művészei adnak elő szemelvényeket. i.