Délmagyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-05 / 105. szám

Szombat, 1956. május 5. DELMüST&RORSZftG Lépést akarunk tartani a műszál gyárt ás rohamos fejlődésével Tapasztalatok az Úiszegedl Kender-Lenszövö Vállalatnál Az Űjszegedi Kender-Lenszövő Vállalat főmérnöke, Sugár Miklós, helyesléssel nyilatkozott a második ötéves terv irányelveiről, s az MDP Központi Vezetőségének felhívása alapján egyéni észrevételt, javaslatot is tett a terv végrehajtásával kapcsolatban. Sugár elvtárs a többi között a következőket mondotta: — Mivel az irányelvek sok tekintetben a Központi Vezetőség levelében, illetve a novemberi párthatározatban megjelölt feladatokból következnek, így elmondhatjuk, hogy különösen a műszaki fejlesztés terén már mieg is tettük az első lépéseket a feladatok megvalósításához. A textilipar számára tervezett 22 százalékos termelés emelkedésnek már most megvetjük a reális alapját. Hozzákezdtünk a nagyrészt régi típusú szövőgépeink korszerűsítéséhez, automatizálásához. Az év végéig 20 önműködő vetélőtöltőt szerelünk fel a gépiekre, s az ötéves terv során az egész géppark egyharmadát automatizáljuk. Csak ezzel az intézkedéssel, mintegy 4—5 százalékkal növelhetjük a termelékenységet — Lépést akarunk tartani az Iparágon belül végbemenő egyéb irányú fejlődéssel, a szintetikus műszálgyártás rohamos fellendülésével is. Ezért már most kidolgozzuk a nylon, és egyéb műanyagok szövésének technológiáját, mert — bár üzemünk kender-ponyvák és egyéb ipari szövetáruk készítésére van berendezkedve — ezekre is kiterjeszthetjük a szintétikus műszálak alkalmazását. A textilipari nyomóüzemek számára az idén már kizárólag nylonból készítjük az ún. lappingokat, továbbá a cukorgyári szűrőszöveteket, s kidolgozzuk a gyógyszergyártásnál, kaolinfeldolgozásnál alkalmazásra kerülő nylonszövetek készítésének módját is. Természetesen ügyelnünk kell arra, hogy ezeket a szintetikus műszálakat lehetőleg csak az importált pamut helyettesítésére alkalmazzuk, a hazai termésű kenderből pedig a továbbiakban még finomabb szálú szöveteket készítsünk. — Teljes egészében egyetértek az ötéves terv irányelveiben felvetett többi kérdéssel is. Azonban a terv végrehajtásának egyes eddigi módszereit nem mindenben tartom helyesnek. Véleményem szerint nagyobb eredményeket érhetnénk el, ha az éves terveket nem negyedévekre, hanem 4 hónapokra bontanánk. Így kevesebb időt kellene a tervkészítésre, átállásokra, stb. fordítani, kevesebb lenne az adminisztráció, s több idő jutna a termelés ellenőrzésére, emelkedne a termelékenység. A külföldi rendelések tervszerűtlenségét át lehetne hidalni megfelelő tervmódosítással, s ez még mindig kisebb hiba lenne, mint az, hogy pl. most egyáltalán nem tudjuk, mit kell gyártanunk júliusban. Az éves tervek eddigi felbontási rendszerének ilyen módosítása, vagy legalábbis felülvizsgálása feltétlenül eredményre vezetne. Megjelent az Uj Idő legújabb száma Leontyev, a kiváló közgazdász és publicista átfogó tanulmányban elemzi korupk legjellemzőbb sajátosságát, a szocializmus világrendszerré válását. Popova, a szovjet szákszervezetek központi tanácsának titkára a szovjet szakszervezetek nemzetközi kapcsolatairól ír. Péter Fryer angol újságíró a szovjet vezetők angliai tartózkodásáról számol be az Űj Idő olvasóinak. Közli a lap Sir Arthur Bliss angol zeneszerzőnek és karmesternek nyilatkozatát az angol zeneművészek vendégszerepléséről a Szovjetunióban. Zaszlavszkij: Meg nem történt csoda című tárcája a kapitalizmus védőügyvédeinek újabb kudarcba fulladt bűvészmutatványát tűzi tollhegyre. A Taupsze tartályhajó Amerikából viszszatért matrózai beszámolnak hazatérésük történetéről. Kasszisz úti jegyzetei a sanghai kikötőbe kalauzolja el az olvasót. Szergejeva ismerteti Elizabeth Gurley Flynn „Kereken kimondom .,." című könyvét. Az „Emberek és események" című rovat Anion Jugovnak, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa új elnökének és lord Walter Citrine-nek, az angol villamossági hatóság elnökének életrajzi adatait közli. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kósa Gézáné budapesti lakos részére —^-aki hármas ikreknek adott életet — 3000 forintot adományozott. Készülődés a Csongrád megyei ifjúság III. tavaszi béketalálkozójára Ebben az esztendőben ismételten megrendezésre kerül a Csongrád megyei ifjúság immáron hagyományossá váló tavaszi békctalálkozója. Falvakban és városokban, így Szegeden is a fiatalok ezrei készülnek lelkesen a nagy tavaszi seregszemlére. Május 13-án a megye legkülönbözőbb részeiből különvonatok, feldíszített kocsikaravánok, motorkerékpárok és kerékpárok hozzák majd a fiatalokat a találkozó színhelyére, Szegedre. Az ifjúsági találkozó délelőtt fél 10-kor az űjszegedi szabadtéri színpadon béke-nagygyűléssel kezdődik. A gyűlésen felszólalnak a DISZ és a DÍVSZ képviselői, valamit a találkozón résztvevő külföldi fiatalok. 11 órakor kezdődik az ifjúság egésznapos kulturális- és sport-műsora. A műsor keretében kerül megrendezésre a DISZ Ságvári Endre kulturális seregszemléjének megyei bemutatója, amelyen a legjobb ének-, zene-, tánccsoportok, valamint egyéni énekesek és szavalók, hangszer-szólisták vesznek részt. Ezenkívül a találkozón műsort adnak a szegedi Nemzeti Színház fiatal művészei is, valamint az apátfalvi, sándorfalvi, tápéi és hódmezővásár? helvi népi együttesek. Kiállítás nyílik délelőtt 11 órakor a szovjet ifjúság életéről az MSZT Horváth Mihály ntcai székházában, s ugyancsak 11 órától folytatólagos filmvetítések lesznek a szegedi filmszínházakban. Este 9 órától látványos utcabál lesz a Széchenyi téren. A sport-versenyek nem kevesebb, mint hat pályán és a szegedi Szabadság fürdőben kerülnek megrendezésre. Így többek között labdarugó-, röplabda-, kézilabda- és vizilabda-mérkőzéseket, valamint céllövő-versenyt, ügyességi motorkerékpár-versenyt, egyéni-, páros- és csapatteniszversenyt is láthatunk. A Tiszán délután 3 óra és 5 éra között érdekes kajak-, evezős- és motorcsónak-verseny lesz. Este pedig a lampionos csónakok felvonulásában gyönyörködhetünk. Sétahajózás, sétarepülés, ejtőernyős ugrásqjc bemutatója, lacikonyhák, büfék, halászcsárdák egészítik még ki a találkozó nagyszabású programját. Az este 9 órakor kezdődő tiszaparti tűzijáték sokáig emlékezetessé teszi a fiatalok ezrei előtt a Csongrád megyei ifjúság III. tavaszi békctalálkozóját. A szovjet sajtó napja Nagy mennyiségben szállítunk a megyéből salátát és retket az ország minden részébe A kemény tél, valamint a kései és hideg tavasz ellenére megyénk szövetkezeti és egyéni zöldségtermelőinek szorgalmas munkája folytán bőséges áruellátás mutatkozik salátában és retekben. A Mezőgazdasági Termeivényeket Értékesítő Szövetkezet megyei szinten három-három és félezer fej salátát és 150—200 ezer csomó retket vásárol fel. Ez az árumennyiség nemcsak megyénk bőséges ellátását biztosítja, hanem Budapest, valamint iparés bányavidékeink szükségletét is 70—80 százalékban elégíti ki. Naponta gördülnek ki friss salátával, retekkel, zöldhagymával megrakott vagonok megyénk területéről. Május 2-án is 30 guruló vagon friss áru indult el Szegedről a budapesti vásárcsarnokba, közel negyedmillió fej salátával és 200.000 csomó retekkel megrakva. Dacára a kedvezőtlen időjárásnak, az árcsökkenés a zöldségárukban is mutatkozik. összehasonlítva az 1955. és 1956. évet, az árak a következőképpen alakultak: 1955-ben budapesti fogyasztói ár saláta és retek 1.20 Ft, helyi fogyasztói ár saláta 1.— Ft, retek 0.90—1.50 Ft. 1956-ban budapesti fogyasztói ár saláta és retek 1.— Ft, helyi fogyasztói ár saláta 0.85 Ft, retek 0.70 Ft. Mindezek a tények azt mutatják, hogy járásaink szövetkezeti és egyéni zöldségtermelői magukévá tették pártunknak a dolgozók bőséges, olcsó áruellátásával kapcsolatban kiadott határozatát éskellő szakmai hozzáértésük és szorgalmuk folytán részben már meg is valósították azt. A Mezőgazdasági Termeivényeket Értékesítő Szövetkezeti Központ szakmai értekezletek, filmelőadások, tapasztalatcsere ankétok rendezésével igyekszik a termelők segítségére lenni a termelésben; az áruk elhelyezését pedig értékesítési szerződéskötésekkel és szervezett felvásárlásaival biztosítja. E perspektívák nemcsak a salátára és retekre korlátozódik, hanem egyéb zöldség- és gyümölcsféleségek, valamint cirok és szálastakarmány vonalán is nagy lehetőségeket nyújt úgy a termelésben, mint az értékesítésben. —I —f Ma ünnepli a szovjet nép a szovjet sajtó napját. 1912. május 5-én jelent meg Fétervárott a Bolsevik Párt harcos lapja: a Pravda. A párt kezeben szervezeteinek megerősítésére és tömegbefolyása kiharcolására hatalmas fegyvert jelentett a Lenin utasításainak megfelelően megjelentetett munkás tömeglap. Ez az esemény valóságos ünnep volt a munkások számára, ezért határozták el, hogy a Pravda megjelenésének napját a szovjet sajtó napja ünnepeként minden évben megünneplik. A Pravda a munkásosztály széles tömegeit hódította meg a bolsevizmusnak. A cári kormány két és félév alatt nyolcszor tiltotta be, de a munkások segítségével újra és újra megjelent, szervezte, lelkesítette az orosz munkásosztályt, betöltve a kollektív propagandista, kollektív szervező és kollektív agitál tor hivatását. Pravda — Igazságot jelent magyarul. A kommunista sajtó és az igazság elválaszthatatlanok egymástól. A Pravda több mint négy évtizedes fennállása óta világtekintélyű orgánummá vált, amely messzehangzóan hirdeti a dolgozók igazságát fáradhatatlanul küzd a népek szabadságáért, a békéért, az államok közötti békés egymás mellett élésért, a munkásegység megteremtéséért — a kommunizmusért. A Pravda igazi népi tömeglap nemcsak abban az értelemben, hogy hasábjain a nép igazát hirdeti, a nép igazáért harcol,, hanem abban az értelemben is, hogy milliók írják és szerkesztik: kommunista újságírók és levelezők milliói. A Szovjetunióban kilencezer újság és folyóirat jelenik meg, több mint hatvanmillió példányban. Az újságoknak ez az elterjedtsége is tükörképe annak a hatalmas kulturális forradalomnak, amely a szovjet államban lejátszódott. A szovjet sajtó a kommunizmust építő tömegek nevelésének és mozgósításának hatalmas eszköze, amelynek útján a párt nap mint nap szól a tömegekhez és amelyen keresztül a tömegek is eljuttatják véleményüket, javaslataikat a párthoz. A magyar újságírók, a magyar sajtó minden munkása a haladó magyar nemzeti újságírás hagyományait féltő gonddal történő ápolása mellett példaképének a Pravdát, a bolsevik újságot, a szovjet sajtót tekintik. A magyar sajtó minden munkása elvhűséget, szilárdságot, állhatatosságot, a nép ügye iránti odaadást, a nép hangjának, véleményének elmélyült tanulmányozását tanulja a szovjet sajtótól. Amikor a mai napon forró szeretettel köszöntjük a szovjet sajtó minden munkását, további sikereket kívánunk ahhoz a feladathoz, amelyet az SZKP XX. kongresszusa a kommunizmus építésében a a szovjet sajtó részérc megjelölt. Farostlemezből készüli ládák gyárfásához kezdenek az Űjszegedi Ládagyárban Az Űjszegedi Ládagyár vezetői farostlemez-ládák gyártásának bevezetését határozták el. Az újfajta ládák készítéséhez a meglévő gépeken kívül egy lemezszabász gépet és három darab marógépet kell beállítani. Ezek előállítását az üzem javító-karbantartó műhelye vállalta. Ez azt jelenti, hogy 120 ezer forintos költség helyett a négy gép előállítási költsége 25 ezer forintba kerül. A gépek előállításánál Vajda László főgépész olyan műszaki újítást vezet be. hogy a lemezszélező-gép. amely 12 folyóméter hosszú, a lemez egyszeri vágásával a szabást kereszt- és hossz irányban is elvégzi. A Szegedi Bútorgyárban ugyanilyen munlkát végző gépnél egy tábla lemezt 5 ember tesz a gépbe. A Ládagyárban az előállításra kerülő gépet úgy szerkesztik, hogy 8 tábla lemezt 3 ember könnyedén a gépbe emel majd. A farostlemez ládák gyártásának bevezetésével az eddig felhasznált import fenyőfűrészáru 60 százalékát takarítjuk meg. A lemezláda előállításához a fenyőfűrészáruból készült ládákhoz felhasznált szeg-mennyiség 50 százaléka elegendő. Ez évente több mint 120 ezer forint megtakarítást eredményez. Az export-tervek teljesítésénél ie nagy jelentősége lesz az új ládafajtáknak. A rakománysúly ennél 50 százalékkal több lehet, mert a farostládák enynyivel könnyebbek. Különösképpen a tengerentúli szállításokra lesz alkalmas az új láda, mert a bennelévő árut tökéletesen burkolja. Dobai Béla jVT a. amikor az ország színházi kőz véle* ménye a fényes múltjára emlékező szegedi színház felé fordul, jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy a szegedi színészetnek erjesztő hatása van egész nemzeti színházi kultúránk fejlődésére s előkelő, vezető helyet foglal el a nemzeti színjátszás győzelméért folytatott hősi harcban. A harcos hősi jelleg, a nagyot akaró teremtő művészi szándék vonul végig a szegedi színészet történetén — s ez az első és legfontosabb tanulság, amit levonhat a jubiláló színház saját múltjából. Nemzeti színészetünk, Szeged színházi kultúrája is harcban nőtt fel. Nekünk, magyaroknak a színház kezdettől fogva politikai kérdés, politikai feladat volt. Jól látta ezt Szeged város tanácsa is, amikor 1800ban kimondotta, -a theatrum felállításában a főcél, hogy abban a magyar nemzeti nyelv tökéletesítése által az erkölcsi és polgári boldogság előmozdítása lehetőképpen eszközöltessék-*. , Az újért való küzdelem a régivel való harcnak sajátos formájával is megbízta színészetünket: a német színészet ellent harccal. A német színház nálunk mindenféle értelemben visszafelé húzó, reakciós tendenciával volt telítve. Ez nemcsak abban nyilvánult meg, hogy a németesítő, a meglévő viszonyokat konzerválni akaró Habsburg politika célkitűzéseit szolgálta, hanem idejétmúlt patetikus, szenvelgő, szavaló játékmodorában is. Színészetünknek >— ha meg akarta állni a helyét s le akarta győzni ellenfelét —, a pátosznélküli új iskolát kellett meghonosítania. Ebben jelentős szerepet vállaltak azok a társulatok, amelyek a reformkorban Szegeden megfordultak, de elsősorban Láng János, Kilényi Adám, Farkas József, Komlóssy Ferenc társulatai. Szeged színészete ezt az országos szerepét megtartotta később is. A szabadságharc idején is, amikor példáit mutatott a színA JUBILÁLÓ SZÍNHÁZ házépítésre —, de különösen a későbbi évtizedekben. Molnár György, akinek munkássága megújító szerepet tölt be színészetünkben, Szegeden hozza össze és alakítja együttessé azt a gárdáját, amellyel 1861 nyarán Budára megy a Budai Népszínházát megnyitni. múlt század nyolcvanas éveitől kezdve, a kapitalista fejlődés gyors megindulása következtében a fejlődő városokban egymás után építik fel az új, modern színházakat. Az új színházak új akuszitikai. díszletezési, világítási problémái természetesen magukkal hozták az új színészi játékstílus kialakításának szükségességét is. A szegedi színészet akkor — Makó Lajos, Krecsányi Ignác, Janovioh Jenő igazgatása idején (1889—1911) — lesz a magyar vidék vezető színházi gócává. Makó, Krecsányi, Janovich tudatosan akartak egységes stílust kialakítani társulatukban, s nagy gonddal foglalkoztak a fiatal színészek nevelésével. Ekkor foglalja el vezető helyét az utánpótlás nevelésében a szegedi színház: Beregi Oszkár, Hettyei Aranka, Mészáros Giza, Feledy Boriska, Csortos Gyula, Palágyi Lajos —, hogy csak néhány nevet említsek hirtelen — ezekben az években teszik meg az első jelentős lépéseket a színpad deszkáin —, s a szegedi közönség lelkesítő tapsa, szakértő szeine nevel belőlük nagy művészt. S az 1919-es szegedi színházi direktórium! Az újnak, a nagynak és a népért szolgáló művészetnek milyen titáni vállalkozása! Világító példa és iskola, a felszabadulás előtti egész magyar színháztörténet kiemelkedő, ragyogó kezdeményezése —, s mint valami prometheusi hős magasodik fel a szocialista színház szervezésében Szeged költője: Juhász Gyula, a kultúrforradalom hivatott szervezője. Á szegedi színészet történetéből az a legörvendetesebb, hogy az ellenforradalom alatt is hű tudott maradni a művészethez. Csak a Horthy-korszak végén, a staggiomerendszer idején, Kardoss Géza és Bánky igazgatása alatt özönli el a jobboldali hullám a színházat —, két évtizedig csaknem érintetlen maradt a fasizmustól s európai közfigyelmet kiváltó színházi vállalkozások indultak el ekkor is Szegedről. Mindjárt az ellenforradalom kezdetén. A szocialista forradalom mellett nem múló hangulatként jegyezték el magukat színészeink, s ezt bizonyítja az, hogy amikor Horthyék parancsára Almássy igazgató visszakapja a színházat, sztrájkot kezdenek. A húszas-harmincas években olyan szerencsés viszony alakul ki a színház és a közönség között, amely segíti a tehetséges színészi pályafutások kibontakozását. Több országosan elismert, népköztársaságunk kormánya által kitüntetett színész, mint Dayka Margit, Mészáros Agi, Ajtay Andor —, de több más nagy színészünk: Kiss Manyi, Komlós Juci, Rajz János, Bilicsi Tivadar, Főidényi László ekkor indulnak ei és érik el az első nagy sikereket pályájukon. A nagyot akaró, teremtő művészi szándék nagyszerű diadalai voltak a szabadtéri játék dk is, Szeged kulturális múltjának folytatásra váró haladó hagyományai. A felszabadulás után űj lehetőségek között fejlődhetett tovább Szeged színészete is. Lehetővé vált, hogy a színművészet a legszélesebb dolgozó tömegek élményévé váljon, s a színház felszabaduljon a tőke és mindenfajta előítélet rabsága alól s szabad, a népet és a haladást szolgáló, az emberben lévő sokoldalú tehetséget kifejező nagykorú művészetté legyen. Juhász Gyula és a szegedi színházi direktórium vágya, hogy új, munkásközönség töltse meg a színházat, az elmúlt 11 év alatt valósággá vált. Ez az új közönség tapsolt a soraiból kikerülő olyan rendikívüli tehetségeknek, mint Bessenyei Ferenc és Simándy József, akikre még mindig büszkeséggel gondol és szeretettel vár haza a szegedi közönség. Az első állandó szegedi színház centenáriumán joggal beszélünk tehát a szegedi színészet fényes múltjáról és szép jelenéről. A színház jelenlegi együttese valóban együttes, az elmúlt évek munkáját olyan ragyogó csúcseredmények dokumentálják, mint a tavalyi fesztiváll siker, a sok kitüntetés — a kritika egyöntetű elismerése. Nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni, sokan írtak és írtunk az elmúlt időben a szegedi színház színes műsorpolitikájáról, stílusos, jó ritmusú előadásairól —, ezekről tehát most ne essék szó. A szegedi színészet valóban széles panorámáját lehet belátni. De innen is tovább kell haladni, új csúcsokat, esetleg még magasabb csúcsokat kell megmászni. Ennek az az alapfeltétele, hogy még színesebbé, még bátrabbá kell tenni a színház műsorá t, A szegedi színjátszás történetében jelentős helyet foglalnak el a nagy klasszikus drámaírók, Shakespeare, Moliere műveinek és Katona Bánk bánjának bemutatói. 1949 óta egyetlen Shakespeare tragédiát és a Bánk bánt sem mutatta be a szegedi színház —, pedig a szegedi együttesnél jóval kiisebb erőt jelentő más színházak merték, vállalni a Rómeó, az Othelló, a Hamlet és a Bánk bán előadását. Shakespeare tragédiái nélkül nincs igazi színház, a Bánk bán nélkül nem lehet igazi magyar színház. A szegedi színészet jubileumán, visszatekintve a múltra és vizsgálva a jelen eredményeit, joggal bízhatunk színművészetünk fényes jövőjében, ragyogó fejlődésében. Osváth Béla