Délmagyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-16 / 114. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! HHHMraammBHBiiftyiiBdWMftBm SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LAPJA XII. évfolyam, 114. szám Ara: 50 fillér Szerda, 1956. május 16. Mai számunkból: A szovjet leszerelési határozat világ visszhangja (2, oldal) A Szegedi Orvostudományi Egyetem fejlesztése (3. oldal) Szovjet turisták érkeztek Londonba (2, oldal) _ V.. Nagyszerű leszerelési kezdeményezés A Szovjetunió kormánya a jövő év május elsejéig egymilliókétszázezer fővel csökkenti fegyveres erőinele létszámát. Amikor Iljicsov elvtárs e nagy jelentőségű eseményt a szovjet külügyminisztérium Kék-tenmében a sajtó egybegyűlt képviselőinek hétfőin este tudomá­sára hozta, többek között azt is bejelentette, hogy a szovjet kormány a Német Demokratikus Köztársaság területén állomásozó csapatainak több egységét felosz­latja, ami további harmincezer ember leszerelését je­lenti. Használaton kívül helyez ezenkívül 375 hadihajót, megszünteti a szovjet katonai iskolák egyes részlegeit és tovább csökkenti hadi kiadásait. Az első érzés, amelyet a szovjet kormány elhatáro­zásáról szóló hír az egyszerű emberek százmillióiban kiváltott, a megelégedés és az öröm érzése volt, minde­nekelőtt azért, mert lenyűgöző erejű bizonyítéka annak, hogy a szovjet kormány a továbbiakban méginkább, mint eddig, a kérdések békés rendezését tekinti politi­kája alapjának). A Szovjetunió kormánya elhatározásának jelentő­ségét fokozza az a körülmény, hogy éppen akkor hang­zott el, amikor a leszerelés jelenti a legfontosabb meg­oldásra váró nemzetközi problémát. A szovjet elhatá­rozás ugyanis a gyakorlatban bizonyítja be, hogy lehet­séges, sőt szükségszerű is, hogy a leszerelés első lépése a szembenálló hadseregeknek a minimális létszámra való ssökkentése legyen, rácáfolva arra az amerikai felfo­gásra, hogy a hadseregek létszamának csökkentése az állítólagos feszült nemzetközi helyzet miatt nem lehet­séges. Ebből az amerikai beállí tottságból azonban nem­csak a nemzetközi hdyzet téves megítélése következik, de annak a ténynek a kétségkívül szándékos elhallga­tása is, hogy a nemzetközi feszültséget éppen a nagy hadseregek idézik elő elsősorban. Ha tehát elfogadjuk az Egyesült Államok által is vallott, a Szovjetunió által azonban már korábban felismert tényt, hogy a nemzet­közi feszültség csökkentése mindenekelőtt való, úgy ké­zenfekvő, hogy ezt a célt döntően éppen a fegyverben álló hadseregek minimumra való csökkentésével lehet elérni. !. ' J",'1 ! ' 1 1 1.' 1 Ez a tény azonban nemcsak egyszerű, de alapvető igazság is, és megvalósítása hallatlan mértekben növeli a Szovjetunió tekintélyét szerte a világon. A leszerelés mindenekelőtt az erő bizonyítéka, annak a kinyilvání­tása, hogy az a tekintély és megbecsülés, amelyet a Szovjetunió politikája az elmúlt esztendő során a világ népei előtt kivívott, gyakorlati erővé vált, amely fegy­verek nélkül is a szovjet nép nagyságát hirdeti. Az egymilliókétszázezer fő leszerelése azonban nemicsak azt jelenti, hogy a szovjet kormány olyan döntő jelentőségű lépést tett a nemzetközi kérdések ál­talános rendezése felé vezető úton, amelyet a nyugati hatalmaknak is követniök kell, ha egyáltalán verseny­ben akarnak maradni a nemzetközi közvélemény bizal­máért folyó hallatlanul izgalmas küzdelemben, de azt is, hogy a Szovjetunió gazdasági téren is olyan előnyökre tesz szert, amit nyugati részről már aligha lehet be­hozni. Egymilliókétszázezer fő leszerelésével ugyanis nemcsak hatalmas összegeket lehet megtakarítani és a szovjet népgazdaság céljaira gyümölcsözően felhasz­nálni, hanem az is elérhető, hogy a Szovjetunió tovább fokozza az ipari és mezőgazdasági termelését és ezzel nagymértékben emelje lakossága életszínvonalát. Tegnap indult el Guy Mollet miniszterelnök veze­tésével és Pineau külügyminiszter részvételével a fran­cia kormányküldöttség Moszkvába, hogy tárgyalásokat folytasson a szovjet kormány vezetőivel. E tárgyalások eredményességét nagyban elősegítik a szovjet kormány­nak a leszereléssel kapcsolatos hétfői bejelentése is, mi­vel a francia kormányelnök és külügyminiszter szov­jetunióbeli útjának egyik fontos célja éppen annak megvitatása, miként lehetne összehangolni a két kor­mánynak a leszerelés terén elfoglalt álláspontját úgy, hogy abból egy megvalósítható terv születhessen. Bizo­nyos, hogy a szovjet kormány elképzelései lényegében máris alkalmasak arra, hogy a szovjet és a francia ál­lamférfiak ilyen irányú tárgyalásai is eredményesek legyenek. A Szovjetunió kormányának az az elhatározása te­hát, hogy egymilliókétszázezer fővel csökkenti fegyve­res erőinek létszámát egész sor szempontból bír nagy jelentőséggel a nemzetközi politikában. A vezető állam­férfiak kölcsönös látogatása és személyes tárgyalásai mellett ez az a tényező, amely elősegítheti a nagy fon­tosságú megegyezések elérését, már az elkövetkező hó­napok során. Hatása és következményei ellen éppen úgy, mint a gazdasági szempontokra alapozott együtt­működés Bulganyin és Hruscsov elvtárs által meghir­detett elvei ellen nincs és nem is lehet ellenszerük a nyugati hatalmaknak. Csak egyet tehetnek: követik a szovjet példát. Készülnek az űj idényre a Konzervgyárban Uj gépek a főzelék-konyhán — Megkezdték a borsó fajsúlyvizsgálását Gépesítették az üvegmosást Még egy hónap, s a friss borsó megjelenik a Szegedi Konzervgyár főzelék-konyhá­ján. Ha az első szállítmány mégis hamarabb érkezne, nem okozna meglepetést az üzem vezetőinek. Már most készen állnak a borsó foga­dósára. Április elején kezd­ték meg az előkészületeket, hogy idejében rendbe tehes­senek mindent. Kívülről nézve semmi sem változott a főzelék-konyhán. De belü^fcen. Aki az el­múlt .éva^a szezon elején itt dolgozott, nehezein ismer majd régi munkahelyére. Tá­gasabb lett a konyha, az üvegmosó helyiség lebontá­sával. A különböző karban­tartási munkák elvégzése mellett a műhely dolgozói új gépeket állítottak fel. A borsóidényben az üzem veze­tői 150 vagon borsára számí­tanak. Hogy ne történjen meglepetés, a meglévő borsó­fejtőgép mellé egy 25 száza­lékkal nagyobb teljesítmé­nyűt állítottak be. A két gép 600 mázsánál is több bor­sót is feldolgoz naponta. Üj, ha ttyúnyak-elevátort szerez­tek be az előváiogatóhoz Az előválogató ez évben már automatikusan működik. A borsó fajsűiyvizsgálása — minőségi osztályozása — egészen új a Szegedi Kon­zervgyárban. A budapesti ku­tató intézet javaslatára itt az üzemben házilag készítettek el egy fajsúlyvizsgáló-gépet, amely az első az országban. A gépben só® víz segítségé­vel a nagyobb és kisebb ke­ményítőtartalmú borsót kü­lön választják. Működése a próbánál kitűnőnek bizo­nyult. A teljes üzemeltetés egybeesik a borsószezon kez­detével. Ez a gép nagy segít­séget nyújt majd a szezon­ban a borsó minőségi vizsgá­latához, mert eddig csak a lezárt üvegekben látták meg a borsó nagyobb, vagy ki­sebb kemény í tő tartalmát. Éveken keresztül tíz, sok­szor 12 asszony mosta az üvegeket a főzelék-konyha egyik végében. Ha véletlenül összekoccantak mosás közben az üvegek), egy részük eltört, jobbik esetben csempe lett. A gyakori üvegtörés mellett sohasem volt a töltőiknek ele­gendő tisztára mosott üveg. Kardos Ernő, az üzem fő­mérnöke egy gépet szerkesz­tett, amelyen mosókefék tisz­títják az üvegeket, gyorsan és tökéletesen. Négy aszony kényelmesen győzi e mellett a gép mellett egy műszakiban a több ezer üveg mosását, üvegtörés nélkül. A gépet azonban tökéletesíteni kell. Kardos Ernő elvtárs most azon fáradozik, hogy futó­szalagszerű megoldással szá­rítva és előmelegítve kerül­jön az üveg a töltőkhöz. A szebbé, modernebbé vált üzemben a nagyszezon előtt még akad tennivaló. Az utol­só simítások még nem feje­ződtek be teljesen. Találnak még munkát a karbantartók, és a műszakiak is, a borsó feldolgozását végző gépek körül. Inkább most vizsgál­ják meg kétszer is a gépek működését, minthogy azok a nagyszezonban üzemzavart okozzanak. Kifünlettek több szc£«ü békeharcost Kedden délután az Egyetem! Diákklubban közel 200 szegedi békeharcos gyűlt össze; hogy meghallgassa Parragi György elvtársnak, a Magyar Nemzet főszerkesztőjének előadását « békemozgalom fejlődéséről. Parragi György elvtárs, azOrs szágos Béketanács nevében a ta­lálkozón több szegedi békehar­cosnak kitüntető jelvényt adott át Aranykoszorús jelvényt ka­pott Búza László egyetemi ta­nár, akadémikus; Siprikó Gyulai a Szegedi Víz- és Csatornamű­vek igazgatója és Hödör István, Ezüstkoszorús jelvényt; Kle'ut Ernő, az Élelmisíer Kiskereske­delmi Vállalat dolgozója; Debi receni Vilma, a Békeiroda dol­gozója és Sass Ferenc kapott. A találkozón többen felszólaltak. A kérdésekre Parragi György válaszolt. J6I haladnak a tavaszi munkák Zákányszéken a Petőfiben — a Kossuth Tsz elmaradt A múlt esztendőben a zá­kányszéki Petőfi Termelőszö­vetkezet tagjainak munkájá­ról nem sok jót lehetett mon­dani. Nem volt kellő irányí­tás, egyetértés a szövetkezet­ben. Emiatt a legtöbb mun­kával alaposan megkéstek, s ez ugyancsak éreztette hatá­sát az éwégi zárszámadáskor is. Az utóbbi zárszámadás óta azonban nagyon sok minden változott a zákányszéki Pe­tőfi Tsz-ben. A párt Bognár Sz. Sándor elvtársat, a járási tanács mezőgazdasági osztá­lyának agronómusát küldte ide, hogy elnökké való meg­választása után, mint jó me­zőgazdasági szakember és Töltögetik a burgonyát az újszentiváni határban Az újszentiváni és a tiszaszí- az újszwitiváni; és a tiszasrigeti geti határnak egyik jellegzetes- határban is javában töltögetik az sége a korai burgonya termelés, eső hatására gyorsan növekvő A két község dolgozó parasztjai burgonya-töveket. Néhány táb­czen a tavaszon is 260 holdon jó Ián már az első virágok is ki­időben földbe tették a korai bur- nyíltak. Gazdáik úgy számítják; gonya magját. A nagy igyekezet hoSy két hét múlva, május vé­nem is volt hiábavaló. A meleg gére, de legkésőbb június első napjaiban, eljuttatják az első napok beköszöntése után hamar kora; burgonyatermést a szegedi kikelt a burgonya, s most már dolgozók asztalára* rVVVVVVVTTVV »»»rrrVTTTVTVTTTTV kommunista, hozza rendbe azokat a hibákat, melyeket elődei elkövettek. Bognár elvtárs be ls vál­totta eddig a hozzáfűzött bi­zalmat. Az ő jó irányító mun­kájának eredményeként a tsz tagjai a járásban az elsők között végeztek a tavaszi ve­tési munkákkal, de befejez­ték a szőlők tavaszi mély­kapálását is. Készen vannak minden eddig esedékes nö­vényápolási munkával. Külö­nösen szép ez az eredmény akkor, ha a Petőfi Tsz föld­jeit összehasonlítjuk a szom­szédos Kossuth Termelőszö­vetkezetével, ahol — pedig a Kossuth Tsz adottságai sem voltak rosszabbak —> jelen­leg még a tavaszi vetéseket sem fejezték be, s a növény­ápoláshoz még csak éppen hogy hozzákezdtek. A Kos­suth Termelőszövetkezet tag­jai, különösen a vezetőség, sokat tanulhat most a Petőfi Termelőszövetkezettől abban, hogyan kell a munkákat jól megszervezni, s végezni, ho­gyan lehet az elsők közé elő­retörni. Hetven hold vegyszeres gyomirtás A „Délmagyarország" már korábban hírt adott arról, hogy a szegedi járás termelő­szövetkezeteiben az idén a tavalyiakhoz képest jóval nagyobb területeken végez­nek vegyszeres gyomirtást. Az algyői Űj Élet Termelő­szövetkezetben, kihasználva a múltheti száraz, napos időt, 70 katasztrális hold őszi ga­bonavetésen végezték el a vegyszeres gyomirtást. A táb­lára kiszórt vegyszerek igen hatásosnak bizonyultak, Csaknem teljesen megtisztí­tották a vetést a káros gyo­moktól. A kübekházi Sarló-Kala* pács Termelőszövetkezet tag­jai ugyanezt a munkát x. el­múlt héten 120 holdon fejez­ték be. A sándorfalvi Rózsa Ferenc Termelőszövetkezet­bein az esős idő miatt abba kellett hagyni a gyomirtó vegyszerek kiszórását, de 30 holdon a Rózsa Ferenc Tsz tagjai is elvégezték már a vegyszeres gyomirtást. A ve­tésföldek megszikkadása után tovább folytatják ezt a munkát. Felsővároson a Liget utca igen mély­fekvésű. Esős időben a Vásárhelyi su­gárútról és a Körútról erre folynak a vizek. A téli nagy havazás következté­ben a 17/lb, alatti ház, amely már né­hány emberöltőt túlélt, rogyadozni kezdett. A vályogfal nem bírta a vad­vizet, s így egyikl nap Csákvári Mihá­ly ék hajléktalanok lettek — kidőlt a ház oldala. A rokonok magukhoz fo­gadták Csákváriékat, de ez csak ide­iglenes megoldás volt, hisz a család úgy határozott, újjáépítik a házat. Eh­hez azonban az kellett, hogy lebontsák, kölcsönt kérjenek, miután a meglévő anyagot felbecsüttették. A bajbajutott emberen néha keresni igyekeznek. A ház lebontását hétezer forintért vál­lalta volna egy kőműves. Hétezer fö­lint — sok apró dolgot lehet ebből venni a ház építéséhez. Csákvári Mi­hályné panaszkodott is munkahelyén, a Gyufagyárban. Egyre csak azt haj­togatta, hogyan tudnák lebontani ol­csóbban a házat. A húsz év alatt egy­gyéforrt munkások — ennyi idő óta dolgozik Csákváriné a Gyufagyárban — hiába okoskodtak, tanakodtak. Vég­leges megoldás nem volt. Ekkor valaki a Gyufagyár pártszervezetének el­mondta Csákvári Mihályék problémá­ját. A párttagok a telepvezetővel együtt elhatározták, hogy Csákvári Mihályék segítségére sietnek. A vezetők, Balló Tibor DISZ-titkár, Csalner Albert Felépül Csákváriék háza mérnök, Fenyvesi Tibor telepvezető, Kása Ferenc UB-elnök a pártszervezet titkárával, Bráth Klárával együtt, tár­sadalmi munkát szerveztek. A mártó dolgozói közül — itt dolgozik Csák­váriné — elsőnek Csanádi Antal már­tógépvezető jelentkezett, majd Fekete Sándotné is csatlakozott hozzá. Rövid idő alatt 25 gyufagyári dolgozó, fiatal és öreg vállalta munkatársuk segíté­sét. Az egyik vasárnap reggel a szom­szédok nagy csodálkozására megje­lentek a Liget utca 17/b. alatt, s hoz­zákezdtek a ház lebontásához. Szak­ember is akadt a gyufagyáriak között, még mérnök is. Rövid idő alatt olyan munkát végeztek, hogy egynéhány kő­műves elszégyelhetné magát. Nem tör­ték, zúzták az anyagot, magúikénak éreztek minden cserepet, lécet, vályo­got. Csákváriék úgy számolták, hogy kevés pótlás kell csupán a tetőszerke­zethez. A tervezésben járatosak azon­ban megvigasztalták őket, elég lesz a cseréppel együtt. Megmentettek jó né­hány ezer vályogot, ajtót, ablaktokot. Értékük szerény becslések szerint is meghaladja az építkezési anyagköltség egynegyedét. Csákváriék most már kérhetik az új ház felépítésére álla­munktól a kölcsönt. Ahhoz semmi két­ség nem fér, hogy megkapják. Van azonban még egy probléma. Csákvári Mihályék ezt nem is tartják nagynak, hisz megszokták már a hosz­szú évek során, hogy a Liget utcában néha megáll a víz. Az üzem dolgozói azonban elhatározták, hogy Csákvá­riék kertjét, nem utolsósorban pedig a ház helyét fel kell tölteni használha­tatlan vályoggal és salakkal. Vagy, ha szükséges, még termőfölddel is, hogy a kert használható legyen. És ez az el­határozás talán nem is olyan soká tetté érik. Ügy mondják a Gyufagyár ve­zetői, hogy az emberekről nemcsak az üzemben kell gondoskodni. Salak bő­ven van és a gépkocsi is ráér néha­napján egy-egy fuvart elszállítani a Li­get utcába. Munkaerő pedig... Talán az egész üzem, hisz mindenki akarja, hogy Csákvári Mihályék háza minél előbb felépüljön. Könnyebben megy úgy a munka, ha az ember érzi, hogy törődnek vele; ha el tudja mondani örömét, búját vala­kinek. Ügy látszik, a gyufagyáriak el tudják mondani, s a szó nem száll el meghallgatás nélkül. Még ez évben új házba kiöltöznek Csákvári Mihályék. Talán a zöldág ünnepséget is közö­sen rendezik meg a Gyufagyárban. (fórgetegj

Next

/
Oldalképek
Tartalom